Petőfi Népe, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-18 / 64. szám

1985. márciui 18. 9 PETŐFI NÉPE # 8 A HAGYOMÁNYÁPOLÁS SZÉP PÉLDÁJA Így vetélkedtek Félegyházán • Az általános iskolások vetélkedőjén készítette ezt a képet Néme- dl László. ', ; Viszonylagos az emberi érzé­kelés. Senki sémi fázik a kiskunfél­egyházi Móra Ferenc Művelődési Központ nagytermében, noha a hőmérő higanyszála alulról pis­log a kívánatosnak mondott 20 fokra. Elkoptatott — ám esetünkben a valóságot pontosan tükröző ki­fejezéssel szólván — a vetélkedő izgalma melegíti a Móra Ferenc- emlékverseny résztvevőit. Taps a brigádokoak! Azt mégcsak értem, hogy a KUNÉP rokonszenves Móra Fe­renc szocialista brigádja észre sem veszi a hideget. Tetőtlen munkahelyeiken hozzáedződtek az Időjárási ' lszontagságokhoz. A Vörös Csilla / Petőfi Sándor szocialista, brigádját képviselő Hevér József, Keserű Antal, Ke­serű Béla és Váli Zoltán annyira együtt él a játékkal, hogy szinte megszűnt körülöttük a világ. Va­lamennyien állattenyésztők. Fia­talok, sugárzóan egészségesek, érdeklődők. . Egyik-másik vála­szuk után legszívesebben tap­solna Péter László kandidátus, irodalomtörténész, a bíráló bi­zottság elnöke. Tiszte azonban tiltja az efféle tetszésnyilvánítást. Magasra emelt 5-ös számmal bi­zonyítja elégedettségét. Segítő­társai — dr. Fazekas István mú­zeumigazgató, Fekete János köz- művelődési felügyelő, mindket­ten jeles Móra-kutatók — is több­ször dicsérhetik a benevezett szo­cialista brigádok fölkészültségét. Az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat. Móra Ferenc nevét vi­selő szocialista brigádja először vesz részt ilyen nyilvános meg­mérettetésen. Ügyes válaszok­kal tanúsítják: kedvelik „a nem­zeti szolgáló mestert”, ‘ mint Mó­ra a fehér költészetű nyírfákat. „István, Juliska, Ferenc”, so­rolja valaki Móra Márton és Mó- ráné született Juhász Anna fel­nőttkort megért gyerekeinek a nevét. Tudják, miről nevezetes a hajdani Szarvas utca 19, tudják, milyen szálak kötötték össze Pó- sa Lajost és a félegyházi mese­mondót. ' Mikszáth íróasztalának kedves történetéről is hallottak, hasonlóan Juhász Gyula és a bé­kés forradalom gondolatában elvtársa, a könyvtárigazgató, szerkesztő, újságíró barátságá­ról. Elismerés a fölkészülésért Végig remekel a Lenin Mező- gazdasági Termelőszövetkezet Martos Flóra szocialista brigád­ja. A gyors észjárású Kovács Fe­renc nemcsak azt tudja, hogy Szalay Gyula bíztatta Mórát mú- zeális értékek gyűjtésére, meg­mentésére: találó képet rajzol a kiskunfélegyházi múzeum alapí­tójáról. Csapattársa, Bodor Mária sokkal többet tud a Kalcinált szódáról, mint az egykori nagy­hasú, aranyláncos vizsgabiztos. Rosszul mondom, hiszen a tekin­tetes úr annyit sem konyított „az erős szódához”, mint a hajdani cenzor a herepfedényhez, a szo­cialista brigádtag pedig tudja a jóízű történet csattanóját. Mak­ra Jenőné majd a személyes is­meretség hitelességével mutatja be Bocza Modolt. A csapat már említett szóvivőjét egyetemi vég­zettségűnek véltem, mert a ki­egészítő kérdéseknél az elsők között nyújtja karját. Tévedtem. Tévedtem? A nyolc általános be­fejezése után három szakmát sa­játított el. Kitűnő szervező, nem­régiben megnyerték a városi mű­velődési vetélkedőt. Most máso­dikok. Szemmel láthatóan élvezi a já­tékot az OTP Móra Ferenc szo­cialista brigádja. Immár harmad­szor verseng győztes csapat tag­jaként Futóné Berta Erzsébet és Herédi Éva. Kis Éva másodszor vállalta a részvételt. Az efféle szellemi játékok ízét most kós­tolgató Farkas Júlia is megállja helyét. Elsőségük vitathatatlan. Ez igen, Habselyem Kötöttáru­gyár. Három brigádjuk nevezett. A Március 15-e megérdemelten veszi át a harmadik díjat, de megállja helyét a Kossuth és a Lenin brigád is. Köszönet a tanároknak A vetélkedő másnapján török basák, célszerű szegény embörök, zsibárusok, céhbeli mesterek sé­tálgatnak a művelődési központ folyosóján. Az általános iskolá­sok versengése ugyanis Móra- elbeszélések dramatizálásával és ezek bemutatásával' kezdődik. Hangulatos műsor kerekedett a többnyire ügyesen összeállított, lelkesen előadott jelenetekből. (Még többet tapsolna a közönség, ha valamennyi szereplőt értené. Az általános iskolában kellene megtanítani a gyerekeket a szép, érthető beszédre!) Az emlékezetet és a találékony­ságot egyaránt vizsgáztató vetél­kedőt a tiszaalpáriák nyerik. Jo­gosan örvendezik Palásti Krisz­tina, Komár Szabolcs, Kaiser Ta­más és Vancsurá Zoltán. Komár Pálné tanár irányításával dereka­san fölkészültek. A Móra Ferenc Általános Iskola csapatának egy­két tagja nehezen viseli el, hogy ezúttal, hajszállal, a második helyre szorulták. Rokonszenve­sen szerepel a József Attila Ál­talános Iskolát képviselő négy kislány. Nemcsok Ferencné ta­nárral közösen sokat forgatták Móra Ferenc ifjúságnak szánt írásait, megilleti őket a harma­dik helyezés. Valamennyi csapatból kifény- lik egy-két olvasott, ügyes gye­rek. Kíváncsi vagyok például a hetedikes Farkas Ágnes életútjá- ra. A munkáscsaládból származó kislány jobbnál-jobb feleletekkel hívja föl magára a figyelmet. Olyan természetesen válaszolt a legtalányosabb kérdésekre, mint­ha odahaza, a kunszállási isko­lában kellene számot adni tudá­sáról. Biztató tapasztalatok A középiskolásoktól mindenki többet várt. Igaz, a Móra-gim- názium Vincze Edit. Fekete Zol­tán, Földi Györgyi és Talárcsik Judit összetételű csapata dicsére­tes teljesítménnyel szerzi meg az első helyet. Közülük hárman már a Móra Ferenc Általános Iskola diákjaként bizonyították két éve fölikészültségüket. Jól vá­logatott a fölkészítő dr. Borbélyné Szabó Katalin^ tanár! A.második, harmadik ' helyre?«’ Varga Jenő Közgazdasági a Szakközépiskola csapatai kerültek. A szakközép- iskolások között több kollégista is szerepelt. Egyikük-másikuk jobban ismerte Móra szülőváro­sát, mint az itt felnövők. # * Az összességében jól sikerült verseny tapasztalatait azon nyom­ban megbeszélik a rendezők. Megállapítják, hogy a művelő­dési központ, és a városi tanács művelődésügyi osztálya körülte­kintően rendezte meg az immár hagyományos versenyt. A bíráló bizottság minden alkalmat föl­használt a gyerekek meggondol- koztatására, a versenyzők új és régi ismereteinek összekapcso­lására, az önálló véleményfor- máltatásra. Szükségesnek látják az eddigi Móra-vetélkedők átte­kintését. Bebizonyosodott: sok­szorosan megtérülnek a helyis­mereti művekre költött forintok. Napjainkban szinte hozzáférhe­tetlenek a kiskunfélegyházi Mó- ra-kiadványok. (Többen panasz­kodtak: nehézen tudták megsze­rezni az előírt irodalmat.) Az irodalmi hagyományápolás szép és követendő példája a kis­kun város Móra-eml ékverseny­sorozata ! Heltal Nándor FILMJEGYZET Aranyoskám A hírből ismert — 1980-ban készült, tehát már nem i$ olyan újdonatúj — amerikai film plakát­jai láttán a néző kedve szerint eldöntheti, hogy szá­mára mi lesz vonzóbb a filmben: Sydney Pollack, az amerikai film élvonalbeli rendezője, a mindig megújulni kész Dustin Hoffmann, vagy a bravúros mutatványokban bővelkedő történet, a majdnem ti­pikus amerikai vígjátéksztori, mely a már nem túl eredeti álöltözet ötletével a színjátszás gyökereihez nyúlik vissza? Gyanítható, hogy ezúttal alighanem e két utóbbi nyom többet a latban. Dustin cowboy-csizmásan, sportos öltönyébén vagy pikánsan feszülő lurex ru­hájában szemüvege mögül kacsintva tűnik elénk a képben, az összes, filmmel foglalkozó lap kiemelt oldalán.- Ideális reklámalanyként jön-megy, köröm­cipőjében még a filmkészítő könnyűipar buktatóit is elkerüli. A néhai Éjféli cowboy, a bohóc, a zsong­lőr, a női és férfi „fegyverekkel”, női és férfi kiszol­gáltatottsággal veszi föl a harcot a számára engedé­lyezett arénában a színészetért. Hogy gondjai nem pusztán a szakma, hanem a XX. századvég értelmi­ségijének napi konfliktushelyzeteit tükrözik, az in­kább Dustin áttételeinek köszönhető. Dörzsölten, maszkok fedezékéből, cpl egyúttal nagyon sebezhető­én tudósít beleélésről és átélésről. Ä történet ön­magában — az amerikai vígjátékgyártás receptje szerint — ugyancsak poénra hegyezett. Michael, aki túlságosan tehetséges és túlságosan indulatos ahhoz, hogy könnyűszerrel álláshoz jus­son, még menedzsere segítségével sem kap lehetősé­get. Egy folytatásos tévéjáték új női főszereplőt ke­res. Mivel barátnőjét visszautasítják, szorult anya­gi helyzetében maga jelentkezik. Dorothy Michaels-t (aki hamarosan Aranyoskámként lesz mindenki ked­vence) határozott belépőjének sikere miatt szerződ­tetik. Kétszeres szerepjátszása — magánéletére is kiter­jesztve — rendkívüli koncentrációt követel. A sminkművészet segítségével először kerül olyan hely­zetbe, melyben amellett, hogy jól dolgozhat,, nép­szerű is lesz. A bonyodalomra sajátos lehetősége­ket teremt a pompásan kiaknázható kétneműség. Férfi és női hódolókkal körülvéve, időnként a lesz­bikus látszat ellen küzdve, próbálja férfiként is meghódítani női ruhában barátnőjévé lett szerel­mét. Míg egyre többen pályáznak kezére, s egyre rendíthetetlenebb a sikere, azon kell gondolkodnia, hogy léphet le a színről, akár ismét az utcára. Az Aranyoskám — mely kommersz a kommersz- ről — Dustin Hoffmann nélkül (aki jobb pillanatai­ban a kommersz eddigi jelentéstartalmát is át ké­pes fogalmazni) a felismerhetetlenségig más tartal­mat közvetített volna. Károlyi .Júlia A BARÁTSÁG NEGYEDSZÁZADA 1 Termékeny valóság Az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság hat területét köti baráti kapcsolat magyar megyéhez. Ogyesszát Csong- rádhoz, a Ívovi területet Baranyához, a herszonit Zalához, a vorosUovgrádit Fejérhez, a Kárpáton túlit Szabolcs-Szat- márhoz, a Krím területed Bács-Kiskunhoz. • A. G. Kapsuk, az UKP Krím területi Bizottsága titkárának veze­tésével tavaly itt járt pártküldöttség megtekintette a kecskeméti Ma­gyar—Szovjet Barátság Tsz gyümölcsöseit is. Az elsők között A Duna—Tisza közi megye az országban az elsők között ismer­te fel a testvérmegyei mozgalom politikai, gazdasági, kulturális jelentőségét, azt, hogy az orszá­gok és népek közti barátság el­mélyítésében, a vállalatok, ter­melőszövetkezetek, intézmények és dolgozóik közötti baráti szá­lak, kapcsolatok egész életre szóló kialakításában és elmélyí­tésében nagy szerepet vállalhat. Történelmi ^álakon indult a napjainkban negyedszázados kap­csolat Bács-Kiskun és Krím kö­zött. A kecskemétiek megtudták, hogy az ukrajnai Krím terüle­ten több, a megye ‘ felszabadító harcaiban részt vett kommunis­ta, veterán él. Az egyik közülük A. I. Kovtun, aki a Bogdan Hmelnyickij nevét viselő, Vörös Zászló Érdemrenddel kitünte­tett 297. Szlavjanszko—Kirovgradi hadosztálynak volt a parancsno­ka, ma nyugalmazott vezérőr­nagy, Kecskemét város díszpol­gára. A megyeszékhely tanácsa 1960. július 29-én határozta el, hogy megkeresi Szimferopol tanácsát, s javasolja, hogy a Testvérváro­sok Világszövetsége elveit elfo­gadva, létesüljön kapcsolat a két város között. Az 1960. október 19-én a szimferopoli városi párt- bizottságra érkezett levél már arról tesz említést, hogy Kecs­kemét dolgozói Szimferopolt testvérvárosuknak tekintik. „Szimferopol város dolgozói öröm­mel tesznek eleget a javaslatnak — szól a válaszlevél —, és' kész­séggel vállalkoznak rá, hogy ba­ráti kapcsolat révén kölcsönös tapasztalatcserét folytassanak önökkel az ipari termelés, a la­kóházak és kulturális létesítmé­nyek építése, a művelődésügy és a közegészségügy szervezésének kérdéseiről... nagy megtisztel­tetésnek tartjuk az önök javas­latált, és készek vagyunk arra, hogy megosszuk tapasztalatain­kat és minden eszközzel erősít­sük barátságunkat.” MSZBT-tagcsoportok Azóta a Bács-Kiskunt a Krím­mel összekötő kapcsolatok az élet minden területére kiterjed­tek. Negyven vállalatnak, intéz­ménynek van partnerkapcsolata a fekete-tengeri félszigeten. Ezek közül is kiemelkednek a kecske­méti Magyar—Szovjet Barátság Tsz és a krasznogvargyejszkij járásbeli Rosszija kolhozt, a hartai Lenin Tsz-t és a Zsdanov kolhozt, az Izsáki Állami Gazda­ságot és az Izumrudnij szovhozt, a Bácsalmási Állami Gazdaságot és a Frunze szovhozt, a kecske­méti és a szimferopoli cipőgyá­rat, a kecskeméti és a jaltai autó- közlekedési. vállalatot, a jevpato- riai és a Petőfi Nyomdáit, a Kis­motor- és Gépgyár bajai egy­ségét és a dzsankoji gépgyárat, a kecskeméti Fémmunkás üze­met és a bahcsiszeráji építőipari kombinátot, a tudományos, az oktatási és kulturális intézmé­nyek közül pedig a kecskeméti és a szimferopoli kutatóintéze­teket, a kertészeti és műszaki fő­iskolákat, a Katona József és az Állami Gorkij Színházat összekö­tő baráti kapcsolatok. Évente 5—600 Bács-Kiskun me­gyei lakos utazik a Krímbe. Van, aki tanulmányút keretében, de a többségük turistaként látogat el Szimferopolba, Bahcsiszerájba, Jevpatoriába. A kapcsolatok ápo­lásában és további kiterjesztésé­ben a Magyar—Szovjet Baráti Társaság tagcsoportjai is nagy szerepet játszanak. A kiskunfél­egyházi vegyipari gépgyárban megalakult tagcsoport példáját az évek során több tucat üzem, is­kola követte, felhívásuk eredmé­nyeként ma több mint 60 MSZBT- csoport ápolja krími testvérüze­meivel, intézményeivel a ba­rátságot. A Krím területet és Bács-Kis­kunt bemutató előadások a párt­szervező-, az ideológiai és a gaz­dasági építőmunkáról, az ösztön­zés új rendszeréről, a szabályozók szerepéről, a megyék mezőgazda­ságát, iparát, képző-, ipar- és népművészetét demonstráló ki­állítások, valamint az építőipari élelmiszeripari, állattenyésztési, kertész és közművelődési szak­emberek vélemény- és tapaszta­latcseréi, főiskolások, úttörők nyári táborozásai, amatőr művé­szeti együttesek fellépései a Duna menti folklór- és a Krími Csillagok fesztiválokon, mind­mind egymás életének jobb, köl­csönös érdekeken alapuló megis­merését segítették, segítik. A kapcsolatokról, a baráti együttműködésekről évente 40— 50 képes tudósítást, cikket közöl­nek a megyék lapjai, a Petőfi Népe és a Krimszkaja Pravda. A testvérmegyék ízes falatait a szimferopoli „Kecskemét” és a kecskeméti „Jalta” Étteremben kóstolhatják meg az oda látoga­tók. A szálük tovább szövődnek Bács-Kiskunt és a Krím terü­letet összekötő barátság szálai tovább szövődnek, melyeket a magyar és szovjet nép közötti szoros és megbonthatatlan szö­vetség, a két megye vállalatait, intézményeit összekötő, közös ér­dekű, a kölcsönösségen alapuló munka kapcsol egybe. Negyedszázad kapcsolatában a társadalmi, politikai élet kér­déseiről való közös vélemény- csere, a termelőmunkában elért eredmények, technológiák átvé­tele életközéibe hozta a vállala­tokat, termelőszövetkezeteket. Termékeny valósággá vált a közhasznú tudományos, gazdasági kapcsolat, mely a további évti­zedek sikeres barátságépítő mun­kájához 1985-ben méltó alapokat ad. Kovács István (Folytatjuk) • Rendszeresek az amatőr művészeti csoportok vendég­szereplései. Képünkön a jevpatoriai ének- és táncegyüttes az Erdei Ferenc Művelődési Központ színpadán. (Tóth Sándor felvételei) — A mi kis mamlasz fiun­kat már megint nem veszik fel az egyetemre! — jelentette ki sóhajtozva anyám. — Ha mamlasz vagyok, nincs is ott semmi keresniva­lóm! — jegyeztem meg sértő­döttén. Mire apám: — Talán felív ennék), ha Gyimka bácsit emlékeztetném az ígéretére. Gyimka bácsi pedig tartotta a szavát. Ünnepélyes keretek között átnyújtott egy igazolást arról, hogy NB Il-es bokszoló vagyok... A felvételi vizsga után — ' egyébként „gyerekfis” kérdé­sekre kellett válaszolnom —, röatön egy meghívást is kap­tam. .A ringbe... Hiába éskü- döztem. hogy most nem va­gyok formáiban, csak moso­lyogtak rajtam. — Meg is ölhetik! — kiáltott fel drága ■ jó anyám, miután hírt kapott a veszélyrőt. Találkozás a ringben — Nem hal bele! — ellen­kezett apám. aki sohasem ér­tett meg engem, mert nem­csak a drága jó édesanyám­mal jegyezte él magát örökre, haném az optimizmussal is. A mérkőzést teljes letargiá­ban vártam. Közben azért ar­ra is jutott időm. hogy tech­nikaikig felkészüljek. Kezdet bén majd kerülöm a • komo­lyabb összeütközést, húzom az időt. aztán valahová behúzok néki egyet, mire ő visszaüt —, s én elnyúlok a padlón. Aztán megvárom, amíg a bíró kiszá­mol. Egy orvostanhallgató volt az ellenfelem. Jó fejjel maga­sabb nálam, s miközben .,le­nézett”, megjegyezte: „Itt ám nem leszek orvos!" Lesz, ami lesz! Taktikát változtatok. Már a legelején be kell húznom neki, hogy le­gyen időm szép kényelmesen lefeküdni... Az etső (és egyben az utol- e só) menet elején szinte egy­szerre ütöttük meg egymást. Egyszerre dőltünk a padlóra is. A bíró csak futkosott... és számolt. Egyikünknek sem volt mersze felkelni. Csak most ér­tettem meg. hogy ellenfelem is ugyanolyan bunyós, mint én vagyok. Mind a ketten vesztettünk. „Egyedüli eset a praxisom­ban!" — morogta a bíró. ... Most egyetemi előkészí­tőre járok, s közben a sakk. klubban is tevékenykedem. Minden lehetőségre számítva. Ez mindenesetre veszélyte­lenebb. S. Gubajdullin Fordította: Saiga Attila

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom