Petőfi Népe, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-18 / 64. szám
1985. március 18. • PETŐFI NÉPI • I MIVEL GYARAPODTUNK A LEGUTÓBBI ÖT ÉVBEN? Yandorkiállítás Bács-Kiskunról összekapaszkodva futnak a napok, az évek, a századok. Az értelmező, a dolgokat szétválasztó és összerendező emberi elme állapít meg egymástól élesen megkülönböztethető, vagy egyben-másban eltérő korszakokat. Ritkán fordul olyan nagyot a történelem szekere, mint 1945- ben. Jól tette ezért a két pártkongresszus közötti Bács-Kiskun megyét bemutató kiállítás rendezősége, hogy 1944-es képsorokkal utalt a mai Magyarország kezdeteire^ Elgondolkoztató, döbbenetes a hatás. Az élet bősége sugárzik a hatalmas, színes fotókról. A búzatáblák geometriai rendje, a szemre is szép óriási gépek látványa, a tudatos, . megkomponált, nagyvonalú emberi tevékenységet hirdeti. Mellette az erős nagyítástól, az eltelt négy évtizedtől elhalványult, szemcsés, szürke felvételek. A harcosok arcán ott vibrál az átélt izgalom, a győzelem öröme. E pillanatban nem gondolnak arra, hogy egy lövedék, akna, bomba elszakíthatja életük fonalát. Csak amikor fiatal elvtársukat, bajtársukat temetik, csak akkor érzik a halálos veszélyt, fenyegetettségüket, veszteségüket. Az alkotó, az építő ember is fontos helyet kap a még néhány napig az Erdei Ferenc Művelődési Központban — majd március 25-től Tiszakécskén, ezt követően a megye más városaiban, több nagyközségében látható kiállításon. Okkal! Mit érnének a csillogó, a modern műszerek a Kutató, a magasba kapaszkodó fúrótornyok az Olajbányász, a modern iskolák a Nevelő nélkül? Számtalanszor halljuk, mondjuk: megnehezült az idők járása. Tízszer, százszor meg kell gondolnunk mire költünk; mégis mennyi minden épült 1980 és 1985 között csupán megyénkben. A kiállításon szemlélődve újra és újra átélhetjük a gyarapodás örömét. Kétszeres büszkeséggel gyönyörködhetünk a társadalom erőteljes közreműködésével készült alkotásokban, például a.bajai uszodában. A figyelmes szemlélő érzékelheti: a korábbinál arányosabb Bács-Kiskun gyarapodása, nincsenek oly nagy — akkor több okból szükségszerű — eltérések a megye különböző részei, településtípusai között, mint korábban. Hamisnak éreznék az összképet, ha — ilyen jellegű összegezéseken szokatlanul, ám igen meggyőzően — nem fájdítaná a szívünket a rozoga viskója «lőtt szomorkodó, elhagyott, tanyai, városszéli öregember. Ez is hozzátartozik a mi világunkhoz. Még többet kell tennünk értük (is), hogy majd 1990-ben hitelesen szólhassanak az akkori kiállítás rendezői sorsuk jobbráfordulásá- ról. A rövid, a lényeget kiemelő feliratokkal ellátott dokumentumfotók bemutatják a megye sokszínű, változatos politikai, kulturális és gazdasági életét, a táj, az életforma változását. H. N. (Tóth Sándor felvétele) SUHOGÓ, ZIZEGŐ FÜZVESSZÖ Szakmátlan mesterek Tiszaalpáron A terem hosszában kaspadok sorakoznak. Asszonyok pörgetik rajtuk a kosarakat. Suhog, zizeg a héjából kibújtatott fehér fűzvessző. Először a „feneket”, a munkadarab alját készítik el. A méretre leszabott pálcák felét kpzépen átszúrják, majd a többit átbújtatják a lyukon. Az így kapott „kereszt”- ből — a szálakat hajlítgatva, s vékonyabb vesszővel fokozatosan befonva'— ahhoz hasonló alkatrész formálódik, amilyennek a gyerekek a sugárzó napot rajzolják. Olcsó dollárok — Jól sikerült a múlt évünk — meséli Varga Ferenc, a tiszaalpári Háziipari Szövetkezet elnöke, akivel a központi telepen nézelődünk. — Nyolc százalékkal tudtuk emelni a bérszínvonalat, ösztönzésképpen decemberben jutalmat is osztottunk. A huszonnégy és fél milliós árbevételi tervünket szerény mértékben túlteljesítettük. A nyereségünk 1,9 millió forint lett, ami különösen azért jó, mert 1983- ban csak 500 ezret értünk el. — Az üzemek általában eredménycsökkenésre panaszkodnak? — A szabályozók velünk sem kivételeznek. A szövetkezet mérete, a profilunk, a már eddig is igen takarékos gazdálkodás látványos eredményjavításra qein ad módot. A mérlegünk kedvező alakulásában a kosár és a vesszőbútor árának emelése, valamint az OKISZ-tól kapott, árbevételként. elkönyvelt 630 ezer forint támogatás is közrejátszott. A költségeket minden területen csökkentettük. — Exportra mekkora értékben szállítottak? — Valamivel 19 millió forint felett. 1983-ban 40 forintért „termeltünk” egy dollárt. A múlt évről e tekintetben még nem tájékoztattak bennünket, de ez a mutatónk rosszabb tavaly sem lehetett. Kevés a kosárfonó — Akkor ezt a tevékenységet bővíteni kell! — Arra törekszünk, de sajnos nagyon korlátozottak a lehetőségeink. A termelést általában technikai korszerűsítéssel vagy több ember foglalkoztatásával lehet növelni. Csakhogy ez kézműipar! A vesszőtelepítést és a nyersanyag letermelését már gépesítettük, tavaly munkabért megtakarító újítást is bevezettünk. Viszont a kosarat csak emberi ujjakkal lehet megfonni, ott nincs mit fejleszteni. Talán a kiszolgálásban lehet még valamit előbbre lépni. — Létszámgyarapítással próbálkoznak-e? — Hogyne! Félegyházán bedolgozó-hálózatot létesítettünk. Tiszaugon az üzemházunkban foglalkoztatunk ottani embereket. Jó lehetőséget kínálunk a nyugdíjasoknak, a csökkent munkaképességűeknek. Helyükbe visszük a vesszőt és beszállítjuk tőlük a kész kosarakat. Akit kell, betanítunk. De így is kevés az ember a jelentékenyebb termelésnöveléshez. — Van valami oka, hogy nem elég nagy a szakma vonzereje? — Szakmát mondott? Hát éppen ez talán az egyik oka a mérsékelt érdeklődésnek. A kosárfonást' nem ismerik el szakmának, pedig ez a munka több képességet követel meg, mint sok reklámozott mesterség. Igaz ugyan, hogy kicsik vagyunk, de nem támaszkodunk az államra, s döntően tőkés exportra termelünk, gazdaságosan, import igénybevétele nélkül. Mindez kevés ahhoz, hogy szakmának ismerjék el a kosárfonást. És manapság már falun is igyekeznek az emberek írással igazolt mesterséget kitanulni. Tisztes kereset — Kicsi a kereset? — Az idén ötvenezer forint felett van a bérszínvonalunk, tehát nem olyan rossz. A munkakörülményeket is össze lehet hasonlítani más üzemekével. Gázfűtés, hűtőszekrények, ételmelegítéshez rezsók vannak a műhelyben, meg légfrissítő ventillátor. A munkaidő kötetlen, talán ezért vannak többségben nálunk a nők. i. — Hány országba szállítottak tavaly? — Olaszország, Ausztria, az NSZK, Hollandia, Belgium, Svédország, Finnország, Anglia és Franciaország asszonyai használják kosarainkat, illetve a háztartási fa tömegcikkeinket A franciáknak, akik a legjelentősebb vevőink, az idén 3,6 millió értékben küldünk termékeinkből. Az év első felére már elköteleztük magunkat, s folyamatosan kötjük az újabb szerződéseket. — Milyen fa tömegcikkeket készítenek? — Ruhaszárítókat, s tervezzük kiegészítő kellékek, polcok, fogasok, előszobafalak előállítását is. a szövetség Megtudom, hogy az élőmunkát megdrágító januári szabályozómódosulás igen súlyosan érinti a szövetkezetét, hiszen itt az emberi kézé a főszerep. Az elnök mégis derűlátó, mert a megyei KISZÖV és az OKISZ már az elmúlt években is segített. Bíznak benne, hogy a népgazdaságban hasznosan tevékenykedő kézműiparosok speciális helyzetét sikerül majd elismertetni a főhatóságokkal, minisztériumokkal, s jut a szükséges technikai fejlesztésre, pótlásra és elfogadható béremelésre is 1985-ben. (Ez utóbbi mértékét már garantálták 5,5 százalékban.) Természetesen maguk is keresik a még gazdaságosabb termelés lehetőségeit, hogy a vizenyős, homokos, értéktelen talajokon termesztett fűzvesszőből minél olcsóbb dollárokhoz jusson a népgazdaság. S mihamarabb „papírral” is elismerhető szakma lesz a kosárfonás — ebben reménykednek. A. Tóth Sándor • A gépészeti csoport tagjai a Ganz- motorok kipufogókéményét szerelik szét. Harcban a sárral — az időért (Folytatás az 1. oldalról.) tosan működtetni őket. A lefúrt kutak hozama kicsi, ráadásul gyorsan „elvizesednek”. A kiapadó szénhidrogénforrások helyett-újakra van szükség, mégpedig minél előbb! Fotóriporter kollégámmal elfogadtuk a meghívást, s a péntek reggel Kiskun- majsán, a fúrási és szállítási üzemegység központjában talált bennünket. Közvetlenül 7 óra után esős időben indult velünk a „bombázó” — GAZ—66-os személy- szállító gépkocsi —, ami a műszakváltáshoz viszi az embereket. Hamar elhagytuk Kiskunhalast, s a Jánoshalma felé vezető szilárd burkolatúról egy földútra fordultunk. A megpróbáltatások itt kezdődtek.^ A.-kátyúk mélységétől függően, . gumilabdaként pattogtunk az ülés és a fülke teteje között, pedig a gépkocsi még úton ment. A fúrótorony viszont egy szántóföld kellős közepén volt, s csak egy mély sártengeren keresztül lehetett megközelíteni. A kerekek elmerültek, de a „bombázó” végül mindenhonnan kivágta magát. Nem sokat kellett várni arra az S 100-as lánctalpas traktorra sem, ami egy Tátra teherautóból, egy autódaruból és egy UAZ—452-esből álló konvojt húzott maga után. Sok teherautó kinn maradt a szántás szélén, nem merészkedtek be a sárba. Révész Ferenc főfúrómestertől megtudtam, hogy a szállítandó R—60-as fúróberendezést több mint 50 fuvarral viszik majd át új helyére. Ezek közül a legnehezebb a két 12 hengeres, 750 lóerős Ganz-motor, az úgynevezett „spilbak”, (ez forgatja a fúrószerszámot), továbbá a közlőmű és az emelőmű. Az utóbbiak súlya 27 „tonna. A torony egyelőre a helyén marad, az új munkahelyen már fel van állítva egy másik. Horváth Ferenc szállításirányító kiküldte az egyik traktort, hogy húzza be azt az elsüllyedt autódarut, amire a gépház „összecsomagolásánál” lesz szükség. Közben, egy másik „bombázó” is érkezett, a villany- szerelőkből álló Puskás Tivadar szocialista brigádot és a gépészeti csoport Landler Jenő szocialista brigádját hozta. Teljes az üzem. A fúrótorony környéke csatatérhez hasonlít, teherautók, traktorok dübörögnek! birkóznak . a sárral. El-el- akad egynémelyek, ilyenkor az S 100-as segít. Az emberek is sárosak, áznak az esőben, de ezzel senki sem törődik. A villany- szerelők kikapcsolták az áramot, és a kábelek lebontásával foglalkoznak. A gépészeti csoport — Bozóki Tibor és társai — a fúróberendezést szerelik szét, készítik elő a szállításra. Mások az „apróságokat” teszik fel — daruval — egy teherautóra. Senki sem panaszkodik, szó nélkül végzi a dolgát. A bányász keveset beszél. Lassan megkezdődhet a gépház bontása. A könnyűszerkezetes elemekből összeállított ideiglenes épület hét tagját egyenként „összehajtogatják”, amiben persze szintén daru segít. Közben az emberek azt mondják, hogy mindjárt itt lesz a harckocsi. Katonai járműre gondolok, de Horváth Ferenc felvilágosít, hogy ez nem egyéb, mint egy lánctalpas pótkocsi, amit traktor húz. Erre teszik fel majd a nehezebb darabokat. Amint megérkezik, fel ' Is raknak rá egy lemezbódét, amit úgy látom, raktárnak használhattak. Tizenegy óra 8 perckor Gémes József „harckocsiján” elindul kifelé az első fuvar. Bekéredzkedtem az ülésre, kíváncsian várva, hogy mennyi idő alatt érünk ki. Nem jutottunk mesz- szire, néhány perc múlva a harckocsi is elakadt a sárban. Várakozás. Egy másik traktor segít, egy ideig ketten vontatnak. Tizenegy óra 48 perckor érkezünk a földúthoz, 40 perc alatt téve meg a becslésem szerint 2,5—3 kilométeres távolságot. Kint két NSZK-gyártmányú FAUN (27 • A 27 tonnás emelőművet három lánctalpas traktor húzza. • A Puskás Tivadar szociálist» brigád villanyszerelője a fúrótorony világítását bontja. Háttérben a fúróiszap. • Révész Ferenc főfúrómester is segít a szállítás irányításában. • Térdig a sárban. (Somos László felvételei) tonnás tehergépkocsi) várakozik, nem merészkednek beljebb. Délután kettőre „összecsomagolták” a gépházat. A legnehezebb darab, a 27 tonnás emelőmű szállítása következik. Az S 100-as traktor csőrlővel húzza fél a „harckocsira”, minden rend- benlévőnek látszik. Néhány száz méter után azonban integet a traktoros, segítséget kér. Két munkagép húzza tovább a rakományt, de így sem jutnak mesz- szire. „Csimpaszkodnak” a gépek, bőgnek a motorok, a kipufogókból sűrűn száll a füst. Nem megy, egyelőre a sár az erősebb. Horváth Ferenc ennek ellenére a nyugalom szobra. Van még S 100-as traktor, s három lánctalpas már elég erős ahhoz, hogy kivonszolja a nehéz gépóriást. Három óra 20 perckor az első nehéz egység szerencsésen kiér a földútra. A FAUN platójára áttenni, — ez már' csak rutinmunka. Az élet nem áll meg, mert a szállítmány elindult. Eshet az eső, a hó, tombolhat a szél, a kánikula, vagy dermeszthet a fagy, a fúróberendezésnek dolgozni kell. Ha egyik helyen befejezte munkáját, viszik a következőre. A Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat kiskunsági üzemének dolgozói munkaverseny- felajánlásban vállalták, hogy négy nap alatt megoldják a fúróberendezések átszállítását és összeszerelését. « Bálái F. István
