Petőfi Népe, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-18 / 64. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XL. évf. 64. szám Ára! 1,80 Ft 1985. március 18. hétfő A RAKÉTÁK ELLEN Tüntetés Brüsszelben A baloldal és a békemozgalom köreiben felháborodással és elítélően fogadták a belga kormány döntését a rakéták befogadásáról, de zavar és tiltakozás tapasztalható a katolikus és kereszténydemokrata balszárny soraiban is. A szocialista párti ellenzék vezetői szemére hányják a kormánynak, hogy meghajolt Washington és a NATO akarata előtt és nem hagyott időt a genfi szovjet—amerikai tárgyalásoknak esetleges kedvezőbb megoldás kialakítására. Vasárnap délután 150—200 ezren tüntettek Brüsszelben a rakéták ellen. A tüntetést eredetileg a kormány készülő döntése elleni tiltakozásnak szánták, a Martens-kabi- net pénteki döntése azonban megelőzte a felvonulókat. Háttéranyagunk a 2. oldalon., ___ Ä HÉTVÉGE SPORTMÉRL'EGE Nem sikerült a legjobb négy közé jutás a bajai kosárlabdázóknak a férfi NB I-ben, miután Zalaegerszegen is kikaptak a „Zetétől”. A kecskeméti együttesek viszont jól vették a mostani akadályt. A nők idegenben győzték le a Csepelt, míg a férfiak hazai szurkolók előtt a régi rivális j Pécsi VSK csapatát. A bajai labdarúgók sem tudták fellelkesíteni híveiket, pedig azok szép számmal utaztak el Szekszárdra, hogy megnézzék a két szomszédvár rangadóját, amelynek sajnos nem a labdarúgók voltak a főszereplői. A játékvezető ítéletei rendre a kék-sárgákat sújtották, s ez nem kis mértékben járult hozzá a BSK vereségéhez. A területi bajnokságban szereplő Bács-Kiskun megyei együttesek közül a Kecskeméti TE és a Lajosmizse szerezte meg a két pontot. A mizsei- ek Kiskunfélegyházán diadalmaskodtak és újabb győzelmükkel nagyot léptek előre a táblázaton is. A KSC Martfűn, az éllovas Miske pedig Makón ért el döntetlent. A táblázat élén nem történt változás. A DUTÉP SC sakkozói kettős győzelmet arattak az OB I-ben, s tartják előkelő helyezésüket az" élbolyban. Egyéb hazai és nemzetközi sporteseményekről ■ készült tudósításainkat lapunk hetedik oldalán találják meg olvasóink. Szakmátlan mesterek Tiszaalpáron (3. oldal) A néprajztudósok szerint az első tartókat — kosarakat — a madárfészkek „lemásolásával” készítette az ember, hajlékony ágakból. Az ebből a tevékenységből kisarjadt kézműipar a megyében Tiszaalpáron vált kereső foglalkozássá. A munka szép, keresni is lehet vele ■*- mégsem , elég vonzó a jelentősebb létszámnöveléshez. Miért? Az eredmények számbavételekor erre is válaszol a háziipari szövetkezet elnöke. KONGRESSZUSI ÉS FELSZABADULÁSI MUNKAVERSENY Harcban a sárral — az időért Költözik a fúróberendezés Mottó: A szállítás maga,az élet! Egy szállítási szakembertől hallottam a mondatot, amit a riport mottójául választottam., Nem kell hozzá sok fantázia, hogy elhiggyük, hiszen szállítás nélkül tényleg megállna az élet. Amikor a Kőolaj- és Földgáz- bányászati Vállalat kiskunsági üzemében a kongresszusi és fel- szabadulási munkaversenyről érdeklődtem, Fáik Miklós üzemvezető amellett, hogy a mozgalom közösségformáló erejét hangsúlyozta — ami a bányászatban rendkívül fontos, — a szállítás embert és gépet próbáló nehézségeit ajánlotta figyelmembe. Ha munkaversenyt akarunk látni, menjünk ki a Jánoshalma Kelet 1-es fúrási ponthoz, ahonnan a berendezést másnap szállítják át a kiskunhalasi északkeleti mezőre, hogy ott új kút fúrásába kezdjenek. Itt a szó szoros értelmében verseny lesz, hiszen egy fúrás befejezése és a következő beindítása között a gépek kihasználatlanul állnak, ezt a kárba- vesző időt kell minimálisra csökkenteni. Ahhoz, hogy az üzem teljesíthesse feladatait, évente több mint hetvenezer méter kutató- és fel• A szénhidrogén-bányászatban az egyik legnehezebb munka a fúróberendezések átszállítása egyik munkahelyről a másikra. táró fúrást kell „lemélyíteni”. Ehhez a kiskunsági olajbányászoknak öt fúróberendezésük van, amiből egy is igen drága, az értéke 200 millió forint körül van. Ezért is kell lehetőleg folyama(Folytatás a 3. oldalon.) TIZENKÉT ÉV ALATT 6500 KÜLTERÜLETI LAKÁSBA JUTOTT EL AZ ÁRAM A tanyavilla eredményei osítás A program folytatódik Hír: Az 1986. évi tanyavillamosításra május 31-ig fogadnak el jelentkezést a helyi tanácsok. A tanyai lakosság életkörülményeinek javításában, a tanyák népességmegtartásának erősítésében, a termelési kedv fokozásában kiemelkedő szerepe van a tanyavillamosításnak. Az 1970- es évek elejéig a külterületi, tanyai lakások alig egyharmadába jutott el a villany. Az 1972-ben elfogadott átfogó megyei fejlesztési programban á tanyai lakosság ellátásával, életkörülményeinek javításával kapcsolatos legfontosabb feladatokat rögzítették. Ezek között kiemelkedő szerep jutott a tanyavillamosításnak. A tanácsok által szervezett és központilag is támogatott ' tanyavillamosítás 1973-ban kezdődött a megyében. A villamosítást igénylő, kezdeményező tanyai lakosok az évenként meghirdetett pályázat keretében kapcsolódhattak be a tanyavillamosításba. A kiviteli terveket a DE- MÁSZ üzemigazgatóságai készítették, s készítik, és vállalják a kivitelezést is, évi 12—15 millió forintos kapacitás előzetes lekötése mellett. A megépítendő villamos hálózatok és transzformátor-állomások kiviteli költségének átlagosan 30—35 százalékáig a megyei tanács külön támogatást nyújt a villamosításhoz a tanyai lakosságnak. Az elmúlt tizenkét évben 6455 tanyát villamosítottak a megyében. Megépült 1500 kilométer légvezeték és 238 transzformátorállomás, 160 millió forint költséggel. Ebből a megyei támogatás 56 milliót tett ki, ami az összes villamosítási költség 34,9 százaléka. Az egy tanyára jutó .hálózat- és transzformátor-építési költség megyei átlagban 25 ezer forint körül volt, ebből az érdekelt lakosok 16 ezer forintot fizettek, a különbözetet megyei támogatásként megkapták. A 80-as években mind nagyobb számban igényelték a villamosítást a szórványtanyák és a kisebb tanyacsoportok is. Itt a költségek is magasabbak. 1981—84 között 1378 tanyát kapcsoltak be a hálózatba, 36 ezer forint átlag- költséggel. Ebből az érdekelt tanyai lakosok 23 ezer forintot vállaltak. 1984-ben 326 tanyát vil(Folytatás a 2. oldalon.) Érték a legelőn Késve indul a „zöld szalag” Az egykori alföldi tájhoz hozzátartozott, hogy a végeláthatatlan rónaságon jószerivel csak a szél és a magyar szürke gulyák kavarták a port. Az akkori honpolgár a mai Duna—Tisza köze arculatára aligha ismerne rá. Magasművelésű szőlők, gyümölcsös, s mindenütt serkenő vetés, vagy a magot most váró szántóföld. Néhol azonban napjainkban is a réteken legelnek a szarvasmarhák. Sok nagyüzem választotta a húsáért tartott állatok nevelését. Az ágazat — bár a legeltetés miatt mondhatnánk úgy is; olcsó üzemanyaggal él — jócskán megérezte az elmúlt száraz esztendőket. Példa lehet erre a városföldi Dózsa- Tsz is, ahol az aszályt megelőző időkig egy-egy húsmarha évente 6,5—7 ezer forintos ágazati eredményt hozott. Ez az utóbbi években minden erőfeszítés ellenére harmadára csökkent. Egyébként még ez is nagy szó, hiszen a kényszersilózások (Folytatás a 2. oldalon.) • A városföldi Dózsa Termelő- szövetkezet állattenyésztői szélvédett helyről gondoskodtak, ahol a különböző életkorú szarvasmarhák könnyebben vészelték át a hideg napokat. A SZAKMA KIVÁLÓ TANULÓJA VERSENY Országos döntő hét tantárgyból Mint tegnapelőtt jeleztük, szombat reggel a kecskeméti 607-es Autószerelő Szakközépiskolában és Szakmunkásképző Intézetben — hét tantárgyban — megkezdődött A szakma kiváló tanulója verseny országos döntője. A megnyitón Weither Vilmos, a vendéglátó oktatási intézmény igazgatója köszöntötte a több mint 100 iskolából érkezett százhetvenkét diákot és az őket ki- 1 sérő száztíz tanárt. Utána Szabó Ém u 11 Attila, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője méltatta az országos diákversenyek jelentőségét, hangoztatva: „Nemcsak sok szakmunkásra van szükség, hanem a technikai fejlődés során az ipar egyre felkészültebb, egyre sokoldalúbb szakembereket vár. Megyénkben is mind több fiatal készül fel. jövőbeni munkájára szakmunkás- képzőkben. A következő években 133 újabb tanteremre lesz szükség Bács-Kiskunban a középfoÉ|É|lp||^ ImM L • P pp Felvételünk a fémipari szakrajzversenyen készült. A, kú képzés feltételeinek javítására, így a tanárokra is növekvő feladatok hárulnak.” A versenyző . diákok részére ezután megkezdődött az erőpróba, miközben a felkészülésben segítő és tanítványaikat a versenyre elkísérő tanárok városnéző sétán Kecskeméttel ismerkedtek. A Művelődési Minisztérium, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, s az Országos és Fővárosi i Pedagógiai Intézet egy-egy szakemberéből álló háromtagú zsűri - értékelése szerint a szaktárgyi országos szakmunkástanuló-versenyben fémipari anyag- és gyártásismeretből Kara Mihály, a kecskeméti 607-es, kerámiaipari anyag- és gyártásismeretből Bauer Tünde, a 602- es hódmezővásárhelyi, üzemgaz- daságtanból Kertész Ildikó, a 407-es zalaegerszegi, építőipari , szakrajzból Katona Gábof, a 36-os budapesti, vasipari' szakrajzból Gintner Tamás, az 500-as pécsi, munka- és környezetvédelmi ismeretekből Kajtár József, az 518-as tamási és művészettörténetből Zsiray Tünde, a herendi szakmunkásképző tanulója. lett az országos döntő első helyezettje. Március 28-án a kőművestanulók versenyének döntőjét is a 607-es Autószerelő Szakközép- iskolában és Szakmunkásképző Intézetben rendezik meg. sz A rádió Láttuk—hallottuk műsorában egy falusi művelődési ház igazgatójával készítettek interjút. Mivel magyarázza a sikereit? — kérdezte a riporter. A válasz egyszerű és meggyőző volt: — Segítettek a nyugdíjasok — mesélte az egyébként egyedül dolgozó népművelő. — Sokáig' hiába próbálkoztam akármivel is. Nem sikerült. Nem fogadott be a falu, „gyött-ment- nek" tituláltak. És akkor jött az ötlet.: — mesélte — megpróbálok együttműködni a nyugdíjasainkkal, ők úgyis ott ülnek a családi asztaloknál, elmondhatják, mi történik a művelődési házban. Idejük van, beszélgetni is szeretnek. .. ... Ez volt az > alapja a megállapodásnak. A művelődési ház féláron adja a belépőjegyet, kedvezményesen a szolgáltatásait. Cserébe a nyugdíjasklub tagjai munkatársai lettek az intézmény- vezetőnek. Mit csinálnak az alkalmi ■ segítőtársak? Jegyet szednek, fogadják a vendégeket, kiviszik a meghívókat és a plakátokat. félügyelnek, a rendre, széket pakolnak — és még sok mást. A kísérlet hasznosnak bizonyult! Sokkal könnyebb ma a népművelő munkája, és ami ennél jóval többet ér: megismerkedett jó néhány segítőkész, értékes emberrel, akikre korábban nem is nagyon figyelt. Érdekes tanulsága van az esetnek. Hajlamosak vagyunk ugyanis az öregséget, az öregedést lekicsinylőén emlegetni. Sokszor esünk abba a hibába például, hogy a nyugdíj- korhatárt elért kollégákra kimondjuk az ítéletet: öreg. Ezzel akaratlanul is azonosulunk azzal az állásponttal, hogy az időskorúak betegségektől meggyötört, magatehetetlen, úgymond „fölösleges” emberek. Pedig felmérések bizonyítják: még a hetven éven felüliek is sokkal többre képesek annál, hogy csak magukkal törődjenek. Dolgozhatnak, alkotó módon gondolkodhatnak, és kisebb- nagyobb szolgálatokkal — sokszor csupán a jelenlétükkel is — nagyon sokat segíthetnek másoknak. Érdemes elgondolkodni azon: az élet diktálta rohanás-kapkodás közben tudunk-e tisztelettel szólni a nyugdíjasokhoz? Ügy beszélünk-e, hogy őszinték és nyitottak lehessenek? Megtettünk-e mindent társadalmi szinten, hogy idős társaink' úgy érezzék: teljes jogú tagjai a közösségnek. Mennyire kielégítő az egészségügyi és a szociális ellátás, van-e elegendő kedvük, szak- képzettségük szerinti munkahely? Mindezek ugyanis ténylegesen hozzájárulnak az idősek jó, vagy rossz közérzetéhez. Tudjuk: az időskorúak sajátos, sürgető igényeinek kielégítése nem egyszerű. Nem is megy egyik napról a másikra. Szemléletünkön azonban pénz nélkül is változtathatnánk —j talán éppen a népművelő példáján okulva. Eredmény lenne már az is — és a nagyobb közösségnek, a társadalomnak nem kis hasznot ígérő —, ha nemcsak mondanánk, hanem segítséget és tanácsot kérve éreztetnénk . is idős embertársainkkal, bogy igenis, nagy szükség van rájuk! Mert ez — nemcsak a népművelésben — ma - már nem pusztán szép gesztus, hanem társadalmi érdek is. Farkas P. József
