Petőfi Népe, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-16 / 63. szám

1 MŰVELŐDÉS • IRODALOM Kiadás előtt Móra Ferenc családi levelezése Az álomtündérek (Francia versek és mesék gyerekeknek) KÖNYVES­POLC Néhány éve Móra-levelezéskö- tet jelent meg, az anyagot Len- gyel András és Kőhegyi Mihály rendezte sajtó alá. Most újabb kiadvány van készülőben. Ez ügy­ben kerestük fel Lengyel András irodalomtörténészt, muzeológust, a szegedi Móra Ferenc Múzeum munkatársát. — Az írók levelezését két tí­pusba sorolhatjuk. Az egyik, ami­kor az írók közismert személyi­ségekkel váltanak levelet, ilyen­kor nem gond a partnerek után nyomozni. A másik — amiről eb­ben az esetben is szó van — a családi levelezés. Ez utóbbival már sokkal nehezebb dolga van a filológusnak, mivel számos olyan egyszerű, hétköznapi em­bert említenek bennük, akiket nem tart számon a szaktudo­mány, nevüket hiába keresnénk a lexikonokban. Róluk nehéz ki­deríteni, kik is voltak valójában, s mi közük lehetett — az adott esetben — Mórához. — Hogy kerülf az anyag a sze- ■ gedi múzeum birtokába? — A leveleknek külön törté­netük van. A családnál marad­tak meg. A hetvenes évek ele­jén Hegedűs András, a szegedi tanárképző' főiskola igazgatója szerezte meg, aki Mórával fog­lalkozott. Hivatalosan azonban oktatási intézmény birtokában nem lehetnek kéziratok, így 1983 elején a múzeum megvette a fő- iskolától. A mintegy 220 levél irodalomtör­téneti gyűjteményünkben található. — Gondolom, Móra Ferenc nem pusztán e levelek kapcsán került érdeklődése kö­zéppontjába. — Valóban, nem most kezdtem Mórával foglalkozni. Korábban az egyetemi könyv­tárban dolgoztam, s elkészítettem az ott fellelhető kiadatlan Móra-írások katalógu­sát. A búvárkodás során újabb és újabb Móra-problémákkal találtam szembe ma­gam. Kőhegyi Mihállyal együtt készítet­tünk egy kötetet az író levelezéséből, amely 1980-ban a Bács-Kiskun megyei Tanács pénzén jelent meg. Nagyobb részük a Pe­tőfi Irodalmi Múzeum, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia és a Széchényi Könyvtár gyűjteményéből került elő. — A mostani vállalkozás — amelynek szintén Kőhegyi Mihállyal vágtak neki — más jellegűnek tűnik. — Igen, ezek kizárólag családi, vagyis egészen más jellegű levelek. Bepillantást engednek Móra szerelmi ügyeibe, családi konfliktusaiba. Jelentős részük kimondot­tan félegyházi vonatkozású. Amit nem si­került a szakirodalom alapján kideríte­nünk, abban nagy segítségünkre volt Fe­kete János, a neves félegyházi helytörté­nész, aki igen nagy kedvvel és szorgalom­mal látott munkához. Rengeteg olyan sze­mélyt azonosított, akik után mi sikertele­nül nyomoztunk volna. Ilyenkor a legtöb­bet segítenek a korabeli hírlapok, címtá­rak. amelyek a hétköznapi emberekről is közölnek információkat. — Mi az, amivel már élőre fel lehet csi­pózni a majdani olvasók kíváncsiságát? ■— A szakemberek és az olvasó nem • Egykori fénykép Móra Ferencről. ugyanazt tartja izgalmasnak. A Móra és felesége közti levélváltás bizonyára érdek­li majd a közönséget. A nagyon részletes, szinte naplót helyettesítő levelek sora be­számol az író életének apró-cseprő esemé­nyeiről, az éhezésről, a munkakeresésről, a társasági életről, a szórakozásról, az egye­temi berkekről. Megtudhatjuk, hogy mi­lyen kifejezésekkel, fordulatokkal udvarolt a századelőn egy egyetemista, hogy tette a szépet menyasszonyának. Rendkívül érde­kes, hogy — a szakmai hiedelemmel ellen­tétben — kiderült: nem is a Fodor utcában, hanem a Dugonics téren volt az író első lakása. Sokat ír Tömörkényről is. Ugyan­csak ezekben a levelekben lehet megra­gadni, miként ment végbe egy ember éle­tében az osztályváltás, milyen nehézségek­be ütközött. Betekinthetünk az eggyel föl­jebb került, osztályt cserélt diákréteg gond­jaiba. De akár említhetném — már tekin­télyes újságíró korában írott leveleiben — a háborús mindennapok Vetületét is. — Hol tartanak a munkával, mikorra várható a kötet megjelenése? — Valamennyi levél le van gépelve, zö­mükhöz elkészültek a jegyzetek és már megírtam a bevezetőt. Ami még hátravan: az eddig megfejtetlen utalások feloldása. Szépen be kell vallanunk, lehet, hogy so­hasem tudjuk kideríteni, ki is volt az a Pista, akit Móra több levelében is említ. Elképzelhető, hogy nem is mindig ugyan­arról a személyről van szó, hanem több Pistáról. Néhány héten belül szeretném be­fejezni a munkát. A kötet ismét a Bács- Kiskun megyei Tanács finanszírozásával jelenik meg, a kiadást a Katona József Mú­zeum intézi. Kormos Emese Azt sokan tudják, hogy a leg­nagyobb magyar költők a legki­sebbeknek is írtaik. Petőfi. Arany, Józself Attila vagy Radnóti gyer­mekverseit a háromévesek, de a nagyobbacskák is szeretik. A francia Érők .közül azonban talán csak La Fontaine meséi vagy Saint Exuipery A lcis herceg című könyve igazán közismert az óvo­dások. iskolásak körében. 1A Francia versek és mesék gyerekeknek című. most megje­lent kötélben több nagy nevével, klasszikus alkotással is találkoz­hatunk. Például Peirrault-éval. aki a Lúdanyó meséivel az első jelen­tős gyermekirodalmi művet al­kotta meg. Vagy Villon, Victor Hugo. Paul Verlaind. Anatole France. Rimbaud^ Paul Eluard. Louis Aragon meséivel, verseivel. Nevük hallatán, mii felnőttek, más nagy műveikre emlékezünk. A klasszikusok már kicsi kor­ban átélheltő alkotásainak olvasá­sa. hallgatása azért fontos, mert hídként vezethet el később más műalkotások megközelítéséhez. Szép Victor Hugo Mondóka a madarakról című rövid verse: „Édes-kedves kis madarakL Gyertek csak, gyertek, egyetek: Morzsákra hívlak titeket — A macskáknak csak csont marad!” Folyamatosan. ritmikusan mondható!, a legkisebbek is meg- szerdtiik. Humoros és beleillik az ismert játékos hintáztaták . közé Paul Verlaine Hipp és hoop-ja: „Engem, ha akarnám, igazi ló — Hídd és hopp —. Vinne, mint téged, de szófogadó Inkább csak ez itt. mert fából való — Hipp és hopp.” Anatole France A kis beteg cí­mű meséjét szintén szívesen meg­hallgatják már az óvodások is. Beleélhetik magukat a kislány és a baba gyógyulásának történeté­be. Ezen túl életre szóló bölcses­séghez is hozzájuthatnak: „A be­tegségnek van egv nagy előnye. Ha 'betegek vagyunk, megismer­jük, kik az igazi barátaink.” Kevésbé ismert írók művei is sokat mondanak. Szép mese a Világszépe és a szörnyeteg. A fordulatos cselekmény leköti a gyermeket, örül. amikor a gyö­nyörű leány jósága királyfivá vál­toztatja a szörnyet. Egyben meg­tanulja a nagy igazságot is: „Ki lehet gyógyulni a gőgből, a ha­ragból ........de a gonosz és irigy sz ívek nemigen változnak meg egyhamar.” A mesék és versek magvar nyelvű tolmácsdói is rangot ad­nak a gyűjteménynek. Többek között Szabó Lőrinc. Kosztolányi Dezső. Tamkó Sirató Károly, Weöres Sándor. Végh György for­dító és szerkesztő munkája, kis­lexikonszerű összeállítása a kötet szerzőiről nagy tamasztalatú gyer­mekíróra vall. Hozzáértő a Móra Ferenc Könyvkiadó tanácsa is: nagyóvo- dásoknak és kisiskolásoknak ajánlja a — Világjáró varázsci­pők sorozatában megjelent — kö­tetet. T, Újhelyi Mária GOÓR IMRE: Az idő kapuja Hörög a nyárfaerdő, előtte kék ködön lebeg a bucka s a messzeség. Szelek szijjostora veri a táj színét fehér-habosra, honnan a nyáj elhúzott Délkeletnek... Beállt a jég, varjai rikolt a jelleg; komoruló tanyám körül ideges őzek lelkei kergetőznek.,. Mentve bőrét, vackába fordul ember s a vad; s nyugton marad, míg az idő kapuja fényben nyittatván megcsikordul. ZALÁN TIBOR: Kérés — Egyszerű szavakkal — Hatalmas kő lakik gyomrom fölött s ha legördül onnan: meghalok Tedd hogy rövidebb legyen az éjjel s magasabb mint a nappalok Tedd hogy ujjongva lássa testem: más gyönyöreben még ragyog s Tedd hogy mellém állsz lehajtott fejjel s vársz amíg mindent itthagyok KECSKEMÉTRE KÉSZÜL Üj szobor Hunyadiról (Dolezsál László felvétele) Pécs után Kecskemétnek is lesz. Hunyadi János-szobra. Az előbbi városban már több mint ■két évtizede áll Pátzay Pál em­lékműve. Kecskemét városa két esztendeje bízta meg Kiss István Kossuth-díjas művészt: készít­sen szobrot Hunyadiról, aki a nándorfehérvári diadallal beírta nevét Európa történelmébe. — A megtisztelő felkérést tai- lán azért kaptam,, merj; minden jel arra mutat, hogy a kecske­métiek megszerették azt a Szé- chenyi-szobromat, amely négy esztendeje áll a városban — mondja a szobrászművész. Amint megkaptam a megbízást, bele- ástam magam a történelmi köny­vekbe, tanulmányokba, minél többet meg akartam tudni Má­tyás király apjáról, a nagy had­vezérről, és arról a korszakról, környezetről, amelyben élt. A nagyméretű — négy és -fél méter maigas — szobor gipszből mintázva egyelőre még ott ma­gasodik a művész Százados úti műtermében. Rövidesen az ön­tőbe kerül, hiszen a szobrász bronzba álmodta művét. A lo­von ülő Hunyadi kezében tar­tott pajzsén címerjede, a holló mögött feltűnik Európa térképe. Az alkotás majd körülbelül másfél méter magas, palánkivár- hoz hasonló,, műkőből készült talapzaton áll, amelyet pajzsok és turbánok díszítenek. Az épí­tész Rácz Zoltán. Egyébként most adják át Kiss István más új műveit. A buda­pesti Kun Béla téren e hónap végén avatják fel az 1919-es el­lenforradalom áldozatainak em­lékművét, április 4-én pedig Sal­gótarjánban egy diszkútját. Sebes Erzsébet •JYtY.Y.Y.Y.Y.y.Y.Y.Y.Y.YÍY.y.Y.Y.Y.v.Y (30.) A pincért könnyű volt ráven­ni a legpiszkosabb munkák elvég­zésére, hiszen a kapitány ismerte a priuszát, sőt ki is mentette egy zűrös ügyből, hogy ezek után zsa. , Tolhassa. Max rájött a gyilkos sze­mélyére. s valójában csak egy lépés' választotta el a megoldás­tól: megvárni Thomsonék újabb telefonját a Lótusz bárban, de erre már nem került so.r, hiszen Max jelentései egyenesen Thom­son kezébe futottak. Max eltűnése után az Angela Bretall-ügyet kiadta leghülyébb rendőrének — bocsánat Brook hadnagy —, majd gépkocsiba ült és meglátogatott .eneem Silver Cityben. Tartott tőle. "hogy Max .levélben értesített a felfedezésé­ről. tehát meg kéllett erről győ­ződnie. Ha Max valóban küldött vdlna nekem ilyen levelét, a ka­pitány szemrebbenés nélkül le­lőtt volna. így a második számú, mondhatom ördögi tervét alkal­mazta; megkért, hogy vállaljam el Max ügyében a nyomozást, gondoskodott róla, hogy hamis nyomra terelje a figyelmemet, és hogy eltávolítson a városból. Könnyű volt rábeszélnie, hiszen Max a barátom. Elhagytam Sil­ver Cityt, de a kapitány a város­ban maradt, ugyanis megtudta Ben Hartley-tól, hogy Ursula With hozzám igyekszik bizonyos információkkal a Thomson-ügy kapcsán. Bevallom, sokáig én sem tudtam elképzelni, vajon mi a fe­nét , akarhatott tőlem ez a nő. de szerencsére Ben Hartley vallott, mint a vízfolyás. Amikor Angela Bretall érezte, hogy azzal a bizo­nyos vétlen telefonbeszélgetés-ki­hallgatással a saját halálos ítéle­tét írta alá, elmondta Ursula Withnak a legfontosabbakat, és megkérte, hogy hallgasson, mint a sír. With kisasszony, persze hem hallgatott! Tipikus női mentalitás. Elmondta Maxnak, amikor a Bre- tall-ügyben kihallgatta. Amikor Maxot üldözni kezdték, még volt annyi ideje, hogy fölhívja With kisasszonyt, és megkérje, hogy jöjjön el hozzám ... Ezt a telefon, beszélgetést a változatosság ked­véért most Ben Hartley hallgatta le. Miután a kapitány és Ursula nem ismerték egymást, könnyű volt kiadnia magát Flint Wittgen- nek. Megölte, majd visszafuriká­zott a városba. A tényeket, azt hiszem, könnyű lesz ellenőrizni. A terve egyébként zseniális volt. Még arra is gondolt, hogy meg­tévesztő üzenetet hagyjon'nekem Charlie kocsmájában, mivel gon­dolta, eszembe fog jutni ez a le­hetőség is. Sőt, igyekezett eszem­be juttatni. Erre használta fel Brook hadnagyot. — Egy pilla­natra elhallgattam, cigarettára gyújtottam, mélyen leszívtam a füstöt. — Szóval Charlie kocsmá­jának a telefonjára fölfirkantotta a Nazir szálló telefonszámát, mintha Max hagyta volna ott utolsó üzenetként. A Nazirban végzett munka mindenképpen hasznos volt számára, hiszen kon- kurrenciáról volt szó, s az ilyen ügyet legjobb hivatalosan elin­tézni. Igaz, elég türelmetlen volt: Bradley emberei sokáig a sötét­ben tapogatóztak, ezért Wilsonék- ra csörgetett azzal a bájos női hanggal... Közben még arra is gondolt, hogy figyeltessen, átku- tattassa a szobámat, amivel ismét csak Wilsonékra terelte a gyanút. Azt viszont kihagyta a számítá­saiból, hogy ilyen hamar lelep-, lezzük a Wilson-féle bandát, s így rájövök a zsákutcára. Az igazi telefonszámot Max lakásán talál­tam még egy dossziéban; Max ugyanis Brook jelentéseit a laká­sára kérte, mivel kedvelte a had­nagyot. s így ,az esetleges írásbeli tévedéseit még korrigálni tudta. Szóval ez volt Max üzenete szá­momra: a kapitány közvetlen szá­ma olvasható a lap alján! Azt hiszem, Max remek munkát vég­zett. Én pedig igyekeztem foly­tatni. Mivel nem szálltam le az ügyről, nem . volt más választása, mint hogy engem is eltetessen láb alól. És itt követte el a leg­nagyobb hibát! Egyrészt a bér­gyilkosa eléggé kezdő módon vé­gezte a feladatát, másrészt azon­nal felismertem a kedves felesé­ge hangját, amikor felhívta Bén Hartley-t, akit fegyverrel kény­szerítettem, hazudja azt, hogy si­került megölnie. Ben Hartley-tól egyébként sok mindent megtud­tam még. Azt hiszem, ő lesz majd az ügy koronatanúja. * A kapitány lassan fölállt, sze­mében eszelős fény villant. — Belátom, tévedtem — hang­ja rekedt volt. — Azt hittem, már teljesen. elitta az eszét. Azt hit­tem, néháriy napi lődörgés ufán visszatakarodik Silver Citybe. A háromezer dollárral együtt... Brookra néztem, és csendesen megszólaltam: — Hadnagy, végezze el a köte­lességét. Brook szuszogva fölállt, és is­mét a belső zsebe felé nyúlt, de a kapitány megelőzte: fölkapta az asztalon levő fegyvert, és nekem szegezte. — Mindenki maradjon a helyén — közölte jéghideg hangon, s lassan az ajtó felé hátrált. — Hadnagy! — üvöltöttem Brookra. ■ — Egy rossz mozdulat, és lö­vök! — jelentette ki a kapitány. — Nocsak, Max sorsára akar juttatni? — blöfföltem. — Max életben van, de a maga agyvelejét pillanatokon belül az ajtóról' fogják lekaparni'... — A kapitány szeme villant. — És hol rejtegeti? I — Mikor Max szagot kapott, próbáltam bevonni a buliba, per­sze a mintarendőr nemet mon­dott. Kénytelen voltam kivonni a forgalomból... A pincémben üdül, reménykedtem, hogy jobb belátásra tér. Ketten az Állam nagymenői lehettünk volna — eszelősen felnevetett. — De most már mindennek vége! — Brook, maga téhyleg hülye? — kiáltottam felé. — Azt hiszi, tárastól tettem az asztalra a stuk- kert?! A kapitány arca eltorzult. Ne­kem szegezte a fegyvert, meghúz­ta a ravaszt. Egy halk kattanáson kívül semmi sem történt.­A rendőrség épülete előtt is­merős szuszogást hallottam. Bróok közeledett, homloka izzadt­ságtól fénylett. ,— Köszönöm — mondta, mi­után odaért. — Mit köszön, hadnagy? — néztem rá kicsit furcsán. Brook zavarában egyik lábáról a másikra állt. — Hát, hogy nem említette a pacikat — nyögte ki végül. — Ja, vggy úgy? — nevettem el magam, aztán benyúltam a zsebembe, és egy ötvendollárost csúsztattam á kezébe. — Tessék, tegye fel legközelebb. A nyere­ményt pedig küldje el Silver City­be, a címemre. Broók bamba ábrázattal nézte a pénzt, majd elnevette magát. — Oké, Mr. Wittgen, megbíz­hat bennem! — Valóban vissza akarsz men­ni Silver Citybe? — kérdezte Ruth, miután bőröndömet elhe­lyeztem a hátsó ülésen. — Most már tényleg a regé­nyemmel akarok foglalkozni — válaszoltam. — És meglátogathatlak? — kér­dezte kicsit remegő hangon.-f- Amikor csak akarsz! — megfogtam a kezét, aztán elne­vettem magam: — Csak egy do­logban ne gondolkodiál: a há­zasságban ! — Tudom, utálod a rendőröket — sóhajtott fel Ruth. — Majdnem beletrafáltál, kis­lány! De egy dolgot még a zsa­ruknál is jobban utálok: a há­zassági köteléket. Ruth rám emelte szomorú te­kintetét, és átkulcsolta a nyaka­mat. — Mi lenne, ha már szomba­ton meglátogatnálak? j — Remek ötlet! — válaszoltam. Aztán eszembe ’ jutott valami. Gyorsan a zsebembe nyúltam, és előhalásztam a Charlie-tól kapott poloskás dobozt. — Ruth, meg­kérhetlek valamire? — Amire csak akarsz. — Légy szíves, Vidd vissza Charlie-nak, és mondd meg ne­ki, hogy köszönöm, de már nincs szükségem rá. Vadonatújak, nem is használtam őket. Mr. Lewis enélkul is fogadott... Lehet, hogy kapsz érte két dollárt... Ha Charlie tisztességes üzletember, visszaadja a pénzt; te pedig szombaton lehozod nekem Silver Citybe. — Oké! — Hát akkor rendben is vol­nánk.. Akkor szombaton Várlak — mondtam Ruthnak, és megcsó­koltam; nem vágyok híve a hosz- szú búcsúzkodásnak, így aztán azonnal begyújtottam a motort. Lassan elindultam. A visszapil­lantóból láttam, hogy Ruth arcát elöntik a könnyek. Lefékeztem, fejemet kidugtam az ablakon, és Ruth felé kiáltottam: — Szivikém, a pénzt el ne fe­lejtsd elhozni! Aztán ráléptem a gázra. (Vége) |

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom