Petőfi Népe, 1985. február (40. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-01 / 26. szám

1985. február 1. • FETCH NÉPE • I PONTOS NYILVÁNTARTÁST! KÜLFÖLDI^ LÁTOGATÓK — HELYI KIADVÁNYOK Beszélgetés dr. Bárth János igazgatóval Kalocsai múzeumösszegző Szoba és konyha — a kalocsai múzeumban. (Somos László felvételei) Az asztalon.: Kecel története és néprajza. Szép könyv, indul­hat (na) a könyvszépségversenyen. Tavaly került ki a szegedi nyomdából a reprezentatív kiad. vány. Hét éven át huszonhárom szakember itta a monográfiát, ami 1300 nyomtatott oldalt tesz .ki. sok-sok fotóval illusztrálva. Szer­kesztője.: dr. Bárth János, a ka­locsai Viski Károly . Múzeum igazgatója. Veié beszélgetünk az elmúlt esztendőről, a jelenle«i tennivalókról, a város, múzeumá­nak népszerűségéről, a tudomá­nyos munkákról.. — Milyeii volt az 1984-es év a kalocsai múzeumban? — Bár mindig sóik minden tör-, ténik nálunk, mégis azt mondom, nyugodtabb volt az elmúlt év az előzőeknél. 1981.ben készültek el állandó kiállításaink, az ásvány-, a numizmatikai gyűjtemény, s a város történetét bemutató tárlat. Mostanában olyan dolgokkal fog­lalkozunk. amelyek nem látvá­nyosak. — Mégpedig? — A rendszerező munkát he. lyezzük előtérbe. Ez nemcsak ka­locsai specialitás. Az utóbbi idő­ben országszerte a figyelem köz­pontjában állt a múzeumok nép­művelő szerepe, ami elvonta az energiát a rendteremtéstől, pon­tosabban a rendezgetéstől. Sokan azzal mérték az intézmények te­vékenységét. hogy hány kiállítást jegyeztek egy évben, s hány elő­adást tartottak. Nem tartom he­lyesnek most sem, ha csak ez jelenti a mércét. Szürke köny­vünkben — a múzeumokra vo­natkozó jogszabályok gyűjtemé­nyében — arról is szó van. ho­gyan kell rendet tépni, tartani. A jelenlegi ..csendben” igyekszünk pótolni á lemaradást. Pontosam, gondosan elkészítjük, vezetjük a nyilvántartásokat. Ha nem így tennénk, a ..rendetlenség” kihat­na a közművelődési munkánk­ra is — Van mit feldolaozni. ren­dezgetni. Beszélgetésünk 11 előtt megmutatta a 13 ezer darabos' fotogyűjtéményt, az érméket, a • Dr. Bárth János múzeumigaz­gató. raktárakban sorakozó textilanya­got. Mindezeket úgy kell nyil­vántartásba venni, hogy bármi­kor megtudják a legapróbb jel. lemzőket is egy-egy darabról. S ráadásul: valamikor közszemlére kell tárni valamennyit. — Igen. azért van szükség a pontos jegyzet- és kartonkészítés. re. hogy ha tíz év múlva netán Debreceniben mutatjuk be {Calo- csa népviseletét, ne legyünk gond­ban. Pontosan tudjuk, hogy mi­lyen kelmék állnak rendelkezé­sünkre. Olykor-olykor pedig az állandó kiállításon is cserélni keli a kollekciót. Valamikor min­den kincsünk közönség elé kerül. De gondolja csak meg. a hatezer néprajzi tárgy, a négyezer ás­' vány és a tízezer pénzérme mindegyike mikor juthat el a múzeumlátogatók elé? Ha már számokat emlegettem, elmondom, hogy adattárunkban húszezer la­pot őrzünk. történelmi dokumen. tumokból öt és fél ezret. Könyv, tárunk ötezer kötetes. —■ Nem lehet könnyű dolguk a rendszereid muzeológusoknak! — Nem bizony. Ráadásul 19811 ig'''egyszemélyes volt a kalocsai • Lakodalom Kalocsa környékén. intézmény, csak négy éve dolgo­zik nálunk Nagy Angéla néprajz, kutató. A többi szakterület tenni­valóit alkalmi munkatársak vég. zik. Sokszor még a teremőrök is segítenek az aprólékos rendsze­rezésben. Van ugyan adminiszt­rátorunk. de csak félműszakban dolgozik' a múzeumban. Így az­tán mi gépeljük a kartonokat, ha elmegy. Múzeumpedagógusra is nagy szükségünk lenne. Ha az iskolások itt akarják tartani az óráikat, az nekünk több napos előkészületet jelent. A rendhagyó találkozókra alaposan fel kell készülni, csak így lehet eredmé­nyes a múzeumi óra. — Mi foglalkoztatja még Bárth Jánost? — Eléggé elhanyagolt volt a múzeum udvara. Parkosítani akarjuk, s szabadtéri kiállítást szeretnénk rendezni mezőgazda sági eszközökből. Már a nyáron jó lenne programokat Szervezni a szépen kialakított, belső udvar­ban. — Ahol minden bizonnyal kül­földieket is fogadhatnak majd ... — Számítunk rájuk, hiszen évente 24 ezer látogató fordul meg múzeumunkban. közülük szép számmal akad határainkon túlról érkező vendég. Az úgyne­vezett ..Piroschka-csoportok” vi­déki programjában egyetlen mú­zeumlátogatás szerepel, mégpe­dig Kalocsán. Ez számunkra sze­rencsés, hiszen elviszik a hírün­ket. S jó véleménnyel vannak ki­állításainkról. — Gyakran hallani, hogy a vi­lág legkülönfélébb városaiban magyar napokat rendeznek, és (A kiállítás egy részlete.) kalocsaiakat is meghívnak az eseményre. Vajon a múzeum gaz­dag anyagát láthatták-e már ilyen alkalmakkor? — Tizenöt éve vagyok a kalo­csai múzeum igazgatója s ez idő alatt egyszer kaptunk bemutat­kozási lehetőséget. 1979-ben. Szímfer apóiban. Pedig a Duna— Tisza-köze. szőkébben: Kalocsa népművészetének megismerteté­sében nagy szerepe lehetne lát­ványos. anyagunknak. Örömmé' tárnánk közszemlére darabjain­kat testvérmegyéinkben. — Mikor jut ideje írásra, kuta. tásra, gyűjtésre? — Elég sokat írok. főképp éj­szaka. Itt. a múzeumban is .van erre módom, de akkor egy csen­des zugot kell keresnem. Az el­múlt év legnagyobb eredménye, hogy megjelent a Kecel történe­te és néprajza. A Forrás szerkesz­tő bizottságának is tagja vagyok a tavalyi Duna menti Folklór Fesztiválra néprajzi témájú szá­mot állítottam össze. Dolgoztam országos megbízatásaimon. A már elkészült Magyar Néprajzi Lexi­kon címszavadnak egy részét én írtam, most a további kötetek készítésekor, hasonló feladatot kaptam: 270 oldalon a katolikus magyarság népszokásait elevení­tettem fel. Most készül a telepü­léssel foglalkozó fejezet, ami há­romszáz oldalt tesz ki. Március véeén kell leadnom. A kandid'­• tusi fokozatot az iJ“n szeretném megszerezni, már túlvagyok a munkahelyi vitán. — Mit tervez még 1985-re? ' • — Ha- az élőbb felsorolt- kSte-f lességeimnek eleget teszek, akkor " olyan témákat választok feldol­gozásra. amelyeket már régóta halasztgatok. Sokszor a rövidebb lélegzetű írásokkal többet kell bíbelődni, mint egy tanulmány­nyal. A Magyar Rádió; Kis ma­gyar néprajz című műsorának ré­gebben is írtam már cikkeket, ezt szeretném a jövőben is folytat­ni. Fontosnak tartom, hogy az egész ország színe előtt hangoz­zanak el a szűkebb hazámra vo­natkozó néprajzi érdekességek. — Hasznos kiadványaik létez­nek: a Kalocsai múzeumi dolgo­zatok négy eddig megjelent kö­tettel, a Kalocsai múzeumi kis. könyvtár kettővel. Ezek bővül, nek-e a jövőben? — Föltétlenül folytatni kellene. Terveink is vannak, csak épp pénz nincs a kiadásukra ... Borzák Tibor A november végi csípős szél úgy viselkedett, mint a jó szándékú, de ügyetlen kamasz. Tisztára söpörte a város utcái­nak közepét, de a járda szegé­lye mellett fölgyülemlett az avar, a csatornák felé eldobott papír­zacskók, buszjegyek, gallyak pö­rögtek. A felhők ezzel nem törődtek. Rendíthetetlen méltósággal höm­pölyögtek az előfutár nyomá­ban, feketén, kövéren meleget, puhát, megnyugvást ígérve a tájnak. — Anyu! — mondta Kisákos, akiinek könnyet csalt a hideg a szemébe. — Apa azt mondta, nemsokára esni fog a hó. Milyen^ a hó? Kellett egy pár pillanat, míg tudatához eljutottak a szavak. Kikerültek egy téglarakást, mely egy újonnan építendő ház telke előtt várakozott, s közben az asz- szony rádöbbent, a hároméves gyerek még nem látott havat. — Fehér — válaszolta halkan, és megszorította a vörös kis ke­zet. — Ne felejts el köszönni az óvónéninek! Még saroknyit kellett menni­ük a girbe-gurba utcában ülő, hunyorgó házak között. A kapu előtt nagy, lompos barna kutya ült. farkát fcsoválta a hosszú fe­kete kabátos, és az apró, kék dzsekis alak láttán. Hogy belépni látta - őket, szolgálatkészen vak- kantott. Kisákos remekelt., A hangos csókolopnon kívül barátságosan mosolygott is, és szó nélkül tűr­Havas intermezzo... te, hogy egy fehér köpenyes fi­atal lány levetkőztesse, és elve­zesse a többiekhez. Az asszony az irodába ment. — Már szóltak magukról — biccentett a vezetőnő. — Hát igen, van hely nálunk. De mie­lőtt döntenénk, kérem, legyen egészen őszinte hozzám... A gyerek érdekében. Egy óra múlva végeztek. Kis­ákos boldogan öltözködött, mert itt is az esernyő lett a jele, és mert egy copfoS feketeszemű kis­lány mellé ültették, a neve Pocak. — Zöld óvoda, zöld óvoda — énekelgetett, míg a főtér felé igyekeztek. — Majd örülni fog Renátakinga. Anya, ma is hoz­zájuk megyek? Anyja fej rágására elgondolko­dott. — Apu azt mondta, ők lesznek az én testvéreim. Amikör nem voltál idehaza, akkor mindig ve­lük aludhattam. Anna fáradtan törülgette be­párásodott . szemüvegét, amikor beléptek a cukrászdába. — Egy rétest! — rendelt ide­gesen. — Egyél Ákos, i még mesz- sze van az ebéd. Kisákos szörpöt is kért, aztán kétszer körbeszaladt a székek és az asztalok között. Az unatkozó presszósnő megsimogatta az arcát: — Micsoda gyönyörű pulóvered van! — Norvégiából hozta anyu — pörgette az er-t a kisfiú lelkesen. Ujján hármat mutatott: — Eny- nyi hónapig volt, és teli szájjal fordult ki a lengő üvegajtón. Délelőtt még a tanácsra kellett menniük. Ablakok, pecsétek, füst, és síró. veszekedő nők. Annát ahogy megpillantotta az adminisztrátor, soron kívül be­hívatta. — Dögölj meg, én hetet tud­tam volna a karomon hozni — sipított utánuk egy cigányasszony, aztán becsukódott a párnázott aj­tó. A tanácselnök ráért számukra. — Mi nagyra becsüljük a mun­kásságát, hölgyem. Dehát?... — Kávét kért, s míg behozták, zavartan pislogott. — Nem tudom, hallott-e róla ... Szabóhé . 1. hm ... hm ... szóval Szabóné három szobásra akar cserélni a . \. megnövekedett létszám miatt... Önök, a férje és ön, mind a ketten nagy kva- litásúak ..., mi ezt tudjuk ..., de két új lakás is, ez ugye, mi olyan kis város vagyunk ... Kisákos az ablakhoz tapadt. Megeredt a hó. A fiúcskát ne­héz volt kivonszolni a sötét lép­csőházba. — Ma megyünk szánkózni. Apu megígérte, elvisz az ikrek­kel és Erika nénivel. Anya, ugye te is jössz? Ugye mindnyájan megyünk? —4 mulatságosan bó­logatott a fejével, ahogy kérdez­te: — Ugye együtt? Ahogy kiléptek a [hatalmas épületből, egy percre megálltak* Az asszony bizonytalankodott, hogy ^aza induljanak-e meleget enni, vagy belépjenek a legkö­zelebbi falatozóba. Kisákos az ölébe kéredzkedett álmosan: — Apa azt mondta, te hoztad a hót Norvégiából.,. Nagy pelyhekben esett. A té­ren a fenyők kihúzták magukat Az áruházból kilépők megtor­pantak, felfrissülve szívták be a kedvesedé illatokat. Két nyakig- csizmás sikítozva kapkodta a pi­lléket. rázták egyre gyorsabban a lecsüngő gallyakat. A templom órája háromne­gyedet ütött. Hirtelen kicsapódott a .szem­közti tejlvó ajtaja, s egy ké­ményseprő vágtázott ki hátán egy kacagó, fehér köpenyes, fi- tyulás eladóval. — Most megfürdetem, Klára né- ném máskor úgy csúfolod jón! A téren álló' emberek a tér­düket csapkodták nevettükben, aztán meglepődve fordultak a toporzékoló gyerek felé, aki hir­telen a földre vetette magát, és hisztériásán sikoltozott: — Anya, nem kell ez a hideg hó. küldd vissza Norvégiába.. Le­gyen úgy. mint nyáron volt! Minden legyen úgy! Anya, nem akarom ezt a hót. Németi Zsuzsa KÖNYVESPOLC Neveléslélektani vizsgálatok Pedagógusok, pszichológusok és pedagógusjelöltek számára igen fontos 'kötetet jelentetett meg a közelmúltban a Tankönyvkiadó. Kósáné Ormai Vera, Porkolábné Balogh Katalin és Ritoók Pálné segítséget kíván nyújtani munká­jával a nevelői tevékenység pszi­chológiai összetevőinek ponto­sabb megismeréséhez, a nevelési folyamat reális elemzésiéhez. a személyiségfejlesztés rendkívül szép. ugyanakkor igen nehéz és felelősségteljes feladatainak eredményes megoldásához. A töhb száz oldalas könyv rész. letes bemutatására nem vállal­kozhatunk. Így válogatásunk önkényessége feltehetően nem lesz akadálya annak, hogy vala­mennyi olvasó az önálló felfede­zés örömével forgathassa e na­gyon hasznos, és értékes kézi­könyvet. Az első fejezet — amely Az iskola címet viseli — részletesen foglalkozik az óvoda és az iskola általános neveléspszichológiai kérdéseivel. Ezután igen lénye, ges területek következnek: ne­velési terv. tanterv és a tanköny­vek problémája. De hasonló ér­deklődésre tarthat számot Az is­kola és a család, valamint Az is­kola és a pedagógus című rész is. A szerzők külön, fejezetet szén. telnek a pedagógus személyiségé­nek. továbbá az oktatói-nevelői tevékenység részletes bemutatá­sával nemzetközi viszonylatban is elfogadott szaktudományos ismeretet szerezhet minden­ki e témára vonatkozóan. A harmadik fejezet a közösség pszichológiai összetevőinek vizs­gálatára terjed ki. Különösen ak­tuális ^ond és feladat napjaink­ban a fiatalok értékrendjének kialakítása. Hasonlóképpen a beilleszkedési nehézségekkel küz­dő gyermekek egyre növekvő szá­ma. amin ugyancsak eltöpreng­het napjainkban a pedagógusok igen jelentős hányada. Mind­ezek természetesen szintén fel­merülnek a kötet hasábjain. A negyedik rész ugyancsak iz­galmas témát, közvetít, amelynek tárgya az érzelmi-motivációs té­nyezők személyiségben rejlő fel­tételeinek bonyolult kapcso­latrendszere. Külön foglalkoz­nak itt a szerzők az értékelés és önértékelés izgalmas kérdésével is. Az ötödik fejezet témája a ta­nulás. amely a megismerési fo­lyamatok fejlődését és fejleszté­sét. a problémafelvető-problé- mamegoldó tanulást, és az úgy­nevezett tanulási nehézségeket mutatja be. Az utolsó fejezet az iskolai pá­lyaválasztási előkészítéssel és a pályára neveléssel foglalkozik. Á könyv külön értéke hogy a szakkifejezések magyarázatával, pontos név- és tárgymutatóval, valamint á gyakorlati pszicho- diagnosztikai eszközök bemu­tatásával i megkönnyíti és haté­konyabbá teszi az olvasó munká­ját. A Neveléspszichológiai vizs­gálatok című kötetet haszonnal forgathatják mindazok, akik a fiatalok eredményesebb nevelé­sével szeretnének hozzájárulni társadalmi haladásunk előre- mozdí fásához. Puskás Anna TÖBB MINT OPERETT Százéves a Cigánybáró Idén .százéves a Cigánybáró. Ifjú Johann Strauss, a ke­ringőkirály 1883-ban Pesteiv meglátogatta Jókai Mórt, és ro­mantikus magyar irodalmi alapművet kért tőle egy tervezett magyar vonatkozású romantikus színpadi zeneművéhez. Jó­kai nemsokára elküldte neki a Saffi című novellát, amit Strauss — szövegírójával — fel is használt. A Cigánybárót a világ leghíresebb operettszínházában, a Theater an der Wien-ben mutatták be. A premier napjáról két dátum is van: január 28. vágy október 24. De az év pontos: 1885. A mű jelentőségét pedig Max Kalbeck, a múlt századvég nagy- tekintélyű bécsi kritikusa máig érvényesen írta le: „Strausst nem. sokára ott üdvözölhetjük, aho.vá való. az operaházban. Az első felvonás és a másodiknak a fele kevés változtatással átvihető a Theater an der Wien-ből a Staatsoper-ba. A széles bázisra felépített első finálé minden nagyoperának díszére válnék. Az­tán elegáns salto mortale-val visz. szatér a vidám .táncmelódiákhoz. Strauss most annyira eltért szo­kásos stílusától, hogy visszaté­rése a régihez — lehetetlen. Saffi alakja messze elüt a többi sze­reptől. Ilyen tökéletes rajzú em­ber az operettirodalomban nincs.” A Jókai meg Strauss teremtet­te Saffi-alak, a zenei ábrázolás operai mélysége az elmúlt év­század alatt, valóban az opera- színpadokra juttatta a Cigány­bárót. Operett-társulatok nehe­zen birkóznak meg a színpadra állításával, a közönség viszont operett-tömegeikben nézi — egy évszázada. A német nyelvterület operaházaiban szinte állandóan műsoron szerepel. Becsben ja­nuárban kiállították a száz évvel ezelőtti ősbemutató plakátjait, tárgyi emlékeit. Mi pedig az utóbbi évek legsikeresebb ma­gyarországi Cigánybáró előadásai­nak két. résztvevőjével beszél­tünk a .jubileum alkalmából: Medveczky Ádám, Liszt-díjas karmester: — Rendkívül igényes mester­mű. s nagyon nehéz karmesteri • Medveczky Ádám Liszt-díjas karmester. • Zempléni Mária, a Magyar Állami Operaház énekesnője. feladat, főleg a technikai meg­valósítás tekintetében. Nehéz a finom, olykor romantikus, oly­kor könnyed bécsi hangvételét a melódiavezetéssel, ritmikai válto­zatossággal úgy megvalósítani, hogy természetes legyen. A Ci­gánybáró tele van Temek ének- együttessel. tercettel. duettal — gazdag zenei világú színpadi ze­nedráma. Kár. hogy az Erkel Színházban évekig használt dísz-K letek elkoptak, s a színházak ve-' zetése a félújításra általában csak a zeneszerzők születésének vagy halálának jubileuma alkalmából gondol. A Szegedi Szabadtéri Já­tékokon azonban szinte minden nyáron játsszuk. Zempléni Mária: — Még ösztöndíjasként ez volt az első szerepem, s 1975-ben lép­tem be az operaházi előadásba. Medveczky Ádám tanította be. Utána majd négy évig játszottuk, s két nyáron a szegedi szabad­térin is én voltam Saffi. A te­nor .és a szoprán szólam számára igen nehéz énekelnivalót írt Strauss, s nemcsak az első. ha­nem a második felvonás fináléja is igen szép. de nehéz, tényleg operaénekes-feladat. Mindig nagy sikert, nagy örömet hozott nekem Saffi, hiszen nagyon jól megírt, és egészen pozitív alak. A közönség pedig nagyon szereti a pozitív hősöket. Ennyit a jubileum évében if­jabb Johann Strauss remekéről. Főldessy Dénes í V

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom