Petőfi Népe, 1985. február (40. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-28 / 49. szám

4 « PETŐFI NÉPE • 1985. február 28. NEM VOLT PUSZTÁBA KIÁLTOTT SZÓ KÉNYSZERTAKARÉKOSSÁG Tizenháromszor negyven perc Mit ígér az AGROTEK? Lajosmizséért Szerencsém volt, hogy amikor a Vízgépészeti Vállalat la- josmizsei gyáregységének Május 1. szocialista brigádját ke­restem, első utam a gyár versenyfelelőséhez vezetett. Itt rögtön megtudtam: a brigád a legrégibb és a legaktívabb, többször elnyerte a Kiváló Brigád, egyszer pedig a Szakma Kiváló Brigádja címet, és kapott jubileumi oklevelet. Már csak a legmagasabb kitüntetésük hiányzik. Még jó, hogy ekkor is jegyzeteltem, a tagoknak ugyanis nem kenyere a dicsekvés, s így az elisme­rések számbavételéről majdnem megfeledkeztünk. Azt is a versenyfelelős hozta tudomásomra, hogy a brigád felhívásairól nevezetes. A legutóbbihoz előbb a-vállalat többi szocialista brigádja, majd egész La- josmizse csatlakozott. Két kommunista műszakot ajánlottak föl a község fejlesztésére: az egyiket az egészségház újjáépítésére, a másikat pedig a mozi felújítására. — Mi még 1968-ban alakultunk, a mozgalom kez­detekor. Annak idején Pestre jártunk dolgozni min­den nap. A hat alapító tag közül hárman még min­dig itt vannak, köztük jómagam is — meséli útban a forgácsolórészleghez Sántavy József brigádveze­tő. A csarnokban családias hangulat fogad. Azt mond­ják, ha korábban jövünk, még kivehettük volna ré­szünket a közös nótázásból is, ahogy ez náluk mun­ka közben szokás. Egy üzem — egy kollektíva, a forgácsolórészlegben ugyanis csak a Május 1. brigád nyolc tagja dolgozik. Egy kivétellel valamennyien szakmunkások, négyen tagjai a pártnak. Két éve nincs gyalúsuk és marósuk. Szakmai tudásuk ékes bizonyítéka, hogy esztergályosként ezeket a munká­kat is maguk végzik. Halasi Péter, a brigád egyik alapítója húsz éve, (tizenhét éves kora óta) dolgozik a gyárban. Tagja a községi pártbizottságnak, sőt a vb-nek, valamint a vállalati igazgatótanácsnak és a népfrontnak. Tíz évig volt munkásőr. Saját bevallása szerint azért van ennyi társadalmi megbízatása, mert ő mindig meg meri mondani a véleményét. A szakmunkás­bizonyítvány után megszerezte az érettségit, majd a gépésztechnikusi oklevelet. Most a Marxista—Le­ninista Esti Egyetemet végzi. Ez ,a tanulási kedv ösztönzően hat a brigád többi tagjára is: Nagy Béla gépészeti szakközépiskolába jár, Gyurgyik István most végzett a GAMF-on. — Aki a mai korban, a technika ilyen rohamos fejlődése mellett nem gyarapítja ismereteit, elve­szett ember — mondja Halasi Péter. — Mindenki­ben él a kíváncsiság az új iránt, s ha van rá lehe­tősége, hogy ezt kielégítse, miért ne"rágádná még’ az alkalmat? Ide tartozik még, hogy általános is­kolás és középiskolás gyerekeim vannak, s egy szak­munkás szülő ma már nemigen tud nekik segíteni a tanulásban. Ha csak otthon tudom hasznosítani a megszerzett tudást, már akkor sem elpocsékolt idő, amit rászántam. A gépésztechnikusi oklevéllel a zsebemben miért maradtam mégis esztergályos? Az anyagiak miatt. Nem árulok el titkot azzal, hogy egy jól kvalifikált szakmunkás, aki szakmai ismereteit állandóan bővíti, sokkal nagyobb anyagi megbecsü­lést élvez, mint egy. ugyanolyan képesítéssel rendel­kező középvezető. A brigádélet nemcsak a nagyobb közösségért vég­zett munkából áll, marad idő egymás megsegítésé­re, s a szórakozásra is. Rejtély, hogy miként, mert közben többen tagjai a vállalati gmk-nak, ha sür­gős munka akad, mindig készen kell állniuk, rend­szeresen újítanak, valamennyiüknek kiskertje van, s egy legényember kivételével mindannyiuknak családja. — Nagy az összetartás a brigádban — mondja Gyurgyik István —, s ez különösen akkor jön jól, ha nagyobb vállalkozásba, például házépítésbe fog • Sántavy József: — Nem mindenki lelkesedik a közösségért végzett munkáért. az ember. Péternél kezdtük annak idején, s most nálam tartunk. Ilyenkor kinn van az egész brigád. Ennek a munkának az értékét előre be lehet kalku­lálni. Igaz, eszünk-iszunk, de ez mégis biztos segít­ség, ami sokat számít. Nemrég lett kész Gazsó Pista háza, a főnöknél meg átalakítást végeztünk. Ha valaki akár anyagilag is megszorul, nyugodtan szá­míthat a társak segítségére. Jól ismerik egymást az asszonyok is, olykor be-benéznek ide, a műhelybe. — Mondjunk valamit a közös szórakozásról is — veszi át a szót Gazsó István. — A brigád gyerekei­nek mindig rendezünk névadó ünnepséget, nemrég kirándultunk Cserkeszőlőre családostól, három ko­csival és négy motorral. De messzebbre is eljárunk, például Budapestre a BNV-re, a SZÜR-ra, vagy a szegedi szabadtérire. Ilyen alkalmakra megkapjuk a vállalat húszszemélyes Roburját. Mindig együtt ünnepeljük a május elsejét és az augusztus 20-át isi Majdnem mindenkinek van hobbija: a bri­gádvezető és TeleJí,,J|ipos apjgtőr rádiós, GjgiíJg’gyc István vadászik, Nagy Béla pedig ’fo'tozik szabad idejében. , . ' ÍÍL Sántavy József huszonkét éve vezeti a kezdemé­nyezéseiről híres Május 1. brigádot: — Nemigen volt még olyan évünk, hogy ne áll­tunk volna elő valamivel. Volt is emiatt elég ba­junk, nem mindenki lelkesedik ugyanis a közössé­gért végzett munkákért. Ezeket az' embereket rá kell ébreszteni arra, hogy ha ők — egyelőre — nem is járnak az egészségházba, idős, beteges szüleik igen, s gondolhatnának a gyerekeikre, akik nagy­kabátban ülnek a moziban. 1983 a rokkantak éve volt —, hogy csak a legutóbbi esztendők eseménye­it idézzem —, akkor a la josmizsei szociális otthont támogattuk. Tavaly, jól ismerve a község gondjait, a pártkongresszus és felszabadulásunk évfordulója tiszteletére hirdettük a tizenháromszor negyven perces műszakot. 1984. február 9-én a falugyűlésen terjesztettük elő, s csatlakozott hozzánk az egész község. Az OTP-ben összegyűlt csinos kis összeg bi­zonyítja, nem volt pusztába kiáltott szó. • Kormos Emese Halasi Péter: — Aki nem gyarapítja ismereteit, elveszett ember. • Gyurgyik István szerint a gondban, bajban is biztosan számíthat, nak a társak segítségére. (Straszer András felvételei.) Halkabban panaszkodtak a mezőgazdasági nagyüzemek­ben az alkatrészellátásra a múlt esztendőben. Könnyebben és gyorsabban hozzájuthattak a vásárlók egyes, számukra nélkülözhetetlen alkatrészhez. Aligha vitatható, hogy a ja­vuló ellátásban része van a gyártóknak és a kereskedőknek egyaránt. De bármily furcsa, nemcsak tőlük függött a ked­vezőbb ellátás. Maguk a vásárlók is hozzásegítették a keres­kedelmet ahhoz, hogy a korábbiaknál gondtalanabb hóna­pokat éljenek át. A mezőgazdasági nagyüzemekben ugyanis kevesebb pénzük volt alkatrészek vásárlására, így a válto­zatlan készlet is bőségesebbnek tűnt. Árengedmények Ezt mindenekelőtt jelzi, hogy tavaly a'z országban mintegy 650 millió forinttal kisebb értékű al­katrészt rendeltek, mint egy esz­tendővel korábban. Ezt persze kedvező tapasztalatként is el­könyvelhetnénk, hiszen a csök­kenő alkatrészrendelésnek az is oka lehetne, hogy gondosabban ügyeltek a felhasználók a gépek javítására. Voltaképpen takaré­koskodtak is, de ezt sok helyütt nem az ésszerűség, hanem a kényszer diktálta. Mert ahol ke­vés volt a pénz, nem a takaré­kossági követelményeket fontol­gatták/ hanem a gazdaságok ve­zetői egy tollvonással, eltörölték a további vásárlást. S ha mégis elromlott Valamelyik masina, leg­feljebb leállították. Egyre több gép ítéltetik kény­szerpihenőre mostanában. A ma­gyar mezőgazdaságban ugyanis növekvő azoknak az eszközök­nek az aránya, amelyeknek pa­píron már nincs értékük, de a valóságban még rendszeresen dol­goznak a földeken és a majorok­ban. Az elhasználódott gépek üzembentartásához természete­sen több alkatrész kell, ezért az agrár ágazat jelenlegi gépesített- ségi színvonalán nem örvendhe­tünk gondtalanul a csökkenő al­katrész-rendelések miatt. A készletek gyarapodását ér­zékelte az AGROTEK — a me­zőgazdasági gépek és alkatrészek importálásával foglalkozó válla­lat — is, s igyekezvén a mező- gazdaság segítségére lenni, áren­gedményes alkatrészvásárt hirde­Ifi i.Yf? ififfl tett. Március végéig 354 géptípus­hoz 20 ezer féle alkatrészt mint­egy 280 millió forint értékben kí­nálnak 25—50 százalékkal olcsób­ban. Ha valamennyi elkelne, 123 millió forinttal kevesebbet költe- nének a gazdaságok alkatrész­vásárlásra. Ezt azonban még a kereskedők sem hiszik, ugyanis mintegy 60— 80 millió forintos árengedményes vásárlásra számítanák, Természe­tesen ezt sem teljesen önzetlenül engedik el a mezőgazdasági nagy­üzemeknek. Az elfekvő alkatré­szek ugyanis a kereskedők kész­leteit terhelik, tehát forgóeszköz­gazdálkodásukat javítják, ha megcsappannak e készletek. S ez már forintokban is kifejezhető, hiszen a forgóeszköz-hiteleknek magas a kamata. Másfelől arra is számíthatnak, hogy akik áren­gedményes áruért felkeresik rak­tárukat, mást is vásárolnak, így forgalmuk is növekedhet. Több traktor, kombájn így is dicséretes az AGROTEK szándéka, hiszen felismerve a közös érdekeltséget, igyekeznek javítani a mezőgazdaság gépesí­tését. S erre nemcsak az alkat­rész-ellátásnál van lehetőségük, hiszen a magyar mezőgazdaság gépeinek 55—60 százaléka im­portból származik, amelyet az AGROTEK szervez. Meghatározó tehát a szerepük az ágazat gépe­sítésében, s ennek megfelelően is serénykednek. A termelőszövetkezetekben, ál­lami gazdaságokban az egyik legkeresettebb traktortípus az MTZ, s általában nagyobb irán­ta az érdeklődés, mint a kínálat, így történt ez az idén Í3, s ezt tapasztalva már a pótrendelések­ről tárgyal az AGROTEK a szov­jet külkereskedőkkel. S hogy a kombájnokból se legyen hiány a nyáron, a tervezettnél 145 millió forinttal nagyobb értékű arató­cséplő gépek szállítására kötöttek szerződést, saját kockázatukra. Vagy: a hosszan tartó aszály miatt várhatóan élénkül az idén az öntözés, a kereskedelmi vál­lalat Bulgáriából, Csehszlovákiá­ból és a Szovjetunióból is im­portál szivattyúkat és más öntö­zőberendezéseket. Kínálati piac A kemikáliák beszerzésénél is igyekeznek a vásárlók kedvében járni. A gazdaságok szakemberei évek óta panaszkodnak az egye­netlen műtrágya-ellátásra, az áru gyengébb minőségére. Most ,az AGROTEK kínálati, piacot ígér a tavaszra. A minőségről persze nehezebb biztatóan nyilatkozniuk, hiszen a kálium- és a foszfor- műtrágyák alapanyagát teljes mértékben importáljuk, és a nit_ rogéntartalmú műtrágyáknak is több mint fele külföldi partne­reiktől származik. Hasonló a helyzet a növényvé­dő szereknél is. Évente 7—8 mil­liárd forint értékű az import. Ezen összegnek csak 10—15 szá­zalékáért vásárolnak kész nö­vényvédő szert, a többi alap­anyag, amely itthoni feldolgozás után jut a gazdaságokba. így vé­gül is 20—25 százalékkal olcsób­ban vásárolják a hatóanyagokat, vagyis ennyivel többet vehetnek azonos összegért. A törekvést persze nem min­denütt méltányolják, mondván, a kész szerek hatékonyabbak, biztonságosabb velük a védeke­zés. Az ekképpen érvelők arról feledkeznek el csupán, hogy a kevesebből kevesebb helyre jut­na kifogástalan növényvédő szer, s ez még inkább nehezítené a vé­dekezést. V. F. J. Nem pihennek a tiszakécskei szövetkezetben Sütemény és kocsonya Évente sok ezren keresik fel Tiszakécske termálfürdőjét, leg­többen az elsőként megépített kerekdombi medencéket. Taűán kevesen tudják, hogy itt a fürdő­kért bezárása után sem szűnik meg a forgalom. A berendezések felújítása mellett tovább műkö­dik a konyha, ahol kondérfoan ízletes ételek Totyognak, a sütők­ben pedig Sütemények pirultak. Az üzemeltető a tiszakécskei Béke és Szabadság Tsz. A Termál étterem konyhafőnöke. Kissné Udvardi Piroska munkájáról a következőket mondotta: — Azelőtt a Tisza-parti Termál étterem vezetője voltam. A múlt év áprilisa óta ugyancsak veze­tői feladatokat látok el a kerek­dombi részlegnél. Szezonzárás után. október elsejétől naponta 11-féle süteményt készítünk. Buk­tától a rétesig, lepényig sokfajta készítményből áll a termékskála. — Hányán dolgoznak itt? — Nyolc konyhai dolgozón kí­vül alkalmazzuk a fürdőkért há­rom munkását is. akik később sem tétlenkednek. Betanulás után, majdnem négyezer forint havi átlagkeresettel, megtalálják szá­mításukat. — Napotnta mennyi süteményt készítenek? Hová szállítanak? — Napi termelésünk átlag 2500 darab, forgalmunk pedig ennek megfelelően. 15 ezer forint. Saját gépkocsinkkal szállítunk termé. keinkbőil a kerekdombi és a ti­szakécskei ABC-be, azonfelül Nagykőrösre. Ceglédre, Szolnok­ra. a kecskeméti ÜNIVER ÁFÉSZ és a Konzum Kereskedelmi Vál­lalat részére. — A tavalyi forgalom? — Hétszázezer forint volt. Ter­mészetesen ebben benne van a napi kétszázötven adag sertésko­csonya is. amelyet szintén az em­lített üzletekben forgalmazunk. Szeretnénk tovább bővíteni a vá­lasztékot. A közelmúltban kezd­tük meg a rácsos meggyes süté­sét. Bízunk benne, hogy ezt Is megszeretik a vásárlók. — A nyáron mire számíthatnak a fogyasztók? — Naponta húsz-huszonöt féle étel közül választhatnak maid & vendégek. Lesz olcsó galamble- ves, zúzapörkölt, halászlé és tű- róscsusza .is. A frissen sültek kö­zül megemlítem a Bécsi vendég­lőst és az egyedi készítménynek számító Fazekas-szeletet, amely­nek receptjét hét lakat alatt őrizzük. Eze.k mellett természete­sen köretet, szószt, savanyúságot és néhány konzervet is kínálunk. V. Kerekes Ferene anyai rekviem A két öreg lekászálódott a buszról a végállomáson, és ne­kivágott a pusztaságnak. Ünnep­lő rima’ volt rajtuk, fekete csiz­ma, még kalap is. Temetésről jöttek haza. Lassan lépegettek a kövesúton, de nem a gyász, vagy a megilletődöttség miatt, hanem mert az egyikük, Szűcs Ambrus hetvennyolc éves volt, a másik, Dobo^ Imre hetvenöt. Egymás mellett mentek, las­san, méltósággal, de nem beszél­tek. Ebben a (korban már nem leshet egyszerre lépni is, meg be­szélni is. D.e minek is szóltak volna. Mindketten egvre gondoltak, a halottra, akivel gyerekkoruk óta V >A : lakták együtt a Bánomi dűlőiben, ahol mostanra úgy elfogytak a Hányáik, mint tavasszal a hó: nyo­muk. sem maradt. Sose érezték ig,azabbnak, amit a pap mon­dott: „por vagy és porrá le- r szel”. Jó Jó félórába telt, mígakö- vesútnak arra a részére értek, ahol a Bánomi dűilőút lefordul. Itt megálltak szusszanni egyet. Jobbról is, balról is összefüggő földtáblák húzódtak mellettük az út ] mentén a tanyák helyén. Mi d ulíak\ tovább, de nemsoká­ra Szűcs Ambrus megállt. — Ttt volt a Somodiók tanyá­ja. Emlékszel? — Igen. I %Y\ I !§l |IMliöii — Volt egy körtefájuk. Egy­szer gyerekkoromban megloptam, de az öreg Somodi, a Jóska ap­ja elkapott. Ügy megvert, hogy alig bírtam hazamenni. Elszedte a körtét ás, de kettő a zsebem­ben. maradt. Sose ettem drágább körtét. Poroszkálva indultak tovább. A dűlőút megbolygatott pora úgy lebegett utánuk,. mint valami könnyű emlék. — Itt meg — állt meg odébb megint Szűcs Ambrus — a Suha- Tóth Lajáék laktak. Ügy berúg­tam egyszer náluk, hogy a fele­ségem taligán tolt 'haza. Én éne­keltem, az asszony meg szidott, mint a bokrot. A Laja meg a kapuból: nevetett bennünket. — A Suha-Tóth Lajának volt a lei?!jobb bora a Bánomban — mondta Dobos Imre. Nemsokára egy fiatal akácos­hoz értek. Csenevész kis fák voltak, a levágott csonkokról sarjadhattak; a szántáskor a ré­gi fatövek miaitt elkerülték őket, s így maradhattak meg. — Hát azt tudod-e — kérdez­te most Dobos Imre —, hogy itt ki lakott? Szűcs Ambrus szemében fel­villant valami, de tettette, mint­ha nem tudná. — Itt-e? — No? — Ha jól emlékszem, a Csa­bai Bálint. — Meg a felesége, á Terka! — A legszebb asszony volt a tanyákon. Dobos Imre a másikra nézett — Nem mondod el senkinek? — Nem, isten bizony! — Nekem egyszer sikerült... evvel a Terával... — Tényleg? — Akikor még legényember voltam. Az apám elküldött va­lamiért Csabaáékhoz. A Bálint nem volt otthon, vásárban volt. Aztán ... hát úgy esett hogy... szóval érted. — De irigyellek! — Megeslküdtél, hogy senkinek sem szólsz! — Mondtam, hogy nem. Egy elágazáshoz érteik. Az egyikük útja jobbra vezetett, a másiké tovább. Mielőtt elváltak volna, visszanéztek a kövesút felé. Egy pillanatra úgy tűnt ne­kik, még ott vannak a tanyák. Még mintha a nyárfákat is lát­ták volna. Sóhajtották. — Hát — kezdte Szűcs Amb­rus — ketten maradtunk. — Ketten. — A többiek mind elmentek. — El. — Tudod, mire gondoltam? — Mire? — Hogy legközelebb melyi­künk fog itt megállni egyedül. Érted? — Értem. A város felől gyenge szél kez­dett fújni. Óvatosan kikerülte őket. — ígérjünk meg egymásnak valamit. — Mit? — Hogy akármelyikünk lesz is az, itt az elágazásnál meg­emeli majd a kalapját a másik kedvéért. Én megteszem majd. — Én Is megígérem. — Hát akkor... isten áldjon, Imre! — Isten veled, Amii! Kezet fogtak, és ki-ki Indult a maga tanyája felé. Tóth Tibor m

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom