Petőfi Népe, 1985. február (40. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-27 / 48. szám

1983. február 27. • PETŐFI NÉPE • 5 .SZÉLES KÖRŰ TÁRSADALMI ÖSSZEFOGÁSSAL 265 új tanterem épült A mindenki számára kötelező s elérhető alapmű­veltséget adó általános iskolák fejlesztése köztudot-' tan elsődleges feladat oktatási rendszerünkben. Már csak azért is, mert közép- és felsőfokú oktatá­sunk továbbfejlesztése sem lenne lehetséges ellen­kező esetben. A minőségileg magasabb ■ színvonal megteremtéséhez azonban megfelelő személyi és tárgyi feltételek is kellenek. Ez .utóbbi érdekében, öt évvel ezelőtt, az MSZMP Bács-Kiskun megyei pártértekezlete — egyebek mellett — az alábbi fel­adatot jelölte meg határozatában: „Az általános iskolai tanterem-ellátottság bővíté­sében a leghatékonyabb megoldásokat szükséges tá­mogatni. Kecskemét, Kiskunfélegyháza, Kiskőrös vá­rosokban a fejlesztés egy részét komplett iskolák építésével, további részét kapcsolódó tanteremépítés- sel, az egyéb településeken pedig gondosan rang­sorolva kell megoldani. Tovább szükséges növelni a napközis ellátásban részesülő tanulók arányát. A bentlakásos gyógypedagógiai intézményhálózatot bővíteni kell." Mi valósult meg mindebből? — A kérdés felveté­se most, néhány nappal a soron következő megyei pártértekezlet előtt, különösen időszerű. Íme a té­nyek : 1981-től 1984 végéig 265 új tanteremmel gazda­godtak Bács-Kiskun általános iskolái. Ez idő alatt komplett, új iskola épült Kecskeméten (kettő), Ba­ján, Kiskőrösön, Kiskunhalason, Kiskunfélegyhá­zán (kettő), Jakabszálláson és Keceled. | Közülük ragadjunk ki egyet, s nézzük meg kicsit, közelebbről: A kiskunfélegyházi Darvas József Ál­talános Iskolát 1981-ben adták át, 12 tanteremmel, s két esztendővel később újabb 12 tanteremmel bő­vítették. Jelenleg 41 tanulócsoportban 740 diákot tanít itt 51 pedagógus. Korszerű tornaterem, négy klub, ,26 szakkör, jól felszerelt könyvtár áH a d'á- kok' renSéD^esét^e. Második nyelvként az angolx/A beszédhibás gyermekeknek*logopédiai tanfolyamot szerveznek. Működik énekkar, iskola­rádió ... — Vagyis az oktató-nevelő munka minősé­gileg magasabb színvonalának megteremtéséhez op­timálisak a feltételek a félegyházi új iskolában: Ha­sonló a helyzet a más városokban, községekben épült új komplett intézményekben isi Azokon a településeken, ahol nem épültek új is­kolák, bővítésekkel igyekeztek javítani az oktatás kedvezőtlen feltételein. Néhány példa: Szabadszál­láson 13, Tompán 10, Kiskunmajsán és Kerekegy­házán nyolc tanteremmel bővültek a helyi iskolák az utóbbi években. Nem kevesebb, mint 18 új tornatermet vehettek birtokukba Bács-Kiskun kisdiákjai az elmúlt négy esztendőben. Valamennyi létesítmény alapterülete nagyobb 162 négyzetméternél. Közülük kiemelkedik • A kecskeméti Gyógypedagógiai Nevelőintézet. a kecskeméti II. Rákóczi Ferenc Általános iskola korszerűen felszerelt, szép és hatalmas sportcsarno­ka, amely nemcsak a tömeg- és versenysport egyik helyi bázisa ma már, de lehetőséget kínál a test- nevelési tagozat; a szakosított oktatás megteremté­séhez is. A tervek szerint még az idén birtokukba vehetik a tanulók a Soltvadkerten, Jászszenti ászlón és Csávolyon készülő tornatermeket. Ha már a holnapoknál tartunk: még ebben az évben 64 új tantermet adnak át Bács-Kiskunban. Külön említést érdemel a Kunszentmiklóson épülő nevelési központ, amelyben — várhatóan szeptem­bertől — egy 16 tantermes iskola kezdi meg műkö­dését, az első ütemben. Az általános nevelési, művelődési központok (ami­lyen például a keceli, vagy a tavaly átadott kiskun- halasi) szaktanári ellátottsága a tapasztalatok sze­rint igeit jó, s az oktatás és nevelés. tartalmi, meg­újulásához kedvező lehetőségek kínálkoznak ezek­ben az intézményekben. Az elmúlt öt esztendőben 62 ezerről 68 ezerre emelkedett a megyében az általános iskolás korú gyermekek száma, s a napközibe járó tanulók ará­nya négy százalékkal több jelenleg, mint 1980-ban. Az általános iskolák tárgyi, személyi feltételeinek javulása, az új, korszerű oktatási intézmények sza­porodása, egyre több helyen lehetővé teszik Bács- Kiskunban, hogy szakosított tantervű osztályok in­dulhassanak. Jelenleg 52 ilyen osztály van (öt évvel ezelőtt még alig több mint húszat számláltak). Kö­zülük orosz nyelv tagozatos 14, ének-zene, illetve testnevelés tagozatos 11 osztály. Igen megnőtt a számuk a német és angol nyelvet emelt óraszám­ban oktató általános iskoláknak is. , A bentlakásos gyógypedagógiai intézményhálózat bővítéseként, ,uj, minden igényt kielégítő gyógype­dagógiai intézetet adtak át a megyeszékhelyen 1983- ban. A létesítmény a középfokúan sérült szellemi fogyatékos, megkülönböztetett bánásmódot igénylő gyermekek korszerűen felszerelt, barátságos ottho­na ma már. • A kiragadott tények, adatok önmagukért beszél­nek, s ékes bizonyítékai annak, hogy az elmúlt öt esztendőben valóban jelentős fejlődésen ment át Bács-Kiskun alapműveltséget adó iskolahálózata. Vagyis az 1980-as megyei pártértekezlet' határoza­tában megfogalmazott — az általános iskolák fej­lesztését célzó — öt évre előirányzott feladatokat sikerült megoldani. Tegyük hozzá: gondos, a helyi igényekhez igazodó tervezéssel és széles körű társa­dalmi összefogással. Koloh Elek * -SZÁZÖTVEN ÉVE ÉSB1NEMZETI DRÁMÁNKAT Magyar írók Katona Józsefről Ki tudja hányán ülhettek 1833. február 15-én a dísztelen hom­lokzatú, egyemeletes a régi, kassai színiházban. Annyi biztos, hogy a „'bérlet y szűnés”-lben előadott Bánk bán a műhöz méltó sze- reposzitástoan került a jómódú város érdeklődő polgárai elé. ,,A’ Nemzeti Dali, és Színjátszó Társaság" legjobbjai, a máig te­kintélyes Bartha János, Déryné Széppataki Róza, Kántor Ger- zsanmé, Engelhardt Anna, Szent- pétery Zsigmond, Egressy Gá­bor, Megyeri Károly, Szerdahelyi József neve olvasnató a gondo­san szerkesztett címlapon. Nagy betűkkel tudatta: Udvarhelyi Miklós részére jutalom „az itt még soha nem adatott nagy Nemzeti Dráma”. Meglepő: a kedvezményezett, a kiváló szí­nész viszonylag kisebb szerepet választott: Mikhál bánét. Két esztendő múltán Kolozs­váron is fölhaiigzottak Tiborc pa­naszain A nagyobb magyar vá­rosok sorából akkoriban kiemel­kedő Budán Kántorné jutalom~ játékaként került színre harmad­szor a már öt esztendeje a kecs­keméti homokban porladó főfis­kális drámája. Orosz László fel- tételezése szerint — ma ponto­san százötven éve — rövidítés, húzás nélkül játszották az elnyo­más évtizedeiben mindig az el­lenállás szellemét élesztő tragé­diát. A Honművész kritikusa fő­ként hosszadalmasságát, az „üres sóhajtásokat” kifogásolta. Szerepet vállalt Lendvay Már­ton és Megyeri („Van-e ki nevet nem ismeri?”). Az új nemzeti színház műsorán is szerepelt 1839-ben a Bánk bán. Igazi fölfedezése az 1845-ös pesti — második — bemutató­jának köszönhető. A színház is sokat áldozott illő megszólalta­tására. Kerényi Ferenc kutatá­saiból tudható: csaknem 1500 fo­rintot költöttek a jelmezekre. A Pesti Divatlap műmellékletében Barabás Miklós megörökítette Lendvay-Bánkot: gazdag paszo­mányozás pompázik a bő ruhá­zaton. A tollas süveg és sarkan- tyús csizma is régi századokat idézett. Az említett színháztör­ténész lazt is kiderítette, hogy az akkoriban mind kedveltebb krónikásdrámák közé sorolható Bánk bán „nemcsak erkölcsi si­kert arat”. 1845-ben egyetlen níás színházi előadás nem hozott annyit á konyhára, mint Katona remekműve. Sorsa kicsit nemzetünk sorsa. A fölerősödő függetlenségi, ha­ladó mozgalmak szövetségese­ként mutatták be a reformkor­ban számos vidéki városban. (Kecskeméten 1847-ben.) Egy felvonását a nézők, a színházba­rátok kérésére adták elő 1848. március 15-én. Politikai tünte­tésnek szánták 1942-ben a bőrös szakszervezet színjátszói Katona igazságait. Ezzel nyitott a Nem­zeti Színház 1945. április 25-én. * A magyar írók többsége fölis­merte a mű különleges jelentő­ségét. Arany János — akkoriban környezetében nagy derültséget keltett megállapításával — kü­lönbnek mondta, a Stibor vajdá­nál. Juhász Gyula 1913-ban Nagyváradon látta az ódon dísz­letek között bemutatott drámát. „Jött Bánk, nemes egyszerűsége első pillanatra megkapott. A hangja meleg és férfias érc, lé- lekből és mélyből jövő. Mintha kissé az elfelejtett magyar szá­zadokból zenigene felénk. A szí­vem megdobbant, a szemem fá­tyolos lett, ahogy ez a régi, régi alak frissen elém toppanó erejé­vel és bánatával lassankint ma­gával vitt az igazi művészet vi­lágába ... Különben Tóth Elek a' neve. Kecskeméti és karakán magyar, vidéki és nagyon derék ember.” Kemény szavakkal ostorozza korát Ady Endre: „Katona Jó­zsefet gyakran elképzelem, lá­tom, amikör utolsó éveiben má­morát" olykor kialudva, fájós fej­jel csömörrel ébredt. Milyen senkinek érezhette magát, lump­nak, rongynak, utolsónak, maga- bolondítónak és a Bánk bán-t semminek. De máskor, amikor feledni akart (s bizony néki volt felednívalója), milyen rosszul járt volna Shakespeare, ha bekuk­kant Kecskemétre. Majd meg­mondta volna akkor neki Kato­na J.ózsef, hogy kicspda az igazi Shakespeare, s mit tud, ha ép­pen kedve van hozzá, a ma­gyar.” „Miért nem írt több darabot a Bánk bán után?”, ezen tűnődött Móricz Zsigmond az írd halálá­nak századik évfordulóján. „Egy­általán: miért maradt annyi tor­zó a régi Magyarországon?” Katona József „még odáig sem jutott el„ hogy a hangja felzen- düljön. Hangja oly idegen és oly veszélyes volt, hogy észre sem vették... A Katona Bánk bán-ja olyan indítás volt, amely­hez hasonló addig nem létezett. Ehhez még Berzsenyi ódáit sem lehet hasonlítani, mert Berzse­nyi tisztán csak osztályán ke­resztül látta a magyarságot. Ka­tonánál jelent meg társadalmi rétegződésben először az egysé­ges magyar nemzet.” ­Németh Lászlót is foglalkoz­tatta a „Katona-titok”. A kecs­keméti városháza emelvényén olvasta föl — Sántha Györgyök­nél az utolsó pillanatban befe­jezett — tanulmányát, A rejté­lyes költő-t. „Nem ügyelték őt soha a kivételnek kijáró érdek­lődéssel. Déryné mozgalmas kö­rén mint unalmas, komor, ár­nyék ment át szótlan szerelmé­vel: neves kortársaival Kazin- czytól Vörösmartyig szót sem válthatott. Életénél is rejtélye­sebb műve.” Kicsit magáról is írta Németh László Katonáról szólván: „Egy nagy ember: nagy szenvedély,' s művei ennek a szenvedélynek a története". Értő. riadt aggodalommal es fol- fölbuzgo reménységgel figyelte a dráma életét. Tudott a munká­sok háború alatti Bánk bán-os, kiállásáról, foglalkozott vele naplójában. „ A valódi és vélt betegségekkel küszködő író nehezen mozdult ki otthoná­ból, mégis elment a Faluszínház társulatával .Sárisápra. ..Szá­momra az igazi, szereplő persze nem az együttes, hanem a kö­zönség volt. Azért ültem hátúi­ra, azért ácsorogtam a szünet­ben a nézők között, hogy visel­kedésüket megfigyeljem, a véle­ményüket elkapjam... A kecskeméti tanács emlékfü­zetébe írta Séabó Pál: „A Kato­na József Bánk bánja már any- nyira a magyar nép ügye, hogy tökéletesen szétáradt, feloldódott benne.” Tegyünk érte: mielőbb úgy le­gyen. ahogyan bizo dalommal a falu küldötte nagy író látni vélte. Heltal Nándor • Tőkés Anna és Bessenyei Ferenc a Nemzeti Színház egyik Bánk bán-előadásában. (15.) — Szóval? A csönd nagyobb volt, mint egy ravatalozóban. — .Szóval? — ismételte meg vészt jóslóan. — Mássz a pofájába a koszos zsarunak! — sipította Flamm, és nagyot csapott a bárpultra. A küzdelem- reménytelennek látszott. Most bántam csak igazán, amiért annakidején elblicceltem a rendőrségi judóoktatásokat. — Ereszd el — hallatszott ek­kor egy öblös férfihang. * Éreztem, ahogy Ben McLoui hátrafordul. — Nem hallod? Azonnal ereszd el! — a férfi kereken engedte ki magából a szavakat. A szorítás* megszűnt. Megtapo­gattam sajgó izmaimat, aztán én is hátranéztem. Henry Button volt, a bár gó- réja. • — Csak ezért' a mozdulatért hat hónapot sózhatnak rád — közöl­te szemrehányóan Ben McLoui- val. — Ha mégegyszer rajtakap­lak ilyesmin, ide többé be nem teheted a lábad. Megértetted? Ben McLoui dühösen bólintott. ■ Aztán Henry Button 'rámnézett, és elmosolyodott. — Elnézést a történtekért, Mr. Wittgen. Tudhatná, mennyire fa- ragatlanpk a törzsvendégeim. Higgye el, én is meg vagyok áld­va velük... De valamiből élni kell. — Elhiszem — mondtam, de nem éreztem iránta szánalmat; csuklónkból lassan szívódott fel a fájdalom. Henry Button hónaljából erős kölniillat áradt. Haja középen volt elválasztva, s a füle közepéig ért, de még így is észrevettem a hal­lójárataiból kikandikáló szőrpa­macsokat. Nyilván ezzel a fazon­nal próbálta magát fiatalabbá varázsolni, nem sok eredménnyel. Világoskék ingje a köldökéig nyitva volt, szőrös mellét diszk­réten eltakarta a tompa fény, Ha öt perccel később jön a világra, biztosan majomnak születik. Uj­jam súlyos aranygyűrűket hor­dott. — Iszik valamit? — kérdezte, némi szünet után, s az italospult felé bökött. — Azt hiszem, egy whisky rendbehozna — válaszoltam. Rákönyököltünk a bárpultra. Henry Button kezdte a beszélge­tést, miközben poharát a fény felé tartotta, néhányszor meg­lötykölte, a jégkockák halk koc­canással verődtek az üveg szélé­hez. — Visszatért a városba? — kérdezte. Hangja nem mutatott különösebb érdeklődést. — Csak átmenetileg. — Netán valami nőcske van a dologban? Megráztam a fejemet. — Egy barátomtól szerettem volna elbúcsúzni. Tudja, délre költözöm. Talán ismerte: Max Harveynak hívják a fickót. — Csak nem a gyilkossági cső- ( port főnöke? — De igen. — S még nem sikerült vele ta­lálkoznia? — csodálkozott But­ton. — Sajnos, nem. Ugyanis eltűnt. Valakinek nagyon az útjában le­hetett. Henry Button cigarettát rakott a szájába. — Eltűnt? — ismételte meg' csodálkozva. Mélyet szippantott a cigarettájából, a füstöt a fejem fölött fújta el. — Nem hallottam az esetről, pedig rendszeresen ol­vasom a lapokat. Nyeltem egyet. — Nyilván hírzárlat miatt nem adták le. — Ez elfogadható magyarázat. De miért pont itt keresi? Belenéztem vizenyős szemébe, és a tárgyra tértem: — Nézze, Button, már nem va­gyok zsaru, úgyhogy tiszta üzle­tet ajánlok. Megtudtam egy fü­lest, ami szerintem magát nagyon érdekelné. Cserébe információt kérek Maxról. — Magának teljesen elment az esze! — hangja kemény volt, mint az acél. — Először is tiszta va­gyok, akár a hó, másodszor pe­dig kikérek magamnak minden­féle gyanüsítgatást! — Ha valóban tiszta, akkor nincs is mitől tartania — vála­szoltam. — Viszont én nem gya­núsítottam semmivel, csupán in­formációt kértem valakiről — Esküszöm, nem tudok sem­mit a barátjáról — mondta, s a nyomaték kedvéért szívére he­lyezte kezét. Fölsóhajtottam. — Button, ha életem során minden eskünek bedőltem volna-, én lennék a világ legnagyobb marhája. Bár így sincs kizárva, hogy az vagyok. — Megittam a whisikymet, és lekászálódtam a székről. Már az ajtónál voltam, amikor utánam szólt. — Mr. Wittgen! Várjon egy pillanatig! Megfordultam, és visszacam­mogtam a pulthoz. — Nos, eszébe 'jutott valami? — kérdeztem. Zavarában a padlót kezdte bá­mulni. Végre fölnézett. — A barátjáról tényleg nem tudck semmit — kezdte elfúló hangon —, de ha akarja, utána nézhetek. Elég sok megbízható embert ismerek, akik esetleg tudnak valamit Max Harveyról. — Rendben — lélegeztem fel. — Holnap este itt leszek az in­formációkért. — Oké mondta Henry Button. — Használható drótok lesznek, meglátja! — Aztán laposakat pislogva megkérdezte: — És a maga fülese? Az órámra pillantottam. — Tíz perc múlva razzia lesz a Napraforgó bárban. Valami fe­kete táska érdekli őket. Henry Button arca megme­revedett. — Ha jám hallgat, kitömi je­lentéktelen üzleti papírokkal — tettem hozzá. (Folytatjuk.) KRÓNIKA A FESZTIVÁLRÓL Húszezer fiatalt várnak Moszkvába • A Lumumba Egyetem szovjet és külföldi diákjai tiltakoznak • háború ellen. A „Fesztivál Híradót” *a XII. VIT Világifjúsági és Diáktalálkozó szovjet előkészítő bizottsága adja ki Moszkvában, hat nyelven. Az eddigi fesztiválokon még nem jelentek meg hasonló kiadványok. A „Fesztivál Híradó” képes havi folyóirat, az egész világon terjesz­tik. Az újság feladata az előkészületek bemutatása. Eddig három szám jelent meg. Miről ír a harmadik szám? Beszámol a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség és a Nemzetközi Diákszövetség moszkvai közös ülé­séről. Riport szól a Komszomol szombati önkéntes munkaakciójáról, amelynek bevétele a VIT-alapot gazdagítja.. Ezen mintegy ötven­millió fiú és lány vett részt. Alevtyina Fedulova, a Szovjet Béketanács titkára a szovjet fia­talok békeharcáról számol be. A háborúellenes rendezvények a „Szovjet fiatalok békemenete” keretében zajlanak le. 1985 nyarán a Szputnyik Nemzetközi Ifjúsági Utazási Iroda több mint húszezer szovjet és külföldi turistát fogad házigazdaként akik részt vesznek a fesztiválon. A „Fesztivál Híradó” a VIT-mozgalom történetét is megismerteti az olvasókkal. És természetesen írnak Moszkváról az idei fesztivál helyszínéről.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom