Petőfi Népe, 1985. február (40. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-23 / 45. szám

Az Alföld festője 75 éve született Kohán György Még csak most lenne 75 éves Kohán György, és már 19 éve halott. Élete az átlagos emberi életkor előtt egy évtizeddel korábban zárult le. Életpályá­ja sem volt átlagos. A gyulavári uradalmi kovács fiának első élmé­nyeit az alakuló, szikrázó vas jelentette. Tanára, József Dezső korán felismerte kivételes tehetségét. Baráti kezek a Képzőművészeti Főiskoláig vezet­ték útját. Itt azonban a drámai erővel, feszültség­gel teli növendék Glatzi Oszkár osztályán nem ta­lálja helyét. Párizs következik nyomorral és ámulá- sokkal. A 30-as évek közepére esik első vásárhelyi tartóz­kodása, amikor is megismerkedik az idős mester­rel, Tornyai Jánossal, sőt egyik alapítója lesz a Tor­nyairól elnevezett tudományos, irodalmi és művé­szeti társaságnak. A 30-as évek végét, a 40-es évek elejét többszöri katonáskodás szabdalta fel. Majd következett a felszabadulás, és ekkor új lehetősé­gek nyíltak — sajnos csak átmenetileg — Kohán György előtt is. Kiállításai következtek Gyulán, Vá­sárhelyen, és 1948-ban Budapesten is a Képzőmű­vészek Szabad Szakszervezeténél. Utána egy évti­zedig néma csend, kitaszítottság. (A Képzőművész Szövetség 1952-ben mint fejlődésképtelent kizárta soraiból.) Azonban ezekben az években is követke­zetesen dolgozik. A tisztultabb társadalmi, politikai légkör számá­ra is megnyitja az utat: 1959-ben a Műcsarnok ad otthont képeinek. A követkeiö évben Munkácsy- díjjal ismerik el munkásságát. 1965-ben meglepetés erejével ható kiállítást rendez a Magyar Nemzeti Galériában: több mint kétszáz, jobbára teljesen is­meretlen művet mutat be, köztük jelentős számban az általa kedvelt viasztejhperákat. A következő év meghozza számára a magyar művésznek adható leg­nagyobb kitüntetést, a Kossuth-díjat. Nem sokáig élvezheti, mert ekkor már súlyos beteg, és ugyanez év december- 16-án Gyulán befejeződik életútja. Halála előtti végintézkedéssel Gyula városának juttatja hatalmas művészi hagyatékát, közel három­ezer művét, mintegy hatszáz olajfestményt és több mint kétezer-kétszáz grafikát. Szülővárosa 1979-ben nyitotta meg az önálló Kohán-múzeumot. Kohán György munkássága az alföldi realisták, a kortárs európai művészet és a mexikói monumen- talisták törekvéseinek egyéni ötvözete. Az alföldi festészet etikai hagyománya a tájhoz, szűkebb, tá- gabb világához való kötődést jelenti. Ezenkívül in­nen táplálkozik drámai ereje, feszültséggel teljes hangvétele. (Bivalyos szekér napkoronggal, Haza­felé.) Siqueiros és Rivera távoli „gondolattársítása” • Anyáin egy-egy alakformálásában érezhető (Marokszedő, Kéve). Megtalálhatjuk azonban nála Mondrian sík­ba terített négyzeteinek hatását is, de mindig konk­rét mondanivaló megjelenítésére (Vásárhelyi utca, Tanya). Portréiban a gondtól, munkától megtört anyának (Anyám) éppúgy emléket állít, mint a min­den vihart átélt, elveszett férje helyett férfimunkát vállaló kemény asszonyoknak. (Parasztasszony.) Életműve a~ bartóki példa megvalósulása: Ügy hasznosította a kortárs művészet újításait, hogy nem szakadt el népe kulturális hagyományától és kora társadalmi valóságától. D. J. EGY KIADVÁNY MARGÓJÁRA Kisebb költséggel, korszerűen A helytörténeti kutatás céljai­ra jóval ikevesebb forint jut ma, mint egy évtizeddel korábban, ezzel arányban csökkent a „gond­juk” a lektoroknak és a nyom­dáknak á falutörténetek bírála­tával, kiadásával. Ma is eleven azonban a lokálpatrióta törek­vés, hogy egy közösség írott és tárgyi emlékeit számba vegye, és elrendezve, értelmezve közrebo- tsássa. Csakhogy napjainkban inkább a „kis lépések” elve a jellemző ezen a területen (is), ami nem föltétien rossz! Esze­rint nem kell mindjárt óriás­monográfia (melynek kiadási költségei még igen szerény pél­dányszám esetében is megköze­lítik az egymillió, forintot), in­kább sok kis tanulmány megje­lentetése a cél; egy-egy részte­rület alaposabb feldolgozásával. A kutatómunkában így több szerző — több szempont! —kap­hat szerepet. Időben ugyan el-, luízódik így a tanulmányok ki­adása, de — minden rosszban van valami jó —. tovább érhet, gazdagodhat, az „anva'r”. amely rgvkor egy valóban alapos, hosz- szú időre mértékadó monográ- f'a alapjául -szolgál. Éppen ezért tartom „korszerű" kiadványnak az izsáki illetőségű Kovács Gyula hiányt pótló mun­káját. melyet a helyi Táncsics fflihály Általános Iskola szülői munkaközössége adott ki az el­múlt év végén. A húszoldalas füzetke címe: Izsák nagyközség kronológiája 1984-ig. A tartalmas, a kutatásokhoz. tudományos munkához támpon­tokat adó munka másfél ezer kü­lönféle adatot tartalmaz. Idő­sorba állítja Izsák község (és a szervezetté alakűTas korát meg­előző időszak) történetét, Jellem­ző a jeles helytörténész alapos­ságára a kezdő és a záró év- szám. Az el'ő 1 1005, a Tih'nvi Alapítólevél datálásának éve. amikor a- mai ..közjgnzgatási" terület a pannonhalmi bencéseik úi alapításának, a tihanyi apát­ság tulajdonába került. A vég­ső dátum: 1984. hunikor — idé­zem — „az. ötszázötven éves te­lepülés a- felszabadulásának 40. évfordulóját ünnepelte". Ha az adatolás nem is minde­nütt egyenletes színvonalú, az. egészre vonatkoztatva igaz: a szerzőnek megalapozott koncep­ciója volt « történeti adatok ke­zelésénél. azonban' — éppen to­vábbi kutatások miatt— sajná­lom. hoigy irodalomjegyzék nem C“at'akozik a kronológiához. Ezt a füzetke — remélhetőleg rövid iiirn belül, nuomdába kerülő — második kiadásában pótolni kell! Azért merem már most a kö­vetkező kiadást emjíteoi. rfiert a T-Wc-Kiskun meevei Moziüzemi Jíálloiat I nyomdászai által ezer' példányban közreadott igényes kivitelű kiadványt minden bi­zonnyal szétkapkodja a diákság, amelynek — legalábbis úgy gon­dolom — a füzet készült.. Kovács Gyula e munkája bi­zonyítja: Izsák története . is „megérne” egy — például a ke- celihez ^hasonló — tartalmas, tu­dományos alapossággal szerkesz­tett monográfiát. A hetvenes évek elején volt is ilyen terve a helyi tanácsnak. Egy másik lel­kes pedagógus, Izsák P. György dolgozott rajta, nem is keveset, de a terv sajnos, nem vajösult meg. A közeljövőben végre méltó helyre ikerülnek a két szakem­ber által összegyűjtött tárgyi emlékek: ugyanis a nagyközség múzeum alapítását tervezi. Jó lenne több. a kronológiához ha­sonló egyéb izsáki helytörténeti tanulmányt is készíttetni. Ko­vács Gyulára, az általános iskola igazgatóhelyettesére, a község­történeti kronológia szerzőjére bizonyára számíthatnak a mecé­nások ... Farkas P. József (12.) — Nyugodj meg, világéletem­ben beszari alak voltam. Ha nem érnék vissza ötre, várj meg a szállodában. '— Oké! Nehezen hagytam ott az abla­kot. Tíz óra harminckor kopogtat­tak az ajtómon. Az igazgató volt 1 egy másik ürgével, aki a szálloda detektív- jének mondta magát. Alacsony, kerekfejű emberke volt, barna hajában néhány ősz hajszálat csillantott meg a nápfény. Sö­tétszürke, öltönye kifogástalanul állt rajta. Az igazgató, aki Mr. Lewis- ként mutatkozott be, tulajdon­képpen elnök is lehetett volna, mondjuk a Fordéknál: napbar­nított, ötven körüli arcához re­mekül illett diszkrét csíkozású, sötétkék-fehér zakója, valamint galambszürke pantallója. A ci­pője kétszáz dolcsit is megért. —* A portásunk említette, hogy problémája adódott az éjszaka — kezdte halk, duruzsoló hangon. — Tehát? — Az az ábra, hogy az éjsza­ka átkutatták a szobámat. — Átkutatták? — csodálkozott. — De hát kicsoda? — Gondolom, azért hozta ma­gával ezt a Sherlock Holmest, hogy kiderítse — mutattam a há­MŰHELYMUNKA ____________^ Mi ntha honfoglaló őseink verseit írnám újra Nemrég került a kezembe a kecskeméti Magyar—Finn Kulturális Egyesület kiadványa, a Fejből fújom verseimet, amely a finn népköltészetből ad egy csokorra valót. A for­dító: Hideg Ántal. A füzet beköszöntője is említi, hogy a vala­mivel több mint egy tucat költemény csupán mutatvány egy gazdag finn műfordítási anyagból, s ugyanebből kapunk íze­lítőt a Tiszatáj és a Forrás februári — a Kalevala születés­napjáról megemlékező — számában is. — Most éppen udmurtot for­dítok — fogadott Hideg Antal, amikor a minap felkerestem, hogy legközelebbi terveiről ér­deklődjem. — Műfordítással há­rom-négy éve foglalkozom be­hatóbban, amióta nem dolgozom aktív népművelőiként. Nemcsak a finnugor népeik költészetéhez vonzódom, hanem általában a Kelethez —. annak ellenére, hogy a némettel jobban boldo­gulnék, s a kiadói megbízások is főleg nyugat-európai - művekre szólnak, most például épp ófran­cia szövegek tolmácsolására van megrendelésem. Az udmurttal akkor találkoztam először, ami­kor Kozmács István Forrás-beli tanulmányához fordítottam vers­részleteket. Korábban csak né­mettel foglalkoztam, s most az udmurt eredeti mellett haszná­lok német fordítást is. A poéti- kailag kevésbé fejlett udmurt népköltésnél hálásabb feladat a vérstanilag is magasabb szintű, gyönyörű finn szövegek magyar nyelvre való átültetése. Ä for­dítónak az , az érzése, mintha írásbeliséggel nem rendelkező honfoglaló őseink verseit írhatná újra. Ősszel beadtuk az Európa Ki­adóhoz egy — hazánkban még nem publikált — fin’n népkölté­szeti alkotásokat magába foglaló gyűjtemény szinopszisát. Elfo­gadták, de csak három-négy év múlva lesz belőle valami, mert most a Rácz István-féle Kan- teletárt adják ki újra. Eddig mintegy kétezer sornyi népköl­tészeti anyagot fordítottam — négyezret tervezünk —, többsé­gében olyan műfajokat, amelyek kimaradtak a Kanteletárból. Harmadrészben szakrális szöve­gek — ráolvasások, imádságok —, de vannak köztük békesség­óhajtók, s darabok a szerelmi lírából. Ahhoz képest, hogy középisko­lás korom óta publikálok, s most harminchárom éves vagyok, na­gyon kevés verset írtam, még egy saját kötetre való sem gyűlt össze. Három-négy kivételével valamennyi megjelent napila­pokban, s irodalmi folyóiratok­ban. antológiákban; említhetném a Madárútont, a Színképet, vagy a Szávák piacánt. Már egy éve a kiadónál van egy gyermek­verskötetem. de azóta sem tu­dok róla semmit. Költői és fordítói munkámmal egyenrangú fontosságúnak tar­tom irodalomszervezői tevékeny­ségemet. Tagja vagyok a József Attila Kör vezetőségének. Az én ötletem alapján az idén már harmadszorra szervezzük meg Mihályiban a nemzetközi műfor­dító tábort. Most lesz tízéves az irodalmi önképző köröm az Er­dei Ferenc Művelődési Központ­ban, ősz óta pedig versmondó­kört vezetek a tisztiklubban. A JAK-ban — az Európa Ki­adóval közösen — műfordítások kiadását tervezzük, az első kötet várhatóan decemberben vagy ja­nuárban jelenik meg. Ez a ki­adványsorozat hasonló lesz a JAK-füzetekhez. Tagja vagyok a szerkesztő bizottságnak. Az az elképzelésünk, hogy ne csak az itt jelentkező műfordítók, hanem a fiatal külföldi' szerzők is fel­fedezésszámba menjenek. Oda szeretnék figyelni a harmadik világra — amj az irodalomban nem ugyanazt jelenti, mint a po­litikában. Ide tartozik az- összes kisnyelv, legyen az akár euró­pai is. Kormos Emese FINN NÉPKÖLTÉS — FORDÍTOTTA HIDEG ANTAL Pásztorima Vadászima tekints Jézus jószágimra védelmeid meg valamennyit arany-almú aklaimban terjedelmes tisztásokon bokrok búj tán borókásban nyúlánk nyárfák nyiladékán nyomásokon nyíres nyékben ezüst erdő enyhelyein fenyérfüves fenyveserdőn rejtekadó rengetegben mérges mackót menessz messze toportyánt is térítsed el mikor farkas mégis jönne mérges mackó megérkezne bűbájold el barmaimat tuskófává teheneim sziklaszállá személyemet bércecskékké borjacskáim medve sziklát nem morzsolgat farkas foga kőbe nem kap őszszakállú öregatyám fenyveserdők fejedelme életadó éléstárad csont-zárát most csattintsád ki engedd erdőd füvén futni nyájnyi vadad nyargalászni aranyszínű avarodon ezer ezüst vadváltódon hol a hidak selyem-simák bársony borít békalápot tocsogóst is bársony takar gyéresek is gyönge gyolcsok őszszakállú öregatyám fenyveserdők fejedelme szépeidet nekem szánjad nekem adjad ajándékul aranyszínű szökellőid ezüsthangú ésengőid vezess vadat völgyeimbe tágas terű tisztásokra valamennyi vadvártámra vadászutam végeztéig zidetektívre. — Ezért fizetik, vagy nem? — Természetesen — szólt köz­be a házídetektív. Ha tekinteté­vel gyilkolni tudott volna, most igazán halottnak tudhattam vol­na magamat. Jegyzettömböt, tol­lat húzott elő: — Lenne, szíves megtenni a kárjeleritést... — Nincs semmiféle kárjelen­tés. — Már megbocsásson, Mr. Witt- gen, de kárjelentés nélkül ho­gyan indítsuk el a nyomozást? — szólt közbe Mr. Lewis. — Csodálkozom, hogy ezt nem említette a portásuk — próbál­tam ki én is az úri hanglejtést —, ugyanis reggel közöltem vele, hogy nem tűnt el semmim. Ezen természetesen ő is elcsodálko­zott. Ahogy most önök. A házídetektív járkálni ' kez­dett a szobában. Kinyitotta a szekrényt,, végigtapogatta az ágy • falcát, végül bekukkantott a széj­jelhúzott függöny vastagon leom- ló kötege mögé. — Ha nem tűnt el semmije, Ön szerint mit akarhattak az állító­lagos betörők? — folytatta a kérdezősködést Mr. Lewis. — Fogalmam sincs. Magam is csodálkozom a történteken. • Az igazgató szúrós, de nem bántó pillantással végigmért. — Gondolom, nem üzleti cél­ból tartózkodik a városban ... — Nem, Mr. Lewis, eltalálta! író vagyok, s a szállodák életéről szeretnék könyvet írni. Mr. Lewis bólintott; arcán a megkönnyebbülés jelei mutat-' koztak. — Erőszakos behatolásnak semmi nyoma — jelentette ki a Sherlock Holmes, majd szorosan elémállt, és belenézett a szemem­be. Gonosz, embergyűlölő pil­lantása volt. — Akar az ügyről j egy zőköny vet ? Nem láttam semmi értel­mét a felesleges papírmunkának, úgyhogy lemondtam róla. — Hát akkor, Mr. Wittgen, mégegyszer elnézést a történte­kért — köszörülte meg a torkát Mr. Lewis. — Szállodánk jó híré­nek természetesen árt ez a kis incidens, éppen ezért költségeit, ha megengedi, a cégünk fogja fe­dezni. Remélem, elfogadja cse­kély kárpótlásunkat. — Köszönöm — biccentettem Lewis felé. — Mindössze néhány napig maradok, s remélem nem fogom túlságosan felduzzasztani a számlát. Legalábbis majd igyekszem. Miután egyedül maradtam a szobámban, elszívtam egy ciga­rettát, és magamra csomóztam egyetlen nyakkendőmet. Szolid, selyem modell volt, apám öröksé­géből. A recepció előtt szélesre húztam ajkaimat; látszólag gond nélkül léptem ki a szálloda ajta­ján. Autómat három nap alatt jócs­kán belepte a por. Zsebkendőm­mel megtisztítottam a szélvédő bal oldali részét, s elfoglaltam helyemet a volán mögött. Ha akartam, se tudtam volna jobb helyet választani: premier plan- ban figyelhettem a hotel bejára­tát, míg engem alig vehettek ész­re onnét. Tekintetemet a bejá­ratra szegeztem és mepróbál- tam összegezni a történteket. Max tehát az Angela Bretall- gyilkosság kapcsán jött rá a Thomson-ügy kulcsára, de a le­leplezéshez még szüksége lett volna néhány bizonyítékra. Nyil­ván azon a bizonyos csütörtöki napon szerette volna feltenni az i betűre a pontot, de sajnos már nem tehette meg. Illetve az utol­só pillanatban még eszébe ju­tott legjobb barátja,'és eszébe ju­tott Charlie kocsmája, ahol üze­netet hagyhat nekem. Nyilván már csak néhány másodperc áll­hatott a rendelkezésére, tehát va­lahol Charlie környékén, a Wel- den-Avenue-n tüntethették el. A telefonszámra, hálistennek rá­akadtam: a szálak a Nazir szálló­hoz vezettek. Eközben egy másik táncosnő, Ursula With, meg akart látogatni Silver Cityben, de a la­kásom előtt meggyilkolták. De kicsoda és főleg miért? Nyilván fontos közlendője lehetett szá­momra. Talán Max küldte hoz­zám. Talán amikor érezte, hogy a nyomában vannak, fölhívta a lányt, mondott neki néhány dolr got, és megkérte, jöjjön el hoz­zám. De miért nem Lilit, a fele­ségét kérte meg erre? Nyilván nem akarta belekeverni az ügy­be. Akkor meg miért nem szólt Brooknak? Igaz, Brooknak én sem szóltam volna. Az is lehet, hogy kereste, csak nem találta a helyén. (Folytatjuk.) ;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom