Petőfi Népe, 1985. február (40. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-19 / 41. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1985. február 19. önállóság előtt a dunavecsei konfekciógyár Tíz éve, hogy a Pamut­nyomóipari Vállalat raktárát és csomagolóüzemet nyitott Dunavecsén. VERSENYÉRTÉKELÉS JÁNOSHALMÁN Akkoriban a település eltartó és megtartó képességének fejlesztése érdekében több nagyvállalat is „bebocsátást” ka­pott a községbe. A helyben és a környék falvaiban lakó asz- szonyok életében korszakos változás volt ez. Csökkent azok­nak a száma, .akiknek nap mint nap Dunaújvárosba, Buda­pestre vagy Paksra kellett ingázniuk. Ha szerényebb fizetés­sel is, de végre helyben találtak munkalehetőséget. A PNYV ko­moly tervekkel települt Dunave- csére. Űj telepét akarta itt fölépí­teni, ami 1979- ben sikerült is: átadták a nagyközség legmoder­nebb üzemét, a konfekciógyárat, ahol ma már háromszázötven dolgozót foglalkoztatnak. Termé­keik — ágyneműk, konyha- és kempingtextiliák — ismertek, keresettek a hazai üzletekben és a híres nyugat-európai áruház­láncok is szívesen fogadják a vecsei gyár ízléses áruit. A BUDAPRINT—PNYV ter­vezi, hogy konfekciógyárát — ki­váló termelési' eredményei, meg­bízható szervezettsége okán — 1986-tól önállóan gazdálkodóegy­séggé lépteti elő. E terv megva­lósításának nehézségeiről, vala­mint a gyár biztató teljesítmé­nyeiről beszélgettem az igazgató főmérnökkel. Csűri Mártonnal. — Egy évtized kellett ahhoz, hogy a korábban a mezőgazdaság­ban dolgozó kollektíva alkalmaz­kodni tudjon az ipari termelés sajátosságaihoz — kezdte a be­szélgetést a fiatal gazdasági ve­zető. — Problémák persze adód­nak ma is. A 'betakarítás idején például jóval több a táppénzes állományban levő dolgozó és a szabadságokat is nehéz egyeztet­ni a vegetációs . és a gazdasági év terminusaival. Általános prob­léma az Iparban —• és ez a vidéki, fiatal gyárat igen kellemetlenül érinti —, hogy az első félévi termelés ne­hezen indul. A központi raktárak­ban elhúzódik a leltározás, ná­lunk viszont nem lehetnek „biz­tonsági” készletek. Ez 1984-ben is jellemző volt Az első negyedév végén, az alacsony bérek miatt, és mert már napszámba is lehet menni, nagy a kilépések száma. Ezek az egész év eredményessé­gét veszélyeztették. Rengeteg túl­órával tudtuk csak ellensúlyozni a lemaradást, ami nem volt von­zó dolgozóink számára. Ered­ményeinkhez lényegesen hozzájá­rultak a vállalati gazdasági mun­kaközösségek is. Elsősorban a nyugati piacra történő szállítások határidőinek betartását köszön­hetjük nekik. Mostanában a legtöbb bosszú­ságot az áramkimaradások okoz­zák. Novembertől máig tízmillió forintnál több árbevételkiesést idéztek elő. Sajnos, a DÉMÁSZ Solti kirendeltségének illetéke­seitől soha semmiféle informáci­ót nem kapunk sem előre, sem közben, úgyhogy van, amikor napokig bejárnak dolgozóink és ott ülnek, beszélgetnek a gépeik mellett. Sürgősen változtatni kellene valamit, hiszen ez nem­ÜZLETHÁLÓZAT A DUNA MENTÉN csak a mi problémánk, hanem a környék nagyüzemeié is. — Rövidesen önállósodnak és akkor Dunavecsén dől majd el, mit és hogyan tervezzenek a na­gyobb nyereségért. Hogyan ké­szülnek a jövőre? — Elsősorban a szakemberek utánpótlása, felvétele ügyében léptünk. Ösztöndíjasaink tanul­nak a műszaki egyetemen, a kül­kereskedelmi főiskolán és több ruhaipari szakközépiskolában. Amikor arra szükség lesz, nem marad üresen egy státusz sem, jól képzett szakemberek kapnak ná­lunk munkalehetőséget. — Ha teljesen a saját lábukon állnak — nemcsak termelni kell tudniuk, hanem eladni is... — Már most egyre nagyobb szerepet kap munkánkban a pi­• Fontosnak találják a szakem­berképzést. Többen a gyár ösz­töndíjával lapulnak a textilipari közép- és felsőfokú iskolákban. ackutatás, a marketing. Legfőbb célunk, hogy a hagyományos ke­reskedelmi partnereink mellé újabbakat szerezzünk itthon és külföldön egyaránt. Persze, eh­hez elengedhetetlen termékeink szavatolt jó minősége. Ma már nemcsak a Quelle, a Rietz vagy a Globus áruházlánc kíván meg igényes munkát. ízléses és prak­tikus csomagolást stlb., hanem a kelet-európai és a hazai vevőink is. — Itthon kik a partnereik? — Sokáig monopolhelyzetben voltak a nagykereskedelmi válla­latok. Csak eladni' lehetett, keres­kedni nem. Ma válogathatunk a vásárlók közül. Jó a kapcsolatunk például a SKÁLA-COOP-pal, amelynek üzletkötői régóta dol­goznak azon, hogy a termelők ta­lálkozhassanak a vevőkkel. Mi legutóbb Dunaújvárosban vettünk részt egy ilyen „randevún”, és hárommilliós szerződéssel jöt­tünk haza. — Mivel próbálkoznak még? — Szeretnénk — egyelőre per­sze csak a Duna-tájon — egy ön­álló üzlethálózatot létrehozni. Ennek első egységét — a duna­vecsei mintaboltunkat — már a vásárlók rendelkezésére is bocsá­tottuk. A BUDAPRINT-bol tok­ban nemcsak a gyárunk, hanem- a vállalat teljes kínálatát megta­lálhatják a vásárlók. Farkas P. József é A. gyárigaz­gató gyakran egyezteti a szállítások időpontjait Horváth Zoltánnéval, a csomagoló vgmk veze­tőjével. 0 A szegőüzem dolgozói egyre inkább ragaszkodnak a munkahe­lyükhöz, csökkent az elvándorlás. Tizenöt arany A jánoshalmi Petőfi Terme­lőszövetkezet íversenybiajtt-* sága összegez­te a közös gazdaság szocialista brigádjainak tavalyi sikereit. Megállapította, hogy a hazánk felszabadulásá­nak 40. évfordulójára, valamint a XIII. pártkongresszus tisztele­tére tett felajánlásaikat teljesí­tették. A termelés minden ága­zatában elősegítették a növek­vő kiadások, az aszály és a .jég­verés okozta veszteségek pótlá­sát; Példás munkájuknak nagy része van abban, hogy a kizá­rólag alaptevékenységet folytató gazdaság 33.6 millió forint ered­ményt ért el. A brigádtagok a munka mel­lett - tanultak és művelődtek is, részt vették" politikai szeminá­riumokon, vitaiköri foglalkozáso­kon, téli tanfolyamok előadásain, előfizettek politikai napilapokra, folyóiratokra. Országjáró, tájis­mereti kirándulásokat szerveztek családjaik részvételével, vagy az általuk patronált általános isko­lai tanulókkal közösen. Az ér­deklődésükre jellemző, hogy a politikai 'könyvnapokon összesen 27 ezer forint értékben vásárol­tak. A brigádok által végzett tár­sadalmi munka is jelentős. A • Kis Pongrác ágazatvezető átveszi a Tes­sedik Sámuel aranykoszorús szocialista brigád jutalmát Bátyai József tsz-elnöktől. Anyagi elismerés a brigádoknak munkaakciókkal az elmúlt esz­tendőben az új nemzeti színház építési költségeihez járultak hoz­zá 21 ezer forinttal. Már hagyo­mány, hogy a társadalmi munka ellenértékét szociális vagy egyéb humánus célra ajánlják fel. Négy esztendővel, ezelőtt például a mozgássérült gyermekeknek Kiskunhalason létesített intéz­mény kivitelezéséhez három éve a mozgássérült gyermekek üdül­tetési költségeihez járultak hoz­zá. Két éve a televízióból Vitray Tamás műsorából. megismert mozgássérült artistanőt segítet­ték, összesen 17 ezer forinttal. A szövetkezet vezetősége a 16 brigád közül 15-nek a munká­ját ismerte el aranykoszorús címmel, egy pedig a kiváló if­júsági brigád cimet nyerte el. Az aranykoszorús jelvényen kí­vül 3 kollektíva — a Zrínyi Ilo­na. a Szendrei Júlia és a Braun Éva — a szövetkezet kiváló bri­gádja kitüntetésben részesült. A kollektívák a teljesítményekért járó pénzjutalmaikat, amelyek együttes összege 200 ezer forint volt, kibővített párttaggyűlésen vették át. S. B. ISMÉT A MEZŐGAZDASÁGRÓL Mit ígérnek a szerződések? Ki ne emlékezne az elmúlt nyárra, amikor „égig” szöktek a zcldségának. A háziasszonyoknak mindennapos panasza volt, hogy drága a paprika, a paradicsom, az uborka. A panaszkodók igaz­ságát akikor sem vitatta senki, s mostanra az is kiderült, miként terhelte a zöldség és a gyümölcs ára a családi kötségvetéseket. Az esztendő első nyolc hónapjában az árak 23. százalékkal voltak magasabbak, mint egy esztendő­vel korábban. Szerencsére, azóta érzékelhető változások következtek. 1984 utolsó négy hónapjában 7—8 szá­zalékkal csökkentek a zöldség­félék árai, s bár nem végleges adatok szerint', az elmúlt évben összességében mintegy 16—17 százalékos áremelkedésről be­szélhetünk. Senkit nem vigasztal ugyan, de a közelmúltra visz- szatekintve sem egyedi jelenség­ről van szó, 'hiszen 1980-ban. is 17 százalékkal emelkedtek a zöldségfélék és gyümölcsök árai az előző évhez képest. Csökkenő zöldségárak? Vigaszt sokkal inkább az nyújthat, ha a közeljövőben mérséklődő árakon vásárolhatunk a piacon. Nos, erre minden re­mény megvan, hiszen tele van­nak a raktárak zöldségfélékkel, gyümölcsből is elegendő van, s az idei esztendő első felében jobban igazodnak pénztárcánk­hoz az árak, mint tavaly. Ezt egyébként most is tapasztalhat­ják a piacjárók, hiszen lényege­sen olcsóbban kapnak zöldségét, gyümölcsöt, mint egy évvel ko­rábban. Marad-e ez a kedvező Irányt vett fordulat? — kérdezik jogo­san a vásárlók. Várhatóan igen, legalábbis á szerződéskötések idején erre lehet következtetni. A. lákosság fogyasztása szem­pontjából jelentős ZÖLDÉRT- tervek szerint a szövetkezeti vállalat zöldségfélékből 20—30 ezer tonnával, gyümölcsfélékből 50—60 ezer tonnával nagyobb forgalmat készít elő, mint tavaly. Számottevő növekedés ez, hiszen az elmúlt évben összesen 600 ezer tonna zöldséget és gyümölcsöt árusítottak. Késik a gabonaipar Igyekszik termelői szerződé­sekkel biztosítani magának a szükséges mennyiséget a kon­zervipar és a hűtőipar is. Mos­tanáig mindkét iparág a fetdol­TÁRGYALÓTEREMBŐL: Csetepaté Kisszálláson Az egymással 'gyakran perleke­dő, a má.v'k iránt türelmet nem ismerő házastársi magatartásról a népi bölcsesség azt tartja, hogy . rossz a rosszal, de még rosszabb nélküle. Valahogy így voltxezzel a kisszállási tanyán élő Andro- vics István és felesége, Huszár Rozália is. Éveken keresztül csak ^ veszekedtek, marták egymást, s még a kölcsönös testi sértéstől sem riadtak vissza. Mindkettőjük arcán ott éktelenkedtek azok a sebhelyek, amelyeket 'hol vaisvil- lával, hol késsel, hol éppen az­zal az eszközzel okoztak, ami a kezük ügyébe került. Csetepatéra mindig akadt va­lami ok, de főiként Androvics bőséges italfogyasztása vezetett a nézeteltérésekre, s a heves asz- szonyi kitörésekre. Amikor már nem bírták ^indulataikat megfé­kezni, jobbnák látták, hogy a bí­róság felbontsa 1973-ban kötött házasságukat. A két kiskorú (11 és 9 éves gyermek) az anyjuknál maradt, akii a saját keresetéből meg az apától kapott havi 2 ezer forintból próbálta nevelni őket. A válással egycsapásra meg­szűnt a mindennapos család cir­kusz. Csakhogy ezzel együtt el­tűnt Androvics életéből az a ma­réknyi öröm is, amit a gyerekek szeretete jelentett. A két kicsit nehéz volt feledni, s az időn­kénti találkozások csak fokozták vágyát utánuk. Egy elérzékenyült pillanatban kibékült volt felesé­gével, majd úgy- döntötték, hogy újra együtt élnek, de házasságot nem kötnek. Androvics a bűn- bocsánatért esedezés közben azt is megfogadta, hogy többet nem emel kezet gyermekei anyjára. A „soha többet nem iszom” egy egész hónapig tartott. Igaz, ke­vesebb ital folyt le a családfő torkán.-, mint annak előtte, de az íidag ismét napról napra emelke­dett. Újra- kezdődtek a szóbeli viták is, de a sebhelyek számát tovább nem gyarapították. Aztán eljött szeptember 20-a napja. Edd meg a pénzedet! lovasszekerével a- tejgyűjtés befejeztével kora délután tért haza Androvics. Alkoholszintje magasabb volt, mint az elmúlt napokban,'de még alatta miáradt az élettársa túréba tárának. Az udvaron közölte az asszonnyal, hogy szeretkezzen föl zsákokkal, me-rt a közeli községben, Rúzsán olcsó burgonyát vásárolhatnak. Nem volt rossz az ötlet, így a volt feleség is felült a bakra. Androvics, hogy ne szomjazzon az úton, gyorsan vett az egyik boltban két üveg sört. Visszafelé pedig az öttömösi cukrászdában töltött rá egy korsóval. Alighogy hazaértek, leült vacsorázni. Szólt az asszonynak, hogy csináljon szódát, mert ha más nincs, az is megteszi. Közben az udvarról valami mocorgást hallottak, ezért Andnovicsné kiment, hogy meg­nézze, mi történt. Legnagyobb örömére Huczek Györgyöt, tá­voli, rokonát látta közeledni, aki­nek a különélés ideje alatt ma­lacokat adott el. Éppen ideje volt már, hogy a rokon tisztele­tét tegye, mert a vételárral az­óta is tartozott. Odabent Androvics a szódát feledve figyelt, hogy miről tár­gyalnak az udvaron. Valami olyasmit hallott, hogy azon vitat­koznak, mennyivel is tartozik Huczek a malacokért. Az élet- társa 3 ezer forintra emlékezett, míg a távoli rokon 2 ezer 500-ra. Bár a kíváncsiság nagy úr, And- rovics époen csak annyira ment ki az udvarra, hogy illendően köszöntse a vendéget. Közben Huczek átadta az általa teljes­nek vélt vételárat, aztán ott­hagyta az asszonyt. Anidrovicsné visszatérve a konyhába, tovább mondogatta masában, hogy „nem tudom, mennyiért adtam el a madarakat”. Majd odament a szi­fonhoz és folytatta a szódaké­szítési műveletet. A matató és magában motyogó asszony látványa annyira felide­gesítette Andirovicsot, hogy nem tudta szó nélkül folytatni1 a va­csorát. Az élettársa sem hagyta magát, ő sem volt szűkszavúbb az uránál. Azután azért, hogy beülő nyomatéköt adjon hevenyé­szett gondolatai felszínre törésé­nek, „edd meg a pénzedet!” fel­kiáltással volt férje lába elé vág­ta az asztaliról felkapott bankó­köt eget. A nyilvánvaló sértésre Androvics felugrott a székről, majd elöntve aíz indulattól, fel­vett egy 11 centiméteres pengéjű konyhakést, megmarkolta az asz- szony mellén a ruhát, és meglen­dítette a kezét. A volt feleség minden erejét megfeszítve pró­bált megszabadulni a kínos hely­zetből, de a következő pillanat­ban már csak a szúrást érezte a dereka tájékán. A menekülési ösztön a szorítás gyengülése után azonnali az udvarra vezette. Az eperfánál már érezte, hogy kezdi elhagyni az ereje, s a vér vékony Agárban csorog belőle. Szaladgált és kiabál Androvics, amint rádöbbent tettére, rettenetesen megijedt. Bevezette asszonyát- a házba, le­ültette az ágyra, s vérző sebét egy ronggyal leszorította. Majd mint az eszelős, rohangálni kez­dett a lakás és az udvar között, s közben kiabálta torkaszakad- tából a cseppet sem helyénvaló kérdést: „Ezt érdemiem meg, amikor annyit dolgozom?” Az eszeveszett pillanatok után ki­szaladt a kövesútra, és leállított egy személygépkocsit, hogy az vigye a sebesültet a kórházba. A sérülés miatt ez megoldhatat­lannak bizonyult, ezért magát; vi­tette el a határőrségre, s onnan telefonált az orvosnak. Még a mentőkocsiban is az élettársáért aggódott, s a kórházban _ is ki­várta, míg végeznek a műtéttel. Az asszony sokkos állapotban került az orvosok kezébe, akik azonnali operálással megmentet­ték. az életiét. Nem emberölés kísérlete A megyei főügyészség ember­ölés bűntettének kísérletével vá­dolta Androvics Istvánt. Ezt az álláspontot a Bács-Kiskun me­gyei Bíróság büntetötanácsa nem osztotta. Véleménye szerint And­rovics szándéka nem irányult társa élete ellen. Elvált felesé­gével azért állította helyre a csa­ládi békét, mert Szerette őt és a gyermekeit is. Az adott eset­ben egy erős felindulás diktálta a szomorú következményű cse­lekvést. A halálát nemhogy nem kívánta, de annak még a gon­dolatát is távol tavtotta magától. A szúrás után nagyon megijedt, és mindent megtett annak érde­kében. hogy asszonyán segítsen. A bíróság megítélése szerint Androvics szándéka csupán testi \sértés okozására irányult. Ezért \életveszélyt okozó testi sértés 3űntettében mondta ki bűnösnek. Cselekményéért 4 év börtönben letöltendő szabadságvesztésre, és mellékbüntetésül 6 év közügyek- től való eltiltásra ítélte. A bíró­ság az orvosszakértők véleménye alapján megállapította, hogy a 29 éves Androvics István alkoholis­ta] ezért elrendelte kényszer-gyó­gyítását Tuza Béla ^ózandó mennyiségnek mintegy 70 százalékát leszerződte. Vontatottabban haladnak vi­szont a szerződéskötések a nö­vénytermelésből származó ter­mékeknél, így például a gabona­félé km ÓL A késedelmet persze magyarázza, hogy „csúszott” a betakarítás, s az érthető, hogy a kampánymunkák idején senki nem foglalkozott a következő évi szerződésekkel. Ám ez csak 1 az egyik ok, s nem ad mágyará- zatot az érdektelenségre. Nem érzékelik ugyanis a szer­ződések hasznosságát. A kenyér­gabonának — a gyér piaci for­galmat leszámítva — szinte egyetlen felvásárlói a gabonafor­galmi és malomipari vállalatok, amelyek anyagilag nem ösztön­zik a szerződéskötéseket. A ke­nyérgabonának akkor is aranyi az ára, ha leszerződik a megtermelt mennyiséget, s akkor is, ha nem. A közeljövőben lejárnak a több éves szerződések is, de megújí­tásuk pénzügyi ösztönzésének módját eddig nem dolgozták ki. Hasonlóan a kenyérgabonához, a takarmánygabonák termeltetésé­nek ösztönzésénél is lemaradt a gabonaipar, hiszen e termékek­nek nem egyedüli felvásárlója, s a TSZKER és az ÁGKER jobb árat kínál a termelőknek. Persze attól nem kell tartani, hogy a gabonatermélési kedv mérséklődik, hiszen a jól jöve­delmező növények közé tartóz­nák a kalászosok, másfelől az in. tenzív gabonatermelési program kedvező pénzügyi és műszaki le­hetőségeket is kínál a fejlesztés­hez. Ezzel együtt sem kellene le­mondani a szerződéskötések ösz­tönzéséről. Ösztönzött sertéstartók Jó példája az érdekeltség meg­teremtésének a húsipar, amely szerződéses felárakkal serkenti a sertéstartási kedvet. Ennek is következménye, hogy megszűnt az úgynevezett ciklikusság, s ki­egyensúlyozott a tartás és a hiz­lalás. A tervek szerint az idén mintegy nyolc és fél millió ser­tést vásárolnak fel, s ennek 80 százalékát szerződéskötésekkel lekötötték már. Biztonságban ér­zik így magukat a kistermelők, akik a meghizlalt sertéseknek a felét szállítják a vágóhidakra. Tenyésztői kedvüket jelzi, hogy a téli hónapokban is jó ára van a malacoknak a piacokon. A tejipar is szerződéssel bizto­sította mostanáig a felvásárolha­tó tejnek mintegy háromnegye­dét. Az eddigi adatok szerint va­lamivel kevesebb tejre kötöttek szerződést a gazdaságok, mint tavaly, a szakemberek azonban az elmúlt évihez hasonló meny- nyiségre számítanak. A marhahizlalók és a baromfi, tartók termelési kedve is össz­hangban yvan a hazai szükségle­tekkel, és a külpiaci értékesítési lehetőségekkel A gazdaságok termeHési elképzelései — mint azt a szerződések bizonyítják — egyeznek a népgazdasági tervek- 1 kel, így kiegyensúlyozott ellátás, növekvő export várható. V. F. J.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom