Petőfi Népe, 1985. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-16 / 12. szám

* • PETŐFI NÉPÉ • 198S. január 16. LICENCEK Aligha érti az idők szavát, aki nem látja be, hogy milyen fontos szerepe van a szellemi termékeik kereskedelmének egy-egy ország, vagy akár egy- egy üzem, vállalat életében. Vélhetőleg mind kevesebben vannak az ilyenek, hiszen, e kereskedelem fontosságát íjiinid több dokumentum, • elő­terjesztés, tanulmány hang­súlyozza. Vajon mi az ,oka, hogy világ­szerte megélénkült az érdek­lődés a szellemi termékek iránt? A válasz kézenfekvő. A világ szinte valamennyi nem­zetgazdaságában ez az a ter­mék. ami viszonylag olcsón és nagy jövedelmezőséggel elő­állítható. Tudásból! szinte mindenütt több van, mint amit helyiben azonnal fel lehet hasz­nálni. Nincs ez másként Magyar- országon sem. Logikusan kö­vetkeznék ebből, hagy ha olyan jól álfunk szellemiekkel, hát kereskedni is kellene tud­ni ezzel a kinccsel. Itt azon­ban. már nem olyan egyértel­műek a dolgok. Merthogy nem állunk olyan jól a licencvásár­lások terén, mint álihafnánk. Kevés tudást veszünk. Mint­ha nehezünkre esne belátni, hogy sokkal kif ' 'itődőbb egy pénzügyi akció keretében szert tenni magas szintű is­meretekre. mint nagy fárad­sággal és nem kevésbé nagy kockázattal magiunknak ku­tatni. Vannak persze terüle­tei a tudománynak, melyeken mi, magyarok is otthonosan mozgunk, sőt a világ számára is tudunk figyelemre méltót alkotni. Ilyen például a gyógy­szerkutatás. Nyilvánvaló, hogy ha itt sikeresebb á tudomá­nyos kísérletezés, nem szabad feladni.' sőt, még inkább meg kell erősítenünk pozícióinkat. Nem is erről beszélünk, ami­kor a külföldi technikai ta­pasztalatok és tudás miniéi gyorsabb és miniéi szélesebb körben történő átvételét szor­galmazzuk, hanem az ipar más szféráira gondolunk, ahol mások tartanak előrébb, minit mi. A számok híven tükrözik a licencforgalomban megfigyel­hető tendenciákat. Japánra szokás hivatkozni, mint az új ipari fejlődés egyik mintá­jára, az ésszerű és gyors ipar­építés iskolájára. Nos, az oly gyakran megcsodált távol- keleti szigetország a licenc- mérlegét .tekintve: importőr. Vásárolja a tudást: a világ összeslicencvásárlással kap­csolatos kiadásának több minit tizenkét százalékát Japán fizeti. Bárki ellen vethetné most: mindez elvileg igaz. de nem szabad többletkiadásokat szá­monkénti egy gazdaságtól, - amelynek takarékoskodnia kell a devizával, amelynek kétszer is meg kell fontolnia, hogy mire költi a pénzét. Tet­szetős érv. csak éppen sántít kissé. Több okből is. Egy­részt: a jól átgondolt licenc­vásárlás tulajdonképpen be­fektetés. Megtérül a magasabb , színvonalú — tehát minden bizonnyal könnyebben érté­kesíthető — termékekben, és megtérül abban a műsza­ki előrelépésben, mellyel csökkenthető lemaradásunk a világ élenjáró iparai­tól. Másrészt: nem adunk ki annyit licencekért. hogy bár­ki is pazarlással1 vádolhatná ezt az országot. Az összes mű­szaki fejlesztési kiadások­ra szánt összegnek átlagosan mindössze 4—6 százalékát költ­jük lioencvásáírliásakra. Nem tűi nagy arány. A nemzetközi összehason­lítás nem válik a javunkra, úgy tűnik, más országokban jobban odafigyelnek arra, hogy mit lehet ilyen módon megszerezni, mamit mi. Pedig a licenc alapján, gyártott ter­mékek exportképessége ná­lunk is meghaladja az ipari átlagot. A licencgyá rtmá ­nyak külpiaci értékesítésé­nek aránya az 1980-as évek elején 32—38 százalék körül volt, mfg az ipari termelés ■egészében az export, részese­dése 20—25 százalék között változott. Vaiion ml az oka, hogv a li­cencvásárlások olyannyira kívánatos elterjedése, kibő­vülése még mindig várat ma­gára? Igen sok ok található. A vállalatok hibás szemléle­tén kezdve a 'hibásan értelme­zett takarékoskodáson ke­resztül egészen- az engedélye­zési eliárások fölöslegesen bonyolított, bürokratikus vol­táig. Mire a licemctermékek gyártásában a vállalatok a ter­vezett mennyiséget elérik, átlagosan negyven hónap .telik el, ez pedig gyakran végzete­sen súlyos időveszteség. A verseny nem áll meg a ked­vünkért. s a versenytársak el­húznak mellettünk. Ha figye­lembe vesszük, hogy a licenc­vásárlás elhatározásától a hasznosításig további három— négy esztendő telik el... Nos, ilyen módon aligha csökkent­hető a sokat emlegetett köve­tési távolság. Valami még idekívánko­zik. Lemaradásunkat a legfej­lettebb iparral rendelkező or­szágoktól a licencek vásárlá­sának puszta ténye még nem csökkentheti. Növelni kell az alkalmazásiba vétel sebessé­gét. és a megvett licencet ha­ladéktalanul tovább kell fej­lesztenünk. Enélfcül ugyanis csak konzerválni tudjuk az éleniárók és köztünk lévő tá­volságát. A szakemberek véleménye egyöntetű: a licencek tovább­fejlesztése megoldható, meg­van Hozzá, a szükséges szelle­mi erő. K. G. A BABÉROKON NEM LEHET PIHENNI... Termékváltás újra és újra Kunszentmiklóson A kihívásokra adott válaszok az Akkumulátorgyárban • Az új típusú indítóakku­mulátorok sorozatgyártása ok. tóberben kezdődött. A' kiváló minőséget garantálja az autó. mata berendezés is, amelyet Novák Attila és Szemes Ist­ván üzemeltető lakatosok „ta­nítanak meg” a számára még ismeretlen termék jellemzőire. Az Akkumulátor- és Szárazelemgyár kunszentmiklósi te­lepének termékszerkezeté az elmúlt évek során jelentősen megváltozott. Korszerűbbek, jobbak lettek az elemek és ak­kumulátorok és ez az itteni közösség érdeme még akkor is, ha az olykor „rázós” útkeresésre maga az élet kényszerítette rá a vállalatot. • A készülő üzemcsarnok körül a nagy hidegben sem szünetel munka. A BÄCSÉPSZER kalocsai építésvezetőségének munkásai. Szabó István és Bakó István lakatosok az épület sarokkiképzésén dől. goznak. Főnökük, Perity László művezető biztos abban, hogy tartani tudják a határidőket. (Straszer András felvételei) Okos átszervezés, kettős haszon Kunszentmiklóson, két év­vel ezelőtt megszüntették a gaz­daságtalan. R—14-es bébielem gyártását, és gyors ájállás^beta- nulás után megkezdték a lapos zseblámpaelemek celládnak ké­szítését. Amíg ezt a munkát is a hudapesti központban végezték, a vállalat évi 12 millió zseblám- pateliepet állított elő (ami nem fedezte a kereskedelem igényeit), ám a kunszeri tmiklósiak bekap­csolódása révén ez a mennyiség három millióval megnövekedett. Az itteni üzem termelési értéke pedig 40 millió forinttal! lett több változatlan létszám mellett a ter­melékenység fokozása révén. S a vállalkozás másik haszna: a budapesti gyárban munkaerő sza­badult föl. amit a korábbinál eredményesebben- tudnak hasz­nosítani. A sikeres termékváltást nem­sokára újabb követte. Üzemcsar­nokká alakítottak át egy volt .rak­tárhelyiséget, és rövid próbagyár­tás után immár sorozatiban futott le a szalagról az új termék, ame­lyet Bánfalvi Béla telepvezető így jellemez: — Űj típusú, polipropilén edénybe szerelt gépjárműindí­tó akkumulátorokróil van szó, amelyek ZU és IFA tehergépko­csikhoz, traktorokhoz, kisebb au­tóbuszokhoz használatosak. A legnagyobb megrendelőnk az AUTOKER . de sokat vásárol be­lőlük például-a MÁV is. Az első öt hónapban 46 ezer darabot ké­szítettünk. Visszahódítani a piacot! Az 1983-as év tehát sikeresnek bizonyult. Az Akkumulátor- és. Szárazettemgyár kiváló vállalat lett. és á kunszentmdkilósi telep csaknem megduplázta termelé­sét. Ám az elmúlt esztendő már több gondot bajt hozott. — A kereskedelem hárommil­lióval csökkentette zseblámpa­telepre szóló megrendeléseit. Így kilenc millióval' kevesebb cellára volt szükség, nem tudtuk teljes mértékben kihasználni kapacitásainkat. Sajnos, az indí­tóakkumulátorokból sem annyit készítettünk, amennyit tudtunk, szerettünk volna. Az AUTOKER ugyanis egyre-másra mondta le korábbi megrendeléseit. Para­dox módon ebben termékeink jó minőségének is van némi szere­pe. Tartósabb, jobb akkumulá­torokat készítünk, ritkábban kell cserélni. Vállalatunk természe­tesen igyekszik visszahódítani a piacot. Ezért új, nagyobb ka­pacitású, máris igen keresett ak­kumulátorok gyártását kezdtük meg októberben. Megértették, vállalták Bánfalvi Béla mindamellett most el elmondhatná: „Űjialbíb nagy vállalkozásra készülünk”. A gyárudvaron emelkedő ezer négyzetméteres új üzemcsarnok a komplett zsebtelefpgyáirtás ott­hona lesz. — Vállalatunk Kunszentmik- lósna telepíti a lapos zseblámpa­telepek gyártását, amelyeknek eddig csupán a celláit készítettük, ám az elem összeépítése Buda­pesten történt. Az eríe a célra szolgáló üzemépület a BÁCSÉP- SZER ígérete szerint március kö­zepére elkészül, két hetünk lesz a gépek beállítására, és április elsején megindítjuk a termelést. Évi 15 millió telepet készít majd az új csarnokban- néhány szak­munkás és 30—40 betanított dol­gozó. Csörgő Benjáminná, a párt- alapszervezet titkára ugyancsak várakozással tekint a legújabb ■üzemrész munkába állása elé. — A piac beszűkülése nagyon nagy gondokat okozott nekünk. Az emberek egy részének csak Pesten tudtunk munkát adni, márpedig aki Kunszeri tmikló­_ son helyezkedett el., éppen azért tette, hogy a családja'közelében dolgozhasson. Mi akkoriban taggyűlést tartottunk, és nagyon őszintén elmondtuk, hogy elvtár­sak ez a helyzet, ilyen kényszer- intézkedések váltak szükséges­sé, és a dolgozók megértették, vállalták. Szerencsére ez már a múlté. Január óta ismét van ele­gendő munka Kunszentmikló- son. Pestre jár 10—15 nődolgozó, de ők már az új feladatra készül­nek. a zseblámpatelep szerelésé­nek fogásait sajátítják el. Tények és távlatok Az elmúlt évet az értékesítési nehézségek ellenére jól zárta a telep. A kiesést nagyrészt sike­rült ellensúlyozni az új típusú akkumulátorokkal, amelyek iránt 'máris nagy az érdeklődés, sokat vásárol belőlük például az IKARUSZ. A termelési érték nem csökkent, az idén pedig — minden jel erre mutat — jelen­tősen emelkedni fog. Ha a zseb­telepgyártást sikerül zökkenő­mentesen beindítani, ha az akku­mulátorok továbbra is keresettek lesznek, az üzem 350 milliós tel­jesítménnyel fejezheti be az 1985-ös évet. S a felfutás jelentős részben a termelékenység növe­kedése révén valósul meg. Mind­ez megalapozza az Akkumulátor- és Szárazelemgyár távlati elkép­zelését. miszerint a kunszentmik­lósi telepet' a szárazelemgyártás bázisává kívánja fejleszteni. Vagyis a jelenleg 200 főt fog­lalkoztató, negyedmilliárdos ter­melési értéket előállító üzem életképes, jövője biztos — ezek: cáfolhatatlan tények. Okkal mondja derűs arccal az akkumu- látorüaexn csoportvezetője, Stom— foli László: — A legnehezebb munkát, amit nemrég még kézzel csináltunk, el­végzi i helyettünk a gép. Persze dolgozni azért gyorsan és gondo­san kell, hiszen ■ norma van és szigorúak a minőségi követelmé­nyek. De az is igaz, hogy itt a környéken kevés helyen keresnek olyan jól az emberek, mint mi— nálunk. Sitkéi Béla • Képünkön a teflon egyik fontos gyakorlati alkalmazásával ismer­kedhetünk meg. Nagy nyomású szórópisztollyal hordják fel a fluorkar­bon por bevonatot egy csőidom belső felületére. Az eljárással kor­rózióálló bevonat készíthető a vegyipari üzemekben használt csőve­zetékek védelmére. A speciális burkolóanyag a fluorkarbon polime­rek kiváló vegyi ellenállását és mechanikai szívósságát használja fel. A teflonbevonat ellenáll gyakorlatilag bármely vegyszer támadásá­nak, kivéve az olvasztott alkáli fémeket és a fluort, Igen magas hő­mérsékleten. Az ingyen sárgarépa Teflon a technikában A teflonként emlegetett műanyagot ma már csaknem mindenki ismeri. Többnyire a konyhában találkozunk vele, nem kap oda a palacsinta és akár szinte zsír nélkül is le­het sütni benne a húst. Él­vezzük a teflon előnyeit ak­kor is, amikor .például a va­salónk talpa van fedve vele, vagy amikor borotválko­zunk, és a borotvaél valóság­gal bársonyos a rajta tapadó teflonbevonattól. De ma már a modern repülő- és mező- gazdasági gépq|k, a gyárak sok-sok ezer szerkezete sem lehet meg teflon nélkül. Mégpedig azért nem, mert az egyik fontos alkatrészük, a csapágy is teflon felhasz­nálásával készül. A teflonmolekula szén- és fluor-atomokból épül fel. Hosszú, egyenes szénláncát burokként, cső módjára ve­szik körül a fluor-atomok, amelyek a szénatomokkal még erőteljesebben kapcso­lódnak, mint azok egymás­sal. Ennek a következménye aztán, hogy a legkeményebb fémeket is szétrágó savaknak s lúgoknak is ellenáll a tef­lon. Sőt — műanyag létére — még a forróságot is bírja (kb. 400 Célsiuö-fokig). Egyet­len hátránya, hogy puha, könnyén kopik. De ma már e tulajdonságán is sikerült jelentősen javítaniuk a szak­embereknek. . i Az elnök évekkel ezelőtt ki­fli? dette, hogy amit a betakarí­tógépek elhagynak a táblákon, azt a tagok nyugodtan felszed­hetik, nem esik bántódásuk. Igaz, ez néha elég sok volt, de- hái ahogy a tanyasiak mondták: „a gép is megbotlik, pedig nin­csen lóba”. Meg is jelentek már másnap mindenütt, ahol lezajlott a be­takarítás, hol zsákkal, hol ládá­val, s vitték boldogan a zsák­mányt. Beszélik, hogy K. Kiss Rozika néni így szokta begyűjteni az évi krumpliszükségletét, sőt azt is mondogatják, hogy Seprüs Feri egyszer annyi kukoricát szedett össze a kombájn után, hogy mo­tort vett rajta. De ezek csak af­féle tanyai mendemondák, ki Jtudja, mennyi igaz belőlük. Meg nem is mindenki törődött az ilyen dolgokkal. Így volt Vá­gó Dani is, akit reggel a Für­jes dűlőbe küldött az agronómus, hogy álljon be a sárgarépatáb­lába, mert már nagyon ideje fel­szedni a termést. Dani fütyür&szve bíbelődött a gépével a tábla szélén, és egész máshol, valahol Gábor Piroská­nál járt az esze, amikor Rab Ambrus ráköszönt. — Hallod-e — állt meg a ke­rékpárjával Rab Ambrus — az­tán igazán hagyhatnál egy-két sort itt az út szélén a földben, mikor estefelé jövök haza, föl­szedném. Vágó. Dani nevetett, hogy úgy lesz, bár tudta, hogy Ambrus viccnek szánta a dolgot. Hanem amikor már negyed­szer fordult a hatalmas táblán a gépével, az jutott eszébe, hogy mégsem ostoba fickó az 6 komá­ja, mert amit a gép otthagy, azt haza lehet vinni, nem szólnak érte. Ahogy kiért a sorral, megállt, mintha a gépen kellene valamit csinálnia, de a gondolat izgatta, hogy hogyan lehetne ezt a répa­dolgot ügyesen megoldani. — Her néhány ládával leadnék v belőle az átvevőhelyen, mintha a tanya kertjében, termett volna, jó kis summa ütné a markomat. Hirtelen felragyogott az arca. —J A tábla közepén bent ha­gyok vagy négy sort. Ki a fene veszi észre. Aztán estére eljövök, és kiszedem. Visszaült a gépre. — Csak meg kell jegyezni) hol lesz. A sárgarépaföld szélén veze­tett végig a magasfeszültségű vezeték. — A harmadik oszlop vonalá­ban — mondta magának. — meg az erdő szélének a metszésében. Amit kiszedek, azt elviszik a teherautók, ez meg itt marad. Csak egy kart kell elfordíta­nom. Olyan érzés fogta el, mint gye­rekkorában, amikor kitalálta, hogyan lehet a szomszéd tanya legszebb körtéit megszerezni. Ügy is történt minden, ahogy elgondolta. Jól szürkült már, amikor er­refelé fordult a Ladájával, mely­nek a csomagtartóját telerakta ládákkal. Az erdő szélének irá­nyában megállt a dűlőúton, fo­gott egy ládát, s elindult befe­lé. Elérte a harmadik villany­oszlopot, de a répa nem volt sehol. Körülnézett, hátha rosszul em­lékezett. Elment a- következő oszlopig: ott sem volt semmi. Ezután még egyszer bemérte az erdőszélet, még egyszer meg­kereste a metszéspontot, de a répát most sem találta. — A fene! — mormogta. — Pedig három hosszú sorrészt hagytam bent. Kiment a dülőútra, hogy újból betájolja magát, de a répákra most sem bukkant rá. Ott járt körben vagy tíz percig, mind­hiába. Elkáromkodta magát. — Megelőztek! Ezek a tanyai népek mindjárt megszagolják, ha valami ingyen dolog áll a ház­hoz. De ha rájövök, ki volt... Vágó Dani sose tudta meg, ki vitte el a sárgarépáját. Még leg­inkább Rab Ambrusra gyanako­dott, de tőle nem tartotta illő­nek megkérdezni a dolgot. Még azt hitte volna, jutalékot akard Tótb Tibor i

Next

/
Oldalképek
Tartalom