Petőfi Népe, 1985. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-15 / 11. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1985. január 15. ÉLELMISZERIPARI HELYZETKÉP II. Eredmények, feladatok I AKIKEN SOK MÚLIK A vállalkozó üzemmérnök A gazdaság gyorsan változó kereslet-kíná­lati viszonyai között egyre nagyobb szükség van az olyan magatartásra, amit manapság „vállalkozói” jelzővel illetünk. A kifejezés újra polgárjogot nyert nyelvünkben, megis­mertük a szocialista vállalkozás fogalmát. Az effajta hozzáálláshoz új szemléletű vezetők­re — nincs rá jobb szó —, menedzserekre van szükség. Ilyennek mutatja be a 39 éves Horváth Ferencet a" KUNÉP Vállalat igazga­tója. A műszaki főmérnök markáns arcú he­lyettese határozott, de megfontolt ember be­nyomását kelti. • Cél, hogy a termelő közelebb kerüljön a vásárlóhoz. Jó példa erre a bajai Bácshús közös vállalat ba­jai boltja. A megye élelmiszeriparának idén sem le­het alapvetően más feladata, mint az ezt megelőző években. Megfelelni annak a köve­telménynek, hogy a mezőgazdasági termé­kek zömét lehetőség szerint a termőhely kö­zelében, minél magasabb fokon, nagy biz­tonsággal dolgozzák fel. Mindazokat a különb­ségeket, ellentmondásokat, amelyek fennma­radtak még a mezőgazdasági termelés és fel­dolgozás között, mielőbb meg kellene szün­tetni. Az ellentmondások feloldásáért Ilyen eilentmondáskénit említhetjük a megyében a hústermelést, ezen belül is különösen a vágóser- . tés-termelés és -feldolgozás közötti feszültséget. Azt, hogy a megye állatállományának több mint a fe­lét a helyi' vágóhidak, állami és szövetkezeti fel­dolgozóüzemek nem képesek levágni, feldolgozni, értékesíteni. Ezen az állápon nem lelhet lemonda­nunk a Bács-K'iskun megyei Állatiorgalmi 'és .Hús- . ipari Vállalat kiskunfélegyházi vágóhídijának bő­vítő jellegű felújításáról. 19Ő5-lben minden anyagi szervezőerőt összpontosítva kell a 'beruházás pénz­ügyi-műszaki előkészítését megkezdeni. IA beruházási vásárlóerő további várható korlá­tozása, vagy legalábbis, látványos emelkedésének hiánya miatt 1985-ben is csak a befejező, kiegészí­tő, rekonstrukciós fejlesztésekre lehet gondolni. El­használódott néhány borászati üzem, palackozásor, sütőüzem, konzenvvonal, felújításuk, kijavításuk fontos már ebben az éviben'. A piac egyaránt igényli a modernebb, tetszető­sebb megjelenítést, ezért a műszaki fejlesztés te­rén 1985-ben várhatóan zöld utat kab a csomago­lástechnika korszerűsítése. A kertészeti í alapanya­gokból többre lenne szükség. Az ipar és a mezőgaz­daság 'kapcsolatainak nagy részét ma éves szintű, kétoldalú szerződések alkotják. Hosszú távú együtt­működésből már jóval kevesebb van. Sőt, az áru­forgalom bizonyos hányadára szerződésnélküliség a jellemző. Erősíteni kell az együttműködést Jól ismertek, kialakultak , azok a formák, ame­lyek kölcsönös előnyt, és főként biztonságot nyúj­tanak a termelőnek, felvásárlónak, feldolgozónak. Termelők és feldolgozók között beváltak a közös ültetvénytelepítések, műszaki fejlesztések. A pénz­szűke, valamint, a korábbi fejlesztések és azok megnövekedett hitelterhei következtében csökkent beruházási lehetőségek miatt sok esetben az élel­miszeripar területén is egyedüli járható út a közös pénzügyi finanszírozás lesz. A feldolgozóknak a differenciált minőségi árakkal, felárakkal — aimeny- rnyiben arra felvásárlási árrendszerük vagy terme­lői árképzésük lehetőséget nyújt — jobban kellene élni. Sok termelői-feldolgozói kapcsolatban alkalmaz­zák már a nyereségrvisszaosztás lehetőségét is. Azönlban ez az „utca” is kétirányú. A közös koc­kázatvállalás nemcsak az eredményt, hanem az esetleges sikertelenségből származó veszteséget is megosztja. Ettől azonban ma még mezőgazdasági üzemeink egy része elzárkózik. Van jó példa is. A Kalocsa környéki Agráripari' Egyesülés átvette kö­zös működtetésre — annak összes előnyével és eset­leges ódiumával — a korábban veszteséges Kalo­csai Paprika- és Konzervipari, Vállalatot. A termékek beltarfcalmi értékének műszeres vizs­gálatát, mind a mezőgazdasági, mind az ipari szak­emberek egyetértéssel fogadták. A mezőgazdasági üzemek egy része azonban panaszkodik arra, hogy az objektív minősítésben esetenként sok, tűlon-túl sok a szubjektív elem. Az azonos állattenyésztő te­lepekről a különböző vágóhidakra elszállított vágó­állatok a legkülönbözőbb minősítést kapják. A tej, a cukorrépa átadásánál is vannak, voltak hasonló tapasztalatok. M 1 A szállítás szervezése' sem könnyű, idoiM^pt^iaí* - lóságos őskáosz jiétlflemzi. Hűtőházi , feldolgozásra Szalbolcs-Szatmár megyéből’szállítunk almát, -kon­zervgyárainknak pedig Győr-Sopron megyéből uborkát. A termeltetési körzethatárok szűkítése, a szállítási feladatok ésszerűsítése a legtöbb feldolgo­zó vállalatnak feladata. Változás a vezetési formákban Az idei esztendő fontos eseménye, hogy az áüa- . mi élelmiszer-feldolgozó üzemek vezetésszervezeté­ben új formákra térnek át. A vállalatok többségé­nek élére a kollektívák által választott vezető tes­tületek; vállalati tanácsok vagy választott vezető­ségek és az általuk jelölt vezetők kerülnek. Az iga­zi változást azonban ez ügyben sem a formától, ha­nem a testületek és vezetők javuló munkájától, a dolgozó kollektívák vállalati ügyekben való na­gyobb beleszólásától várunk. Az élelmiszeripar területén — amellett, hogy egyes iparágakban, például a hús- és gabona ipar - bam, a teljesítménynövelést és a hatékonyság javí­tását a megszokott államigazgatási irányítással kell elérni. Az új vállalatvezetési formákra 1985. június 30-ig térnek át feldolgozó üzemeink, gyáraink. Ez a vállalatok élén jelentős, de túlértékelésre okot nem adó módosulás lesz. Az új vezetési formákban' rejlő lehetőségeket a kollektívák, a párt-, szakszer­vezeti szervek iránymutatásával és segítségével, a jelen' és a jövő érdekeinek összekapcsolásával min­den bizonnyal igyekeznek jól kihasználni. Dr. Horváth Gyula a megyei pártbizottság munkatársa — A szegedi Vedres István Épí­tőipari Technikumban végeztem 1964-ben. Ezután felsőfokú épí­tőgépész lettem, majd levelező ta­gozaton építész üzemmérnöki ok­levelet is szereztem. Először a keceli Vas és Építőipari Szövet­kezetnél dolgoztam, tizenhárom éve kerültem Kiskunhalasra. Itt voltam gépészelőkészítő, terme­lés,programozó. vállalkozási cso­portvezető, osztályvezető. Ez­után kerültem a mostani helyem­re. A tervezési és vállalkozási munka' tartozik hozzám, önálló tervezőgárdánk van, igyekszünk minél nagyobb arányban- fővál­lalkozásban végezni tevékenysé­günket. Ez azt jelenti, hogy laká­sokat tervezünk, ezeket saját koc­kázatunkra felépítjük és értéke­sítjük. — Mennyiben látja hasznát, hogy kétirányú — gépész és épí­tész — szakképzettsége van? — Feltétlenül előnyös, hiszen mielőtt belefogunk egy vállalko­zásba!, együtt kell látni annak építészeti és épületgépészeti vo­natkozásait, valamint a munka eszközigényét. Hey szerződés meg­kötéséhez ezenfelül még ismer­ni kell egy csomó jogszabályt is, amiket az évek során különböző közlönyök ,tanulmányozásával le­het elsajátítani. Előfordul, hogy egy-egy tárgyaláson a másik fe­let jogász képviseli, s ilyenkor ha* uiyszaki jártasságúrik. mellett a Téndele- tekb en ,w1?nsE<)duni^r*fc « — Említette a fővállalkozói te­vékenységet. Ez nyilván más szemléletet kíván, mint amikor az építtető kereste a kivitelezőt. i — A vállalkozói magatartás nálunk nem mai dolog. Én már régebben is több megrendelést szereztem a Petőfi Népéből. In­nen tudtam meg például, hogy tűz pusztított a MEZŐGÉP kis- kunmajsai gyárában és a félegy­házi malomban. Másnap már jelentkeztünk a felújítási aján­lattal. s mindkét .esetben sikerült is nyélbe ütni az üzleteit. — örülök, hogy szóba került a lap. Mit vár tőle egy menedzser? — Sok vezetővel1 ellentétben, én rendszeresen olvasom a Petőfi Népét. Azt várom, hogy arról 'tu­dósítson, ami körülöttem történik, de én nem veszem észre, — Hogy érzi magát ebben a be­osztásban? — Jól. Minden lehetőséget meg­kaptam képességeim kibonta­koztatására. Örülök, ha sikerül olyan alkut kötni, ami a vállal­kozónak eredményt hoz. a meg­rendelő pedig az építési-szerelési munka t»efejezése után nem bán­ja meg, hogy velünk dolgozta­tott. Szeretem, hogv a beosztás állandó improvizáció«! készséget igényel, mindig úi helyzetekben kell' gyorsan dönteni. Azokkal a munkatársakkal jó eevütt dol- kozni. akik képesek önálló tevé­kenységre, vagy legalábbis pasz- szivitásukkav nem akadályozzák, nagy ezt beléjük lehessen oltani. ''Ä^'fiáéfésöm kilencezer fo­rint, a jövedelmem ennél több. Tízezer hektár zöldborsó KITE-rendszerben Ebben az esztendőben már több mint tízezer hektáron termelnek zöldborsót az ország különböző vidékein KITE-technológiával. Két éve alig ezer hektárnyi te­rületen kezdődtek a nagyüzemi kísérletek az új módszerű ter­mesztéssel, a Nádudvari Kukori­ca és Ipamövény-Termelési Együttműködés, valamint a Deb­receni Tartósítóipari Kombinát szoros együttműködésével. A biz­tató eredmények után tavaly már több mint ötezer hektárról taka­rították be zöldborsót. Az idén a tavalyinak kétszere­sére nő a rendszerben termelt zöldborsó területe. Hogy jó ter­mésátlagot adó. nyereséget hozó növény legyen a korábban több­nyire veszteséges zöldborsó, kon­centrálták a termelést, jobb ter­mőtalajokba került a mag. Igen nagy előnye az együttműködés­nek, hogy a gabonatermelési rendszerben már használatos gé­pek jó részével dolgozni tudnak a zöldborsótáblákon. Bevonják a termelők és a feldolgozók együtt­működésébe a gépgyártó vállala­tot is. a betakart tógépeket pél­dául a KITE szakembereinek ta­pasztalatai alapján módosítják. A rendszer vállalta a szervizt és a gyors j aví tásokat. A Debreceni Tartósítóipari Kombinátban korszerű borsófel. dolgozó vonalat helyeztek üzem­be a nagy mennyiségű termés fogadására, s az idén már a mis­kolci, a békéscsabai, a nyíregy­házi és' a nagyatádi konzervgyá­rakba is szállítanak zöldborsót a KITE-taggazdaságokból. DÖNTÖTT A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG Munkagép-e a daruskocsi? Tragikus szerencsétlenség tör­tént egy községi közúton. Válla­lati daruskocsi rakodott, amikor teherautó érkezett oda. A darus­kocsi felemelt gémjéről lelógó drótkötél az utat keresztező ve­zetéknek ütközött, és a kocsi áramkörbe került. Földzárlat ke­letkezett, és az áram a keréktár­csákon át, élés szikrázással került a földbe. A kocsi vezetője ezt észrevette, és hátramenetbe kap­csolt. Eközben nekiütközött a te­herautónak, amely így szintén áramkörbe került, és vezetője halálos áramütést szenvedett. A daruskocsi-tulajdonos válla­lat szállítási rendezőjét és a kocsi vezetőjét foglalkozás körében el­követett, halált okozó gondatlan veszélyeztetés miatt elítélték. Az Állami Biztosító — a daruskocsit kötelező felelősségbiztosítás alap­ján — az elhunyt hozzátartozóit kártalanította, majd ennek az összegnek visszafizetéséért a vál­lalat ellen pert indított. Az alsó fokú bíróságok ellentétes ítéletei­vel szemben emelt törvényességi óyásra a Legfelsőbb Bíróság a keresetet elutasította. A 'döntés indokolása szerint — a vonatkozó rendelet értelmében — a biztosító nem téríti meg a^t a kárt, ami gépjárművek munka­gépként való használata közben ■ keletkezik. A daruskocsi rakodás közben érintkezett a vezetékkel, tehát munkagépnek minősül. Ezért a jogszabály alapján a be­következett kárra a biztosítás nem vonatkozik. Ki felel a tüzért? — Felgyújtottam anyám laká­sát — állított be a rendőrségre egy férfi.- Meglehetősen kapatos állapotá­ra tekintettel nem akartak hitelt adni szavainak, de amikor ki­mentek vele az általa megadott cimre, kiderült: igazat mondott. A tüzet addigFa már eloltották, de a berendezés nagy része el­égett. és súlyos kár keletkezett. Ezek voltak az előzményei an­nak a kártérítési pernek, ame­lyet a gyújtogató anyja indított az egyik kórház és egy vidéki munkaterápiás intézet ellen. Ke­resetében , azt állította,. hogy 30 éves fia idült alkoholista. Kisebb­nagyobb megszakításokkal több mint tíz éve áll kórházi kezelés alatt. Legutóbb munkaterápiás intézetben helyezték el, ahol a betegek szabadon mozoghatnak. A gyújtogatás előtti napon azon­ban fia megszökött, ittasan a la­kására ment és tüzet gyújtott. Az anya szerint a két egészségügyi intézmény a bekövetkezett kárért azért felelős, mert fiát szoros fel­ügyelet alatt kellett volna tarta­ni. Az első fokbn ítélkező járásbí­róság helyt adott a keresetnek. A fellebbezés másodfokú elbírálását a Legfelsőbb Bíróság a maga ha­táskörébe vonta és ítéletében a járásbíróság ítéletét megváltoz­tatva. a keresetet elutasította. A döntés indokolásá rámutat arra, hogy orvosszakértői véle­mény szerint a gyújtogató nem szenved elmebetegségben vagy tudatzavarban, ami beszámítható- ságát érintené. Envhe fokú gyen­geelméjűség (debilitas) nem zár­ja ki. hogy cselekményét és an­nak következményeit felismerje. Ezt bizonyítja, hogy tette elköve­tése után önként jelentkezett. A büntető járásbíróság — az or­vosszakértői vélemény figyelem­bevételével — kétévi próbaidőre felfüggesztett hathónapi szabad­ságvesztésre ítélte. — A gyújtogató védőképes nagykorú személy, ezért kizárt, hogy az általa okozott kárért más feleljen — mondta ki a Leg­felsőbb Bíróság. A kórház orvo­silag indőkoltan helyezte munka­terápiás intézetbe, annak pedig nem róható terhére, hogy a be­teg onnan megszökött. Tehát a kórház vagy az intézet felelőssé­ge szóba sem jöhet. Per egy tanár térde miatt Egy tanár órája megtartásához készült, és leguggolt, hogy a szek­rény aljából szemléltető anyagot vegyen ki. A térdében hirtelen hasító fájdalmat érzett, ami nem szűnt meg. Az orvos gyógyszert és gumírozott pólyát írt fel neki. A panaszok azonban továbbra is fennállottak, ezért ortopédiai szakrendelésre küldtek. ahol térdízületi porcsérülést állapítot­tak meig. Kórházba került, és meg- operalták. Ilyen előzmények után a tanár a sérülés üzemi jellegének meg­állapítását kérte, de a Társada­lombiztosítási Bizottság elutasí­totta. Ezért a Társadalombiztosí­tási Főigazgatóság megyei igazga­tósága ellen pert indított, de a megyei bíróság szintén elutasító ítéletet hozott. Döntését azzal in­dokolta, hogy a tanárt külső ha­tás nem érte, így sérülése nem tekinthető üzemi balesetnek. A jogerős ítélet ellen a legfőbb ügyész törvényességi óvással élt, aminek a Legfelsőbb Bíróság helyt adott, és a baleset üzemi jellegét megállapítva, a követke­zőket mondta ki : — Üzemi jellegű az a baleset, ami a biztosítottat a foglalkozá­sával járó munka közben vagy azzal összefüggően, illetve mun- káha vagy onnan lakására me­netkor éri. A tanár korábban térdpanaszok miatt orvosi,,keze­lésben nem részesült. Ez azt bi­zonyítja, hogy sérülését a hirte­len leguggolás okozta. Az emberi test mozgássebessége is lehet bal­esetet kiváltó ok, amit akarattal nem mindig tudunk befolyásol­ni, és így sérülést idézhet elő. Ez történt ebbén az esetben is. te­hát a tanár társadalombiztosítási szempontból üzemi balesetet szen­vedett. H. E. Ez kimondva soknak tűnik, d® egy jó szakmunkás sem keres lé­nyegesen kevesebbet. A csalá­dommal 1974 óta saját lakásunk­ban élünk. A 'gépkocsi az én fog­lalkozásomban munkaeszköz. Szabad időmben szívesen baran­golok a környéken ’két fiam­mal. 'hallgatom a lemezeimet, vagy olvasok. Kedvenc hobbim azon­ban az órák gyűjtése. Van már 35—40 darab, a legrégebbi 1790- ből való. . Ballal F. István A fákról — másképp számolva A fákat sok szempontból érté­keljük. Egyrészt gazdasági, más­részt esztétikai „szorzókulcsolé alapján. A gazdasági értéknél meghatározó, hogy egy-egy törzs­ből mennyi fűrészárut, bútornak való vékony lapot nyerhet a fel­dolgozó. Az esztétikai érték egy­szerű és közérthető: mennyire hiányzik az az exponált helyen sok évtized alatt óriássá növe­kedett fa, amelyet kivágnak. Erről így fogálmazott a minap ' egy kiskunhalasi levélírónk: „Hat valaki, mondjuk egy helybeli lakos, afféle lokálpatrióta alapo­sabban körülnéz, elszorul a szive, mégpedig a környezet ékességét adó növények pusztulása miatti Harmos Jenő azért ragadott tol­lat, mert felháborította, hogy a városi tanácsháza melletti téren a „parkrendezés" során az egy­kori zöld területet ' lebetonozták, és a szép, terebélyes koronáin fák tövénél alig egy méternyi körben hagyták szabadon a föl­det. ’ Ezt az átalakítást eddig nyolc olyan fa sínylette meg végérvényesen, amely alatt nem » is egy halasi nemzedék hűsölt már. A közvéleményt ilyen ese­tekben azzal nyugtatják meg, hogy míg egyet kivágnak, vala­hol — a külterületeken — tizet is ültetnek helyette. Jó, jó, de a városközpont mindenkinek fá­jóbb szívügye — A minap kezembe került egu erdészeti szaklap, amelyben egy, a World Wood folyóiratbóli for­dításon akadt meg a szemem, Egy kálkuttai professzor egy öt­ven éves, közepes méretű fa ér­tékét próbálta meghatározni. Ennyi idő alatt iá fa 50 tonna oxigént termel. A kutató még sok egyebet vizsgált, és megál­lapította, hogy fél évszázad alatt a levegőminőség védelmében, a talaj erózióvédelmében és a táp- anyagfelhalmozásban, a vízkör- forgalomban és d vízgazdálkodás­ban nyújtott szolgáltatások kö­rülbelül 130 ezer dollárt érnek. Ha ehhez még hozzávesszük az állatoknak nyújtott élőhely, a termelt virág, gyümölcs és fa­anyag értékét, akkor egy átla­gos fa 50 esztendő alatt megkö­zelítően 200 ezer dollár értékű hasznot hoz a társadalomnakr Nincs szándékomban vitába szállni a professzorral, de a szá­mok nagyságrendje óriási, sót, hihetetlen. Egy valamire azon­ban felhívja a figyelmet: az élő fák — különösen a városokban, ahol több az oxigénfogyasztó, ’ mint a -termelő — a tüzrevaló— nál nagyobb megbecsülést kap­hatnának. Tovább bővítve a kört, a re­kultiváció célját senki nem von­ja kétségbe. Ennek a jelmonda­ta: A szántóföldek az utakig ér­jenek! 1 Ki ne emlékezne a tavalyi hófúvásokra, amikor csak lánc­talpasok járhattak néhány úton? Ott, ahol néhány éve még erdó- £ sáv védte a közlekedést, és biz­tosított viszonylag nyugodt utol­só menedéket a növényeknek,' és az állatoknak, most akadálytala­nul, kénye-kedve szerint rak a szél homokot és hókupacot. A megoldás e fák érdekében egyszerű: védelmükért a város- • rendezők és a mezőgazdasági szakemberek kössenek ésszerű kompromisszumot! Czauner Péter ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom