Petőfi Népe, 1985. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-12 / 9. szám
IRODALOM mm Eszet MŰHELYMUNKA 'dCoflxálll JtlíUUL „Láttam a képeket, s másoknak is meg akartam mutatni..!’ Tizenegynéhány éve a Pannónia Filmstúdió tanfolyamán tanult pantomimot, rajzot, zenét, animációt. Azután a' kifestéstől, fázisrajzolástól kezdve végigpróbálta a rajzfilmkészítés valamennyi mozzanatát, egészen a rendezésig. Ekkor jött rá, hogy ez egy remek műfaj: új, nem nagyon tudják miT lehet vele kezdeni, tele kiaknázatlan lehetőségekkel, s éppen ezért rendkívül vonzó. Horváth Mária úgy kezdte, mint mindenki más, de másképp folytatta. Hat éve kapta az első önálló munkát. A Magyar népmesék sorozat néhány epizódjának ani- mátori munkáját teljes egészében ő végezte, a rendezői feladatokat pedig Jankovics Marcellál közösen oldották meg. Az első igazán önálló, úgynevezett egyedi filmjében, Az éjszaka csodáiban Weöres Sándor megzenésített költeményét álmodta celluloidszalagra. S nem is akárhogy: a film 1982-ben Ottawában az elsőfilmes kategóriában második díjat nyert. — Nagyon nagy feladat volt, de a vers alatt láttam a képeket, . s másoknak is meg akartam mutatni. Hogy milyen fesztiválokon szerepelnek a filmjeink, azt sokszor csak utófag tudjuk meg, bár most már jobban figyelik, s gyakran el is küldik az embert. Gyapai Tamással van egy egyperces filmekből álló' sorozattervünk, az Ajtó. A sorozat nem hagyományosan egy figurára épül, hanem az ajtóra: mi lehet előtte és mögötte, mi történik, ha kinyitják, vagy becsukják. .vagy ha nyikoro'g. A' humortól kezdve a ■ filozofikus gondolatokig sok mindent el lehetne vele mondani. v Eddig ötven : forgatókönyvünk van, az Ajtó 9 és 8 ■ már elkészült, de a tévé neip rendelte . meg, mert szerintük ilyenre a közönségnek nincs igénye. Az Ajtó 8 tavaly Cannes-ban kezdte meg a fesztivál- - rá járást, s azóta niár bemutatták Zágrábban, Lipcsében, Krakkóban és a spanyolországi Es- pinóban. Jó lenne egy megrendelő a sorozat folytatásához. A pénz mindig csappan, s az éves egyedi filmkeretre — amiből két-há- romra futja —. hatan várunk, itt Kecskeméten. — 1984-ben a népmesesorozat újabb tizenhárom epizódját csiinál- ,tuk. Hat rendező dolgozott ‘ rajta, ennek köszönhető, hogy nem teljesen egyformák, mindegyik eoy kicsit másmilyen. Most a nyugatnémet televízió Drakula- 6orózatának négy epizódját készítjük, amiből kettőt elvállaltam. Ebben a munkában csak az a jó, hogy nemsokára befejezzük. Az idén nyáron Kecskeméten rendeznek első ízben Magyarországon nemzetközi animációs filmszemlét, ennek a szignálfilmjéhez fogunk most Páca Péterrel. Utána végre vala- hára hozzájutok következő egyedi filmemhez, amelyet' Lezsák Sándor A fészke bői kizuhant Város című verse ihle-, tett. Nagyon érdekel az a téma. amivel á vers foglalkozik, úgy is mondhatnám, . egymásra találtunk, Hogy miről szól, nehéz elmondani, azok után, ahogy Lezsák Sándor megírta. Izgaí a megörege- dés problémája, öregkorukban kevesen találják meg helyüket a társadalomban, tehetetlenek, s a társadalom is nehezen talál megoldást életükre. A fiatalok többsége pedig nem képes felfogni, hogy egyszer mindenki megöregszik. A versben egy kicsit szürreálisán, víziószerűen jelenik meg, milyen zavart, ka- tatasztrófahelyzetet teremtene, ha' az összes öreg egyszer csak bevonulna egy ' városközpontba. A szöveg nem hangzik el a filmben, csak irodalmi forgatókönyvnek / használom. Lezsák Sándorral is beszélgettünk már róla, segített összeszedni, milyen képekkel' lehetne még érzékletesebbé tenni a víziót. — Ha elkészülök egy ilyen munkával, mindig elhatározom, hogy egyedi filmet soha többé nem csinálok. Nagyon nagy munka és felelősség, csak a legvégén látom, mi lett belőle. Azt pedig nem mondhatom, hogy nem mutatom meg senkinek. De csinálni nagyon szeretem. — A mozikban sajnos, mostohán bánnák az animációs filmekkel. Az igazán még nincs kitalálva, hogy külön moziban vetítsék-e, vagy mint most, a játékfilmek előtt. Szűk a befogadó réteg is. egy nem igazán érdeklődőnek fogalma sincs, hogy áll a világban az animációs film. Így volt ez mindig, de mégis továbblépett a műfaj. Mi valamennyien azt szeretnénk, ha minél többen látnák a filmjeinket. Kormos Emese K ecskeméten, az Erdei Ferenc Művelődési Központ emeleti galériája szokatlanul zsúfolt volt. A Téli Tárlat 59 alkotó 130 alkotását kínálta a látogatóknak. Ha hinnénk a nagy számokban, bízvást feltételezhetnénk, hogy legalábbis megközelítően hiteles képet kaptunk a Bács-Kiskun megyei kötődésű hivatásos és amatőr képzőművészek szakmai, művészi fejlődéséről, munkájuk jelenlegi színvonaláról. A seregszemle arra hivatott, hogy lehetőleg az elmúlt esztendő termésével szembesítsen alkotót és nézőt. Azonban a kép, ami elénk tárult, másra enged következtetni. A művészek nagyobb része önmagát ismételte és csak kevesen jelentkeztek újabb alkotásaikkal. A mennyiség és a minőség tűnődésre késztető dialektikája: a hivatásosokhoz képest aránytalanul sok amatőr munkáját láthattuk és ez önmagában is aránytalanságot okozott. íFurcsa, hogy Probstner János több zsűrizett'alkotására egyáltalán nem juthatott hely. • Kátai Mihály: Parasztmadonna. Elcsúszott arányok Furcsa, hogy megyénk olyan elismert alkotója távol maradt a tárlattól, mint Diószegi Balázs. Furcsa, hogy Marostordai Anna számos műfajiban létrehozott egységes színvonalúnak alig mondható produkciója több falon is megtalálható, és hogy Petri Ildikótól három lapot is méltónak találtak a kiállításra. Nehéz megérteni: hogyan.lehetséges az, hogy országos' fórumokon megyénket képviselő, rendszeresen dijakat nyerő, a mai magyar grafika élmezőnyében szá- montartott grafikusaink — Pócs Péter, Probstner János, Csáky Lajos, Hegedűs 2 László —munkái közül egyetlen sem kap(hat) ott elismerést. Pedig a magasabb mesterségbeli és esztétikai színvonalon létrehozott időszerű, progresszív mondanivalót sokkal könnyebb volt felfedezni az említett méltatlanul háttérbe szorított alkotók munkáiban. Probstner János közelmúltban készült krétaraíjzai a klasszikusan vezetett vonal végtelenül gazdag nyelvén szólalnak meg. A szuggesztív vohal magával ragadó erővel' hasítja, simítja, zárja körül az emberi érzelmeket; Vonal című képén a jól érthetően, tagoltan- áradó tragédiát. Pócs Péter alkalmazott grafikával! jelentkezett. Impozáns sarka sajátos színfoltja volt a teremnek. Az utcáról, vagy egyéni kiállításról már ismerős képi gégék mellett először itt bemutatott alkotásával is találkozhattunk. Hegedűs 2 László vegyes technikával készült „Képzeld el, hogy nincs" sorozatának ötletesek a tárgyösszeállításai A „Razgledni- cák 1—3” Radnóti bori jegyzet- füzetének szorongásait idézik. Szép lapok, jelképes utalásokkal ’teli. Molnár Péter egységes, szép, (ám korábban készült) anyaggal jelentkezett. Figyelemre méltók yoltak Klossy Irén asszociációkra késztető, szépen megmunkált felületei. A legfiatalabb grafikusok képviseletében Gulyás Géza sajátos motívumokból építkező rajzait láthattuk. A zománcművész-alkotótelep néhány képviselője — pályázaton kívül — ha csak egy-egy munkával is, de színt vallott. .Hertay Mária különleges szépségű rézkarcai, Ravasz Erzsébet„ zománc, réz és fém kombinációjából épített Makettje, Kátai Mihály Parasztmadonnája, Túri Endre rekeszzománc Feje érdemelt figyelmet. A saját útjaikat már alaposan kitaposott festők et alkalamnial nem szereztek igazán felemelő élményt. Bozsó János Füstös konyha a szalkszentmártani Pe- tőfi-háZban című', az átlén,yegí- tett látványra épülő alkotása, s Kalmárné Horóczy Margit lila-fehér Koszorúja a festmények őszintébb darabjai közé tartoztak. Goór Imre Sziklás hegysége színvilágával, szép arányaival dekoratív1, de nem minden részletében ‘ Igazán megoldott. A tisza- kécskei Gyalai Béla szuggesztív átizzított tónusokkal összefogott Farsangváltozatai lírai, egyszersmind groteszk kompozíciók. Anyagukban változatos, minőségükben azonban.nem kiugró munkákkal jelentkeztek a szobrászok: Pálfy Gusztáv kisméretű .bronzainak társaságában Keiekes Ferenc s Nagy Kristóf fa, vagy fa és kő kombinációjából létrehozott figuráival. A sók visszaköszönő alkotás jelzi(?), dicséri!?) ugyan a kiállítások örvendetes szaporodását, de egyúttal megkérdőjelezi az egész tárlat (logikusnak tűnő) koncepcióját. Ezért a Téli Tárlat a túl sok nyitva hagyott kérdéssel, elcsúszott arányaival —nem is feltétlenül az alkotók hiibájá- - ból — saját lehetőségein alul maradt. Károlyi Júlia BÉRES ATTIIA: Hegymenet "■ Gyufaszálat tart a szájában, így tud beszélni, egyébként sistereg meg süvít, összesen két foga van. 1 • — Akkor megmondod a főorvosnönek, ugye megmondod, öcsi? — Hogy a francba lehet iflerakni egy kijózanítót — mór gom. A hegyről jönnek a homokszállító dömperek, én meg a Trabanttal gödörtől gödörig evickélek jöl- felé. — Ez nem kijózanító. Munkaterápiás intézet. Jó a levegő. Gyümölcsfák. Kilátás... — Leesik az ajtóm. — Kifizetem a benzint. Fél,' hogy nem beszélek a főorvosnövel. — Sóira? — Igen. Jobbra, ahogy az út vezet. Nem hiszi el. hogy itt nincs út. — Akkor majd a- főorvosnőnek ... — Milyen az új főorvos? — Nő. Rendes. Már voltam vele nagycsoportos, elmondta, hogy mennyire rajtunk múlik, meg aztán ,.. * Pattog a sóder, csak be ne törje az üveget. — Meg aztán? Van itt egy nagyon jó fej. Szakállas. Majd megmutatom. Főmérnök volt. képeket fest; Azt aztán nem lehet bekampózni. Akkorákat vitatkoznak! Egyszer bejöhetnél. Olyanokat mond! ■■— Meg aztán? — Azt mondja: főorvosnő. drága, az egész ország iszik, mért pont engem akarnak lebeszélni? Ja. Megmondta nekik. Kiköpi a gyufaszálat., újat vesz elő. — Akkor majd a főörvosnőnek, ahogy megbeszéltük, ugye? * Béres Attila elbeszélése második dijat nyert novella kategóriában a Központi Sajtószolgálat 1984. évi pályázatán. . Ha nem jutna gyufához, talán többé nem szólalna meg. — Messze van? — kérdezem egy bombatölcsér alján. — Már. nem. Nézz csak oda, oda oldalt. A fák közt az a pirostetős.■ —1 Mi van ott? — Ott lakik a Hovanics Pista. Tudód, a József utcából. aki a Halálfejesben is szokott, meg a Mátrában, egyszer, találkoztunk a Kálvária téren,- mosógépet akart venni ... — Mindenre emlékszem. — Otthagyta a felesége, elvitte a két gyereket, a bútort, mindent, aztán a Pista el akarta adni a csontvázát a bonctanba, marhára tudott snóblizni, egyszer elkapták a rendőrök, de fogadott velük, és nyert... — Ott voltál? — Tessék? Ja. Láttam. — Mi van a piros tetővel? — Ott lakik. Kikapott itt egy nőt, ennek is van két gyereke, ráhagyta az öreg a házat. Mosott rá, meg minden, aztán a Pista most összeállt vele. portás a kertészetinél. Egy kortyot nem iszik. 'Ja. Fél éve. Meg kell mondani a főorvosnőnek, hogy van betegségtudatom, és nem akarok meghalni. Ha a Hajnal 'utcában kiadják a gyógyszert, minden reggel beveszem. A fater fogja beadni. Tejjel. — Ez megy tíz éve. Nem tudom, minek jövök ide. — Kifizetem a benzint. — Mit mondjak a főorvosnőnek? Én vállaljak érted garanciát? Hiába van kint a T betű, a dömperek percenként ■, leszorítanak. . — Hát nem garanciát, hanem amit mondtam,' . mondd meg te is. Vettem új télikabátot, Anorákkal. Kigombolos bélés ............ K aptam a gondozóban egy i füzetkét. hogy a család hogyan bánjón a beteggel. Nem szabad kiközösíteni, beszélgetni kell vele, hogy az emberi méltóságot' érezze. \ — Milyen színű? — Világos. Ja. Sokat kell rpajd tisztítani. Megkapom a káestét, megcsináltatom a fogaimat. Mondta a kezelőorvos, hogy az legyen az első., Én még nem-vagyok elveszve. Ja. Van állásom, meg lakás. — Három éve húzattad ki a fogaidat. \ Ez kegyetlenség. Nem szabad a beteget elkedvetleníteni. — Ez most más. Ha az Anticolra ráiszom, meghalhatok. Volt itt egy nő tavalyelőtt, az itt halt meg. Kiengedték adaptra. és a mentő hozta vissza, de már hiába. A betegszobán halt meg. A Jóska háromezerért megcsinálja maszekba, a legjobb fog- technikus. Az egyik kanyar után őrház, sorompó. — Itt meg kell állni. Hatalmas zakóban hamuszinü madárfej imbolyog elő, a megtestesült felelősségtudat. Behajol, Előrenézek, ez az ő ügyük. — Adaptációs szabadságról jövök, tizennyolc órára kell jelentkeznem. Pontos és megbízható, mint határőr korában. — Tessék. — Int a madárfejü. Itt legalább elplanírozták a gödröket. Itt persze csak lapáton múlik. — ö is itt volt — mondja, és gyufát cserél. — Nem volt hová. mennie. Volt egy háza valahol lent, de Romániához csatolták, és nagyon elhúzódott a kártalanítás. Egyre inkább tisztelem az itt dolgozókat. — Meló után meg majd vállalok maszekokat, az az időt is elveszi, és pénzem is lesz, ez az egy nadrágom van. össze kell szedni magam ... — Hol álljak meg? — Ott a főépület mellett. Akkor a főorvosnőnek megmondjuk! — Mielőtt kiszáll. megszorítja a váltamat. Szemében, könny. — öcsi. bízzál bennem. Egyszer kölcsönkérte életem első karóráját. Anyám vásárolta vissza négyszáz forintért. Amióta ketten maradtak apával, lassan kiürül a lakás. Először az olcsó'nippek a vitrinből, aztán a könyvek, lepedők... A főépület neonfehérben. Fakó fürdőköpenyek és munkásruhák, elhordott öltönyök, csővázas fotel, régi újsághalom. A reménytelenség pályaudvara. Egy gjtón rács» Nyílik a kezelő ajtaja. ~Női hang kiált: • —Jánosi úr! — Egy alak kiválik a tömegből. Itt mindenki úr. A faliújságon a házirend alatt rajzlapon kék-zöld kavargás. .,A tenger mélye". — Ott jön, az a kontyos! Itt megvárlak. Mondd meg neki. ez most komoly! Mondd meg ... Dohányos, negyvenes nő, barna szeme élénk mozgással leplezi, mi-mindent látott már. .— Parancsoljon. — Míg a kulcsát keresgéli, szorítást érzek a vállamon. — Tanfolyamra is megyek, és új nadrágot' veszek ... ezt is.». A főorvosi szoba ablakán egészséges hideg árad be. Rágyújtunk, megigazítja a hamutartót, aztán a szemembe néz. — Főorvosnő, kérem, hogyan értette azt a *telefonba, hogy a bátyám menthetetlen? — Az csak félrehallás lehetett, ilyent nem mondhattam. mint orvos ... — -Három napja telefonáltam, hogy az adaptációs’ szabadság másnapján tökéletesen berúgott, apámat éjjel kizavarta a folyosóra, kinyitotta a csapokat, két emelet beázott... — Ja, igen... azt mondhattam, hogy akkor nem tudok vele mit kezdeni... már így távolról... — És közelről? — Nézze, Méhes úr. volt már eset... vannak példák, hogy meggyógyulnak... a mi eszközeink... a család sokat, tehet.. , mi itt valameddig eljutunk, de azután, visszakerülnek a régi környezetbe ... önnek magyarázzam? — Hát akkor, köszönöm. — Ne, menjen még. Olyan érzékenyek az ilyesmire, mérik az időt, ez nekik fontos ... jelentősége van ... megérti... legalább öt percig. Az íróasztal mögé megy, hirtelen pici lesz, elvész a papírok között. — Megmondtad? — Meg — mondom. —i Az öcsém — mutat be valakinek —. tíz percig vált bent! — Vonszol tovább. — Nem kísérlek'ki, beszélnem kell azzal a pasival, műanyagos, ha in- ’ nen kimegyünk, hozzá megyek dolgozni, havi tízest fizet, állati jó fej, meg azzal a másikkal indul a kisállattenyésztésben, a görény, öregem „ most ab- . bán van a nagy pénz... A külső ajtónál megáll. — Tíz percig voltál bent. Állati jó fej vagy. — Átöleli a vállam: — Megmondtad neki, hogy vállalod, hogy hazamegyek, és... — Meg. » Hegyről lefelé: sötétben, gödrök kőfcó'tt, egyedül. Nem lesz könnyű hazajutnom. '^W
