Petőfi Népe, 1985. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-08 / 5. szám
1985. január 8. ® PETŐFI NÉPE • 5 PÓDIUM-SOROZAT - KIVEL KELL JÓBAN LENNI? Egy mindenes Császártöltésről (KEVESEBBŐL — TÖBBET?) 1984 sók tekintetben az útkeresés éve vélt a közművelődésben, tükrözve egyúttal azt a — nem elméleti jellegű — bizonytalanságot is, hogy ibár a kultúra nem áru, gyakorlatilag egyre többe ikerül. Kevesebb (et érő) pénzből 'hogyan llehet jobbat, értékesebbet adni? Aliig akadt két kulltúnház, ahol ugyanúgy próbálkoztak volna 4 egyensúlyba hozni mérlegüket — volt, ahol közhasznú 'tanfolyamokkal (tapétázás) kísérleteztek, másutt belépődíjat kezdtek szedni á kiállításokra. A híres-nevezetes 118-as rendelet iránt a közönynél is lanyhább érdeklődés nyilvánult meg Báos-IKiiskunban, mintha bizony a népművelők közvetlen anyagi érdekeltsége a szakma szégyene 'lenne. (LÁSSUK A MEDVÉT!) Császártöltés nem tartozik a kultúra nagyfogyasztói közé. Erkel Ferenc nevét viselő művelődési háza pedig — a mai mércék szerint — csaknem alkalmatlan a modern közművelésre, s ez nem csoda: anno dac urnái 1897-ben főjegyzőlafcnak építették, s bár az idők folyamán község- majd-tanácsházaként is funkcionált, ez inkább a használók 'képzelőerejét, mintsem a ház építészeti kiválóságát bizonyítja. Mindennél többet mond, hogy — például! — lehetetlen ugyanabban az időben két rendezvényt tartani benne, mert zavarnák egymást. Ezek után több mint meglepő, hogy tizedik — azaz jubileumi — évfolyamába lépett a Pódium hévre keresztelt zenés .irodalmi estek sorozata. Ne higgyék azt, hogy holmi olcsó haknikat neveznek Császár- töltésen Pódium-sorozatnak! Tíz év alatt A'lmási Évától Zsoldos Imréig a magyar művészeti élet legkiválóbbjai adtak műsort a faluiban, A-tói Zs-lg, több mint félszáz előadót sorol föl a bérleti fölhívás 'kedvcsináló utolsó lapja. Természetesen — vajon tényleg természetesen? — a Pódium-sorozat vastagon ráfizetéses. Novemberben például Hernádi Judit és Szombathy Gyula estjét rendezték meg, s csak a fellépti díj 4700 forintra rúgott, nem beszélve az utazási költségekről. Ráadásul ez a műsor olcsónak számít, .hisz a hivatalos gázsik .1 között ötezer forintos is f akad, ,, (ÁR ÉS RANG) Angeli Mátyás, a művelődési ház igazgatója: — A Pódium szellemi előzménye a pesti Korona pódium, azt látva gondoltam ki ezt a császár- töltési sorozatot. — Kiknek? — Az .igényes közönségnek. — Mekkora kört jelent ez Császártöltésen? — Nézze, általában itt van 100—150 ember egy este. Ez szerintem nagyon jó arány,. — Megéri? — Anyagilag? — Anyagilag. — Egy-egy műsor ára mindennel együtt 6000—10 000 forint körül mozog. Aki bérletet vesz, az négy élőadásra vált jegyet, de ötöt nézhet meg, egyébként pedig 50 forint a belépő — summa summáruim: a bevétel nagyjából a felét fedezi a kiadásoknak. Tehát ráfizetünk a Pódiumra. Okoz ez valamilyen problémát? — Nem. Ez a n>i kis színházunk, ennyi ráfizetést megengedhetünk magunknak. Lenyelhetünk ennyit. Különben is: a Pódiumnak rangja van, mert ára van. S mert ára van, nagy neveket tudok megnyerni. Hálás a művész — nem volt olyan, alkáli ne 'tapsoltak volna vissza négyszer-ötször — és persze a közönség is: helyben láthatja például Kos- suth-díjas kedvencét. — Mivel tudja megnyerni császártöltési fellépésre X. Y. — azt hiszem mjndegy, hogy milyen nevet említek — nagynevű művészt? Neki végül is bárhol ugyanannyi a gázsija. — Egy nagyvállalatnak korábbi munkái adnak referenciát, egy művelődési háznak pedig korábbi műsorai. Ezt csak elkezdeni nehéz, folytatni könnyebb. — Általában én is ezt a választ adtam volttá. És konkrétan7 — Most mondjam azt, hogy még a színházi .telefonközpontossal' is jóban kell lenni, sőt vele csak igazán? Hogy egy ,vidéki igazgató jobban tudja a művészek névnapját és születésnapját, mint talán ők maguk? Hogy tudni kell, alkalmasint kinek érdemes vinni egy kis kóstolót? Ez a szakma velejárója, mondhatnám úgy is: a szakmai minimum. De hát — végső soron — egy közönséges anyagbeszerző is ugyanígy dolgozik. (LAKODALOM A NAGYTEREMBEN) Angeli Mátyás a „mindenes” népművelők közül való (falun különben meg sem élne másmilyen). Megállító táblát kellene festeni? Nincs - grafikusa, maga csinálja. Kifogyott az olaj a kályhából? ö megy a kannáért. Kittométerpénzt nem kap, de nincs fővárosi premier nélküle. Hogy „mellesleg” az iskola igazgatóhelyettese, a fúvószenekar lelke — hát, vidékein ez a módi: Császártöltésen ném kísérleteznek a 118-assal. („Itt még nyereséget nem osztottunk, s a közeljövőben merni is fogunk” — jegyzi meg rezignálton. Angeli). Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem igyekeznek. megkeresni ugyanannyit, mint amennyi a kiadásuk. Épp ezért évek óta kiadják a nagytermet szombatonként, itt rendezik meg a helyi lakodalmakat. Ebből a .pénzből — alkalmanként 5000 forintról van szó — támogatják a ráfizetéses műsoraikat. Egy Hofin szintén meg tudnak keresni plusz ötezer forintot, és ebből valahogy már futja a gyermek játékklub (havi 300 Ft), a német nemzetiségi tánc-csoport (350 Ft/hó) az ifjúsági klub (400 Ft 'havonta) vezetőinek tiszteletidíjára. Nemrég a községi tanács számoltatta be az Erkel Ferenc Művelődési Ház igazgatóját. Ezek utáp^ailigha meglepő, ha megállapításuk summája ez: jól dolgozik. Ballal József Elsőfilmes rendező — elsőfilmes szereplők 4 A film rendezője, Igor Oposzjan, a főszereplővel, Yalerij Szonginnal. A szovjet filmgyárak évenként több mint harminc játékfilmet készítenek a gyermekek minden korosztályának, többet, - mint a világ bármelyik más, fejlett • A film egyik szereplője, Julja Klimova — 6 éves. filmiparral rendelkező országában. A legújabb filmek egyike a Nemtudomka kalandjai. Felvételeit a Fekete-tenger partján, a híres kikötő- és üdülöváros- ban, Odesszában forgatták. A rendezőnek, a huszonhét éves Igor Oposzjannak ez az első filmje. Elsőfilmesek a kis szereplők is (köztük a legidősebb, á főszerepet játszó Valerij Szon- gin is csak hétéves). A szovjet filmgyártás történetében ez az első eset, hogy húsz ilyen fiatal gyermekre bíztak filmszerepet. A Nyikolaj Noszov népszerű regényéből készült film a mesebeli Napfény városban élő gyermekekről szól, és a körülöttünk élőkkel szembeni viselkedésre, a munka megbecsülésére, a természet szereteté- re nevel. A gyermekszínészek tulajdonképpen önmagukat játsszák, vidámak, pajkosak, kiváncsiak olykor kedvük van a munkához, olykor meg lusták, de mindig keresik az igazságot, az igazságosságot, az igazi barátságot és segítőkészséget. Szerepeiket mind kitűnően alakítják. Pedig sem a rendezőnek, sem a szinészgárdának nem volt könnyű dolga. Néha, amikor Nem tudorukénak korán reggel' forgatásra kellett mennie, aludni szeretett volna még, a négyéves Andrej Vinyegovätov pedig, aki Gunyka szerepét játszotta., égyszerűen Közölte, hogy elege van a filmezésből, és végképp haza akar menni. A kékszemű szépség (Nasztya Szterli- gova) meg a legnagyobb munka közepette azt követette, hogy hozzák oda a mamáját a forgatás színhelyére, mert „ifeüiamit meg akar beszélni vele”, a vidám Knopocska (Masa Szledov- ker) sehogy sem tudta elsírni magát a kamera előtt, amikor kellett volna. De végül is túl- ' jutottak minden nehézségen és mindéin szerencsésen végződött, úgy, ahogy illik is egy vidám gyermekfilmben. Hazautaztak, különböző városokba a színészek, az apukák és anyukák, a filmet pedig műsorra tűzték a mozikban. fiatalokról - fiataloknak A jövőben kedden jelenik meg a Fiatalokról — Fiataloknak című rovatunk. Igyekszünk ezután Is változatos ősz- szenilitásokkal jelentkezni ezeken a hasábokon. Ma például a kollégiumokról és azok lakóiról szólnak a cikkek. Bács-'Kiskun megye öt felsőoktatási intézményének diákotthonaiban összesen 1204 hallgató él. A bajai Eötvös József Tanítóképző Főiskolán 145-en, a Pollack Mihály Műszaki Főiskola Vízgazdálkodási Intézetében 160-an, a GAMF-on 332-en, a kecskeméti óvónőképző Intézetben 300-an, a Kertészeti Egyetem Kertészeti Főiskolai Karán 267-en kaptak kollégiumi elhelyezést. Most javában tart a vizsga- időszak, de azért Ilyenkor is benépesítik a diákok a kollégiumokat. Bajai diáklányok otthona Százéves épületben Iáknak a bajai tanítóképzős lányok. Nem mondhatni azt, hogy barátságos a környezet, inkább a hallgatók tették azzá birodalmukat. Nyolc—tizenkét ágyas szobákban zajlik az életük. A tanuló és a hálószoba együtt található. Igaz, a főiskola épületében kaptak három tantermet a nyugodt tanulás céljára, de inkább otthon maradnak a diákok... Az ötletesebbek térelválasztót kreáltak a szekrényekből. Száznegyvenöt főiskolás lány választotta a kollégiumot, hiszen a 600—1000 forintos albérletet Tizenöt éve igazgató Sanyi bácsi Beszédes Józsefről, a Paks— Báta gátrendszer tervezőjéről, a Sió és a Balaton vízszintjének szabályozójáról nevezték el Baján a Pollack Mihály Műszáki Főiskola Vízgazdálkodási Intézetének kollégiumát. Százhatvan diák otthona a hajóalaprajzú épület. Az igazgató ajtaja nyitva áll. Mindig, bárki előtt. Sokan meg is fordulnak nála napjában, amíg a beszélgetésre kérem, hárman is jönnek. Kovács T. Sándor 1970 szeptemberétől tekinti ügyének a diákotthonban történteket, vagyis tizenöt esztendeje kollégiumigazgató. — Amit itt lát, a .berendezéseket, a bútorokat, minden egyes szöget én szereztem be. Szép feladatot kaptam az élettől, hogy ennyi időt eltölthettem a kollé- . giumban. — Sok minden történt a tizenöt év alatt. Belelapoztam a naplókba, azok lapjai dokumen- tumértékűek. + — Minden esztendőben elkészítettem a „könyveket”, a legkisebb eseményeknek is helyet szorítottam. Nemcsak a kollégium életét dokumentálom, hanem a főiskoláét is. Ezek a gyűjtemények egyedülálló „történelemkönyvek”. Sajnos, népszerűek is, egy vaskos kötetet már elloptak, s pótolhatatlan. — Kérem, beszéljen,munkaijáról. — Napi tíz órát itt vagyok. A kollégiumot nem lehet otthonról irányítani, csak ihnen, erről a helyről. Sokszor az estét, az éjszakát is benn töltöm. Tennivaló akad, és arra is szükség van, hogy a fiatalokkal beszélgessek, meghallgassam gondjaikat, örömeiket. — Milyenek a kollégium lakói? — Fontosnak tartom, hogy a diákokat rendre szoktassuk, s az ehhez vezető első lépéseket nekünk kell megtenni. Éppen ezért nem mindig népszerűek az intézkedéseim. Látta az előbb, néhány szobában milyen rendetlenséget találtunk. A szoba lakóival még ma „számolok”! A lazasággal nem értek egyet. Ennek ellenére' nem igazgató vagyok a szemükben, hanem „Sanyi bácsi”. — Milyen hagyományokat jegyeznek? — Szakmai, kulturális és sportprogramokat állítunk össze a diákoknak: a főiskolai napokat minden esztendőben megrendezzük, a tanítóképzővel közösen. Kollégiumunkban a „pond- róavatás” vált szokássá. Az elsősöket avatjuk fel úgy, hogy rájuk olvassuk a „bűneiket”, s büntetésből vizet kell inniuk, annyit, amennyit tudnak. Nemcsak a vízügyig kollégisták szokásai lesznek egyre ismertebbek a baijaiak körében. A kollégium is népszerű — az egész országban. Tavaly nyáron pedagógusok foglalták el a négyágyas szobákat, s hízelgő sorokat írtak be a naplóba a város „legszebb szállodájáról”. Hogy sokaknak jó véleménye van a kollégiumról, abban nagy része van igazgatójának, Kovács T. Sándornak is. (b. t.) VÁLASZTHATNAK SZOBATÁRSAT. Kollégiumreformot? Terjedelmes cikket küldött szerkesztőségünkbe dr. Lévai Zoltán egyetemi tanár, a Budapesti Műszaki Egyetemről, amelyben a jelenlegi kollégiumi rendszer megreformálásához ad ötleteket. Budapesten az egyetemek és főiskolák hallgatóinak fele, vidéken pedig 80—90 százaléka kollégiumban lakik. A cikk írója gondolatban végigkíséri a kollégisták _ egy napját, s ebből kiderül, hogy a szobatársak együtt kelnek, együtt fekszenek, s mivel általában csoporttársak is, jóformán. az egész napot együtt töltik. Erős kollektívát alkotnak, de egyúttal elszigetelődnek a társadalomtól, sőt az egyetem más szakos hallgatóitól is. Ezzel szemben a szüleiknél, rokonaiknál élő hallgatók (az albérletben lakókról nem esik szó!), két másik közeggel is érintkeznek: a családdal, valamint a régi ismerősökkel és barátokkal, vagyis a ■ társadalom legkülönbözőbb tagjaival. „Vajon melyik egyetemista fejlődése az egészségesebb?” — kérdezi dr. Lévai Zoltán, s válaszként rögtön szembe is állítja a jövő „mesterséges fénnyel megvilágított, ablaktalan 'csirkenevelőre emlékeztető körülmények között” ■ és a társadalommal együtt fejlődő értelmiségét. A baj gyökerét abban látja, hogy valamennyi kollégium egy- egy oktatási intézményhez tartozik. Célszerűbb lenne — írja —| az ország összes diákotthonát szervezetileg leválasztani az oktatási intézményről, s önálló kollégiumi hálózatot létrehozni. Meg lehetne szüntetni a kollégiumok szakosítását, s a hallgatók bármely diákotthonba kérhetnék felvételüket. Az intézményeket a megyei tanácsok tartanák fönn, nemcsak a saját megyéjükben, hanem az érdekeltségükbe tartozó egyetemi városokban is. A szerző kitér a kollégiumokon belül — spontán — városok, községek szerint szerveződő .alapszervezetekre is, mondván, „a földiek mindig, mindenhol összetartanak”. Együtt lakhatnának, főleg a vidéki kollégiumokban egyetemisták, főiskolások, középiskolások és ipari tanulók, az ilyen életkor szerinti összetételben mindig családias légkör fogadná az újakat. A szerző feltételezi, hogy a megyei tanácsok jobb gazdái lennének a diákotthonoknak, mivel az ottlakókat több évtizedre is szeretnék magúknak megnyerni. A dr. Lévai Zoltán által felvetett elképzelés figyelemre méltó, bár kissé tragikusan fogja fel a kollégisták helyzetét. Tudomásom szerint az egyetemi diákszállókon — legalábbis egy körön belül — megválogathatják, hogy ki kivel (kikkel) lakik egy szobában, s általában úgy választanak, hogy jól is érezzék magukat egymás társaságában. Akik az egész napot együtt töltik, nyilván nem kényszerből cselekednek így, hanem saját jószántükból. Ami pedig a be- gubózást, szakbarbárrá válást illeti, az csak az egyén- nyitottságán múlik. Elszigetelődhet valaki úgy is, hogy minden reggel a családi fészekből indul az iskolába, sőt saját tapasztalatomból erre még több példát is tudnék hozni. Lehet, hogy ezekben a zárt közösségekben csak a szakmáról esik szó, — valójában fájdalmas lenne, ha így lenne —, de mennyivel. jobb hosszú távon olyanokkal összezárva élni, akikkel véletlenül sincs egyetlen közös gondolatunk -sem. Nemes elképzelés a város- vaigy falubeliek idegenben való összetartása. De: az egyetemi évek, az ismeretien környezet mindig az új barátságok, ismeretségék izgalmával is kecsegtet. S ez nem közömbös a fiatalok számára. Kormos Emese nem mindenki tudja fizetni. Ennek ellenére év közben is meggondolják magukat néhányan, s búcsút intenek a diákotthonnak. Mit csinálnak a lakók, ha épp nem kell tanulniuk? Minden tanév elején köszöntik a gólyákat, Bözse-Kata bálát rendeznek, ellátogatnak a bácsalmási nevelőotthonba —I műsorral. Karácsony körül a menzán is finomabb falatok kerülnek a tálcára, farsang idején pedig fánkot kínálnak a vacsora mellé. Tavasszal vetélkedőt szerveznek a stúdión keresztül. A költészet napján szavalóverseny a program. Ballagáskor el búcsúztatják a harmadéveseket. A klubban gyakran ott ül a kollégium megbízott igazgatónője, dr. Frich Mária, a közművelődési tanszék oktatója. A lányok köréje sereglenek, s nem kell sokat várni, hogy tartalmas beszélgetésbe kezdjenek. Máskor előadókat hívnak meg, a tanárok pedig felolvasást tartanak tudományos munkáikból. Az igazgatónő a hét három napját benn tölti a diákok között, de azért szükség lenne még egy nevelőtanárra. Ez is gond, hát még a „kimenő-kérdés”. A vendégek este nyolcig tartózkodhatnak a kollégiumban, hétvégén este tízig. Éjfélig van „kimenő”, aki később tér haza, fizetnie kell. Persze, a „játék” forintos alapon történik ... Próbálja meg legközelebb! Őszintén kívánom, hogy minél kevesebbszer hangozzon el ez a bukást is jelentő mondat a vizsgaidőszak folyamán a kecskeméti kertészeti főiskolán.' Ott jártamkor, január má- sodikán a tanulási láz lelrbatatlan volt a kollégiumban. Az első évfolyamosok most vizsgáznak először. Ügy vettem észre, tanulnak is szorgalmasan. A sátoraljaújhelyi szakközépiskolából jött Suszter Erika földműveléstanból vizsgázik. — Szeretem ezt a tantárgyat, érdekesek a gyakorlatok és azok az eszközök, amikkel megismerkedünk. A biológiát már nem annyira kedvelem, de fontosnak tartom, ezért nagy hangsúlyt fektetek a tanulására. Vice Béla Csongrádról jött, szintén elsős. Mikor szobájában felkerestem, épp matematikavizs- gára készült. Az előző próbálkozása nem sikerült, de most elhatározta, hogy megmutatja. — Lehet egy ilyen koncentrálást igénylő tantárgyat tanulni a kollégiumban? — Igen! Aki akar tanulni, annak megvan rá a lehetősége. A tanulószobáikban szinte mindig csend van! Találomra a 233-as szobába kopogtattam be. Vidáman harsam! a ,/tessék”. Bent négyen kártyáztak, mint akiket nem érdekelnek ilyen dolgok, hogy vizsga, érdemjegy, tanulmányi átlag stb. „Lebuktak!” Az ágy szélén észrevettem a kihajtott könyveket és a tételsort. A 215-ös szobába azért kértem bebocsátást, mert a névtábla fölé a lakók kiírták: „a tanya eladó”. Itt hat vidám fiú üldögélt. Egyikük kivételével már mindnyájuknak egy sikeres vizsgája van, gyümölcstermesztésből. Egész biztos, hogy a legközelebbi alkalommal a .társuk is meg tud feledni a követelményeknek. Egy másik szobában Jakab Attilával találkoztam, aki ágyban fekve növényvédelmet .tanúit. — Nem vagyok beteg, csak így kényelmesebb. — A többiek? — Aki ott szokott aludni — mutatott egy ágyra —, az még otthon van, Balog meg lement az első emeletre egy lányhoz. Utánajárva a dolognak, beszámolhatok róla, hogy mindketten könyveikre borulva tanultak. — Ketten könnyebb, és nem olyan unalmas, még néha ki is kérdezzük egymást — világosítottak fel. Legutoljára a konyhába pil-^ tanítottam be, ahol Lantos Marid irányításával a másodéves dísz- növéniyszakos hallgatók kis csoportjának készült a vacsora. — Most még van időm főzőcs— 'kéznii, de később már falkanál helyett csak könyvet és füzetet veszek a kezembe. Fiúk, lányok! — a vizsgaidő- szak január 25-ig tart, addig mindent bele! A 'kollégiumban is! —elszabó— Összeállította: Borzák Tibor