Petőfi Népe, 1985. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-31 / 25. szám
4 • PETŐFI NEPE • IMS. Január SÍ. AMIT VÁLLALTAK, TELJESÍTIK Az évfordulóra készül a Felszabadulás brigád Örökmozgó Túri Lászlóné, a Kecskeméti Konzervgyár II. gyér* részlege Felszabadulás nevű szocialista brigádjának vezetője. A vállalati kiváló címet utoljára az elmúlt évben szerezték meg, de ez volt egymás után a negyedik. A tizenegy éve alakult munkahelyi kollektíva tevékenységéről, az együvé tartozásról a közös élményekről olyan egyszerű, szívből jövő szavakkal beszélt, mint ahogyan élnek, dolgoznak. — Tizenketten vagyunk, ebből csak egy a férfi, az is a művezetőnk. ö korábban — magyarázta tréfásan — egy másik brigádba tartozott, de az feloszlott. Megsajnáltuk, s bevettük magunk közé. — Komolyra fordítva a szót, a múlt évi teljesítményünk meghaladta a 105 százalékot. Nagy gondot fordítottunk az anyag- és energiamegtakarításra, selejtszázalékunk a norma alatt volt, s vállalásainkat maradéktalanul teljesítettük. Nem lenne könnyű felsorolni ezeket, hiszen huszonhat pontba foglalták a tennivalókat. A többi között a félkész- és késztermékeknél tovább javítják a laboratórium által értékelhető mutatókat', 'munkavédelmi és higiéniai őrjáratokat szerveznek, védnökséget vállaltak a befőttvonalak felett, közreműködést az új termékek bevezetésénél és lehetne sorolni még tovább a kirándulások, a kölőtanfolyamok megszervezésével. Ez a nagyon tettrekész munkáskollektíva volt az, amely a Kecskeméti Konzervgyárban, s talán a megyeszékhely üzemeiben is elsőként tett vállalást a párt XIII. kongresszusa, illetve a felszabadulás 40. évfordulója tiszteletére. Felhívásukban, amelyet eljuttattak a gyár minden brigádjának, a következő szerepelt: „Vállaljuk, hogy a havi programunkban előírt teljesítményt 5 százalékkal túlteljesítjük. A feladatokat az eddigieknél hatékonyabb munkával, a munkaidő teljes kihasználásával és szilárd munkafegyelem9 Túri Lászlóné (előtérben) és a brigád egyik tagja a záráshoz készíti elő a befőttet. mel kívánjuk elvégezni, a higiéniai követelmények maradéktalan betartásával. E vállalásokat az éves munka verseny-felajánlásunkon kívül tesszük meg ... — Május végéig vegyesbefőttet készítünk, állmából, körtéből, szilvából és őszibarackból, főleg NDK exportra. Nagyon meg kell fogni" a munka végét, mert az üvegeket kézzel kell megrakni, lével feltölteni, géppel lezárni. Egy műszak alatt az 5/4-es üvegből 40 ezer darabot gyártunk, de ha nem küzdenénk létszámhiánnyal, 50 ezret is tudnánk csinálni, A lógás nálunk ismeretlen fogaltom, hiszen még a reggeliszünet alatt sem áll a szalag ... Ezt is ők találták ki. Nehezen fértek be az étkezőbe, nem jutott mindenkinek kényelmes hely. Ezért felváltva reggeliznek, így a termelés sem szünetel. Az egyik brigádtag így fogalmazott: „Ebben a brigádban a munka a szirénától a szirénáig tart." — Harmincnégy éve vagyok a gyárban — folytatta Túri Lászlóné. — Jól ismerem a munkatársaimat. Ezek az asszonyok váltóműszakban, túlórában dolgozva nevelték fel gyermekeiket. Bármikor lehet rájuk számítani, s ezt értékelik is a vezetők. Nagyon jó ez a bizalom, mert úgy érezzük, ha nem vagyunk itt, leáll a gyár. Munkatársaim sok társadalmi munkát vállaltak, s azt el is végzik, részt vesznek a közéletben, sőt, még tanulásra is jutott idejük ... , A kollektívából négyen tagjai a pártnak, hárman MHSZ-tagok, de van szakszervezeti bizalmi, beteglátogató, vöiröskeresztes vezetőségi tag, sőt, munkásőr is. Hárman — Túri Lászlóné, La- czáné Horváth Erzsébet, Vigh ímréné — a szakmunkás-biiohyít- vány mellé megszerezték a kon- zervmesteri képesítést is. — A termelésben való helytálláson kívül hogyan készülnek a nagy évfordulóra? A kérdésre Laczáné Horváth Erzsébet válaszolt. — Nagyon szeretjük a vetélkedőket. A gyárban egyéves időtartamú verseny kezdődött a fel- szabadulás tiszteletére. A Il-es gyárrészlegből csak mi neveztünk be. Eddig a legjobb eredményt Turiné érte él, de Antal Ferencné is az élbolyban van. A nevünk kötelez, ezért az évfordulóra szeretnénk olyan mun- kasikeréket elérni, hogy megszerezhessük a Szakma Kiváló Brigádja címet. Sok szerencsét ehhez a nemes célhoz! Gémes Gábor t Ugi Bálint testamentuma A tanya napok óta csendes volt és mozdulatlan. A frissen esett havat sem hányta el senki az udvaron, csak az ólakig tapostak benne egy bizonytalan ösvényt. A jószág is meghúzta magát. Lehet, hogy a tél miatt, de lehet, hogy az állatok is megérezték: a gazda, Ugi Bálint a halálán van. Csapzottan feküdt a rossz konyhai ágyon, és negyedóránként a gyerekeit kérdezte. — Gyünnek — nyugtatta a felesége. — Már üzentem értük. Estére itt lesznek. Addig tarts ki! Ugi Bálint nyugtalanul feküdt. Hol a kezét, hol a lábát mozdította, de legalább a fején fordított egy kicsit vagy erre, vagy arra. Mintha valami nyomta volna a lelkét, valami nagy titok. amitől meg akart volna szabadulni a halála előtt. Hat óra után megérkeztek a gyerekek. Ugi Bálintnak négy fia volt. Itt éltek a városban. Annak idején, amikor születtek,- olyan büszke volt rájuk az apjuk, hogy szóba sem állt azzal, akinek lánya is volt. Ahogy most ott álltak az alacsony tanyai házban a fal mellett, olyanok voltak, mint négy hatalmas oszlop. Mintha ők tartották volna a mennyezetet. — Mind itt vagytok? — kérdezte akadozva Ugi Bálint. — Jqen. apám — felelte a legidősebb. Az anyjuk, egy kicsi, töpörödött, madárcsontú asszony, ott kuporgott 'egy kisszéken ülve' az ágy mellett, és hol az urát, hol a fiait nézte. Csönd ülte meg a konyhát. Nagyobb csönd, mint ami odakint a téli világra nehezült. Vártak, hogy Ugi Bálint szóljon. Az öreg előbb a kezét emelte fel, mintha figyelmet kért volna, aztán kezdett beszélni. — Csak röviden, mert nincs sok időm. A fiúk nem szóltak. Itt a tanyán soha nem volt divat a hazugság, minek bizonygatták volna éppen most a tények ellenkezőjét. — Az apámtól tanultam, amit mondok, az meg az ö apjától. Most-ugktek adom tovább. A négy fiú meg sem mozdult. — ö huszonhét fával örökölte nagyapámtól a tanyát. Huszonhét gyümölcsfávai. És most is annyi van benne. Eggyel sem kevesebb. A kicsi öregasszony az ura kezét nézte, amely mióta ismerte, egyetlen percet sem pihent. —r Vigyáztam rájuk. Ha a télen egy kifagyott, tavaszra újat tettem a helyébe. Ha a nyáron kiszáradt valamelyik, ősszel pótoltam __ U gi Bálint szünetet tartott. Nagyon nehezére esett már tt beszéd. — Mert tudtam, hogy ez a törvény. A tanya csak úgy marad meg. ha minden fa megvan. Erre kell vigyázni. A teljességre. Hogy meglegyen minden fa. Elhallgatott, és sokáig nem- szóit. Mintha a kezével is intett volna, hogy vége, hogy ennyit akart mondani. A csönd már-már elviselhetetlen volt, mikor az öregasszony megszólalt. — Bálinti De ők már sose jönnek vissza a tanyára. Ugi Bálint legyintett. — Te ehhez nem értesz. Sosem értettél. Az asszony összehúzta magát. Egész életében nem mert ellenkezni az urával. A halálakor tegye? — Ugye, ti értitek? — Igen, apám — felelte a többiek helyett is a legidősebb. Megint csönd következett. Hosszú csönd. Már azt hitték, hogy az öreg meghalt,- amikor megszólalt. — A tanya csak példa. Azért mondtam, hogy értsétek. A cél kell. Az egész. Amíg azt akarjátok, addig nincs baj. Ha megelégedtek a kevesebbel, nincs megállás. Egyetlen fát sem szabad elveszteni. Ez az élet törvénye. Többet nem szólt. Az arcvonásai azonban kisimultak, a homlokáról eltűnt a mély ránc. Mintha az egész ember megnyugodott volna. A négy hatalmas oszlop pedig megnőtt. Mintha a törvény beléjük költözött volna. Csak a törődött kis öregasz- szony nem változott. Az arcára sem ült ki riadalom, amikor lecsukta Ugi Bálint szempilláit. 0 törvény nélkül is mindig azt tette, amit kellett. Tóth Tibor Megfékezett árak az építőiparban Az idén is sok család vái- Beszélgetés az ÉVM főosztályvezetőjével lalkozik majd házépítésre, s bizony sok gondjuk lesz. Túl azon hogy tőkét kell gyűjteniük a legnagyobb családi vállalkozáshoz, s kőműves mestert kell szerződtetniük, vagy éppen kalákát szervezni a rokonokból, ismerősökből, még az építőanyagot is meg kell vásárolniuk. S ez utóbbi miatt bizonyára már most sokan aggódnak, hiszen mostanában mindig keresett volt egy-két hiánycikk, ami miatt esetleg állt az építkezés, és az utóbbi években az árak is gyorsan szöktek felfelé. Igaz, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium 1985-re kiegyensúlyozott ellátást, és ágazati szinten legfeljebb 5,5—6 százalékos áremelkedést ígér. — A múlt év végén a Belkereskedelmi Minisztérium vezetőivel együtt áttekintettük az építőanyag-ellátást, ' s úgy értékeltük. hogy sokat javult, és 1985- re, importtal kiegészítve, várhatóan zavartalan lesz — mondta Trefil István, az ÉVM épító- anyagipari főosztályának vezetője. — Természetesen ehhez az kell, hogy minden a tervek szerint alakuljon. Az importanyagoknak például még az első félévben meg kell érkezniük. Megbeszéléseink szerint a kereskedelmi vállalatok soron kívül feladják import-megrendeléseiket. 1985-ben talldn nem történhet meg a tavalyi eset, hogy vontatottan érkezzenek meg a külföldi cserépszállítmányok. Továbbra is főleg tetőcserepet és 'kisméretű téglát importálunk majd. A téglaipari vállalatok egyébként tavaly már november 28-ra teljesítették tervüket, és az év végéig mintegy 150 millió téglával túlteljesítették termelési előirányzatukat. Többek között szombat-vasárnapi munkával érték el ezt az eredményt. Az idén megközelítőleg 64—65 ezer magánerős lakás épül, s ezek közül 35 ezer a hagyományos családi ház. Ám helyzetünket jelentősen megkönnyíti, hogy 44 téglagyári rekonstrukciónk közül több már 1985-ben elkészül. — Az egyensúlyról talán érdemes külön is szólni, hiszen az elmúlt évben egyes vidékeken már annyi volt a tégla, hogy nem győzték eladni, míg másutt az új szállítmányokat lesték az építkezők. — Valóban már tavaly is előállt aiz a helyzet, például a tiszántúli téglagyárakban, hogy nagyobb volt a kínálat, mint a kereslet. Néhol az eladatlan készletek már a termelést is akadályozták. November elsejétől többek között a szentesi, békéscsabai, dévaványai, körösla- dányi és orosházi téglagyárak meg is hirdették a 10 százalékos fuvardíj-kedvezményt. Egyébként is arra törekszünk, hogy lehetőleg minél több csatornán jussanak el az anyagok az építkezőkhöz, s egyre több gyár árulja majd a portékáját. A vevőnek így még olcsóbb is. A holtszezonban pedig újra és újra kedvezményeket kell nyújtani, hogy kedvet csináljunk a vásárláshoz. Az feltétlenül előnyös mindenkinek, hogy a környékbelieket' közvetlenül a helyi gyárak lássák el téglával, cseréppel. — On említette az előbb a téglagyári rekonstrukciókat, s még ezeken kívül is felsorolhatnánk tucatnyi beruházást, amelyek majd a hiánytalan építőanyag-ellátást szolgálják. Ilyenkor sokan arra gondolnak, hogy a vállalatok majd áremeléssel „hozzák be" a hatalmas költségeket. — Ezt természetesen nem engedhetjük, és az indokolatlan áremeléshez az Árhivatalnak is volna egy-két szava. A vállalatoknak takaré- kos gazdálkodással és műszakiszervezési intézkedésekkel kell az árakat tartaniuk, s már a beruházások indításakor a kevésbé költséges megoldások mellett döntöttek. Üj gyárak építése helyett a régieket bővítették, s üres, kihasználatlan csarnokokba tették át a gépeket. Az áremeléseknek amúgy is sok gátja van, s 1983-ban is mindössze 30—40 százalékát engedélyezték az árhatóságok, holott a többinek is megvolt az indoka. Több termék gyártása ugyanis már nem gazdaságos, de a gyár nem emeli az árait, vagy legalábbis késlelteti az áremelést. Egyébként az eddigi hat hónap helyett ezután egy évvel korábban kell bejelenteni az áremelési szándékot. A vállalatok ma már nem is áremelésen gondolkoznak, 'hiszen belátták, hogy van más út is, ami ráadásul járhatóbb is. — Az új üzemek más, korszerűbb termékeket is gyártanak majd, amelyek drágábbak mint a hagyományos építőanyagok, köztük a betoncserép. — Látszólag valóban így van, de 'ha utánaszámolunk, akkor már nem is ilyen rossz a helyzet. A betoncserép 16—17 forintba kerüli, míg a hagyományos piros cserép álllaimi dotáció .mellett. 6—7 forintba, de egy négyzetméternyi tetőre a betoncserépből csak tíz kell, míg a másikból tizenihat. A betoncserép ugyanakkor tökéletesebben is zár, és szebb, szirtesebb, mint a hagyományos. — A falazó- és tetőfedő anyagokból, valamint a nyílászárókból az idén is lesz import, ám ezek gyakran drágábbak, mint a hazai termék. — Néhány panasz hozzánk is, eljutott, így például Bács megyében csak 16 forintos jugoszláv cserepet lehetett kapni, s ezt fölöttébb dr ágállották, hiszen a békéscsabai piroscserép csak '6 forint 30 fillér. Az import termékek azért látszanak drágának, mert annyiért árulják, amennyibe kerül. A magyar cserép, tégla vagy éppen cement még ma is állami dotációval kerül a piacra/ tehát olcsóbban. Ez a magyarázata az alacsonyabb árnak. D. L. IRÁNYÍTÁS ÜJ MÓDON , , . ■ „ * Tulajdonosi jogokkal - versenyközegben A minap szép csendesen megkezdődött Bács-Kiskun megyében az új vállalatirányítási formák bevezetése. A Fém- és Villamosipari Vállalat Személy- és Tehergépkocsi Javító Leányvállalata január 16-tól önállóan, Kalocsai Autójavító Vállalat elnevezés alatt folytatja tevékenységét. A szervezeti változtatás előkészítése módot nyújtott arV ra, hogy ezzel egyidőben az új irányítás bevezetését is napirendre tűzzék. A vállalati előkészítő bizottság és az ágazati felügyeletet korábban ellátó szerv (a megyei tanács ipari osztálya) között lefolyt egyeztetés során olyan döntés született, hogy az említett -bég általános vezetését a jövőben a dolgozók közgyűlése látja el, a hatóság tevékenysége csak a törvényességi felügyeletre korlátozódik. Az operatív irányítás a héttagú választott vezetőség, a közvetlen ellenőrzés pedig a háromtagú ellenőrző bizottság feladata lesz. A vállalat élén a jövőben is a tisztségében most megerősített Nagy Zoltán áll majd, aki korábban a leányvállalat igazgatója volt. Változások előtt A fentiekhez hasonló hírekkel a jövőben gyakran találkozhatnak lapunk olvasói. Ez év január elsején életbe lépett ugyanis a vállalati törvény módosítása. Ennek értelmeiben a Vállalatok nagy részénél a dolgozók közvetlenül gyakorolják majd a tulajdonosi jogokat. Mit értsünk ez alatt? Korábban a felügyelő hatóságok — tanácsok, minisztériumok — hagyták jóvá a főbb 'gazdasági elképzeléseket és terveket, ők nevezték ki az igazgatókat. A kinevezéskor közölték az első számú vezetővel, hogy mit várnak tőle, ennek alapjáp történt a számonkérés. Ezután az Igazgató a vállalati tanácsnak, vagy a dolgozók közgyűlésének (létszámtól függően küldöttgyűlésének) számol majd be tevékenységéről, ezek döntenek megválasztásáról, vagy felmentéséről, ők állapítják meg a fizetését. Az említett új — évente kétszer ülésező — irányító testületek hatáskörébe kerül a főbb célkitűzések jóváhagyása, de a vezetés mindennapos teendői továbbra is az igazgatóra hárulnak. Mi az intézkedések célja? Elsősorban az,' hogy a döntések azon a szinten szülessenek, ahol a vállalkozási stratégia' kialakításához a legtöbb megbízható információ áll rendelkezésre. Ez pedig a vállalati kollektíva. Korábban, míg az állam közvetlenül beleszólt a vállalat gazdálkodásába, kénytelen volt osztozni annak felelősségében. A tulajdon a jövőben is az államé marad, de a sikerek, vagy kudarcok ódiumát teljes egészében az új testületek viselik majd. Mit várhatunk ? Mivel a dolgozók közvetlenül érezhetik, hogy „övék a gyár”, növekszik felelősségtudatuk, és érdekeltségük ami- hatékonyabb termelésre ösztönzi őket. Bárki felteheti a kérdést, hogy a nagyobb felelősség jár-e majd nagyobb cselekvési szabadsággal. Igennel válaszolhatunk, hiszen a vállalat a jövőben szabadon dönthet arról, hogy mit és menynyit termeljen, mire költse a pénzét. Ha úgy látja jónak, kötvény-, vagy részvényvásárlással fiaztatja a tőkét, elősegítve ezzel fontosabb iparágak fejlődését. Ha a vállalat által hozott korrekt, üzleti intézkedések miatt egy másik vállalat kedvezőtlen helyzetbe kerül, ez nem baj, hiszen a létrejött versenyhelyzetben jobban kibontakozhat a vállalkozó magatartás és a kockázatvállaló készség. Sokan attól tartanak, hogy a fentiek miatt csorbát szenved majd az államérdek. Aggodalmuk felesleges. A nagyközösség legfőbb érdeke, hogy növekedjen a vállalatok hatékonysága, amit pedig az új irányítási formák bevezetésétől (is) várunk. Emellett a közvetlen utasítás joga is megmarad, amely azonban csak kivételes esetben alkalmazható, az ebből adódó gazdálkodói kár megtérítésére* pedig a vállalat jogosan tarthat számot, teljes egészében megmarad viszont a közvetett gazdaságpolitikai eszközökkel (pl. adó- kedvezmény) történő Irányítás lehetősége. Ezenkívül a hatóság vétóval élhet a megválasztott igazgató személyét illetően. Egyeztetik az elképzeléseket Bács-Kiskunban a tulajdonosi jogok ilyen közvetlen gyakorlásának szélesebb körű elterjedésére az év közepétől lehet számítani. Az előkészítés a megyei irányítás alá tartozó cégek közül főleg az ipari osztály által felügyelt vállalatoknál folyik gyors ütemben, ezeknél az átállás még az idén befejeződik. A kereskedelmi osztály a maga négy vállalatát féléves ütemezésben, 1986 végéig ‘fogja vállalati tanácsok irányítása alá helyezni. Az ÉKV-osztály a BÁCS- ÉPSZER-nél és a KUNÉP-nél vállalati tanácsot, a BÁCS- TERV-nél és a Bajai Építő- és Építőanyagipard Vállalatnál választott vezetőséget kíván létrehozni. Az elképzelések egyezte-' tése még folyamatban van, döntés ezután születik.' Nagyrészt az előkészítés fázisában van az új formák bevezetése a minisztériumi felügyelet alá tartozó vállalatoknál is. Az Ipari Minisztérium vállalati tanács felállítását javasolja — még 1985-ben — az Április 4. Gépipari Műveknél, a Petőfi Nyomdában, az Alföldi Cipőgyárban és a lajosmdzsei Vízgépészeti Vállalatnál. A Bácska Bútoripari Vállalat várhatóan — szintén még az idén — vezetőséget választ. A hírek szerint az illetékes főhatóság választott vezetőség által javasolja irányítani a nemrég önállóvá lett faipari cégeket, valamint a kalocsai Építőipari Kisgépgyártó Vállalatot. A mai helyzet szerint a DÜTÉP, a bajai Finomposztó és a Kecskeméti MEZŐGÉP csak jövőre alakítja ki új irányító testületét. de az utóbbi kezdeményezte a dátum előrehozását. A leírtakból arra következtethetünk, hogy gazdasági életünkben az utóbbi időben tapasztalható pezsgés rövidesen forrásba megy át. Az ezután letisztuló, megváltozott struktúra azonban önmagában még csak lehetőséget nyújt arra, hogy hatékonyabban gazdálkodjunk. Az új kereteket új tartalommal kell majd megtölteni. Halai F. István. • A felöntőlevet főzi Laczáné Horváth Erzsébet (háttérben) és munkatársa.
