Petőfi Népe, 1985. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-28 / 22. szám

1985. január ZS. 9 PETŐFI NÉPE • S FELÚJÍTÁS — TUDOMÁNYOS MUNKÁK - ZOMBORI BEMUTATKOZÁS SzßVb A Yltül emlékére Bajai múzeumösszegző . Beszélgetis dr. Sólymos Ede igazgatóval Hia Baján bárkit megkérdez­nénk, hogy mi volt a Türr Ist­ván Múzeumban a legnagyobb • esemény az elmúlt esztendőben, bizonyára sokan azt felelnék: a . felújítás, az alakítgatás. És persze . az Élet a Dunán című új állandó ' kiállítás megnyitása, amiről á minap számoltunk be olvasóink­nak. ' Múzeumi összegző sorozatunk - ! ban ezúttal dr. Sólymos Ede kandidátussal, a bajai intézmény igazgatójával beszélgettünk mun­kájukról. — Kétségtelen, hogy az 1984-es év legnagyobb eseményét jelen­tette nálunk a múzeum épületé­nek javítása, bővítése. Ilyen kö­rülmények között nem volt ép­pen túl egyszerű megrendezni az Élet a Dunán-t. Sokszor pakol - : tűnik át az egyik teremből a má­sikba, mindig volt valamilyen szakipari munka, ami hátrálta­tott bennünket. Másfajta gond­dal is küszködtünk, mégpedig létszámhiánnyal. Szerencsére, ja­nuár elsejétől van már restaurá­torunk és néprajzosunk, Gaszner Imre, illetve Szojka Emese sze­mélyében. Most teljes a létszá­munk. néhány Jeremőrt is fel tudtunk venni. — Maradjunk még egy kicsit az épület felújításánál, hiszen ez valósággal „a bajai gondot" je­lentette már régóta. — Igaza van. Sajnos, évek óta húzódott a dolog. Épületünkben magánlakásokat kell felszámolni, a .városi tanács segítségével ezt sikerült megoldanunk. Eljött an­nak az ideje, hogy a födémet most is folynak, az épület teljes elektromos hálózatának felújítá­sával párhuzamosan. Épp most szerelik be a korszerűbb riasz­tóberendezést, hiszen erre is nagy szükségünk volt már. Mindezek a tennivalók sok-sok pakolással járnak. — Milyen tudományos- és gyűjtőmunkára vállalkoztak az utóbbi időben? — Évek óta gyűjtjük a kör­nyék textilanyagát, a népvisele­teket, a szőtteseket. A napokban kaptunk Hercegszántóról két asz­talterítőt. Szép darabok, még nem volt ilyen a múzeum tulaj­donában. Az Utóbbi évtizedben, vagy inkább 1950-től kezdve ko­molyan vesszük a gyűjtőmunkát. Ez előtte azért sikkadt el, mert nem volt az intézménynek egész napos dolgozója, csak félállásiban szorgoskodtak itt a pedagógusok. Ük is inkább hobbiból, érdeklő­désből. Én ' 1950 júniusában ke­rültem a bajai múzeumba... Azóta szaporodik a 'halászat nép­rajzát bemutató anyag (most már állandó kiállításunk van eb­ből a témából. — Az értékes tárgyak akkor értékesek igazán, ha a közönség is láthatja azokat, s így köz­kinccsé válnak. Milyen lehetősé­geket teremtettek erre a múlt év­ben? — Változatos, gazdag kiállítá­si programunk volt tavaly. Be­mutattuk Somogy megye népmű­vészetét, a Bossányi-hagyatékot, a debreceni Déry Múzeum tex­til- és bőrhímzéseit, a zomboriak pedig ékszereket tártak közszem­lére. Több ezer látogatót vonzott a Baja régi fényképeken című időszaki tárlatunk és Eb er Anna festményeire is sokan kíváncsiak voltak. Kecskeméten bajai lö­vésztáblákat, Zomlborban kékfes­tőket, Ausztriában pedig a dunai halászat eszközeit, dokumentu­mait állítottuk ki. — Hányán fordultak meg eze­ken a bemutatókon? — Huszonötezer látogatónk volt. Érezzük az idegenforgalom • Dr. Sólymos Ede múzeumigaz­gató. változásait is. Régebben tavasz- szal és ősszel jöttek a legtöbben, főként iskolások. Nyáron keve­sebben fordultak meg a mú­zeumban. Most pedig éppen for­dított a helyzet: a nyári hóna­pokban1 az ország minden tájá­ról, sőt, külföldről is idesereg- lenek. A bajaiak inkább a Sugo- partra mennek ... — Egyébként múzeumbarátok? — Vannak, akik rendszeresen felkeresnek bennünket. Például az iskolások. Ük nemcsak a ta­nárokkal fordulnak meg a ter­mekben, hanem egyedül is be­térnek a múzeumba. Ha a ba­ja iákhoz vendég érkezik, azok­nak is megmutatják a közgyűj­teményt. Büszkék az itt lakók a halászati kiállításra, egy kicsit mindenki ért is hozzá, szemé­lyes, gyerekkori élményeik van­nak. Ezeket ilyenkor felelevení­tik ... — Milyen szerepe van a mú­zeumnak a város .közművelődési, életében? — A TIT-tel karöltve tartunk előadásokat. Igaz, nincs nagyobb közönséget befogadó termünk a programokat máshol rendezzük. Sikeres volt a régészeti szabad- egyetem, s korábban a néprajzi témájú előadássorozatunk. Gyak­ran felkeresnek bennünket a he­lyiek és segítséget kérnek pályá­zatokhoz, szakdolgozatokhoz. — S önök milyen tudományos kutatásokat végeznek? — Kőhegyi Mihály szarmata le­leteket tárt fel, ezenkívül numiz­matikával, kultúrtörténettel fog­lalkozik. Nemrég látott napvilá­got egy kiadványunk, a szerem- lei és a katymári középkori ok­levelekről. Kiadásra vár a bajai monográfia első kötete. Én a ha­lásza ttal bajlódom, s Jelky And­rásról Írtam könyvet, ami a múlt év elején került ki a nyom­dából. Egy esztendő múlva nyug­díjba megyék, hamarosan át­adom a néprajzi anyagunkat az új kolléganőnek. — Harmincöt esztendőt töltött a múzeumban. Milyen tapaszta­latokat szerzett ez idő alatt? — Tulajdonképpen az utóbbi három évtized alatt lett igazán múzeum a múzeum. Az 1951-es államositás után változott a szemlélet a közgyűjteményekkel kapcsolatban. S nemcsak az irá­nyítók, hanem az egyszerű em­berek szemében is. Az első idő­szakban, amikor gyűjtőútra men­tem, bizony, magyarázkodnom kellett a falusiaknak, hogy mi is az a múzeum. Ma pedig gyakor­ta ók keresnek fel bennünket... Néhányan még keresztrejtvóny- fejtés közben is felhívnak, hogy segítsünk a megoldásban. Anya­gi támogatást sokkal több hely­ről kapunk, mint régebben. — Gondolom, a szakemberek­kel is gyümölcsöző kapcsolatot alakítottak ki. — Testvérvárosunkkal, Zom- borral nemcsak hivatalos vi­szonyban vagyunk, jó barátokra találtunk az ottani muzeológu­sok személyében. Együtt dolgo­zunk a szabadkaiakkal, a zen- taiakkal és az újvidékiekkel is. Egy újvidéki kolléganőm a bács­kai halászatról írta doktori disz- szertációját, s engem kért fel lektornak. A bolgár tutrakáni, a komáromi, és egy osztrák mú­zeummal is tartalmas a kapcso­latunk. Zsomborban minden má­sodik éviben bemutatkozunk, ők pedig a közbeeső időszakiban hozzák el anyagaikat Bajána. Az idén mi vagyunk soron. Tavasz- szal visszük ki a Bossányi-ha­gyatékot. Bqssányi két szem­pontból kötődik Zomborhoz. a festőművész a közeli Regőcén született, és ott gyűjtötte a néps- művészeti kollekciót. — Mit terveznek még 1985-re? J^'^^^tár^rendéií^é't: Az ál-, lainidó TMáilífas ben az évben történik maja meg. Időszaki tárlataink közül a zom- boriatoét és a Tornyai-anyag be­mutatását emelném ki. Ez utób­bit a Magyar Nemzeti Galériá­val közösen rendezzük. Borzák Tibor A náci ideológusok kultúrate­remtő és kultúraromboló ..fajok, na” osztották az emberiséget. A német népet természetesen az el­ső csoporthoz számították. Vajon melyik csoportba sorozták volna — ha ilyen kérdések eldöntésé­re még marad idejük — magyar­országi bérenceiket, a Sztójay- és Szálasi-féle hatalom emberse- lejtjét? Nem győzzük számba venni azokat a veszteségeket, amelyeket értelmiségiek legy.il- kolásával a magyar kultúrának okoztak. Áldozataik névsorá­ban több olyan jelességnek a ne­vét is olvashatjuk, akik a német széliemnek is szolgálatot tették, mint irodalomtörténészek vagy műfordítók. Deportálásban pusz­tult el Mohácsi Jenő. Madách né­met fordítója, öngyilkosságba ker­gették nyolcvankét éves korában Radó Antalt, a ietes versfordí­tót. puskatussal verték agyon a század egyik legjelentősebb ma­gyar irodalomtudósát. Szerb An­talt. 190.1-ben született. A gimná­ziumban Sík Sándor volt az osz­tályfőnöke. Magyar—német—an­gol szakos tanári oklevelet kapott. Néhány évig középiskoláiban ta­nított. Egyetemi magántanári ké­pesítést szerzett. 1934-ben. jelent meg A magyar irodalom történe­te című könyve, amely tagolásá­val . előadásmódjával meglepte az adathalmazokhoz és konzer­vatív kenetességhez szokott olva­sóközönséget. Hiába fanvalgott a jobboldal, hiába morgolódott a szélsőjobb, a szakma elismerte, és számos magyartanár felhasz­nálta a 'tanításban. 1941-ben ke­rült a könyvpiacra A világiroda­lom története, szellemesein és rendkívüli irodalomfilozófiái lá­tókörrel megírt háromkötetes munkálja. Int számos kisebb iro­dalmi tanulmányt, amelyek az európai szellem teljességének idé­nyével elemeztek egy-egy írói müvet vagy irányzatot. Irt. regé­nyeket. novellákat is. utóbbiak közül legismertebb A Pendra- gon-legenda, a kalandregényből Bulgária legnagyobb és legré­gibb felsőoktatási intézményében, a szófiai Kliment Ohridszki Tu­dományegyetemen egy évvel ez­előtt alakult meg a magyar tan­szék. E tanszék ma még az egyetem nyelvészeti karának egyik legki­sebb tanulmányi szervezete. Két kiváló pedagógus — Tavasz Sán­dor nyelvtanár és a budapesti bölcsészkaron magyar szakot és tudományos művelődéskuta­tásból elegyített rendkívül iz­galmas történet. A magyar toll egyik legeurópaibb mestere volt az Európától egyre távolodó Ma­gyarországon. 1944-ben munkaszolgálatra hívták be. Ahogy a szovjet csa­patok közeledtek, hajtották nyu­gat felé. ugyanúgy, mint Radnóti Miklóst. A bestiális gyilkosság a rendelkezésünkre álló adatok szerint 1945. január 27-én történt az ország nyugati határán. Ralf község területén. Az elásott holt­testet a felszabadulás után meg­találták, és ünnepélyesen helyez­ték el a jeles íróhoz méltó sírba. Az ötvenes évék első felében elutasítóan kezelték örökségét, az ötvenes évek végétől azonban egyre-másra jelennek meg mun­kái új kiadásban, több regényét és novelláját lefordították ide­gen nyelvekre. Korai halála sok­sok értéktől fosztotta meg a ma­gyarságot. A puskatus nemcsak egy ember koponyájára csapó­dott. hanem nemzeti kultúránkra is. Bán Ervin végzett Indra Matkova — veze­tésével hét hallgató ismerkedik a hungarológiával. A nyelvi la­boratórium mellett magyar könyv­tár is a rendelkezésünkre áll. Bulgáriában jelenleg mintegy négy—ötezerre tehető a magya­rul tudók száma. A tanszék hall­gatóit a jövőben tanárokként, fordítóként és tolmácsokként kí­vánják alkalmazni. megerősítsük. Ezek a munkák • Felvé­telűnkön is látható: szorgos munka folyik az átalakí­tásnál. (Somos László felvételei) Magyar tanszék a szófiai egyetemen SZÉPEN MAGYARUL ­— SZÉPEN EMBERÜL AZ 5 ÉVES Citerázik a hoppmester Szóalkotásunknak egyik — ha nem is a leggyakoribb — mód­ja a népetimolótgia. Általában Idegen szavaikat szoktunk „ma­gyarítani” akképpen, hogy az eredeti szóalakot értelmesítjük. Ha jobban megvizsgáljuk: torzí­tás történik. Pontosabban: az idegen, a nem vagy kevéssé is­mert szóba értelmet viszünk. Népetimol'ógiával már előde­ink is éltek; a latin coemetéri- umból (=temető) cinterem, a capitulum ból káptalan vált. Nemcsak) a latinból átvett sza­vakra jellemző a népetimológia, például a török kenesu (=hi- gamy) kissé bizarrá vált nyel­vünkben: kéneső; a kárókatoná­nak sincs köze a hadászathoz, mivel a tömök kara katna (=fe- kete madár) szóiból keletkezett. Sokszor humorról is árulkodnak a népetimológiával keletkezett szavak: a latin peronoszpóra né­pünk ajkán rövidesen fene rossz póriává módosult, a német Durchdefekt nyelvünkben a jár­művek gumijának kdtyukadása- kor keletkezett hangot utánozva durrdefektté vált; a népmesék­ben szereplő hoppmester a né­met Hofmeister (=udvarméster) értelmes! tése; az angóízű cite­rázik igének semmi köze nincs a 'hangszerhez, .hanem a német zittern (=fél) ige átvétele. A kintorna összetett szónak látszik, ám sem a kínnal, sem a torná­val nincs kapcsolata, hanem a latin' quinterna szóval, amely először egy húros hangszer neve volt, majd a verklit jelentette. A francia eredetű, de hozzánk német közvetítéssel eljutott in- genieurből (=mémök) inasellór Vált. Napjainkban igen erős az an­gol nyelv hatása. Az eddigiekből világos, hagy az értelmesítés, a népetimolóigia itt sem maradhat el. Például a hot dog rövid idő alatt hóit döggé, a disc Jockey díszzsokévá vált, noha csak tré­fásan, alkalmi használatban. A népetimológda útján létrejött szavak többé-kevésbé beillesz­kedtek szókincsünkbe. A népefí- molögdániak van egy ikertestvéré, a tudákos etimológia, amely a tudományosság látszatával (sok­szor asA igényével) lép fel. A nyelvújítás korában például a német , Renntier (=rénszarvas) szót irarnszarvas-nak fordították, mivél úgy gondolták, hogy a rennen (=futnd) igéből szárma­zik; valójában a németben skan­dináv jövevényszó. Jeles írónk, Dugonics András ugyancsak buz- gólkodott: a finn és a lapp sza­vakat úgy magyarázta, hogy ezek a magyar finom, illetve a láp szavakkal kapcsolatosak. A nemzeti romantika koráiban má­sok is igyekeztek] idegen hely­neveket, személyneveket a ma­gyarból származtatni: 1st ókhal­ma (Stockholm), Kappanhágó (Koppenhága), Kardhágó (Kar­thago). Dareiosz király nevét si­sakja alakjáról magyarázták ta­rajosnak. És a legmulatságosabb: Kambüzész (régebbi írásmód szerint: Kambyses) magyarázata: kan-j-biz+ez; hivatkozva arra, hogy az uralkodónak népes há­reme volt. Azt modhatnánk, hogy mind­ezek kuriózumok. Sajnos, a tu­dákos etimológia néhány hely­ségnevünket is megfosztotta ere­deti értelmétől, s ilyen formá­ban tette hivatalossá. A Hegykő helynévben nem hegy volt ere­detileg, hanem a már elavult egy (—szent) szó. Boldogkő soha nem volt boldog, mivel eredeti­leg Boldvakőnék, Boldókönek mondták. Jászfényszaru sem a fényről, hanem a fövenyről kap­ta nevét, a baranyai Helesfa nem függ össze a helyes szóval, hanem a régi Ehellős ^Akhil­leusz név nyelvünkben kialakult ejtése. A névfejtés nem könnyű do­log; okoskodásunk sokszor mel­lékvágányra térhet. Ne engedjük meg magunknak, hogy § tudo­mányosság látszatával nevetsé­gessé váljunk. Mizser Lajos Agika a felnőttek szerint valóságos kisko- fa. Bejáratos minden szomszédhoz, s jobban hordja-viszi a szót, mint a legrutinosabb öreg­asszony. Most éppen Jakab nénihez kukkantott be. Megnézi, mit főz. Csordáséknál hallotta ugyanis, hogy „Rossz lehet a Jolánka urának; csuda piszkosan főz az az asszony". Agika tehát feihúzódzkodik egy hokedlire, maszaitos térdéin megigazítja szd/cnyácskáját, mint ahogy a néniktől látta — és figyel. — De szép ruhád van, kis bogaram — mond­ja kedvesen Jakab né. miután a szép vékony­ra, kerekre nyújtott tésztát ügyesen megfor­dította a nyújtófával. — Nem is olyan szép — kerekíti nagyko- molyan néfelejcskék szemét Jolánka nénire a kislány, és fitymálva felcsippenti combján az ezüstgombokkal cifrázott farmeraljat. Majd aggódva folytatja. — Nem tudom, mikor mos már ez az anyukám. Tele van az egész kamra szennyessel, de csak húzza-halasztja... Jakabné derűs kárörömmel mosolyog egy ki­csit. Ha tudná Majorosné. hogy kibeszéli a kislánya! — Tessék mondani, Jakab néni is olyan piszkos, mint anyukám? Az asszony majd elhül a kicsi szemtelen faggatására, de uralkodik magán. Inkább éde­sen kérdezi. — Miért kislányom? — Mert az előbb az ujjával meg tetszett tö­rölni az orrát, aztán meg a tésztát nyújtotta Jolánka néni... Na de én rhegyek — mászik le « gyerek a székről, s míg Jakabné lefor­rázva hallgat. Ági dundi öklöcskéjével már a konyhaajtő kilincsébe kapaszkodik. Az utcán néhány percig ujjahegyét szopo­gatva sütkérezik a langyos téli napfényben. Hunyorog, orrocskája egészen beleráncosodik. Forgatja kerek buksiját. hova is kellene be­nézni a családtház-soron? Szemben az 6 há­zuk. de otthon unalmas, és képes lenne anyu­ka bentfogni, mert hogy tél van. örül. hogy sikerült kislisszolni. Pedig a „Morzsa” kutya olyan sóvárogva ágaskodik a kerítésen belül. Első lábaival kaparássza a léceket, s nedves fekete orrát szimatolva dugdossa ki a rése­ken. Ágit azonban most nem hatja meg. De csakugyan ideje lesz már bemenni va­lahova, mert csak hideg van még. Hűha! Most veszi észre, hogy az ablakuk nyitva. Anyuka takarít, látszik amint a partvis nyele fürgén szurkát a levegőbe. Hirtelen rádiószó riaszt­ja meg a délelőtti csöndet. Ági aranyszöszi haja meglibben, s már kocog is elfelé avtyuka látószögéből. Okvetlen be kell menni Kuru­Női dolgok czékhoz. Elújságolja, hogy másik rádiót vet­tek. Az új helyen becsapja a szobaajtót, mer kitapasztalta, hogy ott másképp nem fog a kilincs. Sokszor szidja a család Kurucz bá­csit, amiért nem csinálja meg. „Mintha a sok dolgától nem volna ideje __” E sztike néni stoppol, és éppencsak a szem. üvege felett les a kis vendégre. — Ülj le. Ágika! Nem fázol meg igy kis- kabátka nélkül? — Á, éppencsak átugrottam. A lányka kényesen félrecsavarja derekát, egyik lábát csámpásan. sarokkal kifelé gör­bíti. Jelezvén eképpen. hogy ilyen hétközna­pion nem lehet őt fogadni, mikor új rádiójuk van. Ezt mindjárt tudtára is adja Kurucz né­ninek. Kapóra is jön. mert itt is szól a rádió, és pont a híreket mondja. Agika felnéz a falra erősített polcra, hall­gatja picit a bemondót, aztán száját biggyeszt­ve megjegyzi. — Maguknak csak ilyen rádiójuk van? A mienk már rég elmondta a híreket, ez meg csak most kezdi... A 15 EVES Micüca és Jutka — osztálytársak. Gimna­zisták. Makrancos frizurájukon félrecsapva a csinos bundasapka. Nappal szembe mennek, pirosra csípett arcuk csupa nevetés. A saroknál öles szőke fiú fordul rá égszín­kék versenykerékpárján a főutcára. Menő ke­rekező — a tréninget télen sem hagyja ki, ha mód van rá. A két leányfej egyszerre hajol egymáshoz mintha rugón rántották volna. Ám a követ­kező pillanatban Micuca meghökkenve kapja vissza fejét, és gyanakodva fürkészi barátnő­je szemét. Ha árnyalatnyit is. de halványul a pír hamvas bőrén. Hogyne, mikor Jutka ke­cses biccentéssel, szinte tüntető bájmosollyal köszön a mellettük elrobogó fiúnak. — Jónapot. Laci! ..— beképzelt alak — húzza félre a szá­ját Micuca, anélkül, hogy a másik valamit is mondott volna. — Pedig olyan helyes fiú — olvadozik Jut­ka, és meg is csusszan egy kicsit, hogy legyen módja megtorpanni, s „közömbösen” vissza­pillantani Laci férfias alakjára, bár az már messze száguld. Ez volt szerdán. Pénteken, óraközben, apró lökést érez Jut­ka a lapockája alatt. Karját a pad mellett le­engedi a jelzésre, s kezét hátra tartja. Pon* tosan a tenyerébe hull a parányira összehaj­togatott levélke. Végtelen nyugalommal he­lyezi matekfüzetébe a papirgombócot. t ugyanúgy hajtogatja szét. Persze, hasonló iz­gatott várakozás feszül benne, mint mikor a huszonegyezők csúsztatják szét milliméteren­ként kártyáikat, s lesik a figurák sarkát, kell-e még emelni. Pillanatok alatt átfutja a nyolc sornyi, ide. geg írású szöveget. Ujjai nem remegnek, csak ernyedten az irkára ejtik a levélkét. Amiben ez áll: „Laci ma reggel csuda murisán mu­tatkozott be. Az iskoláig folyton a sarkambdn járt, ott szólított meg. Neked csók — üzente —, engem pedig megkért, hogy délután ötkor én segítsem ki iskolájuk lány röplabdacsapa­tát ... Szóval akkor te ne gyere!... Mic." 30 ÉVESEK A presszóban találkoznak. Kabátjukat még fel sem akasztják a fogasra, de már... — Meg is örülök! De jól illik hozzád ez a fehér kardigán... — Ugyan, a tiéd is van ilyen... Tavaly már megvolt. Én csak ezt veszem fel a ma esti díszünnepségre. Egy kicsit vastag arra az alkalomra, de a hideg nem „nézi”. Könnyen megfázhat az ember, ilyen fene hidegben nem lehet jól felfüteni a nézőteret. — Jaj. te Joci! Nem tudok betelni vele, észbontóan gyönyörű ez a darab ... Hol vet­ted? — Annakidején itt. a harminchármasban .... Nem hiszem, hogy van még belőle. — Te. a fél konyak után gyere velem. Néz­zük meg... Este úgyis egymás mellett ülünk, pazarul néznénk ki... Két egyforma külön­leges fehérben. . Joci odahaza a férjének. — Képzeld, ez a Csőre mindig engem maj­mol. Ma megvette azt a fehér kardigánfazont, amit tegnap veled vásároltunk. Még szeren­cse. hogy másokon nem láttam ilyet. Este a színházban. Joci sápadozik. Kajtács- né. Lovasné. majd Héri ez,né vonul el kis idő­közökben a széksorok közt. Valamennyin a fehér kardigán. Egyikük-másikuk arcán ki­ütközik. hogy közel állnak az epeömléshez. Függönyszéthúzáskor fut be lihegve Csőre. Dehogy van ázom fehér kardigán. Fénylő fekete, húzott, derekú, madeira-csipkés ujjú selyemblúzban feszit. A .mély dekoltázs fö­lött sötétlila gyöngynyakék villog diszkréten. Tóth István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom