Petőfi Népe, 1985. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-05 / 3. szám
-világ proletárjai, egyesüljetek! MEGALAKULT A PETŐFI SÁNDOR TÁRSASÁG XL. évf. 3. szám Áfl! 1,80 Ft 1985. január 5. szombat A SZOT-ELNÖKSÉG ÁLLÁSFOGLALÁSA A településfejlesztés hosszú távú feladatairól A költő örökségének ápolása országos ügy ■ A társaság elnökévé Hnbay Miklóst választották. (Straszer András (elvétele) Juhász Gyula Petőfi centenárium című költeményével kezdődött tegnap délelőtt Kiskőrösön, a városi pártbizottság nagytermében a Petőfi Sándor Társaság alakuló ülése. — 1983-ban, a Petőii-emlékhelyek képviselőinek tanácskozásán hangzott el, hagy a költő iránti tiszteletből, kultuszának ápolása érdekében meg kellene alakítani egy országos Petőfi-társaságot — utalt az előzményekre a megjelentek üdvözlése után dr. Oláh Pál, Kiskőrös tanácselnöke, a társaság előkészítő bizottságának tagja. A város párt-, állami és társadalmi szervezetei az elmúlt évtizedek során nagyon- sokat tettek a Petőfi-kultusz gazdagításáért, s most, mint elsőszámú emlékhely, örömmel vállalták, hogy megkezdik a társaság megalapításának előkészületeit. Ehhez segítséget kaptak a Hazafias Népfront Országos Tanácsától, a Magyar Írók Szövetségétől, a Művelődési Minisztériumtól, a KISZ KB-tól, a Petőfi Irodalmi Múzeumtól, a megyei pártbizottságtól és a megyei tanácstól. A bevezető gondolatokat követően az ülés kimondta a Petőfi Sándor Társaság megalakulását 1984. december 31-i hatállyal, majd az elnökség és a tisztség- viselők megválasztására került sor. Az elnöki tisztségre Huba]/ Miklós írót, a Magyar Írók Szövetségének elnökét, a két alelnök- nek Fodor András írót, az írószövetség alelnökét, valamint dr. Oláh Pál tanácselnököt, irodalmi ál-elnöknek Buda Ferenc költőt, tudományos alelnöknek pedig dr. Bodolay Géza irodalomtörténészt javasolták. Az indítványt az alapító tagok egyhangúlag elfogadták, azzal a változtatással, hogy Fodor András javaslatára dr. Oláh Pált társelnöknek választották. Ezután Hubay Miklós emelkedett szólásra. Megköszönte a bizalmat, majd a költő korai, rejtélyes és értelmetlen halálának pillanatától éló Petőfi-kultusz sokféleségét boncolgatta. Arra keresett választ, vajon melyik illik igazán a poétához, Barabás Miklós festményének megdicsői- tett, idealizált Petőfi-képe, vagy Ferenczy Béni, annakidején nagy vihart kavart, Petőfi-szobra által megörökített igazi, nem alkuvó Petőfi. Az eszmefuttatás egyértelműen az utóbbi mellett állt ki, egyben sugallva azt, hogy a társaságnak is e szellemben kell Petőfi örökségét ápolni. Ez tükröződik a társaság alapszabályában megfogalmazott célokban is. Minél szélesebb rétegeket kívánnak megnyerni az ügynek, alkalmat teremtve a már meglevő tradíciók országos keretek közt való továbbvitelére. Külföldön kifej,tett tevékenységükkel pedig -részt vállalnak a kétoldalú kulturális kapcsolatok továbbfejlesztésében, a magyarországi Petőfi-kép teljesebbé tételében és más nyelvterületeken való megismertetésében. A társaság feladata az — írja 'az alapszabály —, hogy a költő jelentőségét a korabeli társadalmi, szellemi környezetben és a magyar progresz- szi-ó -folyamatában felmérve, eszméinek időszerűségét igazolja. A munkaprogram már konkrétumokat sorakoztat, ötévenként tudományos tanácskozást szerveznek, a javasolt kiadványok közt találunk — a Petőfi Irodalmi Múzeum hatalmas anyagára épülő — Petőfi-cikkgyűjteményt, Üdvözöllek emlékezetes hajlék címmel kötetet a költő szülőhelyéről, monográfiát a Petőfi-em- lékhelyékről. Ajánlják pályázatok kiírását, 1 olyan országos rendezvények szervezését, mint például egy rangos képzőművészeti bien- nálé. Az idén avatják Kiskőrösön a szoborparkot, ahol Petőfi műfordítóinak állítanak maradandó emléket, s ősszel ismét megrendezik a Petőfi-emlékhelyek találkozóját, ahol két évvel ezelőtt a; társaság megalapításának: nemes gondolata is megszületett. H. K. K. A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége pénteken ülést tartott, és ezen több jelentős kérdésről tárgyalt. Megvitatta az MSZMP Központi Bizottságának kongresszusi irányelveit. Állásfoglalását eljuttatja a párt Központi- Bizottságának. Az elnökség tájékoztatót hallgatott meg a VII. ötéves terv ipari koncepciójáról és annak társadalmi vitájáról. További napirendi pontként megvitatta a magyar szakszervezetek 1984. évi nemzetközi tevékenységéről szóló jelentést, és jóváhagyta az idei teendőkre vonatkozó javaslatot. A továbbiakban a Miniszter- tanács felkérésére — a társadalmi vitába bekapcsolódva — a terület- és településfejlesztés hosz- szútávú ' feladatait, valamint á budapesti agglomeráció hosszú távú fejlesztési koncepcióját vitatta meg a SZOT elnökségé? Az ülésen elhangzott vita, továbbá a szakszervezetek megyei tanácsainak és a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának véleménye, valamint az ágazati-iparági szakszervezetek észrevételei és egyéb -tapasztalatok alapján az elnökség kialakította állásfoglalását, amelyet eljuttat az illetékes állami szervekhez. Állásfoglalásában az elnökség megállapítja, hogy az elmúlt évtizedben a terület- és település- fejlesztésben számottevő eredmények születtek. A termelőerők elhelyezkedése arányosabbá vált, és ez elősegítette a teljes foglalkoztatást. Az életszínvonal emelése, majd megőrzése az infrastrukturális ellátás javulásával párosult. A szakszervezeti szervek — együttműködve a tanácsokkal — felmérték a jogos igényeket és -lehetőségeket, s tevékenyen közreműködtek abban, hogy társadalmi összefogással javítsák az életkörülményeket A társadalmi munka értéke tavaly már túlhaladta a tízmilliárd forintot. Az eredmények mellett azonban új feszültségek is keletkeztek. Mind sürgetőbbé válik az idős korúak problémáinak megoldása, a lakáshiány enyhítése, ugyanakkor fel kell figyelni arra is, hogy a városok koncentrált fejlesztése csökkentette a falvak népességmegtartó képességét. Az általános fejlődés ellenére mind a termelő, mind a lakosságot szolgáló infrastruktúra színvonala még mindig elmarad az ország általános gazdasági fejlettségétől. A SZOT elnöksége helyesli, hogy a területfejlesztési koncepció a korábbinál jobban épít a helyi adottságokra, erőforrásokra, s az eredmények növelését segítheti a tanácsok önállóságának növekedése. Egyben rámutat, hogy az államnak is igen jelentős feladatai vannak az infrastruktúra fejlesztésében. A gazdaságirányítás korszerűsítése például várhatóan erőteljes differenciálódást idéz elő a termelőerők fejlődésében, ami kedvező hatásai mellett kedvezőtlen aránytalanságokat is előidézhet. Ilyen esetekben a szakszervezetek véleménye szerint elengedhetetlen a központi támogatás. Az elnökség szükségesnek tartja, hogy a hosszútávú koncepciókban pontosan jelöljék meg a központi és -a helyi szervek feladatait. Célszerű lenne arra- Is kitérni, 'hogy a szükséges fejlesztés fedezetének megteremtésében mit vállal az állam, s mit kell az- érdekeltség megteremtésével a helyi gazdálkodó szerveknek és a lakosságnak fedezniük. Az elnökség hangsúlyozza a lakásellátás javításának, az egészséges ivóvíz biztosításának, a megfelelő egészségügyi, kereskedelmi, szociális, gyermekintéz- ményi alapellátás kialakításának nagy jelentőségét. Felhívja a figyelmet a demográfiai hullámhoz kapcsolódó követelményekre. Szükségesnek tartja például, hogy több célra hasznosítható gyermekintézményeket hozzanak létre, s már most meg kell kezdeni valamennyi szinten a nagyobb létszámú korosztályok fogadásának • feltételeit. A szakszervezeték szükségesneK tartják, hogy a tanácsi szeriek intézményesen vonják be a lakosság mind szélesebb rétegeit, illetve a lakosságot képviselő társadalmi szerveket *e célok közös kialakításába. Az elnökség felkéri a területi szakszervezeti szerveket, hogy vegyenek részt érdekeltségi területük hosszútáivú fejlesztési koncepciójának kidolgozásában. (MTI) 1 i Kép és Hang, a rádió és televízió jövő heti műsora (5—6. oldal) A Marcel Carné-soro- zat soron következő filmjének címe: Mire megvirrad. Képünkön a főszereplő: Jean Gabin. (Péntek, tv. 1.: 22.05) A BÍRÓ TOLLÁBÓL Apasági kereset (3. oldal) Művelődés, irodalom, művészet (4. oldal) A HÉTVÉGE SPORTJA (8. oldal) Európa-szerte rendkívül hideg van Egész kontinensünkön az évszaknál néhány fokkal hűvösebb, igen hideg az idő. A német—lengyel síkság és Ukrajna környékén havazik, a Balkán-félszigeten és' Kis-ázsiá- ban esik az eső. Nyugat- és Közép-Európában gyenge hó- szállingózás kíséretében párás, ködös az időjárás. Európa nagy részén napközben —1, —7 fokot mérnek, éjszakánként pedig —15 fok alá süllyed a hőmérséklet. Eszakábbra nappal —15 fok van, éjjelente —20, Európa legészakibb részein pedig hajnalban —40, —45 fokot mérnek. Hazánk időjárását továbbra is az északról áramló sarkvidéki levegő határozza meg, tehát lényeges időjárásváltozásra nem lehet számítani. Napközben jóval fagypont alatt mérnek, éjszaka attól függően, hogy hol borult, hol derült az égbolt, —10, —15 fok lesz a következő napokban, de egyes szélvédett helyeken —20 fok körüli hőmérsékletre is lehet számítani. Sok helyütt a hidegérzet nagyobb, mert szinte az egész országot hótakaró fedi, a hólepel pedig sugározza a hideget. Az országban 5—15 cm-es a hó, elsősorban a Nyugat- és Dél-Dunántúlon 10—19 cm a hóréteg vastagsága. Csehszlovákiában* főleg a Magas-Tátrában lehet sietni, szánkázni, a Csorba-tónál és Ótátrafüreden 30—40 cm a hó vastagsága. Donavalyban 26 cm, Chopok környékén viszont még kevesebb hó hullott, és a sipályák részlegesen használhatók. Romániában a brassói havasokban 50 cm körüli, Bulgáriában Borovec és Vitosa yidékén 40—45 cm-es, Jugoszláviában a Júliái Alpokban 150 cm-es a hóréteg. Ez utóbbi helyen különösen jók .a téli sportlehetőségek. (MTI) A JOBB ÉLETKÖRÜLMÉNYEKÉRT Erősödik a szövetkezetek népességmegtartó szerepe A Szövetkezetek Bács-Kiskun megyei Koordinációs Bizottsága tegnap ülést tartott Kecskeméten a MÉSZÖV székházában. Elsőnek a falvak és szövetkezetek kapcsolatát vitatta meg. Az eszmecsere alapja a Bácskai és Dunamelléki Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének erről szóló jelentése volt. Az előterjesztés készítője, dr. Varga Antal, a szövetség titkára megállapította: a termelőszövetkezetek meghatározzák a lakótelepek gazdasági életét. Egyrészről közvetlenül is segítik azok fejlesztését, áruellátását’ művelődési igényeik kielégítését, másrészről munkalehetőségek teremtésével javítják tagjaik anyagi helyzetét. A közreműködés legáltalánosabb formája az oktatási, gyermek- és művelődési intézmények támogatása. Egyre több helyen járulnak hozzá az óvodai kisegítő-létszámhoz, tartanak fenn * óvodai csoportot Az iskolák és más gyermekintézmények segíté- . séhez a szocialista brigádok is hozzájárulnak. A szövetkezetek támogatják az öregek napközi otthonainak fenntartását. Más szövetkezeti ágazatokkal, elsősorban az áfészekkel együttműködve tartanak fenn amatőr művészeti együtteseket. A sport támogatása is említést érdemel. A körzetben 29 termelőszövetkezet finanszírozza. a községi sportkört. A tanácskozáson Magony Imre, a Kiskunsági Mezőgazdasági Szövetkezetek Területi Szövetségének titkára, saját körzetük eredményeiről számolt be. Elmondta, hogy a szövetséghez tartozó közös gazdaságok szintén hozzájárulnak a községek népesség-megtartó képességéhez. A lakóhelyek fejlesztésében legáltalánosabb a kommunális létesítmények építéséhez, karbantartásához való hozzájárulás. Bedő Tibor, a MÉSZÖV elnökhelyettese saját területükről mondott példákat. A tagság célrészjegyekkel is támogatja a fejlődést. Legtöbbet áldoznak > az amatőr népiegyüttesek támogatására. A vitában többen szóvátették, hogy mind a három szövetkezeti ágazat jelentősen segíti a falusi lakosság életkörülményeinek javítását.' Támogatásuk nélkül ma már elképzelhetetlen az előrehaladás. A tanácsok kevés pénzzel rendelkeznek ahhoz, hogy egy-egy jelentősebb beruházást megvalósítsanak. Szó esett arról is. hogy az arányos teherviselés érdekében szorosabb együttműködés szükséges a három szövetkezeti ágazat között, ebben jelentős segítséget adhat a megyei koordinációs bizottság. Az ellenfepondá- sók feltárásával, a bevált módszerek, tapasztalatok közreadásával csökkenthetik a feszültségeket, amelyek különböző formában jelentkeznek a településfejlesztésben. A megyei koordinációs bizottság az elhangzott észrevételeket továbbítja az illetékesekhez. A tanácskozás, amelyet Miklós Zoltán, a KISZÖV megyei elnöke vezetett, az ipari szövetkezetek segítő szerepét is méltatta. A koordinációs bizottság végezetül elfogadta az ipari szövetkezetek szövetkezeti bizottságának munkájáról szóló jelentést. K. S. ■Nagyiramú gyarapodás ment végbe köznapjainknak ezen a sajátos — mert fontosságát elsősorban a hiányok, a bajok idején megmutató — terepén. A szolgáltatások egy főre jutó összes fogyasztásának értéke 1970-ben 4053 forintot tett ki, 1983-ban 13 440-et ...! Csupán a legutóbbi éveknél maradva: 1980 óta a vásárolt szolgáltatások növelésének mértéke minden esztendőben meghaladta az összes fogyasztás bővülését. Mindez oda vezetett, hogy az összes fogyasztásból a szolgáltatások részesedése 21,6 százalékot ért el 1970-ben, 1983-ban pedig már 26-ot, azaz súlya, szerepe egyre fontosabb,. tehát a velük szemben támasztott mennyiségi, minőségi igények — szinte automatikusan — fokozódnak. Az igények ilyen, • kettős irányú bővülését azonban nem követte — holott követnie kellett volna — a szolgáltatói hálózat korszerűsítése, beleértve ebbe a szervezeti változásokat éppúgy,, mint az érdekeltségi, ösztönzési, Jelszerelési teendők megoldását. Itt a magyarázata annak, miért marad makacsul kísérőnk az álmodozás a pontos, udvarias szolgáltatásról, miért nem lehet abból valóság. Képet ad arról, mennyi a javíttató terhe, gondja, idegeskedése, ha leirjtlk: 1983-ban csupán a szocialista ipar üzenteiben 492 832 esetben végeztek kisebb vagy rutgyobb javítást személygépkocsikon, 132 ezer darab órát igyekeztek hű időmérésre késztetni, 526 ezer esetben szorult rá a tv-készü- lék a nem maszek mester segítségére, mert ezekhez a számokhoz még hozzá kell adni a magánkisipar teljesítményét, a kontárokról, a fusizók- ról nem beszélve... A lakossági szolgáltatási igények kielégítésében egyébként folyamatosan növekszik a magánkisipari szerepe, viszont — meglepő, legalábbis a várakozásokhoz mérten — az új típusú gazdálkodó szervezetek — a köznapi nyelvben kisvállalkozások — részesedése minimális a lakosság szolgáltatásokkal való ellátásában. Ami azt sejteti, könnyebb más utakon, terepeken bevételhez jutni, mint — így minősítik! — a babrás lakossági szolgáltatásban, a háklis megrendelőkkel hadakozva. Vannak ügyek, esetek, amikor a józan ész azt mondatja, maga az igény, túlzott. A külföldön is újdonságnak számító — és gyakran kétes minőségű — készüléket hazahozó turista számolhat vele, bajban lesz, ha a holmi mesterre szorul. Amint az is érthető, ha a világ távoli tájain vásárolt, az egyéni importtal határon belülre került személyi számítógép, híradástechnikai készülék, gépkocsi, seregnyi más alkatrész — meg: gyakorlott szerelő — híján tulajdonosának inkább csak bosszúságot, és nem örömet okoz. Az azonban már nehezen érthető és még nehezebben fogadható el, ha hazai előállítású meg a hivatalos behozatalból származó árukhoz nincsen alkatrész, javítókészlet, szerszám, kettő hozzáértésű szakember. Csupán saját portánkon itthon maradva. Elgondolkoztató és fényt vet bizonyos gyártási, műveletközi — és végel- lenőrzési! — állapotokra, gondokra, hiányokra az a tény, hogy 1983-ban az összes rádiójavítás 61£ százalékát, a színes televízióknál 77 százalékát a garanciális kötelezettségek keretében kellett telje- \ síteni.. ,í Lehetne másként? Például az importált zseb- és karóráknál az összes javításon belül a garanciálisoké mindössze 17 százalékot tett ■ ki. Ami azért elfogadhatóbb arány, mint az előbbiekben említett áruké. Az ilyen viszonyszámok, arányok jól j elzik az ipar tartalékait, lehetőségeit a minőségjavítással elérhető kapacitásnövelésre,. beruházási megtakarításokra, árbevétel-emelésre. Ami bizonyos, kedvére lenne a javítta- tónak, ha már eleve a gyártótól jobbra, megbíz hatóbbra, kevésbé szervizigényesre számolhatna. A gyártó, a szolgáltató szemszögéből nézve azonban miért lenné fontos, mi van kedvére a vevőnek, a megrendelőnek?! Hiszen van-bevétel, van nyereség... Van, ám mutatkoznak jelei amuík, hogy feltehető lesz a kérdés: meddig? L G.
