Petőfi Népe, 1985. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-21 / 16. szám
1985. Január 21. • PETŐFI NÉPE • t A KONGRESSZUSI IRÁNYELVEK VITÁJA A GAMF-ON Tisztelet az alkotó Kapjon nagyobb anyagi támogatást az oktatás; értékének megfelelően ismerjék el a hatékonyabb munkát, gyorsuljon a műszaki fejlesztés, az egyéni érdek jobban közelítsen a közösségihez, általában pedig: a maga beosztásában mindenki nyújtsa képességei maximumát — így lehetne összegezni a kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola kommunistáinak véleményét, amelyet — a kongresszusi irányelvek fölötti vitában — csütörtök délutáni taggyűlésükön fejtettek ki. A csaknem négyórás eszmecserén felszólalt Romány Pál, a megyei pártbizottság első titkára is. i— Az irányelvekben megfogalmazott célokkal teljes az egyetértés vont mérleget vitaindítójában a kibővített pártcsoport- éntekezHeteken elhangzottakról Atter Róbert, a pántalapszervezot titkára. — Természetesen — tette hozzá — módosító javaslat, egyéni vélemény sok volt, és negyven pártönkívíili is élt a hozzászólás jogával. A taggyűlésen kibontakozott vitában társadalmunk minden fontos kérdése szóba került. Fa. zekasné dr. Berta Mária iama az esélyegyenlőtlenségre hívta fel a figyelmet, amely Budapest és az ország eltérő fejlesztéséből következik. „Nem helyes, hogy vidéken az alacsonyabb szintű szolgáltatás is drágább, mint a fővárosban” — vélte. A végzett munka szerinti differenciálás igazságosabb és hatékonyabb lehetne, ha különbséget tennének az egyszerű és bonyolult munka között' — adta közre közösségének véleményét. Szabó Béla óvott a beruházások további „fékezésétől”, mert így tartalékaink felélésének veszélye fenyegethet. Az előrelépéshez egyébként — jegyezte meg — nemcsak .anyagi, hanem szellemi beruházások is szükségesek Dr. Papp István szerint a mai kor túlhaladt a társadalmi szerkezet hagyományos fölfogásán, bár az irányelvekben még mindig a két alapvető osztály és rétegek szerepelnek, ami azért okoz gondot, mert maga a párt is finomabb dtruktúrafelfogást alkalmaz mindennapi gyakorlatában. Népesedéspolitikai kérdésekről szólva dr. Papp István kifejezte reményét, hogy a jövőben talán lesz pénz a családi pótlék folyósítására az v érettségi után is, a főiskolai, egyetemi diploma megszerzéséig, könnyítve ezáltal a to- vábbtanítás szülőkre háruló nem kis terheit. Gulyás Mihály a gazdasági ha* tékonyság-növelés egyik alkalmas eszközének a felszabaduló munkaerő szakmai átképzési rendszerének kifejlesztését tartaná. Sürgette a teljesítmény szerinti bérezést és a munka értéke szerinti differenciált elosztást. Dr. Kulcsár Béla szerint Magyarország jövőbeni lehetőségei attól függenek, helyt tud-e állni a nemzetközi piacon, ebben pedig az iparnak és a felsőoktatásnak van és lesz-meghatározó szerepe. Ami az utóbbit illeti: a főiskolák, egyetemek eszközellátottsága nem éri el a megfelelő szintet A GÁMF-on például csak egy működőképes számjegyvezérlésű fémmegmunkáló gép található. de ezt is a hetvenes évek elején gyártották — tehát az újat csak papírról tudják oktatni. Vita kerekedett: több felszólaló sürgette szorosabb kapcsolat kiépítését azokkal az üzemekkel, ahol már működnek a legmodernebb gépek. A tudomány és a gyakorlat összefogása nyilvánvalóan nemcsak a gyárakat gazdagítaná, hanem a főiskolát' bevételhez is juttatná. A költségvetésinek az évtized végéig — így vélte dr. Kapitány Sándor, a GAMF főigazgatója — aligha lesz több pénze a felsőoktatásra, ami ném azt jelenti, hogy le kell mondani a fejlesztésről. Ehhez azonban a kiképzett tanulókon kívül is fel kell mutatni konkrét, a gyakorlatban hasznosítható kutatási eredményt, amire a kongresszusi irányelvek is orientálnak. Tóth József hozzászólásában beszélt a tömegkommunikációról (nagy fejlődés, hogy a magas színvonalú Heti Világgazdaság már százezren felüli példányban jelenik meg: stagnálás, hogy a hírműsorok továbbra sem avatják be az embereket), a fiatal diplomások helyzetéről (sokhelyütt még mindig ők a legolcsóbb munkaerők), a magánerős lakás- építkezésről (egyre inkább a tehetős rétegek privilégiuma lesz) és a szellemi munka elismeréséről (meg kell gátolni további értékvesztését). Dr. Madarász László arra hívta fel a figyelmet, hogy a társadalomban újabb differenciálódási jelenségek vannak, azaz növekszik a tehetősek és a kevésbé tehetősek száma. Az érdekviszonyokról szólva javasolta: abban kellene — a mainál jobban — érdekeltté tenni az embereket, hogy közös céljainkért dolgozzanak. . , . Romány Pál, a megyei pártbizottság első titkára felszólalásában gazdasági, kulturális és ideológiai kérdésekkel foglalkozott, ismertetve és összegezve azokat a véleményeket, amelyek a kongresszusi irányelvek fölötti vitákban a pártalapszervezetekben elhangzottak. — összességükben hasznosak, tanulságosak a viták — jelentette ki. — Megértés fogadja a párt politikáját, helyeslés a kibontakozás további irányát. Van olyan téma is, melynek kapcsán bírálják a politikai gyakorlatot. A kommunisták számára ez azt a feladatot adja, hogy érvelve, a helyes politika melletti kiállással meggyőzzék a kétkedőket, s a változtatást segítsék, kezdeményezzék ott, ahol Indokolt és lehetséges. A társadalmi közmegegyezés — a céljainkat illető embernek egyetértés — a cselekvési egységben válik gyakorlattá, s bizony, ezekben a változó, nehezebb időkben a bírálat is több. A vitákban — elvszerűen, pártosan — részt kell vennünk, hiszen vezényszóval nem lehet megválaszolni nyitott kérdéseket. A megyei pártbizottság első titkára a társadalom differenciálódásával kapcsolatban hangsúlyozta : figyelembe érdemes venni azt is. hogy milyen szinten törtéhik, hiszen, mint mondotta „mi nem a szegénység szocializmusát hirdettük meg”, s aki jól dolgozik, a társadalom számára nélkülözhetetlen munkát végez, megérdemli, hogy több anyagi javat birtokolhasson. — Az irányelvek vitájában pártunk kultúrpolitikáját is éri bírálat. Miket mondanak? Egyik oldalról azt, hogy a párt túl sokat „enged”, „elnéz” bizonyos jelenségeket. Akik ezt állítják, hozzáteszik: „meg is értik”, hogy nem léphetünk fel határozottabban, mert a Világbank és más tőkés csoportok ettől az „engedékenységtől” tették függővé a további hiteleket. A másik oldalról épp az ellenkezőjét vetik a szeműnkre: azt, hogy túl gyakran „avatkozik be” a politika a kultúrába, és helyesebben tenné — tudniillik: a párt —. ha kivonulna onnan. i— Álláspontunk — mondta Romány Pál — világos. Nem akarunk, és nem is fogunk kivonulni sehonnan, mert akkor valakinek oda be kellene vonulni. E tekintetben az MSZMP politikája változatlan: azt valljuk, hogy kulturális életünkben helye van mindennek, ami az emberi haladást, a humanizmust, az érték- közvetítést szolgálja, és az ilyen műveket támogatjuk is. De sem politikai, sem anyagi támogatásban nem részesítünk a társadalom emberi céljaival ellentétben álló „műveket”. Pártunk nem „engedékeny”, és nem is „keménykezű”. de azt joggal elvárja, hogy a törvényeket mindenki megtartsa. Ha nem —■, ahogyan eddig, a jövőben is — el fognak járni a? illetékes hatóságok. A jogalkalmazás a törvényeink szellemében, a magyar előírások szerint történik. Alapelvünk világos: tiszteljük az alkotó embert, akár buszt vezet, akár tehenet fej, akár számítógépprogramot szerkeszt. Tiszteljük az értelmiséget, mert munkája során formálja mások értelmét a társadalom érdekében — mondotta egyebek között Romány Pál.. A továbbiakban még három hozzászólás hangzott ét Dr. Dut- Icay György véleméinye szerint „ahhoz, hogy gyorsabban előrehaladjunk, átlagon felüli ötletek keHHeriek”. Dr. Süek Vilmos az oktatás minden szintjének fokozott támogatásált kérte. Nagy né Cséky Zsuzsa pedig a társadalom alapsejtjének, a családnak a fokozott segítését húzta alá. A taggyűlésen elhangzott valamennyi észrevételt, javaslatot összegzik és továbbítják a felsőbb pártszerveknek. Ballal József KÉPERNYŐ Sportmúzeum Gyakorlataiért napjainkban kevés pontot kapna Keleti Ágnes ... Sokat fejlődött a tamás port világszerte. Fejlődött? A bámulatos szál tósorozatokat, az emberi test és a természet törvényeit szinte meg. kérdőjelező mutatványokat látva igennel válaszolnának a legtöbben, ha megfeledkeznénk a sport eredeti, nemes céljairól. A helsinki olimpia egyik hőse, a csaknem három évtizede külföldön élő egy. kori magyar válogatott is a „mindenáron sikert” veszélyeire figyelmeztetett a jól szerkesztett Sportmú- zeum legutóbbi adásában. Éppen a legjobb bajnokok sorsa példázza: csak azok számíthatnak tartó, san babérokra, akik a csúcson serrt felejtik, hogy az erő, az egészség, a szépség élteti a sportot. A kitűnően kérdező Gyulai' István kitágította a műsor kereteit. Történelmi távlatot kapott egy nagy akaratú asszony portréja, (Vajon kinél rejtőzködött 1944-ben Szalkszentmártonban az üldözött kislány? Szívesen közölnénk bujdosásávai kapcsolatos visz- jszaemlékezést.) '• ' Hírháttér Mester Ákos a legritkábban minősíti kimondott szavakkal az egy-egy ügyről elhangzó állásfoglalásokat, intézkedéseket. „Csak” kíméletlenül porato. san kérdez. A válaszadásra fölkértet készteti őszinte helyzetfeltárásra I Ha megpróbál kibújni a .netán kellemetlen felelet alól, kitérőket keres, általánosságokat ködösít. Mester Ákos finoman, értésére ad. ja: másra kíváncsiak a hallgatóik. Többet ő sem tehet. Annyit már elért, hogy a Hírháttér kamerái elé meghívottak közül egyre többen érzik: a reális .tájékoztatás hivatali kötelességük. H. N. Az utcán Venerdnda űr megállított az utcán egy járókelőt. — Bocsánat — szólította meg—, nem felej- tett el valamit? — Ki? Én? — kérdezte csodálkozva az úr. — Természetesen maga — válaszolta Ve. neranda. — Nem felejtettem el semmit — mondta a a járókelő, és kíváncsian bámult Veneranda úrra. — Biztos benne? — Abszolúte. De egyáltalán, hogy jutott az eszébe, hogy megkérdezze, nem felejtettem-e el valamit, amikor .nem is ismer? — Miért? — ellenkezett Veneranda úr. — Talán mindenkinek ismernie kell engem, aki ' elfelejt valamit? Akadhat, aki egyáltalán nem ismer engem, és közben elfeledkezik egy csomó dologról. Nem gondolja? — Természetesen — ismerte el az úr vonakodva —, de én nem felejtettem el semmit. — Nagyszerű — mondta Veneranda. — Tér. mészetesen el kell ismernie, hogy én ezt nem tudhattam, éppen azért, mert nem ismerem magát. — Nem ismer engem, és nem széayelli magát, hogy megszólít az utcán, és ilyen ostobaságokkal traktál! — kiabált a felbőszült úr. — De hiszen én nem vagyok köteles min. denkit ismerni a városban — mondta Veneranda úr. — Tán csak nem az én hibám, hogy éppen magát nem ismerem, maga, maga... díszpinty! Először látom, maga meg rögtön azt feltételezi, hogy ismerném kellene magát. — Ugyan, dehogy — hátrált az úr. — Ugyan, dehogy... — utánozta Veneranda türelmét vesztve. —* Maga egy abszolút pimasz fráter, csak rabolja az ember idejétf\ — És hátat fordított neki, s dörmönve távozottI Carlo Manzoni Zákemszky László fordítása ÁRAK ÉS JÖVEDELMEK I Garancia: a Aligha van az országban olyan .bérből és fizetésből élő ember, aki örömmel fogadta a januári központi áremelések hírét. Talán még az árszakértők sem kivételek e szabály alól, akik — a kormányzat útmutatásainak eleget téve — részletesen kidolgozták, s a vezető fórumok elé tárták az árrendezések tervét. Más kérdés, .hogy ők — közgazdászok lévén — sokaknál jobban tudják, hogy nem az. óhajaik függvénye az árszintkérdés. Még a több száz milliós lakosságú országok sem függetleníthetik magukat a nemzetközi árviszonyoktól, hát még azok, amelyeknek a nemzeti jövedelem minden' második forintját külföldön, kell reá. lizálniok. Az élet már megtanított, bennünket arra, | ’ hogy az árügyekben sem lehet struccpolitikát |jj folytatni, hiszen az az orszálg. amely megkísérli, hogy az árakat tartósan eltérítse a valóíj di értékektől, előbb-utóbb lehetetlen, helyzetbe kerül. Mivel az árak nem a tényleges ráfordításokat tükrözik, egyre körülményesebbé válik, mind jobban elszakad a valóság talajától a népgazdasági, illetve vállalati tervezés. a kalkuláció; és társadalmi méretű pazarlás üti fel a fejét. Hogy a legkézenfekvőbb 0 példát említsük, gondoljunk csak arra, hogyan bántak nálunk néhány éve még a kenyérrel! Tanulságos külföldi példák igazolják, hogy az élet, a gazdasági élet törvényszerűségei előbb-utóbb kikényszerítik a valóságos árviszonyokat. Ezért jobb az évenkénti- kisebb §1 — ibár még mindig nem jelentéktelen — áremelésekkel haladni a valóságos értékviszonyok, az értékarányos árrendszer kialakítása felé. Ennek vagyunk tanúi most is. Felületesen szemlélve, az idei központi áremelés is olyan, mint amelyeket az elmúlt esztendőkben átéltünk: az év elejére rögzítették. Ám aki egy kicsit jobban elmélyed az ország gazdasági helyzetét elemző dokumen- j§ turnékban, .mindenekelőtt a párt Központi Bizottsága december 4-i üléséről szóló közleményben. az meggyőződhet arról, hogy az 1985-ös év esélyei, lehetőségei több vonatkozásban eltérnek a megszokottól. Hogy a legfontosabbal kezdjük: a legnehezebb idősza. kon mát túl vagyunk. Bár az ország külgazdasági egyensúlya még törékeny, színvonala, sabb gazdálkodást és jobb •munkát feltételezve azért már arra is futja az erőnkből, hogy a gazdasági növekedés üteme — ha aránylag szerény mértékben is — élénküljön. Ez az esély, lehetőség szorosan összefügg a másik új vonással is: ugyancsak a jobb munkát és színvonalasabb gazdálkodást feltételezve — ezt mindig hangsúlyozni kell, még ha ismétlésnek látszik is — ebben az évben már elérhető, hogy rió csökkenjen tovább a beruházások mértéke és — ami a jelen áremelés idején különösen fontos — a dolgozók reálbére. Erről ts egyértelműen szól a KB már említett közleménye, amikor leszögezi: a fogyasztói árszínvonal legfeljebb 7 százalékkal növekedhet, ebből 3 százalékkal az ; . alapvető fogyasztási cikkek, szolgáltatások jobb munka ára. „A teljesítmény tervezett javulása ese— \ tén — a bér. és keresetszabályozás, a bérpolitikai intézkedések és a bérpreferenciák együttes hatálsára — a keresetek átlagosan 7—7,5 százalékkal emelkedhetnek”. Amint tudjuk, a legtöbb üzemben már megkezdődtek a bér. fejlesztési kalkulációk. Itt kell megjegyezni, hogy lesznek olyan — a versenyszférába tartozó — cégek is, amelyek nem tudnak majd 7—7,5 százalékot fizetni, de azért az elhibázott .gazdálkodásukat okolhatják elsősorban. Csak saját maguknak tehetnek szemrehányást, ha j| értékes embereik elpártolnak tőlük, vagy — ahogy a közgazdasági szakzsargon mondja — munkaerővesztesek lesznek. (Ez is intő jel lesz e vállalatok számára: változtatná kell!) Űj vonás az is. hogy az idei központi áremelések meglehetősen kiterjedt jövedelem- J| politikai intézkedésekkel párosulnak. (Ezért nem igazságos csak az áremelésekre figyel- jjj ni, hiszen az ár- és jövedelempolitikai intézkedések — az 5—10 évvel ezelőtti gyakórlat- tól eltérően — nem standardizálnak. Tehát nem azt mondják, hogy mindenki kap tegyük fel 200 forint „fájdalomdíjat” a fizetése mellé, hanem rétegenként differenciálnak. Aki elolvassa a nyugdíjak, a családi pótlékok, a GYES, az anyasági segélyek összegének növekedéséről, kiterjesztéséről szóló közleménye, két, az meggyőződhet arról: enyhíteni akarnak a nehezebb helyzetben, lévők során. Igaz. hogy nem tudnak annyit könnyíteni, mint szeretnének, de azért érezhető, érzékelhető segítség ez. Sok kérdés, jut ilyenkor az emberek eszé- ;S be, az is például, hogy meddig kell számítani még ilyen mértékű, vagyis 7 százalék körüli áremelésre? A múlt esztendő végén kérdeztük meg erről Szikszay Béla államtitkárt, az Országos Anyag- és Árhivatal elnökét, aki elmondotta, hogy még ebben az évtizedben, nagyabb részt az elkövetkező 2—3 évben be kell fejezni az értékarányos árrendszer kialakítását. De már most arra törekszik a kormányzat, hogy az évi árszintemelkedés 3—4 százalék felé közeledjék. Ehhez már johban hozzá lehetne kötni az anyagi ösztönzést, a ß—8 százalékos jövedelemnövekedést, az életszínvonal érzékelhető emelkedését. Egy újabb kérdés az is, van-e biztosíték ar. ra. hogy nem haladjuk meg a tervezett 7 százalékot. hiszen az inflációs nyomás igen erős. Ez valóban így van. De — amint minden újságolvasó megtudhatta — még a múlt év végén fogadta el az országgyűlés a tisztességtelen gazdálkodásról szóló .törvényt. Erősödött, színvonalasabb lett az árellenőrzés, korszerűbbé vált a piacfelügyelet, mint azelőtt. Amint Zöldség- és- gyümölcsárak vámszedői elleni -rß határozottabb fellépések bizonyítják, kor. ► dóban tartható a spekuláció. rj>'U A legfőbb garancia persze a jobb munka, a színvonalasabb gazdálkodás, mert csak az hoz létre új és elosztható értéket. Magyar László .1 BAJA TÉL! KIKÖTŐ • A Duna magyarországi Mg kaszán több téli kikötő található — a dunaújvárosi, a csepeli, H angyalföldi, a komáromi —, óó talán legkedveltebb közöttük g bajai. Az ok egyszerű: A Súgó* vica álló vizében horgonyló hajókat nem fenyegeti a jégzajláa veszélye, amely képes összerop* pantani a tengerjáró monstrum mókát is. • Az óvatosság azért nem árt: a téli kikötő területén képződő jégréteget naponta feltörik: az Érd és a Budapest hol együtt, bol pedig külőn-külön cirkál a parthoz simuló hajótestek mellett. Ahol szabaddá válik a víz, ott élelemhez — apró halakhoz, különféle hulladékokhoz — juthatnak a sirályok. Hajdan a farkasok is föllopakodtak a Duna jegén Baja városáig. (Straszer András képriportja)
