Petőfi Népe, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-13 / 292. szám

1984. december 13. • PETŐFI NÉPE • 5 VASÁRNAP ÓTA LÁTHATÓ Földi Péter kamarakiállítása • Akutba esett borjú. (Fotó: Kiss Béla) Földi Péter 1949. augusztus 11-én, Somoskőújfaluban szüle­tett. 1968—72 között az Egri Ta­nítóképző Főiskola matematika­rajz szakán tanult. 1973-tól szülő­falujában él, tanít. 1978—81 kö­zött Derkovits-ösztöndíjas volt. A Kecskeméti Galériában most lát­ható rajzai egy képsorozat tervei. Életről, festésről, hagyományról való nézeteit a Művészet című lap ez év májusi számában kö­zölt interjúból tudjuk meg, ame­lyet Sinkovits Péter készítet. □ □ □ „A főiskola után festettem absztrakt képeket is, főleg olyan pollockos és hartungos, expresz- szív, majd lírai absztrakt festmé­nyeket. De hamarosan abbahagy­tam. Az absztrakció tanított meg a látvány lényegét megragadni, de ezen az úton nem tudtam to­vábbmenni. Hamarosan világossá vált számomra, hogy nekem más dolgom van. Hazajöttem Somos­kőújfaluba, és itthon találtam meg az igazi inspirációs forráso­kat. Azokat a dolgokat festem azóta is, amelyekkel együtt élek gyermekkorom óta. Azt hiszem, egy faluból is meg lehet ítélni a világot. Számomra szülőfalum az etalon a világhoz Ehhez azonban meg kell érteni az itteni tárgyak, motívumok összes jelentését, és akkor ez a festészet is időszerű­vé, korszerűvé válik ... A kortárs festők közül Tóth Menyhértet szerettem a legjob­ban Mikor a kiállítását láttam, az volt a benyomásom, hogy min­dent elfestett előlem. Később megnyugodtam, hogy maradt még nekem is téma ... ' Számomra a hagyomány, első­sorban a népművészeti hagyo­mány rendkívül élő, eleven inspi­rációs forrás. A népművészet megtanított arra, hogy nem kell megijednem, ha nagyon szűk ke­retek között mozgok, ha csupán egy-két motívumot variálok, mert ezek számtalan lehetőséget rejte­nek magukba. A motívumok mi­nősége, differenciálható, és ezzel a jelentése is megváltoztatható ... Nagyon fontos számomra ma­ga a festés folyamata. A képnek tükröznie kell önmaga alakításá­nak menetét, az én mozgásomat, és érzékeltetnie kell azt a fegyel­mező akaratot is. amely létrejöt­tét elősegítette. Mozgásomnak ki­számítottnak, rendezettnek kell lennie, hogy a kép megalkotásá­hoz közelebb vigyen és ne távo- lítson el tőle. A festményen a lassú építgetés, a többszöri átfes­tés következtében egyre vasta­gabb festékréteg keletkezik. Így a befejezett kép nem a pillanat­nyi állapotot rögzíti, hanem egy folyamatot. Hitelesebben tudósít nemcsak a témáról, hanem rólam is, aki ennek a folyamatnak ré­szese vagyok. Távolról közelítek a képhez és fokról fokra jutok el addig, amíg pontosnak érzek min­den egyes motívumot. Egyrészt belülről kifelé építem fel a for­mát, másrészt kívülről befelé kö­zelítek hozzá, hogy a két ellenté­tes erő hatására a motívum szin­te önmaga alakítja ki a saját for­máját. Az egymásra rétegződő ritmusok, gesztusok számomra az élet ritmusát adják. Nekem na­gyon sokat jelent ez a falu. Itt élnek szüleim, nagyszüleim. roko­naim, a feleségem családja is, és már tizenegy éve tanítok az isko­lában Ebből a kicsiny faluból már négyen kerültek a képzőmű­vészeti gimnáziumba, tanítvá­nyaim közül is néhányan a kép­zőművészetet választották. Én nem festőművésznek, hanem el­sősorban tanárnak tekintem ma­gamat, aki fest, de számomra a festés jelenti az egyetlen lehető­séget arra, hogy emberként él­jek.” író és közélet Szegeden Tömörkény, Móra Ferenc, Juhász Gyula, Debrecenben Ady Endre, Tóth Árpád művelte nagy kedvvel a századfordulón, a szá­zad első évtizedeiben a publicisztikát. Egy kis mai kézikönyv így határozza meg népszerű for­mában a publicisztika fogalmát: „az irodalom­nak az az $ga, amely a politikai és társadalmi élet kérdéséit az időszaki sajtóban tárgyalja” A publicista pedig — ugyané kézikönyv szerint — a közíró, a hírlapíró, aki a publicisztikát ír­ja. Ady Endre alig huszonkétévesen írta meg első igazi publicisztikáját a Debreczení Főisko­lai Lapokban, amelyben rögtön a közepébe vá­gott: foloszlátták a budapesti Egyetemi Kört, mert politizált. Rögtön a közepébe vágott, már a kilencedik, újságban megjelent írásában po­litizált, művelte azt, amit ma közéletiségnek hí­vunk. Közéletiségnek, elkötelezettségnek. Deb­receni joghallgató, verseket ír, hibátlan, ómódi költeményeket, s eközben lobban fel egész éle­tén át tartó szerelme az újságírás iránt. Mégpe­dig úgy, ahogyan az imént láttuk: politikusán, közéletin, elkötelezetten. Nagy irodalomtörténe­tünk meg is jegyzi: publicisztikájában bontako­zott ki a költő. Az már mellékes, hogy nem Deb­recenben, hanem Nagyváradon, a Kossuth Lajos által magyar Birmingham-nek nevezett város­ban. „ ... hallatlan publicisztikai gondolkodó tehet­ség” — írja róla nagy irodalomtörténetünk. Ez a legnagyobbaknak kijáró elismerés, ám az utó­kor nemcsak Ady Endre, hanem például Juhász Gyula, Krúdy Gyula, Móricz Zsigmond Tanács- köztársaság-ideji cikkeit is ugyancsak nagyra becsüli. Sőt még az azután írottakat is. Igen, példálózunk. Példálózunk Adyval, Ju­hász Gyulával, Tóth Árpáddal, a régiekkel, az irodalomtörténet nagyjaival, mert ők mind-mind arra példák: az irodaiam és a közélet elválaszt­hatatlan. Az irodalom és a közélet, vagyis az irodalom és a politika, régi értelmében véve a politika szót. Példálózunk velük, mert eszményképünk az író, az irodaiam közéletíségvállalása. Az MSZMP művészetpolitikájának időszerű feladatairól szó­ló dokumentum, amelyet az MSZMP KB mel­lett működő Művelődésipolitikai Munkaközösség alkotott, s amelyet a Társadalmi Szemle 10. szá­mában tettek közzé, azt írja: „Kedvezőtlenül befolyásolja a fiatál művészek pályakezdését, hogy az elmúlt években a művészeti főiskolai képzésben is érezhetően csökkent a szakmai- mestensegbeli felkészültség és tudás, az elköte­lezett társadalmi-közéleti szerepvállalás becsü­lete”. Még előhb: „Szaporodnak a művészi be­felé fordulás, a társadalmi kérdések iránti kö­zömbösség példái is. Az alkotók egy része kí­vülállóként tartózkodik mindenféle társadalmi elkötelezettségtől...” Ady Endre meg a többiek közéleti szerepet vállaltak dokumentumok nélkül. S most hibáz­tassuk a maiakat? Nagyon kemény kérdés, alig­ha válaszolható meg röviden: miként is alakul ma úgy, ahogyan alakul az író és a közéleti sze­repvállalás viszonya. A Művelődéspolitikai Mun­kaiközösség is azt konstatálja: csökkent az elkö­telezett társadalmi-közéleti szerepvállalás becsü­lete; nő a társadalmi kérdések iránti közömbös­ség. Ismét Ady Endre. Huszonkétévesen politizál. Közéletet él, mert hiszen politizál. És a maiak? „Szaporodnak a művészi befeléfordulás, a tár­sadalmi kérdések iránti közömbösség példái is — olvashatjuk a Művelődéspolitikai Munkakö­zösség állásfoglalásában. — Az alkotók egy ré­sze kívülállóként tartózkodik mindenféle társa­dalmi elkötelezettségtől, általános szkepszist, ki­ábrándulást sugall'’. Az író és a közélet viszonya, amely nemcsak sajátosan magyar, nemcsak a magyar irodalom­ban élő kapcsolat, ma egyre inkább elsőn do lkod- tatói Kevesen »annak, akik egyként írók és közírók. Kevés a Bertha Bulcsú, aki jelensége­ket ír meg az Élet és Irodalomban, amelyek azonban mindig a teljes egészre utalnak. S ke­vés a Mezei András, aki az Ilyen gazdagok va­gyunk? emlékezetes kérdését tette föl néhány esztendeje. Nemcsak Ady Endrére, nemcsak Ily- lyés Gyulára, Veres Péterre, Sarkad i Imrére hi- váíkozhatunk, a régiekre, a régebbiekre, az iro­dalomtörténetbe áttűntekre. a maiabbakra, az előbbiekre Is: Bertha Bulcsúra, Mezei Andrásra. Ám ritka kivételek ők; alig-alig vállalkozik író arra, hogy közíró is legyen. A publicisztikát egy­re inkább csak az újságírók művelik, holott a klasszikus időkben a publicisztika az irodalom ága volt. Talán a korszak bonyolultsága nem kedvez az író és a közélet természetes viszonyá­nak? Talán az nem ösztönzi őket arra, hogy meg­írják tűnődéseiket? A Művelődéspolitikai Munkaközösség állás- foglalása — idéztük — azt írja: „Az alkotók egy része kívülállóként tartózkodik mindenféle tár­sadalmi elkötelezettségtől...” A művelődéspo­litika tehát — benne rejlik a mondatban — igényli az elkötelezettséget, s nemcsak a szép­irodalomban. Az elkötelezettséget, a közéleti munkát. Nem egyszerű, de nem is lehetetlen a szépírói és a közírói munka harmóniája. Gy. l. Gyarapodott a Szépművészeti Múzeum iüp Bemutatjuk a Balázs Béla Stúdiót A Balázs Béla Stúdió 1964 óta tartja nyitva ka­puját a pályakezdő, fiatal filmes nemzedék előtt. Valójában, már évekkel korábban is működött egy félhivatalos klub, ahol az ifjú alkotók megvitat­hatták a frissiben elkészült filmjeiket. Az ötletet is ez a klub sugallta: hozzák létre a fiatalok szárnypróbálgatásait elősegítő, lehetőséget kínáló állandó stúdiót. így született meg a Balázs Béla Stúdió. • Jelenet Schiffer Pál Hosszú futásodra. filmjéből. .. című Jó néhány értékes képzőművé­szeti alkotás, régészeti ritkaság és muzeológiai emlék került a Szépművészeti Múzeum tulajdo­nába az előző hónapokban. A múzeum Régi Képtárának spa­nyol gyűjteménye többek között két, világviszonylatban is ritka­ságnak számító középkori oltár­képpel gazdagodott. A Szépművé­szeti Múzeum két antik gyűjtemé­nye a klasszikus egyiptomi művé­szet néhány értékes darabjával, valamint Egyiptom görög-római, Illetve kopt művészetének számos emlékével gyarapodott ebben az évben. Az időszámításunk előtti harmadik évezredből származó kerámiák, edények, agyagból ké­szült festett vázák, valamint egy időszámításunk előtti 3500-ból származó Anyaistennő-szobrocs- ka is a múzeum gyűjteményébe került. Kiállítják jövőre azt a Ke­mény-gyűjteményt is, amely a közelmúltban került a Szépmű­vészeti Múzeum tulajdonába. Ke­mény Zoltán — a magyar szár­mazású világhírű szobrászművész — özvegyének adománya révén ugyanis egy több száz darabból álló fémdombormű-, festmény- és rajagyűjfeménnyel gazdago­dott a múzeum. Alapító tagjai voltak Máriássy Judit, Elek Judit, Gábor Pál, Gyöngyössy Imre, Rózsa János, Huszárik Zoltán, Kardos Ferenc, Kézdy Kovács Sándor, Tóth Já­nos, Novák Márk és Gál István. Ma már jól csengő nevek a film­szakmában. — A fiatal rendezők, vagy opera­tőrök nem, vagy csak nehezen kap­ták meg az első megbízatásaikat. A md stúdiónk viszont lehetősé­get kínált az önálló munkáihoz — mondja a Balázs Béla Stúdió tit­kára, Pintér Judit, ákit a Pasaré­ten levő Filmgyárban kerestünk meg, hogy képet kapjunk az el­múlt évék munkájáról és a jelen lehetőségeiről. A Lumumba utcai filmgyárban alakult meg, és indult útjára az első csoport. — Már az indulás is felkeltette a szakma figyelmét — folytatja Pintér Judit. — Hiszen Szabó Ist­ván Te és én, Sára Sándor Cigá­nyok című filmje San Franciscó­ban, illetve 'Lipcsében fesztivál- díjat nyertek. A Te és én később még egy nagydíjat kapott Fran­ciaországban. Ezek voltak az első nemzedék kiemelkedő alkotásai. A csoport akkoriban még nem rendelkezett közös programmal, csupán az együttműködés szük­ségessége. a közös alkotóműhely inspirálta őket. Huszonhat fiatal­ember szövetkezett egy közös gondolat jegyében. — Azóta bizonyára többen tar­toznak a stúdióhoz. — Ez jelentette a legnagyobb problémát. A főiskoláról kikerü­lők automatikusan nálunk ke­resték lehetőségeiket, tagok let­tek, de jöttek hozzánk idősebb •filmesek is. Az útkeresés ideje volt! A stúdió létszáma felduz­zadt ötven főre. Az volt a baj, hogy évente mindössze 5—6 film elkészítésére vállalkozhattunk. — Jött a következő „balázsbé­lás” nemzedék. • — Igen, de öt-hat év múltán már jobb helyzetben volt az új ■nemzedék (Szomjas György, Gaz­dag Gyula vagy Kósa Ferenc). Az ő nevükhöz már újabb kor­szak kapcsolódik: tudományosan megalapozott szociológiai iskola. Ök már konkrét program szerint dolgoztak. A cinema verite mód­szereivel az élet közvetlen fény­képezésére vállalkoztak. Legérde­kesebb alkotásaik között olyan filmek találhatók, mint Schiffer Pál Hosszú futásodra mindig szá­míthatunk vagy Huszárik Zoltán Elégia című munkája. — A leg­jellemzőbb vonulatuk a doku- menitarista irányzat. Ez folytató­dik ma ds Dárday, Szalay, Vitézy dokumentumfilmjeiben: — Kik lehetnek a stúdió tagjai? — A Színház- és Filmművésze­ti Főiskola valamennyi hallgatója már negyedéves korában dolgoz­hat a stúdióban. Azok is csatla­kozhatnak hozzánk, akiknek nincs főiskolai végzettségük, per­sze, ha már előzőleg valahol bizo­nyították rátermettségüket. Jelen­leg nyolcvan tagunk van, köztük 58 hivatásos rendező vagy ope­ratőr. A többiek más pályákról, területekről érkeztek. — Hány filmet készítenek éven­te? — Sajnos, ma sem jobb a hely­zet, mint induláskor. Évi 6—8 film forgatására vállalkozhatunk legfeljebb. Az idei pénzkeretün­két már szétosztottuk, körülbe­lül nyolc kisfilmre elég. —1 Minden elkészült filmet be­mutatnak? — A leforgatott munkákat le­vetítik a tagság előtt, és közösen megvitatják. Ami a bemutatást illeti, sajnos ma sincs kapcsola­tunk a MOKÉP-pel, s a fiatal rendezők munkáit legfeljebb a filmklubokiban vetítik. t— A „balázsbélások” olykor külföldön is sikereket aratnak. — Ez igaz. Gyakran látogatnak el hozzánk külföldi filmesek ás, hogy megnézzék 'legújabb termé­sünket. Stúdiósaink szép számmal hoznak haza díjakat a különböző rövidfilm-fesztiválokról is. Az utóbbi esztendőkben nyólc—tíz kistfjlmünket vetítették, illetve vetítik jelenleg is Londonban, Birminghamban, Belgrádban. — Hogyan fogalmazhatnánk meg ennyi év fennállása és mű­ködése után a Balázs Béla Stú­dió helyzetét? — Általában gazdasági nehéz­ségek jellemzik helyzetünket, de ennek ellenére minden évben születik. egy-két jó film. Nincse­nek nálunk nagy törések, hul­lámhegyek vagy hullámvöl­gyek. Hogy segítsünk ma­gunkon, mi is 'kooperációs lehe­tőségek után kutatunk, és úgy tűnik, erre nyílik is mód. Sz. B. Szolgáltatás — Elnézést kérek, itt van a szabóság, ahol a lakosság- ré­szére dolgoznak? — Igenis, kérem. Mivel szol­gálhatok? — Csak egy apróságról van szó. Látja, tele van mindkét kezem, és nagyon melegem van. kigombolná a ruhámat a nyakamnál? — Nem tehetem, nagyon sajnálom. Nem vállalunk ki­gombolást ügyfeleink ré­szére. — Még egyszer elnézését ké­rem, de nem kívánom ingyen. Ebben a zsebemben van a pénz szíveskedjék kivenni. — Nem lehet, kérem tiszte­lettel. Nem veszünk ki pénzt ügyfeleink zsebéből. — Minden bizonnyal, de ta­lán megtehetné csak úgy. szí­vességből. Olyan melegem van, s mire hazaérek ... Adok önnek öt zlotyt a kigombolá­sért. — Nem fogadhatom el. — Adok önnek tíz zlotyt. — Semmilyen összeget sem vehetek át. Kigombolás nincs az árjegyzékben. — Akkor gombolja ki kérem, ingyen! — Sajnálom. * Szabóságunk néni nyújt ingyenes szolgál­tatásokat. — Akkor kigombolhatná csak úgy. maszek alapon. — Megbocsásson, de mun­kaidő alatt nem végezhetek maszek munkát. — Na, de olyan melegem 'van!... Valósággal megfö­vök! Na és lefejtési, felvarrást vállalnak? — Természetesen. — Expressz határidőre is? — Igen. — Nagyszerű! Akkor, ké­rem fejtse le ezt a gombot a nyakamnál, és varrja a másik oldalra, oda, ahol a lyuk van! Ez lehet a megoldás! — Igen, ezt meg lehet csi­nálni. — Akkor kérem szépen, vágja le, de azonnal, mert valósággal megfövök! — Tessék parancsolni? Ne­ve? — Hogy? — Az ügyfél neve? — Na de kérem! Az ollót fogja, ne a ceruzát! Minek ide a név? — Föl kell vennünk a meg­rendelést. — Meddig tart? Nem kapok levegőt. Addig végem van. — Biztosíthatom, hogy csak néhány pillanatról van szó. Nálunk tökéletesen meg van szervezve a munka, bürokrá­cia nélkül. Neve? — Dydkiewicz. — Utóneve? — Stefan! Most bizonyára a szüleim neve jön, a szüle­tési idő meg a nyakbőség?! — Semmi egyéb, csak a lak­cím. — Marszalkowska 88/a. 5. ajtó. — Egy gomb lefejtése, egy gomb felvarrása expressz ha­táridővel. Ez minden. Látja, hogy nem tartott sokáig ... — Valóban, elnézést. Vágja már le ... jaj ... már nem bírom tovább. — Hová gondol? Nem tehe­tem. Én csak felveszem a mun­kát. A műhely nem itt van. Janus Oseka Fordította: Adamecz Kálmán A stúdió legújabb filmje a Jégkrém balett. M. Bodon Pál emlék­hangverseny A kecskeméti zeneoktatás leg­kiemelkedőbb egyéniségére, M. Bodon Pálra, a Kodály énekes is­kola nagytermében hangverseny­nyel emlékezett meg a kecske­méti állami zeneiskola. Az általam családinak nevezett koncerten mindenki meggyőződ­hetett az iskola tanári karának szép munkájáról, amelyet a fel­lépő jelenlegi és volt növendékek sikeres szereplése tükrözött visz- sza. Igen változatos műsort mutat­tak be. Hallhattuk M. Bodon Pál több szerzeményét is. Valameny- nyi szereplő megérdemli nevének feltüntetését, egyikükről, mási­kukról bizonyára hallani fogunk még. Sándor Márta, Megyes Me­linda, Nagy Andrea. Földi János. Szigeti Judit, Adamik Mónika. Vincze Ágnes, Négyesy Katalin, Buti Ildikó, Szabó Helga, Rakon- czay Anita lépett fel a Felsőfokú Óvónőképző Intézet kórusának — M. Bodon Pál népdalfeldolgozá­saiból álló műsorával — (vezé­nyelt Sipos Károly) záródó első részben. Zeneművészeti főiskolai előké­szítősök, tanárképzősök, szakisko­lások és zeneművészeti főiskolá­sok mutatták be tudásukat a szü­net után. Ki kell emelni három gordonkás: Zsiga Katalin, Kőröst Györgyi és Szegszárdy Piroska teljesítményét. Elismerő taps kö­szöntötte Kanizsai Ildikó (mély­hegedű), Szegszárdy Bernadette és Szombathy Zita (mindketten hegedűtanárnak készülnek), vala­mint Szenáky Tünde (zongora) játékát és Szabó Emma énekét. Az iskola tanáraiból alakult kamarazenekar Ittzés Mihály ve­zényletével stílusosan szólaltatta meg M. Bodon Pál magyar nép­dalokból írt kamarazenekari mű­veit. Kőbori Pál nyugdíjas színházi zenész Kétszáznegyven Puskin-utód Az év derekán Jelent mer Lenin- grádban V. Ruszakov irodalomkutató és újságíró „Elbeszélések A. Sz.'Pus­kin utódjairól” című könyve. A könyv, mint ahogy előszavában M. Alekszejev akadémikus, a Szovjet Tudományos Akadémia Puskin Bi­zottságának elnöke írta, nemcsak egyetemes történelmi, hanem encik­lopédikus jelentőségű. A szerző bir­tokában van egy hatalmas tekercs: Puskin családfája. Ebből kitűnik, hogy Puskinnak jelenleg 240 utódja él a földön.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom