Petőfi Népe, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-09 / 289. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1984. december 9. HETI VILÁGHÍRADÓ AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA: HÉTFŐ: Budapesten megkezdődött a Varsói Szerződés tagállama^ honvédelmi miniszteri bizottságának tanácskozása, Berlinben ■ugyanekkor a külügyminiszteri bizottság kezdte meg munkáját. — Kompromisszum Stockholmban a semleges és el nem kötele­zett országok javaslata alapján a munkacsoportok megalakításá­ról. — Véres összecsapások Sri Lankában. KEDD: A Közös piaci csúcsértekezlet Dublinban végüil is megegye­zést hozott a borvitában, megnyílt az út a spanyol és portugál csatlakozás előtt. — Konsztantyin Csemyenko a szovjet—ameri­kai viszony normalizálásának lehetőségéről beszélt Armand Ham­mer amerikai üzletember előtt. — Tutu püspök a washingtoni képviselőházban felszólalva bírálta a Reagan-kormányzatot a Dél-: Afrikának nyújtott politikai és gazdasági támogatás miatt. SZERDA: 90 kommunista és munkáspárt képviselőinek prágai ta­nácskozása a Béke és szocializmus munkájának értékeléséről. — A NATO hadügyminiszterei brüsszeli tanácskozásukon az eurora- kéták telepítésének folytatásáról döntöttek. — Véget ért Buda­pesten a jövő évi európai kulturális fórumot előkészítő szakértői értekezlet. CSÜTÖRTÖK: Francia—izraeli csúcstalálkozó Párizsban. — Paul Nitze lett az amerikai külügyminiszter fegyiverzetkorlátozási ta­nácsadója. — Nyugatnémet politikusok eszmecseréi Berlinben. — Genscher a lengyel határok sérthetetlenségéről nyilatkozott. PÉNTEK: Budapesten tárgyalt az iráni külügyminiszter. — Claude Cheysson helyett Roland Dumas lett az új francia külügyminisz­ter, Cheysson a Közös Piac bizottságának lesz a tagja. — Thatcher asszony Londonban Weinberger amerikai hadügyminiszterrel ta­lálkozott. SZOMBAT: Reagan sajtóértekezletén derülátó módon nyilatkozott leszerelési kérdésekről. — Mitterrand afrikai .körútra indult, amelynek első állomása Zaire. — Chilében hírzárlatot rendeltek el a népi ellenállás újabb megnyilvánulásaival kapcsolatban. A hét három kérdése Milyen eredményeket hozott a Varsói Szerződés tagállamai két miniszteri bizottságának ülése? Immár évek óta minden de­cemberben összeülnek a Varsói Szerződés tagállamainak külügy-, illetve honvédelmi miniszterei, hogy áttekintsék a nemzetközi helyzetet, annak katonapolitikai adottságait, és megfogalmazzák az ennek megfelelő diplomáciai és katonai teendőket. Most Ber­linben tanácskozott a külügymi­niszteri, Budapesten pedig a hon­védelmi minisztéri bizottság. A fővárosunkban megrendezett ta­nácskozás alaphangját a vendég­látó házigazda, Czinege Lajos megnyitója adta meg. aki hang­súlyozta, hogy a Varsói Szerződés országainak folytatniok kell po­litikai-diplomáciai kezdeménye­zéseiket. s ezzel kapcsolatban utalt arra, hogy nagy várakozás előzi meg a szovjet és az ameri­kai külügyminiszter január 7-én esedékes genfi találkozását. De óvakodni kell a túlzott remények­től, és tovább kell erősíteni ä szo­cialista országok egységét, védel­mi szövetségük erejét. Ugyanak­kor ezt összhangba kell hozni a szocializmus énítésének társadal­mi. politikai és gazdasági céljai­val. a népek jólétének emelésére irányuló erőfeszítésekkel. A berlini külügyminiszteri ta­lálkozóról kiadott közlemény sze­rint a Varsói Szerződés tagálla­mai korunk alapvető kérdésének tartják a fegyverkezési verseny megállítását, és laz áttérést a le­szerelésre, elsősorban a nukleáris leszerelésre. A berlini ülésen képviselt államok üdvözölték a Szovjetunió és az USA között a nukleáris űrfegyverzet egész kér­désköréről szóló tárgyalások meg­tartásáról létrejött megállapodást. A külügyminiszterek ismételten megerősítették, hogy a Varsói Szerződés országai hűek marad­nak az összeurópai folyamathoz, az enyhülés ügyéhez, úgy ahogyan azt a helsinki záróokmány meg­határozta. Megszabadult-e belső ellentéteitől az európai gazdasági közösség? A hét elején Dublinban talál­koztak a Közös Piac tíz országá-» nak vezetői. Hosszú vita után az* állam- és kormányfők megálla­podtak a borkivitel csökkentésé­ről. így elhárították az egyik akadályt a spanyol és portugál csatlakozás elöl. hiszen köztudo­másúlag az ibériai-félsziget két országának egyik legfontosabb exportcikke épp a bor, ami vi­szont konkurrenciát jelent a fran­cia és az olasz szőlősgazdák ter­mékének. Meglepő volt, hogy so­káig — rajnai borai miatt — az NSZK mutatkozott legkevésbé engedékenynek. Enyhültek a nézeteltérések a halászat, a zöldség- és gyümölcs- termesztés területén, a „tízek” számára ezek a kérdések is igen fontosak a portugál és spanyol csatlakozás előtt. E téren ugyanis egyfelől a nyugatnémet, angol és francia halászok jelezték gondjai­kat az ibériai-félsziget kikötőiből elinduló konkurrenseik miatt, másfelől a francia, olasz és görög kertészek álltak korábban már egymással is harcban. A görögök új vitatémát dobtak be a földközi-tengeri államok kü­lön fejlesztési alapjának felállítá­sáról Abból természetesen Athén magának követel újabb összege­zi Berlinben ülésezett a Varsói Szerződés tagállamai külügyminiszteri bizottsága. A képen: a Dr. Várkonyi Péter külügyminiszter (jobbról a második), vezette magyar küldöttség az ülésen. Középen Roska Ist­ván külügyminiszterhelyettes. két. A többiek élükön az ango­lokkal. felzúdultak, s azt bizony­gatják, hogy Görögország eddig is nagy summákat kapott. Még egy kérdésben jelentkez­nek véleménykülönbségek: ez pe­dig a közös piaci szervek költség- vetése, illetve a brüsszeli bizott­ság tevékenységében megkövetelt takarékosság. Közismert, hogy az európai közösségek kiadásainak vállalásában Thatcher asszony kormánya sokáig helyezkedett el­utasító magatartásra, úgy tűnik, hogy a brit nem-fizetés megint szóba jöhet. Különösen akkor, ha a „költségvetési fegyelem” meg­sértése kérdésessé teszi a brüsz- szeli közös büdzsé létjogosultsá­gát. A „tízeknek” van annyi gond­juk, vitájuk, hogy ha a portugál —spanyol csatlakozással 1986. ja­nuár 1-e után „tizenketten” lesz­nek, annyi felé osztva akkor is bőven elég lesz. Várható-e változás az USA-nak Dél-Afrikával kapcsolatos politikájában? A washingtoni kormányzat jó­ideje azzal érvel, hogy a preto­riai fajüldöző rendszert inkább „építő jellegű támogatással” le­het jobb belátásra bírni, és az apartheid-politika módosítására ösztönözni. A legutóbbi napok­ban azonban felerősödött az Egyesült Államokban az apar­theid-ellenes tiltakozó mozgalom, sokasodnak a tüntetések a ’wa­shingtoni dél-afrikai nagykövet­jjjm _____ ’ némcláTF^egyszéru 'émBéréT?.*~dTa- kok, munkások, hanem például a Kennedy család ifjú tagjai is, akik közül kettőt rendőrök vittek el...) 35 republikánus; képviselő — az elnök pártjának tagja mind — figyelmeztette a pretoriai kor­mányt, hogy a kongresszusban diplomáciai és gazdasági szank­ciókat követel a Dél-afrikai Köz­társaság ellen, ha nem kezdenek hozzá ott a faji megkülönbözte­tés felszámolásához. Washingtonban a kongresszus­ban megjelent és beszédet mon­dott Desmond Tutu, dél-afrikai anglikán püspök, akinek most ítélték oda a Nobel-békedíjat. Tutu püspök a képviselők előtt keményen biráfía a Reagan-kor- mánvzat magatartását, mondván, hogv az csak segíti a pretoriai urakat az elnyomás’és a. faji el­különítés fenntartásában. Desmond Tutu ezekben a na­pokban veszi át a Nobel-béke­díjat, s máris közölte, hogy an­nak teljes összegét, több mint 200 000 dollárt, a dél-afrikai szi- nesbőrű gyermekek oktatására fordítják. A gesztus élénk vissz­hangra talált az amerikai sajtó­• Tutu a sajtó képviselőinek nyilatkozik. ban. A lapok idézik egy dél-afri­kai fehér politikai emigráns sza­vait, aki a minap Londonban „katasztrofálisnak” mondta Rea­gan dél-afrikai politikáját. Annak csak az a következménye, hogy az elnök első négy éve alatt több fekete halt meg erőszak folytán a Dél-afrikai Köztársaságban, mint az azt megelőző két évti­zedben. Pálfy József Tollhegyen Az USA az év végéig leállította a Közös Piac országaiból származó acélcsöveik behozatalát. Jövőre nem­egészen 6 százalékra szűkíti a „tí­zek” részesedését az amerikai acél­piacon, amelynek eddig majd 15 szá­zalékát tették ki a nyugat-európai szállítások. Brüsszelben, a Közös Piac székbe' lyén persze felháborodottan tiltakoz­tak ez ellen. A világviszonylatban is válsággal küzdő acélipar légna' gyobb reménysége eddig épp áz volt, hogy Washingtonból egyre jöttek az ottani gazdasági fellendülésről szóló nyilatkozatok. Ennek alapján remél­ték a nyugat-európai acélipar talp- raállítását, az óceánon túlról jövő megrendelések megszaporodását is. És most tessék: pont a fordítottja történik! A cső — emlékezhetünk rá — most másodszor vitatéma a tőkés Európa és Amerika között. A szovjet földgáz- vezetékhez szükséges csövek szállítá­sát is meg akarta tiltani évekkel ez­előtt Washington. Végül nem sike­rült neki. A szovjet megrendelések­nek is hála, némi lélegzethez jutott akkor a kifulladt nyugat-európai acélipar. Most aztán a Reagan-kormányzat döntéséről azt mondják: „csőbe húz­zák őket”! P. J. Kalevi Sorsa életrajza Kalevi Sorsa, a Finn Köztársa­ság miniszterelnöke, a Fin/n Szo­ciáldemokrata Párt elnöke 1930- ban született Keuruuban, mun­káscsalád gyermekeként. Tanul­mányait a Társadalomtudományi Főiskola újságírói szakán folytat­ta; itt szerzett diplomát, majd a társadalomtudományok kandidá­tusa lett. 1956 és 1959 között a Tammi könyvkiadó irodalmi szer­kesztője, majd a következő hat esztendőben az UNESCO párizsi központjában dolgozott. 1965-től 1969-ig a Finn UNESCO Bizottság főtitkári teendőit látta el. Kaleiii Sorsa 1970 óta parlamen­ti képviselő. Az első két évben a törvényhozó testület Külügyi Bi­zottságának elnökeként tevé­kenykedett. 1972-ben és 1975—76- ban Finnország külügyminisztere, 1972—75-ben és 1977—79-ben mi­niszterelnöke, majd 1982. február 19-401 ismét ő tölti be a minisz­terelnöki tisztséget. Kalevi Sorsa az ötvenes évek elején, diákévei alatt kapcsoló­dott- be a szociáldemokrata moz­galomba. 1969-ben a Finn SZDP főtitkárává, majd 1975-ben a párt elnökévé választották. 1978-ba.n a Szocialista Intemacionálé Le­szerelési Konzultatív Tanácsának elnöki, 1980-ban pedig az lnter- nacionálé alelnöki tisztével bíz­ták meg. A finn miniszterelnök nem is­meretlen hazánkban, több ma­gyar vonatkozású esemény ré­szese volt mind állami, mind párt­funkcióiban. Személyében 1974- ben első ízbén tett hivatalos láA togatást hazánkban finn kormány­fő, s ez alkalommal pártvezetői minőségben pártközi- megbeszélé­seket is folytatott Kádár János­sal, az MSZMP Központi Bizott­ságának első titkárával. A magyar■—finn kapcsolatok■ ápolásában, kifejtett tevékenysé­géért a Magyar Népköztársaság ■ Zászlőréndje II. fokozatával tün­tették ki,' h kitüntetést Losánczi Pál 1971-ben, finnországi látoga-1 tása alkalmával nyújtotta át Ka­levi Sorsának. (MTI) Magyar felszólalások azENSZ-ben Több magyar felszólalás is el­hangzott a héten az Egyesült Nemzetek közgyűlésén, a teljes ülésen, illetve a bizottságokban. A közgyűlés teljes ülésén a pa­lesztin kérdés vitájában Endreffy Miklós tanácsos, hazánk állandó lÜNSZ-képviselőjének helyettese rámutatott arra, hogy a palesz­tin nép jogainak semmibevétele, a jogtalanul megszállt arab te­rületeken folytatott izraeli poli­tika tovább élezi a feszültsége­ket. Kijelentette, hogy a palesz­tin kérdést a palesztin nép eli­degeníthetetlen jogainak elisme­rése alapján békés úton lehet és kell rendelni. A rendezés folya- íjpjifl.dfen érdekelt félnek, ígyá' palesztin nép egyedüli tör-i’ 'Wéfíjteí képviselőjének, a rPFSZ-' j nek is egyenlő jogokkal kell részt vennie. A magyar küldött újabb erőfeszítéseket sürgetett a rendezés feltételeinek megterem­tése, a Közel Kelettel foglalko­zó nemzetközi konferencia ősz- szehívása érdekében. A közgyűlés 1. számú bizott­ságában a nemzetközi biztonsá­got érintő kérdésekről folyt vita. A vitában Meiszter Dávid nagy­követ, a magyar küldöttség tag­ja kijelentette: hazánk támogat­ja a nemzetközi biztonság erősí­téséről az ENSZ-ben 1970-ben elfogadott nyilatkozatot, mivel az abban megfogalmazott elvek egyeznek külpolitikánk prioritá­saival. A nyilatkozat elfogadása óta eltelt időszakban az imperia­lizmus szélsőséges erői a kiala­kult erőegyensúly megbontására törekedve a fegyverkezési ver­seny újabb és újabb fordulóját kezdeményezik, s ezzel is veszé­lyeztetik a nemzetközi biztonsá­got. A magyar küldött nyugta-' lanítónak minősítette a regioná­lis válsággócokat, majd rámuta­tott arra, hogy a kialakult ked­vezőtlen folyamatok nem vissza- fordíthatatlanok — akkor, ha va­lamennyi érdekelt félben meg­van a politikai akarat és készr ség a komoly tárgyalásokra. „Eb- - ben a szellemben, üdvözöljük- a Szovjetunió'-és. az Egyesült, .Al- lamak.-között január> T-rén és/8-án Genfben sorra kerülő külügymi­niszteri találkozót” — mondotta a magyar küldött. A közgyűlés szociális, kulturá­lis és humanitárius kérdésekkel foglalkozó bizottságában Hegyi Tamás, a magyar küldöttség tag­ja kifejtette hazánk álláspontját az emberi jogok tömeges és ki­rívó megsértéséről a világ kü­lönböző részein, így egyebek kö­zött Chilében, Salvadorban és Guatemalában. Figyelmeztetett az újfasizmus és a neonácizmus fel­éledésének veszélyeire néhány országban, majd méltatta a fa­sizmus felett aratott győzelem közelgő 40. évfordulóját. Mitterrand Afrikában Francois Mitterrand francia el­nök szombaton reggel hatnapos afrikai látogatásra indult. Az el­nök először Zairében tesz látoga­tást, majd Bujumburában, Bu­rundi fővárosában részt vesz a 11. francia—afrikai csúcsértekez­leten, amelyre 45 afrikai ország képviselőit hívták meg. Ezt kö­vetően a Csáddal szomszédos Kö­zép-afrikai Köztársaság lesz az elnök útjának utolsó állomása, s onnan tér vissza csütörtökön este Párizsba. Az Elysée-palata szóvivője' sze­rint az elnök afrikai megbeszélé­seinek középpontjában egyrészt a csádi probléma, másrészt az afri­kai országokat sújtó éhínség álL majd. MAGYAR—FINN KAPCSOLATOK A ligha kell bárki' számára különöskép­pen bizonygatni, hogy a finn és a magyar népet szoros szálak fűzik egy­máshoz. Ezért természetes, hogy a hírre, mi­szerint Kalevi Sorsa finn miniszterelnök ha­zánkba látogat, sem úgy reagálunk, mint pusztán egy politikai eseményre. Többre tart­juk annál, s többet várunk tőle. Az érzelmi pluszt ehhez egyrészt a messze múltba gyö­kerező . nyelvi rokonságunk adja, másrészt azoknak a politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatoknak a sora, melyek mai barátsá­gunkat meghatározzák, jelenét . és jövőjét gazdagítják. Első megközelítésben persze a nyelvi ro- kpnság az alap, szívesen hivatkozunk rá, magyarok és finnek. Mégis, amikor először találkozunk, zavarban vagyunk, mert hiába keressük, nem találjuk a közös szavakat. A finnek számára a magyar nyelv épp oly ide­genül cseng, mint a magyarok számára a finn. A nyelvészek természetesen kapásból tudják sorolni a rokonság tényeit, a hétköz­napi ember számára azonban itt is és ott is az érzelmi szálak jelentenek sokat, erre épít, amikor az egymásról vagy a közös dolgaink­ról érkező hírekre jobban odafigyel. S érdemes odafigyelni ezekre a hírekre. A finn és a magyar külpolitika nem kevés ta­lálkozási pontjaira. Arra, hogy mindkét or­szág lakói, politikusai nagyrabecsülik a bé­kés egymás mellett élés, a nemzetközi eny­hülés elveit és eredményeit, hogy készek ■ezért cselekedni. Jó másfél évtizede Buda­pestről kelt szárnyra a Varsói Szerződés Po­Tervetuloa! litikai Tanácskozó Testületének a felhívá­sa, hogy tartsák meg áz európai biztonsági és együttműködési értekezletet. S a finn fő­város, Helsinki adott otthont 1975 nyarán e tanácskozásnak, a csúcsértekezletnek, ame­lyen 33 európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada vezetői aláírták a záró­okmányt. ,A Helsinki Záróokmányt — mert csak így emlegetik szerte a világon ezt a dokumentumot. Helsinki és Budapest neve azóta sem tűnt el abból az eseménynaptár­ból, amelyben az európai biztonsági és együttműködési folyamat fontosabb állomá­sait tartják számon. A finn főváros adott otthont tavaly ősszel az európai leszerelési és bizalomerősítő konferencia előkészítő meg­beszéléseinek. Ez a tanácskozás január kö­zepe óta Stockholmban zajlik. Budapesten pedig épp a napokban ért véget az európai kulturális fórum előkészítő értekezlete, a fó­rumot jövő ősszel szintén fővárosunkban ren­dezik meg. S a finnek már készülnek a Hel­sinki Záróokmány 10. születésnapjának meg­ünneplésére, ez az évforduló jövő nyáron lesz. Természetes, hogy a magyar—finn kor­mányfői tárgyalásokon sok szó esik majd a kétoldalú kapcsolatokról, az eredményekről és a tennivalókról. Árucsereforgálmunk — az utóbbi esztendőkben tapasztalt, elsősorban világpiaci okokra visszavezethető egyenetlen­ségek ellenére — dinamikusan bővül. A két ország vállalatai között csaknem 30 koope­rációs megállapodás van, de ami a lehető­ségeket illeti, akad még bőven kiaknázatlan terület. Ilyen lehet a számítástechnika, az erőművi gépgyártás, a gyógyszeripar, s ilyen lehetőség a közös fellépés a harmadik pia­cokon is. Tavaly ősszel, amikor Helsinkiben jártam, gazdasági beszélgető partnereim mind elismeréssel szóltak a magyarok közremű­ködéséről az-energiatermelésben. Finnország­ban a villamoserőművek teljesítményének csaknem tíz százalékát ma magyar gépek szolgáltatják. Kiterjedtek más kapcsolatok - is. Ebben 1980-tól nagy része van a Magyar Kulturá­lis és Tudományos Központnak Helsinkiben. Barátságunk ápolásában immár három évti­zede fáradhatatlan munkát végeznek a Finn— Magyar Társaság aktivistái. Elevenek a test­vérvárosi kapcsolatok, s immár hagyománya van a három évenként ismétlődő barátsági heteknek, amikor kétszázan—kétszázan jut­nak el, finnek és magyarok, egymás orszá­gába. Sok-sok magyar tapasztalhatta már, hogy a szívesen látott vendéget így köszöntik Finnországban: „Tervetuloa!”, ami magya­rul szó szerint azt jelenti, hogy „Legyen üd­vözölve!”, bensőségesebb értelemben azon­ban „Isten hozta!”. Itt Magyarországon bi­zonyára sokan fordulnak majd ezzel a szó­val Sorsa miniszterelnökhöz: Tervetuloa! K. M. Kártérítési pert indítottak az indiai gázmérgezés miatt Tizenötmilliárd dolláros kár­térítési pert indítottak pénteken a Union Carbide amerikai vegy­ipari konszern ellen, amelynek az indiai Bhopalban levő leány- vállalatánál történt gázszivárgá? következtében eddig mintegy két és fél ezer emlber meghalt. A cég elleni pert két olyan bhopali család indította ameri­kai ügyvédi irodáknál, amelynek hozzátartozói életüket vesztettéi? a hét elején történt tömegkataszt- rofában. A felperesek 5 milliárd dollárt közvetlen kártérítésként, 10 milliárd dollárt pedig bünte­tőbírságként követelnek. A Union Carbide eddig mindössze húsz dollárt volt hajlandó kifi­zetni fejenként a károsultaknak, álkik közül sokat megvakul ás fe­nyeget. A cég illetékesei egyelőre nem voltak hajlandók megjegyzést fűzni a kártérítési követeléshez, bár azt mondták, hogy megfelelő anyagi eszközökkel (iköztüik biz­tosítással) rendelkeznék bármi­lyen kártérítési követelés kielé­gítésére. Jogi szakértőik szerint viszont a biztosítás érvényét ve­tt A gázmérgezésben meghaltak holttestei. szíti, ha bebizonyosodik, hogy a katasztrófát a vállalat vezetői okozták — afkár szándékosan, akár bűnös gondatlanságból.

Next

/
Oldalképek
Tartalom