Petőfi Népe, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-04 / 284. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1984. december 4. A PÁRTMUNKA GYAKORLATÁBÓL EGYSZERŰBB ESZKÖZÖKKEL Útkeresés a gabonaforgalmi vállalatnál • Bodoglári Lajos párttitkár: — Telnek a silók, van kukorica, lesz táp is ... A Gabonaforgalmi és Ma­lomipari Vállalat kecskemé­ti táp- és premix gyáregy­ségének vezetői szobájában kényelmes karosszékekben ülünk. Ám sem a gyáregy­ség vezetői, sem pedig az alapszervezeti titkári funkció nem kényelmes karosszék Bo­doglári Lajos számára, hiszen évek óta — közösen a vál­lalat vezetőivel — próbálnak kiutat találni az útvesztők­ből, megtalálni a helyes ará­nyokat, megoldásokat a ta­karmányellátás javítása, biz­tonságossá tétele érdekében. — A pár talapszervezet javas­latára — mondja Bodoglári La­jos — a vezetők 1982-ben kezdtek intenzivebben foglalkozni a vál­lalati kereskedelem helyzetével. Mi indokolta ezt? A téesz-takar- mánykeverők megerősödtek, s három, korábban csak velünk szerződött közös gazdaság nem adta el a kukoricáját, s három­ezer vagon tengerivel lett keve­sebb a felvásárolt mennyiségünk. A kukoricatermést befolyásolta a vetésszerkezetben történt válto­zás, a kisebb mennyiséget adó, de biztosabb kalászosokat vetet­ték a nagyüzemek. Az aszály to­vább csökkentette a termésátla­gokat, amire példa, hogy 1981— 84-es években a kukoricafelvá­sárlás tervét átlagosan 35,2 szá­zalékra teljesítettük. Ez a majdnem kilátástalan helyzet arra ösztönözte a vállalat vezetőit, a pártalapszervezet kommunistáit, szakembereket, hogy új utat derítsenek fel, ta­possanak ki. — A kereskedelmi 'hálózat' bő­vítése látszott az első célravezető módszernek, amelyet kevés be­fektetéssel alkalmazhattunk. Kecskeméten és környékén 17 új boltot nyitottunk, s bevezettük a mozgó árusítást is. Ez év febru­árjában, hogy a termelő is jól járjon, s legyen kukorica bolt­jainkban, egyetlen fillér haszon nélkül vettük meg, s adtuk to­vább egy közös gazdaság kuko­ricáját. Megelőztük a pánikhan­gulat szülte oktalan felvásárlást. Ez év szeptemberében több pa­nasz is elhangzott a tápok minő­ségéről, de észrevették ezt a vál­lalatnál is, ugyanis 30 százalék­kal csökkent az eladás. Az egyik ok: a tápkeverékben kevesebb volt a kukorica, a másik: a tée­szek piacra dobták a tengerit, s a nagyüzemek, a kistermelők in­kább ezt vásárolták. A vállalat vezetőit, dolgozóit ez a helyzet gondolkodásra, megoldás keresé­sére késztette. Egy régi partner szeptembertől rajtuk keresztül értékesítette a 40 vagonnyi ku­koricáját. — Kecskeméten és környékén két és félezer vagonnyi kukori­cára lenne szükség, de eddig csu­pán 230 vagonnyit vásároltunk fel, amely az 1982. évi mennyiségnek csak egyihatoda. Kukorica- jelen­leg van, s lesz is, a tröszt más megyékből ideszállíttatja. A li­batenyésztők számára a kellő tö­mőanyagot mindenképpen elő­teremtjük, a tápokban a kukori­ca aránya nem változik. Az el­mondottakból kitűnik,,miért szá­moltatja be évenként rendszere­sen a pártalapszervezet a keres­kedelmi igazgatóhelyettest, s miért fontos számunkra az új utak megtalálása. Egyébként Somogyiból, Tolná­ból, Baranyából 200 vagon kuko­rica érkezett eddig. Közvetlenül a törés, a szárítás után kezdték szállítani a gabonaipari vállala­tai. S ha már itt tartunk, tegyük fel a sok egyéni állattartót, nagy­üzemet érintő kérdést: lesz-e a következő hónapokban elegendő táp, milyen lesz azok beltartalmi értéke? — A tápellátásban nem volt és nem is lesz hiány, ugyanis szemesterménytoől: búzából, ár­pából, rozsból, napraforgóból, szó­jából magasabb a készlet, mint tavaly volt. Ami a tápok beltar­talmi értékét illeti, az sem vál­tozik. Az energiatartalmat adó kukoricát annak hiányában zsír- porral pótoljuk. Ez drágább alap­anyag, de az ár változatlan ma­rad. Bizonyításképpen húzom alá, hogy a tápok zsírporral történő előállítása az első . félévben a vállalatnak 6 millió forintos veszteséget okozott. A tápon kí­vül természetesen üzleteinkben a szemesterményeket is megta­lálhatják a vásárlók. A fentiekben útvesztőkről és eredményekről írtunk. A Gabo­naforgalmi és Malomipari Vál- lálátiiák'. neíü ftönnjfű. á-lífeljízeté?‘J Á bonyolult piád yjszonyolcjco^'1 zött nehez megtalálni a legmeg­felelőbbet, a gazdaságost, a cél­ravezetőt. Az igyekezet, a jószán­dék, s mellette az alapos elem­zés, a realitások mérlegelése megívan, s ez önmagában is ered­mény még akkor is, ha ez nem jár mindig együtt jókora haszon­nál. Gémes Gábor Hogyan változik az árrendszer? A napokban láttak napvilágot a gazdaság- irányítási rendszer korszerűsítéséről szóló minisztertanácsi rendeletek. Érthető módon a bér- és keresetszabályozás mellett az ár­rendszer 1985-től érvényes szabályait kíséri megkülönböztetett figyelem. Hiszen az árak nemcsak mindennapi életünkben játszanak fontos szerepet, hanem alapvetően meghatá­rozzák a vállalatok gazdálkodását, annak közvetlen mércéjeként szolgálnak. Hosszú távú koncepció A január elseje után érvénybe lépő változáso­kat csak akkor értékelhetjük reálisan, ha ismer­jük a hosszú távú elképzeléseket. A mostani vál­tozás nem fordulónapos reform, hanem egy éveken keresztül húzódó folyamat kezdeti szakasza, ennek hatásait lemérve hoz újabb intézkedéseket a kor­mán}'. Hosszú távon a cél már egyértelműen meg­fogalmazódott. A piac, a verseny erősítése a gaz­dasági hatékonyság emelésének eszköze, s ehhez olyan ármechanizmust kell kialakítani, amely összeméri az itthon eladott árút a külföldivel, s le­hetetlenné teszi, hogy versenyképtelen, túlságosan drága árut fs el lehessen adni. Ám az árrendszer másik funkciója, hogy gátat szabjon a túlságosain gyors ütemű árnövekedésnek — magyarán, érvényt kell szerezni a kormány in­flációellenes politikájának is. Éppen ezért érvény­ben marad még a korábbi években bevezetett sta­bilizáló eszközök, például a hatósági árak aránya egyelőre nem csökken. (Ebbe a kategóriába tartoz­nak az ipari alapanyagok, alapvető fogyasztási cikkek stb.) Az áremelést fékező tényezők közé tartozik a tisztességtelen árról szóló minisztertaná­csi rendelet is, amely csak kiegészíti a tisztesség­telen gazdasági tevékenység tífklmát rögzítő tör­vényt. Az árellenőrzés szigorodása, a súlyos szánk* ciók alkalmazása — a szabályok megsértőivel szem­ben — arra készteti majd a gazdálkodókat, hogy ne a költségek automatikus áthárításával, monopolhely­zetük kihasználásával, hanem jobb, hatékonyabb munkával próbálják bevételeiket növelni, Az általános elvek után érdemes megismerked­ni néhány fontosabb területen bekövetkezett válto­zással. Versenyezzenek a fogyasztókért Az egyik legfontosabb módosulás a kompetitiv, a külkereskedelmi árakhoz igazodó mechanizmusban következett be. Ebben a körben a korábbi évek­ben számtalan adminisztratív korlát gátolta az árak mozgását, amely nem a valós _ piaci viszonyokat, hanem egy imitált piac mozgását tükrözte. Már eb- ben az évben feloldották' ezeket a korlátokat a’ --gazdálkodók 15 százalékánál, jövőre; újabb 20—25 ■'§2láSárék"'feerüÍ 'af' a “versenyár kategóriába? Ennék' viszont feltétele, hogy itthon már működő piac ér­tékelje az adott gazdálkodók teljesítményét, s a kereslet—kínálati viszonyok is viszonylag kiegyen­súlyozottak legyenek. A vállalatok pályázat útján kérhetik azátminősítésüket”. Az árak a vámmal növelt import és az exportban elért árak kettős korlátja között mozoghat tnajd szabadon. Az építőiparban megmarad a hatósági árak vi­szonylag tág köre, de egyre nagyobb teret Kj kapnia a versenytárgyalási rendszernek, ahol a vál­lalatok közvetlenül mérhetik össze teljesítményü­ket, s a megrendélő a számára legkedvezőbb árat ajánlónak adhatja a megrendelést. Természetesen a piaci verseny ebben az ágazatban is csak akkor erősödhet meg, ha sikerül visszaszorítani szerveze­ti intézkedésekkel a nagy cégek monopolhelyzetét. Az ipari ágazatok méllett a mezőgazdaságban sem marad változatlanul az árak képzése. Ahogy az egész népgazdaságban, úgy itt is elsőrendű fel­adat a támogatások arányának csökkentése. A kö­vetkező években ennek megfelelően fokozatosan megszűnik a holtmunka-ráfordításokhoz adott ál­lami támogatás — magyarán a műtrágya és egyéb kemikáliák vásárlása az állami gazdaságok és ter­melőszövetkezetek költségvetését terheli majd tel­jes egészében. Ezzel párhuzamosan leépítik, illetve a minimálisra csökkentik az élelmiszeripari és me­zőgazdasági termékek vásárlásához nyújtott állami támogatást, s csak' néhány alapvető cikk .árához járul majd hozzá a költségvetés. A harmadik lé­nyeges eleme az új szabályozásnak, hogy egyre na­gyobb teret kapnak a hatósági árak rovására a szabadárak. Ám éppen a már említett fontos gaz­daságpolitikai cél, az életszínvonal védelme miatt e koncepció maradéktalan megvalósitása jó néhány évet vesz majd igénybe. Forgalmi adókulcsok A termelői ármechanizmus változása csak akkor hozhatja meg a kívánt hatást, ha a fogyasztói ár­iképzés sem marad változatlanul. E két árnak együtt kel! mozognia, hiszen csak így érzékelhet­jük a valós ráfordítások növekedését vagy éppen csökkenését4 Az utóbbi években végbement válto­zások kedvező alapot teremtenek arra, hogy ez megvalósuljon. De ehhez szükség lesz arra is, hogy a két ár közé beépült támogatási mechanizmus mind kisebb területre szoruljon vissza. A tervek szerint néhány év alatt,a mostani szint.felére csök­ken majd az ily módon adott állami támogatás. A preferencia eszköze pedig a két ár között lévő forgalmi adó lesz. A korábbi bonyolult szisztémát egv egyszerűbb, mindössze .négy adókulccsal szá­moló rendszer váltja föl. Az első 0-százalékos körbe tartoznak majd az alapvető élelmiszerek, a gyermekáruk, az iskolaszerek, egyes kultürális szolgáltatások, termékek stb., vagyis a fogyasztás szempontjából fontps cikkek. A következő 11 szá­zalékos csoportba többek között a felnőtt ruházati cikkek kerülnek, s 22 százalékot — ez a harmadik kulcs — fizetnek majd az iparcikkek vásárlói. A legmagasabb adókulcs a luxuscikkeknek minősülő termékekre vonatkozik, például a külföldi kozme­tikumokra, autókra. Mint köztudott, már eddig is jelentős forgalmi adót kellett fizetni az ilyen cik­kek vásárlásakor, 'többet, mint most. A különbsé­get fogyasztási adóként vetik ki ezekre a termé­kekre, tehát emiatt árváltozás nem lesz. : A; gazdasági szabályozás a piaci kontroll szere­péi 'növelf á Kötöttségek feloldásával, és az ezt kí­sérő tudatos piacépítő munkával. A változások zöld utat adtak a termelői és fogyasztói érdekek közvetlen ütközésének is, hiszen csak így kénysze­ríthetők a vállalatok arra. hogy kihasználják a gazdálkodásban rejlő tartalékaikat, s ne csak az árak emelésével növeljék nyereségüket. A szabá­lyozott piac hatókörének bővülése a gazdasági fej­lődés, a hatékonyság fokozásának hajtóereje lehet la következő esztendőkben. (L. M.) Zárszámadás nehéz Beszélgetés Forcek András tsz~elnökkel 4—3—2—1, Különleges visszaszámlálás. Mit takar? Négy esztendeje dolgozik új vezetőség a kecskeméti Kossuth Tsz- ben. Ez alatt volt három aszályos év, s ebből kettő olyan, hogy abból összesítve egynek a csapadéka teljesen hiányzik. Mégis, hogyan birkózott meg a helyzet teremtette, s a ter­mészet által még nehezített feladattal a szövetkezet, és az 1980. októberében megválasztott vezetőség? Erről kérdeztem Forcek András tsz-elnököt. esztendők után — Hat hónapos válság után jöttem a Kossuth Tsz-be, vala­hogy úgy; mindegy, ki lesz az elnök, csak legyen már valaki. Mérleghiányos gazdaságot ta­láltam itt, és egy, a szanálási el­járás után készült intézkedési tervet, amely a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi, valamint a Pénzügyminisztérium vizsgála­taira épülő feladatokat tartal­mazta. Ezt kellett végrehajtani, mindenekelőtt kialakítani a fő­ágazati rendszert az idejét múlt kerületi helyett. Én a Magyar— Szovjet Barátság Tsz-ből kerül­tem ide, harmadmagammal, s ott ezt csináltuk, de az új helyen alig találtunk ehhez a szervezet­hez megfelelő embereket. Ám a munka nem tűrt halasztást, más­fél hónap alatt létrehoztuk á fő­ágazatokat. Ez alatt rengeteget beszélgettünk a tagsággal, is­merkedtünk. Közben az állami támogatásként kapott pénzt is fel kellett használnunk — célsze­rűen — gépvásárlásra, beruhá­zásra, I ezzel párhuzamosan el­készíteni az lQSl'-es tervet. Sze­rény nyereséget kalkuláltunk, hi­szen ott volt figyelmeztetőként a több éves mérleghiány. — A megvalósításhoz talált se­gítőket?. — Ügy éreztem, i hogy a régi vezetők igyekeznek segíteni. De nehézzé tette a munkát a dolgo­zók nagyarányú elvándorlása. Kétszázötvenen mentek el rövid idő $latt, I százan jöttek ugyan, de a különbség nagyon hiányzott. Ennek ellenére haladtunk a ki­jelölt úton. Rendeztük a háztájik ügyét, s a föld helyett a tagság többségének — s a gazdaságnak- is — kedvezőbb módon, termés­ben adtuk ki a járandóságát. Tisztáztuk újra a tulajdonviszo­nyokat a közösben! Megvalósí­tottuk Helvéciával a mindket­tőnknek kedvező földcserét. So­kat segített a tavaszon az MSZB' Tsz a gépi munkákban, s addig­ra belelendült nálunk is a társa­ság — a gyakori személyes ta­lálkozások révén megismertük egymást az emberekkel, és mond­hatom, elfogadtak —, s az esz­tendőt 5,5 millió forintos nyere­séggel zártuk. Ez idő alatt több új nagygépet vásároltunk, át­szerveztük a gépesítési főágazatot, s mintegy 14—16 millip forintot költöttünk — s költünk azóta is minden évben — beruházásokra. <Üj galvánüzemet csináltunk a régi helyett, gépműhelyt építet­tünk, iparvágányt nyittattunk, a Magyar—Szovjettel közösen ga­bonatárolót építettünk. De ez mind csak hiánypótlás, olyan beruházásokra még nem futot­ta, amelyik közvetlenül pénzt is hozna. — Ezek vstán mondhatjuk: 1981 egyszeriben a fordulat éve lett. És a következő? — Akkor már a szó szoros ér­telmében rossz idők jártak a me­zőgazdaságra, kevés volt a csa­padék,, s az alaptevékenységünk veszteséges lett. Szerencsére volt lakatosműlhelyünk, galvánüze- münk, építőrészlegünk, akkortól vállalkozunk gázvezeték építésé­re, | azóta dolgozik a műanyag- üzem is. És igaz, hogy az ipari tevékenység átfogása, irányítá­sa jelenti számunkra a legna­gyobb gondot, mégis ez az ága­zat húzott ki a bajból, s értünk el az év végén 5,8 milliós nyere­séget. 1981 után újra fizettünk prémiumot, ha kicsit is. De úgy láttuk, még egy ilyen esztendőt nem bírunk ki. ■ — A jelek szerint kibírták! — De nyolcvanhárom köze­pén már azzal számoltunk, hogy 4 millió forint lesz a mérleghi­ány. — És ha tényleg így történik? — Nem tudom, hogy az állá­somba került volna-1«, de a si­kertelenség, s az, hogy nem tu­dunk fizetni a dolgozóknak, ne­kem nagy csalódást jelentett vol­na. Végül, annak ellenére, hogy az aszálykár 11 millió volt, 115 ezer forintos többlettel zártuk 1983-at, mert a társulások, ame­lyekbe beléptünk, többet produ­káltak a várfnál. A bértartalék­ból némi prémiumot is kifezet- tünk, de \a nyereségből nem fu­totta számottevő jutalmazásra, fejlesztésre. — Végül is most milyen a hely­zet? — Kint vagyunk a vízből, de alig kapunk levegőit A talponma- radásért küzdünk, és ez eddig sikerült — az aszály és a nehe­zebb gazdasági feltételek mellett •is. És ez biztató. Normális me­derben folyik a termelés, pénz­ügyeink rendezettek, eredmé­nyeinket az év bármelyik hónap­jában tisztán látjuk, menet köz­ben is tudunk intézkedni. Meg­felelő szakembereink vannak, nyíltan, a kollektíva bevonásával gazdálkodunk. Hatszáz dolgo­zónk jól érzi magát a szövetke­zetben, a közösben végzett mun­ka mellett felifutott a háztáji ter­melés, elsősorban az állattartás. Nyilván szerepe van ehben an­nak is, hogy napra készen fize­tünk. — Hogyan látja a jövőt? — Ebben a téesziben akkor is hozni lehet — és1 ezért kell is! — a négy—öt millió forintos nyereséget, ha aszály , van. Reáli­san; számolva 10 millió az elér­hető maximum, a minimum pe­dig, hogy ne legyen mérleghiány. Ezért mi az 1981-es, 1982-es sze­rény nyereségből már biztonsági tartalékot képeztünk. Ebből va- laménnyit tavaly is felhasznál­tunk, s idén is szükségünk lesz rá. De azt is látjuk: még egy aszályt a Kossuth Tsz kárrende­zés nélkül nem bír ki. Mert az elmúlt két esztendőben nálunk erre nem volt szükség. Az 1984- es zárszámadástól azonban sze­rény nyereséget várunk. A ga­bona az idén meghozta az elmúlt négy év törődését, a befektetett munkát. —r Eddig volt a gazdaságé, és a sajátja? — Engem 1980-ban öt eszten­dőre választottak elnöknek. Mun­kámhoz eddig megkaptam az elengedhetetlenül szükséges .kül­ső segítséget, valamint a tagsá­gon, a dolgozókon keresztül . a kollektíva támogatását. Jövőre újra választás lesz. Ha megvál lasztanak, csinálom, tovább. Mert ebben a téeszben — mint már mondtam is — több van, s ezt a többet a kollégáimmal ki is akarjuk hozni. Váczi Tamás Norvégiában már korábban is készítettek előregyártott faházat, ami jelentős exportcikknek is számított. Ügy látszik, ezen a si­keren felbuzdulva kezdték el az előregyártóit acélházak építését. Az acélépületek már korábban is eléggé elterjedtek az ipanban, kisebb családi házaknál azonban eddig nem nagy sikerrel, alkal­mazták. A norvégok által kiala­kított rendszer előre szabott 360 „cm hosszú acéloszlopokon nyug­szik, és az acél szilárdsága biz­tosítja, hogy az önhordó modul szerkezet hosszában és széliében kiterjeszthető legyen. Ez teszi le­hetővé, hogy a konstrukciót nagy teraszos családi házak építéséhez és városi házakhoz egyaránt al­kalmazni lehessen. Magúkat a mo­dulokat úgy alakították ki, hogy a belső válaszfalak szinte szaba­don változtathatók. A legbizonytalanabb tényező az volt, hogy milyen lesz ezeknek az acélházaknak a hővezetése. Az optimális eredmény elérése érde­kében fűtőkábeleket építettek az acélba, ezen kívül felszerelték a házat egy külső termosztáttal. A fűtőkábel ellensúlyozza a kívül­ről beáramló hideget, a termosz­tát pedig automatikusan ellen­őrzi a hőmérsékletet, és azonnal bekapcsolja a fűtést, ha a falak hőmérsékletté 4 C-fok alá süly- lyed. Hasonló kábeleket helyez­tek el a- padlóban is. A norvégok már-készítik az új terveket is, amelyek elsősor­ban abban különböznek a mosta­nitól, hogy előregyártott falele- meket is tartalmaznak, amelyek könnyen helyezhetők a keretek­be. Ez gyorsítja az összeszerelési, időt. A jelenleg hasmáit típus­nál ugyanis a betonalap elkészí­tése után még mintegy három hétre van szükség egy nagyobb családi ház felépítéséhez. mawe> .samt-, • Képünk egy részletet mutat az acélház belsejéből. R9

Next

/
Oldalképek
Tartalom