Petőfi Népe, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-20 / 298. szám

AZ ORSZÁGGYŰLÉS TÉLI ÜLÉSSZAKA • Eszmecsere a szünetben. (Tóth Sándor felvételei) ‘(Folytatás az 1. oldalról.) A lakosság jövedelme tényle- :ges pénzfolyamatokban mérve 9 százalékot meghaladóan emel­kedik. az árszínvonal emelkedé­se 8,5 százalék. Mindkettő kissé meghaladja a tervezettet, az egy főre jutó reáljövedelem azonban egy százalékkal végül is nagyobb lesz, mint a múlt évben. Az állami költségvetés a jöve­delmekből a tervezettnek meg­felelően részesedik. 1985-ben alapfeladatunk vál­tozatlanul a külgazdasági egyen­súly további megszilárdítása. Előirányozzuk az adósságállo­mány további csökkentését is. Kulcskérdés, hogy 5—6 százalék­kal növelni tudjuk az exportot. Így mód nyílik arra, hogy a be­hozatal is megfelelően növeked­jék. és a korábbinál valamivel nagyobb gazdaságfejlődést ala­pozzunk meg. Űj vonások és követelmények A terv a nemzeti jövedelem 2,3—2,8 százalékos növekedését irányozza elő. Üj vonása és egy­ben követelménye a népgazdasá­gi tervnek, hogy jövőre — ha a számított teljesítményt elérjük — növelhető le'z a belföldi fel- használás. Bővülhet a fogyasz­tás, és több év után kitűzhető az a cél. hogy a reálbérek ne csök­kenjenek, hanem stabilizálód­janak az idei színvonalon. Ez az egyéb jövedelmekkel együtt azt eredményezi, hogy a lakosság reáljövedelme másfél—két szá­zalékkal emelkedhet. További új cél az is. hogy a szocialista szektor beruházásait se kelljen csökkenteni, hanem az idei szinten tarthassuk azo­kat. Intézkedéseink középpontjá­ban az a törekvés áll, hogy a vállalatok önállósága. mozgás­tere szélesedjék, és természete­sen ezzel együtt nagyobb legyen a felelősségük is gazdálkodásuk eredményeiért. A jövő évi költségvetés 607,8 milliárd forint bevétellel és 610,3 milliárd forint kiadással számol. A tervezett hiány 2,5 milliárd forint, ez 1 milliárddal kevesebb az 1984-re tervezettnél. A bevé­telek között továbbra is a szocia­lista vállalatok, szövetkezetek befizetései teszik ki a legnagyobb részt: 81,5 százalékot. A vállala­ti befizetések 6 százalékkal nö­vekednek. a támogatások 2 szá­zalékos csökkenését irányozzuk elő. A nettó befizetésnek így a tiszta jövedelemmel arányosan, ’körülbelül 10 százalékkal kell növekednie. A vállalati adóbefizetések szer­kezete lényegesen eltér az idei­től, hiszen új adójogszabályok, a kieső bevételek pótlására és az erőforrások ésszerűbb hasznosí­tásának ösztönzésére új adóne­mek jelennek meg: a béradó, a vagyonadó és a felhalmozási adó. A nyereséghez fűződő, azzal ará­nyos adó mérséklése és az erő­forrásokat terhelő adók növeke­dése a hatékony vállalatok pénz­ügyi helyzetét javítja, a kevés­bé hatékonyakét pedig súlyos­bítja. Az új adókról szólva a pénz­ügyminiszter elmondta: a mun­kabérek után 10 százalék béradó fizetendő. Bevezetéséhez nyo­mós indok volt. hogy régóta bí­rálják az élőmunka viszonyla­gos alulértékeltségét. Elhatározott szándékunk, hogy a jelenleg a nyereséggel ará­nyosan fizetendő város- és köz­ségfejlesztési hozzájárulást 1986- tól a vállalatok azonos, globális összegben, bérarányosán fizetik majd. A vagyonadó, amelynek álta­lános mértéke 3 százalék, a vál­lalatok tiszta’saját vagyona után fizetendő. Ez az adó bizonyos hozamkövetelményt is kifejez. iBevezetése hozzásegített ahhoz, hogy az amortizáció központosí­tását megszüntessük. A vállalatok alapjait eddig na­gyon sokféle különadó, külön be­fizetés terhelte. Ezek megszűn­nek, és egyetlen adó bevezetésé­re kerül sor: a felhalmozási adóé. ra, amelynek a mértékét nulla és 25 százalék között lehet meg­állapítani. A vállalati gazdálkodásnak igen sokat és sokszor bírált ele­me a keresetszabályozás. A jövő évtől ezért az érezhető piaci el­lenőrzés és korlátok között dol­gozó vállalatok új keresetszabá­lyozást alkalmazhatnak. Az új, úgynevezett keresetszint-szabá- lyozás közvetlenül hangolja ösz- sze a vállalatok hatékonyságát és a dolgozók kereseti lehetőségeit. Egyes vállalatoknál gondot okoz­hat akár a mai keresetek kifize­tése is, ha azt kereseti adó ter­heli. Ezért a vállalatoknak mód­juk van — az új forma helyett — a régihez hasonló rendszerben folytatni gazdálkodásukat. ■Hetényi István hangsúlyozta: — A tervezett adóbevételek nagy­ságából kitűnik, hogy az objek­tív feltételek nem engednek ál­talános adómérséklést. Célunk, hogy az adott keretek közt a vál­lalatok döntési lehetőségét, moz­gásterét mindenképpen növel­jük. egyben bővíteni kívánjuk lehetőségeiket a rendelkezésükre álló jövedelem elköltésében. Megszüntetjük a fejlesztési és részesedési forrás, illetőleg alap merev elkülönítését. Egységes érdekeltségi alapot hozunk lét­re. További intézkedésünk, hogy a vállalatok szociális jóléti alap­ját. ha azt a vállalat ebből az érdekeltségi alapból kiegészíti, az eddiginél sokkal kisebb adó­teher1'sújtja majd. A terv és költségvetés elő­irányzatai szerint 1985-ben a szo­- cialista szektor beruházásai ösz- szességükben az idei szintet érik el Az egész gazdaság, hátterét je­lentő termelő infrastruktúra — mint például a közlekedés, a posta —| az eddiginél nagyobb beruházási lehetőségekhez. jut, növeljük az utak. hidak, költség- vetési -intézmények, állami laká­sok felújítására rendelkezésre álló összegeket és megfe’elő in­tézkedések. hiteltámogatások nyomán számolunk a' magán­lakás-építés további fejlődésével is. A költségvetés helyzete most lehetővé, a bank- és hitelrend­szer fejlesztése pedig szükséges­sé teszi, hogy 1985-től elsősor­ban egyes bányászati és erőmű­beruházásoknál az állami költ­ségvetés nagyobb szerepet vál­laljon a fejlesztések finanszíro­zásában. A költségvetési kiadások csök­kenő. .de ma is jelentős része a támogatások és adó-visszatéríté­sek. Tovább kell haladnunk azon­ban azon az úton. amely a .gaz­daságtalan tevékenység kiszorí - tását. az elavult, nem hatékony támogatások leépítését eredmé­nyezi. Régi gondunk, hogy a vállala­tok egy része nehezen vagy akár tartósan nem tudja teljesíteni fi­zetési kötelezettségeit. Azoknak a vállalatoknak a léte, amelyek hosszabb ideig nem tudnak a kö­vetelményekhez igazodni, ve­szélybe kerülhet. Életszíiivonal- és szociálpolitika A továbbiakban Hetéwyi Ist­ván a költségvetés és az életszín­vonal-politika legfőbb kérdé­seiről szólt. Mint mondotta, ez a keresetszabályozás és a szak- szervezetek javaslatait is figye­lembe vevő évközi bérpolitikai intézkedések a számítások sze­rint a keresetek 7—7,5 százalé­kos növelését eredményezik majd. ~ A fogyasztói árszínvonal leg­feljebb 7 százalékkal növeked­het, és ezt indokolt előirányoz­ni. így tehát a reálbér színvo­nalát jövőre megőrizzük. — Az árszínvonal emelkedésé­ből körülbelül 3 százalékot okoz­nak az elkerülhetetlennek ítélt központi hatósági árintézkedé­sek. A nem aktív keresők és el­tartottak szélesebb körében szá­molunk egyes központi fogyasz­tói árintézkedések hatásának részbeni ellensúlyozásával is, ahogyan ez már több éve gyakor­lattá vált. A nyugdíjrendszerbe beépített rendszeres évi nyugdíj­növekedésen túl a 3000 forintnál kisebb nyugdíjakat, továbbá a szociális segélyeket és a gyer­mekgondozási segélyben része­sülők .jövedelempótlékát havi 80 forinttal emeljük. A családi pótlék havi 40 forinttal egészül ki minden egyes gyermek után. Emeljük az intézmények élel­mezési normáit is, de ezt a gyer­mek- és diákjóléti intézmények térítési dijaiban nem hárítjuk át az érintettekre. A szociálpolitikai tervek meg­valósítására irányuló törekvé­sekről a pénzügyminiszter el­mondta : A szakszervezetek kezdemé­nyezésére már január 1-től a há­rom- és többgyermekes csalá­dok minden gyermekük után egységesen felemelt. összesen havi 840 forintos ellátásban ré­szesülnek, amely már magában foglalja az előbb említett 40 fo- rintos kompenzációt is. A tartósan beteg, vagy a ne­velőszülőknél élő gyermekek után járó családi pótlék meg­haladja az 1000 forintot. A kis­gyermek családban való gondo­zásának jobb lehetőségét terem­ti meg a gyermekgondozási se­gély rendszerének fokozatos át­alakítása. Ennek első ütemeként — előreláthatólag márciustól — bevezetjük az úgynevezett gyer­mekgondozási díjat, amely egy­előre a gyermek egyéves koráig a keresettel arányos, a táppénz összegével egyenlő ellátást fog nyújtani. Jogosultak lesznek a gyermekgondozási segélyre — az eddigieken kívül — a jövőben az egyetemi hallgatók is. A kö­vetkező tanévtől kezdve 50 szá­zalékkal emeljük a szakmunkás- tanulók ösztöndíját. Január 1-től több vonatkozás­ban módosul a táppénzrendszer, A hosszú, 3(| napon túli megbe­* tegedések. valamint a kórházi kezelés időtartama alatt a táp­pénz százalékos mértéke növe­A költségvetési szervek és intézmények kiadásai jövőre mintegy 10 százalékkal emel­kednek. Az oktatási-kulturális kiadások közel 7 milliárd forint­tal emelkednek. Az általános is­kolai tantermek száma 700-zal gyarapszik, és valamelyest mér­sékelhető lesz a váltott napszaké oktatás. Egészségügyi ellátásra több mint 39 milliárd forintot irá­nyoz elő a költségvetés, amelyet kiegészít a gyógyszerek árkiegé­ismertek. a segítő szándék sem hiányzik. 1985-ben a leginkább rászorultakat tudjuk új intézke­désekkel segíteni. Fokozatosan figyelembe vesszük ä lakásépítő, vágy -vásárló’ csaiádok jövedel­mi;‘Szociális helyzetét, ráázorült- ságát. A többgyermekes családok gondjait enyhíti, hogy az úgy­nevezett szociálpolitikai kedvez­mény az együtt költöző harma­dik gyerek után az eddigi 40 ezerről 80 ezer forintra emelke­dik. A korábbinál nagyobb ösz- szegű kedvezményes hitel vehe­tő igénybe tetőtér-beépítésre, emelet-ráépítésre, toldaléképí­tésre, és töhb külön kölcsönt kaphatnak a fiatalok az ifjúsá­gi takarékbetéteik után. A mun­káltatói támogatás jogcímeit, le­hetőségeit is bővítjük a jövőben: ezek kölcsöntörlesztés megfize­tésére is felhasználhatók lesznek. Az ilyen célra rendelkezésre ál­ló összegeket lényegesen emel­jük. Folytatjuk emellett az álla­mi bérlakások felújítását, az eh­hez adott támogatás 16 százalék­kal fog növekedni. Erőforrásaink természetesen végesek. A közoktatás, az egész­ségügy és a lakásépítés előtérbe eü. és szoc. intézmények oktatási, kulturális, kutatási és sportszervek Társadalombiztosítási kiadások Egyéb kiadások Összes kiadás Hármait László (Szabolcs-Szat- már m. 4. vk.), a Gyümölcs- és Dísznövény-termesztési Fejlesztő Vállalat újfehértói állomásának igazgatója az országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának tagja, a törvényjavaslat bizottsá­gi előadója beszámolt arról: az országgyűlés állandó bizottságai részleteiben, a terv- és költség­vetési bizottság pedig összességé­ked ni fog, és a pályakezdő fia­talok is a magasabb, 75 száza­lékos táppénzt fogják kapni. szítésére szánt további 10 mil­liárd forint. Az egészségügyi, szociális ágazatban az intézmé­nyi kiadások csaknem 14 száza­lékkal nőnek. A népesedéspolitikai intézke­dések mellett., azokat kiegészít­ve az ifjúság gondjain a lakás­építési feltételek javításával le­het legtöbbet enyhíteni, és e té­ren is hozunk új intézkedése­ket — mondotta a pénzügymi­niszter. ban elfogadásra ajánlja — mon­dotta Harmat László, majd így folytatta: — Az 1985. évi terv feszültsé­geink minden gócpontján minő­ségi változásokkal számol, ame­lyeket ugyan a szajbályozórend- szer módosulásai kiválthatnak, de aligha remélhető, hogy az egész év során ezek éreztetik kedvező hatásukat. Külpiacainkon nem számíthatunk kedvező fordulatra, terveink is tartalmaznak feszült­ségeket, ezért népgazdaságunk minden területén aktív gazdaság- szervező tevékenység, következe­tesen jó munka szükséges ahhoz, hogy a jövő évi költségvetésünk előirányzatait teljesíthessük. Kelemenné Balogh Katalin (Szabolcs m. 8. vk.), a nagykállói II. számú. Általános Iskola taná­ra fölhívta a figyelmet: napjaink­ban Szabolcsiban ismét növekszik az elvándorlás, csökken, az aktív keresők száma. Ugyanakkor a demográfiai hullám , Szabolcsbari ma nagyobb gondot jelent, mint az ország más részein. Hegedűsné Hargitai Ágnes (Borsod m. 6. vk.), a Diósgyőri Gépgyár szerkesztési osztályá­nak vezetője kérte a kormányza­tot, hogy a VII. ötéves terv előké­szítésénél mérlegelje Miskolc la­káshelyzetét, és a város kapjon nagyobb anyagi lehetőséget arra, hogy a következő tervidőszakban növekedhessék a telepszerű, több­szintes lakások építése. Ezután szólalt fel Miskó István (Bács-Kiskun m. 7. vk.), a tisza- kécskei városi jogú nagyközségi tanács elnöke. Miskó István felszólalása Több mint két évtizede dolgo­zom községi tanácsnál, ahol a saját költségvetési kereteink, mint cseppben a tengert, úgy mu­tatják népgazdaságunk 'költség- vetési lehetőségeinek változását. Természetesen az országos gondo­kat jól érzékeljük. Tapasztalata­ink szerint nélkülözhetetlen for­rássá vált a koordináció és a tár­sadalmi munka, melyek növekvő mértéke annak bizonyítéka, hogy lakosságunk megbecsüli az ered­ményeket, és az önkéntes vállal­kozás ezernyi formájával segítik a közcélok megvalósítását. A költségvetési tervezés bázis- rendszerű metodikája sajnos ere­dendően hátrányos helyzetbe hoz­za és tartja azokat a településeket, alhol az intézményeket sorra és rendre, biztatást nem várva, sok­szor a központi ütemezést meg­előzve, széles körű társadalmi munkával, takarékosan és célsze­rű szerénységgel teremtették meg. Ezeknél sokkal alacsonyabb a be­kerülési érték, így aztán az utána képződő fenntartási alap is, mint alhol ezek a létesítmények bősé­gesebb központi forrásokból, lát­ványosan, igényesebben és bizony sokkal drágábban valósultak meg. Célszerűnek tartanám és javas­lom, hogy vizsgálják meg az ille­tékes szervek: a normatív szabá­lyozás nem lenne-e igazságosabb a tanácsi intézményfenntartás­ban. Örömmel olvastam az előter­jesztésben, hogy az intézmény- fenntartási kiadások növekednek. Az építőanyagok és épületszerel­vények gyors áremelkedése erő­sen devalválta a változatlan nagy­ságú fenntartási összegek reál­értékét. Ha rajtam állná, én meg­engedném, hogy az önállóan gaz­dálkodó tanácsi intézmények, fenntartási keretük terhére, óra­vagy havidíjas formában, 'bér­alapjukon kívül bízhassanak meg nyugdíjas, vagy mellékfoglalko­zású mesterembereket a kisebb, folyamatos javítások elvégzésé­vel. Az is nagyon jó dolog lenne, ha a Pénzügyminisztérium által bizonyára ismert tényt, miszerint az automatizmusok korántsem fedezik az intézménygazdálkodást ért árhatásokat, az ágazati szer­vek is világosan tudnák. Akkor bizonyára nem szaporodnának az anyagi lehetőségeket nélkülöző, óhajszinten maradó irányelvek, előírások, amelyek ilyen formá­ban többet ártanak, mint hasz­Segítség a lakásépítéshez A lakáshoz jutás gondjai köz­AZ 1985. ÉVI ÁLLAMI KÖLTSÉGVETÉS BEVÉTELEI KIADÁSAI BEVÉTELEK Vállalati befizetések 404 6 Forgalmi- és fogyasztói adók 91^0 Lakossági befizetések 52,1 Költségvetési szervektől 50,1 Nemzetközi és egyéb forrásokból ío’o összes bevétel 607 8 Hiány , ' 2,5 KIADÁSOK Md Ft Felhalmozásra 58,7 Támogatások és adóvisszatérítések 141,2 Költségvetési szervek kiadásai 202,0 Az előterjesztés vitája helyezése szükségszerűen, azzal jár. hogy más, egyébként jogos igények kielégítésére nem jut elégséges erő, s ez még inkább a takarékos gazdálkodásra ösz­tönöz. Az állami: költségvetés jö­vőre is biztosítja az ország vé­delmi képességének megőrzésé­hez, nemzetközi kötelezettsé­geinkkel és gazdasági lehetősé­geinkkel összhangban álló fej­lesztéséhez szükséges eszközöket. —I' Az 1985. esztendő kiemel­kedő politikai események éve lesz. A Magyar Szocialista Mun­káspárt XIII. kongresszusa és a felszabadulás 40. évfordulója számvetésre és új feladatok ki­tűzésére kötelez bennünket. Tud­juk. hogy terveink és tetteink egyaránt jövőt és sorsot formál­nak. Elsősorban rajtunk múlik, hogy olyan, lesz-e a jövő, úgy alakul-e a sorsunk, amint ezt szeretnénk. Elképzeléseink meg­valósításához valamennyi hon­fitársunk alkotó közreműködé­sére, céltudatos cselekvésére van szükség — mondotta befejezésül a pénzügyminiszter. s kérte az Országgyűlést, hogy vitassa meg és fogadja el az előterjesztett tör­vényjavaslatot. ÉS növ. ütem százalék­ban 6,6 4,0 16,2 2,4 —2,2 6,5; —28,6 növ. ütem százalék­ban 0,5 —1,8 9,8 13,9 64,0 11,8 131,7 9,2 76,7 13,3 610,3 6,2 ben vitatta meg a Magyar Nép­köztársaság 1985-re javasolt költ­ségvetését. A felszólalások hely­zetünk reális ismeretéről tanús­kodtak, a képviselők a költség- vetést kivétel nélkül elfogadásra ajánlották. A terv- és költségvetési bizott­ság — összegezve, a bizottságok megállapításait is — az 1985. évi költségvetést változatlan formá­Oktatás, egészségügy nálnak az állami irányítás hitelé­nek. Emellett | méltánytalanul szembeállítják a tanácsi vezető­ket a papíron szépnek látszó ága­zati követelményekkel. Minden­nek a sorrendje úgy kellene, hogy kezdődjék: megvannak-e, %vagy megteremthetők-e arra a pénz­ügyi lehetőségek. Évek óta felszaporodtak a „majd kigazdálkodjék a helyi ta­nácsok” jellegű elintézési formák. Ennek pedig szűkül az alapja. Az eddigi gyakorlatunkban azt ta­pasztaltuk, hogy, elsősorban az át­engedett bevételi források kiesé­seit kellett pótolniok aj felettes szerveknek és nem a többletbevé­telek egy részét elvonniok. Nehe­zíti a helyi tanácsok munkáját az is, hogy a központi tervező szer­vek által egyes feladatok alapfo­kú, mások nem alapfokú besoro­lása nincs szinkronban a lakosság helyi (szükségleteivel és igazság­érzetével. Alapvető kérdéssé és feladattá vált most már a legki­sebb településen is a köztisztaság és a környezetvédelem. Ez költ­ségvetési eszközökkel is megala­pozandó, de főleg szervezett és intézményes megoldást sürget. Az új irányítási rendszer hatá- li közvetetten 1985-ben, majd iszglesített formában 1986-ban [érik a tanácsok gazdálkodását, n azt tartanám jó dolognak^ ha gazdálkodási decentralizációt a inntartási alap jelenleg még izpontosított részére is kiterjesz- »nék, és ezzel is; teljes terjede­lmiben az adott állami vagyont izeié, önálló alapképzésre és ilhasználásra jogosult helyi tá­vcsők gazdálkodhatnának. Az iár biztosan látszik, hogy ritkán >It nagyobb feladat a tanácsi izdálkodásban, mint a követke- i időszakban koordinációt szer­ezni és a nyíltan ütköztetett vé- ményeken nyugvó, sokoldalú érlegelésen is súllyal ható el- épzelések alapján a lakosság ízzájárulását, a helyi összefogás i formáit és módszereit kialaki- :ni, amelyet talán ma még nem tudunk pontosan végiggondol­Az állami költségvetés eddig m, de a jövőben sem nélkülöz- ;ti a helyi közösségek vállallko­í- és kezdeményezőkészségét. Ez sósaiban azoknak érdeke, akik : így kibővülő lehetőségeket isználni és élvezni fogják, es :ik egyben döntenék ezekről a :rdésékről. Erre a mi megyénk­én Bács-Kiskunban különösen így szükség volt és lesz, ahol a kott lakásoknak csupán 39 sza- ■léka komfortos. Nagy segítség nne a helyi szervek muwkajá- >z ha lehetőleg nem kerülne sor ; egyébként is szerény tanácsi •nizügyi eszközök évközi szűkö­sére mert ez felborftja a tana- i munka sajátosságából követ- ■zően — főleg a falusi lakosság­it _ezerszer egyeztetett közös rv célökat, értetlenséget kelt es éltánytalanul rontja a helyi ■zetőík szavahihetőséget. Azt _ térni, hogy OZ T öbbször kerülünk bajba a köz­ponti programhoz történő csatla­kozásnál. Ilyen például az ener­giaváltás témája. Az megérthető, hogy a tömeges olajkazánositás es olajkályhásítás időszakában, irá- nyitó szerveink sem tudhattak előre az olajválság bekövetkeze- sét, hiszen az egész világot meg­lepetésként érte. Az azóta történt gyors változtatások azonban sok bosszúságot keltettek a lakosság között. Sorolom ezeket: Ha vallaki vásárolt szeneskazánt, szinte^ biz­tos, hogy nem tudott hozzávaló 6ze’net vásárolni. Ha megvásárol­ta a hőtároló elektromos kályhát, befizette ez év elejétől a súlyos ezreket és tízezreket kapacitás- lekötés címén, akkor meg az or­szágosan megnövekedett fogyasz­tás okozott problémát. Ha pedig a földgázprogramba fektetett nem kevés pénzt, kiásta az egész ut­cavezeték helyét, akkor meg az alapvető szerelvények és eszközök hiánya okozott feszültséget es csalódást az emberekben. Arról nem is beszélve, hogy a jóváha­gyott program első részében ke­vésnek bizonyult a rendelkezésre álló energiakészlet. A gazdasági események ele­mezhető nyilvántartása a felelős­ségteljes, önálló gazdálkodás lét­feltétele. Sajnos a tanácsi köny­velés jelenlegi rendszere a helyi tanácsoknak sokkal rosszabb, mint a rovatos könyvelés volt. Éppen ezért javaslom a tanácsi számvitel jelenlegi, az országos szerveknek bizonyára elégséges, ám a helyi tanácsoknak évközi- információt nem biztosító rend­szerének kiegészítését és bővíté­sé*t. Áz 1985. évi költségvetés kitű­zött céljaink megvalósításához keretet és lehetőséget biztosít, ezért azt elfogadom és elfogadás­ra ajánlom. Petri Gábor (Csongrád m. 6. vk.) egyetemi tápár felszólalásá­ban egészségügyünknek a válto­zó körülményekhez igazodó, kí­vánatos szerkezeti átalakítását vázolva hangsúlyozta: jelentős és a jövőbe mutat ,az egészségügy vezetőinek az a szándéka, hogy a. t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom