Petőfi Népe, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-10 / 264. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIX. évf. 264. szám Ára: 1,40 Ft 1984. november 10. szombat KÉP és HANG A rádió és televízió jövő heti műsora 1 (5—6. oldal) • Sophia Loren és Jean- Paul Belmondo az Egy asszony meg a lánya című olasz filmben. (Péntek, tv 1. 22.00.) Megépül a halasi felüljáró A közlekedési miniszter és a megyei vezetők megbeszélése Urbán Lajos közlekedési mi­niszter tegnap délelőtt feladat­egyeztető megbeszélést folytatott Kecskeméten a megyei pártbi­zottság székházában Romány Pál­lal, az MSZMP Bács-Kiskun me­gyei bizottságának első .titkáré- i val, dr. Gajdócsi Istvánnal, a megyei tanács elnökével, a me­gyei pártbizottság és a megyei tanács több más vezetőjével. A mintegy két és félórás meg­beszélésen számba vették mind­azokat a lehetőségeket, amelyek­nek a kihasználásával — figye­lemmel a szűkös anyagi helyzet­re — javítható a közúti, a vasúti és a vízi szállítás. Hangsúlyozot­tan szó esett például a kiskun- halasi felüljáró megvalósításá­nak régóta húzódó ügyéről. Egyet­értés született abban, hogy a mi­nisztérium támogatásával a lehe­tő legrövidebb idő alatt — és a lehető legkisebb költséggel — fel kell építeni a felüljárót. A kivi­telig tervet a szűkös pénzügyi le­hetőséghez kell igazítani. Téma^ volt a megbeszélésen a Dunántúl és a Duna—Tisza köze közlekedési kapcsolatának a ja­vítása. Hangsúlyozták: addig is, míg Kalocsától délre nem épül­het új Duna-híd, amely minden­Megbeszélés a megyei pártbizottságon. (Pásztor Zoltán felvétele) képpen szükséges lenne, más megoldással kell enyhíteni a két országrész közötti közlekedés gondjain. Kellő súllyal esett szó az úthá­lózat javításáról, s egyéb kérdé­sekről, így például a hercegszán­tói és a tompái határátkelőhelyek közútjainak a fejlesztéséről, s azokról a problémákról, amelye­kéit a vagonhiány okoz a megye több ipari és mezőgazdasági üze­mének. Az utóbbi — a vagonhi­ány — ügyben gyors intézkedést ígért a közlekedési miniszter. R. M. A 40 órás munkahét tapasztalatai Kedvezmén J • a Betakarították a cukorrépát IBács-Kiskun valamennyi ter­melési körzetében végéhez érke­zett a cukorrépa betakarítása. A termelők a feldolgozóüzemekkel egyeztetett ütemterv szerint szed­ték fel és továbbították a kije­lölt átvevő helyekre a répát. A megye cukorrépa-területe csu­pán öt százaléka a kenyérgabo­náénak, a hektáronként betaka­rítandó cukornyersamyag memy- nyisége azonban átlagos eszten­dőben is hétszerese a búzáénak. A répaéréskor az időjárás álta­lában sokkal kedvezőtlenebb, ami megnehezíti a munka szer­vezését. A szolnoki gyárral szerződött pálmonostori Keleti Fény Tsz az utóbhi években jól gépesítette a répatermesztést, s folyamatosan szállította a közeli rakodótérre á termést. Kiskunfélegyházán a Vörös Csillag Tsz a legnagyobb termesztője a cukorrépának, me­lyet a MÁV-állomási átvevőte­lepről közvetlenül továbbítottak Szolnokra. Jól bevált szokás sze­rint a tiszakécskei Béke és Sza­badság Tsz saját járműveivel fu­varozta a nyersanyagot a gyár­ba. Tehergépkocsijai visszafelé sem jöttek üresen, hanem cu­korgyári melléktermékkel, répa- szelettel rakottam Az aszálysúj­tott gazdaságnak szüksége van a lédús takarmányra, melyet a szarvasmarha-állomány kap. A Mátra vidéki Cukorgyárak­kal' a bácskai és a Duna melléki szövetkezetek, állami gazdaságok, szakcsoportok vannak szerződé­ses kapcsolatban. Ezen a tájon terem Bács-Kiskun cukorrépa­hozamának több mint kétharma­da. A talajadottságok itt kedve­zőbbek, szárazságban és esős időben' viszont a betakarítás e két termelési körzetben a nehe­zebb. Szerencsére október végé­től már nem akadályozta a ré­paszedést a túlságosan nedves, vagy sziiklakemény talaj. Szár mítva azonban az újabb csapa­dékra, a termést a legtöbb gaz- (Fólytatás a 2. oldalon.) Ülést tartott az SZMT elnöksége Az SZMT elnökségének egyik tagja szokása ellenére kettős mi­nőségben szólt hozzá a tegnapi, az SZMT-székházban rendezett ülés első napirendi pontjához, a 40 órás munkahét bevezetésének tapasztalatait összegező jelentés­hez. A megyei testület tagjaként messzemenően egyetért a munka­hét rövidítésének eddigi eredmé­nyeivel, de szűkebb illetőségű te­rületén gondokat is érzékel.' Van­nak olyan munkaterületek, ahol az adott létszámmal ésszerű szer­vezéssel is alig-alig pótolhatók a munkaidő-veszteségek. Figyelem­re méltó, hogy a továbbiakban is a szakmai megyei titkárok voltak a legaktívabbak Egyikük kifogá­solta, hogy az oktatásügyben miért csak részlegesen vezették be a 40 órás munkahetet. Az ad­minisztrátorok a technikai dol­gozók, az óvodai dajkák méltány­talannak érzik, hogy a rendelke­zés rájuk nem vonatkozik. Né-, mely nagyvállalatnál csak a munkaidő után tarthatnak szak- szervezeti bizottsági üléseket, aminek következtében csökkent a résztvevők aránya. Az SZMT el­nökségi ülésén hangsúlyozták, hogy a túlórák növekedése nem kizárólagosan a munkaidő-rövi­dítés következménye. A jelentést készítő Kovács Pál osztályvezető helytelenítette: sok helyen csak a kieső munkaidő pótlására össz­pontosítanak, noha további ész- szerűsítésre, takarékosságra is volna lehetőség. Mindnyájan egyetértettek az előterjesztéssel, mely szerint központi támogatás nélkül vezették be a munkálta­tók a rövidebb munkaidőt, nőtt az egy órára jutó termelési ér­ték, ami még mindig számottevő vállalati tart allékokra utal. Né­hány észrevétellel — többek ja­vaslatára — az illetékes szervek­hez fordulnak. Szükségesnek ér­zik az áttérés tapasztalatainak (Folytatás a 2. oldalon.) t" ♦ A MÁV solti állomásának rakodóterére gyűjtötték a környék répatermését, s onnan továbbítják a Mátra vidéki Cukorgyárakba. WOJCIECH JARUZELSKI BUDAPESTEN Magyar—lengyel tárgyalások • Kádár János és Wojciech Jaruzelski. A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága nevé­ben Kádár János első titkár meghívására november 9-én ba­ráti munkaláttogatást tett Buda­pesten-Wojciech Jaruzelski had- 'seregtábomök, a Lengyel Egye­sült Munkáspárt Központi Bi­zottságának alsó titkárá, ia Len­gyel Népköztársaság miniszterel­nöke. A látogatás során Kádár János és Lázár György miniszterelnök véleménycserét folytatott Wojci­ech Jaruzelskival, amelyen részt vett Hóim Gyula és Katona Ist­ván, a Központi Bizottság osz­tályvezetői. Kádár János ebédet 'adott a lengyel vendég tisztele­tére, |amelyen részt vett Lázár ‘György, Aczél György, Gáspár 'Sándor, Havasi Ferenc, Korom Mihály, Németh Károly, Óvári Miklós, az 1MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai, Szűrös Má­tyás, a Központi Bizottság titká­ra, Czineg|e Lajos honvédelmi miniszter, Horn Gyula és Katona István. A látogatás •programjá­ban részt vett Biczó György, a 'Magyar Népköztársaság varsói és Jerzy Zielinski, a Lengyel Nép- köztársaság budapesti nagyköve­te. Kádár Jámos és Wojciech Ja­ruzelski a munkatalálkozó kere­tében négyszemközti megbeszé­lést tartott. Kádár János a megbeszélése­ken tájékoztatást adott a Magyar Népköztársaság belső helyzetéről, a szocialista építőmunka napi­renden levő feladatairól, az MSZMP 1985 tavaszára tervezett XIII. kongresszusának előkészü­leteiről Megerősítette az MSZMP, a magyar nép szolidaritását az­(Folytat ás a 2. oldalon.) BÁCSALMÁS Átadták a Pamutfonóipari Vállalat új gyárát A Finomposztó Vállalat bács­almási gyáregységének épületét, területét, sőt az ott dolgozókat is átvette a Pamutfonóipari Vállalat hetedikként üzembe helyezett gyára. A szükséges átalakításo­kat az idén februárban kezdték meg és azóta folyamatosan ad­ták át az új, NSZK berendezé­sekkel felszerelt csarnokokat. Ahonnan kiköltözött a finom- posztó, oda máris megérkeztek a szerelők és munkájuk nyomán azonnal megindult a másfajta termeléssel. A gépekkel együtt megvásárolta az új tulajdonos, s pamutfonás technológiáját is ma már európai színvonalon ál­lítanak elő a bálázott gyapotból nyers, fehér, tiszta pamut, orsó­zott fonalat. Ha majd teljes ka­pacitással dolgozik a gyár, ak­kor évente 1500 tonnla terméket szállít az NSZK-beli és a hazai pamutfeldolgozóknak és szövő­gyáraknak, ahol többek között abroszok, ágyneműk vásznát ké­szítik. A megváltozott technológiához másfajta tudásra van szükség. Ezért az átalakítás ideje alatt az üzem nyolcvan dolgozóját átkép­zésre küldték társgyárakhoz. Mi­után az új gyár önelszámoló egy­ség lett, a gazdasági, az úgyne­vezett főkönyvelői vonal kiala­kítása szintén szükségessé vált. A beruházások, a munkakörül­mények, a szociális ellátás javí­tását is figyelemmel kísérték az új termelőegység kialakításakor. Ma már, ha valaki belép a mun­kahelyére, ugyanazon épületben öltözhet munkaruhába, sőt az ét­kezés miatt sem kell elhagynia a területet. A melegítőkonyhás új étkezdében kulturált körül­mények között látják el a dolgo­zókat. A három műszakosokra is gondoltak: az éjszaka dolgozók­nak frissítőt, kávét, üdítőt kínál­nak. A Pamutfonóipari Vállalat bács­almási gyárát tegnap ünnepélyes külsőségek között adta át dr. Szabó Imre ipari miniszterhe­lyettes. G. E. • Munkában az előfonógépek. (Méhesi Éva felvétele) Több fontos vitát rendeztek mostanában a közművelődés­ről. Szeptemberben a Magyar Népművelők Egyesületének pé­csi vándorgyűlése kezdte a sort, a parlamenti közművelő­dési tanácskozás folytatta, néhány napja pedig a mű­velődési miniszter tartott beszámolót a művelődés idő­szerű kérdéseiről. Mindenütt nagyon hangsúlyosan hozták szóba a kultúra és a gazdaság összefüggését. Joggal, hiszen közművelődésünk jelenlegi problémáit és eredményeit nem lehet megérteni, ha ezt megkerüljük. Gazdaság és a kultúra: egyik a másik nélkül nem lé­tezhet. A két szféra kapcsolat_ rendszerében manapság új problémák vetődtek fel. A nyolcvanas évek magyar gaz­daságára ugyanis a többi kö­zött az a jellemző, hogy a nö­vekedés az előző évekhez ké­pest lelassult. Másfelől köze­lítve, ugyanebben az időszak­ban napirenden van: miként kell a gazdaságirányítási rend­szert továbbfejleszteni, hoJ~ gyan lehetne a társadalmi erő­forrásokat gyarapítani, az ön- tevékenységet tovább fokozni. Az országos közművelődési tanácskozás úgy foglalt állást, hogy mindez egyúttal a kultú­ra fontos kérdése is. Ami­kor a felszólalók elismerték a művelődési szemlélet jelentős pozitív változását, azt a véle­ményüket sem rejtették véka alá, hogy éppen a gazdaság és a kultúra összefüggésének a megítélésében vannak még gondok, s ezek feloldása a kö­vetkező időszak fő feladatai közé tartozik. A lehetőségek­hez mérten — és a korábbinál okosabb elosztással — tovább­ra is támogatni kell anyagilag is a művelődést. Persze az sem hagyható ki a számítás­ból, hogy már a jelenlegi szín­vonal megtartásához is jóval több pénzre lenne szükség. A gazdaság azonban határt száb a növekedésnek. Tisztázatlan egyelőre az is, hogy a reform jelenlegi szaka­szában miként reagál a kul­túra a gazdasági élet válto­zásaira? Meri, mihelyt meg­szűnik kizárólag állami dotá­cióból működő rendszer lenni közművelődés, és ez lénye­gében már meg is történt, s a fenntartás költségeit a közön­ség maga fedezi — a tartalom kérdései kerülnek elő. Neve­zetesen az is, hogy kinek az ízlésével mérjünk ezután? Ép­pen ezért ma az a sürgető fel­adat, hogy — különösen az ál­lami intézményekben — a gaz­dasági és a tartalmi munkát, azaz a költségvetést és a mű­sorpolitikai összhangba hoz­zák. \ Köpeczi Béla művelődési miniszter néhány nappal ez­előtt egy sajtótájékoztatón fél­reérthetetlenül fogalmazottt ,jVem mondhatunk le arról, hogy a jót, a művészileg, esz­tétikailag értékesebbet kínál­juk a tömegeknek. Pillanat­nyilag alig van olyan kultu­rális tevékenység, amit nem dotálunk, de elgondolkodtató, hogy mennyi pénz jusson a különböző, viszonylag szűk ré­tegeket érintő kísérletekre.” Világos beszéd: a legfelsőbb vezetés is a legfontosabb — legnagyobb tapasztalatot, fel- készültséget és érzékenységet kívánó — feladatok között tartja számon az elosztás de­mokratizálását. Mert szorít az idő! A társadalom változása elképzelhetetlen a gazdaság reformja nélkül, ennek sikere pedig a kiművelt emberfők sokaságán is múlik. Farkas P. József

Next

/
Oldalképek
Tartalom