Petőfi Népe, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-06 / 261. szám

1984. november b. & t Lakásbelső a Képcsarnoknál Sajátos lakásbelsővé alakul november 10-ig a Képcsarnok kecskeméti bemutató- terme. Pogány Judit iparművész, Glatz Árpád belsőépítész és Gönci András tex- . tiltervező iparművész a mai ember lakás- tér-élményét írja tárgyakba: asztali és felsővilágítású lámpákba, falikarokba, egy­mással harmonizáló függönyökbe, faliké­pekbe, párnákba, újfajta bútorokba. A székek, asztalok vonalai mintha csak a vízszintes és függőleges rendet, ennek uralkodó jellegét hangsúlyoznák. Egyéni, a szokványostól eltérő törekvések jutnak kifejezésre a kiterjedő és egyben korláto­zott arányok ismétlődésévéi, a bútorszer­kesztés merev korlátái alóli szabadulással. Lehet, ;»hogy nem adják át azonnal magu­kat ézek a tárgyak a méregető tekintet­nek; De mindenféle összetartozás kialaku­lásához idő kell, hogy a tárgy megtalálja legmegfelelőbb helyét a lakásban, s egy­más közt helyükre leljenek a bútorok, textíliák, világítótestek és növények. Lakáshoz jutni, fészket rakni mindig öröm. Berendezkedni ízlésesen, gazdaságo­san testre szabottan — néha .nehéz öröm. Mégis, optimisták lehetünk. Okunk van rá, hogy a.lakásunkat még sokáig élvezzük — azokkal együtt, akikkel megálmodtuk, ter­veztük, és akikért építettük. Ez a három művész most állítja ki elő­ször — egymást kiegészítő — alkotásait együtt. Látható, kézzel fogható lehetősé­get adnak arra, hogy az üres, vagy eset­leg megunt lakás otthonossá váljon. Azt sugallják, hogy a tárgyaknak csak úgjy van értelmük, ha értünk léteznek: ha fé­lénk közelednek/ vagy tőlünk távolodnak a textilképek hullámvonalai, ha a függö­nyök bennünket védenek a belátástól vagjy a tűző napsütéstől, ha a párnák a njü puha — és egyben biztos — támaszaink! A lámpatestek nem mindenre és min­den Szögletbe jók. Nem is akarnak azojt lenni. Akkor tartozhatnak hozzánk üveg. és fémtestükkel, fekete, fehér ési barna színeikkel, ha nekünk fénylenek és oszt­ják szét az árnyékokat, és a mi szemünkét kímélik meg a vakító káprázattól. Ahon­nan hiányzik a funkcionális világítás, on­nan hiányzik az élet. Talányos fehér göni- bök a fényforrások. Másképp világítanak há dolgozunk, étkezünk, vendéget foga­dunk vagy pihenünk. S akkor jó, ha hoz­zánk igazodik a hangulatuk. A jó és szép' bútorok, lámpák, textíliák nélkülözhetetlenek, mert a kényelmet, két munkanap közt a pihenést szolgálják, vagy szemet—lelket gyönyörködtetnek. Alighanem mind a kettőt el akarja érni a kiállítás Bizonyítja, hogy a mindennapi használati tárgyak megalkotása is jelent­heti a hagyományok megújítását, s a ki­élezetten egyszerű formáktól sem idegeh a látványosság. | Egy diák — egy könyv A sikeres akció, az Egy diák — egy könyv el- i nevezésű olvasómozgalom a KISZ .BácsnKiskun J megyei Bizottsága, a megyei tanács művelődés- i ügyi osztálya és a Kossuth Könyvkiadó megyei I kirendeltségének közös ötletéből született. Már ötödik alkalommal szervezik, meg, hogy a közép- j iskolásokhoz is eljussanak a politikai kiadvá- ; nyok. Sok olyan Kossuth-könyv jelenik meg, ! amely érdekli a fiatalokat. Azon túl, hogy átla- ! pozzák az érdekességeket, még hasznosítani is í tudják az olvasottakat á világnézet és a történe- ' lem órákon. Keresett például a Kommunista 1 Kiáltvány, az Állam és forradalom, s a Népsze- ! rű történelem című sorozat szinte minden egyes ! példánya. A Kossuth Könyvkiadó megyei kirendeltségé- I nek munkatársai az idén is megkeresték a KISZ- ! eseket, segítségüket kérve a szervezésben. Kör- I levelet küldtek a gimnáziumokba, szakközépis- : kólákba, hogy a tanárok hívják fel a diákok fi- | gyeimét a politikai könyvekre. Az idei ered- I mény: tizennégy középfokú intézmény jelentke- | zett a felhívásra, s eddig 165 ezer forint értékű i kiadványt vittek el az iskolákba, ahol diákáru- I sok forgalmazzák az ajánlójegyzéken szereplő | könyveket: tanuláshoz, politikai "munkához, mű- ! velődéshez, szórakozáshoz. Persze az lenne a jó, í* ha még többen kapcsolódnának be a mozgalom- I ba, és nemcsak a középiskolások! Jelentkezett | például a mostani felhívásra a kecskeméti Gép- i ipari és Automatizálási Műszaki Főiskola is. Meg i kell említeni továbbá a bajai tanítóképzőt,. ahol | évek óta a legtöbb politikai kiadványt terjesz- i tik, Vígh László tanár áldozatos munkája révén. I Mii forgatnak szívesen a diákok? Kedvelt a j már fentebb említett Népszerű történelem soro- ! zat; közte a Felkelés Bulgáriában, a Pearl Har- ! bor rejtélye, a Teherántól Potsdamig. a Hitler : hatalomra jutása — mindegyik harminc forint i körüli áron. Balázs Anna Élni és szeretni című I könyve fiatalokról szól fiataloknak. Az Ifjúsági i kislexikon ismét-megjelent, és ebből szintén sokan j vásárolnak. A felszabadulás 40. évfordulójára I szervezett vetélkedőkhöz pedig nélkülözhetetlen I a Mit kell tudni Magyarországról ? című könyv. | Ha új kiadványok látnak napvilágot, akkor a i Kossuth Könyvkiadó dolgozói ismét ösSzeállíta- I nak egy ajánlólistát, hogy a diákok a legfrissebb j könyvek közül is válogathassanak. Az Egy diák — egy könyv olvasófliozgalcm j egyben verseny is. Két kategóriában hirdették I meg ebben a tanévben is: gimnáziumok és szak- j középiskolák, illetve szakmunkásképző intézetek i részére. Az értékelés alapja az egy tanulóra jutó | vásárlási érték. Az első helyezett iskola megkap- I ja a Kossuth Köyvkiadó vándorzászlaját, vala- i minit az első három helyén szereplő intézmény I 3000, 2000 és 1500 forintos pénzjutalomban része- i sül. Tavaly az első kategóriában a kecskeméti ! Kodály-iskola végzett az élín, ott egy diák 92 i forintot áldozott könyvre az elmúlt tanévben. A | szakmunkásképzősök versenyében a kecskeméti I Mezőgazdasági Szakmukásképző Intézet győ­zött, ahol fejenként a fiatalok 33 forint -értékű I politikai kiadványt vásároltak. Az akcióban egyébként mintegy tízezer diák i vett részt, s a Kossuth Könyvkiadó megyei ki- I rendeltségének ebből származó forgalma 215 ezer ij forint volt az elmúlt esztendőben. Bíznak ab- ] ban, hogy az idei tanévben ez az összeg ernel- j kedik. Mi pedig reménykedünk, hogy nemcsak ! az 'akció idején bővítik könyvtárukat, s nsm- i csak ekkor emelik le a polcról köteteiket. Hi- i szén „aki gazdag akar lenni, mindennap olvas”, I tartja a mondás, amihez célszerű tartani magun- | kát. Berzák Tibor WyjLVÁMQSBESZÉÖ. MESTER * * >• iASAI Mérlegen az ellenérvek Mint hegesztő művezető nap mint nap szembe találom magam az e területen jelentkező gondokkal. A vitázásban nehéz eredményt fel­érni, de\ha végül is sikerül — jóleső érzéssel tölti el az embert. Min­den egyts vitázáshoz azt megelőzően alaposan fel kell készülni. Nem­csak szakmailag, hanem emberileg is, hogy érveinket meggyőzően,, olyan stílusban adjuk elő, amely segíti, szinte fölkészíti partnereinket álláspontunk elfogadására. (Tarjányi László kiskunfélegyházi olva­sónk leveléből.) • Hogyan cáfolhatjuk leghatáso­sabban az ellenvéleményeket? Saját Íj Igazunk egyoldalú bi­zonyításinál hatásosabb a két­oldalú érvelés, vagyis, ha kité­rünk az!, ellenérvek cáfolatára. Az egyszerűbb eset, amikor egy pontatlap megállapítást vagy téves adatot kell kiigazítanunk. VeszélyejS buktató ilyenkor az el- hamarködott általánosítás lehet. Egyetlent hibás tényből ne követ, keztessüfck vitapartnerünk ál­láspontjának helytelenségére. Igazítsuk' ki a pontatlan megál­lapítást, ! adatot, de igyekezzünk megérteni a másik logikáját, ösz- szetettebjb feladat — mondhatni a vitázáS legnehezebb része — amikor I másik fél eltérő szem­léletmódját, a miénktől különbö­ző következtetéseit cáfoljuk va­lamilyen alapos ok miatt Mi nemi hiányozhat a cáfolatból? Ha hozzászólásunk cáfolatot is tartalmai:, ezt a részt különös gonddal Repítsük fel. Már a be- vezetőbeh utaljunk arra, hogy melyik kérdésben kívánunk élté-' rő vélercjjényt kifejteni. Azt a né­zetet, véleményt, amit cáfolni akarunk! előbb foglaljuk össze egy-két mondatban. Így elkerüL hetjük, liotgy olyasmi ellen érvel­jünk, amit .partnerünk nem is mondott,!! vagy nem úgy értelme­zett, ahogyan mi beállítjuk. A vi­tatható í elemek számbavétele után sorakoztassuk fel az ellen- véleményt gyengítő, saját állás­pontunkat erősítő érveket. A túlbizlbnyítás gyanút kelt? Inkább kevesebb, de megala­pozott érvet használjunk. Igye­kezzünk Ijelkerülni, hogy az igaz és logikus érvek közé bizonyta­lan, meg&lapozatlan állítások ke­veredjenek. Segít az eredményes érvelésben, ha higgadtan, a sze­mélyeskedést kerülve mond­juk el véleményünket. Olyan, a partnert,|j az ellenvéleményt be­csülő hangnemben, melyre a be­vezetőbe?! idézett levelében Tar­jányi László olvasónk is utal. Milyen a ió Vitasí Uns? Követelmény, hogy mondan­dónk hangvételében, előadásá­ban igazodjunk a helyzethez. Ügy érveljünk, hogy az érthető legyen minden jelenlevő számára; Ha a Melyek á vitavezető feladatai? résztvevők többsége nem szak­mabeli, ne erőltessük a szakki­fejezéseket. Ha hozzászólásun. -kát előre kidolgoztuk, leírtuk, akkor is igazítsuk a körülmé­nyekhez. Szükség esetén rövidít­sük le vagy egészítsük ki. A vi­taindítóban és a felszólalásokban elhangzó fontosabb gondolato­kat akkor is célszerű feljegyezni, ha előre nem döntöttük el, hoz­zászólunk-e. Általában menet közben határozzuk el, mikor és milyen céllal kapcsolódunk be a vitába. Milyen céljai lehetnek a hozzá­szólásnak? A cáfolás és saját álláspontunk kifejtése mellett többféle cél­lal is hozzászólhatunk. Ha pél­dául nem köteleztük el magun­kat a vitában hangot kapó néze­tek egyike melleit, lehet hozzá­szólásunk célja a különböző vé­lemények egyeztetése, az össze­hangolható javaslatok kiemelé­se. A tartalmi állásfoglalás mel_ lett szükség van néha egy-egy hangulatteremtő hozzászólásra is, mely továbblendíti a feszült han­gulatúvá váló megakadt eszme­cserét. A lényeg az, hogy hozzá­szólásunk ne legyen formális, ha_ nem segítse a vitatott kérdés megoldását. Mikor csatlakozzunk az előttünk szólóhoz? A nyilvános fórumokon fontos szabály, hogy nincs helye az is­mételgetésnek, az üresjáratok­nak. A helyeslő hozzászólás ak­kor indokolt, ha új érveket, elő­revivő gondolatokat tartalmaz, bővíti a korábban elhangzotta­kat. Bánjunk tehát szavainkkal takarékosan, de törekedjünk a hatásos fogalmazásra. Egy eleven ötlet, talpraesett rögtönzés be­folyásolhatja a vita kimenetelét. Szabad-e közbeszólni? Általában nem illik félbesza­kítani a másikat. Néha azonban, ■kivételesen élhetünk a közbeszó­lás jogával. Például ha olyat tu­lajdonítanak nekünk, amit nem mondtunk. A hangerő ilyenkor sem (veheti át az érvek szerepét. A személyeskedéssé fajuló ér­zelmi kitörések'könnyen félrevi. szik a vitát, melynek mederben tartásáért a vitavezető felel. (Várjuik válaszukat utolsó kérdésünkre. Írják meg azt is, mire kí­váncsiak!, a továbbiakban? Kérjük, hogy leveleket legkésőbb a hét végéig, vasárnapig adják fel címünkre. A borítékra írják ,rá: „Beszél­jük meg!” 200 fbcjintos Centrum vásárlási utalványt nyertek: Szakái Anette, Kecskéidét, Nyíri út 11., Zs. Kovács István, Kalocsa, Veres Péter u. 37., Papjjj Géza, Kecskemét, Nagykőrösi út 25. f. 1. Az utalványok az ország bármely Centrum áruházában beválthatók. A folytatást, benne a választ és a nyertesek névsorát egy hét múl­va olvashatják.) Csikériától 1944. november 1-től 3-ig A támadás sikerét kihasználva, a szovjet csapatok több telepü­lést foglaltak el november 1-én. Kecskeméttől északra, Lajo$mi- zse került birtokukba. A nagy­községtől délre a műút két ol­dalán foglalt felvételi állásban igyekezett a szovjet előretörést féltartóztatni a 8. magyar pót- hadosztály északnyugatra kitért csoportja. A magyar és német egységek azonban túl gyengék voltak ahhoz, hogy hosszabb idő­re megállítsák a szovjet csapa­tok támadását. Kecskemétről a magyar és né­met csapatoknak csupán a La- dáuybene és Tatárszentgyörgy leié vezető út maradt szabadon a visszavonulásra. A szovjet egy­ségek ugyanis _ felszabadították Ágasegyházát,, valamint Kunba- í'acsöt, gyűrűbe fogva ezzel a várost. Néhány kilométerrel nyuga­tabbra, a Dunavölgyi Főcsatorna inentén húzódott azoknak a te­lepüléseknek a sora. amelyeket ugyancsak ezen a napon, novem.. bér 1-én foglaltak él a szovjet csapatok. Ezek voltak: Tabdi, Akasztó — ahol a némeit kato­nák felrobbantották a Dunavöl­gyi Főcsatorna hídját —. és Csen­gőd. Fülöpszállásra a vasút men­tén hatoltak be a sfcovjet csa­patok. „Halottak napjára virra­dóra aknatalálat lesodorta a/ ró­mai katolikus templom egész te­tőszerkezetét, oly borzasztó dör­gések közepette, mintha az egész világ omlott volna szét. Reggel Dunaégyházáig 7 NEGYVEN esztendeje virradatkor láttuk meg az első orosz katonákat, akiknek velünk szemben tanúsított viselkedésé­ről mit sem sejtettünk. A ha­lottak napi szentmisére harangoz-- tunk, a szentmisét el is végez­tük. Közben az; orosz katonák benyitottak, több ízben is a temp_ lomba. Némi szepegéssel néztük őket, és kíváncsisággal is, vajon mi lesz- a felfogásuk' velünk, il' | letőleg.” — olvashatjuk a kora­béli História Dotnusban. Fülöp- szállástóL északra Peszéradacs, valamint Kunadács is felszaba­dult. A Duna keleti; partján.. Kalo­csa körletében e! napon a szov­jet hadsereg csapatod öt községet foglaltak el, Foktőre még előző nap, október 31-én megérkeztek a szovjet fel derítők. Ezen a na­pon Géderlák. Úszód és Marta, 1 ezzel az egésa kalocsai járás felszabadult. A Kecskemétért folyó harcok november 1-én értek véget. A szovjet hadsereg egységei Szol­nok, Tószeg, Jás^karajenő, Ti- szaklécske, Allpár vonalát érték el. A nap folyamán 4 kilométer­re megközelítették; Irsát, több hadosztály pedig Nagykőrös, La­josnál zse, Kerekegyháza. Kun- szentmiklós szakaszon küzdött. A 40. hadsereg ibalszámyán a 31. •lövészhadtest Cseiigőd, Akasztó, Harte, vonaláig nyomult előre, il. letve Harte, Bajaj Bezdán sza­kaszon fedezte a balszárnyat.” 1944. november 12-án Fretter Pico táborinak harjccsoportja be­fejezte érőinek átcsoportosítását a Duna—Tisza kőién. Erre töb­bek között a: ért fs sort kellett kerítenie, mivel asj október 28— november 1-e közötti Kecskemé­tért folyó harcokban a német— magyar csapa ok tpbb mint két­ezer katonát és tisztet, több mint 40 harckocsit veszítettek, s egyéb hadigépek és tűzfegyverek soka­sága is a szc vjet j csapatok bir­tokába jutott. A szovjet páncé­los erők (a- 2. és 4. gárda gépe­sített hadtestek egységei (Duna- vecse és Tak >ony | térségében is elérték a Dun it, eg északnak for­dulva- Dömsö< I felé fordultak, miközben, november 2-án felsza­badították Szibadlzállás, Kun- szentmiikplós é: i Saalkszemtmárton településeket. Szabadszálláson | szovjet egységekl parancsnoka megnyugtatta a lakosságot, hogy Tip féljenek, és ki-ki végezze to­vábbra pis a mindelhnapi munká­ját. Néhány nap rrjúlvta már mű­ködött az idíiglenes közigazga­tás is a községben. A vezetőket a község szovjet I katonai par raiícsnoka kérte HéÉ Kumszent- miklós Peit-Piljis-Solt-Kiskun vármegye 77(18 lakosú járási székhelye volt ekkor, ahová a szovjet csapatok három irányból vonultak ibe: „Ukránok' voltok, akik teljesem felszabadították a falut. Görnyedt testtartással, a géppisztolyt előre szegezve fu­tottak végig az utcákon, lehettek talán ezren is. A németek már kivonultok, csak magyar kato­nák voltak a faluban, azok is szökevények, 'civil ruhában. Megérték a másodikét, szeren­cséjük volt. Előtte való nap öt magyar szökevényt végeztek ki a gimnázium Udvarán — ma­gyarok.” Szalkszentmártcn harci cselek­mények nélkül szabadult fel. „Sötét volt. este 7 óra lehetett, amikor a szovjet hadsereg. 2. Ukrán Front 7.'hadtest, 316. lö- Vészhaidosztályának harcosai be­érkeztek a községbe. Fáradtak, de nyugodtak és barátságosak voltak. Egy őrnagy, pár tiszt és K unzert János községi lakos — aki tolmácsolt — (ő már napok­kal előtté csatlakozott a szovjet katonákhoz) társaságában azon­nal felment a községházára, ahol a községi akkora vezetői és egy csapat —8 a község lakosságából alakult 4- nemzetőr gyűlt össze. A szovjet őrnagy csengő; han­gon. katonás határozottsággal kö­zölte. hogy ettől a perctől 'kezd­ve községünk és ennek népe szabad.” j—. írja e napról, no­vember 2-ról a község monográ. fiája. I Kecskeméttől északnyugatra, Ladányfoojne és Tatárszentgyörgy körzetéből szívós ellenállást fej­tették kajla német és magyar vé­delmi erők. de kénytelenek vol­tak feláraid a településeket. Soltszeatimre községben sem voltak hárci cselekmények. No­vember l|-én este és éjszaka ma­gyar katónai egységek vonultak vissza, keresztül a községen, Fü- Jöpszáiílásjt—Solt irányába 1 csat. lakoztok fa hídfő védelméhez Reggelre jmár bent voltak a fa­luban a 23. szovjet lövészhadtest katonái, akik 1—2 órai tartózko­dás után vonultak tovább Duna- tetétlen irányába, amely ugyan­csak ekkor szabadult fel. A Budapest—Szabadka vasút­vonal mentén Kunszentmiklóstőd délre minden települést felsza­badítottak a -szovjet csapatok. Páhiba is e napon vonultak be a 10. lövészhadtest alakulatai. Ilyenformán a jelenlegi Bács- Kiskun megye déli részén csu­pán Szeretnie maradt ki a szov­jet csapatok útjából. Az 526 la­kóházból álló kisközség felsza­badítása érdekében Bajára kel­lett beutazni a városparancsnok­hoz, aki kiküldött egy járőrt, s ezzel a volt Bács-Bodrog várme­gyéhez tartozó községek teljes egészében felszabadultak. Egy német haditudósító Döntő csata Budapest előtt címmel a következőket írja a november 3-i helyzetről. „A Duna és a Tisza közötti térségben a napokban megindult a második nagy csata Budapest birtokáért. Feűhőborí. tóttá ég alatt, zuhogó esőiben, el­árasztott földeken tombol itt a csata, amelynek kimenetele dön­tő lehet Magyarország sofsára. A Budapestről Kecskemétre ve­zető országúton bömbölve és tü­zet okádva erős német és szov­jet páncélos erők, állanak egy­mással szemben. A Dunától ke­letre elterülő síkságon heves har” cok lángolnak fél egyes falvak és útkereszteződések birtokáért.’* A haditudósítónak nem volt iga­za. Magyarország sorsa már ak. kor eldőlt, amikor az országot vezető, kormányzó körök, nem értve meg az idők szavát, elját­szották a háborúból val^ kilé­pés lehetőségét. (Folytatjuk.) Dr. Jósa Iván ; s © T 34-esekItel Budapest íclé.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom