Petőfi Népe, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-20 / 272. szám

1984. noveAber 20. • PETŐFI NÉPE A 5 Hajnal József emlékezete Tizenöt éve, hogy eltemettük, s jövőre lesz — március 21-én — szü­letésének a századik évfordulója. Sírja a kecskeméti Köztemetőben szinte jeltelen, a megkopott fejfán a neve is alig olvasható, önma­gunkhoz volnánk hűtlenek, s az utókor lenne szegényebb, ha enged­nénk elfelejteni: ki volt Hajnal József. Pusztaszeren született, ta­nyai iskolába járt, a felemelke­dést jelentette számára, amikor a vátosba került és lakatosinas lehetett. Bátortalanul kopogta­tott be még a századelőn a kecs­keméti Függetlensíg nevet vise­lő nyomdába, ahol egy cingár, so­vány arcú szedő megszólította, kérdezte, mi járatban van Hor­váth Ambrus volt É nyomdász — így mesélte késobn visszaemlé­kezései során Józsi bátyánk —, aki akkor már a kecskeméti mun­kásság jeles képviselője, s maga is kiváló tollú újságíró volt. Ez a .kapcsolat tette lehetővé, hogy az ifjú munikástoöltő versei — Gőzkalapács címmel — 1913-ban megjelenjenek, s ugyancsak en­nek köszönhette, hogy nemcsak közel kenült a .rügyeket bontó munkásmozgalomhoz, de annak — főleg toliforgatóként — maga is harcos tagija lehetett a későb­biek során. A Gőzkalapács A színes borítójú versesikötet egy példányát még láttam a könyvespolcán, de a könyvtárban már hiába kerestem, valami lel­kes gyűjtő kölcsönvette, és „el­felejtette” visszavinni. A cím­lap fotóját, és a versek másola­tát őrzöm, s hadd idézzem a ko­rabeli kritikus, Tóth László so­rait, alki azt írta: „Minden ver­séből, szóljanak azok a szerelem­ről, tavaszról, virradatról, vagy halálról, kicsendül az elnyomot­takért síró panaszos hang. az ösz- szetartásra serkentés, tisztán hangzanak belőle a szocializmus jelszavai”. Szenzációnak nevezi a kötetet a város kulturális éle­tében, a proletárirodalom szá­mára pedig értékes és hasznos munkának, amely szerzőjének he­lyet biztosít a magyar líra kép­viselői között. Vallanak ma is egy, a maga korában haladó esz­mék felé tekintő, s azokért küz­deni is akaró ifjú ember indulá­sáról, tiszta lelkületéről, közössé­gi szemléletéről. Földindulás Földindulás —, ezt a címet ad­ta összegyűjtött, az első világhá­ború poklából hazaküldözgetett harctéri leveleinek, jegyzetei­nek, a lapokban megjelent hálbo- rúellenes írásainak. Peterdi An­dor — Várnai Zseni férje és köl­tőtársa — írta hozzá az előszót a melegszívű barát lelkes szavai­val, így zárva sorait: „Hajnal Jó­zsef megszólaltatta a lelkiismere­tünket”. Ez a kötet azonban már nem láthatott napvilágot, a szer­ző úgy hozta el a kefelevonatot a nyomdából, miután minden ha­ladó érzésű, gondolkodású em­berbe belefojtotta az ellenforra­dalom a szót. Sok-sok esztendő telt el, mire újra tollat fogott Hajnal József, hogy felvázolja visszaemléke­zéseit arról a nehéz, de mégis szép időszakról, amikor a kecs­keméti munkásmozgalom böl­csőjénél „bábáskodott”, s harcolt érte a maga fegyverével, a tol­lal, mint az első szocialista, kom­munista sa'jtó egyik helyi szer­kesztője. Látó Pál közbeszól A századforduló körül kezdő­dik a könyvbeli Látó Pál — nyil­vánvalóan Hajnal József — élet­útja, és a Magyar Tanácsköztár­saság leverésével, az ellenforra­dalmi megtorlás hiteles leírásá­val zárul.. S közben eseménye­ket, történeteket mond el a mun­kásság életéből, telitűzdelve vá­rostörténeti, helytörténeti ada ■ lékokkal, dokumentummal fel­érő megállapításokkal. Felvonul­tatja a mozgalom vezetőit, meg­ismerjük a későbbi mártírok, a harcostársak küzdelmes és tragi­kus sorsát. Horváth Ambrus, Vá­gó Béla, Berényi Pál, Lugosi Ist­ván, dr. Budai Dezső, Vincze La­jos, Hajma József, Reiszmann Sándor és Simon István alakja vonul előttünk el, s kerül embe­ri közelségbe. (Legtöbbjük nevét sokan csak kecskeméti utcane­vekről és feliratokról ismerik.) Idézi a Magyar Alföld május 1-i vezércikkét — Tóth László tol­lából, s elmondja — a szemta­nú hitelességével — a későbbi tragikus eseményeket, a Fran­cia Kiss Mihály és Héjjas Iván vezette véres leszámolást. Megrendítő ez a kis — alig 75 oldalas — kéziratos füzet (a má­solatát a megyei könyvtárnak juttatta el, talán ott még ma is fellelhető), amelyet alkalmam nyílt elolvasni. És csak sajnálni lehet, hogy Hajnal József mun­káiból legalább egy csokorrava- ló válogatás eddig még nem ke­rült a nyilvánosság elé. Sírhant­jának méltó és maradandó meg­jelölését nem is említve. F. Tóth Pál EGY ALKOTÁSRÓL KÉTEZER KÓPIA - JÓ SZTORI, 100 MILLIÓ NÉZŐ Gorkij Stúdió: a sikerfilmek gyára Moszkva kül- és belvárosa között, a nép- gazdasági ki­állítás közelé­ben mindössze kéthektárnyi területen ta­lálható a leg­népszerűbb szovjet filmek szülőhelye, a Gorkij Film­stúdió. Jelleg­télen, szürke központi épü­letének mind­össze három emeletén a ve­títőtermek, jfzink ronszob ák sokasága kő. zött székel a vezérkar: az Európa-szerte híres rendező­igazgató, Ve­niamin Davi- dovics Bor- mán, száztíz ,csaját” színé­szével. A szovjet méretekben valóban kS-< esi filmstúdió híre mégis igen nagy, hi­szen filmgyár­tása .mennyi­ségét tekintve a második a Szovjetunió­ban, s a szak­emberek sze­rint minőség­ben meg is előzi a na­gyobb1 test­vért, a Mosz- film Stúdiót. A .(számok im­ponálók :éven­te 2 játékfilm mellett 36 egyéb, rövidebb-hosszabb filmet készítenek. Kétezren dolgoznak a filmgyárban, közülük ezetkét- százan alkotók; forgatókönyv­írók, rendezők, színészek. A színészgárda a' legismerteb­bek közül kerül ki, itt dolgozik többek között Geraszimov, és haláláig, a nálunk A tavasz 17 pillanatából ismert Tyihonov is. A „saját” színészstáb persze nem csupán a műtermekben dolgozik, a külvilágtól elzárva, tagjai rendszeresen fellépnek a Film­színészek Színházában is, ezen­kívül a meglehetősen, gyakori fesztiválokon találkoznak Szov- jetunió-szerte a nagyközönséggel. Rajtuk kívül meghívott színé­szek is szerepelnek a Gorkij Filmstúdió filmjeiben. Az itt ké­szülő filmek minőségére és nép­szerűségére jellemző, hogy átla­• A Rézangyal egyik jelenete, középen a népszerű főszereplő. A Balra: a Tolsztoj életéről szó­ló film főszereplője, Geraszimov. man — és ezt a számot a Szov­jetunió egészét tekintve már egy közepes filmmel is el lehet ér­ni. A laboratóriumokban a sike­resnek ígérkező filmekből más­fél-kétezer kópia készül, de a leggyengébbnek ítéltekről is át­lagosan háromszáz. (Nállunk a biztos közönségsikerre számító filmek is legfeljebb néhány tu­catnyi kópiával készülnek, és ez­zel már teOítve is van a piac.) Ahhoz, hogy a filmek a Szov­jetunió minden részébe eljussa­nak, széles körű sziinkronhálózat- tál rendelkeznek. Minden köz­társaságban önálló stúdiójuk van, ahol a Moszkvában készült filmeket szinkronizálják. Jelenleg egy kalandfilmsoroza- ton dolgoznak, amelyet évek óta nagy sikerrel vetítenek a film­színházak. Főszereplője a rend­kívül népszerű fiatal filmszí­nész, Davidov, aki bandavezért játszik, s folytatásról folytatásra kicsúszik üldözői kezéből. Most készült el a legújabb epizód, a Rézangyal, a valahol Dél-Ame- rikában játszódó történet. Ezt a filmsorozatot eddig több mint másfél milliárd néző látta. A krimik és kalandfiilmek mellett a legnépszerűbbek a gyermek- és történelmi tárgyú alkotások, a felderítőkről szóló, izgalmak­kal tűzdelt filmek. Természete­sen folyamatosan készülnek eb­ben a nagyüzemben komoly, mű­vészi ihletésű filmek is. Az el­múlt hetekben mutatták be Karlovy Varyban a Tolsztoj éle­téről szóló filmet, Szergej Ge- raszimovval a főszerepben. A film nagydíjat kapott, E. Gy. gosan másfélszer több néző lát­ja őket, mint az ugyancsak jó hírű Moszfilm Stúdióét. Magyar fülnek szokatlan a tényt hallani: a Gorkij igen nyereséges vjálllalLkozás, fennál­lásának negyvenkilenc esztende­je alatt minden évben haszon­nal dolgozott, s ennek egyik ér­zékelhető jele az a hat, több emeletes lakóház, amelyet mun­katársaiknak építettek Moszkvá­ban, Persze könnyű nekik — és ez is az igazsághoz tartozik —, hiszen egy-egy jó filmjüknek átlagosan 100 millió nézője van a Szovjetunióban, s ez a hatal­mas szám bőven kiegyenlíti az időközönkénti kudarcot, a gyen­gébb produkciót — mert ilyen is akad; 17 millió nézőnél már nyereséges egy átlagos költség- vetésű film — magyarázza Bor­A NYILVÁNOS BmZtX* MESTERFOGÁSAI A vita folytatódik Sok olvasónk írta meg véleményét, tapasztalatait a vitáról is. Soro­zatunk befejező részét ezekből a vitakultúránkat jól jellemző levelek­ből állítottuk össze. Az előző folytatásban feltett kérdésre szintén számos levél érkezett. Válaszaikkal a Centrum Áruház vásárlási utalványát nyerték: Jakabné Csóti Csilla, Kalocsa, I. István út 17. III/32., Lovas End­re, Kecskemét, Nyíri út 11., Tarjányi László, Kiskunfélegyháza Vö­rös Hadsereg u. 81. III/68. NAFTALIN — OLYMPIA Színházi esték Az Erdei Ferenc Művelődési Központnak sokan hálásak ma­radandó színházi élményekért. Igyekeznek szórakoztató és ér­tékes előadásokkal tájékoztatni közönségüket színházi kultúránk állapotáról. Az elmúlt hetekben a szolno­kiak és a Nemzeti Színház mű­vészei vendégszerepeltek Kecs­keméten. A Szigligeti Színház művészei ezúttal némi csalódást okoztak. Heltai Jenő Naftalinjáról Ba- baraczy László rendező sem tud­ta eltűntetni az ósdiság porát. Harsány bohózatnak tekintette (nem tehetett mást) ezt az 1908- ban, könnyű kézzel irt egynyá­ri bohóságot. A nagy viháncolá- sok nem feledtetik, hogy ebből a műből hiányzik A néma le­ventét, A tündérlaki lányokat éltető báj, heltais bölcsesség. A Naftalinnal egyidőben ját­szódott Molnár Ferenc Olym- piája. Jókedvű, derűs közönség tapsolta újra és újra a függöny elé a Gábor Miklós rendezésében látott kecskeméti előadás színé­szeit. A máskor tülekedő türel­metlenek mosolyogva várakoz­tak a ruhatárnál: megéri ez a néhány perc az élményt, hiszen addig is fölfrissíthetök a sor­társsal a remek pillanatok, a bravúros színészi teljesítmények. Jó, jó, tudván-tudom e vígjá­ték gyengéit. Méginkább az elő­adásét. Keverednek a szalonvíg­játéki és a bohózati elemek. Mégis, vörösre tapsoltam ke­zeimet. A második felvonás né­hány jelenetét kivéve minde­nütt élvezhető a rendező, vala­mennyi színész fölényes színpad­ismerete, az az elegáns könnyed­ség, amivel elénk állították Plata-Ettingen hercegnét, Ko- vács-Mejrovszkyt és a többie­ket. A szakmai gondosság, a hi­bátlan tempó, a csiszolt beszéd­kultúra, a jó értelmű rutin táp­lálta örömünket. És elemében volt Gábor Miklós, mint a csá­szár és király főhadsegéde. Egy gazdag színészi pálya tudásával építette föl szerepét. Vass Éva is . alkatához illő szerepben, számító, ravasz nagyasszonyként remekelt. No, nem színikritikát írok, csak egy jó előadásra emlékeztetem olvasóinkat. És jó volt viszont­látni a kecskeméti színház egyik szép korszakára emlékeztető szí­nészeket: Gábor Miklóst, Vass Évát, Farády Istvánt. Legközelebb a Radnóti Miklós Színpad produkcióját, a Négyen éjfélkor című zenés vígjátékot tekinthetik meg az érdeklődők. Szövegét Káló Flórián írta, ze­neszerzője Aldobolyi Nagy György. Szereplők: Pécsi Ildi­kó, Hámori Ildikó, Balázsovits Lajos és Kálocsay Miklós. H. N. Fabó György né (Kecskemét): A felszólalónak a vita folyamán alakul ki a véleménye egy-egy részletkérdésről. A frappáns fel­szólalás titka éppen az, hogy az előtte szólók gondolataihoz, sza­vaihoz kapcsolódva, illetve azo­kat cáfolva fejtse ki gondolatait. Bizonyos képesség kell ahhoz, hogy múltbeli tapasztalatainkból, egész tudásanyagunkból kivá­lasszuk a cáfoláshoz szükséges tényeket, adatokat, bizonyítéko­kat. Hiszen ha valaki nem tud­ja megindokolni, miért nem ért egyet a dolgokkal, nem veszik figyelembe hozzászólását, fölös­legesen akadékoskodónak tekin­tik. Papp Géza (Kecskemét): Ré­gen foglalkoztat a sokszor hall­ható fellengzős, semmit nem mondó beszéd, amelyben csak ki­térnek a kérdés elől, és amely sokszor nem is magyarul hang­zik. Ez hiábavaló időtöltés, kü­lönösen ott, ahol egyszerű embe­rek vannak jelen. De sokszor még az is csak néz a levegőbe, aki olvasott ember, tanult: az illető mit „süketéi” itt? Mert ez bizony sokszor csak süketelés. Szakáll Anette (Kecskemét): Véleményem szerint mindenki nagyon .tud vitatkozni, a hiba csak ott van, hogy nem megfe­lelő szavakat használnak, és legtöbbször akkor is vitába száll­nak, amikor tudják, hogy nincs igazuk. Ilyenkor is elszántan vé­dik a „maguk igazát”, és sokszor nem hajlandók beismerni, hogy tévedtek. Csóti Lászlóné (Kalocsa): Nem szabad a vitázók között levő túl aktív partnernek megengedni, hogy kisajátítsa a vita jogát a maga számára. A vitavezetőnek a rendelkezésére álló időt úgy kell felosztani, hogy annak sza­kaszaiban bizonyos tervezett cél­kitűzés valósuljon meg, mert el­lenkező esetben kiegyensúlyo­zatlan lesz a vita. Esetleg kevés idő juthat a leglényegesebb dol­gok tisztázására. Szászvári Tibor (Kecskemét): Az vitatkozik helyesen, aki vé­gighallgatja, s kijegyezve a tá­madható téziseket, meggyőzi vi­tapartnerét. Sajnos, érvelni is kevéssé tudunk. Sokszor elsietjük vitáinkat. Vitatkozni csak nyu­godtan és figyelmesen lehet. Szakács Gyula (Vaskút): Gya­kori, hogy a vitában részt vevők egyike (gyakran mind a két vi­tatkozó) személyes sértésnek te­kinti a másik álláspontját, ki­nyilvánított véleményét. Indula­tok, nemegyszer önös érdeket kifejező álláspontok csapnak ösz- sze, s mindez a lényeg, a vita­tott téma kárára megy, hitelron­tó. Lovas Endre (Kecskemét): Mi is lenne az ideális? Az, ha nyu­godtan végighallgatnánk mások. véleményét is, s elgondolkodnánk. Ezzel szemben mi történik? Nem hallgatjuk meg a másikat, bele­vágunk a szavába, még a köte­lező tiszteletet sem adjuk meg neki. Arra pedig, hogy az előt­tünk felszólalónak is lehet igaza, nem is gondolunk. Foggal, kö­römmel kitartunk saját vélemé­nyünk mellett. Tüske János (Kecskemét): Jel­lemző, hogy vitának nevezzük a kapcsolódó hozzászólásokat, sőt sok esetben a tiszteletköröket is. Nem követjük azt a tételt, hogy vitánk mindenben alapos legyen. Ne csak azt állapítsuk meg, hogy valami jó vagy nem, a kifejtés­nek nagyon alaposnak és meg­győzőnek kell lennie. Ma még inkább az jellemző, hogy gyor­san pálcát törünk, és kimondjuk valamire, hogy jó vagy rossz, de a miértet nem tudjuk kifejteni. Zs. Kovács István (Kalocsa): A munkahelyi értekezletek be­vett szokása, hogy általában a legmagasabb beosztású személy a vitaindító, vitavezető, a min­denes, a főnök. Ezért fordul elő, hogy a vezetők és beosztottak kö­zötti párbeszéd a legtöbb szer­vezetben eleve nehézkesen in­dul meg. A résztvevők több ok miatt — az állás és előmenetel féltése, a korábbi sok rossz ta­pasztalat, a vezetők természete (sok vezető indulatos hangulat- ember) — általában vonakodnak felszólalni, ellentmondani. Mátics József (Baja): Vezető beosztású emberek és beosztott­jaik közötti vitában mindig az egyenlőség elve kell, hogy érvé­nyesüljön. Nem szabad, hogy va­laki beosztásánál fogva akaratát rákényszerítse beosztottjaira. Sok idősebb vezető nem is hajlandó vitatkozni beosztottjaival, fiata­labb kollégáival, egyrészt szak­mai féltékenységből, másrészt a vitatkozást tekintélye megcsor­bításának hiszi. Pedig a vita sok esetben igen hasznos lenne. Zárszó helyett: Sorozatunk a mai, .tizenkettedik folytatással lezárul. Sok olyan kér­dés érkezett olvasóinktól, melyekre nem nyílt alkalom válaszolni, és az élet napról napra újabbakat is felvet. Hiszen a közös ügyeinkről folytatott vita — melynek mindannyian résztvevői vagyunk — a köz­élet különböző fórumain folytatódik. Beszéljük meg! Továbbra is vár­ja kérdéseiket, véleményüket a nyilvános beszédről a szerző: Lovas Dániel MEGJELENIK AZ ELSŐ ÖNÁLLÓ KIADVÁNY Újdonságok, tervek a Szórakaténuszban Csúfolódókat, csőszjátékokat, báli tréfákat elevenítettek fel leg­utóbb a gyerekek a Szórakaténusz és az Erdei Ferenc Művelődési Központ közös rendezvényén, az aprók táncán. A népes gyereksere- get-vonzó programokat szombatonként váltott helyszíneken rendezik kézművesek, táncosok közreműködésével. Az új sorozat ősztől nyár elejéig tart, nem véletlenül, hiszen hajdanában is ebben az időszakban találtak alkalmat az emberek arra, hogy ébren tartsák a szokásokat, hagyományokat. Október elejétől „hallgatói” is vannak a játékműhelynek, méghozzá a Kecskeméti Óvónőképző Intézetben tanuló jövendő óvónők szemé­lyében. A játékkészítő és kézműves speciális kollégiumon az elméle­ti és gyakorlati oktatást a játék­műhely munkatársai tartják. A hallgatók a végén vizsgát tesz­nek, s a bizonyítvány feljogosít­ja őket arra, hogy maguk is szakkört vezethessenek. Rendszeresen ellátogatnak a Szórakaténuszba más megyék népművelői és muzeológusai is. Nem először fordultak meg itt például a debreceni és a jászbe­rényi tanítóképző hallgatói, akik­nek a játékműhely már nem pusztán különleges látnivaló, ha­nem ,egy olyan hely, ahol izgal­mas szakmai kérdésekről lehet vitatkozni. A Szórakaténusz munkatársai kapcsolatot keresnek a budapes­ti Képző- és Iparművészeti Szak- középiskolával. Az intézményben ugyanis játéktervezőket is ké­peznek, és tizenöt éve foglalkoz­nak játéktörténeti -kutatással. Jö­vőre közös kiállítást terveznék, de ennél talán még fontosabbak lesznek az együttműködés egyéb formái. Egy-két hetes szakmai gyakorlatra invitálnák a diáko­kat, akik ezt az időt játékrestau­rálással tölthetnék, vagy saját játékterveik' kipróbálásával. Szó­ba jöhet egy közös módszertani kiadvány megjelentetése is. Ezek még csak elképzelések, de az már biztos, hogy a budapesti szakközépiskolások a jövő évi gyermeknapon közreműködnek Kecskeméten a sárkánykészítés­nél. Jól bevált, s így továbbra is folytatják a hazai gyermekjáté­kok minősítését óvónők, pedagó­gusok, pszichológusok és termé­szetesen az érdekeltek, a gyere­kek részvételével. Gyümölcsözőek, bár egyelőre egyoldalúak a külföldi kapcsola­tok. Bécsből egy babagyűjtő há­zaspár látogatott ide a közelmúlt­ban, egy egyesült államokbeli iparművész pedig ösztöndíjat kapott arra, hogy itt mélyüljön el a nemezelés rejtelmeiben, de akár említhetnénk a japán játékgyűj­tő hölggyel kialakult régi kap­csolatot is, amelyről lapunk ha­sábjain már beszámoltunk. A Szórakaténusz fel akarja vál­lalni egy hazai játékkonferencia összehívását. (Elképzeléseik sze­rint terítékre kerülnének a gyer- mek|olklór, a mai gyermekélet­mód kérdései, valamint a magyar játékgyártás múltja, jelene, jö­vője. Itt említjük azt a tervet, hogy kapcsolatba lépnek a já­tékgyártókkal, a műhelyben be­vált ötletek hasznosítását szor­galmazva, ami kétségtelenül len­dítene a hazai játékgyártás mos­tani helyzetén. Év végén vagy jövő év ele­jén jelenik meg a Szórakaténusz első önálló kiadványa. Bizonyá­ra érdeklődéssel forgatják majd az óvónők és a technikát oktató tanárok például Kardos Mari Mintázások, agyagos munkák cí­mű. tanulmányát, amelyben a szerző a gyakorlati foglalkozások tapasztalatainak szöveges, rajzos összegzését adja közre. Játék- és sparttörténeti szem­pontból egyaránt izgalmas lesz Porzsolt Lajos száz éve kiadott könyvének, a Magyar labdajáté­koknak hasonmás kiadásban va­ló megjelentetése. Ebben a kötet­ben olyan játékleírásokra buk­kanhatnak a pedagógusok, ame­lyeket a mai testnevelési órákon is fed tudnak eleveníteni. S ha a tervezett kiadványok sorát folytatjuk, feltétlenül említésre méltó a japán játékanyaghoz készülő rajzos mappa, rövid ki- sérőszöveggél. Gondot okoz az óvodáknak, is­koláknak a gyakorlati foglalko­zásokhoz szükséges anyagok be­szerzése. Ehhez a jövőben némi segítséget tud nyújtani a Szóra- katénusz. Most folynak tárgya­lások a Magyar Posztóval, s re­mélik, hamarosan megkezdhetik a nemezeléshez szükséges gyapjú árusítását kilós csomagolásban. És végezetül még egy újdonság­ról: a megyei népművészeti egyesület zsűrizett alkotásai, va­lamint különféle játékok — fes­tett cinkatonák, pörgetés, moz­gatható fajátékok — közül válo­gathatnak és nemsokára vásárol­hatnak is a játékmúzeum láto­gatói. H. K. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom