Petőfi Népe, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-20 / 272. szám

1984. november 80. • PETŐFI NÉPE • 3 VENDÉGÜNK VOLT Holz Hausen és Gervin Engel Az utóbbi évtizedekben szerte a világon és Magyarországon is a települések, városok rendkívül gyors növekedésének vagyunlk ta­núi. E fejlődés legérzékenyebb, legtöbb konfliktussal együttjáró területe a városkörnyék, ahol a települési, mezőgazdasági ter­mesztési és tájvédelmi természe­ti érdekek együttesen jelennek meg. Éppen ezért volt központi té­mája a Táj- és Kertépítészek Nem­zetközi Szövetsége (IFLA) XXII. világkongresszusának a telepü­lés és .környéke. A Siófokon tar­tott tanácskozás utáni többnapos tanulmányutak egyike a Horto­bágy mellett Kecskemétet és a Kiskunsági Nemzeti Parkot te­kintette Úticéljának. Vendégein­ket. két zürichi tájépítészt arról kérdeztük: milyen .hírünket viszik saját országukba, és vártuk vé­leményüket, észrevételeiket. Gervin Engel: — Keveset tud­tam erről az országról. Hallottam a pusztáról, a gulyásról, a ro­mantikáról és így tovább. Buda­pesten sem jártam korábban, csak annyit tudtam róla, hogy nagyon szép főváros. Szerencsére igen kellemesen csalódtam. Meglepett az is, hogy egy szocialista állam­ban a nemzeti parkok igen fon­tos területnek számítanak, ahol egyrészt meghagyják a háborí­tatlan őstermészetet a 'maga sa­játos állat- és növényvilágával együtt, ugyanakkor nagyléptékű munkát folytatnak az illetéktelen beavatkozások miatt pusztu­lásnak indult természeti értékek megmentésére. Holz Hausen: — Sajnos, az utób­bi évszázad emberisége meggon­dolatlanságból, de főiként anya­giasságtól vezérelve sokat vétett a településkörnyezete ellen. Nem­csak önöknél, hanem nálunk, Svájcban is. Szerencsiére a hibák többsége orvosolható és a továb­biakban elkerülhető, megelőzhe­tő. — A közhelynek látszó, világ­szerte ismert mondás szerint kör­nyezetünket nem, elődeinktől örököltük, hanem • utódainktól vettük kölcsön. Ennek valóság- tartalma önöknél is időtálló? Holz Hausen: — Feltétlenül, hiszen gondolni kell gyerme­keinkre, hogy ne hagyjunk nekik magunk után ökológiai problémá­kat. Sajnos, nálunk is az volt a gyakorlat, hogy nem mentünk a problémák elébe. A megoldást mindig akkor kezdtük keresni, amikor a gondok már tornyosul­tak. Ilyen példaként említhetem a scájci tavak és folyók szennye­zettségének a magas szintjét 1960 és 1975 között. Csak akkor teremtettük elő a megoldáshoz szükséges pénzt, amikor már a huszonnegyedik órában voltunk. Az előrelátás, az előregondolko­dás nálunk sincs olyan fokon, amely szakmánk mai állása sze­rint kívánatos lenne. — Jártak Siófok, Budapest, Debrecen, és Kecskemét egy-egy lakótelepén is. Megfigyelhették a tömbszerü építkezést és termé- seztesen annak környezetét is. Gervin Engel: — Itt-ott bizony a látvány lehangoló volt. A szűk utcák, terek, a magas házak kö­zötti igen gyér növényzettel, vagy semmivel, nemigen, voltak em­berközelinek nevezhetők'. Ebből előbb-utóbb ki .kell gyógyulni. Nálunk is hódított ez a divat a hatvanas-hétvenes években. Mos­tanában igyekszünk a kisebb ház­egységeket előnyben részesíteni. A lánc- és sorházak okosan ter­vezve harmonikusan a környe­zetbe illeszthetők, nem kívánják a lecsupaszított földterületet az építkezéshez. Holz Hausen: — Kecskeméten is igen jó példákat láttunk. Még a belvárosban is nagyon szépen próbálják a hangulatos házakat beépíteni a régi. stílusúak közé. Ez eleve megkívánja, hogy a kör­nyezettel is törődjenek, így nem lehet azt mondani: erre már nem jutott pénz. Gervin Engel: — A látogatás után úgy éreztük, hogy a magyar táj- és kertépítészet a nemzetkö­zi megítélés szerint is figyelem­re méltó eredményeket mondhat magáénak. Nagyon jó benyomást tett ránk az a magas szintű szak­mai tudás és figyelmesség, amit a magyar kollégáktól kaptunk. Kecskeméti és bugaci tanulmány- utunk alapján nyugodtan állít­hatjuk, hogy jó kezekben van a magyar tájrendezés ügye. Tuza Béla Magyar filmek külföldön Magyar filmeket is bemutat­nak azon a nemzetközi filmfesz­tiválon, amelyet Londonban a hónap második felében rendez­nek meg. A december 2-ig tartó eseményen Mészáros Márta „Nap­ló gyermekeimnek” című produk­cióját vetítik. Az olaszországi Sulmonában november 19—25. között magyar filmhetet tártainak. Ezen Gyön- gyössy—Kabay „Jób lázadása”, Dobray György „Vérszerződés”, Szörényi Rezső „Boldog születés­napot, Marilyn!”, Sándor Pál „Szerencsés Dániel”, valamint Gothár Péter „Ajándék ez a nap” és „Megáll az idő” című filmjét, továbbá Kézdi-Kovács Zsolt „Visszaesők”, Sós Mária „Bol­dogtalan kalap”. Mészáros Márta „Kilenc hónap” című alkotását, és Bacsó Péter a „Zongora a le­vegőben”, a „Ki beszél itt szere­lemről?”. a „Forró vizet a ko­paszra”, a „Tegnapelőtt” és a „Te rongyos élet” című alkotásait vetítik. JANUÁRTÓL MÁR GÁZZAL FÜTHETNEK Szerelők a gimnáziumban Biológiaórán az egyik osztály mikroszkópos kísérlethez készü­lődött, amikor a tanterem falát valahol téglafúrógép rezegtette meg. Kisvártatva a vakolat re­pedezni kezdett. — Jönnek! A tanulók meglepetten kiáltot­tak fel, hiszen egy hosszú fúró olyan gyorsan átlyukasztotta a falat, ahogyan az éhes selyem- hernyó bánik el egy eperlevéllel. A szerelők azonban, szerencsé­re, nem jöttek. A tanár kérte őket, várjanak ezúttal a 'csőveze­téssel az óra végéig. mmmmm . ■ Állhatatosan, kitartóan Sallay Sándor, a kiskunhalasi Szilády Áron Gimnázium igaz­gatója nem tudja, sírjon, vagy nevessen-e ezen az óra közbeni „rendzavaráson”. Immár meg­szokott az iskolaudvaron, a lép­csőknél. s a folyosókon a diákok és az építők kényszerű együttléte. Kaptak is érte szemrehányást a kivitelezők és az igazgató: „Mi­ért az őszt és miért nem a nyarat választották a korszerűsítésre?” A kérdés helyénvaló volna, ha arra .bűnbakkereséssel válaszol­hatnánk. Valójában egyfajta szükség-, de inkább kényszerhely­zet következménye a jelenlegi állapot, A város a múltból rend­kívül rossz oktatási adottságokat örökölt. Elsőként az általános is­kolai hálózatot kellett fejleszteni. Jelentősebb bővítésre, korszerűsí­tésre, elegendő pénz híján, a gim­náziumban nem gondolhattak. A múlt évektől kezdve azonban egyre hátrányosabbá vált az öt­százötvenöt fős középfokú intéz­mény helyzete. Az elavult fény­forrásokat ki kellett cserélni. Újakat szereltették föl egy gmk- val. Nem várhattak tovább a fű­tés korszerűsítésével sem. 1985- től a költséges olaj helyett áttér­nek a földgáz használatára. Ez is feltétele annak, hogy jövőre újabb két tanulócsoporttal bővít­sék a foglalkozást. A cél érdekében vállalták és vállalják a kényelmetlenséget. Arra nem számítottak, hogy a nyáron, amikor a lakossági gáz­szereléshez is keserves dolog megfelelő szakembereket találni, akad kivitelező az átalakításra, örültek, hogy a KiUNÉP-pel a szeptemberi kezdésben sikerült megállapodni. A folyosói boltívekbe, az eme­let fölé, egyméteres lyukakat fúrtak: ez’ volt az első lépés. A tanári kar és a tanulók, ameny- nyire lehetett, alkalmazkodtak a nehéz körülményekhez. A fúrók zaja és a kopácsolások ellenére a tanulmányi munkát folytatták. A testetlen csövek a falon, és az a hír, hogy „Egyelőre hiányzik a nyomáscsökkentő", nem szegte a kedvüket. Pincében és díszterem­ben, ahol még szabad hely volt, órákat tartottak. Abban a re­ményben, hogy az építők végül is állják a szavukat, és jövő január­tól megszűnik a kényelmetlenség a gimnáziumban. „Síruhában jöttünk be” A baj nem jár egyedül. Ezt mutatja az iskola képe tovább, végig az épület egész frontján. Az udvaron a radiátorok és csövek biztatóak a valószínűleg most már felgyorsuló fűtéskorszerűsí­tés ütemét illetően —, de egyben akadályai is az intézmény nor­mális életének. A diákok nem futkározhatnak szabadon az ud­varon, mivel balesetveszélyes. Sportfoglalkozásaikban pedig kénytelenek bizonyos megalku­vással beérni. A tornacsarnokot ugyanis szintén ezekben a he­tekben, hónapokban korszerűsítik és teszik alkalmassá .gázfűtésre. V Fúrás egy hasz­nos cél érdekében. (Nléhesi Éva fel­vételei) • Meddig maradnak a csövek és a radiátorok az ndvaron? Frissen festett tornaterem — jéghideg birodalom. A bordásfal és a mászókötelek is mintha' „ía- gyoskodnának”. Az épülő öltözők, szertárak, mosdók, zuhanyozók — ahány, annyiféle állapotban van. Néhol a földet sem egyen­gették el. Másutt hiányzik a va­kolás, üveg nélkül „szellősek” az ablakok, több helyütt villanyve­zetékek csüngnek a falból és a mennyezetről. — Síruhában jövünk be a tor­naterembe — hallom Paczulay Gyuláné testnevelőtől —, hogy ne fázzunk. A kályhánál plusz 5 fo­kot mérünk. De, ha a .terem kö­zepére állunk, ott csak egy fok van. Nagyon várjuk, hogy végre — a gázfűtéssel és az átalakítás­sal befejezve — rendeltetése szerint birtokba vehessük a bő­vített tornacsarnokot! Karácsony­ra, vagy újévre ígérik ... Sikerülnie kell! Horváth János igazgatóhelyet­tessel járjuk a testnevelés felté­teleinek javításáért épített, kész-, vagy csak félig kész helyiségeket. Minden tégla, mindep szeglet őr­zi a segítő kiskunhalasiak és má­sok tiszteletremétló keze munká­ját. Kik mertek volna három­százezer forinttal belevágni eb­be a kétmillió forint értékű épít­kezésbe, ha nem érzik maguk mellett a társadalmi összefogás erejét? Kiskunhalason merték megtenni ezt a lépést! Jöttek a Ganz-MÁ VÁG -bél, az ÉPFA dol­gozói közül. Jöttek a honvédség­től, az olajbányászoktól, a Fém­munkás gyárából és még tucat­nyi helyről, hogy anyaggal-mun- kával kipótolják a nagyon kevés pénzt, a tornacsarnok átalakítá­sához. A nyáron kezdett munká­nál az igazgató, Sallay Sándor • Sallay Sándor igazgató, ta­nácstag. Az iskolán kívül a vá­lasztók érdekében is dolgozik. volt a ibrigádvezető. ö járt csem­pe .után. ö volt az anyagbeszer­ző. Nem hagyta „aludni” a dolgot, látva, hogy a tanulók is milyen lelkesen locsolták a csarnok szi­lárduló betonját. Hideg novemberi szél ritkítja a fák leveleit a gimnázium ud­varán. Tanár és diák számolja a napokat: mikor köszönhetik meg a KÜNÉP-nek és a társadalmi munkásoknak a fűtés- és a ■tor­nacsarnok-korszerűsítést? Ök, ötszázötvenöten és a taná­rok azt szeretnék, ha minél ha­marább! Alkonyba hajlott az idő, ami­kor „Jó estét'.”-tel elköszöntem az igazgatótól, azt .kívánva, hegy erőn felüli fáradozásuk gyümöl­csét rövidesen élvezhessék. — Igen, azt hiszem, jó estém lesz. Utcát kövezünk a választó­körzetemben, amelynek . tanács­tagja vagyok — válaszolta. — Tizenhét órára ezért indulok egy megbeszélésre. Az igazgató sem ebben, sem. másban nem akar késni! Kohl Antal Akiknek öröm, ha segíthetnek Közösségi életről, emberségről beszélgettem a kecskeméti Alföld Szakszövetkezet négy dolgozójá­val: Gál József anyagbeszerző­vel, Pólyák György raktárossal, ifjú Gubacsi László KISZ-tit- kárral, műszaki vezetőhelyettes­sel és Mákos János mezőgaz­dásszal. Névtelen, önkéntes társadalmi brigád tagjaii valamennyien. Olyan emberek, laikik nem csi­nálnak semmi rendkívülit, még­is nagy megbecsülésnek örven­denek, különösen az idős embe­rek körében, akikért évek óta megtesznek miricient, csakhogy könnyítsenek »magányukon, kel­lemesebbé tegyék napjaikat. Mert, mint mondják, közülük so­kan segítségre szorulnak. — Mit adnak, mit nyújtanak nekik? — kérdezem, — Nehéz lenne mindent fel­sorolni . Fát vágunk, s viszünk is tüzelőt a szakszövetkezet ki­selejtezett gyümölcsfáiból. Ja­vítjuk, karbantartjuk a házukat, elektromos háztartási gépeiket, függönytartókat szerelünk fel náluk, kisamottozzuk á kályháju­kat. A 86 éves özvegy Kovács Istvánná szakszövetkezeti tagnak megjavítottuk a hűtőgépét, segy használt, generállozott mosógépet ajándékoztunk neki. Akik nem tudnak részt venni a közgyűlé­seken, vagy az öregek ünnepein, azoknak vacsorát viszünk rend­szeresen. A „Miért csinálják?” kérdés­re kurta, de annál őszintébb vá­laszokat adnak: Gál József: — Én is megöreg­szem egyszer, nekem, is jólesik majd, ha mások segítenék. Ifjú Gubacsi László: — Ne gondoíj'á hogy nagy dolog ez. „Csupán” emberszeretet kell hozzá. Mi szeretjük az embe­reket. Pólyák György: — Egyszerűen örömöt okoz, ha segíthetek. S így vagyunk ezzel mindanny- nyian. Nekem Is idős apám van, s tudom, hogy mit jelent a leg­kisebb figyelmesség is a szá­mára. Mákos János: — Azért csiná­lom, mert látom, hogy sokan nem nagyon törődnek szüleikkel, még annyira sem becsülik őket, hogy rájuk nyissanak, hogy meg. nézzék, mi van velük. A szakszövetkezet egyik ve­zetője ezt mondja: — Higgye el, úgy várják őket, mint a messiást, különösen azok az öregek, akiknek nincs hozzá­tartozójuk, s legfeljebb a szom­széd nyit rájuk nagyritkán. E kapcsolatban talán a legfonto­sabb az emberi kötődés, az, hogy ezekkel az emberekkel mindig őszintén, beszélgethetnek, nekik mindig elmondhatják örömeiket, bánataikat. Talán nem példátlan — ám mindenképpen példamutató — az, amit az Alföld Szakszövet­kezetben a megfáradt, idős ta­gokért tesznek. Ami elsősorban figyelmet érdemel: soha senki nem kérte őket erre a „misz- sziióra”. S ebben a gazdaságban így cselekednek a nőbizottság tagjai is, akik egyébként azzal büszkélkedhetnek, hogy meg­nyerték a Kiskunsági TESZÖV által meghirdetett „Szövetkezet §5 idősekért” pályázatot, ötven szövetkezet közül lettek az elsők. Rapi Miklós « özvegy Kovács Istvánné hűtőgépét javítja a brigád két tagja. Pénzintézeti dolgozók vetélkedője Az Országos Takarék­pénztár párt-, szakszerveze­ti és KISZ-bizottsága az in­tézet gazdasági vezetésével közösen politikai vetélkedőt hirdetett hazánk felszabadu­lásának 40. évfordulója tisz­teletére. A Bács-Kiskun, Békés, Csong- rád és Pest , megyeiek területi középdöntőjét ä múlt hét végén Kecskeméten, az SiZMT székha­zában rendezték meg. Tizenegy csapat 45 résztvevővel állt rajt­hoz, hogy megmutassa: mennyire tájékozott az ideológiai, a kultu­rális, a történelmi, a politikai és a gazdasági kérdésekben, E sok­rétű témakörben a felszabadulás­tól 1982-ig eltelt időszakból kel­lett „vizsgázni”. A csapätök. jó felkészültségét jelzi, hogy a több midi négyórás „összecsapás” szoros mezőnyében az utolsó percben a yillámkérdé- sek döntötték el a helyezéseket. Első lett a Csongrád megyeiek csapata, második — egy pont kü­lönbséggel — a Bács-Kiskun me­gyei Igazgatóság, harmadik a du- navecsei, negyedik pedig a kecs­keméti körzeti fiók. így, a jövő év márciusában a Budapesten megrendezendő or­szágos döntőben a szegediek csa­pata is részt vesz. AZT OLVASTAM AZ Az útburkolás Bócsámt, hogy a fenti cint nem egészén pontosan adja Vissza azt, amit ÜS újságban OltíüStam, viszont így igaz. A városi szakszervezeti napok alkalmából a megyeszékhelyen rendezett bizalmi értekezleten elhangzott kérdések és vála­szok közül az egyik így hang­zott: — Miért húzódik el évekig az új lakótelepek útjainak bur­kolása? — Kizárólag anyagi ok miatt: erre is egyre kevesebb a pénz. A tanácsnak rangsorolnia kell a feladatokat,, s elő-elöfordul, hogy az útburkolás marad a végére.,. Hát igen, elő-elöfordul! Né­hány év óta például az fordul elő, hogy beépült Kecskeméten egy hatalmas, az Akadémia körút, az Irinyi és a Nyíri út, valamint a Március 15-e út által határolt terület sok-sok új öt- és tízemeletes házzal, ház­tömbbel, a házak előtt és kö­zött húzódó utakkal, járdák­kal. Az utak időbén elképzül- ték, tehát a jármüvek közle­kedhetnék rajtuk, nem úgy a kilométereket kitevő járdák, amik félbemaradtak. Elkészült ugyanis a járdaszegély és a járdák cement-kavics alapza­ta, de szinte teljesen hiányzik a felső burkolat, az alapot vé­dő aszfaltfelület. így azután a legrégebben épült — például a Szimferopol téren és környé­kén öt-hat éve átadott — há­zak előtt már teljesen féltő­ÚJSÁGBAN marad a végére fedezett a használattól és az időjárás viszontagságaitól a járda alapzata, valóságos göd­rök éktelenkednek rajta. Lé­nyegében tehát az is kárbave- szett, amire egyszer már je­lentős összegeket költöttek. Az ilyen „úttesten” közlekedni, gyermekkocsit tolni főleg rossz időben lehetetlen, a gyalogo­sok is a kocsiútra kényszerül­nek, ami balesetveszélyes. Egyre kevesebb a pénz — halljuk, olvassuk igen gyak­ran, s az a sok pazarlás jut az eszünkbe, amivel mint egysze­rű állampolgárok szinte na­ponta találkozunk, s amelynek tanúi vagyunk. Jelen esetben ahogy tönkremennek már el­készült vagy félig elkészült értékek, ez utóbbiak éppen a befejezetlenség miatt. Vajon melyik a költségesebb. az elő­írás szerint befejezni ezeket, vagy majd újra elkészíteni még az alapokat is? Nem nehéz rá a felelet. Azt is mondják olykor, ha szót emel a tanácstag, hogy nincs munkaerő. Nagykőrö­sön, a szomszéd kisvárosban ezt egy praktikus járdaépítő munkagép beszerzésével ol­dották meg. A járdaszélességű gép ügyesen teríti, simítja el az aszfaltot, megsokszorozva az emberi munkaerőt. Talán kölcsön kellene kérni pár hét­re ezt.a gépezetet, a szurokra való pénzt pedig majdcsak összespóroljuk valahogyan ... F. T. P.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom