Petőfi Népe, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-17 / 270. szám

1984. november 17. • PETŐFI NÉPE • 3 TESTVÉRMEGYEI KAPCSOLATOK NOVEMBERI KÉRDÉS: Előadókörúton a Krímben Az Ukrán Kommunista Párt Krím Területi Bizottsága meghí­vására egyhetes előadókörúton járt november elején a testvér-. megyében Németh Ferenc, az MSZMP Kecskeméti Városi Bi­zottságának titkára és Tóthné dr. Bíró Magdolna, az Oktatási Igaz­gatóság .tanszékvezető i tanára. A hazaérkezés után kérdeztük Németh Ferencet arról, hogy merre jártak, milyen témákban tartottak .előadást, és miként fo­gadták őket — Nemcsak a látogatás idő­pontja, hanem az előadások té­mája is egybeesett Kecskemét és Bács-Kis'kun megye felszaba­dulásának 40. évfordulójával. Négy városban — köztük Szim- feropolban és Jaltában — fő­ként a pártbizottságok propagan­distái és aktivistái előtt idéztük fel az elmúlt négy évtized ma­gyarországi és természetesen ■megyénkben változásait, népünk muníkáját. Különös tekintettel .társadalom- és gazdaságépítő voltunk 'hazánk felszabadulásá­nak közelgő évfordulójára, és ter­mészetesen1 a párt XIII. kong­resszusára is. — Ha a Krímből hozzánk ér­kező küldöttségek tagjaival be­szélgetünk, az az érzésünk, hogy igen jól ismerik eredményeinket és gondjainkat. Milyen volt most az érdeklődés irántunk? — A kérdések zöme a gazda­sági helyzetünkre, fejlesztési el­képzeléseinkre irányult. Ezen be­lül fokozott érdeklődés jelle­mezte a mezőgazdaság, az élel­miszer-termelés problémáit, de ugyanígy az életkörülmények alakulását. Miután főleg aktivis­ták figyelték előadásainkat, na­gyon érdekelték őket a pártélet, a pártépítés, az eszmei-politikai nevelő munka és az ifjúságpoliti­ka gyakorlati kérdései. A láto­gatás során jártunk több szov- hozbar), kolhozban, amelyek kap­csolatban vannak Bács-Kiskun megyei gazdaságokkal. Ök a mi mezőgazdasági szövetkezeteink, állami gazdaságaink | szerveze­tére, gazdálkodására vbltak el­sősorban kíváncsiak. Igen nagy figyelem kísérte a városfejlesz­.tjés.i 11 'pol,Ui|kánkat. Elis'Jlö'Őpn • nyilatkoztak árról, • amit S Kéls- í kieméten és a,megye több váro­sában végeztünk. A 'hasonló örö­mök mellett persze hasonló gon­9 Jaltai látkép. dók is akadtak. Egyformán fog­lalkoztatja Szimperopol és Jal­ta városépítészeit a lakásépítés milyensége, annak üteme, - a közműellátás, a lakóterületi kör­nyezetszépítés és alakítás gond­ja. — Szimferopol ebben az idő­ben ünnepelte fennállásának két-~ száz éves évfordulóját. Jutott-e idő a programokra? — Igen gazdag volt a kínálat, amit ebből .az alkalomból össze­állítottak. Így mi is osztozhat­tunk örömükben. Az évforduló tiszteletére átadtuk megyénk kommunistáinak üdvözletét. -Fo­gadott bennünket a Krím térti-, leti Pártbizottság ideológiai tit­kára, agitációs, propogandaosztá- .lyának vezetője és a városi párt­bizottság propagandista munka­társi gárdája. Kellemes meglepetés volt, hogy valamennyi területen megemlé­keztek Kecskemét felszabadulá­sának évfordulójáról a testvér- kapcsolatban levő gazdaságok.' Különböző' kiállításokon, szovjet —magyar baráti .találkozókon emlékeztek «íegj, a 40 évvel ,ez­BJf ^fflltlC^iegt^ä^liTX — Egy ilyenkorát nemcsak a hallgatóknak, hanem az előadók­nak is hasznos lehet. Milyen' él­ik, Füstölgés A vizsgálat végén az orvos azt tanácsolta egy középkorú, vezető 1 beosztású férfinak, szokjon le a dohányzásról, mert a tüdejét már igen meg­viselte a Sok cigaretta. — De hiszen én soha nem dohá­nyoztam! — hangzott a meg­lepett ember válasza, majd felrémlett előtte a sok-sok, gomolygó füstfelhőben végig­ült értekezlet, tanácskozás. Néhány nap múlva eggyel szaporodott azoknak az in­tézményeknek a száma — va­jon hány ilyen lehet az or­szágban —, ahol száműzték az értekezletekről a füstölgő cigarettát. Az idézett vezető dönthe­tett, hogy megtiltja a dohány­zást az értekezleteken, de hány olyan beosztott, mun­katárs, feleség, férj és kisgye­rek él közöttünk, akik nem tehetik meg ugyanezt. A do­hányosok mindennapos „ag­ressziójának” sok megpróbál­tatást kiálló áldozatai ők. Az utóbbi mondatból, 'azt hiszem, kitűnik, hogy a nem­dohányzók pártján állok. An­nál -is könnyebben tehetem, mivel úgy alakult, hogy éle­tem során még egy próba ere­jéig sem kísértett meg a füs­tölés szenvedélye. Mielőtt azonban a másik tábor elfo­gultsággal gyanúsítana, sietek hozzátenni: senkinek sem vo­nom kétségbe a jogát a rá­gyújtáshoz. Hiszen nem vé­letlenül szívják emberek mil­liói olyan kitartóan a cigar rettát, pipát, szivart. A rá­gyújtás rituális szertartás, a nikotin megszokott íze segít ■elviselni a mindennapok stresszét, feloldani korunk emberére jellemző szorongást, feszültséget. Ennyit lehet a dohányzás javára írni, de több szót erényei nem érdemelnék. Ugyanis a mérleg másik serpenyőiébe helyezhető ér­vek súlyosabbak. Nem is el­sősorban arra a cáfolhatatlan tényre gondolok, hogy a do­hányzás ártalmas az egési- ségje: Ezt ma már magúk a dohányosok sem vitatják. An­nál hevesebb vita folyik hósz- szú idő óta dohányzók és nem dohányzók között egy már sík kérdésben. Ki alkal­mazkodjon? A füstölők, vagy az egészségük és jó közérze­tük érdekében tiszta levegő­höz ragaszkodók? Sok ország­ban megszületett már a tár­sadalmi megegyezés ebben a ■kérdésben. Nálunk, Magyar - országon mindennapos tapasz­talataink szerint még nem. A munkahelytől a baráti társaságig akkor is gyorsan előkerül a cigarettás doboz és a hamutartó, ha a nemdo­hányzók vannak többségben. Megesik, hogy egyetlen em­ber füstöli tele azt a helyisé­get, ahol rajta kívül négyen- öten tartózkodnak egész nap. Vendégségben a kérdés — szabad-e rágyújtani —. több­nyire formális, mert a, házi­gazda elutasító válasza véget vethet a jó hangulatnak. A munkahelyeken gyakori emiatt a sértődés, a véget nem érő vita. A( dohányosok a vitákban szívesen hivatkoznak az egyenlőségre: jogotok van ah­hoz, hogy ne cigarettázzatok, nekem viszont jogom van hoz- zá, hogy úgy rongáljam az egészségemet, ahogy akarom. Azonban a tetszetős érv csak addig igaz, hogy mindenkinek jogában áll mások jelenlété­ben ' is beszívni cigarettája füstjét. Kifújni — bármilyen , meglepően hangzik — nincs joga egyetlen dohányosnak sem a jelenlevők belegyezése nélkül. Hisz ez olyan, mintha kérdezés nélkül beleinnánk más poharába, vagy a hasz­nált fogpiszkálónkat nyújta­nánk oda vendégünknek az asztalnál. ; Sokan a dohányosok közül nemcsak az íratlan szabályok ellen vétenek nap mint nap, hanem az írottakat is semmi­be veszik. Olyan helyeken is' rágyújtanak, ahol tilos a do-. hányzás, bár nálunk kevesebb van ezekből a kelleténél. Amíg cigaretta után nyúló honfitár­saink többsége gondolkodás nélkül áthágja a mások érde­keit védő szabályokat és vi­selkedési normákat, nem kö­vetkezhet el a békés, egymás mellett élés dohányzók és nemdohányzók között. Pedig a dohányzás illemszabályai­nak betartásával maguk a dohányosok is jól járnának. Az a néhány el nem szívott cigaretta, amelyik a másik fél iránti figyelmességből marad­na a dobozukban, nem jönne rosszul egyikünk egészségének sem. 1 Lovas Dániel . ményekkel, tapasztalatokkal tértek haza? — Ügy érezzük, sikerült bemu­tatni a magyar nép életében -be­következett változásokat annak a -körnek, amely a Krím terüle­ten a propagandamunkát végzi. Egyhen vázoltuk azokat a gon­dokat, amelyek a 80-as évtized magyarországi gazdaságát jel­lemzik és az emberek életében problémát okoznak. Másrészről sikerült bepillantani azokba a törekvésekbe, amelyek a Szov­jetunió üzemeiben is jelen van­nak a gazdaság -intenzívebbé,- hatékonyabbá tételében, a mi­nőség javításában. Felfigyelhet­tünk mra, bogy az ottani mező­gazdasági szövetkezetek milyen jelentős fejlődést értek el a'ter­mésátlagok növelésében, főként a gabona, szőlő- és gyümölcs- ültetvények “esetében. -Láthattuk a városépítési változásokat, meg­csodálhattuk az új lakótelepeket, kulturális és sportlétesítménye­ket, közöttük olyanokat is, amelyeket itthon is szívesen lát­nánk. Nekem \ személy szerint nagy élmény volt, hogy talál­kozhattam1 Olyan • élvtársakkal, barátokkal, akikkel egykor ' a KISZ-ben, illetve a Komszomol- ban együtt dolgoztam. «. Tuza Béla Üveget — fémből Üj, rendkívüli keménységű, kopás­éi korrózióálló anyag, úgynevezett fémüveg előállítására fejlesztettek ki eljárást a Központi Fizikai Kutató' Intézet szakemberei. Az eredetileg anyagtudományi alapkutatásból ki­alakult új technológiát próbaként már alkalmazzák a Csepel Fémműnél. A különleges tulajdonságú fémüve­get speciális fémötvözetekből nye­rik. Az eljárás lényege, hogy fetíie- vítik, megolvasztják, majd rendkívül rövid idő álatt lehűtik az anyagot. Az igen gyors hőmérsékleti változás következtében az ötvözetnek „nincs ideje” arra, hogy létrejöjjön a „sza­bályos” kristályos szerkezet — álla­ga ezért üvegszerű lesz. Az így nyert anyag felhasználható — többek kö­zött — trafók készítésekor, magne­tofonfejek előállításánál, szerszámok bevonásánál, vagy betonelemek meg­erősítésénél. Előnyös tulajdonlásai­nál fogva gazdaságosan alkalmaz­hatják. Így például a betonszerk&ze- tek készítésekor — mivel kis meny­nyi Ségben is igen nagy szilárdságú kevesebb anyagot keli felhasználni. Csepelen „fémüveg-szalagot” állí­tanak elő, oly módon, hogy a meg­olvasztott ötvözetet igen nagy gyor­sasággal ráviszik, „rálövik” egy se­besen forgó hengerre, ahol az anyag . pillanatok alatt lehűl és vékony sza­lagszerű formát ölt. Az új terméket többek között a hazai magnetofon­fejek gyártásánál használják majd föl. Kijutnak-e a hullámvölgyből a cipőjavítók? „Az .átvétel szünetel”. •A mínusz 8 fokos hidegben nem hangol jó kedv­re a kecskeméti Luther-udvari cipőjavítók műhe­lyének tájékoztatója. Bár ilyen tájt eddig is, min­den ősszel olvashattuk több-kevesebb ideig e Jel­iratot az aj,jón, idei novemberi megjelentetése -va­lamivel tartósabbnak ígérkezik. A hónap nyolcadik napjától 26-ig terjedő időre, tehát több mint két hétre szól. A legfiatalabb: 56 éves v A Kecskeméti Cipőipari Szövetkezet Baksa Lász­ló vezette műhelyének dolgozói nem mentek el sza­badságra. Nem ez az oka, hogy a megrendelőktől ezekben a hetekben kis -türelmet és megértést kér­nek. Más a baj. Dugig vannak a raktárak rossz láb­belikkel. Ezer pár az „elfekvő” cipő! És mialatt a szükséges létszámnál 'tízzel kevesebben dolgoznak, s a legfiatalabb szakemberük is már 56 éves, nap mint nap 'hallják az ajtónál bekukkantó érdeklő­dőiktől: — Még mindig nincs átvétel? A felirat a november 26-ig tartó -kényszerszünet­ről ugyan változatlan', ám egyesek azt remélik; hát­ha csoda történik. Nem keil tovább cipelniük a téli cipőt, vagy a csizmát egy másik műhelybe. Ezt a reményt azonban a novemberi helyzet szer- tefoszlatja. / — Próbálkozzunk a Nagykőrösi utcai gebines- nészlegnél! Talán majd ott... — javasolja valaki a pórul járt megrendelők -közül. — Menjünk! — ragadom meg az alkalmat én is. Kezemben műanyag szatyor. Benne egy pár fekete cipő, szintén javításra vár. Egyszemélyes műhely ■Megérkezve azt látjuk, hasonló a gond itt is. A kétszemélyesnek ismert műhely manapság már csak egyszemélyes. A lábbeliket inkább őrző,' semmint javító cipészmester így fogad -bennünket: — Nyolcvannégy éves munkatársam nyugdíjas lett. Itt maradtam -magam. Mit kívánhatnánk -tőle, az élete java részét végig­dolgozott embertől? Fogom a cipőmet. Feljövök a félig-meddig pince- szerű műhelyből, ahol a lépcső melletti plakátról monokinis hölgy tekint a tovább-balilagó, újabb mű­hely után kutató, és csupán nevében’ megrendelő ál­lampolgárra.-Érdemes-e tovább koptatni a cipőmet (a cipőin­ket), a rajtam, és a rajtunk lévőt, mire november dereka táján a több mint, százezer lakosú megye- székhelyen valahol végre, azt mondják: „A javítást vállaljuk”. •A kérdéssel Szögi Tiborhoz, a Kecskeméti Cipő­ipari Szövetkezet elnökéhez fordulok. Elfogyott a bérkeret — Még egy kis türelmet kérünk, a lakosságtól! Ne­héz a helyzetünk. Ami már a múlt években egyre ’ nyilvánvalóbbá vált — a szakmában az elöregedés, és az utánpótlás problémája következményeiben súlyosbodik. Tizenhét főfoglalkozású cipőjavítőnk csupán, arra képes, amire erejéből futja. S ez ném kevés: dolgozónként napi 4—5—6 óra túlórával a szövetkezet 1984. évi cipőjavítása az esztendő végé­re értékben megközelíti a négymillió forintot! Any- nyira megnőtt e szolgál tiltás iránt az igény, hogy • Jóval hatvan éyen felüliek a mai gebines ja_ vítók. M *■’« , '■■r idei munkabérkeretünket teljesen kimerítettük. Így, mivel túlórázásra sincs pénz, gyorsítani a munkán már csak ennélfogva sem tudunk. Azonban nehéz napjainkban nem vagyunk egyedül. A városi -párt­bizottság, a megyei és a kecskeméti tanács mellet­tünk van például a bérkérdés megoldásaiban. Szó van arról is. hogy talán 'kapunk bérpreferenciát. Azonban az anyagárak változásait sem -hagyhatjuk figyelmen 'kívül. — Mi lesz a gebinesekkel? ' — ök azért nem vesznek fel megrendelést, mert működésüket városszerte felülvizsgáljuk. — Miért? — A gébinesrendszer nemcsak az ilyen típusú műhelyeikben dolgozók életkorát tekintve öregedett eL Megújulásra van szükség az elszámolásban, és egyéb adminisztrációs teendők elvégzésében'. A pénztárkönyvek pontosabb vezetésére gondolok, és arra, hogy ha valaki előleget vett fel valamilyen javításért, annak az ígért határidőre tegyen is ele­-.get Magas cipőárak mellett... Igaztalanok volnánk, ha e nagyon keresett lakos­sági szolgáltatás hullámvölgybe jutásáért a Kecs­keméti Cipőipari Szövetkezetei okolnánk. Hiszen a szövetkezet — Kőlozsi R. Gyula, a városi tanács ipari csoportvezetője szavaival élve — „nagy aka­rással dolgozik”. Szállítóként közreműködik az or- tqpédcipők budapesti és szegedi elkészítésében. Ezáltal nem a megrendelő, csak a méret, és a cipő „utazik”. Részben a megyei tanács ,pénzbem tárrvo- gatásáyal, tavaly az. Alföld, ez évben pedig a Cent­rum ‘Áruházban ^orsjayító-szolgáltatást szervezett korszerű gépek üzembe' helyezésével Az Alföldben dolgozó iparos azóta kétszázezer forint értékű mun­kát végzett. Am á városi műhelynek túlterheltsége és amiatt hogy némelyik megrendelő a talpalást is gyors javításiként szeretné elvégeztetni, ez utóbbi szolgáltatás gyorsasága vitatható. Tervezik, hogy a Széchenyi- és a leninvárosi egy-két fős műhelyeket szerződéssel bérbeadják. Javulást hoz újabb gépek munkába állítása, és az, hogy pályázattal, a fiatal-dk köriében -népszerűsítik a nagyobb 'társadalmi meg­becsülést érdemlő cipész-szakmát. A cipőárak magasak — a javítószolgáltatás -pedig hullámvölgyben! Nines ez jól sehogyan sem. A -műhelyek ajtajá­ban- az „Átvétel szünetel” — táblától szívesen '.bú­csút vennénk, akár azonnal! Kohl Antal Számítógépes utastájékoztató Ferihegyen Megkezdték azoknak a magyar berendezéseknek a tervezését,, illetve gyártását, amelyeket a Fe­rihegyi repülőtér új forgalmi épü­letének korszerű utastájékoz- tatási rendszeréhez szállítanak; Az információs hálózat egyide- ' jűleg 16 induló és 12 érkező já­ratról közli majd a legfontosabb adatokat az -utazó- és várakozó közönséggel. Az ind-uló, az ér­kező és a tranzitcsarnok okban úgynevezett lapozórendszerű táblákat helyeznek el, a kisebb helyiségekben, így a poggyászvá­róban, az üzleteikben és a ven­déglátó egységekben, nagykép­ernyős monitorokon keresztül tá­jékozódhatnak majd az utasok és a várakozók. A Komplex Külkereskedelmi Vállalat nemrég kötött szerződést a Krone nyugat-berlini céggel, amely fővállalkozója az infor­mációs rendszer kiépítésének. A berendezések, készülékek elő­állításában számos hazai és kül­földi cég vesz -részt. így a szá­mítógépet és annak programjait a Videoton Elektronikai. Vállalat: és a Számítástechnikai Kisüzem Betéti Társaság -készíti. A nagy­méretű .táblákat a Krone-cég szállítja, a monitorokat pedig az angol Tél vállalat. A berendezé­sek rendszer tervezetét, a szere­lés és az üzembe helyezés irá­nyítását a VILATI Villamos Au­tomatika Fővállalkozó és Gyár­tó Vállalatra bízták. A ma legkor­szerűbbnek számító utastájié- koztatási rendszert jövő év nya­rára szerelik fel Ferihegyen. Ihaj, csuhaj! Krúdy egy alkalommal így .fo­galmazott, hogy ez az ország mu­lat akkor is, ha eldugul a pipa­szár, és akkor isf- ha megbukik’ a kormány, vagyis örömében, bá­natában, kis és nagy dolgok, miatt egyaránt. Mihancsik Zsófia és Gero András szerdai rádió­műsora {arra próbált választ ke­resni, hogyan mulatott a ma­gyar ember, | hogy egyáltalán mennyi ebben a magyar sajátos­ság? A megkérdezettek véleménye szerint a mulatozásnak 'volt (vari) egy nagyon egyszerű ma­gyarázata: az ember szereti jól érezni magát. S a mulatozás ti­pikusan az a forma, amikor fel­oldódhat, 'közel kerülhet más emberekhez, a mindennapok gondjairól megfeledkezhet egy kicsit, egyszóval, egy olyan fel­hőtlen, közérzetet adhat, amely „feltöltheti" egy időre; elvisel­hetőbbé téve a következő szür­ke hétköznapokat. A Múltidéző címmel sugárzott szerdai műsor történelmi átte­kintést adott arról, hogy a kü­lönböző társadalmi rétegek) osz­tályok hol, hogyan mulatoztak. Az arisztokrácia például elment a királyi udvarban rendezett bálba, a polgár az Orfeumba, a dzsentri pedig — hiteles doku­mentum erre Móricz Úri muri­ja — napokat egyeöltve dorbé- zolt. A múlt század második fe­létől azután egyre elterjedteb­bek lettek a legkülönbözőbb (iparos, jogász st'b.) bálák, far­sangi, szüreti, újévi és egyéb mulatságok. A korabeli leírások közül, ame­lyeket a műsorban felidéztek, volt egy különösen érdekes. Sza­bó Dezső írta egyik könyvében, a századforduló „alvilági” bál­jainak egyikéről: „A táncterem az Akácfa utca jobb oldalán volt... A nagyho­mályban, ziláltam és zsúfoltan egy eszeveszett .tömeg ropta a táncot. Szakácsnők, szobalányok, cselédek, kóbyr leányok, éjjeli pillangók, betörőtípusok, csa­vargók, határozatlan- lények, jo­gászok, vén kéjvadászok kava­rogtak a tánc löcsögő ritmusá­ban ... Sajátságos, de az ide tó­duló lányok nagyobb része nem a pénzért kereste az itteni örö­möket. Szegénykék így csapol­ták. le ifjúságuk vadvizeit, és így módjukban volt azt binni, hogy mulatnak és nagyon van­nak. Egy málnaszörpért, egy pár virsliért, egy pohár sörért, he­tekig olyan odaomló hálával fi- zettókN,.. Sokakban a tánc for­róságában úgy átlob bant a vágy, hogy kibódult gavallérjá­val az udvar védő sötétségében, és a szemetes, sáros udvaron, a •latrinák szörnyű illatában telje­sítették azt, amit ötezer év em­beri költészete a szív és a szép­ség legtisztább páváza-tával ölel •körül..\ Orfeum, revük, kávéházak, öröm-tanyák, családi szórakozó­helyek ... 3 úri -bálák, amelyek nem sokkal voltak „tisztessége­sebbek” (sőt!) a fentebb említett alvilágiaknál. Sok mindenről — hallatlan ér­dekes részletekről is — szó esett e szerdai műsorban, amely a mulatozás ürügyén egy tragédiá­ba „táncoló” életformát, a Mo­narchia felbomló társadalmi éle­tét vázolta. S közben megfogal­mazódott: az ember he azért mulasson, hogy többnek látsszon, mint más, vagy mert bántotta a főnöke, megcsalta a felesége. Ne a kudarcot keressük a szórako­zásban, hanem a jó érzést. Csak­hogy: mi az, amit átörököltünk a letűnt időkből? Mi az, ami ma is jellemző, és hogyan változtak meg egyes mulatozási — s egy­ben életmódbeli — szokásaink? S. egyáltalán, e szokások (szo- jkásváltozások) mögött milyen életszemléletek, életérzések la­pulnak? Korunkban, fejlettebb társadalmi viszonyrendszerünk­ben mi az, ami a technika, a gépzene emberének szórakozást, mulatságot jelent, s mi az, amit megmagyarázhatatlan-, furcsa előítéletek szorítanak kétmarok- ra? A falusi lakodalmakat kivé­ve miért „szégyen” cigányzenére mulatni, s miért nem az táncol­ni a diszkóban, ahonnan ugyan­csak kibódulunk „az udvar védő sötétségébe”? — Számtalan kér­dés, amelyekre nem kaphattunk választ e rádióműsorban. Pedig a múltidézés úgy igazán- hatá­sos, tanulságos, ha közben jele­nünkre is utal; Amelynek ugyan­csak megvannak a maga szoká­sai, furcsaságai, ellentmondásai, legyen szó mulatozásról vagy bármi másról. [ Xolob Elek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom