Petőfi Népe, 1984. október (39. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-19 / 246. szám

Lenin-renddel tüntették ki Gronúkót Kansztantyin Csamyenko, az SZKP KE főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa EOmökségének elnöke teg­nap a Kremlben, átnyújtotta Andrej Gromikónak, az SZKP KB PC0( tagjának, a minisz­terelnök első helyettesének, külügyminiszternek a Lenin- rendet, amelyet a Legfelsőbb Tanács Elnöksége a kommu­nista párt és a szovjet ál­lam szolgálatában ' szerzett nagy érdemeiért, 75. születés­napja alkalmából ítélt oda. Kansztantyim • Csemyenko az ünnepségen rövid beszé­det mondott. Hangsúlyozta: széles körben ismeretesek azok SSL érdemek, amelyeket Andrej Gromiko a szovjet ál­lam, külpolitikájának kidol­gozásában és megvalósításá­ban szerzett. 45 esztendeje dolgozik e rendkívül fontos területen, s ebből 27 évei a külügyminiszteri poszton. Im­már 11 esztendeje a Politikai Bizottság tagja. Nagy tekin­télyt élvez, mint olyan állam­férfi. aki következetesen és határozottan képviseli a bé­keszerető lenini külpolitika, a béke, a szabadság, függet­lenség és a társadalmi hala­dás ügyét AríHrej Gromiko köszöne­tét mondott a magas kitünte­tésért. majd rámutatott: szá­mára, mint mindem szovjet kommunista számára az a legfontosabb, hogy követke­zetesem az állam felvirágoz­tatása, Lenin ügyének meg­valósítása és a béke biztosí­tása érdekébem dolgozzon. — Nyilvánvaló — folytatta Gromiko —, hogy a jelenlegi világhelyzetben, amely jelen­tősen kiéleződött az imperia­lista erők tevékenysége kö­vetkeztében, rendkívül fontos feladat a kedvező nemzetkö­zi körülmények biztosítása a szovjet nép békés munkája és élete számára. Andrej Gromiko végül biz­tosította a jelenlevőket — s egyben a Központi Bizottsá­got és a kormányt —. hogy a külügyi dolgozók továbbra is minden tőlük telhetőt meg­tesznek a haza érdekei és a béke védelmében. KGST-ülésszok Havannában A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának XXXIX. ülésszaka Havannában október 29-én kezdi meg munkáját. Az ülésszakot a KGST-tagállamok kormányfőinek szintjén tartják meg. Kambodzsai levél az ENSZ-hez (Folytatás a 2. oldalról.) alkalmasabbat juttassák be a testületekbe. A testületi ülésekről szólva hangsúlyozták a képviselők az előkészítés fontosságát, olyan té­mák kiválasztását, amelyekben érdekelt a lakosság (és ezért ele­ven a vitázókedv), az érdekek ütköztetését. Testület és apparátus A bizottság vitája erősen rezo-. nált a tanácstestület és áz appa­rátus kapcsolatára. Egyértelmű­en úgy foglalt állást, hogy az ap­parátusnak kötelessége kiszolgálni a testületet. Szó esett arról, hogy egyre . több településen legyen tanács­tagi szoba jogszabályokkal, hatá­rozatokkal, gépíróval, telefonnal, ahol a tanácstag szót válthat az apparátusi dolgozókkal, netán osztályvezetőkkel, érdemi ügyek­ben, és nem kell méltatlanul fél­órákat előszobáznia. Sokan hisz- szük, hogy az Országházban is lehetne egy vagy két szobát biz­tosítani a képviselőknek. A komrpléx területfejlesztés­ben a tanácsoknak felelősségük van, jogosítványuk kevésbé, és bár a tervtörvénybe — akárhogy is szorgalmaztuk — nem tudtunk egy mondat erejéig sem helyet szorítani a tanácsoknak, a párt- bizottságok és a főhatóságok ter­mészetesen száimonkérik -ezt a munkát. Azért természetesen, mert ezt felelősséggel tervezni, szervezni, kézben tartani csak a mindenhol jelenlévő tanácsok ké­pesek. Ami a klasszikus tanácsi fej­lesztést illeti, a tapasztalatok és a l lehetőségék a következőkről győznek meg: a népgazdaság helyzetét figyelembe véve indo­koltan csökkent a fejlesztési alap, álig igazolhatóan drágább lett az építőanyag és a kivitelezés. Mégis azt ígérik az elért eredmények, hogy a tanácsok a kiemelt társa­dalmi-gazdasági programokat — lakás, általános iskolai tanterem, egészségügyi, szociális feladatok — teljesíteni fogják. Megkérdez­hetnénk hogyan? Erre a mate­matika nem ad választ, de an­nál inkább a lakossági összefo­gás, hiszen társadalmi munkával, pénzzel, társulással építünk az említett programokon túl utat, járdát, víz- és csatornahálózatot. Tartunk, viszont egy oly ter­vezett intézkedéstől, amely úgy állapít meg beruházási színvona­lat a tanácsi fejlesztésben, hogy lakossági befizetés esetén csök­kenti a központi forrást. Ez nagy hiba lenne, ellentmondana a po­litikai állásfoglalások tömegé­nek, a szocialista demokrácia szándékának, és felszámolná a lakossági aktivitást, amelyet a 60-as évek elejétől hoztunk len­dületbe. Az ügyfél tisztelete Amikor a hatósági munkáról — ■ügyintézésről — beszélünk már évek óta úgy kezdjük: emelkedik e tevékenység színvonala. Ez ál­talában igaz, a tanácsoknál ho­zott határozatok 0,5 százalékát kell a fellebbezés során megvál­toztatni. De bizonyára nem vi­gasztalja a majdnem hibátlan gya­korlat azt, aki ebbe a fél száza­lékba tartozik és a rossz határo­zat keserveit elszenvedi. Egy ma­rad hátra, mégpedig az, hogy a 0,5 százalékos rossz határozatok arányát tovább csökkentsük. Az államigazgatási eljárási törvény vitájában a bizottság már kifejtette véleményét a bürokrá. ciáról, okairól, konzekvenciáiról és áz ellene szükséges harcról. Azóta a helyzet nem változott eleget előnyére. A bürokráciái új­ratermelődik. Ha valahol mégis kevéssé burjánzik, az éppen a tanácsok terepe, nem hasznos és reális tehát a bürokráciát osto­rozva csak az állámigazgatásra mutogatni. Nálunk sok szervezet vindikál magának jogcím nélkül hatósági szerepet. A bürokráciát megszorító küzdelem eszközei az emberség, a szolgálat, az ügyfél tisztelete, a törődés kötelessége, itt jelesül az, hogy ne csak a ha­táridőt, tartsuk fontosnak, hanem értessük meg, indokoljuk a ha­tározatot szóban, és betűben. • A képviselők beszéltek a sze­mélyzeti munka eredményeiről, gondjairól, a személyi, feltételek megteremtésének fontosságáról, különös tekintettel a községekre, ahol szélsőségesen eltérőek a jö­vedelmi viszonyok, s differenci­áltan kell javítani a tanácsi dol­gozók erkölcsi és főleg az anyagi megbecsülését. A jogi, igazgatási és igazság­ügyi bizottság javasolja az or­szággyűlésnek, hogy vitassa meg a beszámolót, fogadja el, és ha a vita ezt alátámasztja, ismerje el a tanácsok javuló munkáját. A vitában még a következő képviselők kaptak szót: S. Hege­dűs László (Pest m., 24. vk.), a Hazafias Népfront Országos Ta­nácsának titkára felszólalásában felhívta a figyelmet: a helyi ön­állóság növelésének fontos fel­tétele, hogy pontosabban megha­tározzák a kormányzat, a megyei tanács és a helyi tanács feladat­körét, döntési jogosultságát és felelősségét. Horváth Lajos (Baranya m., 3. vk.), a Baranya megyei Tanács elnöke egyebek között arról szólt, hogy leginkább a községek, de a kisebb városok, s a megye- . székhelyek tanácsainál is egyre kevesebb a szakember. A hiány okát abban látta, hogy a képzett dolgozók bizonytalannak érzik jö­vőjüket a tanácsnál, elsősorban a gyakori belső átszervezés miatt. E szakemberek hiányát főleg a községek érzik. Gulyás Emiimé (Szabolcs-Szat- már m., 14. vk.), a Hazafias Nép­front Szabolcs-Szatmár megyei bizottságának titkára választói­nak véleményét tolmácsolva tá­mogatta a kormánynak azt a tö­rekvését, hogy a tanácsok a gaz­dálkodásban is kapjanak nagyobb önállóságot. Bíró József (Győr-Sopron m., 6. vk.), nyugalmazott külkereske­delmi miniszter felszólalásában azt állapította meg, hogy a járá­sok megszüntetésével a lakosság ügyeinek intézésében fennakadás nem volt, ez Is bizonyítéka az új tanácstörvény helyességének, a községi tanácsok érettségének. Csapó Jánosné (Tolna m., 7. vk.), a Simontomyai Bőrgyár igazgatóhelyettese a kormány fi­gyelmébe ajánlotta, hogy változ­tatni kellene a tanácsi fejlesztési alapok elosztásának jelenlegi ará­nyain: a-kisközségek javára. Bóka Mihályné (Békés ' m., 5. vk.), a méhkeréki Községi Tanács elnöke a tanácsülések nyilvános­ságának szükségességére hívta fel a figyelmet. A lakosság tájékoz­tatásának ezt a közvetlen módját az eddigieknél jobban kellene kihasználni,»különösen a kiemelt közérdekű ügyek tárgyalásakor. Tóth László (Gsongrád m., 12. vk.), a szegvári Puskin Tsz ter­melési elnökhelyettese a telepü­lésfejlesztést és -fenntartást se­gítő társadalmi munkáról szólva megállapította: a társadalmi erő­források éppen ott kapcsolódtak be a fejlesztésbe és fenntartásba, aHoI és amire nem jutott, nem juthatott elegendő állami pénz. Több felszólalás nem volt, a képviselők észrevételeire Papp Lajos válaszolt. Az államtitkár elmondotta: a tanácstörvény végrehajtásáról immár második alkalommal ta­nácskozott az országgyűlés, te­hát a törvénnyel 'kapcsolatban állókat — magukat a tanácsia­kat — elégedettséggel töltheti el a tudat, hogy országunk legma­gasabb népképviseleti fórumán folyamatosan figyelik munká­jukat. A tanácskozás számos olyan jó gondolatot,' javaslatot adott, amelynek valóraváltásá- val tovább javítható a tanácsi munka. E javaslatok kibővülnek a parlament plénumát megelőző vitákon elhangzottakkal: a me. gyei képviselőcsoportok, az or­szággyűlési állandó bizottságok tanácskozásain 96 képviselő fej­tette ki véleményét a témáról, sok figyelemre méltó gondola­tot, gyakorlatias, hasznosítha­tó észrevételt megfogalmazva. Határozathozatal következett: 'az országgyűlés a Miniszterta­nács Tanácsi Hivatala elnökének beszámolóját a tanácsokról szó­ló 1971. évi I. törvény végrehaj­tásáról, valamint a felszólalások­ra adott válaszát egyhangúlag el­fogadta. Interpellációk Turcsek Ferenc: (Pest m., 8. vk.), az albertirsai Dimitrov Tsz ag- ronómusa Urbán Lajos közleke­dési miniszterhez intézett in­terpellációjában az albertirsai vasútállomásnak és környéké­nek leromlott állapotára hívta fel a figyelmet. Arra kért vá­laszt, mikor kezdik meg, illetve mikor fejezik be az albertirsai állomásépület és a vasúti pálya felújítását. Az interpellációra a közlekedési, miniszter kedvező vá­laszt adott. Mint mondotta: a Budapest—Szolnok vonalon a re­konstrukció a terveknek megfe­lelően halad, s az építők most érkeztek el Albertirsához. Az országgyűlés és a képviselő a közlekedési miniszter válaszát tudomásul vette. Mérei Emil (Baranya m., 7. vk.), a Mecseki Szénbányák ve­zérigazgatója Komló város víz­ellátási gondjainak megoldása tárgyában! az Országos Vízügyi Hivatal elnökéhez interpellált. Kovács Antal államtitkár, az Or­szágos Vízügyi Hivatal elnöke a képviselői interpellációra vála­szolva többek között elmondta, hogy jelenleg építik azt az átve­zető csatornát, amelynek révén napi 2000 köbméterrel több víz jut Komlónak, bővítik a felszíni vízmű kapacitását is, de ezek az intézkedések csak részmegoldást 'jelenthetnek. Komló vízellátása a VII. ötéves tervben oldódik meg. Az államtitkár válaszát az in­terpelláló képviselő és az or­szággyűlés — egy ellenszavazat ellenében — elfogadta. Ezzel az országgyűlés ■ őszi ülésszaka — amelyen Apró An­tal, Cservenka Ferencné és Pé­ter János felváltva, elnökölt — véget ért. . Igazságtalan és érvénytelen az ENSZ-közgyűlés ama határo­zata, amely ismét a Pol-Pot-is- táknak juttatta Kambodzsa kép­viseletének jogát a világszerve­zetben — állapítja meg a phnom- pen-i kormány külügyminisz­terének az ENSZ főtitkárához és a közgyűlés jelenlegi üléssza­ka elnökéhez intézett csütörtöki levele. Hun Sen, a Kambodzsai Nép­köztársaság törvényes kormá­nyánaík külügyminisztere a le­vélben leszögezi: országa az ENSZ alapokmányával ellentétesnek és semmisnek tartja a közgyűlés határozatát, amely az ország bel- ügyeibe való durva beavatkozás­ként született. A Pol-Pót-is iáikat nemcsak az emberiség humánu­san gondolkodó többsége, hanem a kambodzsai népbíróság jogerős ítélete is elítélte a legsúlyosabb bűncselekmény, a népirtás bűn­tette miatt. NÉGY ÉVTIZED SODRÁBAN Mit köszönhetek nagyapámnak? Sarok Antal (1923—1979) a Gabonafor­galmi és Malomipari Vállalat egykori igaz­gatója már nagyibeteg volt, amikor több alkalommal felidéztük Baja 1944. évi tör­ténéseit. Ezekből a beszélgetésekből és a papírra vetett emlékekből idézünk néhány említésre méltó történetet. Közvetlenül a német megszállás után a bajai kommunistáik zömét internálták. Sztrikinác István és felesége távollétük idejére bennünket, fiatalokat feladatokkal láttak el, melyek lényege a háborúellenes békeagitáció volt. Ebben a szellemben jel­szavakat készítettünk és írtunk a falakra. A zsidóüldözés idején kapcsolatba kerül­tem négy fiatal zsidó fiúval, akiket az el­hagyott 'holmik leltározására hagytak visz- sza. Ezek: Goldschmidt Dénes,- Hegedűs Viktor, a Maniheim-gyerek és egy katy- máni fiú. .Esténként rendszeresen meglá­togattam "(a pénzügyőrség egyik szobájá- • ban laktak) és tájékoztattam őket a front alakulásáról. * ' Augusztus 20-tól a következők voltak a társaim: Sztrikinác János (Ivus), Gergity Mátyás, Kimetovics József kőműves, Ku- batov Szaniszló. Gergity Mátyás szüleinek szőlőkunyhójában találkoztunk. Kapcsolat­ban álltunk az illegálisan dolgozó kom­munisták helyi vezetőivel: Peágity Mihály- lyal és Folcz Antallal, ök • tárgyaltak' a város polgármesterével, és tervezték Baja város felszabadulását. Ehhez nekünk, fia­taloknak kellett fegyvert szereznünk, ami részben sikerült is. Hét-nyolc kézigránátot, közöttük félkilós páncélgránátot, sok Man- lichert, több tucat tölténnyel, és számos FÉG-puskát, amiket a leventeotthon fegy­verraktárából „kölcsönöztünk”. A mi mun­kánknak köszönhető, hogy Bajaszentistván- ról egyetlen leventét sem vittek el. Persze, az önfelszabadítás nem történ­hetett meg, mert a Horthy-proklamáció után októberben a nyilasok vették át a hatalmat, és a várost egy német harckocsi- hadoszlop szállta meg. A fegyverek be- * szerzésében részt vett Gergity Mátyás, jugoszláv összeköttetés útján Horváth Jó- ■ zsef, Dicendi József és Sztrikinác János. 1944. október 20. virradóján arra ébred­tünk, hogy egy magyar őrmester ordítva menekült a városból: Baját elfoglalták az oroszok! Ekkor nagyapámmal, Pankovics 'Pállal, aki 1915-től 1922-ig vöröskatonaként Oroszországban szolgált, a városba indul­tunk. Ott beszédbe elegyedtünk a kato­nákkal, és tudattuk, hogy a németek el­hagyták a várost. Két nap múlva, október 22-én megala­kult a tizenegy tagú városi tanács, amely­ben helyet foglaltak a korábban illegali­tásban dolgozó kommunista vezetők. Majd megalakult a vörösőrség, melynek parancs­noka Körmöd József lett. Engem a fogda parancsnokának állítottak. Itt volt még Sztrikinác, Pólyák Ádám és Simity István. A fogda első lakói a korábbi polgármester és több nyilas-vezető voltak. * Megszerveztük a KIMSZ-et, Csanyik László kapta a titkári megbízatást. ' Ez­után nyomban hozzáláttunk a Magyar Kommunista Párt megszervezéséhez, amely 1944. november 6-án alakult meg. Közben felvettük a kapcsolatot a már felszabadult területek pártszervezőivel, például Szege­den a dél-magyarországi pártbizottsággal. Az első jelentést Darvas Sándorral futár­ként vittük Szegedre. Ott Vas Zoltánnak adtuk át, és rövidesen, ismertettük a bajai 'helyzetet. A KIMSZ-ről szólva átküldött bennünket Komócsin elvtárshoz. Tőle a iMADISZ szervezésére kaptunk utasítást, és agitációs anyaggal jól megpakolva, Ba­ján is létrehoztuk a MADISZ-t. De nem­csak Baján, ‘hanem a környéken is dolgoz­tunk. Így kerültem kapcsolatba Bácsalmá­son Gombos Tiborral, Jánoshalmán Wei­ther Vilmossal. A vörösőrségnél teljesített szolgálatom idején a bajai járásban működő fegyve­res bandák felszámolásában is részt vet­tem. Nem sokkal később lovas kocsival Buda­pestre mentünk, ahonnan nagy mennyiség­ben Lenin-, Sztálin-műveket 'hoztunk. * ;1945 márciusában vagy áprilisában Föle Antal Bácsalmásra küldött, hogy vegyem fel a kapcsolatot Thököli és Krecsmarik József elvtársakkal. Majd vörösőrök kísé­retében Mátételkére kellett mennem, hogy a Vildman-gazdaságban biztosítsam a' cu­korrépa elvetését. Mátételkén segítségem­re volt Farkas József, 1919-es rokkant ve­terán. Nehéz munkánk volt, mert a gaz­daságban csupán egyetlen ló maradt, de az utasításnak .eleget tettünk. Közben lét­rehoztuk a pártszervezetet is. A gazdaság élére Rozinfca István, egy tataházi elv.társ került. !Nem sokkal később elvégeztem a párt- iskolát, és az MKP bajai járási pártbizott­ságára kerültem, amelynek Csanyik József volt a titkára. Részt vettem a földreform munkájában is. Soha nem felejtem el, hogy a sükösdi földosztás befejezése után Szán- tó-pusztáh az újgazdáknak én adtam át á birtokleveleket. S akkor egy öreg paraszt- ember, aki 3 holdat kapott, sírva borult a földre és megcsókolta, mondván: soha nem hitte volt azt, hogy földtulajdonos lesz. Az első választás után (1945. november 4.) a pécsi kéthónapos pártiskolára küld­tek. Azután 1946-ban ismét a járási párt- bizottságon kaptam beosztást, és az év ta­vaszán megszerveztem és levezettem Garán egf vándor pártiskolát. Hogy kommunista lettem, nagyapámnak, Pankovics Pálnak köszönhetem, aki a Szovjetunióból hazatérve egész családját, lányait, vejét kommunistává nevelte, és gondja volt. arra is, hogy az unokája .is aizzá legyen. W. D. A FELSZABADULÁS ÉVFORDULÓJÁN: Bácsalmás Maradandó emlék: a tanácselnökkel „városnéző” sétára indulunk. Nem csak a lelkesedése ragad magával, ahogyan a fejlődést igyekszik bemutatni, ha­nem a látvány is: mennyit változott a település, amióta negyedszázaddal ez­előtt riportsorozatban számoltam be egyhetes itt-tartózkodásomról. „Városnéző séta” — írtam. Nos, az idézőjelet a bácsalmásiak hamarosan a sutba dobják. 'Kiérdemelték a városi rangot... Kilencezer ember él Bácsalmáson, amely az elnök szavaival, régebben ízig- vérig agrárközség volt. Az iparosítás 1960-ban kezdődött, a Szegedi Ruhagyár és a Bajai Finomposztó Vállalat segít­ségével. Azóta többek között a főváro­si Keripar helyi üzeme és az Építő és Ipari Szövetkezet ad jó munkalehető­séget az itteni lakosoknak. Ez is hozzá­járult ahjroz, hogy ma már nem csök­ken a népesség Bácsalmáson. A helybeli állami gazdaság országos hírnévre tett szert; eredményeiket egyebek között bizonyítja a nyolcszoros kiváló vállalat, és a Termelési Nagydíj kitüntetés is. „Egyre jobban megtalál­ják számításukat az emberek” — mond­ja elégedetten az elnök. Ehhez nyújt segítséget a Petőfi Tsz is. Bácsalmás egyre nagyobb kisugárzá­sú kulturális központ. A közigazgatás átszervezése óta huszonkétezer ember tartozik hozzájuk. A 48 ezer kötetes könyvtár, a gimnázium, a területi fel­adatokat Is ellátó művelődési központ egyaránt a fejlődést sietteti — segíti. A lakosok egyhatoda délszláv, s csaknem ilyen arányiban élnek a leendő város falai között németajkúak. Az iskolában csaknem félezer kis- és nagydiák tanul nemzetiségi nyelvet. Nézzük a viszonylag gyors változás egyéb jeleit, bizonyítékait is. Évenként két kilométer szilárd burkolatú út ké­szül. Tavaly óta folyik a gázprogram megvalósításai. Van sütőüzemük. Orvo­si rendelőjükben tizennégy szakon gyó­gyítják a betegeket. A közös gazdaság­ban autószerviz is működik. S ami ta­lán a legnagyobb örömük, hogy a lakás- ellátás 1—2 éven belül teljesen megol­dódik. Ezt nem sok település mondhat­ja el magáról. Van sportcsarnokuk, uszodájuk is. * Az egykori agrárközség tehát hama­rosan iparosodó város lesz. Bizonyára sokaknak eszükbe jut ez a tény ma, Bácsalmás felszabadulásának napján. • Ketten a felszabadító szovjet bato^ nák közül. A nevűket, sajnos nem tud­juk, ám részben abban a reményben közöljük a portrékat, hátha akad még valaki, aki emlékszik rájuk. Ugyancsak ezen a napon _ szabadult fel Dávod, Bácsszentgyörgy, 'Bácsszőlős, Csávoly, Hercegszántó és Kunbaja. V. M. • Ezek a házak, új utcák is beszédesen szemlél­tetik a bácsalmási emberek életének gazdagodá­sát, szépülését.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom