Petőfi Népe, 1984. október (39. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-11 / 239. szám

1984. október 11. * PETŐFI NÉPE • 5 A KECSKEMÉTI RÉGI ZENE EGYÜTTES Országos sikerek után - és előtt A Kecskeméti Állami Zeneiskola és a Kodály Iskola ze­netanárainak egyike-másika esténként olykor összejött egy kis együttmuzsikálásra. így kezdődött — majd zenekarala­pítással folytatódott. Ennek immár négy éve. Azóta a me­gyeszékhely zenei életéről nem lehet anélkül beszélni, hogy ne kerüljön szóba a Régi Zene Együttes. — Miért éppen régi zene? — kérdeztem Pálinkás Alberttól, az együttes egyik alapító tag­jától és vezetőjétől. — Mindnyájunkat mindig is érdekeltek a zenének olyan te­rületei, amelyek jóformán is­meretlenek számunkra, és per­sze, a . közönségnek is. A mai zenehallgatók sokkal jobban is­merik a „modern” muzsikát, •nem titkblt szándékunk tehát felfedeztetni velük a régi zenét, mert nem is gondolják, meny­nyire változatos, izgalmas és tar­talmas. "Régen nem volt meg­kötve a zenész keze: rendszerint jól ismerték az akkori közked­velt darabokat; s a szerző rá­juk bízta, milyen hangszereken hogyan szólaltatják meg. Ez az előadói szabadság ma is rendkí­vül vonzó. Persze, bizonyos megkötöttségekkel is jár, hiszen mindenképpen ismerni kell hoz­zá a kor előadói gyakorlatát. Eddig főleg XVI—XVII. századi reneszánsz táncokat játszottunk, mostanában kacsingatunk a ba­rokk felé, így lesz teljes a kör. Kétméteres furulya — A régi zene hiteles meg­szólaltatásához korhű hangsze­rekre van szükség. Hogy lehet ezekhez hozzájutni? — Az . első két évben saját igen rossz minőségű hangsze­reinken játszottunk, egyszerű blockflőtéken, közismertebb ne­vükön furulyákon. A darabokat elviselhetetlenül hamisan szólal­tattuk meg. Később a megyei itanács anyagi támogatásával eredeti kópiákat szereztünk kül­földről. Azért is játszanak ke­vesen régi zenét, mert nehéz a hangszerekhez hozzájutni, s ha sikerül is, borsos árat kérnek értük. Együttesünknek egyéb­ként birtokában van egy több mint kétméteres basszusfurulya, Magyarországon az egyedüli da­rab. Az egyik legritkábban hasz­nált mély, orgonalhangzású blockflőte, amivel: olyan profilt tudtunk kialakítani, amely Kö- zép-Európában páratlan. Anya­gi lehetőségeinktől függően újabb hangszereket szeretnénk beszerezni. Például pommert, ez az oboának egy elődje, vala­mint gambát. amelyet a vonós hangszerek egyik ősének tarta­nak számon, — Amikor legutóbb beszélget­tünk, még megoldatlan volt a kottabeszerzés. — Azóta lényegesen javult a helyzet. A közelmúltban meg­alakult a CÉH művészeti alkotó- közösség. amely egyik fontos fel­adatának tekinti a régi zene patronálását. Kottakiadással is foglalkoznak, most jelent meg az első kiadványuk, a rene­szánsz magyar táncok, Czidra László gondozásában. Vállalják a kották beszerzését is. Próbák éjnek idején — Az együttesben mindenki több hangszeren játszik... — Igen, furulyákon, görbe­kürtökön és ütőhangszereken Keller Mihály, Korb Géza, Ku­na Lajos, Kunáné Iglódi Éva, Luikács János és ón. Héjjas Pál gordankázik, Horváth Ágnes csemballózik, Horváth János pe­dig gitáron és lanton játszik. Alkalmanként vendégmuzsikuso­kat hívunk, szeretnénk őket is állandó társnak megnyerni. — Van-e támogatója, gazdája az együttesnek? — Korábban a BAK széche- nyivárosi helyiségeiben, most szeptembertől pedig a művelődé­si központban is próbálunk, ott van ugyanis a csemtoalló. Ezen­kívül teljesen függetlenek va­gyunk. Szeretnénk viszont, ha egy-két intézmény vagy szerve­zet összefogásával támogatóra lelnénk. Ezzel egyértelműen anyagi segítséget várunk. így el­érhetnénk azt, hogy tagjaink munkaidő-kedvezménnyel dol­gozhatnának, akár minden dél­előtt próbálhatnának. Ez lenne az igazi továbblépés! Most csak késő este, fáradtan tudunk ösz- szejönni. Ügy érzem, kitartó, szívós munkánkkal és legutóbbi országos sikerünkkel bizanyítot- tünk, tehát, már egy bizonyos szint elérése után szeretnénk gazdára találni. A rang kötelez — Nyár végén jó néhány meghívást kaptak rádió- és le­mezfelvételre, hangversenyre. — Augusztusban rendezték meg Mihályiban az I. Országos Amatőr Régi Zene Fesztivált, ahol mi is részt vettünk. Vala­mennyi együttes önálló műsor­ral mutatkozott be. a produk­ciókhoz a művészeti vezetők, Benkő Dániel és Czidra László fűzött szakmai véleményt, s a további munkánkhoz útravaló tanácsokkal is eüláttak bennün­ket. Nagyon jólesett, s nem kis büszkeséggel töltött el bennün­ket, hogy Benkő Dániel meg­kérdezte tőlünk, miért jöttünk él egy amatőr találkozóra, ami­kor teljesen professzionálisan muzsikálunk. A meglepetéstől szóhoz sem jutottunk. A nagy­szerű, bemutatkozás eredménye az lett, hogy a Bakfark Consort gálaműsorában — a Lassus énekkvartettel együtt — fellép­hettünk. November 16-ára meghívást kaptunk a Zeneakadémiára, ugyancsak a Bakfark Consort koncertjén közreműködünk, ezt pedig egy rádiófelvétel követi, ahol Susato-, Praetorius-, Bra- de- és Hoibome-műveket ját­szunk. ^Jövőre lemezfelvételt ké­szítenek velünk: a Bakfark Con­sort hanglemezén mi adunk elő egy Holbome-darabot. Kecske­méten karácsonyi koncertet adunk, több vendégművész köz­reműködésével, májusban pedig •közös hangversenyünk lesz a Camerata Hungaricá-val. Legkö­zelebb -Nyíregyházád játszDj®S' BgcsrKlskun . megyei T 'j^ppk<st„ Nem kis dolog, hogy !a nagyok — a Bakfark Consort és a Ca­merata Hungarica — utáni má­sodik generációs együttesek kö­zül nekünk, kecskemétieknek si­került elsőként országos rangot elérni. Ezek után már az ered­mények is köteleznek bennün­ket. Kormos Emese A plébános kocsisa és a többiek Eseménydús napok hömpölyög­tek, egyik a másik után 1944 őszén. Ügy tűnt, hogy a már agyonátkozptt háború a végéhez közeledik. Igenis közeledik, mert Rádión Jalkovlevics Malinovszkij serege augusztus végén átvere- ' kedett a Gyimesi- és az Ojtozi- szorosokon, Tolbuhin Balkán fe­lől érkező ármádiája pedig elér­te a Vaskaput. A háború ma­gyar területre lépett, s józan em­ber aligha hihette, hogy a Don, Dnyeper, Dnyeszter és a Kárpá­tok hatalmas természeti aka­dályait leküzdő szovjet sereg megtorpan a Tisza vékony sza­lagjánál, vagy akár a Dunánál. A németek istenigazán sohasem hit­tek a magyarságban. Üj em­bert ültettek a „trónra”. Szálasi- Szalosján Ferenc személyében. Az elcsapott, börtönviselt őrna­gyot, aki eszelős hittel bízott sa­ját elhivatottságában,, aki őrült ámokfutó módján vágyott a ha­talom csalfa visszfénye után. Az ország gazdasága, a földek arany­színű termése, a városok palotái, a folyók karcsú hidjai, az ottho­nok melegsége, milliók kiömlő vére — mind-mind olcsó, semmi ár volt a hatalom bűvös érzé­séért. 1919-ben az ellenforradalom kezdetével a palackból kitódult bűnös szellem még egy ideig szabadon garázdálkodott. A szov­jet csapatok közeledte ugyan mind szűkebbre vonta tombolásuk le­hetőségét, de a magyar népnek végtére fenékig kellett üríteni a keserű poharat. Negyven éve Októberben náp- * -sugaras, meleg ősz volt. A front közelségében csendes várakozó ■nyugtalanság honolt. A városok jó néhányában kiürítési 'kormány­biztosságok jöttek létre, és ki­hirdették a hadiállapotot. Október 12. Csikéria. Valami sejtés szállta meg a község la­kóit. Éjszaka a rádiók, legalább­is a szövetséges adók,’'hírül ad­ták, hogy az előző nation a 2. Ukrán Front csapatai felszabadí­tották Kolozsvár, Szeged és Szar badka városokat. Az a csupán szűk körben elterjedt értesülés sem kevésbé fontos, hogy ezen a napon Moszkvában a magyar kormányküldöttség aláírja a Szovjetunió, az Egyesült Álla­mok és Anglia, valamint Ma­gyarország között a fegyverszü­net előzetes feltételeiről szóló egyezményt. Az is megbecsülen­dő hír — igazodva- a viharos szél gyorsaságával rohanó változások­hoz —, hogy egy nappal előbb a magyarországi "kommunista párt és a szociáldemokrata párt egyezményt köt a két párt akció­egységéről. A politikai kondíciók egyértelműen javultak. Délután három óraikor alig volt ember Csikéria utcáin. A lakos­ság zöme a földeken, a szőlők­ben dolgozott. Jó termés volt, kel­lett minden szorgos kéz. A bor­kamrákban már murcivá erjedt a must, jókedvre derítőén itatta magát. Valami azonban mégis föltűnt, bár egy kerékpáros negy­ven éve sem volt falun 'különle­gesség. Szabadka irányából kari- kázott az istenadta. Ahogy köze­lebb ért, látszott, hogy nem fa­lubeli. Mi az, hogy nem falube­li, mégcsak nem is magyar! Sap­kája meg az agyonnyűtt csizma miatt látszódott leginkább nem erre valónak'... ötágú csillag, ta­lán csak nem szovjet katona? Az volt bizony. Nem mondta, ha­nem inkább hallatta: Gdgye nem­ei? Gdgye nemei? Vengerszki szói­dét jeszt? Közben nem is olyan messziről fegyverek ropogtak, de nem sok. Mint kiderült, Matvej Makszimovics Kudrjaoev, a 31. lövészhadtest katonája, nagy si­etségben volt. Nem szüretelni küldték, hanem felderíteni, meg­tudakolni, hogy mi van Csiké­rián. A község nevét térképről tudta. Néhány hélyi ember köréje •gyűlt. Nem félt ott senki sem. különösén nem Vizin Gergely, aki értett szlávul. Meg hát mitől is tartson, hiszen az „isten kezé­ben” volt. Szüret lévén, éppen sutultak a plébános úrnál és tisztét megunva azt gondolta, hogy már- már az összes szentséggel vonul nyugdíjba, hiszen évtizede kocsis­ként nógatta a mennyek csikériai helytartójának lovát. Meg hát — gondolta Vizin —, csak jobb így egy néhány percig pihenni, az akaró emberrel szót váltani — még ha annak nagy ré­sze mutogatásból állott is —, mint viselni Devics Jenő községi fő­jegyző úrhatnámságát, aki „vég- rendeletileg” meghagyta a kisbí- rónak: ahogy ő elhagyta a falut, minden iratot égessen el. Lett is ebből később nagy ribillió, mert a lakosok sehol sem találták ma­gukat beírva. Se beszolgáltatás, se adókönyv, se teléktulajdon, ta­lán még az anyakönyv is a bi­zalmas iratok máglyájára került. Hozzá még Csilkérián sem arra született az ember, hogy a ré^en közülük való, de Volkbundistává vedletteket SS-egyenruhában lás­sák feszelegni. De ahogyan jött az „idő”, egy burleszk filmben látható gyosmozgással menekí­tették a pereputtyukat. Megér­demelt hontalanságra jutottak. Akkor csütörtökön egy. magyar őrmester még a községben cir­kált és gőgös magabiztossággal nagy fegyveres ramazurit jósolt a szavát hallgatóknak. Az őrmes­ternek továbbszolgáló jelzése volt, de amint délről a gépfegyverek torka megkezdte az ólomontást, keréketoldott a mélykúti temp­lomtorony irányába. Akik nem bírták a maratonit, az útmenti szárkúpok rejtőkébe húzódtak. Ni egy főhadnagy! ö a sztársi- lityenant, ahogyan az őrmester Szólítja. Talán megelégelte az elhúzódó felderítést és a már ösz- szegyűlt emberekhez szólva, ké­rése volt. Segítsenek katonáim el­szállásolásában. A polgárok vi­selkedjenek nyugodtan. Barátként érkeztünk, bántódása senkinek sem lehet. Az ígéretet hümmö- géssel vették tudomásul. Nyugtá­val dicsérjük a napot — gondol­kodott valaki hangosan. A fő­hadnagy ettől, a délutántól kezd­ve egészen az ország felszabadu­lásáig a községben maradt. Csáki Juánnak tisztelték, és amikor, búcsúztatták, szem nem maradt szárazon. Csikérián azóta minden évben NEGYVEN ESZTENDEJE ünnepük október 12-ét, azt a napot, amely egy dicstelen, em­bert nem kímélő szolgasorsnak ve­tett véget. Sok emberöltőnyit vá­ratott magára ez a fényben für­dő őszi nap. Oltalmat kapott egy kis közösség. Oltalmat és re­ményteli kilátást az a négyszáz gazdasági cseléd, akik Kunbaján gróf Teleki földjén, a kisszállá- si kastélyban székelő herceg Fe­kete- és öreg-majorjaiban verej­tékeztek éhbérért. Letűnt az a világ, amelyben Freidinger György, Gyukics István, Vincze György és Barácsák József ba­saparasztok önkénye döntött a szegény ember sorsa fölött. Meg­szűnt a rettegés, a félelem vilá­ga, amelyet a csendőrök, a rendőr­őrs és az SS-fenevadak rendez­tek be. A végletekben nem szű­kölködő elnyomás siettette az ezeréves per befejezését: a jus­solást. Még azon az őszön egy gyors intézkedéssel felosztották g földet. Nem mondta senki, hogy forradalmat csinálnak, legalább­is Csikérián még nem volt teó­ria. De munkált az égető szük­ség. Az országosnál fél évvel ha­marabb birtokba vették a magu­két. Csűrbe gyűjtötték az éves termést és földbe tették a jövő évi kenyeret adó magvat. Csikéria valaha Szabadka ta­nyavilágához tartozott. 1920-ban lett önálló. De akkor ennek sem­mi értelme nem volt. A maga ura a község 1944. október 12-én lett. Akkor kapott valóságos értelmet a Csík-ér menti emberek élete is#. W. D. ' Vas megye népi díszítőművészete • Faragott székek. Október 27-ig látható az Erdei Ferenc Művelődési Központban az a kiállítás, amelynek anyagát a Vas megyei múzeumok század­fordulótól gyűjtött néprajzi tár­gyaiból válogatták össze, s amely a dunántúli vidék népi díszítő- művészetéből ad ízelítőt. A ki­állítás rendezői nemcsak a dí­szített tárgyak dekorativitását tartották szem előtt, hanem a tárgyformálást, a mindennapok­ban nagy szerepet betöltő hasz­nálati eszközök esztétikai érté­keit is. A Vas megyei parasztság és kézműves mesterek művésze­tén túl, igen jelentős hangsúlyt kapnak e kiállításon a pásztor­faragások. Tárgyféleségeik, tech­nikájuk, tematikájuk egyaránt fi­gyelmet érdemei. ■ Kékfestő dúcok. (Pásztor Zol­tán felvételei.) Rejtvénypályázat Hatfordulós játékot indítunk a mai nappal a megye felszabadulá­sának történetéről. A következő szelvények október 18-án, 25-én, no­vember 1-én, 9-én és 15-én jelennek meg. A játék végén azok közül sorsoljuk ki a győzteseket, akik mind a hat alkalommal teütalálatos szelvényt küldenek be. Egy pályázó tetszés szerinti megfejtéssel ve­het részt a sorsoláson. Feltétel, hogy minden esetben mellékelni kell a Petőfi Népéből.kivágott és kitöltött szelvényt. Pályázatunk fődíjai: két.egyhetes utazás a Szovjetunióba. A pályázati felhívást és a továb­bi értékes díjakat október 9-d," keddi lapszámunk nyolcadik oldalún közöltük. I. Ki tud többet a felszabadulásról? VÁLASZ 1 . Mikor lépték át — az első felderítések után — a Vörös Hadsereg alakulatai a magyar határt? 1 1944. szeptember 13-án x 1944. október 6-án 2 1944. szeptember 23-án 2. A szovjet csapatok október 8-án Csongrádnál hídfőállást létesítettek a Tiszán. Meddig ju­tottak el az innen előrenyomuló, majd né­hány nap múlva visszavont egységek? 1 Kecskemétig x Lakitelekig 2 Kiskunfélegyházáig 3. Melyik szovjet hadseregcsoport feladata volt a megye területének felszabadítása? 1 4. Ukrán Front x 2. Ukrán Front (együtt a 3. Ukrán Front egységeivel) 2 3. és 4. Ukrán Front közösen 4. Milyen irányból érkeztek a megye első köz­ségét, Csikériát október 12-én felszabadító egységek? 1 Baja irányából x Szabadka felől 2 A csongrádi hídfő irányából 5. Hol húzódott a dél-alföldi frontvonal októ­ber 12-én, az első magyarországi támadás­hullám befejezése után? 1 A Békéscsaba—Makó vonalon x Baja—Kiskunhalas—Kiskunfélegy­háza vonalában 2 A Tisza balpartján, a szovjet csapatok több ponton átkeltek a folyón NÉV: ' v CÍM: Beküldési határidő: A kitöltött szelvényeket legkésőbb október 17-én, szerdán adják postára vagy juttassák el személyesen szerkesztősé­günkbe. A borítékra, kérjük írják rá:. „Ki tud többet i felszabadulás­ról?” A következő szelvényt és az első forduló helyes megfejtéseit egy hét múlva, lapunk csütörtöki számában közöljük. I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom