Petőfi Népe, 1984. október (39. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-19 / 246. szám

1984. október 19. • PETŐFI NÉPE- • Képzőművészet az iskolákban EGYRE TÖBB festmény, szobor, grafika, gobe­lin, mozaik látható az alsó-, közép- és felsőfokú intézményekben, s az oktatás területén módszer­tani formaként; is felhasználják. Az idei képzőmű­vészeti világhét eihhez a lehetőséghez csatlakozott, fő témája a képzőművészet és az iskolák kapcsolat- rendszere volt. Ráckevén, Dunakeszin, Salgótarjánban, Csepelen’ jiskolagaléria működik immár évtizede állandó gyűjteményekkel és változó kiállításokkal. Kißkun- halason a képzőművészeti világhét alkalmából a megnyitót Tóth Dezső művelődési miniszterhelyet­tes tartotta a város gimnáziumának Szilády Áron Galériájában, ahol a diákközönség Barcsay Jenő Művészeti anatómia című könyvének eredeti raj­zaiban gyönyörködhetett. Ugyancsak ez alkalomból láthatták a kiskunjhaiasi óvodában Nicolas Sohöffer fénymobiljait, Diószegi Balázs festményeit. Hason­lóan Szolnokon, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán Hincz Gyula rajzait, festményeit mutat­ták be a hallgatóknak, a város közönségének. E MOZGALMASSÁG nemcsak a képzőművészeti világhét ünnepére korlátozott, egyre inkább termé­szetes iskoláinkban. Más és más a forma: Ráckevén, az Ady Galériában Száz festmény, szolbor, grafika sorakozik Beck ö. Fülöp, Varga Imre, Ligeti Erika, Csík István, Vecsési Sándor és mások alkotásai; Dunakeszin a Körösi Csorna Sándor Általános Is­kolában Wieszt József, Hegyi Márta, Kacsán György rézkarcai válnak ezúttal állandó gyűjteménnyé, ahol' ez a 17. tárlat az Iskolagalériában. Dünaha- rasztin, a' Baktay Ervin Gimnáziumban a névadó ünnepén minden alkalommal képzőművészeti kiál­lítás nyílik, a Budapesti Fazekas János Gimnázium­ban műteremlátogatásokat szerveznek, gondot for­dítanak a műalkotások elemzésére. Tanulságo­sak és közkedveltek a múzeumi gyermekfoglalko­zások, a Nemzeti Galéria rendszeresen tart múzeu­mi órákat általános és1 középiskolásoknak, itt mű­ködik évek óta sikeresen a GYIK-műhely gyere­keiknek; szabadon festenek, mintáznak. A Történeti és az Iparművészeti Múzeumban is alkalmazzák ezt a gyakorlatot. NEMES KEZDEMÉNYEZÉS, hogy az idei képző- művészeti világhéten a Fazekas-gimnázium tanu­lóinak DIÁKSZÓ újsága különszámiként — össze­fogva a (kiskunhalasi Szilády Áron Gimnázium ta­nulóival — pompás kiadványt szerkesztett. Diák-' írók készítettek interjút Diószegi Balázs festőmű­vésszel, Banga Ferenc grafikussal, elemezték a Kis­plasztikái Triennálé műveit, köszöntötték a 70 esz­tendős Supka Magdolnát, foglalkoztak Csantváry művészetéveL Ez szintén követhető és követendő út, hogy diákújságjaink szerte az országban többet foglalkozzanak képzőművészettel is. Lényegében a megtett'út tanulságait és az előrehaladás lehetősé­géit összegezte a Magyar Képző- és Iparművészek áltál rendezett elméleti tanácskozás Budapesten, az MSZMP Villányi úti Oktatási Igazgatóságán. Az iskola és a képzőművészet rendszeres, állandósított szövetségét szorgalmazták előadásokban festők, gra­fikusok, építészek: Tamás Ervin, Bálványos Huba, Makavecz Imre, Fekete György, Földi Péter, Sza­bados Árpád, Leitner Sándor. ÁZ ÜNNEPI esemény után a hétköznapokban kellene megvalósítani azt, a következő tíz eszten­dőiben, hogy minden, magyar iskolában egy képző­vagy iparművészeti alkotás fogadja a szépség em­bernevelő köszöntésével a gyerekek milliós táborát. Losonci Miklós FILMJÉGYZET Emlékeim a régi Pekingről Az Emlékeim a régi Pekingről már a Mao utáni legújabb film­történet egyik jelentős alkotása. Először tavasszal, a budapesti Filmglóbuszon találkozhatott ve­le a közönség. Az alapjául szol­gáló mű szerzője Lin Haj-jin, a tajvani származású, Pekingben nevelkedett írónő. Gyermekkori élményeit idézi föl önéletrajzi jellegű elbeszéléskötetében, me­lyet nyomon követ a maga esz­közeivel a film is: a húszas évek közepén játszódik Peking jómó­dú városrészében. A keret az em­lékezés: egy idős asszony ötven óv távolából tekint vissza gyer­mekkorára, első benyomásaira az életről. . Az alkalmazott módszer több, mint ismerős, ám a legelső kép­sorokkal kezdődő — s a főszerep­lő kislány pillantásaival, mozdu­lataival irányított — varázst nem képes megtörni- semmi. A Sen Csie által alakított hatéves kis Jing fizikai, szellemi látószögé­ben, érzelmeinek,, szeretetének le­nyomataként jelenik meg a való­ság. De a néző e valószínűtlenüd parttalan jóság közepébe csöp­penve — kis Jing feje fölött — jóval messzebbre lát. Oda, ahol a gyermek sejtései, megérzései kézzelfoghatóvá lesznek, ahol kibontakozik a rosszul berende­zett világ. Fájdalmas, tragikus végű ba­rátságainak sora jelenik meg a személye által összetartott, gaz­dag epizódokban. A mi szokásos ritmusunkhoz képest kissé lassú elbeszélést — a klasszikus kínai regényhez hasonlóan — funkció­val bíró leíró részek, s a kislány által énekelt versek, dalok törik meg. Fontos jelentőségű a házuk­kal szemben fekvő, hosszasan be­mutatott elhanyagolt park, a kis darab „senki földje”, ahová rend­szeresen kilátogat. Itt ismerkedik meg a fiatal fiúval, aki betörés­ből tartja fenn családját, s akit találkozásuk után nem sokkal rendőrök -vezetnek el. Szolgáló­juk •— akit a család szeretető övez — azért dolgozik keményen, hogy biztosítani tudja távol élő gyer­mekeinek a megélhetést. Amikor kitudódik, -hogy kisfiát kocsisnak adta el férje, -kislánya pedig meg­halt, — elveszíti -minden remé­nyét. Kis Jinghez — mesteri fokozás­sal — egyre közelebb érnek a tragédiák: a távoli ismerősök el­vesztésétől édesapja haláláig ve­zet az út, amelyen az őszi temető képeivel a felhőtlen gyerínékkor is véget ér. A rendező Vú Ji-Kung — aki­nek 1982-ben egyébként ez volt legelső önálló játékfilmje — egy nyilatkozatában a következőket mondotta: — A véleményekben, melyeket a filmről hallottam, volt valami közös. Gyönyörű film, kü­lönleges kínai stílussal, melynek humanitását mindenütt értékelni lehet. A szó, hogy „gyönyörű”, nemcsak a színészek munkájára és a fényképezésre használható, hanem a szereplők gondolkodásá­ra és érzéseire is. Károlyi Júlia GYERMEKÉVEK-GYERMEKÉLET • Lobog a Szabadság lángja Antal Gábor kezében. Felszabadulásunk negyvenedik évfordulója alkalmából megyénk 65 ezer kisdobosa és úttörője' is tiszteleg a hazánkért életüket ál­dozó szovjet katonák emléke előtt. Az elmúlt napokban Bács-Kiskun első szabaddá lett községében, Csikérián, a Gárdonyi Géza úttö­rőcsapat tagjai előtt ünnepélyes keretek között gyújtotta meg a Szabadság lángját Katona Gyula alezredes, a Vörös Hadsereg volt katonája, Szimferopol díszpolgára. Az iskola udvarán felsorakozott gyerekek — százegyen — ünne­pélyes csapatgyűlés keretében hallgatták meg a Himnuszt, tet­tek jelentést csapatvezetőjüknek, Kiss Lászlónknak. Az ünnepség fénypontjaként két nyolcadikos, Antal Gábor és Skribanek Márta kezében fellobbant a láng... és a kisdobosok köszöntője után — élükön a másodikos Jelasity Lászlóval — elindultak a tanács­háza elé, az emlékoszlop felava­tására. Ott a szomszédos madaras i út­törőzenekar indulói fogadták őket és az ünnepségen megjelent ven­dégéket. Az iskola irodalmi szín­padának tagjái pí^jele’nítették a negyven eSztértdovel ezelőtti'na­pokat ... Beszéltek a háború megpró­báltatásairól, szóltak arról, hogy október 9-én még csendőrök jár­tak a községben, és megfélemlí­tették a lakosságot. Október 12-én Szabadka felől szovjet katonák érték el a falu peremét... Megérkezett egy fő­hadnagy, akinek Iván volt a neve, és az egész község a szívébe fo­gadta, mert bebizonyította: ba­rátként, és nem hódítóként jött! A Csikériára érkező szovjet ka­tonák — ahogyan ezt a gyerekek elmondták — négyszáz gazdasá­gi cselédnek is elhozták az em­beri élet lehetőségét! A jól sikerült előadás — össze­állította: Kubáith Ilona és Kiss Lászlóné — után a hála virágai­val övezték a felavatott emlék­oszlopot. A Szabadság lángját egy hétig őrizték Csikérián. Ma indulnak vele Bácsszőlősre, pontosan azon a napon, amikor negyven évvel ezelőtt a szovjet harcosok ... Vi­szik kerékpárral, váltóstafétával Kunbajára. Bácsalmásra, Bács- borsódra...,20-án pedig a máté- telkei termelőszövetkezet hintójá- val Borotára! A Szabadság lángja — akció keretében csaknem valamennyi úttörő­csapat elküldte benevező-dolgozatát. Bár az érté­kelés még nem kezdődött meg, azt máris meg tud- *tuk állapítani, hogy nagyon értékes, szép munká­kat is kaptunk. A dokumentumokat, fényképeket, 'amelyeket, az írásokhoz, térképekhez mellékeltetek, ‘természetesen (visszaküldjük! Egyelőre azt kérjük, hogy legyetek türelemmel — a feldolgozás munká­ja hosszú heteket vesz majd igénybe. És köszönjétek meg tanáraitok (segítségét, infor­mátoraitok türelmét, nagy- és dédszüleitek kedves megemlékezéseit. A szovjet hősök sírjain, illetve az emlékműveken olvasható nevek jegyzékét is sor- ra-rendre megkapjuk. Ha ezt kifelejtettétek a bo­rítékból, pótlólag küldjétek el! Tudósítóink jelentik Helvécia-Feketeerdőről írt le­velet a nyolcadikos Borbély Dóra, aki az elmúlt nyáron Párádon nyaralt váltó táborban, és társai­val együtt nagyon jól érezte ma­gát. Itthon ezalatt felépült az isko­la két új tanterme és a technika­terem! Az egyik új tantermet Dó- ráék kapták meg! Csaknem vala­mennyien délelőtt járhatnak a továbbiakban iskolába. A tanter­mek berendezésében nagyon so­kat segítettek a szülők, sokat dol­goztak a tanárok, és természete­sen Dóra raja is. * * Balatonberényben, Káptalan- füreden és Parádfüídőn táboroz­tak az idén a bajai területen élő úttörők. Több mint ezren váltó- táborokban, kétszáztízen vándor- táborban és kétszáztizenbatan egyéb táborban pihenték ki a tanulás okozta „fáradalmakat”. Minden tábor jól sikerült, kü-. Ionosén népszerűek lettek az utóbbi években a vándortáborok, ahol 10—14 nap alatt hazánk egy- egy tájegységét gyalogosan járják be a vörösnyakkendősök. Nagyszerűen dolgoznak a Szik­lai Sándor nevét viselő kunfehér­tói csapat tagjai, közismertek jól sikerült rendezvényeik, akcióik. Az idén nyolcán Szegedre, a Kincskereső-táborba mehettek, szakkörvezetőjük, H. Tóth István vezetésével. Igazi élményük volt, hogy a tábor száztíz lakóját ők hívták meg a Népköltészet ván­dorújára. Mesetarisznyájuk fel­adatokban, ajándékokban és kü­lönféle útravalókban bővelke­dett. Valamennyien büszkék vol­tak arra, hegy a tábor szavaűó- versenyét társuk, a nyolcadikos Katus Ferenc nyerte meg! Egyébként a klub tagjai irodal­mi és nyelvművelő foglalkozásaik mellett lelkesen sportolnak: ké­zilabdáznak, röplabdáznak, bir­kóznak. Nagy István — aki ugyancsak tagja a Kincskereső­klubnak — a birkózásban elért eredményeiért utazhatott külföld­re, edzőtáborba, ahol sikeresen szerepelt, megismertette társaival Künfehértó nevét! • Nagy István és Katus Ferenc átveszi az iskola igazgatójának dicséretét. Csikériától Dunaegyházáig 3. 1944. október 18-tól 20-ig Október 18-án reggel a 46. szovjet hadsereg támadásba ment át, s az volt a célja, hogy a ka­pott parancsnak megfelelően két nap múlva kijusson a János. halma—Baja—Duna—Bátmo- nostori—Zombor—Kula arcvo­nalszakaszra. Október 18-án fel­szabadult megyénk második 'köz­sége, a Baja—Regőce—Zombor vasútvonalon fekvő 4473 lakosú Gara. A támadó szovjet erők gyorsan törtek előre. Október 19-én sza­badították fel Bácsalmást. A községbe Csikéria felől érkeztek -a gyalogos és lovas szovjet egy­ségek. Hercegszántón a község lakossága azon tanakodott, hogy a szovjet csapatok vajon merről vonulnák be a községbe? A 46. hadsereg csapatai a Baja előteré­ben védekező német—magyar alakulatokat felszámolva vonul, tak ,be október 19-én Herceg- szántóra. Mindkét település fel­szabadítása harci cselekmények során történt. Más volt a helyzet Csávoly község’ esetében. Ide a 31. szovjet lövészhadtest csapatai harc nélkül vonultak be. Ugyan, ezen a napon. A 3253 lákosú te­lepülés így elkerülte a harcokat, az azokkal járó megpróbáltatá­sokat. A Vörös Hadsereg csapatai egymás után foglalták el a Du­na—Tisza közén a települése­ket, a Pesti Hírlap mégis biza­kodással közölte, hogy „ ... egy magyar páncélos hadosztály a Tisza alsó folyásától nyugatra elszánt védelemben visszaverte a szovjet erőket, ezzel egyidejű­leg pedig egy lovashadosztály me. rész ellentámadással felmor­zsolt több bolsevista földerítő­osztagot, sok foglyot ejtett és ne­hézfegyvereket zsákmányolt”. Bácsszentgyörgy elfoglalása után a 31. szovjet gárda lövész­hadtest csapatai felszabadítót, tálk Dávodot is. Bácsszőlősre 19- én Hadiikfáltva és Regőce irányá­ból vonultak be a szovjet csa­patok, mondhatni ellenállás nél­kül. Kunbaja előtt már ellenállás­ba ütköztek a szovjet egységek. Mivel a község a Bajai—Bácsal­más—Szabadka vasútvonalhoz közel fekszik, fontos szerepet töl. tött be e vasútvonal biztosítá­sában. Október 20-án — hosszan el­húzódó súlyos harcok után — a Vörös Hadsereg csapatai elfog­lalták Debrecent, ami nagy de- moralizálódást váltott ki a ma­gyar 'katonái egységek személyi állományában. „Debrecen eles­te megpecsételte az Erdély és Ke. let-Magyarország megtartásáért harcoló német—magyar , csapa­tok sorsát, és megteremtette an­nak lehetőségét, hogy Magyar- ország kilépjen a fasiszta koalí­cióból. Geissler tájbornak, a 3. német hadsereg parancsnoka Debrecen elestének hírére ki­jelentette: „Debrecennel Ma­gyarország sorsa dőlt el”. Október 20-án a Vörös Hadse­reg egységei hét mai Bács me­gyei települést foglaltak el. Az 1. magyar pót huszárosztály Bu­gac és Szentkirálymajor \ környé­kén rendezkedett be védelemre, a 3. huszárosztály 2. zászlóaljá­nak 5. lovasszázada pedig Kis- kunmajsa térségében tevékeny­kedett. A jóformán támpontsze­rű, elszórt védelem nem jelen­tett komoly akadályt a nagy erő­vel támadó szovjeteknek. A 31. gárda lövészhadtest csa­patai a bácsalmási járáshoz tar­tozó Katymár települést Bajmok és Szabadka felől közelítették meg, és foglalták el október 20. án. Az 1. magyar folyamzár pót- zászíóalj alakulatai már az előző nap elhagyták a községet. Katy- márral szinte egyidőiben foglal­ták el a szovjet csapatok a Kis­kunhalas—Regőce vasútvonalon fekvő Madarast. Súlyos harcok folytak a Baját övező kisebb te­lepüléseken, azok határában Ba­ja birtoklásáért. A németek egy­re több alegységét szorították a Duna felé, Bajától délkeletre el­foglalták SBácstjorsódot, minden harccselekmény nélkül. Bácsbokodon az 1. magyar fo­lyamzár pótzászlóalj egyik al­egysége igyekezett hátráltatni a Bácsalmás és Bácsborsód felől támadó szovjet csapatokat. A községet — rövid tűzharc után — birtokba vették a szovjet csa­patok. Tataháza elfoglalásával, amely a Baja—Bácsalmás köves út mentén fekszik, kelet és dél­kelet felől nyitva állt az út Ba­jára. Délről és Bácsbokod irányá­ból közelítették meg a szovjet egységek Tataházát, amelyet egy magyar raj védett. A község kö­zepén, a templom előtt foglal­taik tüzelőállást, hogy mint utó­védek hátráltassák' a szovjet csapatok előretörését. Néhány lövés, illetve pár perces géppisz­tolytűz után a raj erős ellentá- * madást kapott (ekkor érte belö- vés a templomtornyot), és el­hagyta a községet. A szovjet elő­véd csapatok rövid pihenő után' továbbindultak. E napon — október 20-án — a szovjet hadsereg bevonult Bát- monostorra, amely csupán 10 ki­lométerre található Bajától. A 25.13 lakosú községben, amikor „éppen az októberi ájtatatosság- ra beharangoztak, értek a temp­lom elé, ahol a lelkész a hívek­kel együtt állt, és nézte a bevo­nulást bántódás nélkül. A bát- monostori jegyző is elmenekült. Helyettese Is elhagyta egy idő­re a községet úgy, hogy október 10. és 25. között csak a kistiszt­viselők, vagy a község elöljáró­ságának egy-két embere voltak a községházán”. Baja város, amely ebben az időben Bács-Bodrog vármegye egyik jelentős járási székhelye volt, 32 309 lakosával fontos du­nai átkelőhelynek számított az Üjdombóvár—Szabadka /közötti vasútvonalon és útvonalon. Bir­toklásáért több napja folytaik a harcok. Október 20-án késő este érkeztek'meg a szovjet csapa­tok előőrsei Csávoly és Bácsbo­kod felől. Ellenállás jóformán nem volt a városban, hiszen a németek korábban átvonultak a dunai hídon a Dunántúlra, „csupán a Szegedi úti vámháznál és a kiscsávolyi templomnál le­hetett lövöldözést hallani. Azok a szovjet katonák, akik a város­háza kapuját döngették, a 46. hadsereg előőrsei voltak,..”. A város elfoglalásában különös szerepet játszott az egyik szovjet dunai hajóraj. E hajóraj „part­egységei idejében értesülték ar­ról, hogy Hók és Vükovár között folyamzár van. Ezt megkerülték és a Tiszán át Óbecsénél belép­tek a Ferenc-csatornába, ahol a hajózási akadályok és az ak­naveszély eltávolítása után. vé­gighajózva megérkeztek Bajára, amelyet tehát a dunai hajóraj így a Duna elkerülésével ért el”. — írja Dezsényi Miklós folyam­őr százados. Egy szemtanú így emlékezik vissza a szovjet egysé­gek megjelenésére a városban: „ .. .fél öt lehetett, amikor lövöl­dözésekre lettünk figyelmesek. A hangok egyre erősödtek. Mi ta­gadás — féltünk. Négyen voltunk idehaza, és bezárkóztunk a szó- j bába, mert ekkor már rettenetes robajjal, iszonyú i ágyúlövések­kel köze’edett a front... Éppen hetet harangoztak, amikor meg­hallottuk az első lépéseket az ablak alatt. Utána egyre szapo­rodtak, több és több katona tűnt föl az úton. A kert végéből, a Holló utcáról át a mi udvarunk­ba is jött egy orosz katona. Zör­getett az ajtón. Gondolkoztam, hogy kinyissam-e, és azután egy fehér ing volt, azt tartottam fel, S úgy nyitottam ajtót. Nagyda­rab, barna bőrű, csontos ember _ állt előttem. Ahogy meglátta ijedt arcomat és a fehér inget, meg­értőén' elmosolyodott. Mamka, mám ka! -v- mondta, és vigasz­talni kezdett. Két kisfiamnak cukrot adott, megsimogatta őket. A gyerekeket nagyon szerették. A hirtelen rámtörő megnyug­vástól sírni kezdtem...” Baja felszabadulásával mai megyénk második legnagyobb városa sza­bad lett. dr. Jósa. Iván 1 (Folytatjuk) • Szovjet folyami erők a Dunán. A szovjet dunai flottilla részt vett Baja felszabadításában. Fellobbant a láng

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom