Petőfi Népe, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-11 / 213. szám

1984. szeptember 11. • PETŐFI NÉPE • 5 /. I '„NEM HÚZTAM KÖNYÖKVÉDŐT” ____________ A közművelődés szolgálatában Kiskőrösön a művelődési köz­pont igazgatóhelyettese, majd elköltözik Vas megyébe — ott él a menyasszonya —, ahol t egy mezőgazdasági szakmunkásképző kollégiumának nevelő tanára lesz. Klubja kiváló címet kap. 1980- ban ismét Bács-Kiskunban: előbb a megyei könyvtárban, azután az új széohenyilvárosi fiókkönyvtár­ban dolgozik. Az olvasók toborzá­sa mellett jut energiája gyermek­klub, kiállítások, házi muzsikálás szervezésére. A következő állomás a megyei tanács közigazgatási szakkönyv­tára — izgalmas, szép munka —, majd a megyei KlSZ-bizottság, ahol öt főiskola tartozik hozzá. Egy éve a kecskeméti városi ta­nács művelődési osztályának mun­katársa, pár hete osztályvezető-helyettes. Ez az egyhangúnak semmi­képpen sem nevezhető pályakép még-korántsem tekinthető befejezett­nek, hiszen egy mindössze harmincegy éves, ambiciózus fiatalember­ről van szó, Kriskó Jánosról.’ önéletrajzába június óta azt is beírhatja, hogy a Szocialista Kul­túráért miniszteri kitühtetés birtokosa. Az elismerést nem pirosbetűs ünnep alkalmából, hanem1 egy konkrét feladat megoldásáért, az egye­temi-főiskolai kulturális napok sikeres lebonyolításáért kapta. ;>— Tíz év alatt öt munkahe­lyem volt, de ennek ellenére nem tartom magam vándorma­dárnak. Akármilyen kitérőket is tettem, valamiféleképpen mindig kapcsolatban maradtam a közmű­velődéssel. A tanácsi munkában is sokoldalú szakmai lehetőséget látok. Akik. igazán a népművelő szakma élvonalába tartoznak, tintának attól, hogy az ilyesfajta munka „b etokosít”, megöli a kreativitást. Én, attól függetle- -niil, hogy sikereket könyvelhet­tem el, mégis vállaltam. Megle­pett, amikor hívtak, de örültem is. Nyüzsgő, izgő-mozgó ember­nek ismernek, sokan csodálkoz­tak, hogy beültem az íróasztal mögé. Adminisztrálnivaló akad ugyan bőven, de hát erre szá­mítottam, végül is ettől tanács á tanács. Könyökvédőt azért nem húztam. Nagyon sok az operatív munka, ilyen volt az egyetemi-főiskolai napok ren­dezvénysorozata is. A nehézségeim leginkább ab­ból adódnak, hogy az intézmé­nyek zöme megyei irányítású, jó kapcsolataimat, amelyek az én munkámban is mérhetők, már korábban kialakult nexusaimnak köszönhetem. Nagy adag mozgé­konyságra is szükség van. Hoz­zám tartoznak a hivatásos mű­vészeti élettel kapcsolatos kér­dések és a közművelődési intéz­mények. El kell mondanom, nem volt még ilyen munkahelyem, ahol ennyire■ önállóan dolgozhattam volna. Egetverő terveim nincse­nek, illetve képlékeny állapot­ban vannak, mindenekelőtt sze­retném a munkámat hibátlanul elvégezni. Leginkább a lakótele­peken kellene „robbantani" — ott nincsenek például mozik. Tavasszal dolgoztunk ki egy pá­lyázatot a széchenyivárosi sport- csarnok közművelődési célú hasznosítására. Többet akarok foglalkozni az úttörőházzal, az egyetlen városi tanácsi intéz­ménnyel, Azt is tervezzük, hogy állandó nyári zenei programo­kat szervezünk a városban. To­vábbra is lépést kell tartani a szakmával, hogy érdembe^ tud­jak vitatkozni, érvelni, ősztől, kezdem a népművelés szakot az ELTÉ-n. Tavaly óta a GAMF-on köz­művelődési ismereteket tanítok, már csak ezért is naprakész ál­lapotban kell tartani ismeretei­met. Igaz, hogy csak 1980-ban kerültem ide, de már úgy ér­zem, befogadtak és elfogadtak, annyira, hogy szakanyagírója és szakértője lettem egy Kecske­métről szóló filmnek. Sokat uta­zom. fontosnak tartom, hogy a szakmában országos kitekinté­sem is legyen. Szabadidőmben olvasok, olva­sok és olvasok. Tényirodalmat, memoárirodalmát, mindent, ami a történelemhez kötődik. Érde­kel a hazai modern termés is. Tisztességes gyűjteményem van vadászirodalomból. Tévét ritkán nézek, inkább rádiót hallgatok — mosogatás, takarítás közben. Szívesen főzök a családnak. Mindig szerettem volna zenélni, é iám nagy felfedezése a do- ro'itfb. Időnként árulom is nép- művészeti vásárokon. Kicsit még ezt is missziónak érzem ... Kormos Emese Misa Üj magyar nyelvű szovjet gyermeklap Az. iskolákban már ismerik a diákok, az újságárusoknál hétfő­től kapható a Misa című új gyer­meklap, amely a Szovjetunió cí­mű folyóirat kiadványakérit lá­tott napvilágot — jelentették be a MUOSZ székházában hétfőn tartott sajtóltájékoztatón a ma­gyar nyelvű szovjet képeslap munkatársai. Mint Bányász Béla, a magyar kiadás felelős szerkesztője elmon­dotta, a Misa a tizedik szovjet kiadvány, amelyet a Lapkiadó Vállalat gondozásában magyar nyelven közreadnak. A havonta egyszer jelenltkező lapot már a világ 85 országában ismerik az óvodások és a kisiskolások. A fo­lyóirat most — magyar kiadásá­val — immár a hetedik nyelven jelenik meg, betekintést nyújtva a Szovjetuniói életébe, az ott élő gyermekek mindennapjaiba. A 32 oldalas, színes, gazdagon • illusztrált lap megismerteti olva­sóit a világ országaival,-a világ­mindenséggel. A sbknemzetiségű Szovjetunióban fellelt mesék mellett más országok mesevilágá­ból is közread történeteket. A folyóirat a környező világ jelen­ségeit ismertető érdekes cikkeket is közöl; az első magyar nyelvű példányban például a gömbvil­lámról, valamint a, katicabogár életéről olvashatnak a gyerekek. A lapban sok .rejtvény, rajzos fel­advány ad gondolkodnivalót a fia­taloknak, s az újság falra tehető meseképet is tartamaz. A szer­kesztőség szándéka, hogy a kép­regények magyar nyelvű szövege mellett a történeteket a későb­biekben orosz nyelven is közlik. A folyóiratot Budapesten az Athenaeum Nyomdában szedik, s Moszkvában a Pravda nyomdá­ban készítik. A lap Magyarorszá­gon 15 ezer példányban jelenik meg, ára 12 forint. (MTI) FILM JEGYZET A kortárs lengyel filmművé­szet. úgy tűnik, nemzedékenként elkészíti a maga társadalomraj­zát — egy-egy esküvő ürügyén. Az csak, ráadás, hogy ezek a művek két, nemzetközileg is is­mert rendező pályafutásának ki­emelkedő .■ alkotásai. Andrzej V/ajda felejthetetlen, költészetből szőtt menyegzője után megszü­letett a hűvös intellektussal, metsző iróniával rendezett „szo­cialista menyegző”, Krzlsztof Zanussi legújabb akotása. A nemzeti idealizmus és romantika képei után provokatívan és pró- zaian fordul a 'kamera felénk. Zanussi, aki a varsói egyetemen fizikát, majd ' Krakkóban filozó­fiát tanult, ma, 45 évesen film­jeivel több nemzetközi fesztivál díjazottja, filmelméleti tanulmá­nyok és kritikák szerzője. For­dulat, feszültség és józan min­dennap,iság, amit a Szerződés képsorai felmutatnak. Egy készülő esküvő közvetlen előzményeivel és váratlanul be­következő kudarcával mondja el véleményét | a filmet író és ren­dező Zanussi ingatag erkölcsi és értékvilágunkról. A polgári esküvőre étkező vendégek a maguk módján min­Szerződés dennapdak. A leendő férj öröm- apja a sikeres kardiológus, aki a fiatal pár indulását már jó elpre megszervezte. Piotrra so­ron kívüli lakás, szerkesztői munka, autó -vár. Szerinte- »"há­zassági < szerződés is - elsősorban arta hivatott; Hogy meggyorsítsa a lakás megszerzését. A fiatalok egészen másként értelmezik; ez teszi lehetővé elszakadásukat a szülői háztól, a hazugságtól és a konvencióktól. Lilka. a menyasszony az es­küvőt talán még igen, de a protekciót, a kompromisszumo­kat már nem tartja — férje lassan kialakuló új álláspontjá­val szemben — elfogadhatónak. A szülők szorgalmazta egyházi esküvőn rokonok, ismerősök és a násznép előtt a pap kérdésére a menyasszony nemet mond, majd elrohan. A megdöbbent vőlegény keresésére indul. Az örömapa, Adám professzor — az esetet női szeszélynek minősítve — a vendégeket a házi ünnep­ségre invitálja. A svéd szauná­val, luxuskémyedemmel berende­zett lakásban az ifjú pár nélkül is emelkedik a hangulat. Sok mindéi) lelepleződik emberi vi­szonyokról és érvényesülésről. Míg egyesek a kádban, mások a szaunában vagy félreeső szo­bákban „ápolják” friss ismeret­ségeiket. a társaság középpont­jában — melynek a demokrá­ciáról alkotott nézetei nagyjából azonosak — jelszavak röpköd­nek; „az embereket meg kell télemlíteni, hogy dolgozzanak ..., a döntéseknek kívülről kell jön­ni..., hogy elkerülhessük a kompromisszumokat, erős pozí­ciókat keli kiépíteni a megfele­lő klikkekben ..Kotr lenes ze- gedve és Lilka nélkül tér vissza, s míg a társaság éjszakai szán- kirándiílásra megy, meggyújtott alkohollal lángra lobbantja a lakást. A tűzoltóság még időben érkezik, a fiút kényszerzubbony­ban szállítják el, s mivél a papa szerint „nem történt semmi”, bevonulnak; áldomást inni a la­kásba. Zanussi alkotói módszerének érdekessége, hogy noha ugyan­azokból az elemekből, de egé­szen másként épít jelképet, mint Wajda. A természet, a tél, a hó, a tűz és a -víz önálló jelentés­tartalommal tágítja s gazdagítja a valódi törénést. Károlyi Júlia A nyilvános beszéd mesterfogásai Az eíőadói készség fejleszthető Tanúja voltam jó néhány hónappal ezelőtt egy — nyugodtan mond- ' haitom: nevetséges - jelenetnek. Fontos tanácskozás ri^tvev°it, a megnyitás pillanatában, kisiskolások köszöntötték. Felállt egy hölgy, az elnökség tagja, elővett egy papírlapot, és ezt olvastafelróla^ „Ked­ves gyerekek! Valamennyiünk nevében hálásan köszönöm megható riniioim.esaénet.e.ket.” S leült. (Részlet egy újságcikkből) 5. Melyik hatásosabb: az élő­beszéd vagy a felolvasás? Miért? A bevezető példa elterjedt szo­kásra utal: aki nagyobb hallga­tóság előtt szólal meg, igyekszik a biztonságot jelentő papírok fe­dezékébe bújni. Még akkor is, ha ezt semmi sem indokolja. A leírt beszéd, tartják sokan, gördülé­kenyebb, kerekebb. Felolvasással mégsem lehet olyan hatást elér­ni, mint ha szabadon beszélünk. Legfőbb oka: szavaink hatása a hallgatóinkkal való kapcsolat- teremtés sikerén múlik. A ke­zünkben tartott papír nem part­ner, elválaszt a többiektől. Hiá­ba tűnik szebbnek az előre leírt szöveg, ne ragaszkodjunk a szó szerinti felolvasáshoz. A kötet­lenség varázsa erősebb. A nyil­vános .beszéd természete azt kí­vánja, hogy a hatást, az eredmé­nyességet részesítsük előnyben. 6. Mi a nyilvános beszéd célja? Egy nagy gondolkodónk a nyilvános beszédet „a rábeszélés tudományának” nevezte. Ami­kor mások előtt megszólalunk, nem csupán gondolataink köz­lése a célunk. Szeretnénk sza­vainkkal hallgatóink vélemé­nyét formálni, rábírni valamilyen1 elhatározásra a jelenlévőket. A nyilvánosság előtt kimondott szó a cselekvés eszköze. Hatni sze­retnénk szavainkkal másokra. 7. Bízhatunk-e érveink erejé­ben? Régi igazság, Rogy hatásosan csak arról tud az ember beszélni, aminek helyességéről meg van győződve. Rossz gondolatból nem eredhet jó szó — tartották már a rómaiak. Üres, átérzés nélküli be­széddel nem lehet a hallgatókat meggyőzni. Az tud életet lehelni a szavakba, aki hisz abban, amit kimond. Hozzászólásunk akkor lesz hatással másokra, ha' egyéni­ségünk és személyes tapasztala­tunk ad szavainknak hitelt. 8. Lehet-e a hatásos beszédet tanulni? Ha a nyilvános beszéd hatásáról esik szó, ez a kérdés szokott leg­gyakrabban felmerülni a hallga­tóság köréből. Sokan úgy tartják ugyanis, hogy erre születni kell — vagy tudni beszélni vala­ki sok ember előtt, vagy nem. Az igazság ezzel szemben, hogy mint minden más, életünk során szer­zett képesség, a beszédkészség is fejleszthető. Miért ne le­hetne előrejutni ezen a területen ugyanúgy, mint egy idegen nyelv elsajátításában? Az első lépés — ha már tisztában vagyunk a a nyilvános beszéd céljával — mondandónk megszerkesztése. 9. Az őszinte szó nem elég? Amikor hozzászólásra emel­kedünk, azonnali, gyakorlati ha­tást szeretnénk elérni. Célunk, hogy minél többen megértsék és elfogadják, amit mondunk. Ez nem megy automatikusan, „gon­dolatátvitellel’. Ha azt akarjuk, hogy gondolataink érvényesül­jenek, fel kell építenünk a hozzá­szólást. 10. Milyen a hozzászólás szer­kezete? Akármilyen takarékos szer­kezetű egy gépkocsi, a tervezők mégsem spórolhatják ki belőle az üléseket, a csomagtartót, a féket, a biztonságot és kényelmet szol­gáló berendezéseket. Ugyanígy megvannak a hozzászólás alkat­részei is. Ki kell alakítanunk a kezdetét, a közepét és a végét, mindegyik rész feladata más és más. Annak idején az iskolában így tanultuk: a fogalmazás beve­zetése, tárgyalása és befejezése. A beszédre is érvényesek a szer­kesztés alapszabályai. Az első szavak különösen fontosak. 11. Hogy kezdjük el hozzászólásunkat? (Várjuk jyálaszukaí utolsó., kérdésünkre! i^aj^Pieg azt is, váncsiak, f*. tbváübíákibafl ?, Képűik, jHűgy a. jleyehjfkat -legkésőbbi Hét végéig, vasárnapig’adják fél címünkre. Á borítékra írják ra: „Be­széljük meg!” Beküldött válaszaikkal 200 forintos Centrum vásárlási utalványt nyertek: Szekér József, Kiskunmajsa, Béke tér 12., Pál Imre, Kecskemet, Fáklya u. 12. III/8., a kecskeméti Bányai Júlia Gimnázium magyar fakultációs csoportja. Az utalványok az ország bármely Centrum áruházában beválthatók. A folytatást, benne a választ és a nyerteseket egy hét múlva ol­vashatják.) Kis-balatoni ásatások Lezárult a kis-balatoni ásatá­sok első szakasza. Az elmúlt évek alatt huszonegy jelentősebb ása­tás volt a hamarosan elkészülő első víztározó területén. A leg­fontosabb régészeti munkálatok Zalaszabar, Esztengályhorváti, Bárándpuszta, Hídvégpuszta és Ögarabonc környékén folytak. Magyarországon először tárják fel egy zárt tájegység életét, kultúrá­ját a neolitikumtól a késő kö­zépkorig. A leletek alapján nyo­mon követhető például, hogy mi­ként váltották egymást a külön­böző kultúrák, megállapítható a terület népességének alakulása, sőt a Balaton vízszintjének inga­dozása is. A szakemberek szerint ez a vi­dék először a késő bronzkorban volt sűrűn lakott. — Iszonyú — suttog­ta Lewis, és ssebken- * dőjével megtörölte iz­zadó tenyereit... — Iszonyú... — Nagyon meghalt —mondta a kislány. — Eltemették? Volt itt a rend­őrség? A kislány nem válaszolt, csak nézte Franklint nagy, kerek sze­mekkel. — Tudóid, olyan fekete ruhás bácsik... Pisztollyal az oldalu­kon ... — Nem voltak itt? A kislány megrázta a fejét. — Nem volt itt senki. Apa és v Billy bácsi ástak egy gödröt a nagy körtefa alatf Betty néni­nek ... Akárcsak Fox bácsinak a Walter-tányán... — Hol? Y | — Arra —, s kezével' a távoli látóhatár felé intett. — A Wal- ter-tanyán. Fox bácsit is meg­ölte a Mu. És Billy bácsi ap­ját... — Az öt férfi kővémeredve állt a kislány mellett. — Űristen —. mondta Gre­gory. — Hát mi folyik itt? — Egyről sem kaptak beje­lentést? —, kérdezte Wemer. Az őrmester megrázta a fejét. — Jószerével azt sem tud­juk, hogy kik laknak a tanyá­kon. Mióta megszűnt a bejelen­tési kötelezettség... Űristeni Ki tudja, mióta ölik. ezek az embereket. .! — Hol vannak a szüleid, ki­csim? — kérdezte az őrmester i$jra a gyereket. A kislány a fákon túli mező felé intett. — Átmentek az új ember ta­nyájára. — Űj ember? — Így mondták... Ebben a pillanatban hangos gyereksírás hangzott' fel az épü­letek felől. A kislány összerez­zent. kiköpte a rágógumit a te­nyerébe, a ruhája alá rejtette. — Teddy felébredt — mond­ta, aztán szó nélkül megfor­dult. és eliramodott. Csak úgy porzott a föld meztelen talpai nyomán. Lewis nagyot sóhajtott, és ne­kidőlt a kocsi oldalának. — Mit gondolnak, igaz, amit mond? Werner megcsóválta a fejét. — Ki tudja? Bár az az érzé­sem. hogy nem tudna ilyen ér­telmesen hazudni... Hm Űj ember ... Talán éppen Stock- marat hívhatják így. — Stockman —, s Lewis ösz- szeráncolta a homlokát. — Mintha már hallottam volna ezt a nevet. — Naná — szólt közbe Gre­gory. — Éppen a maga lapjá­ban jelént meg a fényképe. Ö az a pasas, aki megtalálta Jack Renot. — Gyerünk, Phillips — ka­rolt az őrmesterbe Wemer. — Akárhogy is van, beszélnünk kell Stockmannal —, s halk ká­romkodással bepréselte magát a 'kocsiba. * Szeptember 29. 12 óra 05 perc. Stockman tanyája. Meredek domboldalon kapasz­kodtak felfelé, s a keskeny föld­út pora felhőként röppent a ke­rekek nyomán a magasba. Az útmenti fák tetejéről_varjak se­rege lebbent a levegőbe, s han­gos károgásuk a közelítő őszt idézte. Amikor egy dJombhajlat mö­gül hirtelen eléjük bukkant Stockmann farmja. Phillips le- ' állította a motort és elégedet­ten szemlélte a takaros, fehérre mázolt épületeket, s a végelát­hatatlan, zöld, facsemetékkel borított földeket. — Ez már egészen máskép­pen néz ki — morogta Gregory és Wemerre nézett. — Gyalog megyünk, uram? Wemer nemet intett. — Kanyarodjunk csak az épü­letek elé... Nem hiszem, hogy érdemes lenne bekukkantani a csemetekertben... Az autó hangjára megtermett vadászkutyák rontottak elő a fa­kerítés mögül, és körülvették a kocsit. A harsány kutyaugatásra jól megtermett, fiatal férfi sie­tett élő egy üvegtetejű meleg­házból, s néhány erélyes kiáltás­sal elkergette a csaholó állato­kat. Megtörölte földes kezét kék kötényében, és a kikászálódó férfiakra mosolygott. — .Már vártam magukat... Gondoltam, körül akarnak néz­ni nálam... Werner, akinek a háta még mindig sajgott a lassan husza­dik órájába lépő utazástól, mo- gerván rámordult. — Miből gondolja? A fiatal férfinek eltűnt a mo­soly az arcáról és zavartan le­sütötte a szemét. — Mert én találtam meg a holttestet... Azt a szerencsétlen flótást. Jack Renot. Ilyenkor, ha jól tudom, ki szokták hallgatni azt, aki rábukkant a hullára. Vagy rosszul tudom? Még nem nagyon ismerem a helyi szoká­sokat. Kurt Wememek úgy tűnt, mintha a fickó magabiztos mon­datai mögött céltudatos szemte­lenség húzódna. Igyekezett el­hessegetni magától rosszkedvét, és erőt véve magán, a többiek felé intett. — A longdalei rendőrségtől vagyunk... Kurt Wemer had­nagy. Ez itt Franklin, Gregory és Phillips őrmesterek. — Le- wist nem tartotta szükségesnek bemutatni. A fiatalember arca újra mo­solyra szelídült. — Stockman. Már tettem a városban egy rövid nyilatkoza­tot ... Nem jönnének be a ház­ba?, Ha óhajtják, részletesen el­mondok mindent. Bár... tudják, az az igazság, hogy aligha lesz­nek okosabbak tőle. Bemenjünk? Werner érezte, hogy. valamli megemelkedik a gyomrában, majd nyomban újra visszahul­lik a legalsó bugyorba. Alig evett egy-'két szendvicset, mióta kimerészkedtek erre az átkozott mezőre... Nagyot só­hajtott, és lemondóan legyintett. — Nem szükséges. Úgyis csak pár mondat erejéig tartjuk fel, Mr. Stockman, — Kérem. — Ez az egész birtok az öné? A fiatalember meglepetten pillantott, Wernerre. Nyilván egészen másfajta kér­déseket várt. — Hát persze — morogta za­vartan. — Jobban mondva nem az enyém ... Csak bérlő vagyok. A világ minden kincséért sem venném meg ezt a vacak földet — tette hozzá lehangoltan. | — Vacak? — Ahogy mondom... De ha körülnéz, maga is láthatja, had­nagy. Még a birkák is éhendög- lenek ezen a myuvas füvön. Werner csodálkozva felhúzta a szemöldökét. — De azért magánad jól megy nem? Nem olyan ez a tanya, mint ha tönk szélén állna a gazdája. Vagy tévednék? Stockman felsóhajtott. Bár szívesebben beszélt volna Jack Reno hullájáról, arra kellett vá­laszolnia, amit ez az álmosképű, gyűröttmosolyúi, fiatal rendőr hadnagy kérdezett. — Nem, nem téved — mond­ta beletörődve —, csakhogy így kívülről nem látszik, mekkora erőfeszítésembe kerül mindez. Aki csak a végeredményt lát­ja... Wemer körülfuttatta szemét a melegházakon. — Mondja, Mr. Stockman, hogy jutott eszébe, hogy zöld­séget meg ... ahogy látom, fa­csemetékéit ültessen errefelé, ahol ön szerint olyan rossz a föld, hogy még a birkák is éhen- döglenek? (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom