Petőfi Népe, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-25 / 225. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1984. szeptember 25. ISIS ■ 1111 Pályázó vezetők KIFOLYT A RADIÁTORVÍZ A SZŐNYEGRE... _____________ 1. Lakossági szolgáltatás lesz-e a takarítás? Ki-ki vérmérséklete, je­lenlegi állása, hovatartozá­sa szerint vette tudomásul: 1983 elejétől az állami vál­lalatok első számú vezetői helyére pályázati úton le-. hét felvenni embereket. Volt, aki azt állította: már az igazgatót is az utcáról vesszük föl, mások harsá­nyan üdvözölték az új mód­szert, s ettől várják összes gazdasági gondunk azon­nali megváltását. A tény: ezzel a több évtizedig érvé­nyes vezetőkiválasztási gyakorlat változott. Koráb­ban a „káderutánpótlási” tervek alapján a tulajdo­nosi jogokat gyakorló ága­zati minisztérium — az il­letékes párt- és szakszer­vezeti szervekkel egyetér­tésben — nevezte ki az igazgatókat, vezérigazga­tókat. Szélesebb körből választani Az elmúlt másfél évben körülbelül 25—30 vezetői állást töltöttek be pályá­zati úton az iparban, az építő-, illetve élelmiszer- iparban, az állami gazda­ságokban. Több mint 200- an jelentkeztek ezekre az állásokra. Ezen belül volt, ahol csak két pályázó volt, volt ahol másfél tucatnyi- , ból választhatott a kijelö­lésre létrehozott bizottság. Mind a pályázók, mind a kinevezettek között kizá­rólag férfiakat, az állást megszerzők között többnyi­re negyveneseket, vagy az ötvenes éveik elején tartó­kat találunk. Elsősorban a vezetőjét kereső vállalat dolgozói közül, illetve a szűkebben vett szakmai •körből verbuválódtak a je­lentkezők, s végül is ők let­tek többnyire a „nyerte­sek” is. Minden munkaadónak ér­deke, hogy mj^.jTiagtyobb^ körből választhasson. . jRo- 1 rabban a saját'ma'iuK1 dik­tálta „szempontok” a kivá­lasztottak körét beszűkítet­ték. ./Olykor a második vo­naliból lépett elő valaki, máskor a minisztériumok­ból, vagy más szervezetek­től felülről jött az „ejtő­ernyős”. Lehetett ő bukott, vagy kiemelésre érdemes ember, a befogadói kör, a vállalat dolgozói bizalmu­kat nem könnyen szavaz­ták meg, ha egyáltalán megszavazták. Most a pá­lyázat esetében mind a ki­nevezőknél, mind a befo­gadóknál nagyobb az esély a „megnyugvásra”. Feltéte­lezhető, hogy az adott pil­lanatban a leginkább rá­termett vezetőt sikerül ki­választani. Biztosíték: a nyitottság Mi erre a biztosíték? A pályázatok nyitottsága. A szorgos újságolvasó ma már meg sem lepődik, ha a ve­zetői állásról szóló pályá­zati hirdetményre bukkan a lapok hasábjain. Egyér­telműek a feltételek, sőt ha valaki vezetővé akar válni, már korábban lát­hatja, milyen iskolák, fel­tételek teljesítése esetén lehet majd esélye a veze­tői címre. A hirdetmények nyomán beérkező személyi jelentkezések egy arra ki­jelölt bizottság kezébe ke­rülnek. A bizottság tagjai újabb garanciát nyújtanak a kiválasztás demokratiz­musához, ők ugyanis is­mert vállalati vezetők, va­lamint a minisztérium sze­mélyzeti osztályának kép­viselője, és megfigyelő­ként, tanácskozási joggal az érintett vállalat párt- és szakszervezeti bizottságai­nak /titkárai. A bizottság munkájának első része a rosta, a pályázati feltételek egybevetése a jelentkezők adataival. A tapasztalatok szerint az ajánlkozók egy része ekkor kihullik. Akik fennmaradnak a rostán, azokat az illető vállalat jövőjére szóló koncepciók kidolgozására kérik fel. Ennek alapján folynak a további, immár személyes megbeszélések, ezeknek alapján tesz javaslatot a bizottság egy, de olykor több személyre is. Ezután a kinevezőnek (miniszter, miniszterhelyettes) a bi­zottsági / javaslattal való ■ egyetértése után a szak- . szervezet, a pártszervezet .lg jóváhagy, illetve választ. |B| Így jutunk el a kinevezésig. Hosszú ez a folyamat? Igen. De feltehetően meg­éri a fáradságot. Ma is, de a jövőben egyre több múlik a vállalat vezetőjén. Ha hiszünk a vállalati ön­állóság kiteljesedésében, a gazdálkodó egységek piaci jelenlétében, versenyzésé­ben, akkor nem árt, ha a vezetői posztot is verseny­zéssel lehet elérni. A je­lenlegi rendszer átmeneti — legalábbis abban a vo­natkozásban, hogy a későb­biekben a vállalati tanács veszi át a ma működő bi­zottságok munkáját. De a ■ pályázat, mint forma, ma­rad. A nyitottsággal, a nö­vekvő demokratizmussal egyetemben. Az eddig szerzett tapasz­talatok alapvetően pozití­vak. A „választék” bővült, ha szakemberek szerint nem is elégséges mérték­ben. Jobb lenne, ha több tucatnyian jelentkeznének ^ egy-egy állásra. Emellett bizonyos értelemben ördö­gi körben is mozog ez a rendszer. Egyfelől kevesell- jük a fiatalok arányát a jelentkezők és a kiválasz­tottak között, másfelől sok­éves vezetői tapasztalatot kérnek számon feltételként a pályázatot kiírók. S az sem mindegy, milyen veze­tői tapasztalatot. Ha egy gépipari nagyvállalat ve­zérigazgatói posztjára ..öt­éves üzemvezetői gyakor­latot tud valaki felmutatni a mezőgazdaságból, akkor — mai gondolkodásunk szerint — az illető számi- V. .tásba sem jöhet a váloga­tásnál. Persze esetleg nem kel­lene ezt — noha példánk szélsőséges — ennyire me­reven kezelni. Inkább a kidolgozandó stratégiai koncepciók alapján kellene rostálni. Mert itt is talál­hatunk szélsőséges esete­ket: van, aki egyszerűen a napilapok vezércikkeinek gondolatait másolja át koncepcióként (a dollárel­számolású export fokozása, az anyag- és energiataka- j|| rékosság, a versenyképes­ség javítása stb.). Nem helytelen ez a törekvés, csak a konkrétum hiány­zik. Másvalaki formás dol­gozatot ad be, elemzéssel, számítással, feltételekkel és várható eredményekkel. Persze, lehet, hogy más ok miatt mégsem ő lesz a nyertes. De így munkája ma többnyire megmarad dolgozatnak. (Ha a végső „nyertes” nem teljesen sza­bályos körülmények kö- ■ zött megszerzi és alkalmaz- ■ za azt, akkor — vélhetően — nem teljesen etikus ma- » gatartással van .dolgunk. Üjabb megoldandó gond!) A gyermekbetegségek tü­neteit természetesen még "tovább sorolhatnánk. Nincs értelme: majd elmúlnak. Ma az a fontos, ne csak a vállalatok igazgatóit, de minden szintű és rangú vezetőt hasonló módon vá­lasszanak ki. Ez nem je­lenti, nem jelentheti ugyan­akkor azt, hogy a korábbi , vezetői utánpótlást szerve­ző tervek hasztalanok len­nének, a vezetőképzők diá- /„• kok nélkül maradnának. Mint az eddig szerzett ta­pasztalatok is mutatják, ko­rábbi minősítések őrien- , tálták a bizottságokat, a vezetőképzőben szerzett „bizonyítvány” nem ron­totta, sőt javította a pályá- B zók esélyeit. A két rend- Jjij szernek — a szervezett, . ||k tervszerű utánpótlásnak és j|I a pályázati rendszer nyi- jjj| tottságának — kell olyan ||j együttest alkotnia, amely garancia lehet, hogy az el- Wm következő időszakban a ha- |ji zai vállalatok alsp-, közép- B és felsőszintű vezetése mél- jjj tó kezekbe kerül. B. M. ArtM&fe** naaaw felkészültsége alapján A szolgáltatások között újnak számít a takarítás. Megprgr báltunk utána járni, vajon mekkora népszerűségnek örvend a lakosság körében a megyeszékhelyen. Mert igaz ugyan, hogy a háztartásokban általában megtalálható a porszívó, ám egy-egy alapos rendcsináláshoz egyéb eszközökre is szük­ség van. S feltehető, hogy a szakszerű, gyors munkáért fi­zetni hajlandók az emberek. De hogy mennyit, az már ko­rántsem mindegy — ez derül ki egyebek közt vizsgálódá­sainkból. • Székelyi János, Kecskemét első takarító kisiparosa. (Straszer And­rás felvétele) Neki merjen-e fogni? Kecskeméten eddig harmincán váltottak engedélyt takarításra. Az egyikük hegymászó techniká­val dolgozik. Képes elvégezni magas épületek külső takarítását is. Egy másik, a Lóverseny utcai Nagy Emil víz- és bortároló-tisz- tító. Nem könnyű és nem ve­szélytélen munka az övé. Külö­nösen a víztornyok belsejére ta­padt több centiméteres síkos le­pedőket nehéz eltávolítania. Beszéltem olyan vállalkozóval, aki kedvét vesztette. __ Ki biztosít engem arról, ho gy a kialkudott pénzt minden­kitől megkapom? Az egyik he­lyen 600 forintot kértem a. sző­nyegpadló tisztításáért, de a há­zigazda a munka befejezése után csak 400-at adott. Ilyen helyzet­ben mit tehet az ember? Egy fiatal kisiparos, aki a név­jegyzékben jelenlétével inkább csak a számszerűségnek kedvez, ezután határoz: neki merjen-e kezdeni nagyobb anyagi befekte­téssel ennek a szolgáltatásnak, vagy lépjen vissza még idejében? Másik, aki nem máról holnapra szeretne csupán megélni, a keve­sebb pénzt érő munkákat is szí­vesen elvállalja. Talált rá módot, hogy egy — közreműködni kész — családot délutáni-esti telefon­ügyeletben megrendelések fel­vételével megbízzon. Ennyire sokszínű, egyben-más- ban vegyes képet mutat ez — az elmúlt években fellendülésnek indult — szolgáltatás. Örömmel hozzátenném, hogy lakossági —, de ez a szó a takarító kisiparra, sajnos, általában nem illik. Akik ebben dolgoznak, azoknak a mun­káltatója zömében üzem, válla­lat vagy valamilyen intézmény. Az íróasztal mellől Kovács Borbála a kecskeméti Vásárhelyi Pál utcában lakik. Egy éve váltott iparengedélyt. Azelőtt, 25 évig, irodai alkalma­zottként dolgozott. Mutatja a ke­zét: — Ettől a munkától, amit vég­zek, az összes körmöm megko­pott. A vegyszerek nem kímélik a bőrt. Az átállás az íróasztal mellől a nagyobb megpróbáltatást kívánó takarításra nehezen ment. Any- nyira fájt a háta, hogy egy ízben orvoshoz fordult. Hátha valami betegség bújkál benne? De nem, csak az addig szokatlan hajolga- tás akozott panaszt. Később al­kalmazkodott a körülményekhez. Most már képes napi 10—12 órát is dolgozni. Hol tataroztak? Hol festettek? Érdeke, hogy a kínál­kozó munkaalkalmaknak utánuk járjon. Magánszemélyektől azonban csak J ejlyétve kap megbízást. 1 Megrendelői, kevés kivétellel, intézmények. A Kép­csarnok Vállalat Petőfi Sándor utcai üzlete például rendszeresen foglalkoztatja. — Csodálkozva fogadták a munkába állásomat — emlékszik 1980 őszére, az induló lépésekre Kecskemét első takarító kisipa­rosa, a Petőfi Sándor utcában lakó Székelyi János. — Tízezer hirdetőcédulával (úgynevezett szórólapokkaij^^atam^hírt szol­gál ta^9|or<fe|^Különböző részein. Az eltelt négy esztendő bizonyí­totta, hogy a főállásban a Kecs­keméti Zománc- és Kádgyárban dolgozó Székelyi János jól vá­lasztott, amikor mellékfoglalko­zásként a takarítás mellett dön­tött. Sokféle feladatot kapott: 2x3 méteres szobai szőnyeg és gép­kocsiba beépített szőnyegpadló tisztítása; kárpitporszívózjás öb­lítéssel; kifolyt a radiátorvíz a szőnyegre, rozsdafoltot hagyott a parketten,. a tisztítás sürgős! Csőrepedés egy lakásban. Víz­telenítésre a takarító kisiparost kérték föl. A nyáron az Alföldi Ttözép Vállalat 30 irodáját ugyan­csak Székelyi János takarította ki. Vállalatnál jobban megéri Az MMG Automatika Művek Izsáki úti gyáregységében sokat adnak a rendre és a tisztaságra. Őrzik az épület állagát. Tapétáz­tatok. Az ablakokat, a parkettát és a bútorokat nem hagyják el­szennyeződni. Ragyogni kell mindennek! — ez a porra érzé­keny műszereket és elektromos berendezéseket gyártó üzemben létfontosságú követelmény. Az esztergaműhely olyan tiszta, mint otthon a pedáns háziasszony konyhája. A kilométeróra-gyár­tóknál azt is megnézik, hogy a lámpatestek teteje pormentes-e? Az öltözők, a mosdók és a W. C.-k rendjére szintén nagy gondot fordítanak. Mindennek a hátterében ott találjuk azt a takarítószolgálatot, amely az Automatika Műveknél példásan dolgozik. Szerződéssel külső erőket, azaz takarító kis­iparosokat foglalkoztatnak. Kö­zéjük tartozik a hetényegyházi Kárpáti Zoltán és felesége is. Az autószerelő szakmát tanult férj és az eredeti képzettsége szerint gyors- és gépírónő Kárpátiné ha­mar feltalálta magát ebben az újabb szakmában, amely nem kívánt nagy beruházást. Viszont biztos jövedelmet ad. Idejükkel, bizonyos korlátok között, maguk gazdálkodnak. Azt kérik tőlük számon, hogy a kiszabott mun­kát jól, a kívánt minőségben el­végezték-e? Hogy melyik nap­szakban, az a termelés menetén és részben rajtuk múlik. Előfor­dult, hogy 14 órakor kezdtek el takarítani, és csak másnap haj­nalban tértek haza. Anyagilag jól járngk. Többet keresnek, mintha egy ‘állandó munkáttfelyeriv’!>' beíü alápbÖT"fizetnék^5 Őkét. Igent-' Já velük szemben támasztott köve­telmények is nagyobbak. S adó- és társadalombiztosítási kiadá­saik sem csekélyek — mondják. (Folytatjuk) Kohl Antal A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Balogh István halála B alogh István tizenkilenc éves volt, amikor 1984. áp­rilis 18-án bűncselekmény áldozata lett. Megölte a nevelő­apja: Szabó Ferenc (Helvécia, Szábó SándorJtelep 3. szám alat­ti lakos), aki élettársa volt a fiú édesanyjának, s mindhárman egy lakásban laktak a már említett címen. A tettes sem idős ember, 1945-ben született, eddig még nem volt büntetve, ami nem je­lenti, hogy makulátlan is volna. Mert igaz, a büntető törvények­kel nem került még összeütkö­zésbe, de iszákössága bizony sok kellemetlenséget, bosszúságot Oko­zott környezetének, különösen azoknak, akik egy fedél alatt él­tek vele. Szabó Ferenc nyolc ál­talánost végzett, majd az erdé­szetnél alkalmi munkával foglal­kozott. Később, 1962-ben elhe­lyezkedett az építőiparban, mint segédmunkás. Jól dolgozott. Há­rom alkalommal kapott vállalati kitüntetést. Sajnos, mindezek el­lenére egyre szaporodtak körülöt­te a gondok, olyan is előfordult, hogy ittassága miatt ki kellett állítani a munkából. Házassága zátonyra futott, s később, 1980- tól együtt élt D. J.-névéi, akinek első házasságából 1965-ben szü­letett Balogh István. Az élettársak 1983 közepéig jól éltek, vita, hangoskodás nem volt közöttük, de megfért egymással a fiú és a nevelőapa is. Több, mint egy évvel ezelőtt azonban Szabó Ferenc egyre sűrűbben le- ittasodott, (s ezt természetesen az asszony kifogásolta. Szerette vol­na, ha továbbra is egyetértésben, békességben élnek. Kérte élettár­sát, hogy kevesebbet igyon. Ké­résé azonban süket fülekre talált. D. J.-nének más lehetősége nem volt, minthogy ismét kérte a mértékletességre, de kérését meg­toldotta azzal, hogy ha nem hagy­ja abba az ivást, akkor távozzon a lakásból (az épület az asszony tulajdona). Szabó erre azt vála­szolta, rendben van, elmegy, de akkor fizessék vissza azt a pénzt, .amit odaköltözése óta a lakásra és a csalidra költött. Erre az asz- szony nem volt hajlandó, s a to­vábbiakban éppen emiatt, több­ször került sor vitára az élettár­sak között. Ebbe a vitába nem kapcsoló­dott be a fiú, Balogh István, ő egyszer sem mondta a nevelőapjá­nak, hogy hagyja el a lakást, de természetesen hallgatólagosan az anyja pártjára állt. Csupán a bűncselekmény elkövetése előtt egy héttel kérdezte meg a fiú Szabó Ferenctől, hogy mikorra rendeljen gépkocsit az elköltö­zéshez. Szabó erre ingerülten azt válaszolta: az az ő dolga, majd ő elrendezi. Ezt megelőzően, de ezután sem volt vita a két férfi között. Szabó április 14-én és 15-én — szombaton és vasárnap^— otthon javította a kerítést, s köbben ivott. Emiatt újra szóváltás alakult ki közötte és az asszony között. D. J.-né ismét azt mondta, sze­retné, ha még a húsvéti ünnepek előtt elköltözne. A férfi azt vá­laszolta, hogy az nem olyan egy­szerű, mert előbb helyet kell ke­resnie. A vita ezzel lezárult, de Szabó április 17-én és 18-án sem ment dolgozni, viszont helyet sem keresett, ahová elköltözhet­ne. Tizennyolcadikén reggel hat óra körül felkelt, megivott egy féldeci pálinkát és két deci bort, s Kecskemétre utazott, ahol ke- verttel és egy üveg sörrel tetéz­te az otthoni italokat. A város­ban visszapillantó tükröt és egyéb tartozékokat vásárolt motorke­rékpárjához. Tizenegy óra körül ért haza. A fiú otthon aludt, mert éjszakás volt a munkahelyén. Délben ébredt fel. Ebéd után Sza­bó hozzáfogott, hogy a vásárolt tartozékokat felszerelje a motor­jára, s megkérte a fiút, Segítsen neki. Együtt dolgoztak, de a fér­fi közben is ivott: elfogyasztott két/ üveg sört, egy deci pálinkát és négy deci bort, Amikor befe­jezték a munkát, Szabó bemént a 'garázsba, s elrakta, a szerszá­mokat. A fiú pedig kerékpárra ült, és elhajtott a körzeti megbízotthoz, s megkérdezte, milyen segítséget tud nyújtani ahhoz, hogy Szabó Ferencet eltávolítsák a lakásuk­ból? Elmondta a rendőrnek, hogy az anyja és élettársa között im­már kibírhatatlanná vált a kap­csolat. Abban állapodtak meg, hogy másnap a fiú az anyjával együtt megy a rendőrségre, s elmondják mi történt, s konkré­tan mihez kérnek segítséget. A fiú a körzeti megbízott kérdésé­re elmondta, hogy nevelőapja a héten nem ment dolgozni, erősen italozik. Ezt követően a fiatalem­ber a rendőrségről egyik isme­rőséhez biciklizett, beszélt arról, hal járt, s milyen ügyben. Kö­rülbelül három óra lehetett, ami­kor ismét hazaért. Otthon a konyhában elkezdett kávét darálni, s közben a mag­nójáról zenét hallgatott. Szabó Ferenc még a motorszerelésnél megkérdezte a fiút, levághat-e egy nyulat (Balogh István nyúl- tenyésztéssel is foglalkozott), amire igenlő választ kapott. Most, amikor a fiú a kávét darálta, nevelőapja a nyúlvágáshoz ké­szülődött, s kezében egy nagy késsel bement a konyhába és szóvá tette, túl hangosan szól a magnó. A fiatalember minden indulat nélkül megjegyezte, hogy magának semmi sem tetszik, de olyan kijelentést is tett, hogy ne foglalkozzon az ő magnójával. Szabó indult volna kifelé, hogy ,levágja a nyulat, de a fiú fel­kapta a kávédarálót és nevelő­apja felé dobta. Nem találta el, mert az elhajolt előle. Ezt már a fiú nem látta, mert hátat for­dított az apjának, aki viszont — két-három " lépésre voltak egy­mástól — odalépett, és a tizenhét, centiméteres kést Balogh István hátába vágta, s benne is hagyta. A hirtelen támadástól a szeren­csétlen ember hanyatt vágódott, és rövid időn belül elvérzett, meghalt a konyha kövezetén. Amikor Szabó látta, hogy a fiú meghalt, elhatározta, ő is véget vet az életének, gázzal megfojtja magát. Ezért a tartalék propán- bután gázpalackot levitte az ud­varon lévő hidrofor aknájába, majd visszament a lakásba, ki­kapcsolta a még mindig működő magnetofont, bezárta az ajtót, és lemászott az aknába, kinyitotta a palackot és várt. Egy darabig ott feküdt, de semmi baja nerm lett, ezért kimászott. Motorkerék­párját kitolta a kapu elé, ledön­tötte a földre, és ott hagyta. El­ment a közelben lakó Németh Istvánékhoz, s elmondta, hogy megölte BÍalogh Istvánt. Át is adta nekik a lakás kulcsát. Né­meth István és felesége szalad­tak D. J.-né lakásához, s ott a konyhában valóban megtalálták a fiatalember holttestét. Értesí­tették a mentőket és a rendőrsé­get. A tettest hamarosan elfog­ták és őrizetbe vették. A bűn- cselekmény elkövetését beismerte. A helyszínre érkeztek a men­tők is, de mivel Balogh István már halott volt, nem szállították el. Később az orvosszakértő meg­állapította, hogy a szúrás olyan súlyos sérüléseket okozott — pél­dául a bal szívkamrát szinte .tel­jesen kettéhasította —, hogy az azonnali orvosi beavatkozás sem menthette volna meg 'a/ fiú életét. A megyei bíróság a bizonyíté­kok alapján Szabó Ferencet bű­nösnek mondta ki emberölés bűntettében, s ezért 12 évi bör­tönben letöltendő szabadságvesz­tésre ítélte, mellékbüntetésként pedig további nyolc évre eltiltot­ta a közügyektől. Ugyanakkor elrendelte kényszergyógyítását is, mivel alkoholista,'és a bűncselek­ményt is erősen ittas állapotban követte el. A büntetés kiszabá­sánál a bíróság súlyosbító ténye­zőként vette figyelembe a már említett ittasságot, s hogy tettét különösen veszélyes eszközzel, egy borotvaéles késsél köve.tte el közeli hozzátartozója, nevelt fia sérelmére, továbbá, hogy az élet elleni deliktumok elszapo­rodtak a megyében. Enyhítő kö­rülmény volt, hogy a tettes beis­merő vallomást tett, megbánást tanúsított, s közrejátszott a bűn- cselekmény elkövetésében az a körülmény is, hogy a sértett Sza­bó Ferenc felé dobta a kávéda­rálót. Így értékelte a bíróság az elkövető eddigi büntetlen előéle­tét is. G. S.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom