Petőfi Népe, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-13 / 215. szám

1984. szeptember 13. • PETŐFI NÉPE • 3

Közösségi kezdeményezések a felszabadulás évfordulójára

S. Hegedűs László nyilatkozata

A Hazafias Népfront Országos Tanácsa áprilisi ülésén felhívást intézett hazánk lakosságához, javasolva, hogy közösségi vállalásokkal, felajánlásokkal járuljon hozzá felszabadulásunk közelgő 40. évfordulójának méltó megünnepléséhez. S. Hegedűs László, a HNF Országos Tanácsának titkára a kezdeményezés fogadtatásáról, az eddigi tapasztalatokról tájékoztatta Seregi Lászlót, az MTI munkatársát.

— Mi sem természetesebb annál, hogy a népünk életében kiemelkedő szerepet betöltő évfordulók ellőtt méginkább megélénkül a társadalmi tenniakarás; s a lakosság olyan alkotásokkal kíván megemlékezni történelmünk sorsfordító eseményeiről, amelyek megvalósításában . tevékenyen közreműködhet.. A felhívás kibocsátásakor erre, a sokszor bizonyított segítőkészségre építettünk, s az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy számításaink beváltak. Országszerte megkezdődött a lehetőségek felmérése, azoknak a tennivalóknak a kazalba gyűjtése, amelyek módot nyújtanak az állampolgároknak arra. hogy bekapcsolódjanak a végrehajtásba. A célok megfogalmazása ott. azokon a településeken halad jól és gördülékenyen, ahol már' korábban kialakultak, és megizmosodtak a helyi vezetés, valamint a lakosság közötti együttműködés formái. Ezekben a helységekben a fejlesztési elképzelések már eleve tükrözik a közösség akaratát, s összhangban vannak az anyagi és . egyéb lehetőségekkel. Ez azért is fontos, mert a felfokozott társadalmi tenniakarással nem szabad" visszaélni; a realitások figyelmen kívül hagyása a későbbiekben megbosszulhatja magát, akár hosszabb távra letörheti az alkotói kedvet. Szerencsére, napjaink társadalmi kezdeményezéseire nem ez a jellemző. Hogy mennyire nem, elég legyen

csak egy adat igazolásképpen: az elmúlt évben csaknem 11 .milliárd forint származott a településfejlesztési munkaakciókból; olyan feladatokat tudtak megoldani így kisebb falvaink. községeink, amelyekre azelőtt nem jutott pénz.

— A vállalások érvényessége ezúttal nem korlátozódik csupán a településfejlesztésre, hanem kiterjed minden olyan területre, céllra, amely — az ott élők megítélése szerint — méltó a közelgő évforduló szellemiségéhez. Ennek jegyében született számos olyan felajánlás, amely arra tesz majd kísérletet, hogy feltárja az adott település történeti múltját, felszínre hozva azokait a.tényezőket és körülményeket, amelyek meghatározói voltak a település fejlődési ütemének,- irányának. A helytörténészek, a népi történetírók munkássága eddig is elismert tevékenységnek számított, de gondot okozott a társadalmi megméretés, a visszajelzés esetlegessége, hiánya.

Napjainkban azonban mind erősebb az óhaj, hogy e kutatások eredményei széles körben váljanak ismertté. A Hazafias Népfront — terveink szerint — folyamatosan közkinccsé teszi majd az értékes monográfiákat, tanulmányokat.

— Ez azonban nem azt jelenti, hogy a felhívás nyomán csak a kulturális területek élénkültek

volna meg. ,A településekről be- # érkezett tájékoztatók arról <jszá_ mólnak be, hogy nincs hiány egyéb, ha úgy tetszik hagyományos felajánlásokban sem. Ismét utak kilométereit, óvodák és bölcsődék százait alapozzák meg együttes erővel, illetve folytatják a már elkezdett, az emberek jólétét előmozdító munkálatokat És ezzel megcáfolhatjuk azokat a vélekedéseket, hogy életszínvonalunk növekedésének megtorpaná- sá óhatatlanul is visszaveti a közösségi cselekvést. A gyakorlat tényei másról' tanúskodnak. Azt láthatjuk, tapasztalhatjuk, hogy a viszonylag nehezebb gazdasági helyzet olyan tartalékokat mozgósított. 1 amelyek létezéséről ugyan tudhattunk, de számítani aligha számíthattunk rájuk Ezt mutatják az állampolgári kezdeményezésre megvalósuló közművi fejlesztések, járulékos beruházások.

— Felhívásunk kedvező fogadtatása annak is köszönhető, hogy nem távoli, az emberek mindennapi életétől, törekvéseitől mész- sze levő vállalásokat szorgalmaztunk, hanem apró, de nélkülözhetetlen teendők előbbre hozatalát. Manapság nem emlékművekre van szükség- elsősorban, de sok-sok, közös felismerésből és elhatározásból fakadó tettre. Ha ezt a célt el akarjuk érni. az eddiginél is szorosabbra kell fűzni a lakosság és a helyi vezetés kapcsolatát. Ebben megkülönböztetett hely illeti meg a népfront aktivistáit, akik számottevően hozzájárulhatnak ahhoz is, hogy megfelelő politikai légkör alakuljon ki a településeken. A jubileumi nemzeti zászlóval, amelyet 1985 tavaszán nyújtunk át a legjobbaknak, ezt is kifejezésre akarjuk juttatni — mondotta S. Hegedűs László.

Óda a babhoz

Hányféle bah van? Száraz, zöld, fejtett. Lilaszemű, 'nagy — fekete, sáriga, apró fehér, tarka, pety- ■tyes. Egyik zölden kiváló — őt Juliskának hívják —, a másik szárazon is, féléretten is: nagysága} névadója. Mit kerteljünk, kakastöke a neve. És a gersli- bab? Apró és fehér, mint az árpagyöngye. Meg a hengerdec) fekete? No, és az a. tejesikáyé-színű, már- ványosan erezett? „Babológiai” ismereteim szerények, egyet viszont tudok, áldott terméke a földnek. Mert jó gazdagon elegyítve hússal, libamellel, vagy füstölt csülökkel, de épp oly jó fokhagymás rántással, csak úgy „magában”. Levesnek, gulyásnak, tör.tpaszulynak, salátának. Tejföllel, anélkül. De .még sóban, vízben is...

Négy-öt szemenként bufcorba vetik, vagy kerítés mellé, esetleg karóra eresztik. Mert van „gyailog- paszuly” és futóbab. Szólásmondásban is megörökítette a nép. Há megkérdik tőlem, hogy vagyok, azt is válaszolhatom: mint a gyalogpaszuly karó

nélkül. Tehát:

NAPKÖZBEN:

Azonnal föl kell világosítanom az olvasót, hogy nem Alsónyékről, még csak nem is az angol parlament alsóházáról, sőt nem is a makk alsóról kívánok rövid értekezést írni, hanem, mindezektől eltérően sokkiail hétköznapibb, ámde mégis meglehetősen kényes témáról1: a férfiallsáról. Mert erről az intim ruhadarabról egyszer már valahol^ valakinek meg kell mondani a szomorú 'igazságot, tudósítani kell a közvéleményt arról a rideg valóságról, amely bizony meglehetősen sújtja a férfiak társadalmát. Mert ugyebár azokban' a gyárakban, üzemekben, ahol ezek a darabok készülnek, •elsősorban és szinte kizárólag nők dolgoznak, s feltételezem — a majd ismertetendő tények alapján —, nem törődnek a férfiak vágyálmaival, hogy úgy mondjam, a témát nem élik át keltő mélységben.

Női nadrágokból — pusztán elméleti tapasztalataim szerint — millió változat készül ae anyag, a díszítés, a szabás, az alkalom számtalan variációját kielégítendő. Sőt, olvastam olyan kollekcióról, amelynek minden darabjára selyemcérnával ráhímezték* mely napon viselendő, s így a hét' minden, napján más-más portékát ölthet magára a hölgy. Hát ebből a férfiak tökéletesen kimaradnak. Mármint a választási lehetőségek gazdagságából. Nem azért kesergek ezen, mintha mi is szeretnénk valamiféle divatot hajszolni, de legalább a minimális igényeinket vennék figyelembe. Hangsúlyozom, nem egyéni óhaj ez, hanem a férfitársadalom elemi erővel' feltörő kívánsága. Miről van szó?

Az üzletekben csupán egyféle férfialsót lehet beszerezni, s ez .tökéletes mása a női nadrá- gocskáknak, azzal a minimális eltéréssel, hogy ráírták: férfialsó! Különbség még az is, hogy két színárnyalatban kapható: zöld mintás és barna mintás. Ha a zöldet ölti magára az ember, körülbelül úgy fest benne, mint egy libailegelő tavaszi fűpezsdü léskor, vagy — a barna mintás esetében — mint a vaddisznók által feltúrt őszi avar. Azonban nem is ez a dolog veleje, mert ugyebár mindegy, hogyan néz ki a férfi, aki ha az ördögnél egy fokkal „szebb”, akkor már mehet. Más, komolyáhb kifogásaink vannak.

E férfiajsókat, mint említettem, pontosan a női nadrágok mintájára szabták, természetesen durvább, „férfiasabb” anyagból. Ebben úgy érzi magát a szerencsétlen, mintha valaki vasma- rokkal szorítaná, s egyúttal azt követelné tőle, hogy e szorításban is mosolyogjon, mivelhogy új alsója van. Ez egyszerűen lehetetlen. Ezt még egy férfi sem képes megtenni.

Természetesen nem sírjuk mi vissza' a hajdani lobog ős vászongatyákat, sem a klottnadrágok korát, még kevésbé kívánjuk az úgynevezett dinamógatyákat. Viszont az idősebbek még élénken emlékeznek azokra a daliás időkre, amikor betérve az áruházba, négy-öt színű, habselyemből készült és kifejezetten férfiakra szabott alsókból válogathatott. Voltak olyanok, akik akkor bespájzoltak ebből a portékából, s mostanra is maradt nekik egy-két darab. Ezeket azonban csupán nagyobb ünnepeken, jelesebb évfordulókon, hosszabb kiküldetés esetén, netán az aranylakodalom közeledtével merik magukra ölteni. Mert ez egészséges, kényelmes viselet, amit szakorvosok véleményével tudnánk mi, férfiak bizonyítani (éppen úgy, mint a cipőkanállal felhúzható farmernadrágok ártalmait). De talán eny- nyire nem mérgesedik el a* helyzet, s valahol,'valakinek eszébe jut, hogy ebben áz alsó-ügyben mégsem kellene erőltetni gz egyenlőséget a férfiak és nők között. Az sem volna baj, ha* ez éppen egy asszonynak jutna eszébe, mondjuk annak, aki az enilített és szóbanforgó fehérneműt gyártó üzemet vezeti. Már előre elmondhatom, hogy a férfiak aranyba foglalják majd a nevét.

—■ dorgál —

Alsó

Kisautóbusz — kooperációban

Magyar—bolgár együttműködéssel elkészült az első két turistaautóbusz az IKARUS székesfehérvári gyárában. A kooperáció célja, hogy kiskategóriájú autóbuszokkal jelenjenek meg a gyártók a szocialista piacon. Az új busz farmotoros, légrugós,, 8 méter hosszú és harminc utast szállít.

MINDEN A TAGSÁGON MÚLIK "

A lakásszövetkezet és a kábeltelevízió

A Széchenyivárosi Lakásfenntartó Szövetkezet felméri 1542 tagja körében az igényeket, és — az eredménytől függően —* csatlakozik a kiépítendő kábelhálózatra, amely a korábbi tévévételi viszonyokat sokszo- * rosan felülmúlja. Moduna János ügyvezető Igazgató és dr. Kovács László elnökhelyettes indokolja meg döntésüket.

— Legutóbbi Megyeszékhely összeállításunkban — a Kecskeméti Ingatlankezelő és ^Távfűtő Vállalat (IKTV) illetékesétől szerzett információnk szerint azt írtuk, hogy önök nem kérnek a kábelből. Egy tucatnyi olvasónk telefonált, hogy ők ebbe nem nyugszanak bele, és a szövetkezet vezetősége is „félreértésnek” nevezte állításunkat. Most akkor mi a helyzet?

— Huszonhat épületünk 1542 lakásában pillanatnyilag öt műsort — magyar egy és kettő, Újvidék és Belgrad, továbbá az URH

— lehet fogni. Antennarendszerünket 1981-ben 930 ezer forintos ráfordítással korszerűsítettük. Az IKTV ígérete ebhez képest csupán egy plusz új program, a pozsonyi tv.

— Kettő: a moszkvai, három: az esetleges műhold, négy: a nyugati normának megfelelő URH- sáv, öt: teletex, hat: helyi televízió, hét: liftelíenőrzés. Soroljam tovább?

— De mi a biztosíték, hogy valóban jobb lesz’ a vétel, mint

mos.t? A szövetkezetünk kezelésében levő házak alapellátása jó, és ezért,fölöslegesnek látjuk másfél millió forint kiadását, továbbá karbantartási költség címén lakásonként havi 17 forintot, ami

— szövetkezeti szinten — évi negyedmillió újalbb pluszt jelent.

■ — A szerkesztőségünkbe érkezett telefonokból egyáltalán nem az tűnik ki, hogy a tagok fölöslegesnek tartanák a kábelt.

— Aki nem igényli, az nyilván nem emelt szót. las ilyenek biztosan' vannak, mert 1542 tagunk csaknem 20 százalékát már-már fizetésképtelennek tekinthetjük; örülünk, 'ha a megállapított közös költséget be tudjuk tőlük hajtani valahogy. A tavasszal ezért kényszerültünk arra, hogy egy notórius nem-fizetőnk lakását elárverezzük.

— Tehát anyagi nehézségek miatt idegenkednek a kábeltévétől.

— „Azt valóban nem állíthatnánk, hogy minden okunk megvan a derűlátásra. Január elsején 150 százalékkal nőtt a vízdíj, így 400 ezer helyett évi egymillió forintba kerül. Júliusban megvizsgáltuk a könyveinket és rájöttünk: 26 épületünk közül 16 valószínűleg veszteséggel zárja az évet. A közös költségeket tehát mindenképpen meg kell emelni. Ettől függetlenül nem zárkóznánk el a kábel bevezetése elől, de komoly tárgyalásokra van szükség. Mi lesz például a jelenlegi antennával, ki és mennyiért veszi át? Amíg erre csak ígéretünk van, addig mi sem mondhatunk biztosat.

— Márpedig a gyors döntés az önök érdekét is szolgálná, mert ha nem most vezettetik be a kábelt, akkor később nem a mostani, mesterségesen alacsony szinten tartott árat, hanem a valódi költségeket kell kifizetni. És a jövő mindenképpen a kábel.

■— A csatlakozás nem a vezetőségen múlik, hanem a tagságon.

— Ha önök bizonytalanok, miért nem kérdezik meg őket? Az OTP- házak már tavaly novemberben, decemberben meghozták a döntést.

— Egyszer már mi is megszondáztuk a közvéleményt, de a küldöttgyűlésen nem alakult ki egységes vélemény. Ezért most minden tagunkat írásban kérdezzük meg: hajlandó-e vállalni a kábelbevezetés költségeit, azaz személyenként 950 forintot. Ha iggn, arra is kötelező érvényű nyilatkozatot íratunk alá mindenkivel, hogy — amennyiben szövetkezetünk meghitelezi — egy vagy két év alatt részletekben fizeti meg ezt az összeget. Abban az esetben, ha egy ház összes lakosa igent mond, és egy összegben befizeti a pénzt, a kábelnek semmi sem állja útját. Bonyolultabb a helyzet, ha mondjuk 17 „igen”-re egy „nem” is esik, ilyenkor közgyűlés hozhat kötelező érvényű határozatot. Akadhat olyan, aki nem igényli a szolgáltatást, mert nincs tévéje, ez esetben valószínűleg a többi lakónak kell fizetnie az ö költségeit.

— Tudomásom szerint a feleslegessé vált antennákért 40 százalékos árat fizet a GELKA. Ez az önök esetében majdnem egymillió forintos bevétel, míg a kábelezés másfél millióba kerül, tehát tulajdonképpen a tervezett költség harmadáért is megúszhatnék a szerelést.

— Ha ilyen határozatot hozna a közgyűlés, csakugyan ez lenne a helyzet.

— Miért csak lenne? *

— Mi nem fogjuk kifejezetten ezt a megoldást javasolni. Jelenleg 10 millió forint van a felújítási alapunkon, ami összegszerűen talán soknak hangzik, ám épületenként alig 400 ezer forintot tesz ki. Ennyibe csak az állványozás belekerül, és már most tataroztatnunk kell 26 étpületünk- ből 7-et. A lakók és szövetkezetünk napi érdekeinek talán jobban megfelelne, ha az antennák eladásából járó Trilliót a kábelbe fektetnénk,, de, ha a holnapra gondolunk, inkább a felújítási alapot kellene feltöltenünk.

— A döntés nyilván nem az újság dolga. Az viszont kábeltévétől függetlenül is biztosnak látszik, hogy a közös költséget felemelik?

— Fel kell emelnünk; de, hogy mikortól és mennyivel, azt még nem tudjuk.

— Végül is mit mondanak tagjaiknak: csalilakoznak a kábeltévéhez, vagy nem?

— Ezt majd tagjaink mondják meg nekünk.

Ballal József

MIT KELL TUDNI?

5. A szolgálati idő jogfenntartásának elismeréséről — Az alkalmi fizikai dolgozók társadalombiztosításáról

A társadalombiztosított dolgozók egy része nem tud rendszeresen munkát végezni az öregségi korhatár eléréséig, egészségi állapotának romlása, vagy a családi életében bekövetkezett esetleges változások miatt. ,A nyugellátás megállapításának viszont egyik feltétele, hogy az igénylő meghatározott szolgálati idővel rendelkezzen, és ebben egyhuzamban öit évnél hosszabb megszakítás ne legyen, mert a megszakítást megelőző szolgálati időt abban az esetben lehet figyelembe venni, ha a megszakítás után ötévi szolgálati időt szerzett.

Nem számit megszakításnak többek között az az idő, amely alatt a biztosított elismerési díjat fizetett.

Elismerési díj fizetésévéi újabb szolgálati időt az igénylő nem szerezhet, ezért a fizetés megkezdése előtt rendelkeznie kell a tíz, 1990. január 1-től a húsz év szolgálati idővel.

Kérelmére az elismerési díjat a szolgálati idő, illetőleg a rokkantsági nyugdíj megszűnését követő hónap első napjától kell fizetni az 55.. nőknek 50. életév betöltéséig. Ennek összege: — havi 10 forint, ha a megszakítást megelőző utolsó három havi kereset átlaga az 1000 forintot nem haladja meg; — havi 15 forint, ha az átlag a 2000 forintot nem haladja meg; — havi 30 forint, 2000 forintot meghaladó átlag esetén.'

A kérelmet'a lakóhely szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) kell a megszakítás kezdetétől, rokkantnyugdíjban részesülőknek a rokkantsági nyugdíj megs^űné-r

sétől számított egy éven belül benyújtani. Igazolni kell a szolgálati idő. illetőleg a rokkantsági nyugdíj megszűnésének az időpontját, az elismerési díj összege szempontjából irányadó utolsó három havi keresetet, rokkantsági nyugdíj megszüntetése esetén a rokkantsági nyugdíj ösz- szegét.

A megyei Társadalombiztosítási Tanács különös méltánylást érdemlő, kivételes esetben az elismerési díj fizetését az egy évi határidő eltelte után — legfeljebb további egy éven belül engedélyezheti.

Az elismerési díjat havonta előre, a hónap tizenötödik napjáig kell befizetni. Ha egy hónapnál hosszabb időn át 'keresőképtelen beteg, és ezit igazolja, kérelmére a társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) a keresőképtelenséget okozó betegség egy hónapot meghaladó (tartamára az elismerési díj fizetése alóí mentesítheti.

Gazdasági dolgozó az, akit magánszemély gazdaságában, foglalkoztatnak (pl. állatnevelés, növénytermesztés) .

Alkalmi f izikai munkát végzőnek azt kell tekinteni, akit megszakítás nélkül hét napnál rövi- debb időre alkalmaznak. Tekintettel arra, hogy a rendszeres munkavégzésük nem állapítható meg, a társadalombiztosítás a munkavégzés napjain — a munkaidőre és a díjazás összegére tekintet nélkül — és azokon a napokon áll fenn, amelyeken e nélkül is díjazásban részesül' (pl. táppénzes, katonai szolgálatot teljesít). Ha egymást követően hat

munkanapon át munkát végez, a közbeeső vagy a közvetlenül követő heti pihenőnapot is biztosításban töltött időként kell számításba venni.

A munkáltató a foglalkoztatott gazdasági dolgozó,'-alkalmi fizikai munkát végző személy után a társadalombiztosítási járulékot az erre a célra rendszeresített átutalási postautalvány felhasználásával köteles a munkahely szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) befizetni, illetve átutalni.

Az átutalási postautalvány egyben társadalombiztosítási bejelentésre is szolgál, ezért azon fel kell tüntetni a bejelentett személy adatait, személyi számát és lakcímét, valamint a naptári hét munkában töltött napjait, az ezekre kifizetett munkabér ősz- szegét. Gazdasági dolgozó esetében a kifizetett munkabér ősz- szegét feltüntetni nem kelü, csak a már említett többig adatot. •

A munkáltató a társadalombiztosítási járulékot — ami magában foglalja a bejelentett személy nyugdijjárulékát is — hetenként utólag köteles átutalni. Az egy-egy naptári hétre szóló járulék a követkéző hét első napján esedékes, és azon a héten csütörtökig késedellmipótlék-mente- sen utalható át. A járulék összege 35 forint. A bejelentett idő szolgálati időnek minősül. A naptári hónapban 21 biztosításban töltött időnek megfelelő időtartamra, legfeljebb azonban egy évig — gümőkóros megbetegedés esetén két évig — táppénzre jogosult.

Dr. Kissné Bori Klára osztályvezető