Petőfi Népe, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-09 / 212. szám
\ PN MAGAZIN ' Korunk félelmetes ellentmondásának nevezte az egyik író azt, hogy míg a kommunikációs robbanás gazdagítja az emberiség életét, addig sok helyütt sajnos, a szellemi sötétség tapasztalható. Példa erre, hogy a hivatalos felmérések szerint ma — 1984-ben! — a Föld lakosainak minden harmadika írástudatlan. Gs lehangoló azt is tudomásul venni, hogy az ezredfordulón is még legalább egymilliárd olyan ember él a glóbuszunkon, aki nem tud írni és olvasni. Aligha hihetjük, hogy ennél szomorúbb előrejelzés lehetséges — kivéve az elrettentő atomháborút, ami szerencsére sok jel szerint elkerülhető. Gppen ezért tarthatjuk nagyszerű törekvésnek, hogy egy idő óta megemlékeznek az írástudatlanság megszüntetésének nemzetközi napjáról, összeállításunk ebben a szellemben készüli V. M. „Csillagtanterein” • Az egyes afrikai országokban megszokott már — sajnos —, hogy az iskolások állandó épület hiányában kénytelenek a szabadban tanulni. Mint ezt képünk is mutatja, a nigériai Lagosban ilyen szabad ég alatti „tanteremben” okul a jövő nemzedéke. Ehhez legfeljebb azt tesszük hozzá, hogy aki a sokszorosan elnyomott és kizsákmányolt fejletlen országok életét valamennyire ismeri, az még ennek a szerény eredménynek is örül. Külföldi ösztöndíjasok Az utóbbi 32 évben több mint 120 ország mintegy 20 ezer ösztöndíjasa szerzett diplomát az NDK különböző felsőoktatási intézményeiben. Az elmúlt tanévben 9 ezer külföldi ösztöndíjas végezte tanulmányait NDK-beli főiskolákon és egyetemeken. Többségük afrikai és ázsiai országokból érkezett, s közülük jó néhányan szakmai továbbképzésen vesznek részt. A külföldi diákok első útja a lipcsei Herder Intézetbe vezet. Itt a német nyelv elsajátítása mellett bizonyos előképzésben részesülnek, bevezető előadásokat hallgatnak jövendő szakmájukról. 'Beilleszkedésüket, indulásukat diák- és munkáskollektívák segítik. Az utóbbi években jelentősen megnövekedett az NDK-ban tanuló afganisztáni, angolai, etió- piai, mozambiki, nicaraguai és a jemeni főiskolai hallgatók száma. 1982 óta az NDK — önköltséges alapon — külföldi magánszemélyeknek is biztosolt tanulási lehetőséget felsőfokú tanintézeteiben. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa az idén áprilisban elfogadta az SZKP KB iskolareform-tervezetét. Ennek egyik alapfeltétele, hogy a jövőben a Szovjetunióban a gyerekek a korábbiaktól eltérően 6 éves kortól kezdve járnak iskolába. A Szovjetunióban már az idei tanévben több ezer olyan tanuló zárja a tanévet, aki 6 éves korban kezdte az iskolát. A 6 éves korú gyermekek tanterveit az életkori sajátosságnak megfelelően állították össze. Az első- osztályosoknak általában nem adnak 'házi feladatokat, naponta aludniuk kell, 2—3 órát a szabad levegőn tartózkodnak, 3—4 alkalommal étkeznek, az órákon és a szünetekben tornásznak, a nap második felében mozgásiigényes játékokkal foglalkoznak. Mindez a lehető legkedvezőbb feltételeket teremti a 6 éves korú gyermekek oktatásához és neveléséhez. A reformnak megfelelően a 6 éves korban kezdődő oktatásra 1988-tól kezdve — az iskolai férőhelyek és a tanárak felkészítése mértékében — fokozatosan térnek'át. Az elkövetkezendő ötéves tervben 7 millió új tanulói helyet létesítenek, vagyis kétszer annnyit, mint a jelenlegi ötéves tervben, és közel 800 szakmunkásképző intézetet adnak át. A reform megvalósítására az állami költségvetésből mintegy 11 milliárd rubelt biztosítanak. Elsősök a Szovjetunióban A kínai írás A kínai írás eredetileg képírás jellegű volt. Piktogramjaik a tárgyak és élőlények valós képét igyekeztek az olvasó elé idézni. A fejlődés során gyorsan nőtt a tárgyakat ábrázoló és fogalmakat kifejező jelek száma. Bonyolult, sok vonásból összetett írásjegyeik az idők folyamán elvesztették képszerűségüket, nagy többségük csak homályosan, vagy egyáltalán nem emlékeztet mintáira. Mi az oka annak, hogy a kínaiak írása — bár több mint 4 ezer éves múltra tekint vissza — nem követte a piktogrammáktól a betűírásig vezető fejlődési vonalat? A legfőbb ok nyelvük sajátosságaiban rejlik. A kínai nyelv csupa egyszótagú szóból áll, és izoláló nyelv, neip ismeri a ragozást. ’Egyszótagú szavakból természetesen nincs korlátlan lehetősége a szóalkotásnak, ezért egy-egy szó általában több jelentésű. A kínaiak éneklő hanglejtésükkel, a kiejtés finom árnyalataival tesznek különbséget ugyanannak a hangalakú szónak többféle jelentése között. Kína népe különböző nyelvjárásokat beszél, s ezek közül az észak-kínai dialektusok még töb- bé-kevésbé hasonlítanak egymásra, de a délkeleti tartományok-’ ban beszélt tájszólások között jelentős különbségek mutatkoznak. A szójeles írást mindenki a szülőföldjén elterjedt nyelvjárás szerint olvashatja, s így ugyanazt az újságot vagy könyvet lehet a kezébe adni a Sárga-tenger partján vagy a Jünnanban lakó kínaiaknak. Nincs tehát szükség fordítások kiadására. Bármilyen nehezen tanulható meg a kínai írás, mégis a történelem folyamán a kínai kultúra egységének .záloga, és legerősebb összekötő kapcsa volt. A kínai írás szép, valósággal művészi hatású. Az apró négyzeteket kitöltő írásjegyek kis közökkel elválasztva sorakoznak egymás után, illetve régebben egymás alatt. • A sanghaji kisiskolások az olvasás előtt szemgyakorlatot végeznek. • Egy szemléletes példa a kínai irás érdekességére. A jelek Jelentései: nő (balra fent); fiú (balra lent); boldog (jobbra). Űt a könyvekhez Lassú fejlődés A Mali Köztársaság Afrika nyugati részén van. 1 Területe 1 204 000 négyzetkilométer, tehát hatalmas ország, lakóinak száma pedig 1976-ban mindössze 6 millió 308 ezer volt. Északon itt is (mint Csádban) arabok és berberek élnek, délen különböző néger népek. Á francia gyarmatosítók; lenézték az őslakosság (arab, berber, bambara, pölt, szongoi, to- maszeg stb.) kultúráját. Idővel azonban a gyarmati gazdasági élet fejlődése szükségessé tette, hogy a bennszülöttek egy részéből írástudó munkások, szolgáltatási dolgozók, alacsonyabb beosztású hivatalnokok legyenek. Tankötelezettség Maliban’ tulajdonképpen1 nem. volt. Néhány reprezentatív, modern, főleg a gyarmatosítók gyermekeinek épült intézményen kívül csak nyomorúságos „iskolák” voltak, ha nem a szabadban folyt a tanítás. Anyanyelvi oktatás nem volt, a tankönyvek csak franciául jelentek- meg. A függetlenné váláskor Maliban 3 állatorvost, körülbelül 10 tanárt, 8—10 orvost, 3 gyógyszerészt számláltak. Mali tehát különösen elhanyagolt oktatási viszonyokat örökölt a francia gyarmatosítóktól. 1960-ban az iskoláskorúaltnak hét százaléka vett részt az oktatásban. Az oktatásügyet az 1962. évi oktatási reform szervezte át. Bár az utóbbi húsz év alatt az iskolások létszáma tizenötszörösére nőtt, a lakosság túlnyomó többsége írástudatlan maradt. Az általános iskolák al- . só tagozatai az iskoláskorú gyermekeknek csak az egyötödét foglalkoztatják. Az ^ország gaz-' dasági lehetőségei az alapfokú oktatásban csak lassú, minimális létszámfejlesztést tesznek lehetővé. (Aa oktatás 6-tól 15 éves korig ingyenes és kötelező.) Kevés az ülőhely Kongóban az iskolák körülményei sok helyen nagyon szegényesek. A Brazzaville-től kilométerre lévő Kilometer Rouge-ben például a gyerekek egy földes, ablak-ajtó nélküli épületbe járnak, ahol csupán néhány pad és egy tábla várja őket. Általában ez a felszerelése minden falusi iskolának. A tanulók egy részének jut csak ülőhely, a többi a hűvös földön ül, és úgy tanul. Szemléltetőeszközeik nincsenek. Az a jelszó, hogy minden iskola mellett legyen egy konyhákért. Ez megvalósulóban van. A kis kerteket a gyermekek a reggeli órákban művelik. Főleg földimogyorót, maniókát, kukoricát termelnek. Gyümölcsfák vadon is vannak bőven, ezek nemesítése a jövő feladata. Félanalfabéták A L’ Express című hetilap érdekes helyzetképet közöl á francia iskolarendszerről. „Régen azokat nevezték analfabétáknak, akik nem jártak iskolába. Ma azok nem tudnak helyesen írni, olvasni, akik elvégezték az .'elemit.” Bármilyen furcsán hangzik is az első. hallásra túlzónak, szarkasztikusnak, látszó megjegyzés, mégis találó. Megegyezik a francia oktatásügy sok felelősének és a pedagógusok egy részének véleményével, de összevág a különböző felmérések adataival is, melyek mind azt tanúsítják, hogy a francia kisiskolások jelentős hányada híján van az alapvető helyesírási, nyelvtani, matematikai ismereteknek. < Laurent Schwartz, a kérdés vizsgálatával megbízott csoport egyik tagja úgy véli, az elemi iskolát végzett (az általános iskola alsó tagozata) tanulók egy- harmada nem f tud helyesen írni. A Science et Vie című népszerű tudományos folyóiratban ez év novemberében megjelent cikk szerint ma 400 ezerre tehető — a bevándorolt lakosságot nem számítva — az analfabéták száma Franciaországban. Luis Legrand strassbourgi tanár .további meglepő adatokat közöl: a 6. osztályban hat gye-,, rek közül egy írástudatlan. Egy januárban végzett vizsgálat 'során a megkérdezett tanárok, tanítók fele úgy vélekedett, hogy az elemi iskolát! végzett gyerekek ötven százaléka nem tud helyesen írni, sem jól olvasni. Oktatás Nicaraguában Márciusban kezdődött meg Nicaraguában pz új idei iskolaév. Az összes intézménybe együttvéve több mint egymil-. lióan iratkoztak be. Az alapfokú iskolák osztályaiban 640 ezer gyerek tanul, a középfokú iskolákban 163 986 diák, a főiskolákon 40 ezer hallgató. A felnőttoktató iskolákba 258 486 ember jelentkezett. Mivel Nicaraguának összesen 2 millió 800 ezer lakosa van, az egész lakosság több mint egyharrhada rendszeres oktatásban vesz részt. A népi forradalom győzelme idején a lakosság 51 százaléka analfabéta volt. Az írástudatlanság felszámolására 198p-ban nagyszabású kampány kezdődött. Ma már csak a lakosság 12 százaléka analfabéta. Az afganisztáni gyermekeknek A szovjet Békealap játékokat, könyveket, írószereket, ruhákat és cipőket küldött az afganisztáni gyerekeknek. Az ajándékok mellett színpompás üdvözleteket is küldött. A szovjet Békealap — társadalmi tömegszervezet. Egyik fő feladata a kapcsolatok fejlődésének elősegítése a szovjet társadalmi szervezet és la békéért, a nemzeti függetlenségért és szabadságért harcoló külföldi szervezetek és mozgalmak között. A Békealap pénzeszközei a szovjet dolgozó kollektívák, az egyes állampolgárok önkéntes felajánlásaiból, a prémiumok, a szerzői honoráriumok átadásából, az átadott értékek, a művészi alkotások eladásából tevődnek össze. A kisgyermeket a mozgás, az átélés izgalma fogja meg a versben, a mesében. A vers iránti fogékonysága azon alapszik, hogy a ritmus és a 'hangzás megragadja. A négyéves gyermek már megjegyzi, hogy milyen képhez milyen szöveg társul, ötéves koriban kialakul egy sajátos, mesét (hallgató viselkedésmód. A gyermeknek képzeletben kell követnie a történést, nem alakítója, hanem tanúja annak. A műalkotás befogadása — a merengő, beleélő, (képzeletet mozgósító, érzelmeket ébresztő magatartás — gyermekkorunkban a mesére való beállítódással kezdődik. A „meselbeállítódás” 8—9 évig tart. Ettől kezdve már olyan intenzív a valóságra való irányulás, hogy a képzelet is csak hitelesnek vélt valóságegységekkel dolgozik. Az érdeklődés előterébe az igaz történetek kerülnek. (Móricz Zsigmond mondja: ,;A gyermekek számára valóban csak a legnemesebb és légből csebb írónak volna szabad írnia.”, EbPár évvel ezelőtt láttam egy filméit. Egy idős sekrestyés vált a főhőse, aki nem tudott írni. Kénytelenek voltak az öreget elbocsátani, mivel a parókián — felső utasításra — bizonyos iskolázottsági igényeket támasztották az alkalmazottakkal szemben. Céltalanul és elkeseredve kószált az öreg az utcán, mikor egy bolt fölött meglátta a Dohány feliratot, Megkérdezte valakitől, hogy mit jelent, bement és munkára jelentkezett. Később félretett pénzéből megvette a kis boltot. Aztán á város többi trafikját is. Még később ő lett az ország dohánykereskedelmének tulajdonosa. Ekkor deben a korban a gyermek azt várja, hogy olyasmikről szóljanak, ami megtörtént, mégis rendkívüli. Robinson Crusoe teljesen megfelel ennek az igénynek. Rendkívüli helyzet, rendkívüli sors, mégis racionálisan kidolgozott, miniden részletében megvalósulhatna. A 10—12. életév az olvasás szempontjából nagyon fontos időszak. Ekkor már mindent olvasnak a gyerekek, de továbbra is vonzzák őket a kalandok, a csodatevés nélkül megoldott rendkívüli helyzetek, a nagy sorsok, a különleges tulajdonságokat hordozó emberek. A 12 éves gyermek már tudatosan formálja önmagát. Beleképzeli magát a hős helyzetébe. Tehát az olvasásnak új funkciója jelenik meg: az ide- álkereses. Ezt figyeltem meg tanulóimon, amikor Gajdar Timur és csapata című művét olvastuk. iMaguik is segítőkész csapatot akartak szervezni. A művészi értékű kalandos regényeket kell tehát kezükbe adni. P. Gy. rillt csak ki egy véletlen folytán, hogy nem tud írni, olvasni. — Ez fantasztikus — mondta egyik ügyfele — mire vitte volna, ha még olvasni is tud! — Bizony, bizony — válaszolta az öreg — sekrestyés lennék. A történetnek szerintem nem az a tanulsága, hogy aki sekrestyés akar lenni, az tanuljon meg írni. Vagy, hogy minél kevesebbet tud valaki, annál többre viszi. Még csak az sem, hogy nem érdemes ír- ni-olvasni. Érdemes. Csakhogy az még nem minden. H. Z. Papirusztekercs Az egyiptomiak kezdetben kőbe, fába és elefántcsontba vésték írásukat. Ha templomok homlokzatára, oszlopokra vagy obe- liszkekre került az írás, akkor kőbe vésték. ’Fatáblákat és elefántcsontot már csak kivételesen vettek igénybe, miután • rájöttek, hogy sokkal megfelelőbb a korlátlan mennyiségben rendelkezésre álló nílusi sás, a papirusz. A Nílus két partján és árterületein termő, 3—4 méter magasra megnövő papirusznak — aratás után, — lehántották a szárát, a beléből 20—40 centiméter hosszú, vékony szeleteket vágtak. Ezeket deszkalapon szorosan egymás mellé fektették, simára kalapálták, majd keresztben ráhelyezték a második réteget, s miközben Nílus-vízzel öntözték, fakalapáccsal beleverték az elsőbe. A kész, kiszárított íveket agátkővel vagy kagylóhéjjal simították, s végül a széleit egyenesre vágták. A papiruszívek alkalmasak voltak levélírásra; könyvírás céljára összeragasztottak 15—20 ívet, és tekercsekbe göngyölítve hozták forgalomba. Egyiptom igen nagy mennyiségben termelt papiruszt, és feldolgozva szállította külföldre^ csak a rómaiak vásárolták nyersanyag formájában. . Amint régi egyiptomi képeken, szobrokon látjuk az'írnokok nélkülözhetetlen szerszáma volt a paletta, amelynek két kis mélyedésében keverték a vörös és fekete festéket. A szövegek fontos részeit előszeretettel emelték ki vörös színnel. A legelső papiruszleletek több mint 200 évvel ezelőtt, az 1750-es években kerültek felszínre, amikor a régészek kiásták Hercula- neumot. Itt a munka során több száz, nagyrészt elszenesedett- papirusztekercsre bukkantak. összeállította: Varga Mihály A sekrestyés ellenpéldája
