Petőfi Népe, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-07 / 210. szám

* MEGYEI ÖSZTÖNDÍJAS: KUNKOVÁCS LÁSZLÓ FOTÓMŰVÉSZ Az önállósult tükör Kunkovács László — Kovács Lászlóként — 1942-ben szü­letett Endrődön. Szegeden szerzett tanítói diplomát, s egy évig a Békés megyei Csárdaszálláson dolgozott, majd a Ma­gyar Távirati Iroda belföldi képszerkesztőségének gazdaság­politikai rovatához került, ahol tíz esztendőt töltött. A fotó óraadó tanára volt a Képzőművészeti Főiskolán; mezőgazda- sági szakkönyveket illusztrált. A legutóbbi négy évben sza­badúszó volt; nemrégen visszatért az MTI-hez, rovatvezető­nek- Bács-Kiskun megye Tanácsának 1984. évi művészeti ösztöndíjasa, azt vállalta, hogy Cegléd, Nagykőrös és Kecs­kemét kertészetét örökíti meg fotókon. —' Felvételei azáltal sajátos stí­lusúak, hogy mindenféle beállí­tástól, vagy technikai bravúrtól mentesek — kitől tanulta ezt? — Senkitől, magam találtam rá erre az ábrázolásmódra, amely, nek lényege: há/teles — ugyanak­kor művészi — tükrözés. — A Kunkovács-féle adatolás precizitása már-már legendás. Miért van szükség rá? — Nyolcvanezer felvételt meg­felelően archiválni és katalogi­zálni kéül, ihogy egyáltalán hasz­nálni lehessen, a kódolás tehát egész egyszerűen .szükségszerű. A filmen — és a kész képen ez utóbbin tussal, mert egyedül az nem fakul —ott szerepel a készí. tés pontos helyszíne és időpontja. Végül is a fényképen kívül alig alkalmas más arra, hogy megőriz­ze az utókornak a mát — ráadá­sul a lehető legpontosabban. — De mitől lesz ez műiiészet? Mert a valóság sajátos tükröző­dése! A -hangsúly egyszerre van a valóságon és a tükrözésen, és a pontos válasz még megköveteli, hogy hozzátegyem: ez esetben maga a tükör is önállósul. Egy egész máshonnan vett példával talán érzékeltetni tudom, amit állítok: valamelyik vasárnap egy -balmazújvárosi parasztem­ber mesélt az életéről a rádióban. Ott, akkor és ahogy a helyszínen előadta, még nem volt egyéb jó­ízű tájszólással elmondott mono­lógnál, amilyenben naponta1 van részünk. Egy más kommunikációs közeg — a rádió — segítségével azonban mássá, méghozzá, véle­ményem szerint művészetté lé­nyegült át. Ä Kunkovács László: Kemence Lászlófalván. 830927/32. • Vasalt ingben, nyakkendőben: az Alföld népe így látja legrit­kábban a fotóművészt. — Műfajt, stílust és ábrázolási kategóriát teremtett. Elmesélné tulajdonképpen hogyan is dolgo­zik? I — Most például féléves ösztön­díjat, egész -pontosan 15 ezer fo­rintot kaptam a kertészkedésre, ez azt jelenti, hogy ennyi értékű képet vesz majd tőlem —, az ál­tala szabött áron — a megyei mú­zeum. Hogyan dolgozom? Dűlő- .ről dűlőre biciklizek, és felkere­sem a régi nagy kertészdinasz­tiákat, mint például Szegezdi bá. csiékat, és igyekszem fényképén ábrázolni, amiklotr a babot fut­tatja, vagy mondjuk áraszt. A munkafolyamat része a megfele­lő nagyságú gödör kialakítása; mindig csodálkozom azon a szak- szerűségen, hogy már a kúttól „be tudja lőni”, melyik tőhöz foly jón a víz; ha megáll, egy errefe­lé gyártott, öblösre kiképzett ön­tözőlapáttal segíti a menetét — ez lesz majd a képeimen. — Nyolcvanezer felvétel bir­tokosaként egyedülálló értékű gyűjteménnyel büszkélkedhet, de vajon nem lenne-e szerencsésebb, ha mondjuk egy múzeumi szer­vezet hivatásszerű segítsége is rendelkezésre állna? — Szekrényekben, bőröndök­ben, ágy alatt tárolom az anya­got — ez nem kimondottan a leg­szerencsésebb megoldás. Való igaz, az utolsó előtti pillanatban vagyunk, hogy egyáltalán meg­örökítsük a -még meglévő régeb­bi értékeket, s erre egy egész in­tézményhálózatot rá lehetne ál­lítani. Munka van — lenne — bőven. Mindenesetre én csinálom azt, ami tőlem telik ... Ballai József A világirodalom remekei tv-f Urnen A világirodalom több remeké­vel találkozhatnak a közeljövő­ben a tv-nézők: a következő he­tek forgatási tervében Gogol, Shaw, Osztrovszkij és Bródy Sán­dor egy-egy nagy sikerű drámá­jának adaptálása is helyet kapott. Gogol számos alkotását színre vitték már a hazai színházak. Az orosz próza és dráma egyik klasz- szikus művéből, a Holt telkekből ezúttal Szakonyi Károly forgató- könyve alapján Havas Péter ren­dez tv-filmet, s Szilágyi Tibpr, Temessy Hédi. Horváth Sándor, Gobbi Hilda és Kútvölgyi Erzsé­bet alakítja a legjelentősebb sze­repeket. Több mint húsz éve játszották utoljára Budapesten Georges Ber­nard Shaw 'klasszikus drámáját, a Warrenné mesterségét. A No- bel-díjas angol regény- és drá­maíró 1893-ban született művét — az ősbemutatót követően a cenzúra betiltotta. A televíziós feldolgozás rendezője — Gát György — Darvas Ivánra, Psota Irénre, Görbe Nórára, Szoboszlay Sándorra bízta a főszerepek tol­mácsolását. Lengyel György rendező Alek- szandr Osztrovszkij Erdő című darabját filmesíti meg. Az orosz drámaíró 1875-ben irt alkotásá-' nak középpontjában azoknak a magukból kivetkőzött emberek­nek a pénz utáni hajszája áll, akiknek harácsolása minden szé­pet, tisztát tönkretesz, elpusztít. A tv-filmben Máthé Erzsi, Balá- zsovits Lajos, Gábor Miklós, Cse- ke Péter és Zenthe Ferenc for­málja meg a szerepekét. A századforduló magyar iro­dalmának talán legnagyobb hatá­sú alakja volt Bródy Sándor. A tanítónő című drámájából Léner Péter rendező forgat tv-filmet. A falusi basákat kipellengérező és az ellenük harcoló, haladó értel­miség küzdelmének tragikus vol­tát megjelenítő korrajz több szín­házunkban nagy sikert aratott már. 1984. szeptember 1. • PEi»./» rsjáPfc. u * GYERMEKÉVEK-GYERMEKÉLET PzaíadIÜSM^B Rátok figyelnek! Ezekben a napokban egyre-másra kapjuk az út­törőcsapatoktól a jelzéseket: javában készülnek a SZABADSÁG LÁNGJA elnevezésű akcióra. Van, ahol még gyűjtik és rendszerezik a lakóihelyük fel­szabadításával kapcsolatos adatokat, eseményeket, más helyeken pedig már a csaknem kész pályamun­kán dolgoznak. örülünk ennek, hiszen látjuk, tudjuk: megértet­tétek az esemény jelentőségét: negyven éve szaba. dúlt fel megyénk, hazánk, és ezt méltóképpen sze­retnénk megünnepelni! Terveinkről tudomást szerzett a Moszkvai Rádió Magyar Osztálya, és értesített bennünket, hogy mindvégig figyelemmel kíséri a láng útját, az akció sikerét, a TI munkátokat. Szeptember 29-én, a moz­galmi esztendő kezdetén Benneteket köszöntenek PAAI40 MOCKBA RADIO MOSCOW kössön tjük o Bács-Kiskun kisdobosokat! lágyéi úttörőket, A Bádló Moszkva - nagy az oszt álja majd. (A pontos adásidőre még visszatérünk!). Sze­retnénk, ha ezen a napon a lehetőségek szerint kö­zösen hallgatnátok a Moszkvai Rádiót. Írásos köszöntésüket postán kaptuk meg — íme továbbítjuk nektek. Az első évek története Mozgalmunk születésnapját az 1946. június 2-4 dátumhoz köt­jük, bár az első úttörőcsapatok már a felszabadulás évében meg­alakultak. Ez a június 2-a, az első ifjúsági nap volt, amikor az út­törők a nyilvánosság elé léptek. S az idősebbekkel karöltve fel­vonultak Budapesten, a mai Nép- köztársaság útján ezzel a jel­mondattal: „Előre a jelszavunk, szabadságért harcolunk!” Az első úttörőcsapatok nem az iskolákban szerveződtek, hanem a gyárakban és a lakóterületen. Nemegyszer a csapatvezető laká­sán gyűltek össze a gyerekek. 1946. december 20-án jelent meg a 'Pajtás újság első száma. A főváros különböző pontjain 100 borítékot rejtettek el, féléves ingyen előfizetési nyugtával. 1947-ben már 110 budapesti és 205 vidéki úttörőcsapat működik. A gyerekek is részt vesznek az újjáépítésben. Ezt szolgálja az „Úttörők a játszóterekért!” ak­ció. A legszebb Egy időben a madarak is isko­lába járatták fiókáikat, miként az emberek. Nekik is megvolt a saját iskolájuk. Ott a kis madár­kák megtanulták, hogyan repül­jenek gyorsabban, hogyan sze­rezzenek maguknak élelmet, ho­gyan építsék fészkeiket —; és min­dent, amire csak szükségük volt az életben. A fecske és a holló egymás kö­zelében laktak, szomszédok vol­tak. 'Látta egy alkalommal a fecs­ke, hogy a holló készül valahová. — Hová sietsz úgy, szomszéd- asszony? — kérdezte tőle. — Ó, hagyd el, szomszédasz- szony! — szólt aggodalmaskodva a holló. Sietek az iskolába, hogy élelmet vigyek a hollócskámnak. Ez évben írja Kodály Zoltán „Ej, 'haj száll az ének” kezdetű úttörődalát. Szeptemberben meg­jelenik az Úttörővezető című fo­lyóirat első száma, megindul a Rádió „Úttörőhírek” című adása. Elkészülnek az első őrsi zászlók is. Színük kék, alakjuk három­szögletű. Az Előre köszönés és ananycsákány van rájuk 'hímezve. 1948-ban államosítják az is­kolákat, ezentúl az úttörőcsapatok is itt nyernek otthont. 1948. már­cius '15-én, a forradalom százéves évfordulóján úttörő díszezred vo­nul fel az ünnepségeken. Jelsza­vuk: Petőfi él, a szabadság örök, Miénk a jövő, ettőre úttörők! Csillebércen kijelölik az Úttörő Köztársaság helyét, és július 31- én átadják az úttörővasút közel négy kilométeres szakaszát. Meg­jelennek az első úttörő postások. Új jelvényt is készítenek: nem- zetiszínű zászlón egy leány- és fiúfej bronzból. Az egyenruha: fehér ing és kék nyakkendő. madárfióka — Várj egy kicsit, szomszédasz- szony — kérlelte a fecske. — kül­dök veled .eledelt az én kisfecs- kémnek is. Sietős a dolgom, ma­gam sem jutok el. A holló vállalta is. Hozta a fecske áz elemózsiát, odaadta neki. — Hanem mondd csak, melyik i$ a te gyermeked? — kérdezte a holló. — Rég nem láttam, mi­ről ismerem majd föl? — Mit se félj — válaszolt a fecske — 'könnyen megismered. ■Nézd meg, melyik fióka a leg­szebb — az az enyém. Repült a holló, eltűnt a messze­ségben; megérkezett az iskolába. Telt az idő, s hipp-hopp, már vissza is tért. A fecske elébe ment, megkérdezte: Rejtvényfejtőknek Rövid szünet után ismét köz­lünk számotokra fejtörőt. Ezen a héten egyetlen — kétjegyű — számot kérünk megfejtésként be­küldeni: azt, amelynek a logika alapján a kérdőjel helyére kell kérülnie! A megfejtéseket levelezőlapon adjátok postára szerkesztőségünk címére — Petőfi Népe Szer­kesztősége Kecskemét, 6001 Pf. 76. — szeptember 18-ig. A he­lyes megfejtést beküldők között tíz könyvet sorsolunk ki. szomszédasszony? Odaadtad-e az eledelt a fiókámnak? — Jaj, komámásszony, nem is tudom, miit válaszoljak — mond­ta gondterhelten a halló. — Hall­gasd csak, hogyan is esett a do­log. Megérkezem az iskolába, megetetem a hollócskámat, s me­gyek keresni a te csemetédet. Te ugye azt mondtad, a legszebb fió­kát keressem, és annak adjam az éleimet. Néztem én, húgom, vé­gignéztem minden madárfiókát, de az enyémnél szebbet nem ta­láltam. Így hát neki adtam oda azt is, amit te küldtél... Georgi Rajcsev (Kiss Benedek fordítása) összeállította: Selmeci Katalin — Most már legalább azt tudjuk, hogy aKing- Kongok honnan szerkik a fegyvereiket... — Ha valóban ők lopták el a baltákat — mondta Wemer. Lewis felhúzta a szemöldökét. — Kételkedik benne? — Konkrét bizonyítékunk nincs ... Lehet, hogy mégiscsak a farmerek voltak. — Mit változtat ez A lényegen? — kérdezte az újságíró. — Ha a farmerek lopták is el a telepről, tőlük meg a King-Kongok fújták meg... a balták végül is a ször­nyek kezébe kerültek. ' Wemer felhúzta a vállát. — Alighanem igaza lehet, John. De azért nem ártana szót váltani a farmerek egyikével- másikával is __ S e bben is maradtak. • • • Szeptember 26. ,11 óra 15 perc. A longdnle-i mező. A iongdale-i mező sárgán csil­logott a napfényben, amikor vé­geláthatatlan utakon bukdácsolt velük a terepjáró. A satnya, sár­guló fűvel borított rét afrikai szavannára emlékeztetett, vagy Közép-Ázsia fűvel 'borított pusz­taságaira. 'Ameddig a szem ellá­tott, mozdulatlan volt a fűten­ger, s a sárga egyhangúságot csak néha szakította meg egy-egy .ritkás facsoport. Lewis nagyot ásított, amikor egy alacsony ligetecske mellett robogtak el. — Mondja1, Franklin, van fo­galma egyáltalán, hogy merre vannak a tanyák? Az őrmester határozatlanul mutatott előre. — Arrafelé többnek is kell lenni... Bár, ami azt illeti, évek­kel ezelőtt voltam erre utoljára. 'Lewis felsóhajtott, s ebben a pillanatban Gregory Wernerhez hajolt. — Nézzen csak oda, uram — s kimutatott az áblakon a csene- vész fácskák felé. A hadnagy kutatva végigfuttat­ta a tekintetét a fákon, de nem látott semmi szokatlant. — Mit nézzék? — Ott... azon a fán. Álljon meg, Phillips... Valamennyien a fákat keresték a szemeikkel, s legelőször Le- wisnek sikerült megpillantania a mutatott valamit. — Én ír * látom — mondta nyugodtan. - - Ott. A fa ágain. Wemer sóhajtott, kinyitotta az ajtót, és kikászálódott a kocsiból. Néhány tétova lépést tett a fák felé, aztán meghökkenve meg­állt. — Mi a fene lehet az? (Lewis szeme fölé ernyőzte a te­nyerét. — Valami állatfej... — ÁUatfej? — Levágott állatfej... Ázsiá­iban tesznek ilyeneket a fákra. Áldozatul az erdők és a hegyek szellemének. Még sohasem látott ilyet? — Soha — mondta mogorván Wemer. ... Néhány lépéssel elérték a ligetet, s szinte karnyújtásnyira megközelítették a levágott állat­fejet. A néhány napos véres fej egy néhai birkáé volt, s úgy döng- tek körülötte a legyek, mint friss trágyadombon szoktak falusi ud_ varokon, Gregory undorodva húzta el a száját. — Ronda látvány És mennyi légy ...! Gondolja, hogy a King- Kongok keze van a dologban? Werner tanácstalanul széttár­ta a karját. — Hát..-. alapjában vévé ... Ekkor Lewis felkiáltott. — Nézze, Kurt! Még egy fej! A másik birkafej már talán évek óta ott lóghatott egy csökött fa ágán; a fehérre csiszolódott ko­ponya szemnyílásán húztak át egy vékony ágat, s eken függött az egész. A rendőrök tanácstalanul téb- láboltak a birkafejek mellett. Vé­gül is Lewis megköszörülte a tor­kát. — Néhány évvel ezelőtt Svéd­országban láttam hasonlót.. Csakhogy ott élő madarakat, ha jól emlékszem baglyokat szegez­nek a bejárati ajtók szemöldök­fájára. Rontás ellen. Meglehető­sen barbár 'Szokás ... — Gondolja, hogy itt is valami ilyesmiről lehet szó? — Tudja a fene. Csak mon­dom ... Lehet, hogy van valami közös bennük.... A legelső tanyáig tizenhárom birkafejet számoltak össze, ame­lyek vagy a ritkás ligetek satnya fáin, vagy pedig a hajdanvolt ke­rítések maradványain függtek. Voltak közöttük viszonylag frissek és olyanok is, amelyeket egészen, fehérre koptatott az idő, a téli fagyok és a nyári esők — Mégiscsak jelenteniük kell valamit — morgott Lewis, mi­közben Phillips bekormányozta a terepjárót egy düledező tanya udvarába... A motor hangjára riadt szemű kisJány futott ki a házból, s ujját szájába kapva érdeklődve bámul­ta a férfiakat. Werner barátságosan rámo- solygott. — Szervusz, kicsim. Itthon van­nak a szüleid? A gye,rek' lesütötte a szemét, és nem válaszolt. A hadnagy leguggolt melléje, és megveregette a vállát. — Nem kell félned tőlünk ... A szüléiddel akarunk beszélni... Itthon vannak? A kislány már nem sütötte le a szemét, de még njiost sem fe­lelt. — Hát, ezzel nem sokra me­gyünk — sóhajtotta Franklin, és kutatva nézett a tanya felé, hát­ha előbukkan valaki a ház mö­gül. — Hé! Van odabenn, vala­ki?­A házban semmi sem mozdult, a kislány viszont megszólalt. — Bácsi... Te Mu vagy? Franklin megfordult a megle­petéstől. — Tessék?' Hát te beszélni is tudsz? Mi vagyok én? — Te Mu vagy? — kérdezte is­mét éneklő hangsúllyal a gyerek. — Aligha — csóválta meg fe­jét az őrmester. — Az Franklin volt, és így én is az vagyok. Té­ged hogy hívnak? A kislány Franklin felé bökött az ujjával. — Te Mu vagy! — Ha hiszed, ha. nem, Frank, lin vagyok... Vagy egye fene, neked Ed bácsi. — Te Mu vagy! Franklin hadnagy megtörölte a homlokát. — Rendben van. Én Mu va­gyok. És akkor mi van? — Apa és anya félnek tőled ... — mondta a gyerek. — (De én nem félek... És hol a szakállad, Mu? Werner, aki eddig nem sokat törődött a beszélgetéssel, és a környéket pásztázta a tekinteté­vel, egyszerre a kislány felé for­dult. A hirtelen mozdulat megrémít­hette a gyereket, mert a hadnagy felé nyújtotta a nyelvét. — Beee! Téged nem szeretlek! Gregory Wernerhez hajolt. — Ez nem normális, uram. Néz­ze csak a szemét! — Miért? — suttogta a had­nagy. — Nem tudom. De figyelje csak... Legalább tizenhárom éves, és a szellemi színvonala.. hm..., tíz évvel alacsonyabb ... És a szeme ... — Nem látok a szemén az ég­világon semmit. — A feleségem gyógypedagó­gus ... Higgye el, hadnagy, ez a gyerek nem normális. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom