Petőfi Népe, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-05 / 208. szám

4 • PETŐFI NÉPE Q 1984. szeptember 5. ÖTVEN ÉV A NYOMDÁSZATBAN SAJTÖPOSTA /Csendesen, szerényen jubilál ^ Schlégl László, a kecske­méti Petőfi Nyomda ismert, köz- tiszteletnek örvendő dolgozója. Éppen 50 esztendeje annak, hogy egészen fiatalon elszerződött a hírős város egyik nyomdájába tanulónak. Azóta az élete egybe­fonódott a betűk, a papírok és nyomdagépek világával. — Igaz, hogy régen a napi nyolc óra munkaidő alatt ugyancsak körmölni kellett, elzsibbadt az ember keze a szedéstől, de volt ennek jó oldala is. Ha valaki azt mondta: nyomdász vagyok, arról mindenki tudta, hogy nem hal éhen. Az külön érdekessége volt a szakmának; hogy aki űzte, az szinte már eleve szervezett mun­kásként tevékenykedett. A mindenkori tanítványok és munkatársak Laci bácsija Kecs­keméten született, 1020-ban. Az apja szabómester volt, népes csa­lád eltartója, a gyermekek közül öten ma is élnek még. A szülők már nem, mondta szomorúan a kitűnő nyomdász, aki négy elemit végzett, majd a reáliskolában ugyancsak négy osztályt. Többek között Sántha György költő és Szakács Ödön volt a kedvenc ta­nára. Ezután került a híres-neve­zetes Hungária Nyomdába. Itt Dobos János szedő volt a példa­képe, és hatott rá Szabó György is, szeretettel végzett munkája közben. - . Beszélgetésünkkor szemlélete­sen felelevenítette a régi észtén, dőket. Elmondta, hogy mielőtt tanonc lett, nem látott belülről nyomdát. Megszerette, még égé­Laci bácsi szén fiatalon, választott szakmá­ját. Miután segéd lett, maga is tanította a kezdőket, akik az első lépéseket tették abban a világ­ban, amely számára mindvégig izgalmas maradt. Jó érzéssel em­lékezik árra, hogy annak idején, amikor „testközelben” volt a szerkesztőségünk és a nyomda, mennyire gyümölcsöző, baráti kapcsolat alakult ki az újságírók és a nyomdászok között. (Jól pél­dázza ezt, hogy amikor ezeket a sorokat írom, egy ma már nyug­díjas kollégám így szól: „Schlégl Lacit kereken 30 év óta ismerem. A pontosságáról, feltétlen meg­bízhatóságáról ismertük elsősor­ban. Öröm volt vele együtt dol­gozni.”) Megtudtam, hogy mikor, milyen körülmények között, és milyen­nek ismerte meg Tóth Lászlót, az egykori nyoíndaigazgatót, a híres sakkszakembert és irodalomszer­vezőt. — Nagyon tekintélyes ember volt, de mindenkor szerény, ked­ves. Ma is a tisztelet és elismerés hangján beszél egykori főnökéről, Sebők Istvánról. A felszabadulás után behívták katonának és az akkori időknek, igényeknek megfelelően tisztet akartak belőle csinálni, ő azon­ban az újság, a könyvek és más kiadványok készítését választotta. A későbbiek során megismert há­rom kecskeméti nyomdát, mielőtt I a fővárosba' ment kéziszedőnek. Később visszatért Kecskemétre, megnősült, és tovább folytatta mesterségét. 1950 óta egyfolytá­ban a Petőfi Népe gondozása volt a fő feladata. Büszkén vallja, hogy az öt évtizedből legalább 45 esztendőt újságkészítéssel töl- ' tött el. Ahogy szakmai tekintélye erősödött, előrehaladt a „ranglét­rán” is: Sebők Istvántól átvette a csoportvezetői beosztást. Hozzá tartozott a szedés és a nyomás is. És mit mond minderről ma, négy esztendővel nyugdíjazása után? — A legnagyobb öröm számom­ra, hogy eddig egész életemben becsületesen dolgoztam. Hogy meddig? Azt még nem tudom, de remélem, nem kell hamar abba­hagyni. Varga Mihály Nyugalmat szeretnénk! Néhány hónapja költöztünk la­kásunkba, s örömmel tapasztal­tuk. hogy a ház földszintjén ke­reskedelmi egységek működnek majd. Az egyik, . a ZÖLDÉRT Vállalathoz tartozó, megnyílt augusztus 6-án, de azóta csak kellemetlenség, bosszúság szár­mazott ebből számunkra, mert az éjjel-nappal üzemelő szellőztető­berendezése rettenetesen nagy zajt csinál. Pihenni, aludni lehe­tetlen tőle. Panasszal fordultunk a bolt gazdájához, de hetek óta adós az intézkedésével és a válaszával. Nem tudom, ennek mi az oka, de azt határozottan kijelentem: enyhén szólva elgondolkodtató, hogy a világűrben történő he­gesztés és az egyéb technikai cso­dák korszakában még beépíthető valahová olyan szerkezet, mely­nek műszaki megoldása a meg­követelhető színvonal alatt van. Aztán furcsa, hogy a nyugalmat elűző körülmény fellett eltekint a bolti tevékenységet engedélyező hatóság. Meg az is érthetetlen, hogy az OTP-t egyáltalán nem ér­dekli, lehet-e zavartalanul lakni azokban az új, nagy értékű ott­honokban, melyeket rendeltetés- szerű használatra alkalmas minő. sítéssel értékesített. Szávai Péter Kecskémét, Batthyány u. 24. Kártérítés helyett bürokrácia? Lakásomat saját hibámon kí­vül érte kár, s mert 'kevés a jö­vedelmem, gondoltam, kapok a biztosítótól jelentős pénzbeli tá­mogatást a javítási költségek fe­dezéséhez. Bár a kötvényem után nincs díjtartozásom, a reményem hiábavalónak' bizonyült. A bü­rokrácia „jóvoltából”. Korábban a biztosító kalocsai fiókjától kapott csekken lehetett befizetni, pár éve azonban • már a helyi takarékszövetkezetnél le­het elintézni az ilyen ügyet. Én sajnos, tnindezt nem tehetem, mert az épület- és lakásbiztosí­tási kötvénnyel rendelkezők lis­tájáról Valamiért lemaradt a ne­vem. A történtek miatt többször kér­tem vizsgálatot, intézkedést, ír­tam a biztosító kalocsai fiókjá­hoz, majd a megyei központjába, de érdemi válaszra nem méltat­tak. Legutóbb előhozakodtak ajánlatukkal: váltsak újból köt­vényt. De erre nekem az a vá­laszom: díjhátralékom sosem volt. a befizetéseket tudom igazolni, másik kötvényre nincs szüksé­gem. Arra viszont szükség lenne, hogy az illetékesek végre belás­sák: saját adminisztrációs téve­désük folytán állott elő ez a hely­zet, mely egycsapásra megszűnik, **■ ha pótlólagosan felvesznek arra a bizonyos listára. Bürokratikus ügyintézés nélkül! Csiba Józsefné Dunapataj, Pacsirta u. 15. MI LEGYEN A SZEMÉTTEL? A környékbeliek, az Alkotás, a Grünwald Béla, a Fényes Adolf, a Révész Xlmre, a Móra Ferenc és Jelky András utca lakói nevében teszem Szóvá, hogy visszatérő gond nálunk a szemét elszállítása; Egyszerűen azért, mert ez a városi szolgáltatás nem terjed ki ránk. Állítólag minden így marad, míg az útjainkat nem borítja aszfalt, vagy más szilárd anyag. Való igaz, hogy errefelé száraz időben a homoktenger, eső alkal­mával pedig a sár nehezíti a közlekedést, csakhogy ettől függetlenül iá mi otthonainkban is gyűlik hulladék, melytől sajnos igen körül-1 ményesen szabadulhatunk meg, hiszen időnk Sincs a távolra történő elfuvarozáshoz (valamennyien dolgozó emberek vagyunk), s főleg a szükséges járműveink hiányoznak. Szerintünk megoldás lenne — legalább ideiglenesen —, ha a tér­ségünkben (a már portalanított útszakaszon) egy nagy tárolóedényt például konténert helyeznének el az illetékestek ott, ahonnan azt könnyedén el lehet vinni, ha már megtelt. A köztisztaság nemcsak az utcabeliek ügye... * Kovács Pálné Kecskemét,' . Jelky András u. 4r/b. Szüret előtt Az állami gazdaságokban már javában folyik a szüreti felkészülés- Móron is rendbe-r hozták a pincéket, újrafes­tették a hordókat, a feldol­gozó üzemben új szűrőgépe­ket és szivattyút szereltek fel: A szüret kezdetéig új szeparátort is munkába állí­tanak. Szeptember közepére végeznek a tárolóhelyek bő­vítésével. Az 550 hektárról szedett termés nagyobb ré­szét minőségi bornak dolgoz­zák fel, kétharmadát expor­tálják. A képen: az 1853-ból szár­mazó présen még ma is pré­selnek szőlőt. BSf A MAGYAR EZÜST SORSA I. Teljesült célok Az alumíniumipari központi fejlesztési program legfontosabb célkitűzései teljesültek. Az elmúlt csaknem másfél évtizedben — az alumíniumipari központi fejlesztési programot 1970-ben fogadták el — ez az iparág évente több mint kétmilliárd fo­rintot foidított fejlesztésekre: az alapanyag- és félgyártmány- termelés korszerűsítésére több mint 23 milliárdot, a készáru- gyártás fejlesztésére pedig 7 milliárdot. Ezen időszakban ke­rült a világ élvonalába a magyar bauxit- és timföldtermelés, termelése nedie alanosan mee­az alumínium félgyártmányok közelítette a világ élvonalát. A központi fejlesztési prog­ram keretében érte el a bau­xitbányászat azt, hogy a het- I venes évek egymillió tonná­járól mára termelése három­millió tonna lett. Különösen imponáló ez az adat, ha fi- ' gyelembe vesszük, hogy ha­zánkban a bauxitbányászok — közéjük sorolva a kutatókat is — mindössze négy és fél ■ ezren vannak. A hárommillió tonnás teljesítménnyel ez a négy és fél ezer ember a világ tekintélyes bauxittenmelő or­szágai között — a franciák után — a második helyen áll. >Mi lesz a jövőben ezzel a vöröses, agyagszerű ásvány­nyal? Nos, a szakemberek sze­rint aggodalomra nincs okunk: nálunk sem apad el hamarabb ez az ásványkincs* mint bár­hol másutt a világon, bizton számolhatunk vele még az ezredforduló utáni években is. S bár a jelenlegi termelési szint emelését nem tervezi az iparág, a szintentartáshoz is új bányák nyitására van B szükség. Olyanokéra, amilyen az elmúlt / időszakban a „Bitó II” vagy a „Halimba III” volt. Egy-egy bánya megnyitása pe­dig nem fillérekbe kerül; a költségek nyolcszáz milliótól másfél milliárdig terjednek. A mind korszerűbb technológiák meghonosításával, a termelé­kenység növelésével pedig a terv az, hogy a magyar bauxit­bányászok már a következő években elérjék a világ élvo­nalában járó francia társai­kat, s a jelenlegi évi mintegy 900 tonnás teljesítményüket ezerre tornásszák fel. Az alumíniumipari közpon­ti fejlesztési program évei alatt alaposan megnövekedett az or- . ság timföldgyártó kapacitása is: mig 1970-ben ez az iparág 450 ezer tonna timföldet volt képes előállítani, az év végére ez a szám csaknem duplájára, 880 ezerre emelkedett. Mind­ezekben az eredményekben persze igencsak nagy szerepe volt a hatvanas évek elején megkötött, s azóta 1990-ig meghosszabbított magyar— szovjet timföld—áluminvwm- egyezménynek. Énnek kereté­ben például 1970-ben még csak 120 ezer tonna timföldet ex­portáltunk a Szovjetunióba 60 ezer tonna alumíniumért cse­rébe, napjainkban pedig már ez az egyezmény 165 ezer ton­na fémet biztosít a népgazda­ság számára, 330 ezer tonna timföld ellenében. A tavaly 1990-ig meghosszab­bított egyezmény a kölcsönös szállítások Ismételt bővítését irányozz^ elő: több mint fél- mílliárd tonnára növekszik a Szovjetuniónak szállított tim­föld mennyisége a következő időszakban, miközben alumí­niumtömbökből kétszázezer tonnánál is többet szállít ne­künk a szovjet partner. A központi fejlesztési prog­ram kiemelt feladata volt, hogy növekedjék — a valóság­ban aztán megkétszereződött — a hazai alumínium-félkész- termékek gyártása. E cél ala- B pos gazdasági indoka az, hogy ||| a timföldgyártás meghárom- B szorozza, az alumíniumgyár­tás pedig megtízszerezi a ki- B termelt bauxit értékét, s mind- B éhhez a félgyártmány készíté- B sekor további másfél—kétszeres B értéknövekedés adódik. Az elmúlt másfél évtized B eredményeit jelzi, hogy pél­dául az egy főre jutó alumí- B niumfogyas?tás, amely 1970- B ben még csak 10 kiló volt, napjainkra 15-re emelkedett. , S Ezzel a mennyiséggel elértük B az iparilag fejlett nyugat-euró- B pai országok fogyasztási szín- B vonalát. Igaz persze az is, B hogy idehaza a fogyasztás szer- B kezete alaposan különbözik a B nyugat-európaitól. Hazánk- B ■bah igen nagy. arányú a vil- B- lamosipar alumíniumfelhasz- B nálása. Ugyanis ez az iparág B az alumíniummal a tőkés im- B portból származó rezet helyet- B fesíti. Ugyanakkor - a fejlett B tőkés országokhoz képest vi- B szonylag kevés alumíniumot B használ fel gépiparunk. Az B edény- és tömegcikkgyártás B alumíniumfelhasználása nem- Iff zetközi színvonalú. A teflono- B zott edények, • kempingfelsze- B relések, különböző palackok B gyártása ma már minőségben ■ ás eléri a világszínvonalat. í A magyar ezüstről szólva B nem is olyan régen még meg- j lehetősen borúsan beszéltek a B szakemberek. Két-három éve « is így volt ez, az alumínium- B piac akkor élte át a második B világháború utáni évek leg- B nagyobb válságát: az 1980-ban- ||| még kétezer dolláros alumí- -• niumárak 1982-ben az év kö- fi zepére 880 dollárra zuhantak. S És ezek a világpiaci megráz- B kód tatások nem voltak hatás- B talanok a hazai alumínium- B iparra sem. ^ K. Nyíró József ||| (Következik: Iparág, európai S színvonalon) FOGADÓSZOBA Wmm A történet 1978-ban kezdődött, amikor nagyobb telket kerestem. Rá is találtam á Talfája köz 48. szám alatti több mint 1300 négy­zetméterre, melyen már állt egy ház. Sebaj, gondoltam, korszerű, sítem-csinosítom, a ráfordítás költségei pedig előbb-utóbb meg­térülnek a gondozott kert hoza­mai, révép. Már ,éppen döntöttem, megveszem az ingatlant, amikor tudomásomra jutott, hogy a tér­ségben immáron négy éve van ér­vényben az úgynevezett elidege­nítési tilalom. Adásvételünk le. bonyolítója ügyvéd volt, aki sok­felé kilincselt, de nem hiába, mert kezéhez került a városi föld­hivatal 5170/1978. számú közlése arról, hogy a hatóság mégiscsak engedélyezi az ottani területek adásvételét. Bár csak. negyedmilliónál va­lamivel többért került tulajdo­nomba a birtok, a hivatalos érté­kelők 319 ezerre taksálták az egészet, s persze az után kellett megfizetnem az illetéket. Vita nélkül eleget tettem e kötelezett­ségemnek, aztán szépen, nyugod­tan hozzákezdtem a felújításhoz, az épület rendbetételéhez. Mikor­ra miniden elkészült, mintegy két­százezret költöttem rá. Közben műveltem á földet, benne zöld­Seres Károlynak. Kiskunfélegyhá­zára: ÜgyévoL összefüggésben arról informált bennünket a Kiskőrösi Ál­lami Gazdaság kerületi igazgatói a; Juhász László, hogy a továbbtenyész- tésre alkalmatlan tehenek egészségi állapotáról orvosi igazolás szükséges. Minthogy ilyen papírral ön már ren­delkezik, haladéktalanul intézked­nek, hogy " a gazdaságtól kapott szarvasmarhát elszállítsák a tanyá­jából. Megjegyezzük: abban Igaza ségfélét termeltem, s mellette a gyümölcsfák is hoztak a konyhá­ra valamennyit. Lényegében elé­gedett voltam, míg aztán részt nem vettem azon a tanácstagi beszámolón, ahol elhangzott: nemsokára kisajátítják javain­kat. És az események valóban hamar követték egymást. Mérési szakértő érkezett a hely­színre, majd beidéztek minket a kártalanítással foglalkozó tár­gyalásra. A területem több mint feléért potom összeget kínáltak, s bár ez ellen tiltakoztam, a szak­értő távollétében nem tudott mit kezdeni szavaimmal az ügyben a hivatalnok. Feldúltan és elke­seredve fordultam sarkon. Azt megértem, hogy a környe­zetünkben is közcélú építkezést, fejlesztést terveznek, de nem megy a fejembe, miért kell ne­kem ezért ekkora áldozatot hoz­ni. Ha előre tudom, hogy csak 6 évig birtokolhatom a megvett házat, kertet, tán még 20 ezret sem költők rá. Megítélésem sze­rint vagy a tilalom feloldása volt át nem gondolt döntés, vagy ezzel a kisajátítással sietnek túlságo­san. Annyi bizonyos: károsult­nak, becsapottnak érzem ma­gam ... (Elmondta: Gömöri Fe­renc kecskeméti olvasónk.) van. hogy a termelői kedvre koránt- sincs ló hatással, ha több hónapos huzavona előzi meg egy-egy Ilyen állat elvitelét a vállalkozótól, Tóth Imrének, -Kunbábbnyra: Régen látott katonabajtársa felkutatásához levélben kérje a Magyar Vöröske­reszt (Budapest. V. kér. Arany János u. sí.) segítségét. Sorai tartalmazzák mindazokat az adatokat melyek meg­könnyíthetik a keresőszolgálat mun. káját. A kistermelők kapjanak helyet... Egy hete tettük szóvá e hasá­bokon, hogy a kecskeméti Szé- ohenyivárósban rövid idő eltelté­vel bezártak két kereskedelmi egységet, &í ^Agrokonzum nevű zöldségboltot, valamint a posta­épület melletti 'hasonló üzletet. Elmondtuk.', az intézkedés oka, hogy veszteségesen működtek. Majd leszögeztük': a j történtek miatt vesztesek az érintett vá­sárlók is, akik ezentúl messzebb­ről szerezhetik- be a napi árukat. Írásunk nyomán többen közöl­ték véleményüket, miszerint más vállalat részére kellett volna hér- beadni (esetleg eladni) kereske­delmi célú használatra a helyi­ségeket,- melyek rolóit legfeljebb az átadás-átvétel idejére lett vol­na szabad lehúzni. Még ennél is ésszerűbbnek, célszerűbbnek tűnő javaslattal élt a kecskeméti dr. Deák Árpád, aki a következőket telefonálta szerkesztőségünkbe: — Magam is látom, hogy a város tkülönböző pontjain a föld­re tett szatyorjaikból kínálják portékáikat a kistertnelök. Ha kellemes az idő, aligha van okuk panaszra a szabadtéri árusítás miatt. Esőzéskor, vagy erős szél­ben azonban csak kevesen vál­lalják, hogy a helyükön marad­nák. Erre gondolva merül fel bennem, hogy az egyelőre' nem használt üzleteket bocsássák ide­iglenesen a jelentkező városi kis­termelők rendelkezésére, akik valamennyi bérletösszegért kap­janak fedett területet. Ezáltal ők is nagyobb kedvvel árulnak, s a két boltból- sem szoknak el a vevők. Természetesen mi nem dönt­hetjük el, melyik megoldás lenne a legjobb, csak azzal vagyunk tisztában: a lelakatolt árudák egyáltalán nem javítják a keres­kedelmi ellátást! ÜZENJÜK Miért változott meg az inszeminálás rendje? Az Orgoványhoz tartozó kar- galai külterület laktfsai — Antal Imre, Bodor István, özv. Horváth Emilné, ifj. Kovács György stb.’ — körében tiltakozást váltott ki nemrégen az az intézkedés, mely­nek alapján módosult az állatál­lomány mesterséges megtermé­kenyítésének bevált rendje. Ezen­túl nem a déli, hanem a kora délelőtti órákban kell elvezetniük szarvasmarhájukat a tanyájuk­tól méssze — több kilométernyi távolságra — lévő inszemihálási helyre. A megszokott időponttól való eltérés kellemetlen a gazdák számára, s az is, hogy az insze- mináló személyében - szintén változás történt. Vajon mi tette indokolttá a sokakat érintő döntést? — kér­deztük a kecskeméti Állattenyész­tő Állomás vezetőjétől, dr. Bul­la Gézától, akitől az alábbiakat tudtuk meg: A megyeszékhelyről eddig naponként két szakember indult el erre a területre külön jármű­vel, hogy körútja során elvégez­ze az inszeminálást. Az egyikük csak szarvasmarhákkal, a má­sikuk pedig a sertésekkel foglal­kozott. Az üzemanyagárak eme­lése óta nagyon költségessé vált a közlekedésük, ráadásul nem- •- egyszer ugyanazon útvonalon haladták. Mindez már nem volt összeegyeztethető a takaréko­sabb gazdálkodásra, s a hatéko­nyabb munkára való törekvéssel. Számba vettük a szolgáltatási ter rület nagyságát, az állatállományt, beszéltünk a gazdákkal, s utána határoztunk. A leglényegesebb változás az, hogy július 1-től ugyanaz a szak­ember végzi (ő korábban is ar­rafelé dolgozott) mindkét állat;- faj mesterséges megtermékenyí- íését. Az útvonalak egyszerűbbé tétele után csaknem 40 kilomé­terrel kevesebbet kell megtennie naponta anélkül, hogy kihagyna egyetlen állattenyésztői körze­tet is. A jövőben is a Péli-tanyá- ban várja az, ivarzó állatokat, munkanapokon 9 óra 2Ó perctől. Ezen időpont nem korai, hiszen az állatok. reggeli ellátása jóval korábban kezdődik és fejeződik be. A tulajdonosnak lehetőleg előre kell megrendelnie — a díj. összeg egyidejű befizetésével — az inszeminálást. A szakember kedvező útviszonyok esetén per­sze felkeresi — 'kérelemre — a tanyákat is, s ott ellátja teendő­jét, feltéve, ha adottak a bizton­ságos munkavégzés és a higiénia feltételei: a kaloda, vagy az is­tállóban kialakított. -tehénállás- hely, valamint a segédkező sze­mélyek és a tiszta Víz. (Ser.tés- megtermékenyítésnél íiém eny- nyire szigorúak a követelmények.) * Nos, a napokban ellátogattunk a szóban forgó 'körzetbe,' ahol fel­kerestünk állattartókat, kik egy­behangzóan úgy vélekedtek, már semmi kifogásuk a változás ei­len, hiszen e szolgáltatói munka pontos, igényeiket kielégíti. Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 20-111.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom