Petőfi Népe, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-30 / 230. szám

UM. nevt«abw N. • PETŐFI NlPB I I Népfront feladatai a kistelepüléseken A Hazafias Beszélgetés Pozsgay Imre főtitkárral Hazánkban több száz olyan település van, amelyben a Hazafias Népfronton kívül nincs egyetlen más politikai szervezet sem. Ezek természetesen egytől-egyig apró tele­pülések, amelyek jövőjéről manapság sok fórumon hallani. E kistelepülések jövőjéről társadalmi vitát kezdeményezett a Hazafias Népfront Országos Tanácsa. Társadalmunk leg­átfogóbb politikai tömegmozgalma, a Hazafias Népfront vi­lágnézetre, pártállásra, társadalmi helyzetre való tekin­tet nélkül mindenkinek kínál arra fórumot, hogy kifejthes­se ötleteit, javaslatait, véleményét. A népfront nem társa­dalmi konfliktusok kihordója, hanem valóban a tudatos állampolgári kibontakozás terepe. Ez azonban csak akkor lehet így, ha a mindenkori kisközösségek valódi érdekeinek képviseletét, a problémák feltárását, a megoldások kigon­dolását a kisközségek bevonásával sikerül megoldania. Ho­gyan teszi ezt? Miként tudja segíteni a népfront a falvak népességmegtartó képességét? — ezekről beszélgettünk Pozsgay Imrével, a Hazafias Népfront főtitkárával. — Mi a településfejlesztés jö­vőjének legfontosabb kérdése? — Nos, az egyik legfontosabb mindenképpen az, hogy a helyi ügyekben a helyi vezető testüle­tek szava legyen a mértékadó. Ehhez azonban arra is szükség van, hogy a helyi közösséget érin­tő kisebb vagy nagyobb kérdé­sekben felhasználják a lakosság véleményét és javaslatait. Mind­amellett az elképzelések megva­lósításához szükség van anyagi­akra is. Magyarán tehát arról van szó, hogy a helyi döntések meg­valósításához helyben legyenek meg a hozzá szükséges anyagiak. Szükséges azonban egyúttal ki­térni arra is, hogy a helyi érde­kék érvényesítése nem történhet egy nagyobb terület, vagy az or­szág érdekének a rovására. így tehát a helyes településtervezés­ben ötvöződnie kell a helyi szán­déknak és a központi irányítás­nak. Ez egyúttal azt is feltétele­zi, hogy a legfontosabb teendő­ket a központi településpolitikai elképzelések szerint ösztönözzék. — Ezt elfogadva, mégis csak felmerül a kérdés, hogy mind sürgetőbbé válik a falvak né­pességmegtartó szerepének erő­sítése. Régóta világjelenség bogy a falvak lakossága arra tö­rekszik, hogy városlakó (legyen. Nálunk kiváltképpen a mező- gazdaság szocialista átszervezé­se után — a különféle társa­dalmi és gazdasági változások hatására — gyorsult fel ez a folyamat. Hihetetlenül gyors át- rétegeződésnek lehettünk tanúi, hiszen rövid idő alatt másfél mil­liónál is többen vándoroltak el falvainkból a városokba. Meg­állítható ez a folyamat? — Visszatekintve erre az idő­szakra, azt láthatjuk, hogy az el­vándorlásnak részint múltból ho­zott, részint pedig a jelenben ki­alakult okai voltak. Nem hagyha­tó figyelmed kívül az a tény, hogy valaha a falun élő ember számára a városba költözés szub­' jektív értelemben is vett kiemel­kedést jelentett. A folyamathoz azonban ennél erőteljesebben já­rult hozzá az extenzív fejleszté­sért élő ipar elszívó hatása, mi­közben a mezőgazdaság — éppen a munkaerő-veszteségek folytán — mind erőteljesebben kénysze­rült ráhangolódni az intenzív fej­lesztésre. Ez az átrétegeződés te­hát szükségszerű volt, de napja­inkra már hátrányos körülmé­nyeket is .teremtett. E hátrányos körülmények lemérhetők a váro­sokban tapasztalható túlzsúfolt^ ságon, amely kétségkívül az élet- feltételek bizonyos fokú romlá­sával jár együtt. Gondoljunk csak a lakásgondokra, vagy áz óriási erőfeszítések ellenére is tapasztalható iskolai gondokra. Sokat beszélünk mostanában az urbanizációról. .E fogalmat gyak­ran és sokan levesen értelmezik. Az urbanizáció ugyanis nem azo­nos a városok felduzzasztásával, kizárólagos fejlesztésével. Sokkal inkább jelenti az életfeltételek széles körű városivá tételét. Fa­lun, tanyán is lehet használni az urbanizáció fogalmát, s persze nemcsak használni, 'hanem egy­úttal komfortos életfeltételeket is teremteni. Ebből következik, hogy igenis megállítható a falvakból való eláramlás folyamata, és kü­lönféle körülmények megterem­tésével vonzóvá tehető a falu is. — Mi a teendő? — A tapasztalatok szerint a sorvadó településekről minde­nekelőtt a fiatalok költöztek el, s ezáltal igen kedvezőtlenül ala­kult ezekben a településekben a lakosság korösszetétele is. Ma már az is világos előttünk, hogy az intézményüket vesztett kis­közösségek ezzel közösségi jelle­güket, közösségi életüket veszí­tették el. Ezt nagyon gyakran szóvá is teszik az érintettek fa­lugyűléseken. A társadalmi vi­tában az is nagy hangsúlyt ka­pott, hogy a lakosság találjon megfelelő munkaalkalmat lakó­helyén, vagy ha ott nem is, lega-' lább elfogadható utazási távolsá­gon belül. A felmérések szerint az utóbbi években megnőtt az in­gázók száma és egyúttal az uta­zás távolsága is. Ezt tudva, arról sem szabad megfeledkezni, hogy a közlekedési tarifák emelkedése hátrányosan érinti a falusi lakos­ságot. Joggal várják el tehát a segítséget. Amikor a falvak né­pességmegtartó szerepének fon­tosságáról beszélünk, társadal­mi érdekről szólunk. E társadal­mi érdek kifejeződhet abban is, hogy a termelőerők elhelyezke­dése jobban igazodjon a kistele­pülések lakóinak igényeihez. Ma­napság, amikor mindinkább gya­korlattá kezd válni a decentra­lizálás, ennek meg is van a le­hetősége. Miért ne kaphatna pél­dául a mainál jobban helyet a falvakban a fogyasztási szolgál­tató- és feldolgozóipar? — Munkaalkalmak mellett a mainál jobb infrastruktúrára is szükség volna. Az egészséges ivóvíz, a használható telefonhá­lózat, avagy a jó alapellátás ugyancsak előfeltétele annak, hogy az emberek szívesen ma­radjanak falujukban. — Valóban így van. A Haza­fias Népfront igyekszik is a ma­ga ilöhetőségeivel élve ezekben a kérdésekben előbbre lépni. Talán jó példa erre, hogy évek óta együttműködünk a falvak és a kistelepülések alapellátásának ja­vítására a fogyasztási szövetke­zetekkel. Ennek az együttműkö­désnek is része van abban, hogy ma már több tucat mozgó ABC járja a falvakat, s gazdagabb lett az áruválaszték. Különféle ipari szolgáltató szakcsoportok létesí­tésével, a közétkeztetés lehetősé­géinek bővítésével, a falvakban is mérséklődtek a háztartási mun­ka terhei. Ugyanakkor a nép- frontbizottságok akciókat szer­veznek a takarékosság népszerű­sítésére, valamint a szövetkezeti lakótelepek környezeti kultúrá­jának fejlesztésére. Felvetődött az is, hogy mielőbb napirendre kell tűzni a falvak bolthálózatá­nak korszerűsítését. Emellett korántsincs minden lehetőség ki­aknázva együttműködési mun­kánkban. Ennek egyik lehetősé­ge a falusi turizmus feltételeinek feltérképezése, kialakítása. — Érdekes jelenség, hogy mi­közben sokan keresik a város­ba költözés lehetőségét, a vá­roslakók mind szívesebben üdül­nek, pihennek falun. A falusi turizmus hozzájárulhat-e a kis­települések népességmegtartó szerepének javításához? _ A nagy idegenforgalmat le­bonyolító országok tapasztalatai azt mutatják, hogy hozzájárulhat. A falusi turizmus folytán ugyan­is a helyi vállalkozók munkaal­kalomhoz, bevételhez jutnak. Ta­valy széleskörűen igyekeztünk tájékozódni arról, hogy van-e ehhez fogadási hajlam községe­inkben. A- tájékozódás biztató eredménnyel zárult. Sok faluban volna akár tíz—húsz család is, amelyik szívesen fogadna üdülő- vendégeket, hajlandó az arra al­kalmas szobáit, lakrésztót rend­szeresen bérbeadni. A január el­sejével életbelépett miniszterta­nácsi rendelet a magánszállások idegenforgalmi hasznosításáról serkentőleg hathat. Amennyiben az egyéni vállalkozókedvhez tár­sul a mezőgazdasági nagyüzemek támogatása is, jó irányba fejlőd­het hazánkban is a falusi turiz­mus, amelynek egyúttal az is ki­fejezetten társadalmi 'haszna le­hetne, hogy az érdeklődő városi vendégek közvetlenül megismer­nék a falusi életet, a mezőgazda­ságban dolgozók munkáját. — Szóba került az imént, hogy kedvezőtlenül alakult a kiste­lepülések lakosságának korösz- szetétele. Ez milyen feladatokét ró a népfrontra? — A Hazafias Népfront vala­mennyi nemzedékkel kapcsola­tot tart. Teszi ezt például oly mó­don, hogy az iskolákban állandó a kontaktus a szülőkkel, a szülői munkaközösségben nevelési kon­szenzust alakítanak ki a gyerekek érdekében a pedagógusok és a szülők 'között., Emellett a nép- frontbizottságok komoly részt vállalnak az öregek gondozásá­ban- is. Azon vagyunk, hogy en­nek a feladatnak egyre jobban megfeleljünk. Befejezésül tehát azt mondhatom, hogy a népfront- mozgalomnak megannyi területe kínál teendőket ‘beszélgetési tár­gyul, a kistelepülések népesség- megtartó képességének javításá­ra. A nyíltabb helyi községpoli­tika, a szervezett közművelődési tevékenység javítása mellett több számos olyan lépéssel, intézke­déssel is elő lehet segíteni ezt a képességet, amely még csak je­lentősebb anyagi eszközöket sem kívánna. A helyi lakosságnak a mainál aktívabb bevonása a la­kóhely gazdagításába, szépítésébe, szintén szolgálhatja ezt a célt. F. Gy. Egy igazi apa... Most mondja meg, mit csi­náljak, ha egyszer nem eszik? Nem eszik, nem és nem. Ket­tétöri neki az ember azt az izét, kinyomkodja, átpasszírozza, aztán leszűri, de így sem eszi. Próbáltam már, hogy dalolok közben, meg táncolok, de az sem segített. Hátha eszik, ha mesélek neki, mondom ma­gamban. Erre mit csinál? ösz- szehúzza magát, prüszköl, hiá­ba nyomom a kanalat a szájá­ba, nem megy. Még a füle is tele van mindennel, de lenyel­ni nem akarja, nem és nem. Istenem, hogy én mennyi játé­kot vettem neki!? Cipeltem haza sorozatban, a játékbolt az én vásárlásaim alapján tel­jesítette a tervét, de hiába. Em­lékszem, milyen nehéz volt például azt a holdjáró-auto­matát beszerezni. A fél várost összejártam, s egy egész tuca­tot vettem neki. Gondoltam, meglátja, a csodálkozástól még' a száját is tátva felejti, , én meg zsupsz, bele a kanállal! De nem. Nem kellett neki. összeszorította a fogait, és úgy sziszegte szemtelenül felém: „Ne töld magad, papa, ne töld! Ezt a légi tlükköt mái isme­lem!” Erre mondtam én, hogy kész, kifújt, semmit nem lehet csi­nálni. Minden reményt felad­tam. Aztán egyszer mégiscsak sikerült... Épp jövök haza a munká­ból, tudja, akkor munkaveze­tőként dolgoztam az építkezé­sen. Szép ’ komótosan átöltöz­ködöm' Hát a zsebeimből kü­lönböző csavarok, alátétek po­tyognak ki. Meglátja ezt a kis srác, a tekintete felragyog, egyik kezével nyúl egy anyás­csavar után, a másikkal, nem , tetszik elhinni, a kompótot szorongatja. Megdermesztett a látvány. Nézem, s nem hiszek a szememnek. Az én csemetém a kompótot falatozza, össze­szedtem magam, s mári/s ro­hantam az építkezésre. Szeren­csémre nem volt messze. Tele­raktam a zsebeimet mindenfé­le aprósággal, ami a kezembe akadt: villanykapcsolóval, biz­tosítékkal, kapcsolótáblával, vezetékkel, aztán sipirc haza. Otthon meg izgulok, toporgok a gyerek körül, lesem a ha­tást. Mit mondjak? Meghök­kentem. Az eredmény leírha­tatlan volt. Az én fiam addig rakosgatta ide-oda ezeket a holmikat, míg közben megevett egy egész almát. Hát elekor kezdődött. A munkahelyemről hazahordtam minden apróságot, a gyerek ezek hatására enni kezdett. Megette már a kompótot, a savanyúságot, az édességet is. És ekkor elhatároztam: a fe­nébe ezekkel az apró holmik­kal, olyat kell hazahozni, ami­től a gyerek már egy három­fogásos ebédet is bekebelez. Így aztán hoztam haza cementet, mozaiklapot, csempét, min­dent. Meg is jött a kis lurkó étvágya, rendszeresen telerak­ta a pocakját, és nőtt, mint a gomba. Én meg nem tudtam, hova legyek az örömtől. Ak­kor hoztam haza azt az izét is, azt a fürdőkádat... Emlék­szem, három napig egymás után még repetát is kért a kis srác. Meg kell, hogy értsen, drága nyomozó elvtárs, hiszen ma­gának is vannak gyerekei! Maga is apa, és egy igazi, a családját szerető, gondos édes­apa mindent megtesz a cse­metéjéért, nem igaz? Alekszandr Kucev (Fordította: Kiss György Mihály) Zene, zene, zene Szeptember végén a vizuális (kultúra ünnep­napjai zajlottak, október pedig múzeumi hónap lesz. A zenéről sem feledkezik meg a világ: ok­tóber elsejét az UNESCO mellett működő Zenei Tanács zenei világnappá nyilvánította. Figyel­münk, tehát a muzsikára irányul — kinek min­dennap, kinek csak október elsején. A héten a zen© bűvöletében éltem. Nemcsak azért, mert így (is) (készültem e cikk írására. A Hungaroton Hanglemez Hetek értékes kiadvá­nyai igazi csemegéket ígértek. Számomra a leg­nagyobb élményt a finnugor és török népek ze­néjét bemutató három nagylemez nyújtotta. Vi- kár László áldozatos gyűjtőmunkájának köszön­hető, hogy ilyen egységes lemez készülhetett el, helyszíni felvételek alapján. Bartók és Kodály régi tervei valóra váltak, amikor 1968 nyarán Vlkár gyűjtőútra indult. S egy újabb álom tel­jesedett be ezzel a csodálatos, gazdag albummal. S most találkoztam először azzal a szándékkal, hogy a zenebarátokat segítik kétnyelvű ismerte­tővel, kottapéldák és fotók mellékelésével. Ilyen brossúrát kellene adni minden lemezhez. A Hun- garoton-albumok között van még egy-két olyan kiadvány, amelyről csak felsőfokon beszélhetünk: Beethoven, Mozart, Ravel, Rossini darabjai. Fe­kete korongon őrizhetjük a magyar operaszínpad csillagainak felvételeit is. Apropó: Opera. Azt hiszem, nem is ünnepel­hetnénk méltóbban a zene .világnapját, mint az­zal, hogy az újjáépített Operaházba ellátogatunk. Nemcsak azzal a szándékkal, hogy megcsodál­juk a felújított „zenepalotát”. Épp a Bánk bánt mutatják be elsőként az évad elején, azt az ope­rát, amellyel száz esztendővel1 ezelőtt adták át a nemzet dalszínházát. Zenéről, a zenepedagógiáról beszéltek a héten a Stúdió ’84-ben is az ismert szakemberek. A Zeneakadémián a világnap alkalmából rangos művészek helyett gyerekek koncerteznek: a kü­lönleges tehetségek. Am a képzésük körül nincs minden rendben. Válságban van az általános is­kolai ének-zene oktatás? Egyáltalán: népszerű-e 1084-ben a Kodály-mód^zer? Ezekről a kérdé-. sekről nem túl derűlátóan nyilatkoztak a meg­kérdezettek. Bizony, Kodály Tanár Ür magasra állította a mércét... Ünnepeljünk a zenei világnapon, október el­sején. Kecskeméten,' a Nagytemplomban Pécsi Sebestyén orgonaestjén Bach, Verdi, Dvorák, Liszt alkotásai csendülnek fel hétfőn este hét órakor. Közreműködik: Belohorszky Sára ének­művész, és a Budapesti Fúvósegyüttes. Vagy ta­lálkozzunk a Kodály-iskolában ugyancsak hét­főn, délután négykor á finn Tapiola ifjúsági ének­kar fellépésén! Borzák Tibor • Az utolsó három kötelet ellenőrzik. KÖZÉP-EURÓPÁBAN ELŐSZÖR Befejezés előtt a solti adó karbantartása Ha az időjárás kegyes lesz, hamarosan be« fejeződik a solti Kossuth-adó antennator­nyának ellenőrzése, és újra megkezdik a műsor sugárzását. Most a legnehezebb mun­kák folynak. Közép-Európában először ití végeznek karbantartást ekkora torony tartőr kötelein. Egyszerre három kocsi járja két- két dolgozóval a köteleket, szédítő magas»] Ságban. Ellenőrzik, nincs-e valami hibájuk; a kötéseket több soron lefestik, a köteleket pe-> dig újra zsírozzák. A Budapesti KGV dolr gozóin kívül a posta is segít embereivel,' hogy minél hamarabb befejezzék a karban-, tartást. Persze, ilyenkor az adóépületben is dolgoznak, hogy a torony elkészülte után minden rendben legyen a műsor sugárzár sához. • Akrobaták­nak is becsü­letükre válna ez a munka. • Közben az adó hűtő­rendszerét is felülvizsgál­ják. (Pásztor Zoltán felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom