Petőfi Népe, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-23 / 224. szám
MŰVELŐDÉS • mob ALOM • MŰVÉSZET V Amerigo Tot köszöntése A Fehérvárcsurgón 1909-ben született Tóth Imre szeptember 27-én desz hetvenötéves. Olyan magyar szobrász, aki Amerigo Tótként már életében az egész világé. Ez a nemzetköziség nem oldotta fel magyarságát, sót így lett Igazán a miénk. Főiskolai .tanulmányait Budapesten, az Iparművészeti Iskolában kezdi 1927-ben, a dessaui Bau- ihaustoan folytatja, a 30-as évek elején jár Párizsban, ahol Maillol szobrai hatnak rá igazán. Drezdából gyalogol Rómába 1933 júniusában a „kis szobrász”, alhogy akkor Szenb Antal nevezte Tóth Imrét. Részt vesz az ellenállási mozgalomban a fasizmus ellen. Ez a tette határozza meg életét. Minden művében egyforma energiával valósítja meg a látvány realitását és a gondolat belső elvonatkoztatásait hiánytalan szakmai felkészültsége és szabad képzelete alapján. Eszménye az antikvitás, a reneszánsz és az új — általa teremtett új szöbrászi formák ösz- szetartozó, egységes hálózata. Egyaránt jelentős mű a Judit, az Utolsó vacsora, a 'Falusi üdvözlégy, a fehérvárcsurgói Madonna. Világszerte ismerik és elismerik, többször állított ki a velencei ibiennálén, szobrait bemutatták kontinensek fővárosaiban. Nagyméretű murális munkája a római Termini -pályaudvar fríze, amely cikázó mértani vonalakkal a vasút feszültségét ábrázolja. Híres Tiltakozás-isorozata a háború és az erőszak ellen emel szót: szobrászattal. Életműve több száz szobor, dombormű, grafika — első katalogizálását Major Máté végezte 1971- 'ben megjelent Amerigo Tot-albumában. Szobrai, domborművei Bariban, Rómában, Jugoszláviában és Budapesten láthatók — 1964—65-ben elkészíti a Raffaello luxus óceánjáró plasztikai berendezéseit. Mindig igényelte az új és újszerű feladatokat. Ho• Merengő. • A csurgói madonna. rizontja az egész világ — nemcsak járt Japánban, Indiában, az USA-ban, hanem felmérte és művészetének alapforrását bővítette minden kor és minden égtáj plasztikáinak eredményeivel. Nemrégen avatták fel a világ egyik legnagyobb méretű bronz domborműveként a Mag apotheózi- sát a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, mely az élet diadalát hangoztatja, mintegy formába önti Ady sorát „az élet szent okokból élni akar” gondolatát, és az „életem millió gyökerű” eszméjét. Amerigo Tot budai műteramházában művei mellett Baresay Jenő, Szalay Lajos, Varga Imre alkotásai, grafikái, művei szerepelnek. Ez is példája tehetségének és kollegalitásának. ö, Amerigo Tot így —, ezzel a minőséggel és 'magatartással vált, válhatott képzőművészetünk világhíren alapuló mértékévé. Nemcsak nagy szobrász, hanem önzetlen ember is, aki nem csupán önmagáért, hanem hazájáért, az emberiségért alkot. Három hónapja, hogy Kecskemét is magáénak mondhatja Amerigo Tot egyik alkotását. Bartók Bélának dedikált, Mikrokozmosz a makrokozmosz- ban című nonfiguratív térplaszbikáját június 20-án avatták fel a város főterén. Rátkai Ferenc művelődési miniszterhelyettes mondott megnyitóbeszédet, amelyből néhány mondatot most felidézünk, ezzel köszöntve születésnapján a világhírű szobrászművészt: „Figuratív és nonfiguratív szobrainak egymást váltó rendjében a magyar kulturális hagyomány és az európai szobrászat legprogresszívebb törekvései kovácsolod nak egységbe. Mélységesen humanista, a művészeit társadalmi törekvéseit valló, a világ dolgaira érzékenyen reagáló szobrász Amerigo Tot, aki közéleti emberként is 'törvényinek tartja a világnézeti és etikai következetességet; azt, hogy az igazság oldalán a helye... Kecskemét új szobra az ország, Európa és a világ békeakianatának emlékműve is ...” MŰHELYMUNKA „A váltás IRÉN: . j. mindig jo A Bács-Kiskun megyében élő képzőművészek közül1 Klössy Irén egyike azoknak a keveseknek, akik időről-időre országos tárlaton is szerepelnék. Most például a Fészek Klub Supka Magdolnának, Mainna néninek szeretettel című kiállításán látható munkája. — Még szinte érezni a festék- illatot itt, a bajai műteremben. Mikor készült el? — Alig pár hónapja: minden a két kezünk munkája. Amit lát, a férjemmel ketten csináltuk. Ugye nem mondaná, hogy fél éve ez még egy soha-fónyt-nem-látott padlás volt? így végre módom lesz belefogni olyan munkába, amit eddig a konyhaasztalnál nem csinálhattam: készíthetek rézkarcot. — Az idén ösztöndíjasa a SZOT-nak, és a Bács-Kiskun megyei Tanácsnak. Mit vállalt cserébe? — A SZOT-ösztöndíj elnyerése volt az igazi meglepetés: száznál több jelentkező közül esett rám a választás, ráadásul' úgy, hogy csak néhány soros pályázati kérelmet írtam, míg pályatársaim legtöbbje egy sereg alkotást is mustrára küldött. Végül is mindkét ösztöndíjjal fametszeteket készítek, és megpróbálok bepillantani két bajai üzem, a Bácshús és a Kismotor- és EGRY EMLÉKÉRE VI. (fametszet) 170x135 mm Gépgyár agy-egy brigádjának életébe, továbbá — természetesen — kiállítást is rendezek számukra. — Az ország képzőművészeti életében a főváros „a világ közepe”. Bajáról hogyan tudja tartani a lépést? -— A személyes kapcsolatok függetlenek a földrajzi helytől, és például' a SZOT-ösztöndíjasok már találkozót is szerveztek. Így és akkor kerültem kapcsolatba egy fővárosi orvossal, dr. Táncos Lászlóval, aki — nem mellesleg — festőművész, és gyógyítóterápiás kezelésre is „használja1” az alkotást. Pácienseinek — vas tüdővel lélegző, állandó infúzión lévő betegeknek — a képeiből ezért rendezünk kiállításit Baján október közepén. — Aki az ön munkáit régebb óta ismeri, meglepődik, hogy a tollrajz helyett fametszetekkel találkozik mostanában. Miért váltott? — Egy régi kiállításon Kajári Gyulai (Muníkácsy-díjas festőművész) lepett meg azzal a kijelentésével: „'magának menne a fametszés”. Rá néhány napra beállított a postás, hozott egy csomagot, benne falapot, metszőkést; Kajári küldte. Egy év múlva eljött megnézni, mit csináltam, és máig büszke vagyok arra, amit mondott: „magának egy év alatt jobban megy, mint nekem”. A fa élettel teli anyag, nem mindegy hosszában, keresztben dolgozom- e rajta-, és talán ezért jobban, szeretem, mint a linót, ami végső soron műanyag. Szeretnék eljutni a fametszés lehetőségéinek kiaknázásáig, újabban például- rájöttem, hogyan lehet tónust előállítani ezzel' az alapvetően- vonalas stílussal'. — Tehát nem szűkölködik tervekben. — Persze, hogy nem! Vissza szeretnék térni még a tollhoz, és, ami azt illeti, a színek is vonzanak, meg az olajfesték: az illata olyan nékem, mint a parfüm. A váltás mindig jó, mert az ember egy idő után esetleg beleszürkül abba, amit csinál. — A számok mondják a legkevesebbet egy alkotóról, de azért mégiscsak jelent valamit: 74 csoportos és 14 jelentős egyéni kiállítása volt. Ügy tűnik, ez az éve különösen jó. — Amióta — két éve — felvettek a Képző- és Iparművészek Szövetségébe, nyitottabbá vált a világ: addig a lehetőségek tizedéről sem volt tudomásom. Amit lehet, igyekszem kihasználni, és küldök képet — ez aztán önmagában is alkotásra gerjeszt, mert sehova nem adom ugyanazt még egyszer. Most készülök a hódmezővásárhelyi Őszi Tárlatra', Ri- jekába a Nemzetközi Grafikai Kiállításra', a megyei téli tárlatra, s három grafikát küldök az Ideiglenes Nemzeti Kormány megszületésének 40. évfordulójára rendezendő debreceni kiállításra is. Ha hozzáveszem, hogy súlyos műtét után épültem föl, mindenképpen sikeres évnek mondhatom 1984-ef. — Sok képe gyökerezik útiélményeiben. Merre készül ezután? — Arra gyűjtök, hogy Firenzét és Rómát ne átutazóként, hanem kényelmes szemlélődőként láthassam... Ballal József Egy kiskutya hétköznapjai Picur egy kiskutya. Itt látta meg a napvilágot a tavat kömye. ző tanyák egyikén. Származása meghatározhatatlan. Szőre rövid, tömör. Fehér szálak keverednek a világos barnába hajló vörössel. Magassága nem több negyven, a hossza hatvan centinél. A fülei és a farka mintha egy gondolattal hosszabbak lennének a kelleténél. Orra erős, hirtelen magasodó homlokából hegyesedik. Szeme sötétsárga, értelmes, csillogó. Lába karcsú, arányos, izmos. Picur bonyolult kutyaszerelmek, vagy kalandos természetű kutyák vadhajtása lehet. Keveredik benne a magyar vizsla, a tacskó és még ki tudja, milyen kutyafajták vére, így itehát nem számíthat a fajtiszta ebeknek kijáró előjogokra. Picurt ez a körülmény láthatólag nem idegesíti, nagyon vidám kiskutya. Bejáratos volt minden üdülőbe, tréfásán a napozók hátára ugrált, és pajkosan cibálta a tiltakozók haját. Reggeltől estig hangos volt az utca a gyerekek Picur utáni kiáltozásától és a kiskutya gondtalan csaholásától, Az életben azonban derűre jön a ború, a kellemes élményeket a kellemetlenek váltják fel. A még kellemetlenebbeket úgy lehet elkerülni. ha ezekből az élményekből a szükséges tanulságokat levonja, és megjegyzi még egy kiskutya is. Picur ezt nem mulasztotta el, ami a nap nap után egyre komolyabbá váló tekintetéből is tükröződött. Ügy kezdődött, hogy Picur gazdája, egy kedves bácsi, megsokallta Picur másokhoz való ragaszkodását, csatangolását és láncra kötötte. Nem volt olyan rémes a dolog, mert korlátozott mértékben bár. de azért reggel és este szabadon szaladgálhatott. Ennek ellenére a lánchoz kötve szinte egész nap csaholt, egyre dühösebben. S közben volt ideje töprengeni. Rájött, hogy egy kiskutya a kenyéradó gazdáján kívül ne ragaszkodjon, és ne örüljön másoknak, mert ebben az esetben egy lánchossznyira szabják a szabadságát. Megértette, ha csak egy gazdát szolgál, akkor csak egy gazdának kell hálálkodnia, amiért szolgálhatja. Nem utolsó szempont az sem egy kiskutyánál, ha nem kételkednék hűségében, és mindezt figyelembe veszik szolgálatainak jutalmazásánál. Rájött arra is, hogy egy gazdának a szolgálata mégkíméli a szívét a szövevényes érzelmi kapcsolatoktól. és ezáltal hosszú kutyaéletre számíthat. Picur levonta ezeket a következtetéseket, tapasztalatlansága azonban más téren is megnyilatkozott. Történt az egyik napsugaras reggel, hogy Picur szabadon ka- pargált a nyárfák tövében, rejtett alagutakban meghúzódó vakond után, amikor ösztöne azt súgta: a közelben másik kutyanembelinek is kell lennie. Fejét harciasán a magasba nyújtotta, fülét hegyezte, izmai megfeszültek. 'Vakkantott egyet, amely olyan élesen csattant a reggeli csöndben, mint egy puskalövés. Kihívó volt. Félelmet nem ismerő kiskutyáról árulkodott. A vak- kantóst néma csönd követte. Picur nyújtogatta a nyakát, de a kissé magasra nőtt1 gaztól nem látott semmit. Vakkantott hát még egyet, ha lehet még bátrabban, de ezt is csend követte. Picur harcias pózt vett fel,, és ku- tyaszopránján ugatva kirohant a nyárfákkal szegélyezett útra. Messziről, ahol a fasor összeérni látszik, egy hatalmas németjuhász alakja bontakozott ki. Nyakörvébe egy tízéves kisfiú kapaszkodott, akit a nagykutya könnyedén húzott maga után. Picur feszült figyelme döbbent csodálkozásba ment át. Ilyen nagykutyáról még csak nem is hallott. Nem tudta, mit tegyen. Egyhelyben toporzékolt, kétség- beesetten forgatta a fejét, hol jobbra, hol balra. Aztán mérgesen ugatni kezdett a félelmetesen közeledő nagykutyára. A hatás iszonyú volt. A nagykutya köny- nyedén kiszakította magát a kisfiú kezéből és mint a végzet, száguldott Picur felé. A közelben levők szeméből kiröppent az álom. A németjuhász szándéka nem volt kétséges. Volt, aki részvéttel nézte a kiskutya szorult helyzetét, mások azzal a nyugalommal szemlélték, hogy csupán egy ismeretlen kiskutya nyakát harapják ketté meggondolatlan ugatása miatt. A németjuhász lihegése betöltötte a fasort. Nem ugatott, nem is vette kutyaszámba Picurt. Hatalmas fogai közül kilógott öles nyelve, szinte az utat söpörte vele. A szájából kicsurgó nyál hosz- szú csíkban csillogott a szürke kövezeten. Picur nyüszített, riadt farkcsóválással próbált bocsánatot kérni az ugatásért, de semmi hatása nem volt. Az utolsó pillanatban Picurban győzött a kiskutyák ősi ösztöne. A hatalmas rokon elől villámgyors mozdulattal kitért és egy közeli vasrács mögé menekült. Ott jött rá, nem minden nagykutyának van humorérzéke, hogy az ilyen kiskutyák ugatását csak csendesen megmosolyogják. Aztán a kisfiú megdorgálta a nagykutyát. A szemlélődök pedig, 'némelyike 'sainálva hogy eseménytelenül telt el a reggel, unottan szétszéledtek. Miután üres lett a környék, Picur is hazakocogott és a teljes biztonságot jelentő nyakörvbe dugta a fejét. Picur jóval óvatosabb lett, de azért minden óvatossága ellenére, mégis majdnem megjárta. Ugyanúgy mint eddig, ennek is a tapasztalatlansága volt az oka. Meg talán az is, hogy időnként még a legkisebb kutyába is belebújik az ebek ördöge és nagykutyának érzi magát a még nálánál is kisebb kutyával szemben. Ez történt Picurral is. Alkonyaikor labdázott a gyerekeikkel, ami kor egyszer csak egy olyan pici kutyus gurult a közelébe, hogy nem volt nagyobb a labdánál'. Picumaik nem tetszett, hogy veszélybe került az egyeduralma, amire a gyerekeik örömujjongásából következtethetett. Dühödt ugatással' zavarni kezdte a lélekvesztve menekülő pici kutyust. Láthatólag élvezte fölényét. Nem vette figyelembe a gyerekek tiltó kiáltását sem. Picur nem tágított a hátra tékám tgető üldözött nyomából. Acsarkodóit, morgott, csaholt, mindent elkövetett, hogy ártatlan áldozatát halálra rémítse. De ez esetben is csoda történt. A homályból méltóságteljes nyugalommal', váratlanul' egy ír szetter állt meg az út közepén. A pici kutyus e mögé szaladt, és szapora lihegéssel' -nézett üldözőjére. Picur pillanatok alatt felmérte a helyzetet. A két hátsó lábán szánkózott, olyan hirtelen fékezett. A szetter unottan ásított, jókora fogsora kivillant. Picur egy pillanatig hitetlenül bámulta. Aztán megértette, hogy még egy ici-pici kutyának is védelmére kelhet egy nagykutya. És gyorsan elvegyült a gyerekek között az egyre sűrűsödő sötétben, azzal' a végkövetkeztetéssel, hogy ha egy kiskutya nyugodtan alkar élni, legjobb ha egy nagykutya védelme alá helyezi magát. Árvay Árpád HEGEDŰS GÉZA: Jó lenne — de lehetőleg sokára Jó lenne, ha majd így sikerülne: békésen egy karosszékben ülve, pipából lágy füstöt eregetni, hosszú múltat úgy rendszerbe szedni, hogy ami volt, moziként peregjen kalandokkal játszó képzeletben, s úgy gondoljam: nem is volt hiába rendet látni rendetlen világba, hittel hinni: lesz is, ami volt már, ^ velem maradt óda, tréfa, zsoltár, váltja egymást boldogság a gyásszal, új lét indul új varázsú násszal, gondolni szép, formált mondatokra, visszalátni felismert okokra. S míg odakint szürkül már az este úgy gondolni édes női testre, hogy a vágyat ne lankassza akkor évekkel mért számszerinti agg-kor, s észrevétlen lengve lenge lázba derűs szívvel készülni a nászra, nem- is tudva, hogy pipám kialszik s körülöttem már a semmi rajzik súlytalanul szállni át az űrbe... Jó lenne, ha majd így sikerülne.
