Petőfi Népe, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-19 / 220. szám

1984. szeptember 19. • PETŐFI NEPE ■ ,1 SZEMÉLYZETI, OKTATÁSI MUNKA A MEGYE TANÁCSAINÁL Képzettség és képesség A szakmailag, politikailag jól képzett emberek minden munkahe­lyen megbecsülésre, nagyobb anyagi és erkölcsi elismerésre számít, hatnak. Ehhez azonban — amint hosszú idők tapasztalatai bizonyít­ják — nem elegendő egyszer megszerezni a mesterlevelet, a diplo­mát, letenni a szakvizsgát, mert az élet minden területén észlelhető korszerűsödés szükségessé teszi az ismeretek állandó gyarapítását. Az erre irányuló törekvéseket a munkahelyeken támogatják, anya­gilag is segítik, különböző tanfolyamokkal, továbbképzési kurzu­sokkal, s nemegyszer ezek sikeres befejezésétől teszik függővé a* adott munkakör betöltését is. A szakmai és politikai felkészültsé­gen túl, jó néhány munkakörben, beosztásban igery' nagy jelentősége van a hivatásszetftetnek, az emberismeretnek. Nyitás előtt az Operaház- Különösen így van ez a taná­csoknál, ahol évenként — csu­pán Bács-Kiskun megyében — több mint egymillió emberrel, választópolgárral találkoznak. Ek­kora az „ügyfélforgalom”. Rendszeresen értékelik A megyei tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén a me­gye tanácsainak káderhelyzetéről és személyzeti munkájáról /tár­gyalt. Tévedés lenne azt hinni, hogy csupán alkalomszerűen ke­rült a tárná a testület elé, mert úgyszólván évenként — a mos­tani választási ciklusban különö­sen nagy körültekintéssel vizs­gálják ezt a tevékenységet, s be­számoltatják a személyzeti és oktatási osztályt. Így történt ez 1980-ban, 1981-ben, az elmúlt éviben két alkalommal is, és most legutóbb, 1984. szeptember köze­pén. Ha csupán ezt a rendszeres ér­tékelést vesszük figyelembe, ak­kor is megállapíthatjuk, hogy a megyei tanács vezetői, a végre­hajtó bizottság nagy fontosságot tulajdonit ennek a munkának, amelynek elsődleges célja a sze­mélyi feltételek javítása — kü­lönösen a helyi tanácsoknál —, a tervszerű utánpótlás és az, hogy a szakmai képzettségen túl egyre nagyobb figyelmet kell fordítani az előadók magatartá­sára, emberi értékeire is. Hang­súlyozzuk, ez nem újszerű fel­adat, hanem a folyamatos mun­ka lényeges szempontja. Ered­ményei abban is mutatkoznak, hogy javuló színvonal jellemzi a helyi tanácsok testületéi elé ke­rülő előterjesztéseket. A folyamatos munka gyakorla­tilag azt jelenti, hogy a helyi ta­nácsok végrehajtó bizottságai nagyobb figyelmet fordítanak a személyzeti munka irányítására, ellenőrzésére, tervszerűen fog­lalkoznak az apparátus káder­helyzetével, felelősséget éreznek a személyzeti munka színvona-’ iáért, sőt a végrehajtó bizottsá­gok tagjai is egyre jobban be­kapcsolódnak a személyi kérdé­sek döntés-előkészítésébe. Nők és fiatalok fránya A megye tanácsainál 1645 em­ber dolgozik, a létszámnak vala­mivel több mint hatvan százalé­ka nő. Ez az arány megfelel az országos átlagnak. Érdekes, hogy a községi tanácsoknál legnagyobb az arányuk, viszont — és ez a természetes — azonos munkakör és felkészültség esetén a nők bé­rezése eléri a férfiakét. Nemcsak a tanácsokra jellemző, de orszá­gos jelenség, hogy a létszámuk­kal nincs arányban a nők veze­tésben való részvétele: mindösz- sze 25 százalékos. Több esetben tapasztalható, hogy még az arra alkalmas nők is idegenkednek a vezető funkciótól, a nagyobb fe­lelősségtől. A tanácsi dolgozóknak 17,5 százaléka harminc éven aluli fia­tal (1980-ban ez még 22,7 száza­lék volt, az országos átlag pedig jelenleg 20 százalék körüli). A csökkenés egyben stabilitást ^is jelent, mivel az évekkel ezelőtt a tanácshoz került, s akkor már harmincon aluli fiatal többsége ma is az apparátus dolgozója. Ez egyben azt is jelenti, hogy meg­találták számításukat a taná­csoknál, megszerették s alaposan megismerték az államigazgatási munkát. Mostanra kialakult a megyében egy 30—35 év körüli stabil "és munkabíró fiatal taná­csi gárda. A fiataloknak körül­belül öt százaléka magasabb be­osztású dolgozó. Ez így természe­tes, hiszen a vezetővé válást egy hosszabb felkészülési, ita paszta- latszerző és alkalmasságot bizo­nyító időszaknak kell megelőz­nie. Említettük, hogy a tanácsoknál rendszeresen foglalkoznak a ká­derutánpótlással, a szakmai kép­zettséggel. Ennek nyomán termé­szetesen javult a szakmai fel- készültség, folyamatosan emelke­dett a felsőfokú állami iskolai végzettségűek száma. 1980-ban például a megye tanácsainál dol­gozók 32,6 százalékának volt felsőfokú végzettsége. Ez az arány napjainkban már 37,4 szá­zalék. Az utóbbi időben megnőtt az igény — tegyük hozzá, nem­csak a tanácsoknál — a jól kép­zett pénzügyi,'közgazdász és mű­szaki szakemberek iránt. Tekin­tettel azonban arra, hogy a me­gyében ilyen irányú képzés nincs, az igények kielégítése igen nehéz. Megnyugtató ugyanakkor, hogy valamennyi vb-titkárnak megfe­lelő képesítése van, s ez jobb az országos átlagnál. A szakigazga­tási vezetőknél ez az arány 93,5 százalékos, míg az ügyintézőknél 88,3 százalékot jelent, összegzés­képpen hozzátehetjük, hogy a mérhető és bizonyítható végzett­ségen felül a tanácsoknál folya­matos az önképzés. A községi és városi vezetők részt vesznék kü­lönböző egyéves speciális -politi­kai tanfolyamokon. Kiemelt feladat A megyei tanács végrehajtó bi­zottsága legutóbbi ülésén tárgyalt beszámoló — amelyet a személy­zeti és oktatási osztály vezetője terjesztett -elő — megállapítja a továbbiakban, hogy a képzés és továbbképzés szervezésében, össz­hangjának megteremtésében te­kintettel kell .lenni a tanácsi szer­vek tevékenységével kapcsolatos követelmények és igények foko­zódására. Ezért ezt a munkát a korszerűség és a differenciáltság szem előtt tartásával, a megnö­vekedett feladatokhoz igazítot­ták. A tanácsi dolgozók képesíté­séről szóló jogszabályok előírják például az általános államigazga­tási ismeretekből az úgynevezett egységes községi szakvizsga >le- tételét. Ennek a követelménynek Bács -Kiskunba n valamennyien határidőre eleget tettek. Kiemelt feladat a tanácsi vezetők és ügy­intézők részére a munkakörük be­töltéséhez szükséges szakmái és vezetői ismeretek elsajátítása. Ennek érdekében ciklusonként, illetve szükség szerint tovább­képző tanfolyamokat tartanak, amelyeken általában és évenként 400—500 ügyintéző vesz részt. összességében elmondhatjuk, hogy fejlődött a megye tanácsai­nak .káderhelyzete, javult a sze­mélyzeti munka. Ennek legjobb bizonyítéka és próbája volt az 1984. január elsejével életbe lé­pett közigazgatási átszervezés előkészítése és zökkenőmentes le­bonyolítása, amivel méltán érde­melték ki a tanácsi dolgozók a megyei pártbizottság elismerését is. Gál Sándor Szombaton főpróba Teljes szépségében kibontako­zott a Magyar Állami Operaház megfiatalított százéves épülete: a homlokzati állványok eltávolítá­sát követően most már lebontot­ták az építők felvonulási terüle­tének utolsó kerítésszakaszát is a Középületépítő Vállalat dolgo­zói. A kocsifeljáróknál még dol­goznak, az utolsó simításokat vég­zik a díszes mennyezet restaurá­torai és aranyozói. Az épületen belül fő tevékenységgé lépett elő a nagytakarítás. Az újra életrekelő dalszínház művészei már a szombati főpró­bára készülnek. Az építők néhány helyiségben még apróbb munká­kat végeznek, amelyeket a hiva­talos átadáskor pótlólag kértek a műszaki átvevők, de egy-két na­pon belül ezeket is befejezik. Ez­zel véget ér az 1981 augusztusá­ban, a színpadtechnikai berende­zések lebontásával megkezdődött operaházi rekonstrukció, amely­nek hároméves munkájában több mint 120 vállalat, alvállalkozó, szállító cég és egyéb vállalkozó működött közre. Az építőket szep­tember 25-én díszelőadással kö­szöntik a dalszínház művészei, s az épület fennállásának századik évfordulóján, szeptember 27-én hivatalosan is megnyitja kapuit az Operaház. Megemlékeznek a pompás neo- reneszánsz épület egykori alkotó­járól, a 170 évvel ezelőtt szüle­tett Ybl Miklósról is. Az Opera­ház rekonstrukcióját ugyanis ki­egészítik az Ifjúsági Park és a Várbazár melletti Ybl Miklós- szobornak és közvetlen környe­zetének a jeles építészről elne­vezett térnek! a felújításával is. • Az Operaház a tatarozás idején. NAPKÖZBEN Virtus...?! Üdvözöljük a megyei kezdeményezési, erre vártunk már mióta! Nevezetesen: a megye álla­mi gazdaságai, vállalatai (a Helvéciái, Izsáki, Kiskunhalasi, Kiskőrösi, Kecskemét—Szikrai, Kunbajai, Városföldi Állami Gazdaság, a Hosz- szúhegyi Mezőgazdasági Kombinát, a Kecske­méti és Kiskunhalasi Baromfifeldolgozó, a Ka­locsai Sütőipari Vállalat, a Kecskeméti Konzerv­gyár, a KAGE, a Közép-magyarországi Pince- <gazdaság) megállapodjanak a Kelenföldi KÖZ­ÉRT Vállalattal a budapesti Bartók Béla u. 23. szám alatti üzlet üzemeltetésében és áruellátá­sában. Ez egy nagyszerű dolog, hiszen így együtt, a sok jó élelmiszert, italfélét, süteményeket gyártó Bács megyeiek a világvárosban nap mint nap bemutathatják, kínálhatják termékeiket, örömet szerezhetnek a budai vásárlóknak. Az önzetlenség szép példája ez. Mert ugye miért jutna más az eszembe, amikor mindennap látom a kecskeméti anyák,, lányok, nagymamák és férjek sokaságát, amint a városközpontból a peremrészekre — a Hunyadi-, a Műkért-, a Pe- tőfivárosba, a Szelei- és Rendőrfaluba stb. — megrakott szatyrokkal buszoznak haza. mintha egy-egy kis bolt nem volna a környékü­kön, csak hát szerény, kicsi az árukészlet annyi embernek ...És húsáruház minek Kecskeméten, még ha évek óta óhajtjuk is? Fő, hogy a fővá­rosban lesz gazdag, nagy választékot kínáló áru­bemutató a megyei termékekből. És, hogy ehhez még néhány milliót is adták — csupán reklám - és propagandacélokra másfél millió forintot — a nagyvonalú megyei gazdaságok, vállalatok? Miit számít az a pénz a mostani gazdasági kö­rülmények. között, pláne, ha a fővárosról van szó! Csípje meg a kánya, aki sajnálja! Meg azt is, aki arról ír, hogy milyen gyengécske az ellá­tás, szűk a választék még baromfifélékből, apró­lékokból is, és nincs hűtőszekrény, illetve -pult felvágottak, tejtermékek tárolására a megye száz- nyi településén és a városok peremrészein. Azt meg egyenesen pellengérre kellene állítani, aki szóvá teszi, hogy még sosem látta a megyei bol­tokban például a hosszúhegyiek, az izsákiak új, kiváló füstölt- és töltelékáruit stb., vagy a me­gyei sütőipari vállalatok olcsó, jó termékeit ke­resi. Semmi sem számit, csak a vivtus.* megmutat- juk a fővárosiaknak, nekünk Bács-Kiskun me­gyeieknek mindenünk van, ha az itteni lakosság, nem is tud róla.. 1 ■---- -----•/—•*— „---­Ak i meg akarja ismerni és vásárolni kivan a finomságokból,' kézenfekvő a megoldás: utazzon Budára a Bartók Béla utcába. S a visszafelé ut sem lesz haszontalan: hálaimát mormolhat, di­csérve a megye kereskedelméért felelősöket az élményt adó kiruccanás lehetőségéért... Csabai István NÉGY ÉVTIZED SODRÁBAN A gyors változások idején Nehéz, csaknem megoldha­tatlan feladatot adott a szerkesz­tőség, amikor arra kért, hogy élte­tem alakulásáról, sorsfordulói­ról a Petőfi Népe hasábjain be­számolj ak. A nehézséget a szűk terjedelem okozza, hiszen az él- mult negyven esztendő — de az azt megelőző évek is — bővel­kedtek eseményekben. 1944. október 20-án szabadult fel Baja. Ez a dátum örökre em­lékezetes a számomra. Az én fel- szabadulásomnak is a napja. Előtte szöktem meg a munkaszol­gálatból, és egy álvégi család­nál, Ditelján Mátyásóknáil, a Bem József utcában vártam mag a szabadulást. A sok szenvedéstől és megpró­báltatástól elgyötörtén, de vég­telen boldogsággal, és a szó szo­ros értelmében felszabadultan indultam él október 21-én a vá­rosközpontba, hogy ismerősök fedői érdeklődjem: ki hogyan él­te túl a nehéz éveket. Az űj élet megindításáért Az első, akivel találkoztam, Peágity Mihály volt. A kölcsö­nös üdvözlés után közölte, hogy a városházára igyekszik, ahol a felszabadító- szovjet hadsereg Városparancsnokánál lesz egy fontos megbeszélés. Ha nincs más dolgom, menjek vele, sok régi elvtárssal találkozhatok, akik részt vállalnak az új éltet .meg­indításában. A város volt veze­tői szinte kivétel nélkül elmene­kültek, így közigazgatás és köz­rendvédelem nélkül, maradt Ba­ja. Természetesen örömmel elkí­sértem Peágity Mihályt, aki út­közben elmondta, hogy egy in­ternálótáborból szabadult. Már tegnap, a város felszabadulásá­nak • első napján többedmagával jelentkezett a szovjet várospa­rancsnoknál, aki látható örömmel és bizalommal fogadta a bajai kommunisták készségét. Ennek nyomán került sor a másnapi összejövetelre, az árván maradt polgármesteri irodában. Itt meg­lepve tapasztaltam, hogy a meg­beszélés során több, korábban csak látásból ismert ember — Körmöczi József, Latitos András, Babity József, Rriskovics Ist­ván, Jaszenovics Mihály, Sztriki- nácz István, Sarok Antal, Szeke­res József és Ernő, és még töb­ben — milyen /felelősségteljesen szólaltak fel, és tettek konkrét javaslatot az élet különböző te­rületeire vonatkozóan. A szovjet városparancsnok, aki emlékezetem szerint őrnagyi ran­got viselt, határozott és céltuda­tos volt. Beszédének — melyet tolmács fordított — fontosabb ré­szeire jól emlékszem. Kijelen­tette, hogy a szovjet katonai köz- igazgatás csak átmeneti jellegű, melyet mielőbb a polgárinak kell felváltania. Az első feladatunk az legyen, hogy intézkedjünk, még­hozzá sürgősein, hogy a város üz­letei kinyissanak, majd induljon meg a normális élet, kezdjék meg a gyárak és üzemek a munkát. Ezen a tanácskozáson minden­ki megkapta a maga feladatát. A többi között — ami engem sze­mély szerint érintett — itt hatá­roztuk el, hogy megalakítjuk a város- rendfenntartó alakulatát. Körmöczi József lett a Vörösőr­ség parancsnoka, aki korábban, mint az illegális kommunista párt tagja, jelentős szerepet vál­lalt a Nemzetőrségben, amelynek feladata volt megakadályozni a németeket abban, hogy a Dunán­túlra való távozásuk előtt a vá­ros katonailag, stratégiailag fon­tos objektumait felrobbantsák. Ennek a szervezetnek .köszönhe­tő, hogy a németek terve nem si­került. Épségben maradt a Fe­renc-csatorna zsiliprendszere, a víztorony, és nem utolsósorban a posztógyár áramfejlesztő be­rendezése. Keményen kellett dolgozni A Vörösőrségben kaptam sze­repet; az őrszemélyzet parancs­noka lettem. A politikai osztály vezetését Lantos Andrásra bíz­ták. Peágity Mihály, a tapasz­talt pártmunkás a majdan meg­alakuló párt szervezésére vál­lalkozott. Ezen az első megbeszé­lésen még arról volt szó, hogy a Kommunisták Magyarországi Pártja bajai szervezetét alakít­juk meg, csak néhány hét eltelte után kaptunk a felszabadult Deb­recenből olyan tájékoztatást, hogy a párt neve MKP. Intézkedéseink nyomán az élet minden területén rend és nyugalom volt a városban. A szovjet hadsereg miután megtisz­tította a Duna—Tisza közét, át­kelt a Dunán, és november köze­pén már a Dunántúlon folytak a harcok, ahol a hitlerista seregek heves ellenállást fejtettek 'ki. A bajai temetőben szaporodtak a szovjet katonasírok. A megyehá­zából katonaikórház lett, ide hoz­ták a sebesült 'katonákat. ■ Ezekben a hetekben keményen dolgoztunk. Nem túlzók, ha aizt írom: éjjel-nappal. Akkori éle­tünk fontos dátumához érkez­tünk 1944. november 26-án. Ezen a napon gyűltünk össze az ipar­testület nagytermében, hogy lét­rehozzuk a Magyar Kommunista Párt bajai szervezetét. A színpa­don .vörös terítős asztal melltett ültek azok, akik az elmúlt hetek­ben azün fáradoztak, hogy a párt- szervezet mielőbb megalakul­jon. Emlékszem, Falcz Antal, a börtönt megjárt kommunista asz­talos felállt, és énekelni kezdte az Internaciónálét. „Föl föl1, ti rabjai a földnek!” Eleinte bátor­talanul, majd egyre erőteljeseb­ben szólt az ének a fűtetlen te­remben. „A győzelem napjai jön­nek ... semmik vagyunk, minden leszünk!” A dallam és a szöveg is még hibás volt, de biztos, hogy mindenkinek a szívéből jött. A napok és hetek gyorsan kö­vették egymást. A felszabadult országrészeik között, ha lassan is, de megindult a kommunikáció. Debrecenben összeült az Ideig­lenes Nemzetgyűlés. Létrehoz­ták az ideiglenes kormányt, amely­nek több fontos intézkedéséről szereztünk tudomást. Ezek nem maradtak hatás néükül. a mi terü­letünkön sem. A Vörösőrség, a kormány belügyminiszterének rendelkezésére a Magyar Álam- rendőrség bajai 'kapitányságává alakult át. Mivél én már a Vö- rösőrség keretei között is jórészt bűnüldözéssel foglalkoztam, nem ért váratlanul a megbízás: 'kine­veztek a bűnügyi osztály vezető­jévé. Ezt a .tisztséget 1945 őszéig töl­töttem bé, amikor is a koalíciós idők szellemének megfelelően, a rendőrségi funkciókat is fel­osztották a pártok között. A bűn­ügyi osztály vezetését a pártok közötti megegyezés alapján a szo­ciáldemokrata párt képviselője kaphatta meg. Egy bizalmas be­szélgetés során közölték velem ezt a tényt, s azt is, hogy lépjek át az MKP-ból az SZDP-be, ez esetben megtarthatom a beosztá­somat. Erre nem voltam hajlan­dó, így azután egy kevés meg- bántöttsággal, sértődöttséggel, ki­léptem a rendőrség kötelékéből. Ekkor történt a változás a kapi­tányság vezetésében is. Körmö­czi Józsefet a szociáldemokrata Czicovszky István váltotta fel. Propagandista voltam 1945 őszén megalakult Baján egy faipari vállalat, melynek 1947 nyarán történt megszűnéséig tiszt­viselője voltam. Ekkor kinevez­tek a bajai munkásszövetkezet helyettes vezetőjévé. Az eltelt két év során pártmunkát, illetve tár­sadalmi munkát a Kereskedelmi Dolgozók Szakszervezetében vé­geztem. 1947 és 1949 közötti évek­ben ennek a szakszervezetnek a megyei titkára voltam. Ebben az időben ez a funkció még nem volt függetlenített. A .párt mint propagandistát tartott számon. Éveken át két szemináriumot ve­zettem. Hetente két-két alkalom­mal kerékpároztam Kiscsávoly és az alvégi Csitaonica között. Nem emlékszem arra, hogy hiány­zott volna valaki a szemináriumi foglalkozásról, amelyre önként vállalkoztak a tanulnivágyók. Életem nagy fordulatát hozta 1949 kora tavasza. Mint szövet­kezeti ii dolgozót, vezetőképző tanfolyamra küldtek. Nyolc hó­napot töltöttem a SZÖVOSZ Ame­rikai úti, majd a ráckevei isko­lájában. Kiképzett földműves­szövetkezeti vezetőként tértem haza Bajára, ahol már azzal fo­gadtak, hogy az akkor államosí­tott lapterjesztésben kell a jö­vőben. dolgoznom. Kineveztek a Lapterjesztő Nemzeti Válla­lat ■ megyei vezetőjévé. Ekkor 1949. október 1-ét írtunk. E naptól kezdve a lapterjesztés és az újságírás gondjai, bajai és. ezek megoldásai jelentették szá­momra a mindennapokat. 1950- ben az ország új közigazgatási rendszeriében. Baja megszűnt megyei székhely lenni. Megala­kult Bács-Kiskun megye, Kecs­kemét székhellyel. így került Kecskemétre a Lapterjesztő Vál­lalat megyei központja is. Fájó szívvel kellett ’Bajától búcsút vennem, ahol' a- teljes ifjúságo­mat töltöttem. Ezek az évek a gyors változá­sok időszakai voltak. A Népgaz­dasági Tanács döntése értelmé­ben a lapterjesztés feladatát a Lapterjesztő Vállalattól a pos­ta vette át. Megyénkben enne 1952. március l-ével került sor. Ekkor néhány hónapig a megyei kiadóhivatalban dolgoztam, majd átvettem a posta megyei hírlap- hivatalának a vezetését. Ezt a beosztást 1954 őszéig töltöttem .be, amikor kineveztek a Bács-Kiskun megyei Lapkiadó Vállalat igaz­gatójává. Embert próbáló napok Itt éltem át az 1956-os ellen­forradalmi eseményeket. Em­bert próbáló idők voltak, és bi­zony szomorúan kellett tapasz­talni, hogy olyan emberek, akik ettől a rendszertől' kaptak min­dent, köszönhették felemelke­désüket, azok közül' ds néhányan meginogtak. 1956 előtt és után is propagan­distaként végeztem pártmunkát. Ezért egy ízben Lenin-plakettel jutalmaztak. Fontos és szívem szerinti társadalmi munkát vé­geztem az MSZBT elnökségében, amelynek keretei között éveken át az volt a feladatom, hogy ba­rátsági vonatokat szerveztem a Szovjetunióba. Büszke vagyok arra az aranykoszorús jelvényre, amelyet az MSZBT Országos El­nökségétől kaptam társadalmi munkám elismeréséül. Húsz éven át tevékenykedtem a megyei sportszervezetben, annak agi- tációs és propagandabdzottságáa ban. A Kecskeméten végzett szakmai munkámat is kitünte­tésekkel ismerték él. Megkaptam a Szocialista Kultúráért kitünte­tő jelvényt, majd birtokosa let­tem a Munka Érdemrend ezüst fokozatának. Kecskeméten ve­hettem át a 25 éves párttagságom elismerését, a Jubileumi Emlék­érmet. 1 1971 őszén újabb jelentős for­dulat következett be életemben. A fővárosba helyeztek, ahol' a párt­lapkiadó keretei között az orszá­gos terjesztés vezetője lettem. Bács-Kiskuntól azonban nem sza­kadtam el. Ma már nyugdíjas va­gyok, de izgalommal várom a me­gyéből és megyéről szóló híreket. Jóleső érzés hallani, időnként sze­mélyesen is tapasztalni a fejlő- ’ dést, és tudni, hogy egykor lehe­tőségeim szerint magam is tehet­tem és tettem ds valamit ezértt. Mezei István <

Next

/
Oldalképek
Tartalom