Petőfi Népe, 1984. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-09 / 186. szám

1984. augusztus 9. 9 PETŐFI NÉPE 9 I 1984 Őszétől ismét ' Megkezdődik a technikusképzés Az ipán" üzemek munkájában mindig fontos —, Iha nem éppen kulcsszerepet — játszottak a kö­zépszintű vezetők. Egy időiben technikusokkal oldották meg a munkakörök betöltését. A kö­zépszintű oktatás átszervezésével azonban nem tudták betölteni a nekik szánt szerepet. A techniku­sok képzése ismét napirendre került, s azzal a Minisztertanács' is többször foglalkozott, legutóbb ez év januárjában. A kormány határozatot hozott, hogy 1984 őszén ismét meg kell indítani először az esti-levelező techni­kusképzést, majd egy évivel ké­sőbb a nappali tagozatos okta­tást. Lassan közeledik tehát az első időpont. Érdemes áttekinteni, hogyan áll a kormányhatározat végrehajtása. Az első és legfontosabb meg­állapítás, hogy tartható lesz az eredeti ütemterv. Az őszi tanév* kezdés Idején 16 iskolában tíz szakon kezdődhet meg a felnőtt technikusképziés. mégpedig a leg­jobb színvonalon, mert csak azokban a szakközépiskolákban határoztak az oktatás megszer­vezéséről, ahol erre a személyi, anyagi és műszaki feltételek a legjobb garanciát nyújtják. Va­lamennyi szakon elkészültek a nevelési-oktatási tervek, és a használandó jegyzetek és köny­vek is. Bár a nappali tagozatos okta­tás elindításához még csaknem másfél év áll az illetékesek ren­delkezésére, a munka ott is jó ütemben folyik. Elkészültek a tantenvtervezetek. Ezeket októ* bér végéig hagyják jóvá, és jövő tavaszra már kíadhatóvá válnak. Bizonyos tankön yv-vál|toztatá- sokra is számítani kell. Elsősor­ban a matematika, fizika, ké­mia, biológia és természetesen a szakmai tárgyak tankönyvei változnak jelentősen. ‘(Ezekből 1985-ben ideiglenes kiadványok jelennék meg.) A többi közis­mereti tárgyból — például a magyar, a történelem, az idegen nyelv — útmutatók könnyítik meg az eddigi tankönyvek hasz­nálatát. Az említett 16 Iskola termé­szetesen csak töredéke a techni­kusképzésben részt vevő tanin­tézeteknek, Előreláthatólag mintegy 85—90 középiskolában (képeznek majd a jövőben tech­nikusokat. de az újabb iskolák bekapcsolására ésak valameny- nyi feltétel megléte esetén ke­rül sor. Célszerűnek látszik pél­dául a második idegen nyelvok­tatása, ehhez azonban1 még nin­csenek meg mindenhol a felté­telek. (A 87 iskola közül például ■a csupán 56-ban van második ide­gen nyelv oktatására szakoso­dott pedagógus, és számuk még így is csupán 97.) Az oktatás eredményességé­nek fontos záloga az új rend­szerű képzésben részt vevő is­kolák és a közreműködő bázis­vállalatok kapcsolatának elmé­lyítése, az együttműködés kiszé­lesítése és'hatékonnyá tétele. De legalább ennyire fontos az avál. tozás, amely a technikusképző szakközépiskolákat — néhány kivételtől eltekintve — a helyi tanácsok hatáskörébe utalja. En­nek az az indoka, hogy a kép­zés bevezetéséhez és kibonta­kozásához mind a tervezés—szer­vezés, illetve a fejlesztés terén szükség van1 az. összehangolt irányításra. Bár amint láttuk, biztatóan haladnak az előkészületek, a képzés alapos megszervezése még sok miunkát igényei. Remél­jük, hogy az új technikusok te­hermentesítik majd az üzemek­ben dolgozó mérnököket, s hoz­zájárulnak ahhoz, hogy hatéko­nyabban dolgozhasson a műsza­ki vezetés. Az ipar, az építőipar és más "népgazdasági ágak ver­senyképességének? fokozása ugyanis elképzelhetetlen anél­kül. A. T. A BÉKÉSCSABAI NEMZETKÖZI FESZTIVÁLOKRÓL Felszállóágban a bábjáték Tizenhat éve, 1968-bar± rendezték meg először Békéscsabán a nem­zetközi bábfesztivált. Az idén hetedik alkalommal fogadják Békés­csabán a világ és hazánk élvonalbeli bábszínházait, bábcsoportjait. A fesztivál zárását követően sokan, sokfelé beszélnek a tapasztala­tokról, a sikeres — vagy kevésbé sikeres — produkciókról, a tanul­ságokról. Most, hogy a vendégek haza­utaztak, Lenkefi Konráddal, a fesztivál szervező bizottságának titkárával, a KPVDSZ Békéscsa­bai Napsugár Bábegyüttes mű­vészeti vezetőjével is szót vált­hatunk minderről. — Sikerrel zárultak a 7. nem­zetközi bábfesztivál eseményei. A korábbi évekkel összevetve" is' hasonló véleménnyel lehetünk? — A bemutatott produkciók színvonala s a szervezés sokat fejlődött a fesztiválok során. Igaz, nem mindig ugyanaz a me­zőny szerepel Békéscsabán —, különösen a külföldieknél van ez így —, ezért nem tudjuk ösz- szevetni, változott-e az elmúlt időszakban stílusuk, koncep­ciójuk. A belföldi együtteseknél már könnyebb az összehasonlí­tás, hiszen nem csupán a békés­csabai fesztiválon láthatjuk egymást, hanem sok egyéb hazai rendezvényen is. Emlékszem, 1981-ben az volt az általános vé­lemény — annak a mezőnynek a bemutatója alapján —, hogy a bábjáték hullámvölgyben van. Most, a szakmai értékelő bizott­ság egyik tagja úgy nyilatkozott, felszállóágban van a bábjáték. Persze, hogy valós ítéletet tud­junk mondani, ahhoz legalább tizenöt nemzetközi fesztivált kellene végignézni. Egy biztos: a bemutatott produkciók zöme magas színvonalt tükrözött. — Kik vettek részt az idei fesz­tiválon? — Volt olasz, ausztráliai, bol- gár, észt, NDK, csehszlovák és francia együttes.. A legnagyobb sikert azonban a Kínai Népköz- társaságból érkezett pekingi Mű­vész Bábszínház aratta. Hazánk bábművészetét a zalaegerszegi, az- ajkai, a kazincbarcikai, a debre­ceni, a kecskeméti, a nyíregyhá­zi, a szekszárdi, a pécsi, a balas­sagyarmati és a békéscsabai báb­együttesek képviselték. — A tartalmi munka .milyen volt? A viták, mint a záróünnep­ségen is említették, őszinték, s nagyon eredményesek voltak... — A viták sarkalatos kérdése ezúttal, a gyermekeknek szóló bábjáték volt. Az idei fesztivál­ra óvodás-, és kisiskolás-korú gyermekekhez szóló műsorok­kal kellett jönniük a résztvevők­nek. Mégis többen hoztak olyan produkciókat, amelyek nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi értékelő bizottság szerint sem KOROK SZÉPSÉGIDEÁLJAIT ÖRÖKÍTIK MEG Aktmodellek régen és ma Ahogy az ecset és a festék, vagy a véső és a kő, a képzőművészetnek ősidők óta legfontosabb kellékei közé tartozott a modell — sok esetben ruhátla­nul — Az aktfestészet és -szobrászat remekeit mu­tatta fel a'reneszánsz, az élet szépségeit, a termé­szethez, az emberhez való visszatérést hirdetve. Gondoljunk például Michelangelo Dávid-szobrára. Vagy a XVI. század nagy olasz piktorának, Tiziá- nónak a Vénuszaira, már csak ezért is, mert ettől a századtól- kezdve a mitológiai-allegórikus témák ürügyén, lényegében a női test szépségének kultu­szát hűen szolgálták a művészek. S egyben meg­testesítették, sőt befolyásolták is egy-egy kor szép­ségideálját. Tiziano aktjai inkább istennőket idéznek, mint kívánatos asszonyokat. Göndör hajfürtök, fi­nom arcvonások, kicsit gömtoölyded has és tompor, kicsiny keblek, lágy, puha hajlatok... Goya — aki két évszázaddal késíjbb élt — meztelen Majája bár szolid, mégis hívogató; forró és szenvedélyes só- ' várgásról „beázél”. A múlt század végének legen­dás hírű, s talán legnagyobb hatású festője Paul Gauguin tahiti lányairól egzotikus báj, varázs és gyönyör sugárzik; valami megragadó vadság, s ugyanakkor hallatlan nyugalom.... — Művészek, művek sokaságát lehetne sorolni még érdekes pél­daként (magyarokat is), ami viszont mindenképpen szót érdemel, hogy a meztelen emberi test vizuá­lis művészi ábrázolásával készült alkotások többek puszta látványnál; megfogalmazódik bennük a sze­relem, az anyaság, avagy a szorongó félelem, az elesettség, a kiszolgáltatottság és megannyi egyéb mondanivaló, miközben az asszociáció tág lehető­ségeit kínálják. Ettől művészi alkotások. • A báb- és dokumentációs ki­állításon. gyermekekhez szóltak. Volt, aki azzal érvelt: náluk, otthon, fel­fogják, értik műsorukat a gye­rekek. Felvetődött, hátha tény­leg túl egyszerű, amit előadunk. Hátha alulértékeljük gyerme­keink értelmét, érdeklődését? — Az idei fesztiválon a Nap­sugár Bábegyüttes báb- és doku­mentációs kiállítással, jubileu­mi előadással lepte meg a részt­vevőket. — Igen, az idén ünnepeljük. a csoport fennállásának 35. évfor­dulóját. A jubileum fényét emel­te, hogy a bolgár, a kínai és a debreceni együttes mellett mi is átvehetjük az UNIMA-diplomát szereplésünkért. N. A. Hajósi alkotótábor. 1984. jú­lius. Kánikula. A faluszéli kiserdőben, egy_ el­dugott tisztáson krokit — művé­szi célú vázlatokat — készítenek a táborlakók. A modell egy szép barna bőrű, pesti leány, Rafael Katalin. Telt, ruganyos keblek, arányos formák, kerek csípő, fe­kete haj, fekete szemek... Kü­lönböző pózokba rendezett mez­telen testét körülöleli a tisztásra zuhogó napfény, s az erdő pihegő csöndje. — Kellemesen szép lát­vány. S a vázlatfüzetük fölé gör­nyedő festők, grafikusok, fafa­ragók azon szorgoskodnak, hogy e látványt megörökítve, segítsé­gével művészi igényű mondani­valót fogalmazzanak. A háromórás csoportos fog­lalkozás végén, megkérdezem az aktmodellt, készíthetek-e róla néhány fotót. — Természetesen — feleli. — Fotómodellként is dolgozom, csak az drágább, ötszáz forint órán­ként. • - ­Csalódottan teszem el masiná­mat, s azt javaslom, hogy ma­radjunk inkább a beszélgetés­nél ... — Huszonkét éves vagyok, az eredeti szakmám bőrdíszműves — mondja Katalin. — Három esztendeje dolgozom hivatásos modellként,- a Képzőművészeti Főiskolán. A személyimbe az van beírva, hogy képzőművészeti ki­segítői?). Általában három órát meztelenkedem naponta a főis­kolán, negyvenforintos órabér­ben. De mindig adódik valami alkalmi meló is — fotózás, kü­lön felkérések —, s így összejön átlagosan a havi háromezer. Ilyenkor, nyáron, a felvételizők­nek állok-ülök modellt — külön­böző tanárképzőkön is. — Illet­ve alkotótáborokban, művész­telepeken meztelenkedem (sze­retem ezt a szót!), ha hívnak. — Hogyan lettem aktmodell? — néz rám ajkbiggyesztve, be­lepréselve magát szűk trikójába. — Egyik barátnőm javaslatára. Először elég furcsa volt pucéran kiállni egy tucat diák elé, de az­után sikerült levetkőznöm a gát­lásaimat is ... Azóta a testem­mel, bájaimmal keresem a ke­nyerem, de tisztességesen! Éppen ezért, nincs szégyenérzetem mez­telenül. Miért is lenne? Miért kellene szégyellnünk a testünket, különösen, ha szép? S ha ráadá­sul a művészetet szolgáljuk * ve- le... — Meggyőződésem, hogy a kül­ső másodlagos — vallja Kati.— A szépségnek vannak sokkal ke­vésbé múlandó, rejtettebb, mé­lyebben tündöklő, de épp emiatt láthatatlan formái is, amelyek csak az ember értelmi és érzel­mi megnyilvánulásaiban, egyé­niségében öltenek testet. S ez az igazibb ... Ha megnézek olykor egy-egy rólam készült festményt, grafikát, általában eléggé ve­gyesek áz érzéseim. "Ván amelyik tetszik, van amelyik nem. Viszont szinte mindegyik felveti bennem a kérdést újra meg újra: tény­leg ilyen vagyok? Vagy valójá­ban, mégis milyen? Elmeséli még, hogy nagyon ér­dekli a képzőművészet, és titok­ban ő is gyakran festeget otthon. Mindenfélét, de aktot soha ... Az életcélja, hogy nyelveket tanul, s , egyszer majd elmegy idegenveze­tőnek. három szobrász. Azegyik bátyám javasolta ezt a munkát, az ő köz­reműködésével kerültem a főis­kolára. Az első évben a szobrá­szoknál álltam modellt, Kő PÓZ osztályában. Az kemény munka volt: 45 perceket kellett egyet­len pózban, mozdulatlanul végig- állni. A festők, grafikusok sokkal, lazábbak ilyen tekintetben, velük jobban szeretek dolgozni. — Milyen érzés meztelenül áll­dogálni felöltözött emberek tár­saságában? Számomra teljesen közömbös. S ha jól emlékszem, a kezdet kezdetén ■ sem voltak szemérmeskedő rohamaim... Egyszerű a titka: úgy kell visel­kedni, olyan természetesen, mintha ruhában lenne az ember. Nekem is az az álmom, mint a Katié: leérettségizni és nyelve­ket tanulni. Bár én hosszú távra szeretek tervezgetni. Majd lesz valahogy... ' Katit elkísérte Hajósra egyik kollégája is. Egy fiatal, huszon­öt éves fiú, Kubisch Zoltán. Nyur­ga, vékony testalkatú, átlagos külsejű fiatalember. Vagyis nem egy dávidi jelenség... — Nekem asztalos az eredeti szakmám, de csak három évig dolgoztam a gyalupad mellett. Öt éve vagyok hivatásos modell. Nyolc testvérem van, közülük A századfordulón, s különösen az ezt követő évtizedekből egy­re nagyobb teret hódított a non­figuratív művészet. Így az akt­modellek szerepe jócskán lecsök­kent, megváltozott a képzőmű­vészetben. A festők, grafikusok, szobrászok jobbára csak pályájuk kezdetén, tanoncéveik alatt dol­goznak élő modellel (bár mosta­nában mintha megfigyelhető lenne némi nosztalgikus újjáéle­dése a figuratív ábrázolásnak). A meztelen test művészi igényű megörökítését átvette egy nagy léptekkel feltörő új művészeti ág: a fotó. Amit nem lehet a képze­letre vagy az emlékezetre ha­gyatkozva művelni. Így a fotó- modellek száma egyre nő világ­szerte. A legtöbben azonban csak alkalomszerűen vállalkoznak a modell szerepére, akár fotózás­ról, akár a képzőművészetekről van szó. Különösen hazánkban kevés a hivatásos. Amilyen Kata­lin és Zoltán. Koloh Elek •••••••••••••••••••• • • • ••••••* .V.V.V.V.V.V.VAV.V.V.V.*.V 9 Amikor kezét végighúzta a megszáradt vörös masszá- " val borított táskán, óhatat­lanul is felötlöttek benne a régi, borzalmas napok. Az utolsó hábo­rú a messzi Afrikában... A hul­lahegyek a dzsungelekben. S Stockman újra a réginek érezte magát, bátornak és vakmerőnek, mint azokban a förtelmes hóna­pokban. Ahogy óvatosan egyre előrébb küzdötte magát a szúrós fűcso- mók között, egyszerre csak meg­szaporodtak a legyek. Hangos zümmögéssel, mint fekete mini­felhők forgolódtak körülötte, s a tapasztalt Stockman már tudta, hogy közel a pillanat, amikor találkozik Jack Renóval. Vagy legalábbis azzal, ami megmaradt belőle. Végül is Csalódnia kellett. Amikor észrevette a legyekkel vastagon borított Renót, közel sem nyújtott olyan félelmetes látványt, mint azok a szerencsét. ‘ len afrikaiak. Inkább elégedet­ten.. nyugodt arccal meredt a bo­rókás feletti kék égre, s ha a szemgolyóján nem sétáltak volna legyek százai, igazán békésen szunnyadó kirándulónak is gon­dolhatta volna az ember. Stockman nyugodtan az övébe dugta ptóztolyát. hiszen tudta, hogy nem kell tartania semmi­től. Azalátt a három nap alatt, ami a gyilkosságtól idáig elmúlt.' igazán volt ideje, (bárki is tette, hogy megpucoljon... Odalépett hát az áldozathoz és szomorúan nézett rá. „Szegény Reno kö- mám. hát így végezted?” — kér­dezte hümmögve és bár tudta, hogy szigorúan tilos, amit csinál, lábával megfordította a holttes­tet. S amikor Jack Reno karjai­val hadonászva a hasára fordult, akkor érzett csak. valami enyhe kis izgalmat. Nem is annyira a tarkón ejtett mély seb. hanem a hulla hátába vágott egyetlen szó volt az, ami felkeltette az érdeklődését. Ki az ördög ve­hette magának a fáradságot, hogy a meggyilkolt Reno hátába belemetssze a névjegyét? Mert a holttest meztelen hátán egy Stockman által ismeretlen név díszelgett, valami éles tárggyal, feltehetően késsel belevágva: Kowalsky. Stockman megcsóválta a fejéit és _ visszasietett a motorjához. Orrát Longdale felé fordította, és berúgta. A Yamaha felbőgött s Bill Stockman elindult á város felé. Csak most, mintha jobban be­dőlt volha a kanyarokban, mint máskor szokta. * Szeptember 24. 14 óra 20 perc. Longdale város rendőrkapitány­sága Az öreg, más néven Ted Pea­cock kapitány,' kutya kedvében volt ezen a napon. Nem mintha máskor általában barátságos lett volng, de ma még az átlag rossz­kedvét is messze túlhaladta. Vagy az aszitalt csapkodta vagy ordított. Vagy mind a kettőt egy­szerre. Mulligan hadnagy egyik lábá­ról a másikra állt. és igyekezett türtőztetni magát. Tudta, ha va­lamit is visszavág a főnökének a rázúdított szitokáradatból, egy fillér jutalmat sem kap a közel­gő nemzeti ünnepen. Mivel vi­szont a jutalomnak már előre meg volt a helye, Mulligan had­nagy igyekezett visszafogni ma­gát és olyan pofákat vágott,, mint az elefánt,1 amikor szöcs­kék vakarják a talpát. Peacock, ki tudja hányadszor, az asztalra csapott. — Hát nem volt elég nekem idáig a Kökényszemű Pedró ban­dája, mi? — Tökéletesen elég volt. uram —> helyeselt fáradtan Mulligan. — Vagy Harris, a késelő, he? — Pontosan, uram. — Akkor, hát? Ki a fenének kellett ide egy újabb balhé, he? Magának talán kellett, Mulli­gan? A hadnagy érezte, hogy ko­moly veszélyfelhők tornyosulnak a feje felett. — Nekem aztán végképp nem kellett, uram — mondta komo­ran — hiszen így is nyakig va­gyok munkával... Hetek óta nem aludtam öt óránál töb­bet ... Már a volánnál elalszom, uram. Peacock váratlanul lecsillapo­dott és együttérző képpel nézett MŰUiganre. — Egy rendőr nem alszik a volánnál — mondita jóval csen­desebben és nagyot sóhajtott. — Szóval azt mondja, hogy tele O TT A 4- nlrlvA« lrí a í-av\ Át*a V\ir* zuk ezt az újabb ügyet... Még szerencse, hogy gyilkosság nem történt... Röhögnöm kell. Sző­rös óriás, aki baltát vág a békés éjszakai polgárok véknyába.... Magának nem kell .röhögnie. Mulligan? A hadnagy kicsit kijött a sod­rából. — Nem kell uram... Egyálta­lán nincs röhögni való kedvem. Peacock egy pillanatra meg­hökkent, de tüstént vissza is nyerte hidegvérét. — Oké — mondta — Csak a pofám jár... Hát akkor kire gondol, Mulligan? A hadnagy úgy tett, mintha gondolkodna, majd kibökte­— Az új emberre, uram. Peacoc^ pedig úgy, tett, mint­ha meglepődne és felkapta a fe­jét. — A jólfésültre? — Arra. — Az egyetemek gyöngyére? A ... a ... — Arra — bólintott Mulligan. — Peacock úgy'csinált, mint­ha odaköpött volna az asztal alá. — Fúj... Undorodom attól a fickótól, pedig még csak egy hó­napja küldték ide ... Ráadásul a nevét sem tudom megjegyezni. — Kurt Werner. — Pont egy németet ültettek a nyakamra... — Legyen szabad megjegyez­nem, uram, hogy Kurt Werner hadnagy nem német — mondta sietve Mulligan, mert már biz­tosnak érezte győzelmét. Hama­rosan lerázza magáról ezt a hü­lye ügyet... — A.dédszülei ván­doroltak be Németországból... És... Peacock egy kézmozdulattal fél­beszakította. — De hiszen a fickónak nincs is terepismerete. Egy hete szaba­dították rám. A végén még bele­fullad nekem a mocsárba, és tör­hetem a fejem, hogy mászok ki a bajból... Komolyan gondolja, Mulligan? — A legkomolyabban, urart ... Peacock lemondóan legyintett. — Küldje be, Mulligan... és maiad jón maga is idebenn. Peacock megpróbált barátságo­sabb képet vágni, amikor a vi­lágosszőke, lenyalt hajú hadnagy belépett a szobába. — Hívatott, uram? Peacock pipára gyújtott és a kifújt füstön át Wernerre bámult. — Mr. Mörder ___ — Werner ... Peacock nagyot nyelt. — Eeegeti. Hát szóval, hadnagy, itt az ideje, hogy megkapja első, komoly ügyét. Készen áll rá, Mr. ___izé____ — Werrier. •— Eeegen. — Készen, uram. A rendőrfőnök nagyot szívott a pipáján. — Mondja, hadnagy, hisz maga a kísértetekben? A szőke rendőr arcán halvány, meglepett mosoly suhant át. — Még nem találkoztam velük, uram. (Folytatjuk) • Gauguin Eeblek vörös virágokkal című fest­ménye*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom