Petőfi Népe, 1984. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-01 / 179. szám
1984. augusztus 1. S PETŐFI NÉPE • 3 Tábornézőben a Vajdaságban Még hazai tájakon gurult a kocsi, amikor László Anikóval, a KISZ Bács-Kiskun megyei Bizottságának megbízott titkárával az itthoni építőtáborokról beszélgettünk. Szó esett a gondokról is. Amikor visszafelé jöttünk, a jugoszláviai táborokban szerzett tapasztalatokat értékeltük: mit, hogyan lehetne hasznosítani a mi . akcióinkban. Mert van mire odafigyelni, például a munka intenzitására. Jugoszláv vendéglátóink jóvoltából három tábor életébe pillanthattunk’ be. kérdés: Hol főzessék a pálinkát az izsákiak? válasz: Dunavecsén PALICS. Azt meg kell hagyni, hogy az egyik legtisztább és legmodernebb táborhely a palicsi- tavak mellett található, közel a településhez. A parancsnok: Varga Gizella, aki egyébként a szabadkai Dc-Gregor konfekciós osztályának helyettese, vagyis kereskedő. Két évig volt a Vajdasági Szocialista Ifjúsági Szövetség Szabadkai Községi Választmánya elnökségének titkára, A palicsi Ivó Lola. Ribar Ifjúsági Munkatáborban tizedik esztendeje dolgoznak a nyári hónapokban a fiatalok, főképp répa-, kukorica- és szójaföldeken, s részt vállalnak a közművesítésben is. Négy órakor ébresztik i őket, de a nagy melegben az is előfordult, hogy háromkor. A szabad i,dőt is hasznosan töltik, nem mindig hívnak „profi” előadókat, inkább a brigádok lépnek dobogóra kultúrműsorral. S jut idő az eszmeipolitikai továbbképzésre is- hetente egyszer rendeznek vitafórumot. A fiatalok munkájára nincs panasz, gondot csak az okóz, hogy a fiúk—lányok felszerelése nem egységes. Pedig az egyenruha (a „brigadérka”) .használata mindenhol kötelező. Kik a palicsi tábor lakói? Már jó előre jelentkeznek az ötven fős brigádok. Tagjai között pionírok, SZISZ-es fiatalok, veteránok találhatók. Az átlagéletkor általában 16 év. Egy hónapig szorgoskodnak, de akadnak olyanok is, akik hosszabb időre érkeznek. A három váltásban ösz- szesen 170 ezer munkaórát könyvelhetnek el a nyáron. Gyakran megfordulnak Palicson magyar táborozok is. Két évvel ezelőtt Bács-Kiskun megyei diákok töltöttek el itt két hetet. Még emlékeznek rájuk, nem volt velük gond, példát mutattak a munkában is. A tervek szerint jövőre ismét meghívják ő'ket. A szabadkaiaknak a legjobb kapcsolatuk Szegeddel, testvérvárosukkal van. Az idén 25 tagú szegedi csapat fáradozott a földeken, s kötött számos barátságot a pihenés óráiban. FRUSKA GORA. Már a palicsi táborról is leírtam, hogy szép természeti környezetben helyezkedik el. Feltétlenül ezt kell mondani az Újvidéktől (Növi Sadtól) 35 kilométerre épült táborról is. Racskaringós szerpentinen lehet eljutni Letenkába, a Partizán úton. Érkezésünk .időpontjában, két óra utáh csak az ügyeleteseket és á technikai apparátust találtuk odabenn. A többiek a környéken dolgoztak, csak három óra felé tértek visz- sza. A tábor vezetőjével, Dusán Tu- rinskival, Braun Ferenccel, a SZISZ Növi Sad-i Elnökségének tagjával, valamint a magyar csoportból Dékány Istvánnal beszélgettem. Megtudtam, hogy Jugoszláviában hatvan ilyen tábor létezik, a Vajdaságban három szövetségi jellegű és négy vajdasági. Ebben az esztendőiben összesen száz brigádot foglalkoztatnak, mintegy ötezer fiatal részvételével. A napi program szinte mindenhol hasonlóan alakul, mint a palicsi táborban. A • A magyar táborozok. reggeli zászlófelvonáskor Fruska Gorán elhangzik a jugoszláv és a magyar himnusz is. Bács-Kiskun megye színeit az óvónőképzősök, a bajai tanító- képzősök és a kertészeti főiskolások képviselik, huszonhármán. Nem alkotnak külön brigádot. Mint mondták, jobb is, hiszen a lányok nem biztos, hogy egyformán bírnák a nehéz fizikai munkát. Főleg a csütörtöki rohamnapokon kell megmutatniuk, mit tudnak. Az átlagos 120 százalékos teljesítmény ilyenkor felkúszik I80-ra is. Hat óra alatt ez szép eredmény! Este ünnepük a győzteseket, a brigádvezetők a szó szoros értelmében úsznak a boldogságtól. (Hideg vizes zuhany alatt.) Alig kellett faggatnom a fiatalokat, mondták maguktól az élményeket. Mesélik azokat a sztorikat, amelyeket a bubikolás, a fahordás, a fenyőtelepítés vagy a kaszálás közben szereztek. Említik, hogy voltak olyan külföldi diákod — panamaiak, mexikóiak stb. —, akjik kaszával akartak kapálni. A magyar fiúk—lányok ezer dinárt kaptak a két hétre. Az ellátásra nem panaszkodtak, elégedettek az étkekkel. Szakítottak kirándulásra is időt. Jártak például Belgrádban, ahol megtekintették Tito sírját. BÁCSKA TOPOLYA. Hazafelé jövet még meglátogattuk a Bácska Topolya melletti munkatábor lakóit. Hatalmas volt a sürgésforgás, Az alkalmi színpadon vetélkedőre készülődtek a játékvezetők, a pódium előtt vagy százötvenen gyűltek össze. Szép, tágas szálloda éttermébe invitáltak a vendéglátók, akik büszkék is arra, hogy itt étkeznek a fiatalok. A mezőgazdasági kombinát dolgozói is, akiknek a mozi- és színházlátogatás is ingyenes. A munkatábor brigádjai a mező- gazdaságban segítkeznek. □ □ □ A cikk eleién. azt írtam, hogy a jugoszláviai táborokban gyűjtött tapasztalatokat jó lenne nálunk is hasznosítani. Persze az ő akcióik egészen más jellegűek. Nem gondolnám, hogy túl nagy népszerűségnek örvendene nálunk, há a diákokat hajnalban ébresztenék, s máris munkába kellene indulniuk. S ha a teljesítményeket nézzük, az sem lenne örvendetes számukra, ha száz százalékon felüli teljesítményeket kérnének tőlük. A jugoszláv fiatalok mellett a magyarok is ugyanolyan lelkesen dolgoztak, s ez lehet a legjobb bizonyíték arra: meg tudják fogni a kapa nyelét, ha munkáról van szó. S ráadásul tudják is: hogyan kell a szerszámot kézbe venni! Borzák Tibor Javában tart a gyümölcsszezon. Sajnos, a tavaszi fagyok miatt az átlagosnál kevesebb termés betakarításáról kell gondoskodniuk a gazdaságoknak. A jó gazda mindent megtesz azért, hogy a megmaradt termést teljes egészében hasznosítani tudja. Mit lehet csinálni a hullott, törődött gyümölccsel? { Az izsákiak, sokáig, nyugodtan válaszolhattak a kérdésre így: visszük a szeszfőzdébe. Tavalytól azonban a szászt adó cefrét egyéni termelőknek — bár három szeszfőző üzem is működik a településen — helyben nem lehet kifőzetni. Az áfész 1983-ban még vállalta a 10—20 mázsás adagok lepárlását, de most nemet mond, ha bérfőzés ügyében keresik. Andrási Ferencet, a nagyközség ellátásáért felelős áfész elnökét arról kérdeztem; — Miért zárták le üstjeiket a magángazdák >cefréje, törkölye előtt? — Szövetkezetünknél is fontos szempont — kezdte az elnök — a gazdaságosság. Az a szeszfőző matuzsálem pedig, amely a magántermelőknek is dolgozott, nekünk csak „ráfizetést főzött”. A rendszertelenül érkező, kisebb tételekkel való bajlódás miatt nem tudtunk megfelelő ütemben haladni a magunk által vásárolt — nagyabb hasznot adó — nyersanyag feldolgozásával Elnökségi határozat alapján szüntettük be a kistételes bérfőzést. A Likőripari Vállalattal kötöttünk igen előnyös szerződést. A döntés helyességét bizonyítja, hogy már tavaly egymillió-háromszázezer forint tiszta nyereséget hozott az üzem. Van egy másik probléma is: a műszakilag leromlott üzemben nem tudunk előállítani megfelelő italminőséget. Vállalati partnerünk is tovább A hét végén ismét három előadást tartanak a Szegedi Szabadtéri Játékok színpadán. Pénteken lesz Gounod: Faust című operájának bemutatója. A szövegkönyvét a rendező, Szinetár Miklós dolgozta át. A zenekart Oberfrank Géza vezényü. A Faustot láthatja a közönség vasárnap is. Szombaton Szörényi—Bródy: István, a király című rookoperája lesz műsoron. A Szegedre látogatók nap közben tucatnyi kiállítást is megtefinomítja a tőlünk elszállított italt. Az egyéni megrendelőknek „csak saját fogyasztásra” megkötéssel adtuk ki a pálinkát. Ha még most is vállalnánk bérfőzést — az újabb rendelkezések értelmében — nem folytathatnánk így ezt a gyakorlatot. Az esetenkénti vizsgálat háromezer-ötszáz forintba kerül, és a termelőt terhelné. — Mire számíthatnak a jövőben az izsáki termelők, akik között bizonyára számos áfész-tag is van?— Sok jót nem mondhatok. Az üzem silóiban akad kétéves törköly is, és a szeszipari vállalat is küldi már az újabb árut. Eddig novemberi határidőt mondtunk a tagjainknak, de mivel gyakori az üzemzavar, ez sem tartható. Azt tanácsoljuk, keressenek másfelé, Solton, Dunavecsén vagy Fülöp- házán — olyan üzemet, ahol kisebb mennyiséget is örömmel fogadnak. A gyümölcscefre ugyanis- decemberig tönkremegy... □ □ □ A leírtakhoz ide kívánkozik egy megjegyzés: Az Andrási Ferenccel való beszélgetés után felhívtuk a Dunavecse és Vidéke ÁFÉSZ elnökét, Borbély Lajost. Náluk a főzde adottságai Olyanok (vagy még rosszabbak) mint Izsákon. Mégis nyereséget hoz a kisebb tételű, a lakosság részére végzett bérfőzés is. A minőség is elfogadható, és egy nem régen vásárolt műszerrel helyben, olcsón ellenőrizni tudják, hogy a kiadásra kerülő áru megfelel-e a követelményeknek. Nincs milliós hasznuk rajta, de a tagság úgy érzi — ilyen ügyben is — számíthat a saját szövetkezetére. Ez is szempont... És az izsákiak? Farkas F. József hinthetnek. A városi sportcsarnokban szombaton és vasárnap lesz a Szőke Tisza ’84 elnevezésű nemzetközi társastáncverseny. Ausztriai, csehszlovákiai, olaszországi, NSZK-beli és magyar táncosok vetélkednek standard és latin-amerikai táncok kategóriájában, egyéni és csapat- versenyben. A zenét a Melody Combo • szolgáltatja. Szombaton este az egyéni, vasárnap délután a csapatok versenyét, vasárnap este pedig a győztesek gálaműsorát tartják meg. 9 Hazaérkeztek a jugoszláv fiatalok. Gazdag hétvégi program Szegeden Évtizedek a pult mögött Kevés az olyan ember, mint Sohajda Ferenc nyugdíjas vállalatigazgató is, aki részese volt a fel- szabadulás utáni, szocialista élelmiszer-kereskedelem küzdelmes éveinek. Fiatalon, 26 esztendősen került vezetői posztra. Egy időben a megyei tanács kereskedelmi osztálya helyettes vezetőjeként is dolgozott. Negyvenhárom évet töltött el a kereskedelmi szakmában, még pontosabban: a lakosság ellátásának szolgálatában, amelyért az ellenforradalom idején .határozott magatartásával és később mint munkásőr is kiállt. „Lenne kedved boltban dolgozni?” Mit jelentett a helytállás akkor, a szó teljes értelmében fiatal- szocialista kereskedelemben? Mivel (minek alapján) mérték a felszabadulást követő években a bolti eladók munkáját? Erről beszélnek most kereskedőtársai. — Engem a felszabadulás lakóhelyemen, Kiskunfélegyházán ért. Ott léptem be,’ 1945. november 17- én elsőként a Szociáldemokrata Pártba. Később, az- államosítás után a tanácshoz mentem dolgozni. Kis idő múltán egyszer csak azt hallom a főnökömtől: „Párttag vagy. Mint ifjúsági vezető is megállód a helyed. Lenne kedved boltban^ dolgozni?” így jutottam el a félegyházi Hattyúházba' (ma könyvtár), a város első népboltjába vezetőnek. Ebben az üzletben tanultam meg vezetni is, eladni is. Az ellátás megszervezésében, ahogy tudtam, segítettem. Beléptem a Munkásszövetkezetbe. Fogadtuk és elosztottuk a boltok között a burgonyaszállítmányokat. (Horváth Imréné, Kiskunfélegyháza.) Lépcsőfokok Mivel kezdtük a Munkásszövetkezet megindítását? Talán el sem hiszik, akik ma olvassák: öt kilogramm töröttpaprikával és ,egy (!) lódenkabátital. Népbolt, Munkásszövetkezet, Állami Áruház — ezek voltak az ellátás akkori lépcsőfokai. (POcskai Bélá- né, Baja.) Sónap 1950-ből — 1949-ben léptem munkába a szocialista kereskedelemben, a pártnak 1956. november 11-e óta vagyok a tagija. Ez a két évszám az én életemben is közrefog egy olyan korszakot, amelyről sok élményt, tapasztalatot őrzök. Ezekből szeretnék most néhányat megosztani az ’50-es évek kereskedelme iránt érdeklődő fiatalokkal. A Szolnok megyei Népbolt Nemzeti Vállalat egyik ötvenfős üzletét vezettem. Egy 1950. évi februári nap reggélén mit látok?! Nagy tömeg áll a bolt előtt. Mindenki szinte egyszerre akar bejutni. „Mi az, ami ennyire sürgős? Mit akarnak venni?” — kérdem a sorbanállóktól. „Sót!" — hangzik az egyöntetű válasz. Felültették őket. Azt híresztelték, hogy fogytán a só. Hát, ha- só kell, legyen só! Kinek-kinek adtunk annyit, amennyit csak kért. Akik 50 kilogrammos zsákkal vásároltak, azoknak hátul, a raktárban adtuk a hátukra a nehéz terhet. Ennél furcsább üzletre azóta -sem emlékszem. Egész nap mértük a sót, míg aztán estére Budapestről megérkezett pótlásra az újabb szállítmány. De azt már nem kapkodták el olyan hamar! Szerettünk eladni, örültünk, ha jó kenyeret sütöttek a pékek. Boldogot voltunk, ha a vevők is elégedetten távoztak az üzletből. Bár abban az időben nem volt éppen nagy árulbőség, arra törekedtünk, hogy a szocialista kereskedelmet ne járassuk le. Az ebédszünetet gyakran, arra' használtuk fel, hogy a boltnak küldött kevés, két mázsa cukrot negyed- kilogrammos csomagolásban kimérjük a délutáni vásárláshoz. Éjszaka, vagy déliidőben csomagoltuk, ragasztottuk a vásárlási jegyeket; a nyitvatartási időben meg elláttuk a vevőket. Mégis volt kedvünk elmenni , az esti népitánc-próbákra! (Szabó Gyula, Kecskemét.) „Egyszer sem hiányoztam a munkából” — Az én időmben próbaidőre vettek fel valakit kereskedelmi tanulónak. Ha megfelelt, maradt. Ha nem, le is út, fel is út. Többé nem számítottak rá. Ugye, furcsa, hogy ilyen hosszú idő távlatából, mint az 1940-es és ’50-es évek, ez jut először az eszembe. De miért mondom ezt? Mert a kereskedelemben való szakmai jártasság mellett legalább annyira fontos a jó modor, az udvarias hangnem és az előzékenység. Akiből ezek a tulajdonságok hiányoznak, nem válhat igazán jó eladóvá. Pérsze, más volt az akkori munkaerőpiac. És más a mostani is. Azt azért hadd mondjam el, hogy a megfelelő /emberi magatartásra a szocialista kereskedelem mai, korszerűbb szintjén, magasabb fokozatában is szükség van. Megtanítani például a fiatal eladókat arra, hogy köszönjenek: „Jó reggelt... Jó napot kívánok!” — azt hiszem, ezzel csak jót teszünk nekik is, és a vevők- nek-is. Harminc évig egyszer sem hiányoztam a munkából. Beteg sem voltam'. Szerettem a kereskedelemben dolgozni. Szerettem? ... Hiszen ma is ott dolgozom. A félegyházi 2101-es ABC-nek vagyok a helyettes vezetője. (Pelyva Imre, Kiskunfélegyháza.) A 75 éves Pásztor József, a kalocsai Szalontai László, a kecskeméti Szedő Mihály és a pult mögött évtizedeket eltöltött többi kereskedő — úgy gondolom — megérdemli, hogy vevők és eladók vásárlás közben emlékezzenek rájuk. Helytállásukkal, a fogyasztók ellátá'Sáért vállalt feladataik teljesítésével mintegy hidat vertek a felszabadulás utáni és napjaink kereskedelme közé. Kohl Antal VAN ELEGENDŐ TAKARMÁNY Kiegyensúlyozott a nyári állatpiac Az évszaknak megfelelő a kínálat a takarmánypiacon. A forgalmazás adataiból arra lehet következtetni, hogy a kistermelők körében továbbra is élénk az állattartási kedv. A piacokon felkínált malacok és süldők jó áron cserélnek gazdát, nem okoz gondot az értékesítés. Országos átlagban az elmúlt év azonos időszakához képest kilónként még egy—két forinttal többet is kérnek és adnak is a növendék állatokért. A Dunántúlon valamivel drágábban lehet hozzájutni a malachoz, süldőhöz, a Tiszántúlon és a Duna—Tisza közén valamivel alacsonyabb most az ár. Az állatforgalmi és húsipari vállalatok alig-alig tudnak vásárolni az állatpiacokon, az árak ugyanis rendre magasabbak, mint amennyit az állami vállalatok kínálnak. (A húsipar más módon szerzi be az „alapanyagot”; szerződéses úton. hízott sertésekhez jut hozzá.) Hetente hat—'hétezer növendékállatot vesznek meg, ez a szokásos nyári forgalom átlagát jelenti. Ezeket az állatokat főként a nagyüzemi hizlaldákba adják, oda, ahol valamilyen oknál fogva hiány mutatkozik malacból, süldőből. A július végi állatpiacra felhajtott sertések 70 százaléka cserél gazdát — főként a kistermelők között —, ez jó aránynak számít, a fennmaradó 30 százalékot a növekedésben elmaradt állatok teszik ki, ezeket nehezebb értékesíteni, kiváltképpen akkor, ha a gazda az árból nem hajlandó engedni. Ilyenkor egy—két héttel eltolódik értékesítésük. A zavartalan, kiegyensúlyozott állatpiac nyári háttere; a takarmányforgalmazás az elmúlt hetekben, hónapokban — egy—két termék kivételével — megfelelt az igényeknek és ez biztos alapot adott az állattartáshoz. Július végén megjelent a takarmányboltokban az idei árpa és helyenként a takarmánybúza is. A „Boldog, jövő” óvoda apró neveltjei hosszú isorban álltak \ a takarékpénztár bejárata előtt. — Mi történt, ti mind pénzt akartok felvenni? — kérdeztem. — Ige-e-en! — harsant a gyermekkórus 1 többszólamú válasza, és a1húsz 'arcocska úgy ragyogott, mint megannyi újdonatúj iízpfenninges pénzérme. Különös — tűnődtem. Kivettem a takarékkönyvemből 50 márkát, és a rádiójavitó műhelybe indultam. Itt csodálkozva vettem észre '•ugyanazt a vidám, lármás gyermekhadat. — Mi történt, ti mind rádiót akartok javíttatni? >— Ige-e-en! — sivították ütemesen a kis lurkók, sőt még a taktust iis [verték hozzá a lábukkal. A rádió fpgalma náluk nyilván nem a legújabb hírekkel társult. További utam a postára vezetett, innen táviratot küldtem a drága nejemnek, s <közöltem, hogy... nos, ez nem tartozik ide. Alighogy megkaptam a nyugtát, fiz ajtóban megjelent az ismerős vidám gyermektársaság. — Mi történt, ti mind táviratozni akartok? Vagy bélyegei vásárolná? — Ige-e-en! — felelték kórusban szenvedélyes ifjú levelezők, s megnyalták a nem létező bélyeget és ráragasztot- ták a képzeletbeli 'borítékra. ... Fél óra múlva, hazafelé igyekezve, az anyakönyvi >hivatal előtt mentem iel — és nem ,hittem a szememnek: megint ugyanazok a lurkók topogtak ott, s igyekeztek befurakodni az ajtón. — Mi történt, ti mind házasodni akartok? — Ige-e-en! —■ sivították vidáman a kislányok. A kisfiúk egyetértésüket fnyilvánították — bár nem annyira hevesén. Kíváncsiság fogott el. Végül a gyerekek kitódultak az utcára. Nyomukban pedig -megjelent az óvónő, Christine, aki a szomszédom volt. — Hát maga is szépen sétál a -gyerekekkel — jegyeztem meg, s hangomból visszafojtott szemrehányás csendült ki. — Bocsásson meg, kérem! — mondta bűnbánóan az óvónő. ;— De pénzt kellett felvennem1 a takarékpénztárban, be kellett adnom javításra a lemezjátszóidat, azután bejelentkeztem a házasságkötő terembe, és sürgönyöztem a vőlegényemnek ... Most pedig még daueroltatnom kell,' azután felpróbálom a méretes szalonban rendelt ruhámat, elmegyek a fogorvoshoz, és végül élelmiszert veszek. De amikor befejezem a munkámat, addigra minden bezár. Hát mit tegyek? — Christine mélyet sóhajtott, majd szemügyre vette apró neveltjeit. — Nosza, gyerekek, álljatok párba, folytatjuk a sétát! Ralph Wiener Fordította: Gallért György BÁCS-KISKUN MEGYEI DIÁKOK A FRUSKA GORÁN Hasznos séta