Petőfi Népe, 1984. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-29 / 202. szám

1984. augusztus 29. 0 PETŐFI NÉPE • 3

A FELNŐTT/ÉLET KÜSZÖBÉN

Szakmunkások — friss bizonyítvánnyal

Múlt, jelen

■ •"“■h és jövő — Kecelen

Bács-Kiskun szakmunkásképző intézeteiben az idén 2348 képesítőbizonyítványt adtak ki, volt 'közöttük gyenge, közepes és kiváló egyaránt. Az évzáró ünnepélyek után a legtöbb újdonsült szakmunkásnak csak néhány hete maradt, hogy — talán életében utoljára — mint diák élvezze a nyarat. Jönnek a kötelező-formaságok: munkakönyvváltás, szerződéskötés, és — a hétköznapok.

Évszázaddal ezelőtt — a hazai szakmunkásképzés megindulásának idején — még sajátos hagyománya volt a friss diplomás „maiszterek” avatásának. Településenként, szakmánként változtak ezek. Volt úgy, hogy új szerszámkészlettel ajándékozták meg az idősebb szakik a tanoncéVek megaláztatásait sietve feledni vágyó ifiket. Másutt nagy mennyiségű alkohoíos ital elfogyasztásával kellett hihető bizonyságát adni az „érettségnek”.

Segítenek a munkatársak

Kiskunhalas legnagyobb könnyűipari üzeme, a Skála irányításával működő TEXCOOP. A Kötőipari és Kereskedelmi Leányvállalat géptermében nagy a zaj. Az idegen könnyen megszédül az óriási kötő- és hurkológépsorok pójcszerű mozgása láttán.

Az elmúlt évben 183 ipari tanuló képzését vállalta a gyár: többségük ebben az üzemben ismerkedik a gépekkel, a szakmával. 1984-ben harminchétén végeztek, de végül csak tizenkilencen maradtak itt.

A gyárvezetésnek gondjai vannak az utánpótlással. A pályaválasztást előkészítő -pedagógiai munka hiányosságait mutatja, hogy gyakran csak „jobb híján” jelentkeznek ide növendékek. Ha betelt a fodrász- vagy a kozmetikusosztály, a helyhiány miatt föl nem vett tanulókat ide irányítja az iskola. Sokan az utolsó vizsga letétele után tovább is állnak — talán épp ezért. Igaz persze az is, hogy aki nem halasi, nehezen tudja megoldani a bentlakást. És mivel évek óta veszteséges a gyár, nem tud ígérni és adni olyan — másutt természetes — kedvezményeket, mint például a lakásépítési támogatás.

A gépterem előtti folyosón az új bizonyítvánnyal büszkélkedő szövőnők képviselőivel, Dudás Erikával, Mozsgai Évával és Opócki Eszterrel beszélgettünk.

— Volt-e valamilyen ünnepség a gyárban, amikor a friss munkakönyvvel jelentkeztek a személyzeti osztályon? — kérdeztem Opócki Esztertől.

— A textiles szakszervezet ünnepséget szervezett Budapesten, a sportcsarnokban. Ide hívták meg az ország összes könnyűipari szakmát tanult fiatal szakmunkását. Kapolyi László ipari miniszter köszöntött bennünket,

V örömmel maradnak a MEZŐGÉP kiskőrösi gyáránál is friss „diplomás” munkások.

ünnepélyesen szakmunkássá fogadott, majd a szakszervezeti vezetők ismertették a jogainkat, az üdüléssel és a továbbtanulással kapcsolatos támogatásokat.,

— Milyenek voltak az első tapasztalataik a gyárban felnőtt dolgozóként?

— Mindenki ahhoz a brigádhoz került, amellyel már eddig is dolgozott. Így nem kellett bemutatkozni, ismerkedni;, szinte mindent tudtunk már az üzemről, a gépekről és a munkáról. Nekem az élső fizetés akozott csalódást; 2400 forint volt a borítékban, tehát jóval kevesebb, mint amikor még tanulóként segítettünk a - félévi hajrában — mondta Dudás Erika.

— Az én képesítésemmel a környéken sehol másutt nem tudnék elhelyezkedni, és ennek érzem is a hátrányát — Vette át a szót Mozsgai Éva. — Én ugye azt teszem, amit tehetek: nyolc órán át kezelem az öt gépemet — miközben azt hallom, hogy „veszteségesek vagyunk”. Ezért én vagyok a felelős, a gép mellett? Én döntöttem el, hogy mit csináljunk? Ez végül is azért rossz, mert például.

'f'. fogalmam sincs,. hogy akár öt év múlva kap-x hatok-e támogatást a lakásépítéshez, amikor egy nálam sokkal tapasztaltabb „öreg” sem kap ...

— Mire költötték az első fizetést? ■

— Nem volt nehéz elkölteni — vágta rá Dudás Erika. — Hazaadtam valamit, aztán vettem egy szoknyát és néhány könyvet, voltunk kirándulni, és már volt-nincs fizetés ... Szerintem nincs rendjén az, hogy akik egész nap zajban, szédítő hőségben futkároznak géptől gépig, csak ennyit kapjanak. Ez akkor sem lenne elég, ha már meglenne mindenünk az életre. De hát számunkra csak most kezdődik a neheze.

— Segít-e valaki, ha problémáik vannak a munkában?

— Nagyon jó a kollektíva. Az idősebb, tapasztaltabb munkatársak nem titkolnak előlünk semmit, szívesen elmagyarázzák, mit kell tenni géphiba esetén, akár többször is naponta.

Ki a KISZ-titkár?

Kiskőrös egyik legeredményesebben működő üzeme a MEZŐGÉP Vállalat gyára. Korszerű talajmegmunkáló gépei keresettek az országhatárokon kívül is. A termelésirányítók megtesznek mindent, hogy a hazai és a határon túli partnereik ne panaszkodjanak, jó minőségben és pontosan tudjanak szállítani.

Beszélgetőtársam Rádiós János, GpausZky István és Fodor-Rácz Sándor, a szakmunkás- bizonyítvány kézhezvétele után szívesen maradt • itt. Mint mdndták, jól megfizetik őket; a 19' forintos órabér és a sokféle pótlék más körösi munikahelyhez viszonyítva kedvezőnek számít, folyamatosan van munka, és a közösség is összeszokott.

Volt-e szakmunkásavató a gyárnál?

— Nem volt — mondja Fodor-Rácz Sándor. — Megkötöttük a szerződést, és jöttünk le a műhelyibe, a szokott géphez. Talán az változott, hogy a kollégák másként beszélnek velünk. Már teljes jogú társaik lettünk.

— Tudjátok-e, ki a KISZ-titkár, vagy a szakszervezeti bizalmi az üzemben?

— Mindkét szervezetnek tagjai vagyunk. Eddig az iskolánál intézték ezeket az ügyeket, de itt még nem jelentkezett senki, hogy én vagyak a KISZ- vagy a szákszervezeti titkár — mondta, láthatóan a többiek nevében is beszélve Opauszky István.

— Kihez fordultok, ha problémátok van, ki segít?

— Szólunk a főnöknek, vagy az idősebb kollégáknak — válaszolta Rádics János.

— És ha éppen velük lenne nézeteltérésetek?

0 Dudás Évát Kapolyi László ipari miniszter fogadta munkássá a Budapest Sport- csarnokban rendezett ünnepségen.

O A BÁCSÉPSZER fiatal szakmunkásai.

— Nem is tudom ... talán az igazgató- helyettesnek. ő írta alá a szerződésünket — tette hozzá bizonytalanul.

— Mivel töltitek a szabad időt?

— Klub vagy baráti kör nincs a gyárban

— vette át a szót ismét Rádics János. — Én Páhin lakok, de ott sincs sok választani valóm. Csak diszkó van néha-néha.

Akik nem mennek el

Hasonló a helyzet a kecskeméti székhelyű BÁCSÉPSZER Vállalatnál is. A kiskőrösi építésvezetőség szervezésében a városközpontban épülő lakásoknál tevékenykedő fiataloktól tudom ezt. Ök sem ismerték a KISZ- és a szakszervezeti vezetőket.

— Jó érzés, hogy valamit elkezdtünk, és is méltányolják ezt, és a fizetésnél is meg- azt tisztességgel be is fejeztük. Kollégáink látszik — summázta a képzett munkássá válás lényegét Teknős László kőműves. — Igaz

— folytatta — a vállalat hét végzőse közül öten közvetlenül a vizsga után továbbálltak. A jobb pénzért elmentek maszekhoz.

— Ti miért maradtatok? — kérdeztem a brigád másik kőművesét, Borsik Gyulát.

— Itt nincs olyan nagy hajtás, marad energiánk az otthoni munkára és a szórakozásra. Igaz, ha házat akarunk építeni — és nem kisebbet, mint az apáméké Csengődön — a hétvégeken nekünk is dolgozni kell.

Két város három munkahelyén beszélgettünk kezdő szakmunkásokkal. Az tűnt ki a beszélgetésekből, hogy — bár vannak próbálkozások — nem foglalkoznak igazán a vállalatok a munkába álló végzett ipari tanulók problémáival, pedig mindegyik termelőegységnek létérdeke, hogy dolgozóik sajátjuknak tekintsék munkahelyüket, azonosulni tudjanak a feladatokkal, szívükön viseljék a nagyobb közösség érdekeit.

Farkas P. József

Beszélgetés a tanácselnökkel

Kecel nagyközség ez évben ünnepli újratelepítésének 250. évfordulóját. A rangos jubileumot rendezvénysorozattal köszönti a település lakossága. Ennek része az augusztus 31- én kezdődő keceli napok programja is.

Most avatják majd a nevelési központ

új épületét; lesz fogathajtó-ver- seny, tornabemutató és zenés, táncos mulatság is.

Az érdekesnek ígérkező keceli hétvége főszervezőjével, a faluközösség vezetőjével beszélgettem az évforduló kapcsán.

hatok Ede, a keceli Nagyközségi Tanács elnöke Budapesten született ugyan, de 1946 óta itt él Kecelen. Idetartozónak vallja magát. Korábbán a végrehajtó bizottság titkára volt. 1978-tól elnök.

— Ha távol élő barátokkal beszélget, és érdeklődnek lakóhelyéről, hogy jellemzi Kecelt? Miben különbözik ez a település az összes többi magyar falutól?

— Nagyon nehéz a kérdés. Mert ahogyan nem könnyű elmondani például egy édesanyáról, 'hogy miben különbözik más nőktől vagy anyáktól — mert éppen az én szülőm! — ezt is problémás röviden kifejteni. Egy ami igazán fontos: a történelmi megrázkódtatások és átalakulások nem ziláltak szét, hanem jó közösséggé formálták az itt lakó népet. Szinte családias együttessé. Akik, amellett, hogy a saját érdekeiket igyekeznek érvényesíteni, komoly áldozatokat vállalnak a közösség érdekében is. És ezt nem azért mondom, mert ünnepel a falu. Számtalan példát tudok említeni a közműfejlesztés, vagy az intézményfejlesztés történetéből, ami ezt igazolja.

— Véleménye szerint mely változások voltak a hazánkban lejátszódó szocialista átalakulás mellett — történelmi jelentőségűek Kecelen a 250 év alatt?

— Elsősorban az, hogy az itt élő emberek szorgalma, kitartó munkája, a falu határában megkötötte a homokot és bőtermő szőlő- és gyümölcsültetvények jöttek létre. Bízvást mondhatom ezt hősies munkának. Ez volt a korábbi szakaszra jellemző. A második jelentősebb eseménysor, hogy a fáradtságos munka 'mellett (vagy árán) rövid időn belül komfortossá alakította lakóhelyét az itteni nép. Mert ebben a falúban, még az ötvenes években sem volt villany. A tanácsnál gyertyával, majd aggregátorral világítottunk. Ez persze csak egy jellemző példa a lemaradás érzékeltetésére.

— Hogyan látja, sejti az évfordulón a jövőt?

— Nézze, én egy népképviseleti szerv választott vezetője vagyok. Optimistán látom a jövőt, de jós nem vagyok. Azt persze — a község társadalmát és adottságait ismerve — bízvást mondhatom, hogy 'ha nem lesz valami világkatasztrófa, Kecelen lesz az ötszázadik évforduló kapcsán is ünnepi tanácsülés. Hiszem, hogy az itt élő lakosságnak a leszármazottjai is magukénak tudják majd a föld és munka megbecsülését, tiszteletét, és azt a szorgalmat, amely itt gazdagon termő gyümölcsöskertet teremtett. A mezőgazdaság mellett itt vannak az egyre johb eredményeket felmutató ipari üzemek is. Ezek szintén jövőt ígérnek. Végül, de nem utolsósorban említem a jövőre, sőt a távolabbi jövőre tekintő programmal munkálkodó nevelési központunkat. Ha az óvodától kezdve színvonalas oktató-nevelő munka folyik — és ehhez minden körülmény ' adva van — a jövő biztosan csak szebb lehet.

F. P. J.

A HÍR IGAZ, DE

Kerítésen lóg a gazda

Már-már nem tudni — nevessen vagy sírjon az ember az eset hallatán- Kiskunhalason egy férfi majdnem az életével fizetett, mert el akarta kerülni a kisebbik bajt:- a házsártos élettárs szidalmait.

Este nyolc óra felé járhatott az idő. amikor N. N. erősen kapatosán baktatott hazafelé. A házához közeledve már érezte, hogy valami baj lesz, mert látta az élettársát az udvaron ténykedni. Igaz, emiatt nem kellett volna megijednie, de N. N. ismerte az asszonyt. Tudta, hogy társa tagja az alkoholizmust ellenzők népes táborának, s ha meglátja az állapotát, akkor fantáziáját és ékesszólását szabadjára engedve olyanná válik, mint a hőskölteményből ismert amazontermészetű Márta. N. N. megkerülte hát az épületet, s hátulról, a másfél méter magas kerítésen át próbált bejutni a portára. A hulladék- vasból készült vékony lemezek nem bírták a terhet, s meghajlottak százkilós súlya alatt, így N. N. a kerítésre .visszazuhant. Különösebb baj még nem is" lett volna, ha a tolvajok visszatartása miatt kihegyezett vastüskéket nem hegesztenek a kerítésre. Ezek egyike aztán szinte felnyársalta N. N.-í. Akkor már megbánta, hogy kerülő utat keresett, de visszafordulni nem lehetett. Egy ideig próbálkozott, hogy lejusson a földre, de mindhiába. Végül

könyörgőre fogta a dolgot és segítségért kiáltott.

Élettársa első ijedelmében egy gyümölcsösládát hozott a lába alá, hogy legalább érezze úgy, szilárd „talajon” áll. A férfi nem gondolta, hogy a szerencse mégis mellé szegődött.. A vastüske úgy szúrta meg, hogy csupán jelentéktelen volt a vérzése. Az élettárs, miután úgy ítélte meg, hogy a sérülések csupán karcolások, nem hívta rögtön az orvost. Utóbb elmondta, félt attól, hogy előbb gyomormosásra viszik a párját. Jobbnak látta, hogy N. N. alszik egy jót az ijedelemre. Reggel viszont az immár józan társát elküldte az orvoshoz.

*

A rendőrségnek a kórházból telefonáltak. Bűncselekmény gyanúja miatt jelentették, hogy felvettek egy férfit, aki az utcán esett össze. Bordatörést állapítottak meg, és két 'szúrt jellegű sebet a mellkason. A férfi orvosainak elmondta, hogy reggel fél hét körül az italbolt környékén egy férfi haladt el mellette, s minden ok és előzetes szóváltás nélkül késsel megszúrta. A sebesült adott egy használhatónak tűnő személyleírást is, amely alapján a rendőrség azonnal megkezdte a nyomozást. Rövidesen a nyomozók is kihallgatták a „megszur- kált” férfit, aki ugyanúgy elmondta a történetet, mint korábban az orvosoknak.

*

Ki nevet a végén? Ügy tűnik N. N. a társasjáték szabályait sajátosan értelmezte,. Nem tudni, kit akart mosolyra fakasztani. Élettársát — kinek ismerjük már a természetét — biztosan nem. Legalábbis ő csöppet sem volt derűs, amikor megjelentek nála a nyomozók, és közölték a szur- kálás hírét. Valószínűleg nem széles jókedvében mondta el az előző esti „mesét” sem a kerítésen lógó gazdáról, s mutatta meg a fényképünkön látható vastüskét, amelyen vérnyomok maradtak. Lehet, hogy N. N. a játékkal önmagét szórakoztatta? Mert ha a rendőrségre gondolt, akkor tévedett. A büntetőjog ugyanis az efféle tréfát nem, humorként értékeli. N. N. arcáról is valószínűleg lefagy majd a mosoly, ha a hatóság félrevezetése miatt megindul ellene az eljárás.

Tnza. Béla

A Magyar Nemzeti Galéria őszi programjából

Üj állandó kiállítás, bolgár régészeti és kisplasztikái tárlat, valamint szlovák grafikai bemutató nyílik idén a Magyar Nemzeti Galériában.

Már megkézdődtek az előkészületei a Reneszánsz kőtár című új állandó kiállításnak, amelyet a Galéria, a Budapesti Történeti Múzeum, valamint számos vidéki múzeumunk kőanyagából állítanak össze. A reneszánsz kori központjaink — többek között Vi- segrád, Eger, Diósgyőr — gazdag régészeti leleteivel kiegészí. tett tárlaton több mint száz, áz 1470 és 1530 közötti időszakból származó kőemléket — építészeti faragványt, épületplasztikát, párkány- és oszloptöredéket, címertöredéket, illetve szobrokat, köztük kiemelkedő síremlék-szobrászati műveket — láthatnak majd az érdeklődők a Galéria „C” épületében. A tervek szerint a még ebben az évben megnyíló tárlaton kiállítják majd többek között azt a híres oltártöredéket — a diósgyőri Madonnát —, amelyet Mátyás király olasz származású szobrásza, Giovanni Dalmata készített, valamint a budai királyi palotából származó — Mátyás hollóival díszített — fehérmárvány szökőkút-részletet.

A Bulgária felszabadulásának 40. évfordulóját köszöntő bolgár hét rendezvényeként nyílik meg a Galériában szeptember 18-án a bolgár régészeti és kisplasztikái tárlat.

NAPKÖZBEN

Telefonon? Nem!

Csak egy telefon — gondolja az ember, s máris elintéz olyan ügyeket, amelyeknek egyébként hosszasan és fáradtsággal tudna a végére járni. Vannak azonban tapasztalataink, hogy nem mindenhol veszik „komolyan” a telefont, nem bíznak abban, hogy aki a vonal túlsó felén beszél, valóban azt gondolja, amit mpnd, s kijelentéseiért büntetőjogi felelősséget is hajlandó vállalni. Néha úgy érzi az ember: a telefon csupán baráti csevegésre, találkozók egyeztetésére, a pontos idő tudakozódására jó.

Mert például sem Kecskeméten, sem a megye más városaiban nincs még minden utcában szennyvízelvezető csatorna. Így természetesen sok háznál úgynevezett szikkasztó- és derítőaknákba gyűjtik a szennyvizet. Ezek az aknák azonban hosszabb-rövidebb idő után megtelnek, ki kell üríteni azokat. Ilyenkor ötlik az emberek eszébe: csak egy telefon! A dolog azonban nem ilyen egyszerű.

A Bács-Kiskun megyei Kommunális Szolgáltatóvállalat ugyanis telefonon nem vesz fel ilyen megrendelést. Viszont készségesen ad tájékoztatást arról, hogy az ügyfél legyen szíves elfáradni a szolgáltató- vállalat központjába, ott felveszik a rendelést írásban, előre ki kell fizetni a díjat, és majd jön a szippantókocsi. A gya- . loglástól, a. megrendelő idő- veszteségéről most nem szólva, furcsának találjuk, hogy a szolgáltatásért előre kell fizetni. Talán ezért nem lehet telefonon kérni a szippantást?

Nem lehet telefonon kérni például szemétszállítást sem a kecskeméti Kommunális Költségvetési Üzemtől. Itt is azt kérik az ügyféltől, hogy írjon egy kérvényt (megrendelést),

azt postázza az üzem címére, ahol nyilvántartásba veszik, s majd elviszik a szemetet. Legjobb azonban, ha a megrendelő elmegy a Thököly utcába,' ott kitölt egy formanyomtatványt, aláírja stb. Telefonon sajnos nem lehet megrendelni.

Az igazsághoz mindkét vállalat esetében hozzá tartozik, hogy a munkát — ha már megtörtént .a személyes vagy írásos megrendelés — viszonylag rövid idő alatt, tisztességesen és nem nagy összegért elvégzik. Miért nem lehetne egyszerűsíteni akkor a folyamat kezdetét? .

S végül, bár nem tartozik szorosan a témához, igen furcsának tarthatja bárki a MÉH „hozzáállását” a lakossági megrendeléshoz. A Közép-magyarországi MÉH Nyersanyaghasznosító Vállalat — igaz nincs a nevében, hogy szolgáltató, de végül is a népgazdaságot, s ezen belül a lakosságot szolgálja — telefonon hajlandó hjilladék- vagy nyersanyagszállítást vállalni, de kikötése van. Nevezetesen: öttíz mázsáért nem hajlandó elmenni sehová, mondván, hogy a vállalatnak csak hattonnás teherautói vannak, így nem gazdaságos néhány mázsáért ugrani. Csak 30—60 mázsa közötti tételekért mozdulnak meg.

Hogy mit tegyen, akinek mindössze három-négy mázsa fém- esetleg papírhulladéka van? Azt javasolja a MÉH: fogadjon egy fuvarost, és vitesse ki a telepre. Csakhogy egy fuvar 400—500 forint. Neki sem éri meg. Azt nem tudjuk, miért nincs kisebb autója a vállalatnak, vagy ezeket az „apró” tételeket miért nem gyűjtik össze, s akkor a hat- tonnás kocsinak is megérné a fuvar.

—dorgál—