Petőfi Népe, 1984. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-28 / 201. szám
4 e PETŐFI NtFI rn 1M4. Mgualaa >• KÖNYVESPOLC Kecskemét szőlőés gyümölcstermelésének múltja Örömmel üdvözölhetjük az országosan is gyarapodó hasonmás kiadások sorában Szabó Kálmánnak Kecskemét szőlő- és gyümölcstermelésének múltja című, nemrég megjelent művét. A kiváló etnográfusnak ez az 1934-ben és most újra megjelent könyve olyan érték, amely a mának is szól. Választ ad olyan érdekes kérdésekre, hogy mi ad tájunknak, városunknak sajátos —- máig ható — karaktert, milyen folyamat eredménye az a város és vidéke népének tudatában mélyen gyökerező földrajzi tartalom, ami meghatározó volt az országos, sőt európai hírű,kertkultúra kialakulásában. Ügy vélem, a könyv azért is időszerű, mert napjaink dinamikus társadalmi-gazdasági fejlődése sem tünteti el e karakterisztikus tájjelleget, sőt annak szerepe a gazdaság, az életforma, és a településfejlődés mai átalakulásában fokozatosan felértékelődik. Bizonyítja ezt a Kecskemét környéki mai nagyüzemek gazdálkodási kultúrája, az integrálódó élelmiszer-gazdaság, vagy a terebélyesedő hobbikert- mozgalom is. Nem tévedett tehát a szerző, amikor ötven éve, könyve bevezetőjében azt írta: a szőlő- és gyümölcstermelés „életünk, jó. létünk alapja, és jövő boldogulásunk biztosítéka”. A 16 hosszabb-rövidebb fejezetre tagolt könyv gazdag forrásanyagra építve veheti végig az olvasót a futóhombk megkötésétől a jelentékeny arányban exportra termelő gazdálkodás kibontakozásáig. Az egykori városi magisztrátus szenátorai már a XIX. század élején felügyelik a szőlőkben folyó munkát, és tiltják a „tanyán való lakást”, mindaddig, amíg a népesség gyarapodása és a gazdálkodás belterjesebbé válása révén az elkerülhetetlenné nem vá ük. • • Sr.őlőmíhvJéíi sxcrs/dmtrí: • Egy lap a könyvből. A szigorú városi szabályok ci- tálásával mutatja be, hogyan alakultak ki a termelési hagyományok, ábrákkal illusztrálja a szőlőskerti kunyhók sajátos típusait, és a „régimódi” szőlőművelés szerszámait és fogásait. .Leírja a szüretelést, a kecskeméti borokat és azokat a szőlő, fajtákat, amelyeket a XIX. század folyamán termesztettek. (1812- ben 29, 1900-ban 450 (!) különböző fajú szőlőt regisztráltak.). Sajátosan, ízes magyarsággal és ragyogó humorral íródott a könyvnek a kurtakorcsmálko- dásról és a város korcsmáiról szóló fejezete. A város kizárólagos iitalmérési jogának igen fontos szerepe volt a fejlődésben: tervszerűen alakították ki az adózás rendszerét, és tiltották a más területekről származó borok mérését is. A borbí- rák esküje is (72. oldal) ragyogó példa arra, hogy hogyan kezelték a város fő jövedelemforrását. Rövid, de igen érdekes az árutermelővé váló gyümölcstermelés gondjait bemutató fejezet a pálinkafőzésről. Ha ugyanis nem volt ára a gyümölcsnek, akkor „szilvából, de különösen barackból igen jó és nagy mennyiségű pálinkát főztek”. A mához is átvezető fejezet az utolsó, amelyben azt olvashatjuk, hogy az 1860-as évektől milyen lendülettel folyt a telepítés, hogy a város polgárai (lényegében vagyoni helyzetüktől függetlenül), hogyan versengtek a kiváló minőségű szőlők és gyümölcsösök telepítésében, s e nemes versenyt kiállítások rendezésével, gyümölcsbíráló gyűlésekkel, nagyobb intézmények létesítésével; és a helyi lapokban írt cikkekkel segítették. A nagyobb „intézményeket” sorra is veszi a szerző: 1856—57 Műkert létesítése (Bakuié Márton), 188%: Miklós-itelep (Miklós Gyula), 1891.: Helvécia (Wéber Ede és a város szikrai szőlőjének telepítése, 1894-ben Lestár Péter közbenjárására állami földművesiskola létesítése, 1900: Kada Elek polgármestersége alatt a város anyagi támogatásával a konzervgyár alapítása, majd a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kamara mintagyülmö'lcsösének megalapítása. • A szerző, Szabó Kálmán. Hozzájuk kapcsolódik a kiváló nemesítők: Han'kovszky Zsig- mond, Mathiász János és Kocsis Pál munkássága. Már 1900-ban „Homok” cineméi kertészeti szak- folyóirat is megjelenik Kecskeméten, és méltán írja Szabó Kálmán a fenti nemesítőkről: „Munkájuk eredményét a mai nemzedéknek is értékelni kell”. Gazdag forrásanyagra támaszkodik a város vasúthálózatának kiépüléséről és a növekvő gyümölcsexportról — a két egymással összefüggő folyamatról — szóló rész. A könyv végén — mintegy végeredményként — szerepel az adatsor, miszerint az 1929—32 közötti években a magyar gyümölcsexportból kimagaslóan részesedett Kecskemét. (Az országból kiszállított szőlő 47, a szilva 42, az alma 31, a cseresznye 46, a barack 88 százalékát termelték a Kecs- kemét-környéki kertekben.) E rövid tartalmi ismertetésnek nem lehet célja a könyv kritikai értékelése, de úgy vélem, erre nincs is szükség, mert mentes az írása időpontjának retrográd politikájától. Arról szól, amit ígér — Kecskemét szőlő- és gyümölcstermesztésének múltjáról — a homokkal folytatott küzdelemről, a virágzó kertté varázsolt Kiskunság legnagyobb városának egy rendkívül érdekes történelmi-gazdálkodási periódusáról. Csak dicsérni lehet azt a remélhetően folytatódó kezdeményezést, hogy a város régi szellemi' értékeiből újra megjelenhessenek azok,' amelyek Szabó Kálmán könyvéhez hasonlóak. A kötetet a Bács-Kiskun megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága adta ki. Megvásárolható Kecskeméten, az UNiIVER Petőfi Sándor utcai könyvesboltjában, 40 forintért. Utánvéttel is vállalják elküldését. Helye 'kell, hogy legyen minden iskolai könyvtárban, mert alapmunkaként szolgálhat a tanulók „kecskemétivé” nevelésének programjához is. Dr. Csatári Bálint MTA RKK Településkutató Csoport, Kecskemét NÖVEKVŐ NÉPGAZDASÁGI IGÉNYEK Noha — az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal jelentése szerint — a pályakezdők iránti kereslet az idén a korábbi évekhez képest mérséklődött, még mindig elegendő állás között válogathatnak a tanulmányaikat befejező fiatalok. A munkáltatók által kínált 146—147 ezer munkahely ugyanis csaknem 30 százalékkal meghaladja a 113—114 ezres Ifjúsági munkaerőkínálatot. A pályakezdők azonban nem egyformán kedvező eséllyel kezdik munkáséveiket. Lehetőségeik nemcsak végzettségüktől függ, hanem azon is múlik: hol akarnak letelepedni, hol szeretné, nek állást vállalni. Szakmnnkáshiány Aki például fizikai munkát keres, válogathat az ajánlatok között — szerte az országban. Ugyanakkor a középfokú végzettségű, szellemi munkát keresők esetleg megbánhatják, ha az első ajánlatot visszautasítják. Az utóbbiak közül ugyanis átlagosan minden második fiatal számíthat elképzeléseinek megfelelő munkahelyre. Nem egyforma a férfiak és a nők elhelyezkedési esélye sem: a tanulmányaikat idén befejezett fiatalok 45 százaléka nő, de a munkahelyek 65—66 százalékára férfiakat várnak. Az idén a tavalyihoz képest valamelyest módosult a munkahely-ajánlatok területi összetétele: kis mértékben csökkent a fővárosban és növekedett a vidéki városokban az álláslehetőségek száma. A községekben, falvakban ugyancsak romlottak az elhelyezkedés lehetőségei. A leg. nehezebben az ország északkeleti térségében lehet munkához jutni. Szabolcs-Szatmár megyében például — ahal központilag is támogatták a munkahelyteremtő fejlesztéseket — még mindig nagyobb a munkaerőkínálat a keresletnél. Így aztán sokak számára az elvándorlás vagy az ingázás az egyetlen megoldás. Ami a képzettséget, illetve a képzetlenséget illeti, kedvezőek az általános iskolai végzettséggel munkába lépő fiatalok munkavállalási lehe. tőségei. Közülük elsősorban az egészségileg károsodottak és a fogyatékosok elhelyezkedése okoz gondot. A gazdálkodók zöme betanított és segédmunkára várja a képzetlen fiatalokat, _ de sok helyen kínálnak lehetőséget-a betanítást követően a szakképesítés megszerzésére. Nem zökkenőmentes a gimnáziumot befejező és tovább nem tanuló mintegy 11 ezer fiatal munkába állítása, miután számszerűen is romlott a számukra felajánlott álláslehetőség. Ráadásul' — szakmai ismeretek híján — mind kevesebb esélyük van arra, hogy irodai, kereskedelmi és egészségügyi munkakörökben helyezkedjenek el. Borravalós szakmák? Jó lehetőségek között válogathatnak ezzel szemben az érettségizett szakmunkások, miközben a szakközépiskolásoknak gyengébb kínálattal kell beérniük. Különösen vidéken kevés a közgazdasági, az autóforgalmi, az óvónői, a kereskedelmi és vendéglátóipar) szakképzettséget igénylő munkakör. Hasonlóképpen romlottak az út- és vasútépítő, a hídépítő, a vízügyi, vegyipa. ri és állategészségügyi szakon végzettek esélyei. Összességükben rendkívül jók a szakmunkások munkáiba állási lehetőségei: a 46 ezer végzett fiatal 64 ezer állás közül válogathat. A lakatosokat, esztergályosokat, vájárokat, fonókat, szövőket, kőműveseket, ácsokat, állványozókat, bádogosokat, csőszerelőket és állattenyésztőket szinte lasszóval fogják a vállalatok. Ezzel szemben a még a mindig nagyon népszerű (tegyük hozzá: többségében borravalós) szakmákban, például autószerelőként, műszerészként, kozmetikusként és fodrászként, nehéz elhelyezkedni. A felsőfokú oktatási intézmények nappali tagozatán több mint 14 ezer fiatal végzett az id'én. Közülük 3700 társadalmi ösztöndíjas, illetve külföldi hallgató. A mintegy 10 ezer pályázatra jogosult fiatal így csaknem 25 ezer állásajánlat közül válogathat. Nagyon jók a műszaki diplomások elhelyezkedési esélyei, a mérnökök háromszoros álláskínálatból válogathatnak. A vállalatok ajánlatainak ötödé vezető munkakörre szól, a többi beosztott műszaki állás. A bölcsészek számára 26 százalékkal kevesebb a felkínált álláshely, mint ahányan végeztek. Viszont a természettudományi karokon végzőik mindegyike két ajánlat közül is válogathat. Különösen a programozó matematikusokat keresik a vállalatok. Változatlanul igen nagy az igény közgazdász és üzemgazdász iránt. Az előbbiek számára négyszeres, az utóbbiakéra háromszoros az álláskínálat. A tavalyihoz képest romlott az agrárszakemberek munkába állási lehetősége, elhelyezkedési gondokkal azonban csak a kertész- mérnököknek kell' számolniuk. Kereslet — ellentmondásokkal összességében a pályakezdők kedvező elhelyezkedési lehetőségei ellentmondásosak. Bár ■— amint a számok bizonyítják — ma is lényegesen több a betöltetlen állás, mint a pályakezdő, nem mindenki dolgozhat abban a szakmában és abban a helységben, ahol szeretne. A népgazdaság munkaerő iránti igényei ugyanis változtak, differenciáltabbak, mint korábban, s az ország egyes kisebb térségeiben ma sincs teljes összhang a munkaerőkereslet és -kínálat között. Mindez azt vonja maga után, hogy a fiatalok egy részének az átképzést, az áttelepülési' vagy ingázást is vállalnia kell ahhoz, hogy a képzettségének, illetve az elképzelésének meg. felelő munkakörben, munkahelyen, településen dolgozhassák. M. P. Kőedények exportra A Gránit Csiszolószerszám és Kőedénygyártó Vállalatnál új technológiával készülnek az iparművészek által tervezett kőedények (étkészletek, dísztárgyak stb.) Egyre több terméket tudnak értékesíteni a konvertibilis elszámolású országokba. A vállalat féléves tervét 6—8 százalékkal túlteljesítette. A TÁRGYALÓTEREMBŐL: „A szerelem sötét ” Ne lepődjön meg az olvasó, hogy mostani írásunk címeként Peiőfi Sándor egy verssorát idézzük, de nagyoin illik arra a tragikus Itörténetre, amely 1968- ban kezdődött Kiskunfélegyházán. és 1984 februárjában ért véget Tiszaalpár mellett egy tanyában. Ha a lélektani oldalt nézzük, az eset mindenképpen drámaíró tollára kívánkozna. Más szemszögből viszont korántsem mélylélektanról, hanem hétköznapi szóhasználattal bűn- cselekményről kell beszélnünk. Mert bármennyire is szerelmes valaki, nincs joga késsel és fenyegetésekkel követelni érzelmei viszonzását, nincs joga annak az életére ' tömi. aki bár korábban szerette, de egy idő után elfordult tőié. Ilyenkor talán már nem is szerelemről, hanem sértett hiúságról van szó, amelynek szinte egyenes következménye — legalább is a jelen esetben — a bosszú. A jog természetesen nem lirizál, hanem kimondja a minősítést: aljas indokból elkövetett emberölés kísérlete ... Amint említettük, a szerelem 1908-ban kezdődött. Akkor ismerkedett meg Kiskunfélegyházán Pap Lászlq ÍSaj őszentpéter. Bányász u. 2.) N. Rozáliával. A fiú húsz. a lány tizenöt éves volt. s mindketten a vágóhídon dolgoztak. Egymásba szerettek, és házasságot akartak kötni, de a lány — mert még nagyon fiatal volt — erre nem kapott engedélyt a gyámhatóságtól. A papír azonban nem jelentett akadályt. élettársként laktak együtt a fiú, majd a lány szüleinél, Kiskunfélegyházán. N. Rozália vezette a háztartást. Pap László pedig továbbra is a vágóhídra járt dolgozni. Hamarosan kiderült azonban, hogy az „örök” szerelemnek .nagyon is labilis érzelmi alapjai voltak a férfinál. Mindössze néhány hónap után fogta magát, és faképnél hagyta N. Rozáliát. Sajószentpéteren telepedett le. a bányában talált munkát. Ezt a szakítást annyira “komolynak, véglegesnek tartotta, hogy 1977-ben megnősült, s e frigyből hamarosan megszületett a gyerek is. N. Rozália ragaszkodott Pap Lászlóhoz, könyörgött neki. hogy ne hagyja el, térjem vissza hozzá. Szavaira azonban nem jött válasz. A • lány megismerkedett egy másik férfival, s hozzá költözött a Tiszaalpár melletti tanyára, majd kisfiúk született. Közben Sajószentpéteren is fordulat történt: Pap László 1983 tavaszán összeveszett a feleségével —^bizonyára nem először, hiszen gyakran ivott, s részegen durva, verekedő volt — s úgy megverte az asszonyt, hogy annak eltört az orra. A bíróság a férfit héthónapi börtönre ítélte. Mielőtt azonban bevonult volna a börtönbe. Félegyházára utazott a szüléihez, végleg a városban akart letelepedni. Érdeklődött N. Rozália után, s megtudta kivel, hol él együtt volt társa. aki szintén tájékozódott nagy szerelmének eddigi dolgairól: Hamarosan ta- lálkozgattak, visszaállt a szerelmi kapcsolat,, rendszeressé váltak a randevúk a lány és szüleinek a lakásán. Másfél hónap elteltével azonban Pap Lászlónak megjött a „behívója” a börtönbe, hogy le- töltse a héthónapi szabadságvesztés-büntetését. N. Rozália kezdetben biztató leveleket írt a börtönbe, sőt egy alkalommal a férfi kislányával együtt meglátogatta Pap Lászlót. 1983 decemberében azonban úgy döntött, visszaköltözik a tanyára gyermeke édesapjához. Ekkor végleges szakító levelet írt a börtönbe, kifejtve abban, hogy nem szándékozik többet találkozni Pap Lászlóval, gyermekének nem kell mostoha apa. A levelet átadta, húgának, s kérte, adja postára. A levelet azonban elfelejtették feladni, s az ottmaradt N. Rozália szüleinek lakásán a vitrinben egészen Pap szabadulásáig. Pap László 1984. február 23-án szabadult egynegyed kedvezménnyel. Kiskunfélegyházán még aznap megtudta, hogy N. Rozália véglegesen elhagyta. A levelet elolvasva kijelentette: nem háborgatja többé egykori szerelmét, sem családját. Zsebre vágta a levelet, és elment... ígéretét azonban nem tartotta meg. Újból megjelent a lány szüleinél, s kifejtette, hogy úgy tekinti a mostani szakítást, mint a kölcsön visszaadását, amiért N. Rozáliát fiatal korában ő elhagyta. Ekkor gyakran és sokat ivott, s állandóan azt hajtogatta. úgyis visszaszerzem a Rozit. Néhány nap múlva, február 27-én már kigondoltabb tervekről fecsegett, kettős, temetésről beszólt, mert úgy gon|dolta, vagy visszacsalogatja magához az asz-' szörnyt,! vagy megöli., Egy konyhakést tett a nadrágja fcorcá- ba, s kiállt a Tiszaalpárra vezető útra. Autóstoppal érkezett a faluba. ‘ Innen a tanya, ahol az asszony lakott élettársávál és kisfiával, (körülbelül 400 méterre van, jól be lehetett látni. Gyalog közelítette meg az épületet, kopogtatott az ajtón, azután belépett a konyhába. A konyhában hárman tartózkodtak: az asszony, élettársa és kisfiúk. A kályhában égett a tűz. Pap három percet kért, hogy beszélhessen N. Rozáliával, s egyben kiküldte az udvarra a másik férfit. Előkapta a levelet, s megkérdezte az asz- szonyt ő írta-e? Az igennel válaszolt, de nagyon meg volt ijedve. Ki akart szaladni az udvarra, de Pap már előrántotta a kést és az asszonyba szúrta. A szúrással együtt járó lökéstől az asszony ráesett a kályhára, s a támadó ismét szúrt. A kályha felborult, az izzó vas megégette az áldozat combját. Az asszony rémülten, sikoltozva rohant ki a konyhából. Ekkor lépett be a másik férfi, kéziében egy vasvillával. De eldobta a villát, megragadta Pap Lászlót, és kivágta az udvarra, az asszonynak pedig azt kiáltotta, hogy fusson. A tanya körül kezdtek futni. Elől az asszony, uitána késsel a támadó, azt követve pedig a másik férfi, újra a vasvillával. Az asszony néhány kör után megbotlott és elesett, támadója pedig utolérve, ismét beleszúrta a kést, de ő is elesett Amint éppen felállni készül, odaért a vasvillás férfi, aki megszúrta a villával, de az csak a bőrkabátot száki tóttá ki. Az üldözés folytatódott, mindhárman az út felé rohantak, az előbbi sorrendben. Pap László ordítozott: ma itt mindhárman megdöglünk... >A vasvillás férfi azonban utól- érte a támadót, rá is ütött egyet, de amaz kiragadta a kezéből a szerszámot. Ez idő alatt az asszony némi előnyre tett szert, ki is ért az útra, ahol éppen egy katonai teherautót sikerült megállítania. Ezt látva Pap felhagyott szándékával, visszament a tanyába, a kést a konyhaszekrényre dobta, megfogta az asz- szony kerékpárját és kiment a műútra. Éppen akkor érkezett oda a községi párttitkár, aki megfogta a tettest és autóján bevitte a községbe. Az élettárs kettesben maradt a tanyán a kisfiával, mert az asszonyt kórházba szállították. Pap a tlsza- alpári Községi Tanács épületében három ember jelenlétében még a rendőrség megérkezése előtt elmondta mit csinált, és azt miért tette. A tárgyaláson bűnösnek érezte magát, de a történteket már egészen másképpen adta elő. Ügy, mintha ő a kést csak azért vette volna magához, mert tartott az asszony élettársának támadásától, ami be is következett, mert vasvillával akarta őt leszúrni. Ekkor vette elő a kést — állította Pap. Érvelését azonban a bíróság nem fogadta el, mert a tanúk, s korábban, még a községi'tanácsházán sajíátjmaga is az ellenkezőjét állították, amire egyébként a körülmények ugyancsak egyértelműen és életszerűen utaltak. Így lett tehát a szerelem olyan sötét verem, amelybe Pap László végül is beleesett. Erősen kétséges azonban hogy a kezdeti időkben, még 1968-ban kialakult érzelmű kapcsolat tizenhat év után szerelemnek volt-e még nevezhető. Aligha. Inkább rosz- szul felfogott' férfihiúság. i Nem biztos, hogy N. Rozália ténylegesen ismerte' a férfit, amikor másodszorra is élettársává szegődött. 1 Ekkorra ugyanis Pap már kétszer volt büntetve, harmadik behívőj'áfpedig hamarosan megkapta. Talán azt sem tudta, hogy meglehetősen sokat . és gyakorta iszik'. A bíróság mindezt kiderítet- té, s Pap Lászlót előre kitervel ten, aljas indokból (a törvény a bosszút aljas indoknak tekinti) elkövetett emberölés kísérlete miatt 13 évi fegyházra ítélte, s további hat évre eltiltotta a közügyektől. Az ítélet még nem jogerős. G. S. * . ' lillilWWWI ‘.1« Hová mehetnek a pályakezdők?
