Petőfi Népe, 1984. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-26 / 200. szám

8 • PETŐFI NÉPE • 1984. augusztus 86. AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA HÉTFŐ: Feszültség Libanonban, miután az izraeli hadsereg lezárja az ország déli részét, Bej rút a Biztonsági Tanácshoz forduL — Republikánus konvenció Dallasban, a párt ismét a Reagan Bush párost jelölt. KEDD: Hatalmas Tüntetés Manilában Aquino ellenzéki vezető meg- gyilkolásának évfordulóján. — Suarez volt spanyol kormányfő kiutasítása Uruguay-ból. SZERDA: Nagyarányú bojkott jellemzi a dél-afrikai félvérek válasz­tásait. — Heves vita a római parlamentben, de végül is olasz filottaegységek indulnak a Szuezi-öbölbe a rejtélyes aknák eltá­volítására. — A nicaraguai pap miniszterek cáfolják lemondási HETI ADÓ szándékukat. CSÜTÖRTÖK: A mongol párt rendkívüli központi bizottsági ülése betegsége miatt felmenti Cedenbalt és Batmönh eddigi minisz­terelnököt választja főtitkárrá. — Ünnepségek Romániában a felszabadulás 40 évfordulóján. PÉNTEK: Genfben felújítják az ENSZ égisze alatt folyó afgán—pa­kisztáni tárgyalásokat. — A francia parlament ismét az alkot­mánymódosításról vjtázik. — Csernyenko előszava a Japánban megjelent kötetéhez. SZOMBAT: Kolumbiában megállapodást ír alá a kormány a legfon­tosabb gerillaszervezetekkel, Peresz további háromhetes időt kér a kormányalakításra Izraelben. — Megemlékezések Namíbia napjáról. A hét három kérdése: • A fülöp-szigeteki ellenzéki vezető, Benigno Aquino meggyilkolásá­nak első évfordulóján minden számítást felülmúló, milliós tüntetés volt a fővárosban, Manilában Marcos elnök rendszere ellen. (Fotó: UPI — MTI — KS) O A szovjet— indiai barátsági és együtt­működési szerződés aláírásának évfordulója alkalmából Üj-Delhibe érkezett Rjujtyel, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnökhe­lyettese, akit fogadott Indira Gandhi. Mit jelent a Reagan—Bush kettős újrajelölése Dallasban? Heti összefoglalónk első kérdé­sével rendszerint az időszerű kérdések legfontosabb területét, a kelet—nyugati kapcsolatok új fejleményeit tekintjük át. Ezen a héten azonban újra az jelle­mezte a világpolitika fő frontvo­nalát, hogy folytatódott a moz­dulatlanság. Mindez nemcsak en­nek a hétnek sajátja, a feszült­ségkeltő amerikai politika kö­vetkezményeként egy ideje való­sággal megdermedtek a kelet _ n yugati, mindenekelőtt a szovjet —'amerikai kapcsolatok. Igaz, egy rövid jelentés beszá- molt arról, hogy a washingtoni külügyminisztériumban kétna­pos konzultáció zajlott a stock­holmi konferencián részt vevő szovjet és amerikai küldöttség- vezető között, de a jelek szerint inkább rutiiinsz erű iGsziti ©csőrére 'került sor a maratoni jellegű konferencia folytatásáról, s ' 'á megmutatkozó, alapvetőnek tű­nő ellentétek feloldásáról egyelő­re nem eshetett szó. A szocialis­ta országok természetesen válto­zatlanul készek minden ésszerű tárgyalásra, ezt jelezhette a két­oldalú kapcsolatok vonatkozásá­ban Csernyenko élőszava a Ja­pánban kiadott kötetéhez (ebben felelevenítette a korábbi javas­latokat egy jószomszédsági és együttműködési szerződés meg­kötésére), valamim a nyugatné- t kereszténydemokraták egyik vezetőjének berlini tanácskozása. IA fegyverzetkorlátozási tárgya­lások előtt azonban továbbra is úttorlaszak emelkednek, s az űr militarizálásának .megakadá­lyozását szolgáló szovjet—ameri­kai párbeszéd sem kezdődhet meg a közeljövőben Bécsiben. Ügy tű­nik, hogy a következő hónapok­ban, legalábbis az amerikai el­nökválasztásokig nemigen vár­ható biztató fejlemény. (A világ­sajtó ugyan azt taglalja, hogy az ENSZ-iközgyűlés szeptember harmadik keddjén kezdődő újabb ülésszaka módot nyújt majd külügyminiszteri találkozókra, esetleg egy Gromiko—Shultz összejövetelre is, de valóiban ér­demi tárgyalásokat nehéz lenne most várni.) E nem éppen kedvező körkép­be csak újabb terhelést hozott a Dallasban megtartott republiká­nus konvenció, az elnökjelölő kongresszus. Nem volt meglepe­tés, a papírforma érvényesült, amikor a hatalomban levő elnö­köt és alelmököt, tehát a Reagan —Bush kettőst újrajelölték. Eh­hez egy rendkívül konzervatív pártprogram elfogadása járult, ami ugyan nem kötelező a leen­dő elnök számára, de megerősít­heti és alátámaszthatja politikai nézeteit, s Reagan a konvencióm elmondott beszédében a fegyver­kezés folytatása, az áhított kato­nai fölény kierőszakolása, Kuba és Nicaragua fenyegetése mellett szállt síkra. Az amerikai elnök tréfaként jellemzett hírhedt mikirofonpró- bája joggal keltett világszerte felzúdulást és felháborodást. Dal­lasban bebizonyosodhatott, hogy nemcsak az ízetlen viccelődés, hanem a komoly beszéd is ko­mor felhőkkel árasztja el az Egyesült Államokból a nemzet­közi égboltozatot. Melyek a közel-keleti válság új fejleményei? Újra megakadt a libanoni meg­békélési folyamat: véres összeüt­közések az északi Tripoliiban, fe­szültség a drúzok lakta Suf-hegy­ségben és merényletek Bejrútban. A rendkívül bonyolult és néha nehezen áttekinthető események hátterében elsősorban az húzódik meg, hogy a megbékélés gyakor­latát szolgáló biztonsági tervet (magyarán a kormány haderejé­nek bevonulását a korábbi pol­gárháborús területekre) most már a fővároson túl is ki kell terjesz­teni. A következő állomás a Suf- hegység „pacifikálása”, ahol a nemzeti haladó erőiknek vannak fontos állásai és katonai pozíciói. Ezeket át is adnák, de ugyanak­kor biztosítékokat kívánnak, hogy a megígért demokratizálási fo­lyamat folytatódik, s a hadsereg bevonulása a Suf-hegységbe nem a jobboldal térnyerését szolgálja majd. Erre vonatkozólag nem történt határozott intézkedés, ezért folyik a vita és húzódik a megoldás. Szíria, amely nagy fe­lelősséggel közelít a libanoni ren­dezéshez, az elmúlt napokban újabb lépéseket tett, hogy előse­gítse a valóságos megbékélést a szomszédban. A nemzeti haladó erők másik követelése, hogy a kormány te­gyen határozottabb intézkedéseket Dél-Libanon izraeli megszállásá­nak felszámolására. Ez a kérdés a héten különösen akuttá vált, miután az izraeli hadsereg elvág­ta a hatszázezres Dél-Libanont az ország más részeitől. A ten­gerparti főútvonal eddig sem volt járható, de vasárnaptól a Zsezzin melletti egyetlen működő össze- kötahiidat is eltorlaszolták, meg­szűnt a gépkocsiforgalom, s csu­pán gyalogosok juthatnak át, hosszadalmas biztonsági vizsgála­tok nyomán. (Dél-Libanon ha­gyományosan az ország más terü­leteinek élelmiszer-ellátója. Ért­hetően érzékeny kihatással van, hogy az áruszállító konvojokat ki kell rakni a megszállási zóna határán, .gyalog átvinni a gyü­mölcsös stb. ládákat, s csak úgy lehet továbbszállítani ...) Izraeli részről nyilván időt akarnak nyerni, hogy jobban fel­építsék a Laihad tábornok vezet­te jobboldali hadsereget (ez a meghalt Haddad őrnagy alapítot­ta milícia), s megpróbálják kiik­tatni az ellenállási akciókat. Kész tényeket áUcarnak teremteni a „vízcsatában” is, néhány kilomé­teres határkidgazátás segítségével a Litani és a Vazzani folyók for­rásvidékét megszerezve, a vizet Izrael1 felé vezetnék. (Ne feled­jük, a sivatagos Közel-Keletnek nemcsak az olaj-, hanem a víz- tairtalék is valóságos kincse!) Ilyen körülmények között a li­banoni kormány kénytelen volt a biztonsági tanácshoz fordulni. Ahol, ha szavazásra kerül sor, nem kis érdeklődés várja az amerikai voksolást... Hogyan alakulnak Nicaraguában a választási előkészületek? Hét párt verseng a szavazato­kért, valamennyi egyenlő lehető­ségekkel és adottságokkal (azo­nos idő a rádióban és televízió­ban, egyforma pénzügyi támoga­tás stb.) rendelkezik. Nicaragua történetében még nem volt ilyen szabad és demokratikus válasz­tás. Ugyanakkor három jobbol­dali ellenzéki párt önmagát zár­ta ki a választási küzdelemből,' mert a határidő többszöri hosz- szabbítása ellenére sem volt haj­landó hivatalosan benevezni je­löltjeit. (Kommentátorok Szerint e taktika oka, hogy a sandinis­ták többségére számítanak s in­kább olyan látszatot próbálnak kelteni, mintha Nicaraguában több poíitikai csoport nem vehe­tett volna részt a választásokon. Ezzel Washingtonnak — amely soha nem emelt vétót a diktatúrát gyakorló Somoza família csaló választásainak időszakában — ürügyet nyújtanának' a választá­sok szabadságának kétségbe vo­nására.) Közben a nicaraguai vezetésnek más kihívásokkal is szembe kell néznie. Ellenforradalmi osztago­kat dobtak át az országgal-észa­kon szomszédos Hóndurasból a déli- határokon elterülő Costa Ri­cába, hogy két tűz közé fogják a sandinista rendszert és zavarják a konszolidációt. A belpolitiká­ban fő törekvésük az állam és az egyház viszonyának megrontá­sára irányul, amikben szerepe van a püspöki konferencia jobboldali többségének is. (A nicaraguai kormányban három pap minisz­ter foglal helyet, köztük a jólis­mert d’Escoto külügy- és Carde- nal atya oktatásügyi miniszter, s papi személy tölti be a nicarar guai nagykövet tisztét az Ame­rikai Államok Szervezeténél is. A jobboldali püspökök, a Vatikán­ra hivatkozva a pap miniszterek lemondását helyezték kilátásba, de ezt az érdekeltek cáfolták.) A választások közeledtével (ezeket két nappal az amerikai elnökválasztás előtt, november 4-én tartják meg) Nicaraguában és Nicaragua körül nem lesz ese­ménytelen időszak. R. E. Ki - hová? Egy-egy választás során rendszerint arra figyelünk, hogy melyik párt vagy szer­vezet nyeri el a mandátu­mokat. A Dél-afrikai Köz­társaságban szerdán lebo­nyolított szavazás során vi­szont az lehetett a perdön­tő, hogy egyáltalán hányán jelennek meg az urnáknál. A választási színjáték célja az volt, hogy a „ke- vertfajúak” vagyis a fél­vérek 80 képviselőt küldje­nek egy ícülön törvény­hozási kamarába, amit kö­vetni fog a jövő héten az ázsiai eredetűek voksolása 40 mandátumért. A két „szí­nes parlamentnek” gya­korlatilag semmifajta jog­köre nem lepz, a fő cél a nem fehérbőrűéit megosz­tása, miután a lakosság 70 százalékát kitevő feke­ték még ilyen látszatkép­viselethez sem juthatnak. Az ENSZ ezért nyílvánítot­ta törvénytelennek az egész választási komédiát. A haladó szervezetek ezért eleve bojkottra szó­lítottak s a szavazási listá­ra felkerülteknek valóban csupán 29,5 százaléka je­lent meg az urnáknál. Meg­torlásként tömeges letar­tóztatásokat hajtottak vég­re. Nyolcvanan a parla­mentbe, sok százan a bör­tönökbe kerültek... O Dallasban Reagant jelölte újra elnöknek az amerikai republikánus párt konvencióján részt vett ötezer küldött. A kép a tanácskozásról készült. (Fotó: AP — MTI — KS) Hazaérkezett Álba megyéből j Bács-Kiskun pártküldöttsége j Románia nemzeti ünnepe az ország felszabadulásának 40. év­fordulója alkalmából Álba me­gyében rendezett ünnepségeken Nicolae Hurbeannak, a Román Kommunista Párt Központi Bi­zottsága tagjának, az Álba me­gyei pártbizottság első titkárának meghívására Bács-Kiskun me­gyei pártdelegáció vett részt. A küldöttséget Terbe Dezső, a me­gyei pártbizottság titkára vezet­te. Tagja volt Miskolczi János, a kalocsai városi pártbizottság első titkára és Kiss Ildikó, a bácsalmási városi jogú nagyköz­ségi pártbizottság titkára. A delegáció pénteken este ér­kezett haza a testvérmegyéből. A KGST-bank elnökének j látogatása Augusztus 20. és 25. között Tí­már Mátyásnak, a Magyar Nem­zeti Bank elnökének meghívásá­ra hivatalos látogatáson hazánk­ban tartózkodott Vazsa Dzsind- zsihadze, a Nemzetközi Gazda­sági Együttműködési Bank — a KGST bankja — elnöke. A szívélyes légkörű -megbeszé­lésen a két elnök áttekintette a magyar és a KGST-bank közötti kapcsolatokat, s tárgyaltak az együttműködés elmélyítéséről, a partnerkapcsolatok szélesítéséről. Kicserélték véleményüket az időszerű nemzetközi pénzügyi kérdésekről is. Vazsa Dzsindzsiihadze talál­kozott más bankvezetőkkel is, így Demcsák Sándorral, a Ma- ] gyár Külkereskedelmi Bank ve­zérigazgatójával és Komár La­jossal, a Közép-Európai Nem- | zetközi Bank vezérigazgatójával. A Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bank elnökét f o- j gadita Hetényi István pénzügy- i miniszter. Vazsa Dzsindzsiihadze szomba­ton elutazott Budapestről. Évnyitó előtt (Folytatás az 1. oldalról.) szentmiklós, Dunapataj, Duna- vecse. A megyében összesen száz­nál több képesítés nélküli tanítót kellett alkalmazniuk az általá­nos iskoláknak. A jövő héten az összevont igaz­gatói értekezleteken elhangzotta­kat vitatják majd meg az isko­lák előkészületi megbeszélései­ken, valamint a tantestületek év­nyitó értekezletein. Szerencsére a nyárra tervezett építkezések, a felújítási és karbantartási mun­kák szinte kivétel nélkül elké­szültek, így a jövő hétre csak apróbb szervezési feledatok, tan­tervek, órarendek összeállítása marad hátra. A Bács-Kiskun me­gyei iskolákban szeptember 3-án, jól előkészített tanév kezdetét jelzik majd az iskolacsengők. F. P. J. Namíbia napja Namíbia nevével szinte napon­ta találkozhatunk a hírekben. Egymillió, emberhez méltó élet­re, szabad hazára vágyó afrikai él földjén — évtizedek óta rab­ságban, embertelen körülmények között... Namíbia, az egykori Délnyugat- Afrika a múlt század végétől né. met gyarmat volt. Népszövetségi mandátumként az első világhábo­rú után került a Dél-Afrikai Unió, a mai Dél-afrikai Köztár­saság kezébe. A pretoriai fajül­döző rezsim azóta foggal-köröm­mel őrzi ezt az ásványikincsek­ben gazdag, stratégiailag fontos területet. Gyakorlatilag az ötö­dik tartományává tette, a fajül­dözés, az elnyomás teljes eszköz­tárát bevetette az itt élőkkel szemben. Tizennyolc esztendeje ezen a napon Namíbiában is megtört a jég. A függetlenségéért küzdő Délnyugat-afrikai Népi Szer­vezet, a SWAPO harcosai ekkor hajtották végre első fegyveres támadásukat a megszálló dél­afrikai csapatokkal szemben. Ezt a bátor tettet aztán újabbak és újabbak követték. Idővel a SWA­PO politikai és diplomáciai küz­delmét is elindította. Ennek ered­ménye, hogy az ENSZ és az Af­rikai Egységszervezet a namíbiai nép törvényes képviselőjének is­merte el, a Biztonsági Tanács pedig 1978-ban, 435-ös határoza­tában kimondta: Namíbia — az ENSZ felügyeletével és ellenőrzé­sével tartandó szabad választá­sok útján — nyerje el független­ségét. A világszervezet első lé­pésként a hazafiak és a dél-af­rikai csapatok közötti tűzszünet megkötését, majd a dél-afrikai katonák kivonását irányozta elő. A Dél-afrikai Köztársaság, an­nak tudatában, hogy a valóban szabad választásokból a SWAPO kerülne ki győztesen, a 435-ös ha­tározat megtorpedózására kü­lönböző manőverekbe kezdett. Sokatmondó példa erre a dél­afrikai miniszterelnök júniusi nyugat-európai körútja, ame­lyen arra próbálta rábírni ven­déglátóit, hogy a NATO — te­hát ne az ENSZ — tagjai vállal­ják Namíbia ellenőrzését. Hason­ló a célja annak a pretoriai kö­vetelésnek is, amely Namibia függetlenségének megadását a kubai csapatok Angolából törté­nő kivonásához köti. Nyilvánva­ló, hogy ez kizárólag az említett két országra tartozó ügy. Miért nem tesz eleget a Dél- Afrikai Köztársaság az immár világméretű követelésnek, miért nem hajlandó lemondani Namí­biáról? Kézenfekvő a magyarán zat. Óriási a gazdasági érdekelt­sége és haszna ezen a területen. Másrészt attól tart, ha Namíbiá­ban enged, előbb-utóbb engednie kell odahaza is, ahol az afrikai többséget hasonló elnyomás alatt tartja. S nem sieti el a dolgot azért sem, mert egyes tőkés or­szágok, mindenekelőtt az Egye­sült Államók támogatja namíbiai politikáját. Ezek az államok szin­tén részt vesznek a namíbiai urán- és gyémántlelőhelyek' ki­aknázásában, s attól tartanak, hogy a SWAPO hatalomra ke­rülésével ez a kincsesbánya el­vész a számukra. A felszabadító szervezetnek ilyen körülmények között nem marad más választása, mint a harc fokozása a csatatéren, és a nemzetközi porondon egyaránt. Nem kilátástalan ez a küzdelem? — vetődhet fel a kérdés. Nos, jó egy évtizede kilátástalannak tűnt az angolai és a mozambiki nép har­ca is a portugál gyarmatosítók­kal szemben, végül mégis siker koronázta, öt esztendeje hason­ló volt a helyzet a fajüldöző Rhodesia esetében: ma ezt az or­szágot Zimbabwe néven emlege­tik, ahol a lakosság többségét ki­tevő afrikaiak maguk formál­hatják sorsukat. A mai nap a namíbiaké. Velük érez együtt, harcuk sikerét kí­vánja a világon minden jóérzé­sű ember. Velük együtt bízunk abba,n, hogy eltűnik Afrika utol­só gyarmata, s a helyén megszü­letik a szabad Namíbia. Kocsi Margit LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT * Lengyelország — amnesztia után | Varsóban két sajtóértekezletet is tartottak az amnesztia első, egy­hónapos szakaszának lezárása után. A külföldi tudósítóknak az In. terpress sajtóügynökség központjában az igazságügyminiszter, Lech Domeracki és a legfőbb ügyész helyettese, Hipolit Starszak beszélt arról, hogy az amnesztia bejelentése utáni egy hónapban hogyan reagáltak a nyugati kormányok a közkegyelemre. A legtöbb állásfoglalás nagyon mértéktartó, az egyes nyilatkoza­tok között voltak kifejezetten pozitívak is, mondták a sajtótájékoz­tatón. A Közös Piac külügyminisztereinek tanácsa például elégedett­ségét fejezte ki és megállapította, hogy a tizek hajlandók normali- zálni a kapcsolataikat Lengyelországgal. Ugyanakkor ez a mérsékel­ten pozitív állásfoglalás nagyon általános és nem tartalmaz semmi­lyen konkrét dolgot az együttműködés javítására. Az olasz, a görög és a dán kormány viszont kifejezetten kedvezően foglalt állást és megerősítette, hogy szándéka a politikai és gazdasági kapcsolatok javítása

Next

/
Oldalképek
Tartalom