Petőfi Népe, 1984. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-23 / 197. szám

1984. augusztus 23. • PtlÓFI NÉPE • 5 A ROCKOPERA ARATTA A LEGNAGYOBB SIKERT HOZZÁÉRTŐ, SZERETŐ GONDOSKODÁS Kialudtak a fények a Dóm téri színpadon Egy adósság törlesztésével kezd­jük a beszámolót, ugyanis a múlt héten csütörtökön a .szegedi Dóm téren a Grúz Állami Akadémia Népi Táncegyüttesének premier­jét elmosta az eső. Mint arról tájékoztattuk olvasóinkat, az elő­adás első részét még majdnem hiánytalanul megnézhette a kö­zönség, aztán- sajnos megerédtek az ég csatornái, s abba kellett hagyni a premiert. A következő napon, vagyis pénteken ismét a grúz együttes szerepelt a Dóm előtt, ezúttal csillagos ég alatt. A pótbemuta­tóról hasonló ■ a véleményünk, mint a premierről": nagyszerű él­ményben részesültünk, csodála­tos, emlékezetes előadást láthat­tunk. A két előadás láttán mód­ja lehet a nézőnek a teljesítmé­nyek összevetésére. Az esőmosta premier is nagyon színvonalas volt, de a táncosokat mintha kis­sé idegesítette volna a villám­lás, dörgés, a közeledő eső. Erre annak alapján lehet következtet­ni, hogy a pénteki előadáson áz első percektől kezdve olyan „pluszt” kapott a néző az előző estéhez viszonyítva, amelyről csakis felső fokon lehet szólni. A fergeteges, nagy sodrású, látvá­nyos, magas színvonalú jelenetek szinte magukkal ragadták a né­zőket, az előadást lehetetlen volt „kívülről” nézni. S míg az első rész több jele­nete feleleveníti a grúz nép tör­ténelmét,' !• háborúit, küzdelmes mindennapjait, s ugyanakikor be­mutatja nagy humánumát, élét- szeretetét, a második részben a humoráról, szellemességéről is meggyőződhetett a néző. Vas­taps és harsány nevetés töltötte be a teret, egyebek között a Leló- labdsfjáték és a Kintauri komi­kus tánc után. A líra, a könnyedség a máso­dik részből, elsősorban a híres Szamaja női táncjelenetből sem hiányzott. , A grúz együttes péntek esti előadását szombaton, ugyancsak magas színvonalon, megismétel­te. Vasárnap és hétfőn a fanfá­rok hangjai a roekoperára hívták a nézőközönséget, s a nagy sike­rű előadások után befejeződött a Szegedi Szabadtéri Játékok idei programja. A Szegedi Fesztivál Intéző Bi­zottsága napokkal ezelőtt meg­tartotta évadzáró ülését, melyen gyorsmérleget készítettek a más­fél hónap eseményeiről. A felmé­rés szerint az idén a játékok elő­adásait 85—90 ezer néző tekin­tette meg. Mint beszámoltunk róla, Erkel Ferenc Hunyadi László című ope­rájának bemutatásával kezdődött a Dóm téri fesztivál. A tavalyi jól sikerült előadás ismétlése volt tulajdonképpen az idei bemuta­tó, ugyanolyan szereposztásban, kitűnő énekesekkel, akik közül ezúttal is kitűnt Gyimesj. Kálmán (Czillei Ulrik), Misura Zsuzsa (Szilágyi Erzsébet), Kelen Péter (Hunyadi László), Gregor József (Gara nádor). A következő bemutatót július 21-én tartották, amikor a tava­lyi királydombi premier után István, a király ellátogatott, a Dóm térre, és hallatlan nagy si­kert aratott. Szörényi Levente— Bródy János rockoperájának sze­gedi bemutatása is bizonyítja, hogy kontinuitás-képes a szege­di szabadtéri színház. Gounod Faust című operájának színrévitele önmagában véve nem rossz választás, de a rende­zőnek jobban ki kellett volna használni a Dóm tér adottságait, ugyanis kevés látványosságban volt részük a nézőknek. ' Ezt követően került sor Ka­cséit Pongrác Rákóczi című dal­játékának bemutatójára. Ezzel /kapcsolatban egy javaslat: inkább a János vitézt! Minden bizony­nyal nagyobb sikert aratott vol­na. A rockopera mellett az idei já­tékok másik nagy közönségsike­re — megérdemelten •— a grúz együttes fellépése volt, méltó, . színvonalas záróakkordja a Sze­gedi Szabadtéri Játékok idei programjának. Tárnái László ifi A Faust című operában Gregor József alakította Mefisto szerepét. A Farkas villa lakói J-Tatálmas park sétányokkal,-1-1 virágágyakkal, a nagy fák alatt árnyas padokkal. A park közepén egy régi, szép villa áll. Bejáratánál tábla hirdeti: Megyei Gyermekvédő Otthon. A kecske­métiek csak úgy ismerik, hogy „Farkas villa”, s jobb esetben még annyit tudnak róla, hogy ál­lami gondozott gyerekek otthona. Arra azonban kevesen gondolnak, hogy a megye összes állami gon­dozottjának ügyeit innen irányít­ják. Tóth Imre igazgató vállára tehát óriási felelősség súlya ne­hezedik. —i Hány állami gondozott tar­tozik. ide? — Ezerhétszáz. De ez csak úgynevezett átmeneti otthon, in­nen irányítjuk megfelelő helyre a frissen állami gondozásba vett gyermekeket. f « \ — Kik és hogyan döntenek áz elhelyezésről? — Az intézetben orvosi- pszi­chológus és pszichopedagógus dolgozik. Néhány hetes megfigye­lés és vizsgálat után alapos mér­legeléssel döntjük el, hogy me­lyik kisgyermek hová kerül. Nevelőotthonokiba, nevelőszülők­höz, vagy úgynevezett speciális intézményekhez kerülhetnek, ja­vaslatunktól függően. Az egész­ségügyi intézmények zsúfoltsága miatt sok a gondunk. Sajnos, né­ha csak hónapok, sőt évek múlva tudják fogadni a rászorulókat. — Addig hol vannak ezek a gyermekek? — Itt nálunk, a Farkas villá­ban, hiszen nincs hova menniük. Kitűnő ellátásban, hozzáértő és szerető gondozásban részesülnek. — Kik kerülnek a legjobb he­lyekre, vagyis kik a legszeren­csésebbek? — Szinte biztos, hogy azok, akik nevelőszülőkhöz mehetnek. Itt ugyanis családtagként élhet­nek a nevelőotthonok elkerülhe­tetlen uniformizáltsága helyett. Azt/tapasztaljuk, hogy szeretik őket, együtt mennek kirándulni, sőt még külföldre is. A múlt év­ben például húsz gyerek volt így külföldön. A költségeket termé­szetesen a nevelőszülők fizetik. — Nyilván érzelmi kötődés is összekapcsolja a gyerekeket és a nevelőszülőket. — Így van. És erre utal, hogy tizennyolc éves koruk után is visszajárnak hozzájuk a gyerekek. ;— Most, a szünidő idején nya­ralhatnak-e, valahol azok, akik nevelőotthonban élnek? — A SZOT és a KISZ segítsé­gével évente százan üdülhetnek a Balatonnál. Elmondhatjuk, hogy itt igazi, hatékony társadalmi összefogás valósult meg. Kísérő­ket az intézet ad. — Térjünk vissza most ide, a Farkas villába, ahol az átmeneti otthon működik.. Nyár van, s nyilván itt is kötetlenebb, sza­badabb áz élet. Milyen progra­mokon vehetnek részt a gyere­kek? — Minden heten mehetnek moziba, kísérettel és csoportosan. Ugyancsak hetenként sétára visz- szük őket, ilyenkor megmutatjuk nekik a város nevezétességeit, múzeumokat látogatunk. Gyako­riak a kirándulások is, amelye­ken a természettel, az új építke­zésekkel, a mezőgazdasági mun­kákkal ismerkedhetnek. — Strandra is járhatnak? — Kimenő alatt minden továb­bi nélkül. — Vakáció idején hazamehet- nek-e azok, akiknek élnek a szü­leik? — Igen, hä ezzel a lakóhely szerinti gyámhatóság is egyetért. A cél mindenképpen az, hogy a vérszerinti szülőkkel, a családdal való kapcsolat megmaradjon. — S hol vannak nyáron azok a nevelőotthoni gyerekek, akik sem nyaralni, sem pedig szüleik­hez nem mehetnek? — őket ide hívjuk, szívesen látott vendégek nálunk. Nekik is szükségük van egy kis környe­zetváltozásra ... Lakatos Éva FILMJEGYZET A Szalamandra Franco Néró az olasz társadalambíráló filmek egyik állandó főszereplője. A Mint a bagoly nap­pal óta — számára a legelső a haladó, elkötelezett alkotások sorában — következetesen folytatja a leleplező filmek sorát: Bűntény a Via Venetón, Egy rendőrfelügyelő vallomása az államügyésznek, Miért ölnek meg egy bírót? Legújabb filmjének legelső — a produkció pre­cízen felsorolt alkotóinak névé mögött háttérként vetített — képe, a tűzzel körülölelt, fantasztikus rajzolatú sötét szalamandra kellően titokzatos • és baljós bevezetés. A „főszereplő”, mely sokkal in­kább otthonos a középkor vagy a német romantika irodalmának felségterületein, egy kosztümös pro- ... dukcióban is meglepetést kelthetne. Egy ízig-vérig ^rrtai politikai film alakjaként pedig, jelenléte, ha "lehet, még meghökbefltőbb. Mire lehetséges kor­szerű megjelenési formáin eltűnődhetnénk, már ki is derült, hogy holmi metafizikus vizsgálódásokra nincs idő, mert egy ravasz krimi kellős közepébe csöppentünk, melyben be kell érnünk képmásával egy dúsgazdag milánói gyáros — valaha elleiiálló- ként a „Szalamandra” nevet viselte — névjegy­kártyáján. Manzini (Anthony Quinn alakításában) persze ezt nem osztogatja akárkinek. Legutóbbi ál­dozata, Pantaleone tábornok, a jobboldal egyik kulcsfigurája mindenesetre — elődeihez, a felelős­ségre nem vont vétkesekhez, háborús bűnösökhöz hasonlóan — csak halála után kapott egyet belőle. Amit még Manziniről tudni kell: benne a keze minden politikai megmozdulásban, gyűlöli a fasisz­tákat, támogatja az olasz titkosszolgálat ez ügyben nyomozó ezredesét, Matuccit (Franco Néró rakon- . szén vés alakításában). Az ezredes legfőbb gondja, hogy a meggyilkolt valamennyi irata eltűnt, s a szálak Pantaleone utódjához, Leporelló tábornokhoz vezetnek, aki ti­tokban szervezett táborokban már a közelgő polgár- háborúra készíti fel a katonákat. Matucci az iratok nyomán eljut az elhunyt ügyvédjéhez, akit azonban holtan talál. Senki más nem tudhatott a papírok rejtekéről, csakis Leporello, egyedül ő gyanúsítható e gyilkosság megszervezésével. Ellenében az ezre­des semmit sem tehet, de segítségére siet a Szala­mandra ... Szolgálatába fogadja, és ettől kezdve az ő megbízottjaként folytatja á nyomozást. „Hul­lanak” körülötte az emberek. Szívósságának és szí­nészi képességeinek köszönhetően minden bizony­nyal sikerül felvillanyoznia nézőit egy modem kín­zókamra elek tromos rémségeivel, s a háta mögött egy gazdag fantáziájú szadista vallatóval. Pucs- csok s ellen-puccsak szervezésének és lebonyolítá­sának szövevényeit bogozzuk, miközben — koránt­sem csak szimbolikusan — megjelenik a mai olasz valóság. „Az f otthon készült, kemény; leleplező filmekben vállalt szerepek nem egyszerűen filmszerepek, ha­nem közéletiek is. Ezekben a filmekben megjelen­ni, milliókhoz szólni egyáltalán nem veszélytelen politikai állásfoglalás.” — Franco Néró idén be­mutatandó filmjeiben fokozza a helyzetek forró­ságát. A Szalamandra erősen demokratikus érzel­mű lángjaihoz közel ér a forradalmi hevű Mexikó lángokban, melyet Szergej Bondarcsuk rendezett (főszereplésével) az idén, s tavasszal mutattak be mozijainkban. Károlyi Júlia — Így gondolom én-is, | Na és, mondjuk, ha más bolygókról vagy akárhon­nan érkezett élőlények lennének? bereket? EL tudja képzelni? A tiszteletes halványan elmo­solyodott, — Nézze hadnagy, ez már nem az" én szakmám. De azért az a véleményem ... — s megnyalva az ajkát, elgondolkozva nézett á sürgő-forgó méhekre — az a vé­leményem, hogy aligha lehetnek űrhajósok :.. És ördögök vagy kísértetek sem ... Mit gondol­nak, kérem, hogyan ölné egy kí­sértet? ( | , ; ’ ■ ,|, —; Tessék? — képedt el Frank­lin. — Egy kísértet vagy egy, ördög. Franklin nyugtalanul mocor­gót á székén. — Hát... Gondolom, lehurcol­ná az áldozatát az alvilágba, vagy megfojtaná, vagy halálra rémíte-- né. Mit tudom én ... — De nem baltával kergetné, az biztos. És nem hagyná futni, az is biztos. Két áldozat pedig meglógott előlük, nem? I — Kétségkívül. ' — Alighanem ez vonatkozik áz űrhajósokra is. El tudja képzel­ni, hadnagy, hogy azok, akik ide tudnak repülni akárhonnan is, a világmindenségen keresztül' az­zal szórakozzanak, vagy éjszaka baltával hájszolnak ártatlan "em­bereket? El tudja képzelni? ■ Werner nagyot sóhajtott. — Hát, igazat szólva, elég ne­hezen ... — Ezzel felállt és kezet nyújtott a lélkésznek. — Aligha­nem féjén találta a szeget, .tiszte­letes úr! Szeptember 24. 21 óra 00 perc. Longdale városa. Mike Mitchell polgármester a belépő Werner -hadnagy elé sie­tett. — Isten hozta, hadnagy! Már aggódtunk magáért... Csak nem hozta össze a sors a King-Kon- gokkal? Werner elmosolyodott és kicsit lehajolt, hogy az alacsony, köp­cös polgármester megveregethes­se a hátát. Az óriási, velencei- utánzatú csillárokkal megvilágí­tott hallban tíz-tizenöt vendég álldogált, kezükben pohárral, és leplezetlen érdeklődéssel bámul­ták a belépő rendőrtisztet. Mitchell belekarolt Wernerbe, míg-szabad kezét az ég felé tar­totta és harsányan felkiáltott: — Hölgyeim és uraim! Enged­jék meg, hogy bemutassam váro­sunk új hírességét, Warner had­nagyot ... Isten hozta, hadnagy! Werner meghajtotta a fejét és engedelmesen nyúlt a feléje tar­tott pohár után. Az .elkövetkező tízegynéhány percben megismerkedett Long­dale néhány hatalmasságával: bankárokkal, szállodatulajdono­sokkal, gyárosokkal. S Werner hadnagy joggal gondolhatta, hogy megcsinálta a szerencséjét. Kurt Werner azonban gyer­mekkora óta arról ábrándozott', hogy rendőr lesz, s mindent alá­rendelt ennek a vágynak. Ke­ményen tanult az egyetemen, majd az ezt követő rendőrtiszti akadémián, és számos olyan tu­lajdonságot fejlesztett ki magá­iban, amelyről azt hitte, hogy' a későbbiekben majd hasznát ve­heti. Ilyen tulajdonság volt a gyanakvás is, pontosabban az az ösztön, amely egyre űzte, hogy a látszatra egyszerű dolgok mö­gé nézzen, és megpróbálja előha­lászni azokat az indítékokat, amelyek egy-egy véletlennek tű­nő történés mögött meghúzódtak. Most is, ahogy belekóstolt a ke­zében tartott wiskybe, egyre azon törte a fejét, hogy vajon mit akar­hat tőle a város? Miért van rá szüksége Longdale-nak, és pont őrá, aki csak néhány hete érke­zett ide? Miért csináltak belőle nem egészen egy nap alatt szinte nemzeti hőst? Amikor felocsúdott gondolatai­ból, a mellett ál'ló őszes, joviális kinézésű férfi már másodszor tette fel a kérdést; — Nem lenne ellenére, hadnagy Út"? ./ Werner zavartan köhintett, és helyet keresett, ahova letehetné a poharát. — Elnézést — mondta zavartan. — Roppant nehéz nap volt a ■mai... Kérem ... A másik barátságosan rámo- solygott. — Szóra sem érdemes hadnagy úr. Tisztán látszik magán, hogy holtfáradt;.. Csupán azt szeret­ném tudni, hogy piacra dobhat­nám-e a következő napokban a figurákat? f —r Micsodákat? — Kiing-Kong-figurákat. Éj­szaka megtervezik az embereim. Lesz felfújható, mint a lufi. Esetleg tömörebb . . gumiból is, hogy ne durranjon azonnal szét. — Persze. — Aztán olyan ... Amit a szél­védőre lehet akasztani. Kocsiban is, helikopterben is, mindenben. Ez felnőttek számára készül­ne... Mondjuk, baltát tartana a kezében és vicsorogna. Így — s megmutatta, hogyan gondolja. Werner mosolyt erőltetett az arcára. A másik erre egészen tűz­be jött és közel hajolt a hadnagy­hoz. — Megmondom őszintén, had­nagy úr, még máson is töröm a fejem. Olyasmin, hogy össze kel­lene hozni valahogy a King-Kon- gokat a szexszel. Ugye érti, mire gondolok? Játékfigurák, szigo­rúan felnőtteknek. Bombaüzlet, én mondom. A hadnagy bólintott. — Csak rajta. Nem én vagyok ugyan a rendőrfőnök, hanem Peacock, de megígérhetem... ** A másik fenékig itta a poharát. — Kösz, hadnagy. Peacockot meg hagyja'a fenébe. A maradi elveivel. Kurt Werner lassacskán min­denkivel megismerkedett, aki valamit számított Longdale tár­sadalmi életében. S furcsa mó­don szinte mindenki a támoga- I tását kérte. És kivétel néjkül mindenki talált valami kitűnő bizniszt á King-Kong-sztoriban. Háromnegyed tíz tájékán aztán, az a gyanúja támadt, hogy ezek tulajdonképpen annak örülnének leginkább, ha sohasem fogná el a fickókat. Ha a longdale-i ször­nyeknek legalább akkora hírük támadna, mint skóciai rokonaik­nak abban a lehetetlen nevű tó­ban ... • Tíz körül a polgármester fél­revonta s leültette maga mellé egy fotelba. — Jöjjön csak, barátom, meg­kínálhatom egy szivarral? Werner nemet intett, mire Mit­chell egyedül gyújtott rá. Kifújta a füstöt, aztán fürkésző szemek­kel Werner re nézett. — Azt hiszem, kedves bará­tom, tudom mire gondol — kezd­te óvatosan. — Valóban? — Gondolom, úgy érzi magát — folytatta «Mitchell zavartala­nul —, mint egy vígjátéki hős, aki belekerül valamibe, tudja, hogy összetévesztették valakivel, de képtelen kitalálni, hogy kivel és hogy mire megy ki a játék. — Hát, valahogy úgy — bó­lintott Werner. A polgármester hátradőlt a székben. — Információkat szereztünk Princetonból. És az akadémiáról is. Kitűnőek a minősítései, had­nagy. Werner előrehajolt. — Mit kívánnak • tőlem, pol­gármester úr? — A fiainkat —'mondta a pol­gármester. Wemer arca elkomorult. (Folytatjuk.) • Jelenet a grúz együttes elő­adásából. (Nagy László íelvételei)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom