Petőfi Népe, 1984. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-22 / 196. szám
1984. augusztus 22. Ml PETŐFI NÉPE • 5 „Meggyőződéses kommunistának vallotta magát” Bernáth Lajosra emlékezve Dömsödön született 1869. augusztus 23- án. Az írásolvasást szülőfalujában tanulta. Gimnáziumi tanulmányait Kiskunhalason ' kezdte, és itt fejezte be. Szülei gazdálkodók voltak. akik gyermeküket papi pályára szánták, de tanár lett belőle, Tanári diplomáját 1892-ben | /V kapta. Kisújszálláson,. Kun- szentmiklóson és. Nagykállóban tanított, majd megválasztották a főgimnázium latin—magyar tanszékére tanárnak. „Az ünnepélyes napnak az emlékére, midőn tanári esküjét a presbyterium előtt letette, 300 "koronát ajánlott fel iskola céljaira és pedig 200 koronát a főgimnázium építési költségeire, 100 koronát pedig a con- vistusi alapra”. (Ugyanilyen ajándékozása 1917-ben is meg- jsmétiődött, 400 koronát adott az iskolájának.) Az első tanévben magyar ég latin nyelv mellett mennyiség- tant is tanított. Elsősorban az élő nyelvek oktatását kívánta fejleszteni, annak ellenére, hogy nemcsak németül és franciául, Hanem görögül és ' latinul is tudott, amit a tudományos munkájában is felhasznált. Érdeklődési köre széles körű volt. Sok társadalmi munkát vállalt magára. 1902-ben kezdeményezésére , létrejött a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság. 1903-ban egyik . alapítója volt az Országos Református Tanár- egyesületnek, majd 1904 májusától választmányi tagja. Abban az időben munkatársa a helyi újságnak. 1908—1914 kö" zött az iskola ifjúsági könyvtárának az őre. 1912-től, tagja az egyház- és az iskolatanácsnak. Az első , világháború alatt háborúellenes versei, cikkei jelentek meg különlböző lapok- 1 ban. Sokoldalú eifogjaltsága mellett tudományos ~ munkát is wn. Kiadóhivatal; Ai vároahiza tpülttttMn Oá bor tU'oá 70 tjoid tj&áj* fáé fmék tCkéíeie^ji (e»t; ■.*é ptnt.-t Ar* n'k-'sr. í Mm* K}ő8yn«rt*rib*a ótorvk, Äütoroobilok »píron, amnj'v. fiooi» tttióhoá* i*if* Mafel H*I« TííUftj «fbaoilu», álca l írté* hit* ) VsrfóliTiaatr» i« rali őot*« 6aí G, Gyű!* esernyÓ* j»< bony i iitfrtól it Árpid fiiéi* ' !»!»} ttj*l hiub* bnlyoat# j*T»Uiát juíiűj&g irkta tbct birttf* eímegj. Kért i lóméi (odri** ktbul- 1 írUirot. tít;íoonok *í r? TiiurjtttrlMfl r»( liroo n DArni.í a. HU b»lt>íJűk m b«j* ■ Résziéi a «■_ n ai(t lasi Vijrös Uj- ** »ti»»» » m Ságban megje- »-*•»•• lent „Öröm jw ének, 1919. borbély tó•iitv* Lt d* borfc*í? végzett. Első nagyobb munkája az Irodalomtörténeti Közleményekben „A protestáns iskoladrámák” címen jelent meg. Ezt 1902-ben önálló kötetben is ki-' adta. „Magyar népmesék a XVIII. században” című tanulmányát az Ethnographia közölte, 1902-ben. Ezt, a néprajzi Társaság ülésén is felolvasta. 1911-ben két kötetben adta ki a verseit. Tanulmányokat írt a közoktatás modernizálása érdekében. Ezeket a Nemzeti Iskola című hetilap közölte. Irt könyvet, „A falusi disznótor”, „Döm- södi dalok, dömsödi képek”,- „Bácskai vőfélykönyv” címen- 12 önálló kötete jelent meg, és sok kézirat maradt az utókorra, többek között a börtönben írt versei és egyéb írásai. Műfordításai — elsősorban német nyelvből — 1923—1933 között folyóiratokban jelentek meg. A társadalom minden rétegének kulturális felemelkedéséért küzdött nagy felelősségtudattal, szociális érzékenységgel, hittel, a gyengék, a kisemmizettek iránt érzett nagy szeretettel. Ez vitte a szociáldemokratákhoz, ahol vezető szerepet játszott... Nemcsak '&• tanulók,- hanem a . fé¥riŐfték;1íi” |tejelték; ~ ■szerettek,'. es^raiztak ’a; nép igazi tanítójában. ! KitkunlulM, Ilii április 5. HALASI MUNKÁS 1 *# '**!* - Mtgjtifnlh miori«n uombv Héiyiten # koron* Vioékrr -l* »own*. ‘ l* te* *» *sa*r r rttr '« i-immbt* ♦i«' 'KIAOÖMVATAL vkt'ttk**«»«. >• •> Ú,<# A Tanácsköztársaság választójoga. . Munkás , katona H »ldmJv*«taná**ok keiében * közhatalom Csak * dolgozó nép váiaaxthat A forradalmi Kormfoya&aníc» XXVI. ; több leiket srámlálö Harsig vámsak | ’-4 i A megy« U«4cs ti ~&t *x rewiatet*. i v&n>l tmh* akkor is, ha s rég: k.;?- { kdiv-Alt:-.' mézesére 40 tagA T*»ác*k4*tírt**4g cél)»- (tg3/ga!á5' <x osztás m sKép rendeikerík. i US á'.ó«r*éi$ btronsag-** »issr í v A fnagystpfS-'ági T.vv fcs-• 7 % A «lu tanácsába a úu -o-• ' , n A fa.a» yáwa H sé>$*: 3 fcap&dfsta wrine- ‘ gór. :»v* rmmteo fQp £»k«s egy i Bwg>«> Untoofc kiesesek a i ftís. és Wité&»8l fiái roeg*ttftttih } tanácstag:j; kükl A fcmíca azonban I «Rácsok rendelete*» vá^esajaa*. a sél jjlji $jociáíiK3 termeié*! és tárta* • nem ál-hat hárojnnáí kevesebb c* &- ; rjíetükön é'ő doígo:ó répetség gszti»- laaiBj settdszer megteremtése. £ cél • vésné' t»íí>t> tagból, i sági és kuhurals »oiete; xsnátrÁz? negvtlásttÉsáiwk wikör« : a dolgozók ! 8 <i a vá&tsi tanácsba a vázas { cSómoíditan» é* 3 terUetáaón cafcariő tralmának butasltása * kszslkmftnyo- í Úq%uB népe. a város ' nundeo "<00 j ásares b*$y; *ter;d*ce' Sgyeab« $k féíöU- j lakosa utA»* ■•-■gy íaf-ávsugoi *.óá s iéíjrem A Tanácsok országa* gyálése ? A árosuk A nagyobb t* ■ - ■ < %H A mutió b^otts^o» »mm.2 1* A legfőbb hatalmat a műn * számú Unicwrt nem v.iíawthalna* 1 nak a UMí'. kask íeietóaek. » seív ésok, katonák és kWnalvesek tani j Budapesten a kerületek kenjen t.:. > ! '.»«ácsok a '»lottságokat k.*á*ité* Öröm-ének. 190 minim 2) MtUUtin. Ok »s'«u t* ingj t***t I éi»i&. i*9*a*t éknéi*, i Ki ráfi r»«)M *} ti tágat siaoin. ■ td» t«****4 **ff é* «Mt iatséms * • * * * . VArá* ü|7 — mm diák - vád, tmáifi I — TMM****teáá ** tea»Tár mmt, : Hat altábar ónU *áir*ap>*ia. i Mist «ear#»»» itattál* alrjá» 1 Ser»*»* rakaatér b«a paittj» telet — i D» uiii« fáméi látra «árt tataaafctei, 1 O'y «f ju+rtm. aaflteí titkai«. i Ib pktlii, láttál m gr&sMi aiaálaak t. 1 mákéi »tártai táittU «tttelites, í 0 * Mária ráf, » ráfi aáa «li»f, \ Kfr««arra étet aátá mmák* hinti. 8 u i) f**ÍK * ráfi Satfatt aáp í Oyttyárrát aáai t% uteteMtet. 1 Tár«» — m—áfék ~ »á-V ráná, rtesáJjt í As * a MaM«»«( arja* iáid aa»te> {jateatá— ! ftaMafdttái—t «ttagat áttett. •: Kywafcee faagari aárfatt Isltaeel I IraayátvJ TiiafM áltálé Í Mfir »yaafcba» bátebár tepakUl • Itest tebárjés léaafe ráiéaetaat. i Miaáaa lakba afjraatáa Aradat; • Sa Hfat/ái la téfjm teb—elttl, ; MUb* attt«» Maly fctwi nlta«m. | fte tetaai » aa aad ftaldef g/eralkad Orr. a>8aa6g a ktilWa, H»»«»/» kit aeattd •»»««*» *#»at, ki á«itett»»k k*M érimméi Mfá, él >Má»*eal araa.i Ax r»laia*lNMr aaa si aa •#« kalifát, Haoaa »»at. kárdaa, taiata»», gytJunl, Az első világháború befejezése, az őszirózsás forradalom hatása Kiskunhalasón is változásokat hozott. A várps hetilapja 1918 végén rendszeresen közli a szociáldemokrata párt- hivatalos közleményeit. A tudósító Bernáth Lajos, akit 1918. december 26-án titkárnak választottak. Minden városi megmozduláson ott volt és hallatta hangját- Szerkesztője lett a Halasi Munkás című hetilapnak, amely 1919. március 29-én indult. Előadásokat tartott az egészséges életmódról, felolvasásokat a háborús verseiből. Ott volt a földmunkások és kisgazdák, földreformot tárgyaló ülésein, az üzemi munkások összejövetelein, és ismertette a párt céljait és határozatait. A Halasi Vörös Újságban ódával- köszöntötte a Magyar Tanácsközársaságot, „Öröm ének, 1919 március 21 emlékére” címmel. Az 1919-es választásokról megjelenít tudósításokban neve a helyi, a megyei tanács és az intéző bizottság tagjai között szerepelt. Megbízták az oktatási, a Közművelődési, az egészségügyi' valamint; a'; Sajtóügyek irányi tásávál/ A Tanácsköztársaság leverése után börtönbe zárták, mert „ ... meggyőződéses kommunistának vallotta magát, verseivel, előadásaival... A könyvtárt . és a levéltárt is áthelyezte... egyházellenes iratokat osztogatott ...”, írják a hivatalos iratokban, jegyzőkönyvekben. _A legidősebb fiát is letartóztatták, mert az ifjúsági mozgalomban tevékenykedett. 1920-ban ismét őrizetbe vették, internálták. Kiszabadulása után még jó ideig zaklatták, s nyugdíjazták. Visszavonultan élt egy darabig Halason, majd szülőfalujában. 1945. április 23-án hunyt el. Halas város sajtója akkor nem emlékezett meg róla. A száztizenötödik -születésnapon, bebörtönzése hatvanötödik évfordulóján ezzel az írással is szeretnénk ' pótolná ezt a mulasztást. Fekete Dezső Kedvcsináló nyelvtanuláshoz A gyerekek rövidnek érzők a nyári szünetet, a szülők pedig hosszúnak, főleg amikor belegondolnak, milyen elfoglaltságot találjanak csemetéiknek. Papa, mama dolgozik, a nagyszülők sem mindig vállalják egész vakációra háncúrózó unokáikat. A családidal együtt töltött szabadság két-három hét, legfeljebb egy hónap. Mát csináljon azután a. gyerek? — így a kérdés, s válaszként akár idézhetuíénk a már uniáság megémekelt, de ennek elleniére még mindig húsbavágó problémával foglalkozó cikkeket, rádióriportokat. A gyerekek ki vannak csapva az utcára, nyakukban lóg a lakáskulcs, unatkoznak, randalíroznak. Nem a szülőiknek akarok -kéretlenül tanácsokat osztogatni arra, hogy a szünetből még hátralevő másfél' hétre, vagy jövőre milyen hasznos időtöltést találjanak gyerekeiknek, hanem csak a néhány jó péllda közül — mert azért ilyen is akad — szeretnék egyet mutatóba kiragadni. A Szalvaí Mihály Úttörő- és Ifjúsági Otthonban az idei az első teljes nyár. A kát hónap alatt mintegy ötezer gyerek szünidei programjáról gondoskodnak, hosszabb-rövidebb időre. Nincs szándékomban valamennyit felsorolni, az érdekeltek amúgy is ismerik a kínálatot. Itt vannak például a kéthetes szaktáborok; a színjátszó, a képzőművészeti, a számítástechnikai, az asztalitenisz, a német és az angol, valamint a dzsesszbalett. Az a szülő, aki valamelyikre befizeti gyermekét, nemcsak, afelől lehet biztos, hogy reggel 8-itól délután 5-ig jó kezekben van, és még naponta háromszor enni is kap, hanem az a jóleső érzés is eltölthető, hogy vafcácdózás köbben fia-lánya hasznos ismereteket szerez. Nem akarom lekicsinyellni a mozgásigényt kielégítő táborok jelentőségét, de azt hiszem, azok a szülők a legtafctiikusabbaik, akik a nyelvi napközit választják. Jófiiéh'et, az általános iskolás korúak is ezerszer hallották már az „annyi embert érsz, ahány nyelvet beszélsz” és más éhhez hasonló bölcsességet, a nyelvtanulás ízére mégiscsak akkor kapnak rá, ha már egyszer belekóstoltak. Az angol és a német napközit kezdőknek hirdették, de az utóbbinál már az első percékben kiderült, hogy szinte mindenki járatos némileg a nyelvben, így az első napon túlestek a kéthetes penzumon. Az igényekhez* igazodva változott a program: az alapokkal való ismerkedés helyett, a társalgási gyakorlatok kerültek előtérbe. Az angol csoport ezzel szemben teljesen kezdőikből állt. Igaz, voltak köztük olyanóik, akik mögött egy-lkét hónapos tanulás volt, de elkedvetlenedtek. A szülők most újra .próbálkoz• Ellesett pillanat az angol napközi utolsó napján. tak. Ennek a tanfolyamnak ugyanis elsősorban az volt a célja, hogy kedvet ébresszen a gyerekekben a nyelvtanulás iránt. A játékos foglalkozásokon — a vakáció hangulatát azért megóvták — rájöhettek, hogy egy nyelv nem pusztán grammatikából áll, hanem színekből, számokból, dalokból és cselekvésekből. Többségük erre rá is érzett. A tananyag — ha egyáltalán ebben az esetben ilyesmiről beszélni lehet — sűrített változata volt a harmadik osztályosok háromhónapos szóbeli előkészítő szakaszának. Énekek, versek, rövid dialógusok némi Írással fűszerezve. A délelőtti négy intenzív órát szabadidős programok követték: uszoda, látogatás a szórakaté- nuszban, rajzfilmstúddóban, a nemzeti parkban, a planetáriumban, kirándulás — lovaglással és szalonnasütéssel egybekötve — Bugacra... Az utolsó óráikra meghívták a szülőket is, hadd lássák, mit csináltak a gyerekek két hétig az úttö- rőházban. Az itt szerzett benyomások, a gyerekek lelkesedése láttán a szülők kérik a folytatást — és persze azok az ifjú érdekeltek is, akikben sikerült kedvet ébreszteni. H. K. E. I.EMEZHGYEl.Ö ' Az R-Go legénysége felcsapott gyárosnak, mégpedig slágergyárosnak. Annak idején, amikor Tiszakécskén próbaképp felléptek, olyan tapsot kaptak, hogy a ráadást követelő fiataloknak nem tudtak mit játszani, hiszen csak egy-két nótájuk volt a tarsolyban. Ma pedig: egyre-másra „szülik” a siker darabokat. Amulett című* 'fhcTsí’TÜifi.'“nagylemezük ’ áz *elsc^ LP folytatása. A dalok ezúttal is „csikádam stílusban íródtak” — a gyengébbek kedvéért ezt a borítón is feltüntetik. Ha a szövegeket figyeljük, hamar megállapíthatjuk, hogy borzasztóan egyszerűek. Szinte semmi egetrázó dologról nem szólnak, hácsak az nem nagy dolog, hogy a bokszoló fiúnak fáj az egyetlen megmaradt foga, s olyan szerelmes az énekes, mint egy nagyágyú. Csak a vijdám zene feledteti néha a bugyuta strófákat. Lassú, rövid számmal kezd az R-Go, az Amulettel. Merész ötlet nyúlfarknyi dalocskával nyitni, de hatásos. Alig várja a lemezhallgató, hogy elkezdjék a pergő ritmusokat. Rá is zen- ditenek, a Szerelmes vágyókkal. Jön a bombázó az utcán, máris lángra lobban a merengő, s kifakad: Tavasz, nyár, ősz, tél, /Mindegy, csak süssön a nap!” Felkiáltanak: Brazil!” — s erre kiadós gitárszóló a feleiét. Megvan az alaphangulat, lehet folytatni. Mégpedig: kígyóbűvölőnővel. Róla szól a második szerzemény , — szellemes (ebb) versszakokkal. Az M. M. (vagyis Memento Mari, Emlékezés a halálra) zenéje olyan unalmas, mint a szövege. A megszokott Szikora Róbert — ének helyett Hollós Józsefé a mikrofon. Bájitalokat kever egy fehér köpenyes pa- ■tikushő — ez egyenlő a boszorkánysággal, tehát el kell fordulni tőle. Nagyjából ennyi a konklúziója a Boszor- kány-nak. A csikidam ritmusok vége felé felfedezhető egy már korábbi nótából ismert mondat: „Szerelmessé tud tenni egy pete alatt.” Ismétlés a tudás anyja. Csak el ne feledjük: mivé tud tenni, mehnyi idő alatt! Megszólal a tangóharmoriika. s párbeszédek teszik izgalmassá a Biztos szeret című dalt. De még mindig nem az igazi, a megszokott R-Gót halljuk. A lemez másik oldalán találnak formájukra a zenészek. Csupa egzotikum, keleties motívum sorakozik az India csodaszemében: kalifa, szeráj, óriáspók és csodaszem, A dal végén gyerekkórus-imitáció hang- zik jell Mire jó ez? Talán csak | egy bojoijdos ötletnek, poénnak. Mert ‘ ráho^y kérdezik: „Mese vagy valóság?” — inkább mese! Fájdalmas — már-már sírós — hlues a Látod, így sikerült!, amiből kiderül j Szikora lassan is tud énekelni. De ennek a balladának a legfőbb értéke mégiscsak a Szép szaxofonszóló. A Fogas kérdés-*ben ismét bolondozik a társaság a csa-csa- csa taktusaira, tangóharmonika- kíséretre. Ezek után csupa-csu- pa slágergyanús kompozíció szól: a N° 1, elhadarva, „tanulságos” kitételekkel: „Nincs csúnya nő, ha van elég ital!” Vagy a Gina című dalban, mely szerint a nők szókincse csupán ennyire futja: „Csak”, Azért, mert". (Milyen mai dolgokról nem ír az R-Go?!) Mindig nyár: mintha hallanám, hogy a zenekar rajongói együtt énekelnek Szikora Robival. Könnyen megje- . gyezhetők a sorok, tehát kész a sláger. De vége a lemeznek! (Pepita, 1984) Borzák Tibor .v.v.v.v.v.v. — Tudom, hogy nem m egészen törvényes, dg itt van nálam. Holnap reggel magam viszem vissza! És ha azt hiszik, hogy. ludas vagyok a dologban ... Franklin megtörölte' a homlokát. I , — Nem mondaná el, tisztele-- tes .... Kowalsky azonban nem hallgatott rá, felpattant, és a lugas végében meghúzódó ház felé kiáltott. — Willi!' Gyere elő,-Willi! Itt van a rendőrség...! Alig halt el a kiáltás a repkény- függöny tevéiéi között, ajtócsa- pódás hallatszott, s a lugas végéből egy1 tizenegynéhány éves, vörös képű, kócos fiú bukkant elő. Unott képpel ballagott a tisztele- tes és vendégei felé: állkapcsa ütemesen mozgott, mint a tehéné,’ ha kérődzik, Zsebre dugta a kezét és gúnyos, vöröses szemeivel a két rendőrre nézett. — Gondolhattam volna. Gratulálok a gyorsaságukhoz. Hogy fújt be? — Maga kicsoda? — kérdezte előredőlve Werner. — Mintha nem tudriá — rágta tovább a gumit a tinédzser — futassam az igazolványomat is ...? í ■ Franklin nyugodt mozdulattal előrenyújtotta a karját, és megmarkolta a fiú zakóját. Mieiőtt azonban még mást is csinálhatott volna, a lelkész közbevetette magát. — Willi Koch ... Ö Willi Koch. — Nahát —r morogta Franklin és elengedte az ifjút. — Ki gondolta volna? —. Ismerjük mi egymást? — kérdezte szemtelen mosollyal a fiatalember. Franklin rácsíllantotta a fogait. —I Gyanítom, hogy hamarosan megismerkedünk... És attól kezdve tíz mérföldről előre köszön nekem, kedves Willi. Az ifjú megvetően rágta tovább a gumiját, még a tisztele- tes szeme aggódva ugrált egyik arcról a másikra. — Higgyék el, nem csinált semmit^ Csak megpattant az intézetből. De holnap reggel visz- szamegyünk. Ugye, Willi? A vörös képű megvetően bámult a levegőbe. Werner kinyújtotta a lábait. — Ajánlom én ií, kedves Willi, hogy sétáljon vissza az intézetbe... Tudja, ez most az én körzetem itt. Ügy veszem, hogy nem is találkoztunk ... Ugye, ért engem, kedves Willi? A fiatalember megvetően megfordult, és visszaballagott a házba. A tiszteletes kétségbeesett arcot vágott. — Jó barátságban voltam a szüleivel — pjondta nagyot sóhajtva. — Neves ügyvéd volt az apja. Albert Koch. Tíz évvél ezelőtt lezuhant a ‘helikoptere. Willi éppen • iskolai kiránduláson volt • •. Hát ez van.-— Mennyire vágta te? — kérdezte Franklin csendesen. A tiszteletes lehajtotta a fejét. — Száz dolcsira. — Oké — mondta Wernér. — Ez a maga dolga, tiszteletes. De mi nem Willf miatt jöttünk. A lelkész arcán előbb megkönnyebbülés, majd nyugtalanság vonult végig. — Nem? Hát akkor miért? — Azt mondja, nem olvasott újságot... Alkikór figyeljen csak ide, tiszteles úr —, s a hadnagy néhány szóban tájékoztatta a lelkészt a baltás merényletről és a gyilkosságokról. — És a halott hátába, jó éles késsel, az ön nevét metszették 'bele, tiszteletes — fejezte be Wemer. — Hát ez van. Nincs valami megjegyzése a dolgokhoz? A tiszteletes ellhűlve meredt rájuk. < — Atyaúristen! — mondta, és halottsápadttá változott az arca. Megjegyzésem? Hogyan lenne? Fogalmam sincs, hogy ... Atyaúristen! — s egészen beleveszett a székébe. — Nincs önnek ellensége, 'tisztel etes? — kérdezte Franklin. Kowalslky nagy lélegzeteket vett és igyekezett leküzdeni nyilvánvaló iszonyatát. — Ellenségem? — nyögte végül. — Ki lenne? Én csak egy egyszerű lelkész vagyok ... — És Willi, barátai? — Nem ismerek egyet sem közülük. Sosem i láttam őket. Miért akarnának kinyírni? Wemer elgondolkodva nézte a lelkészt. ' \ — És a múltjában sincs senki, vagy semmi, ami, esetleg ... amit esetleg meg akarná bosz- szulnd valaki. Gondolkozzon csak, tiszteletes úr! Valaki a teológiáról, vagy akárhonnan...' Valaki, aki gyűlöli önt. A tiszteletes megrázta a fejét. — Senki — mondta némiképpen megnyugodva. — Kétségtelen tény, hogy nem ■ szeretett mindenki, de olyan ellenségem tudtommal nincs, aki venné a fáradságot, és az életemre törne." Pláne' ilyen módon... Hiszen ez az ember,, vagy élőlény, őrült! — Éppen ez az — mondta Werner. — Talán, valaki, aki gyűlölte önt, és amíg épelméjű volt,, megmaradt a gyűlöletnél... Ahogy aztán erőt vett rajta az őrület, rögeszméjévé, vált, hogy meg kell ölnie önt. ' — Sajnálom — mondta a tiszteletes. — Nem tudoüi segíteni. Egyetlen ismerősöm sincs, akit kapcsolatba tudnék hozni az elmondottakkal. Nagyon sajnálom, hadnagy. Wemer sóhajtott. — Vannak rokonai, tisztelétes úr? < , Kowalsky megrázta a fejét. — Senki. Én is gyermekotthonban nevelkedtem. A szüleim lengyel emigránsok voltak, és születésem után hamarosan meghaltak ... Talán azért törődöm annyira Willivel is-, mert tudom, hogy mit jelent intézetben felnőni. Wemer a futórózsákban fürdő méheket’. nézte, amint halkan zümmögve gyűjtögették az utol--, só esti virágporadagot. — Mondja tiszteles úr. kérdezhetek valamit, ami nem feltétlenül tartozik az ügyhöz...? — Csak tessék — intett fáradtan a lelkész. —. Hisz ön természetfeletti lényekben? — Tessék? — Ördögökben, kísértetekben, miegymás ... Mint ez a mi King- Kongunk is. A lelkész bágyadtan elmosolyodott. — A kérdés csupán az, hogy mit nevezünk természetfelettinek. Istenben például hiszek. Ez azt hiszem, természetes is. A kérdés, ismétlem, csupán az, hogy nevezhető-e Isten természetfeletti lénynek... Én azt hiszem, nagyon is benne él a természetben. Sőt, ha úgy tetszik, azonos a természettel. De ha ön úgy érti, hogy Isten a természet felett áll, akkor természetesen hiszek benne. Ami pedig az ördögöket illegi, vagy helyesebben a gonoszt, abban is hiszek. Csakhogy a gonosz nem ördög, nem kísértet, és nem King-Kong, hanem lelkünk' egy része, amely bennünk lakik, és néha-néha bizony kiszabadul belőlünk. Ilyen értelemben a gonoszbari is hiszek... 1 Ami viszont a kódorló telkeket és gonosz -lólábé ördögöket illeti, hát ilyenekkel még sohasem találkoztam. Éppen ezért nincs is okom hinni bennük. Werner bólintott. • (Folytatjuk.)
