Petőfi Népe, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-13 / 163. szám

1984. július 13. • PETŐFI NÉPE • 5 A KÖZMŰVELŐDÉS SZOLGÁLATÁBAN „Mindenkinek van beleszólási joga GYERMEKÉVEK- GYERMEKELET Lángtné Nagy Máriáról előzete­sen két dolgot: 'harminc eszten­dős, és a kecskeméti Erdei Fe­renc Művelődési Központ osz­tályvezetője. — Irodalmár szerettem volna lenni, nem népművelő. Dolgoza­tommal az országos középiskolai tanulmányi versenyen az első tíz közé jutottam, ez az egyetemi fel­vételinél is számított. Részese le­hettem a Studium Generále moz­galomnak, előkészítő-táborokat szerveztek nekünk. Budapestre jelentkeztem az ELTÉ-re. Át­irányítottak Debrecenbe. Ez- vá­ratlanul ért, de most visszagon­dolva, már nem bánom, hogy oda mentem. Mert először nem akartam Vidéken diákoskodni, a szüleim győztek meg, hogy kezd­jem el a tanulmányaimat Deb­recenben, a magyar—népművelés szakon. Gyorsan sikerült beillesz­kednem a közösségbe. Ott ismer­kedtem meg a férjemmel. Az egyetemre elsősorban az iroda­- lom miatt pályáztam, de fordult a kocka: átnyergeltem a népmű­velésre. ötödévben kijöttünk dol­gozni, de hivátalosan nappalisok* maradtunk.. — Hogyan került Kecskemétre? — Kecskeméten töltöttük a gyakorlati időt, 1975 nyárért. A dipiomaátadás után az akkori művelődési osztály vezetője hí­vott bennünket ebbe a várasba. Megkaptam a munkásművelődés területét. A férjem az SZMT-ben kezdte a pályát. Az ifjúmunkás­klub irodájában laktunk, mind­ketten 2200 forintot kerestünk. Ebből kellett megélni. Hamaro­san megkaptam az első pofont. Ügy terveztem, 'hogy először meg­ismerem az intézményt, és utána ennek ismeretében látok a ten­nivalóimhoz. Azt hittem, ha va-­lamit javaslok, akkor igent mon­danak rá, s szakmailag felül tud­nak bírálni. De nem így történt. Döntésképtelenséget éreztem. Mindennapi tapasztalatokhoz kellett jutnom, görcsök, sértődé­sek árán. — Szinte nincs is olyan pálya­kezdő, akinek ne lennének gond­jai kezdetben. Mi történt ké­sőbb? — A szolgáltatásokkal foglal­koztam. Ez azt jelenti, hogy a megyei művelődési házakkal kel­lett állandó kapcsolatban lennem. Megbarátkoztam a • megyebeli kollégákkal, jártam a művelődé­si otthonokat. Hamar látszottak az eredmények is. Megalakítot­tuk a városi KISZ mellett mű­ködő közművelődési bizottságot, a munkahelyemen KlSZ-titkár­nak választottak. Nyolcvanban elküldték az akkori Kulturális Minisztérium által szervezett ve­zetőképzőbe. Tizennégyen jöttünk össze az ország különböző vidé­keiről. Két év kihagyás követke­zett, mert bentlakásos tanfolyam volt. Tulajdonképpen nem örül­tem ennek a távozásnak, de az­után rájöttem: ez a világ legjobb dolga. 'Nem tudtam, hogy mi vár rám, ha majd visszajövök. — Most már tudjuk: vezető beosztás!­— Szinte egyik napról a másik­ra kerültem a módszertani osz­tály vezetői székébe. Nem sok időm volt felkészülni erre a fele­lősségteljes munkára. 1982 nyarát írtunk akkor. Elmondtam a mun­katársaimnak, hogyan képzelem el az életünket, a „szerelmünket”. Mindenkinek van beleszólási jo­ga, az én véleményem csak egy a sok közül. Kérem és várom, hogy ellentmond janak nekem. Vonjanak bele, amibe lehet, ad­janak szerepet. Hátha van ne­kem is egy ötfilléres ötletem a mások nagy „bulijához”. — Jól érzi itt magát? — Ha arra gondolok, hogy mennyi feladatunk van, akkor igen. S amikor azt tapasztalom, hogy környezetünk nem tekint önállónak minket, akkor nem re- pes a szívem a boldogságtól. Meg­találtuk a helyünket Kecskemé­ten. Másfél szobás, ötödik emeleti lakásunk van. A férjem a városi pártbizottságon dolgozott, most Budapesten, a Politikai Főisko­lán tanít. El ne felejtsük: Lángné Nagy Máriát márciusban Szocialista Kultúráért kitüntetéssel jutal­mazták. Borzák Tibor SZABADTÉRI JÁTÉKOK, IFJÚSÁGI NAPOK Szegedi Nyár '84 Megjelent a Szegedi Fesztivál Magazin, sok-sok színes és fekete-fehér képpel, tartal­mas írásokkal. Ebből. is látható: gazdag nyári, programokat állítottak össze a nap­fény városába érkezőknek. Az Ünnepi He­tek ajánlatát nehéz lenne felsorolni, helyünk sem lenne rá. A nyár két hónapjában öt­venféle eseményen vehetnek részt az érdek­lődők. Kiemelkedő a Szegedi Szabadtéri Já­tékok és az Ifjúsági Napok műsorkínálata. Kiállítások, orgonahangversenyek, kamara­estek, országos és nemzetközi sportverse­nyek is megtalálhatók a programok között. A legnagyobb érdeklődés minden esztendőben a szabadtéri játékokat kíséri. Túljutottak már a több­szörös jubileumon: az alapítás 50. és az 1959-es felújítás 25. évfordulója tavaly volt. Horváth Mi­hály, a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatója mér­leget vonva, elmondta, hogy 382 előadáson tapsol­hattak a nézők, összesen kétmillióan. A huszonöt között voltad sikeresebb és kevésbé sikeres esz­tendők is. Az idén főképp az operakedvelők érezhetik jól magukat az este fél kilenckor kezdődő szabadtéri előadásokon. Elsőként Erkel Ferenc Hunyadi László című, háromfelvonásos operáját mutatják be: jú­lius 20-án, pénteken, 22-én, vasárnap, és 28-án, szombaton. A tavalyi felújítása ez a darab, ame­lyet Mikó András rendez és Pál Tamás dirigál ez­úttal is. A főbb szerepekben Kelen Pétert, Kalmár Magdát, Gregor Józsefet és Bárdi Sándort láthat­juk majd. A legnagyobb népszerűséget máris az István, a király vívta ki, a tavalyi budapesti sikerprodukciót — Szörényi—Bródy rockoperáját — Szegeden hat­szor játsszák. A fiatalok még most is keresik a*je- gyet, de hiába, a hat estére még a tavasszal elkeltek a belépők. Körülbelül 35 eW embernek kellett ne­met mondani a jegyirodákban. A nagy sikerre való tekintettel jövőre is műsorra tűzik az István, a királyt. (Vajön az idén mi lehet' a többszöri elő­adás akadálya?!!) Koltai Gábor rendező ugyan­azokkal a szereplőkkel jeleníti meg a történetet: Pelsőczy Lászlót, Berek Katit, Vikidál Gyulát, Deák „Bili” Gyulát, Nagy Ferót tapsolhatják meg a sze­rencsések, akik kaptak jegyet. A bemutatók július 2l-én, szombaton, 27-én, pénteken, 29-én, vasárnap, augusztus 4-én, szombaton, 19-én, vasárnap, és 20- án, hétfőn lesznek. Kevesebbek érdeklődnek Gounod Faust című négyfelvonásos operája iránt, pedig látványosnak ígérkezik a műsor augusztus 3-án, péntekén, 12-én, Vasárnap és 14-én, kedden. Az opera szereplői töb­bek között Kelen Péter, Zempléni Mária, Gregor József, Mészöly Katalin és Németh József. Kacsóh Pongrác Rákócziját eddig még nem ját­szották a szegedi szabadtéri színpadon. Zeneileg legalább olyan értékes alkotás, mint a jobban is­mert János vitéz. Történelmi hűséget követő, új szövegkönyvet készítettek. Horváth Zoltán rendező, Cser Miklós karmester, valamint a szereplők: Leb­lanc Győző, Pitti Katalin, Horváth Eszter, Virág József viszi majd sikerre a bemutatókat augusztus 10-én, pénteken, 12-én, vasárnap és 14-én, kedden. A Grúz Állami Népi Együttes vendégjátéka zárja a szabadtéri műsorát: augusztus Í6-án, csütörtökön, 17-én, pénteken, és 18-án, szombaton. Hat éve már jártak Szegeden a grúz népitáncosok, akkor óriási tapsot kaptak. Bizonyára most gém marad el a siker. —k —r FIATAL MEZŐGAZDÁSZ • Mikus Sándor szobra. A kalapcsere Történt egyszer, hogy egy elegáns férfi betért a Becs belvárosában lévő „Divatos női kala­pok” nevű üzletbe. — Kényes ügyben fordulok önhöz, asz- szonyom — szólt a tulajdonosnőhöz. — Megbízhatom önben? — 'Hát persze! Szol­gálatára állunk. — Akkor mindjárt a tárgyra térek. Ma délután eljövök egy hölgyismerősömmel és felajánlom neki, hogy válassza ki a legdrágább kalapot. De nem volna lehet­séges ,.. hogy az el­adónők egy száz schillinges kalapért ezret kérdenek? ... Én gavallér leszek, megveszem a kala­potj. és ezer schillin­gs fizetek érte. Hol­nap pedig újra eljö­vök, és visszakapom a különbözeiét. — Értem, uram, minden rendben lesz — mosolygott a tu­lajdonosnő. — ... Délután miniden úgy tör­tént, ahogyan a vevő kitervelte. Az el- addnők kifogástala­nul játszották a sze­repüket. Másnap délelőtt a férfi eljött a kilenc- száz schillingért. — Attól tartok, el­szomorító hírt kell közölnöm — mondta sóhajtva a tulajdo­nosnő. — Az imént járt itt a hölgyisme­rőse, és arra kért, cseréljem ki azt a kalapot, amelyért ön tegnap ezrét fi­zetett, négy darab kétszázötven schil­lingesre ... Azok ugyanis jobban tet­szenek neki ... Én pedig nem tudtam nemet mondani. Hiá­ba, arany szívem van! G. Bert Fordította: Gellért György) (Méhesi Éva felvétele) Ismerkedés a számítógépekkel Nagy érdeklődést váltott ki a gyerekek körében a lehetőség: Kecskeméten, a Szalvay Mihály Űttörő- és Ifjúsági Otthonban számítástechnikai táborba le­het jelentkezni! A tanévzárő előtt az otthon vezetői egyetlen csoportra gondoltak, de a jelentkezők szá­ma felülmúlt minden elképzelést! Ilyenformán négy csoport követi majd egymást, hogy Váradi Zoltán tanár irányításával délelőtt a házban, délután pedig különböző, a tárgyhoz kapcsolódó programok kere­tében ismerkedjen a számítástechnikával. Ottjárttunkkor huszonnée l ültek a HT—-1080 Z SOHOOL-Comp elnevezésű számítógépek előtt, és javában táplálták azokba a programokat. „Kitörlöm a karaktert”, „C-t írok, tehát csere lesz” — efféléket hallottunk a hetediket, nyolcadikat végzett gyere­kektől. Ügy tűnt, értették amit csináltak, élvezték is a gépekkel való „játékot”. Közülük a legtöbben felnőtten számítógépekkel akarnak foglalkozni. Remek nyári program ez valamennyiüknek, azért is öröm, hogy a megyei tanács művelődésügyi osz­tálya további iskolai számítógépeket vásárol a ház — pontosabban: a gyerekek — részére, hogy mind többen ismerhessék meg alapfokon a számítógépe^ két. Úttörővendégeink Ezekben a .napokban szovjet úttörőket fogadtak megyénk vö- rösnyakkendősei. A húsz, Krímből érkezett gyermek nyola napig ismerkedett a Duna—Tisza köze nevezetességeivel, utazott a ti- szakécskei úttörővasúton,' játszott a Szalvay Mihály Űttörő- és Ifjúsági Otthon foglalkozásain, főzte a paprikáskrumplit bog­rácsban Császártöltésen, megtekintette barokk városunk, Kalo­csa jeles épületeit, szobrait, izgult a bugaci lovasbemutatón, és ismerkedett Kiskunfélegyházával, az ott élő úttörőkkel. A tizenkét lány és nyolc fiú — Keres, Szevasztopol, Jalta, Szimferopol, Alusta lakói — elmondta, hogy nagyon élvezték a programokat. Jelenleg már Balatonfenyvesen vannak, bekapcso­lódtak az orosz nyelvi tábor eseményeibe, ismerkednek^ Balaton környékének nevezetességeivel. ' Néhány nap múlva új vendégeket várunk: a romániai testvér- megyeből, Gyulafehérvárról huszonöt pionírt. Részükre szolnoki, szegedi városnézést, lovasiskolai programot, és természetesen kecskeméti városnézést szervezték. Az ő vendégeskedésük is Balatonfenyvesen fejeződik majd be, reméljük, hogy fürdésre is alkalmas meleg idővel,,!Most a kiskunhalasi .úttörők vendé- geskednlMluiBa ^hégyébehj augusztus 12-én jönnek hazad A'sMksíém/JjügósAúViaÍ Vajdaságból, Kikinda-területről huszonöt ifjú vendéget várunk a hónap végén. A bácsalmási út­törők fogadják őket Kelébián. A tervek szerint ellátogatnak Bajára, Kunbajára, Kiskőrösre, és figyelmes vendéglátóik meg Óalmásra is szerveztek számukra egy közös nagy sétát. „Tenge­rünkkel” Zánkán és Keszthelyen ,ytalálkoznak”, négy nap alatt szeretnék bejárni a két helyiség közötti útvonalat. Természe­tesen felkeresve minden útba eső nevezetességet. lAz idén ilyenformán három külföldről érkező csoportot fogad- nak megyénk úttörői. Abban reménykedve, hogy maradandó élményként viszik el magukkal a nálunk látottakat, tapasztal­takat Hogy aztán felnőttként is örömmel keressék majd fel azokat a városokat, folyókat, embereket, amelyeket és akiket gyermekként ismertek meg. AZ ŐRSI RIADÓLÁNC Nyáron különösen fontos az őrsi riadólánc. Képzeld el, éppen va­csoránál ül a család, tányérodban a kedvenc szilvásgombócod, s ak­kor egyszer csak csöngetnek. Per­sze, te szaladsz ki ajtót nyitni. Ezen csodálkoznak is a szüleid, mert máskor nem lehetett elcsalni semmi módon a gombócos tányér mellől. S most bejelented nagy iz­galommal: őrsi riadó van. Neked azonnal el kell menned. Erre el- száguldasz nagy iramban, de még visszaszólsz, hogy a gombócot hagyják • a melegen. Mikor van szükség az őrsi riadóláncra? Ha sürgősen'kell összehívni az őrsöt, valamilyen feladat megoldására, az iskolában, vagy a lakóhelyete­ken. Az országos játékoknál is igénybe veszik ezt a gyülekezési formát, vagy őrjáratok, rendkívüli összejövetelek idején. Hogyan is szervezzük meg jól a riadóláncot? Először térképet kell rajzolni a környékről, ahol az őrs tagjai laknak. Aztán számba kell venni, hogy kik hívhatók fel telefonon, kinek van kerékpárja. A riadót az őrsvezető indítja, s körben érte­sítik egymást a gyerekek. Ha va­laki távolabb lakik, akkor itt lesz szerepe a kerékpárral rendelkező őrsi tagnak. »Mindig számítani kell rá, hogy a láncszem megszakad­hat. Ezért mindenkinek ismerni kell az egész riadóláncot. Tudnia kell, hogy ha nincs Odahaza, akit neki kellene értesítenie, akkor ki­hez vigye tovább az üzenetet. Fontos, hogy rövid idő alatt szaladjon körbe a riadó, a pajtá­sok futva tegyék meg az utat. Tartsatok néhányszor próbát, s próbáljátok állandóan javítani az időeredményt. Persze, a riadót csak okkal- móddal szabad elindítani. Legye­tek tekintettel az időpontra. Mondjuk éppen a lefekvés idején vagy éjiszakai órában nem lehet _rá semmi indok. S azt is vegyé­tek figyelembe, hogy a szülőknek a gyerekekkel töltött szabad ide­jét se zavarja lehetőleg. TUDÓSÍTÓINK JELENTIK Ebben az esztendőben olyan csodá­latos eseményekkel zárult a tanév, hogy feltétlenül be kell számolnom róla — írja levelében Kriston Éva Kecelről. — Iskolánkban a kisdobos-, az úttörő- és a KISZ-taggá avatás egy­szerre zajlott le. Itt volt Kvalla Gá- borné körzeti úttörőelnök, aki a Ki­váló raj kitüntetést átadta a 8 a osztálynak. A rajok különféle módon tették emlékezetessé a napot. Volt olyan zug, ahol a bőrdíszmükészítés alapvető fogásait sajátították el az érdeklődők, volt ahol palacsintát sütöttek, gyön­gyöt fűztek. Érdekes színfolt volt a nyolcadikosok klubjának utolsó fog­lalkozása is, amit Pálinkás Károly a községi KISZ-alapszervezet Titkára tartott.”. • „Megkezdődött a. nyári vakáció — tudósit Jánoshalmáról Tóth Ildikó, a Petőfi Népe riporterőrs tagja —, és így a mi kis közösségünk is szüne­tet tart az új tanév kezdetéig. Utol­só összejövetelünkön is kecskeméti kirándulásunkról beszélgettünk, amit a szerkesztőségben tettünk. Különö­sen Gál Sándor főszerkesztő-helyet­tes bácsi szavait véstük emlékeze­tünkbe, aki arra buzdított bennünket, hogy a tanulást vegyük nagyon ko­molyan ! Újságunk, a LÁNG, mind több írá­sunkat közli, és ennek nagyon örü­lünk. Ahogy annak is, hogy jövőre már teljesen á. riporterőrs tagjai írják és szerkesztik az újságot. Újult erő­vel látunk majd szeptemberben mun­kához. tanítómesterünkkel, Lusztig Józsi bácsival, és nem hozunk szé­gyent névadónkra, a Petőfi Népére.” Csillebércen jeleskedtek Hosszúcop- fos, szerény kislány érke­zett á szerkesz­tőségbe az el­múlt napok­ban: Bakó Jutka, a kecs­keméti Hunya­divárosi Álta­lános Iskolá­ból. Ismerős volt hiszen csapatával a tudomá­nyos-technikai úttörőszemle me­gyei döntőjén, a társadalomkuta­tók vetélkedőjén elsők lettek, in­dulhattak Csillebércre! — Azért jöttem, hogy elmond­jam ,az-Örömhírt: második helyen végeztünk -Csillebércen! Huszonhárom háromtagú csa­pat érkezett az országos döntőibe, és íme, a kecskemétiek a nagy­szerű második helyet vívták ki! A megyei vetélkedőn is feltűnt már alapos tudásuk. — Dombai Tündével és Varga Edittel közösen készültünk ma­gyarból, történelemből, ének­ből, rajzból és földrajzból — me­sélte Jutka. — Sokat foglalkozott velünk osztályfőnökünk, dr. Tóth Antalné. Rajta kívül Angyalosi Csaba, Zsiga Lászlófné és Herpai Sándomé tanár segített. Csillebércen nagyszerű han­gulat fogadott bennünket. Vidám programok, közvetlen, kedves ifivezetők igyekeztek oldani a feszültséget. Tudtuk: . kemény küzdelem vár ránk ... Témánk­ból — A felszabadult Magyaror­szág napjainkig — alaposan fel­készültünk, de ezt tették a töb­biek is. A verseny írásbeli és szó­beli feladatokból állt. Készítettünk forgatókönyvet csapatünnepély rendezéséhez, kisebb-nagyobb vitával, de végül sikerrel. Más­napi gyalogtúránkat elmosta az eső. Azután elindultunk felfe­dezni Budakeszit, * térképpel, magnóval. Jártunk a tanácsházán, Simon István keramikusnál,' a művelődési házban, ismerked­tünk a községben élőkkel. A ver­seny harmadik napján, amikor á vetélkedő végéhez érve képes­lapokat készítettünk, észrevet­tük, hogy a sok izgalomtól remeg a kezünk, a gyomrunk ... így jött ej a várva-várt perc, az ered­ményhirdetés. Minden izgalomért, tanulás­sal töltött szabad időért, fárad­ságért kárpótolt bennünket, ami­kor megtudtuk: második helyen végeztünk! Csak a budapesti VI. kerületből érkezettek tudtak többet, s voltak ügyesebbek ná­lunk! — Mit kaptatok jutalmul? — Könyvet és oklevelet. De ennél többre tartjuk mindhárman azt, hogy belejöttünk a verseny­zésbe. Megtanultunk koncent­rálni^ elválasztani a lényegest a lényegtelentől. Nekem ezt adta a csillebérci „mérkőzés”, — Hol tanulsz tovább? — A Katona József Gimnázium­ban. Külkereskedő szeretnék lenni. Eddig kitűnő tanuló vol­tam, ezután is igyekszem. Összeállította: Selmeci Katalin

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom