Petőfi Népe, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-03 / 154. szám
— V ILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXIX. évf. 154. szám Ára: 1,40 Ft 1984. július 3. kedd A vasút nem lazíthat (4. oldal) A tárgyalóteremből (4. oldal) Homokmégyi bábosok (5. oldal) Könyv, olvasás, nevelés (5. oldal) Sport (7. oldal) MUNKÁSGYÜLÉS KISKUNFÉLEGYHÁZÁN j Csatlakoztak a munkaverseny-felhíváshoz] Az Április 4. Gépipari Művek munkáskollektívája, gazdasági, politikai és társadalmi vezetése tegnap minden telephelyén — a szocalista brigádvezetők kezdeményezésére — munkásgyűlést tartott, 'amelyen elhatározták csatlakozásukat felszabadulásunk 40. évfordulójára és a XIII. pártkongresszus tiszteletére kibontakozó mun- kaverseny-felajánlásokhoz. A vállalat évtizedek óta fontos feladatokat vállal a népgazdaság nagy beruházásainak megvalósításából. A szocialista integráció elmélyítéséiben — államközi egyezményeikben foglalt népgazdasági követelmények teljesítésében — ugyancsak tevékenyen és eredményesen vesz részt. Az utóbbi években jelentősen nőtt nem rubelelszámolású exportja is. A termelési feladatok mellett a vállalat irányítási rendszerének korszerűsítésében is igyekezett eredményeket felmutatni. A vállalat neve is kötelezi a kollektívát arra, hogy hazánk felszabadulásának 40. évfordulójához, a párt XIII. kongresszusának előkészítéséhez és sikeres munkájához méltó felajánlásokat tegyen és másokat is hasonlóra buzdítson. A vállalat kollektívája felajánlja, hogy a Paksi Atomerőmű 3. sz. reaktorblokkja szekunderköri! szerelési feladatait határidőre, kiváló minőségj ben elkészíti. A szocialista brigádok — s a szükség! szerint alakuló komplex munkabrigádok — a| vállalat különböző telephelyein (Kiskunfélegy-j házán, Nagykanizsán, örményesen, Budapesten! és a szerelési kirendeltségeken) dolgozók vállal-! ják a paksi szerelési csúcsok gyorsítását, a vál-l lalat paksi szerelőkollektívájának időszakos ki-l segítését. A vállalat kollektívája felhívással for-1 dúl a Pakson dolgozó vállalatok kollektíváihoz! is, hogy munka verseny-felajánlásaikkal — az! együttműködés elmélyítésével — közösen biztosíthassák a kormány által kijelölt határidők teljesítését. További felajánlások: a munkáskollektíva határidőre minden szocialista exportkötelezettségét teljesíti. Megkülönböztetett figyelmet fordít! a Szovjetunióba készülő atomerőművi iberende-l zésék gyártására, elősegítve a Szovjetunió iiép-| gazdasága számára oiy fontos energiatermelő ob-| jektuimok építését. Felgyorsítja az anyaggal, az! energiával való takarékosságot, az innovációt, a| szervezeti, irányítási rendszer korszerűsítését és| bevezetését. Hollós Józsefről nevezték el a megyei kórházat • Dr. Losoncz Mihály, az ünnepség szónoka és a megjelent országos és megyei vezetők. A névadás: megbecsülés. A Bács-Kiskun megyei Tanács Kórháza és 'Rendelő- intézete eddigi jó munkájával kiérdemelte, hogy a jövőben Hollós József Megyei Kórház és Rendelőintézetként fogadja a gyógyulásra várókat. Tegnap délután az egészségügyi szakiskola és az SZMT kamarakórusának énekszámával (vezényelt: Sipos Károly) kezdődött a névadó ünnepség. Dr. Losoncz Mihály kórházigazgató főorvos ünnepi beszédét arra a gondolatra építette, hogy az egészségügyi intézmények állapota egy-egy adott kor politikai, gazdasági, tudati viszonyait tükrözik. Elmondta: a kecskeméti származású dr. Hollós József gyermek- és ifjúkorában előrelátó orvosak hiába ébresztgették a társadalmi lelkiismeretét. Csak nehezen hódított tért a századunk közepén az a felismerés, hogy a betegségek megelőzése, az egészséges életmód feltételeinek megteremtése össztársadalmi ügy. Dr. Hollós József — hangoztatta dr. Losoncz Mihály — a népegészségügy harcosaként egyik kezdeményezője volt átfogó közegészségügyi intézkedéseknek. Útja törvényszerűen vezetett a szocialista mozgalomhoz. Az előadó meggyőzően ismertette az antialkoholista mozgalom hazai megalapozójának tudományos érdemeit, szólt sokoldalú társadalmi tevékenységéről, népünk fel- emelkedésének, következésképp egészségügyünk korszerűsödésének, rohamos fejlődésének fényeiről. Dr. Hutás Imre egészségügyi miniszterhelyettes adta át _ ezt követően a névadási okmányt, amelynek befejező mondatai tudatták: az emigrációba kényszerült forradalmár orvos idős kora, majd halála miatt nem térhetett vissza fölszabadult hazájába, „így nem lehetett részese mindama célok megvalósításának, amelyekért több évtizeden keresztül harcolt”. Dr. Geri István, a megyei tanács elnökhelyettese avatta fel ezután a Pálfy Gusztáv által készített, a névadót megjelenítő bronz domborművet. Az ünnepség végén az egészségügyi miniszterhelyettestől vette át dr. Fáy Tamásné intézeti vezető főnővér, dr. Bruncsák András osztályvezető főorvos és dr. Nagy Tamás osztályvezető főorvos a megyei tanács által idén alapított Hollós József-emlékplakettet. A bensőséges hangulatú ünnepséget — amelyen részt vett dr. Gajdócsi István, a megyei tanács elnöke, Borsódi György, az SZMT vezető titkára — követő találkozón Romány Pál, a megyei párt- bizottság első titkára köszöntötte a megjelent egészségügyi dolgozókat, a névádó életművét feldolI • A névadó domborműve. (Stra- szer András felvételei) gozó — budapesti, szegedi, kecskeméti — kutatókat, és külön is Hollós József rokonait. H. N. A HÉTVÉGE SPORTMÉRLEGE A kevés sport- esemény ellenére is eredményes Bács- Kiskun megyei szereplésről számolhatunk be. Kecskeméten az országos gokartbaj - nokság negyedik fordulójában előkelő helyezéseket szereztek a DUTÉP SC versenyzői. Csapatban a második helyre zárkóztak fel a korábbi hatodikról. Vágó Béla, a KSC tehetséges fiatal atlétája ugyancsak országos bajnokságon szerepelt, ő a juniorok versenyében bizonyult a legjobbnak, egy igen nehéz számban, a 3000 m-es akadályfutásban. Az MHSZ-ÉBKM Vízmű búvárúszói közül Szabó László és Kecskeméti Krisztina is tagja volt annak a magyar válogatottnak, amely Dunaújvárosban, az összesített versenyben legyőzte az NSZK legjobbjait. Kettős győzelemmel zárta hét végi szereplését a KVSC vízilabdacsapata, amely előbb Budapesten, aztán Kecskeméten bizonyult jobbnak rutinos ellenfelénél. Nagyszerű megyei siker született a Hortobágyon is, a nemzetközi lovasnapokon, ahol Bálint Mihály, a kiskunfélegyházi Lenin Tsz SK válogatott versenyzője nyerte az összetett küzdelmet. Részletes sportbeszámolóinkat lapunk hetedik oldalán találhatják meg olvasóink. ■ Élen a C—1 „menői”: Nagy (Győr, a későbbi győztes), mögötte Boros és Rózsi, a két kecskeméti kar- tozó. (Somos László felvétele) TASZSZ-NYILATKOZAT Az amerikai válasz nem kielégítő A BÁCSKÁBAN ÉS A DUNA MENTÉN Felkészültek a betakarításra Fuvaroztatók nyári egyeteme Immár kilencedik alkalommal rendezi meg Kecskeméten a Központi Szállítási Tanács titkársága, a Kereskedelmi és Vendéglá-] tóipari Főiskola és a megyei szál-1 Irtási bizottság a szállítási dolgozók szakmai továbbképzését, a fuvaroztatók nyári egyetemét. Hétfőn délután, a Tudomány és Technika Háza kongresszusi termében Tohai László, a megyei tanács, általános elnökhelyettese, a megyei szállítási bizottság elnöke köszöntötte az országos rendezvény résztvevőit. Mint mondta, a szakmai és az általános gazdasági ismeretek szintentartása, továbbfejlesztése napjainkban erőteljesebb követelmény, mint valaha. Az energia-, mindenekelőtt az üzemanyagárak magas szintje új feladatok elé állítja a fuvarozókat és a fuvaroztatókat egyaránt. S miután az üzemanyag- és más költségek növekedését nem lehet automatikusan áthárítani a vevőkre, fel kell tárni a rejtett tartalékokat, amellyel a hatékonyság javítható. 11 A megnyitót követően Papp János, az MSZMP Központi Bizottságának munkatársa tartott előadást az időszerű gazdaságpolitikai feladatokról. Elöljáróban szólt gazdasági nehézségeinkről, azok okairól, majd a Központi Bizottság ez év áprilisi .nagy horderejű politikai döntéséről, a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztéséről. Ezzel kapcsolatban a tennivalókra, feladatokra hívta fel a résztvevők figyelmét. ; Az ülésszak második előadását dr. Udvari László, az Országos Tervhivatal főosztályvezetője tartotta, s az 1985. és a következő öt év tervezőmunkájának fő’kérdéseit elemezte a közlekedésben A hétfői tanácskozás záróelőadásaként dr. Bajusz Rezső kandidátus, a Magyar Államvasutak ve- i zérigazgatója a MÁV üzletpolitikáját ismertette a megváltozott gazdasági körülmények között. A fuvaroztatók nyári egyetemének több száz résztvevője ma a kereskedelem szállítási és rakodási igényességével, a szállításszervezéssel ismerkedik. A világűr militarizálásának megakad|á|lyozására előterjesztett szovjet javaslatra adott amerikai válasz egyáltalán nem kielégítő, nyilvánvalóan abból indul ki, hogy a világűr a tömegpusztító fegyverek telepítésének színterévé válik — hangsúlyozza a TASZSZ szovjet hír. ügynökség vasárnap közzétett nyilatkozata.. Az Egyesült Államok kormányzata nemegyszer bebizonyította, hogy nem érdekelt a fegyverkezési hajsza megszüntetésében, az ezt célzó tárgyszerű, konstruktív tárgyalások folytatásában. Űjabb bizonyítéké ennek a világűr militarizálásának megakadályozására, előtérj esztett szovjet kormánynyilatkozatra adott negatív válasza. Olyan előzetes feltételt támasztanak, hogy az űrfegyverkezés problémájával egyidejűleg kerüljenek megvitatásra az európai középhatótávolságú nukleáris fegyverzetet és a hadászati fegyverzetet érintő kérdések is. Köztudott azonban, hogy a nukleáris fegyverzet korlátozását célzó tárgyalásokat Washington szándékosan tette lehetetlenné új rakétái európai telepítésével, s az amerikai kormányzat egyetlen lépést sem tett, és nem szándékozik tenni annak érdekében, hogy utat nyisson * kérdés tárgyalásokon történő megvizsgálásához. Ami az űrfegyvereket illeti, az Egyesült Államok — a Szovjetunió javaslatával ellentétben — nyilvánvalóan nem kívánja azok betiltását, ezért tér ki a komoly tárgyalások elől. Valójában tehát az amerikai kormány szabad kezet kíván kapni azoknak a programjainak a végrehajtásához, melyek célja, hogy a világűrt az agresszió színterévé, az emberiséget fenyegető veszélyforrássá változtassák. A Szovjetunió határozottan visszautasítja ezt a próbálkozást, A szovjet kormány javaslata változatlanul érvényes — mutat rá a TASZSZ nyilatkozata, kiemelve: a szovjet kormány reményét fejezi ki, hogy az Egyesült Államok kormányzata komolyabb és felelősebb magatar- ' tást tanúsít a javaslattal kapcsolatban. A Bácskai és Duna melléki Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének tegnapi elnökségi ülésén dr. Berta Jenő elnök megnyitó szavai után öt napirendi témát tárgyaltak. Csató Zsigmondinak, a tsz-szövetség főmunkatársának előterjesztésében, áttekintették a szövetség taggazdaságainak felkészülését a nyári betakarítási munkákra. Szó esett arról, ‘hogy a tavalyihoz képest nőtt a kalászos gabonák, a kukorica és a napraforgó vetésterülete, ez utóbbi a legnagyobb mértékben, csaknem 13 százalékkal. Ugyanakkor csökkent a silókukorica, a szója és a cukorrépa termő- területe, a két utóbbi növénynek, azért, mert jövedelmezősége kisebb, mint az előző években. Kalászos gabonákból jó termés ígérkezik, a kukorica a hűvös időjárás miatt fejletlenebb. Helyenként jelentős a tőszámhiány, illetve egyes területeken kipusztulás is tapasztalható, amit a Terbutrin 50 WP vegyszer hatásának tulajdonítanak, illetve annak, hogy ez az anyag nem egyenletesen szívódott be a talajba. Már befejeződött a paraj és a kapor betakarítása* az egyéb kertészeti kultúrák fejlettsége is kielégítő. A tavaszi fagy az ültetvények egy részét károsította, elsősorban meggyből és kajsziból lesz kevesebb. Az Intenzív Gabonatermelési* Programhoz a tsz-szövetség gazdaságai közül 35 csatlakozott, ennek köszönhető, hogy már az idén több új korszerű gép megvásárlására nyílt lehetőség. A szövetkezetekben 365 kombájn dolgozik a búzaaratáskor, egy kombájnra átlagosan 166 hektár termésének betakarítása vár, de van olyan szövetkezet, ahol ennek duplája. Ahhoz, hogy minél gyorsabban, mintegy 14 munkanap alatt magtárba kerülhessen a kenyérnekvaló, szükség van az (Folytatás a 2. oldalon.) IfillI w!AIun Ki w* ■ 1 >^41<i I1^ÍSbí ; V‘v-: ^-7^; \7 r ^ -u-^ > ’- ' ■;- ;:_- ■ - — Írnék valakiről, akt tevőlegesen is kivette részét a folklórfesztivál előkészítéséből — mondom a bójái Vórosi Tanács közművelődési előadójának, s ő diktálni kezdi a nevekét. Elsőként az amatőr rádiósként is közismert népművelőt említi, aki már napok óta a színpadi hangosítás eszközeivel bíbelődik: legutóbb két estéjét töltötte például az egyik keverőberendezés „társaságában", hogy az erősítő alapzúgását valamilyen módon halkítani tudja. Aztán a kollégiumi szobákéit csinosító parkettázók, festőig illetve a nyomukban rendet teremtő asszoriyok közül említ egyet- egyet. Gondosan feljegyzem valamennyit, aztán eltűnődöm a tucatnyi nevet tartalmazó lista fölött: vajon meddig nyúlna, hány noteszlapot töltene meg, ha a figyelmembe ajánlottak munkatársait is lajstromba vennlém, kibővítve esetleg az orvosi elsősegélyt megszervező és elvállaló egészségügyiekkel, az ideiglenes parkírozókat létesítő közlekedési szakemberekkel? — Mekkorára nőne azoknak a száma, akiket napok, hetek óta tart már izgalomban a hagyományápoló táncosok, énekesek, zenészek gyorsan közelgő seregszemléje? Mert szinte mindegyikőjük esetében többről van szó, mint a foglalkozásból adódó kötelesség rutiriszerű, közömbös teljesítéséről: a családi együtt- létet estéről estére megrövidítő közművelődési szakember, az önkéntes ügyeletet adó orvos vagy ápolónő kétségtelenül valami többletet vállal, csakúgy, mint a szabadnapján is a kondérok között forgolódó szakács, kézilány, valamint a nyári pihenését későbbre halasztó, magát alkalmi tolmácsként hasznosító nyelvtanár. És itt felvetődik a kérdés: ugyan miért teszik? A választ keresve riem hagyhatjuk figyelmen kívül természetesen azt a fajta odaadást, amit valójában a lokálpatriotizmus táplál. Pontosabban az a felismerés, hogy egy-egy vidéki kisváros hire-rangja, hazai és nemzetközi kapcsolat- rendszere szoros szálakkal tapad(hat) az olyan rendszeresen ismétlődő találkozókhoz, amilyenre a folklórfesztivál nőtte ki magát. Ám joggal gyanítható, hogy a tizenhárom nemzet 43 együttesének fórumot adó találkozó egyéb — mélyebben rejtőző — érzelmeket is mozgásit az emberekben. Különben aligha magyarázhatnánk meg azt az elemi erejű kíváncsiságot, ami szinte pillanatok alatt ember- gyűrűt fon, embersövényt növeszt a váratlanul feltűnő, akár csak alkalmilag táncra perdülő népviseletes csoportok körül is. S azt az arcokra kiülő áhítatot, amivel az öröm és a bánat évszázados mozdulatait híven tolmácsold táncosokat figyelik. Figyelik — azt hiszem, ebben van a titok: figyelni valamire, valakikre. Valakikre, akik mertek vállalkozni a legmerészebb, mert legképtelenebbnek tűnő feladatra: megmutatni magunkat, legbensőbb érzéseinket. Nyilván abban reménykedve, hogy akik egy- I másra figyelnek, azok előbb vágy utóbb — egymásra is ta- ! Iáinak majd, itt a Duma men- j tén. Káposztás János G. G.
