Petőfi Népe, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-12 / 162. szám

1984. július 12. • PETŐFI NÉPE • 5 BBaaiK w-S^.ygMBaBMK.»jg z'wm/S* TÁBOROK, ÉPÜLŐ TERMEK, HIÁNYZÓ PEDAGÓGUSOK ■ .......... Sz ünidei kínálat, őszi kilátások Vakáció. Milyen lehetőségeket kínál­nak Bács-Kiskunban a diákoknak, hogy hasznosan, tartalmasán tölthessék szünidejüket? A nyár egyben az új tanévre való felkészülés időszaka is. Milyen mérvű felújításig karbantartási munkák szükségesek az oktatási intéz­ményekben? Hány tanteremmel bővül az új tanév kezdetére “a megye iskola­hálózata? Lesz-e elegendő pedagógus? Egyebek mellett ezekkel a kérdésekkel kerestük fel Szabó Attilát, a megyei tanács művelődésügyi osztályának ve­zetőjét. — A városi, illetve a városi jogú nagyközségi tanácsok mű­velődési osztályaitól részletes terveket kaptunk, amelyek alap­ján mondhatni: igen gazdag szünidei programokkal várják mindenütt a diákokat a helyi művelődési intézmények. — Említene néhányat konkré­tan? — Baján, Kalocsán és Kecske­méten működik diákcentrum ezen a nyáron; utazási, tárázási, kulturálódási, szórakozási, sőt munkavállalási lehetőségeket te­remtve a fiataloknak. Tiszakécs- kén hatvan személyes orosz nyel­vi tábor nyúlt a napokiban. Hét­főn vert sátrat Kiskunmajsán egy negyvennyolc fős honismere­ti, illetve Baján egy negyvenöt személyes számítástechnikai tá­bor. Ugyancsak a Sugovica-parti város ad otthont a következő hó­napban egy kéthetes középisko­lai előkészítő tábornak — ahová száz tanulót várnak — és egy angol nyelvi tábornak. Itt lesz továbbá az immár hagyományos művésztábor, s a diák újságírók továbbképzése. — Vannak új kezdeményezé­sek is? — Kecskeméten, Kiskunhala­son és Baján az idén először szá­mítástechnikai klubokat szervez­tek a helyi művelődési intézmé­nyekben a szünidejüket töltő fia­taloknak. Az eddigi tapasztalatok aZt' mutatják, hogy rendkívül nagy az érdeklődés e klubok iránt, vagyis' mindenképpen 'ér­demes lesz a jövőben szélesebb körben elterjeszteni, továbbfej­leszteni. Táborokból egyébként annyi van és lesz szerte a megyé­ben, hogy szinte lehetetlen fel­sorolni valamennyit. Különböző nyelvi, nemzetiségi, képzőművé­szeti, környezetvédelmi, zenei, sport, úttörő, napközis ... — És persze építőtáborok. — Igen. Kétezer-háromszáz diák jelentkezett Bács-Kiskun középfokú oktatási intézményei­ből építőtáborba az idén. — Mi várható az iskolák bő­vítésénél? — Az 5 általános iskolai tanter­mek száma negyvenkettővel lesz töbh ősszel, mint a most végétért tanévben — mondta az osztályve­zető. — Szabadszálláson tizen­kettő, Kiskunhalason, Kecelen és Tompán nyolc, Kalocsán pedig négy tanteremmel bővül az isko­lahálózat. Új tornatermet a kecs­keméti Hunyadivárosi Általános Iskolában és Kecelen adnak át szeptemberig. — Hány középiskola bővül? — A megyeszékhely közgazda- sági szakközépiskoláját leszá­mítva — ahol várhatóan az új tanév kezdetére elkészül a négy új tanterem — egy sem. A kö­zeljövőben azonban, elsősorban a gimnáziumokra, a szakközép- iskolákra és a szakmunkásképző intézetekre kell koncentrálnunk, ami a bővítéseket, új tantermek építését illeti, ugyanis ezekbeh az intézetekben már ősztől mintegy fálezerrel emelkedik a diáklét­szám. Várhatóan az elkövetkező két-három évben éri el a demog­ráfiai hullám ezeket az oktatási intézményeket. Így a VII. ötéves terv időszakában több mint száz tanteremmel kell bővíteni a kö­zépiskolákat, ha azt akarjuk, hogy zavartalan legyen az oktatás. Ezen a téren, különösen a me­gyeszékhelyen kritikus a helyzet; csaknem hatvan tanteremmel kel­lene több a következő eszten­dőkben. — Az általános iskolában már nem emelkedik a diáklétszám? — De igen. Hétezer-kétszáz nyolcadikost búcsúztattak a múlt hónapban a megyében, ősszel vi­szont ennél ezerötszázzal több elsős kisdiák kezdi meg a tanul­mányait. — És az óvodákban mi a hely­zet? — Ott sem csökken számotte­vően a létszám. Huszonötezer volt az óvodások száma eddig, s kö­rülbelül ennyi lesz ezután is. Vagyis megyei szinten stagnál, ám a városok esetében nem, s igen nagy a'zsúfoltság. — Napközit hány tanulónak tudnak biztosítani? ■— Az általános iskolások har­minchét százalékának. — Visszatérve a középiskolák bővítéséhez:' várható új intéz­mények létesítése is a , jövőben? — A Kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főisko­la mellé egy gépipari technikum építését tervezzük, míg a kerté­szeti főiskola mellé egy kertészeti szakközépiskolát. Talán felesle­ges részletezni, mennyi előnnyel járna — az utánpótlás, az okta­tási eszközök kihasználtsága, a jobb szakmai, módszertani adott­ságok tekintetűben — ba ez meg­valósulna. — A nyár az iskolák karban­tartásának, felújításának az ideje. — Ezek a munkák már elkez­dődtek megyeszerte. Az értékük mintegy 150 millió forint lesz az idén... — Nő a diákok száma, szapo­rodnak a tantermek. Lesz ele­gendő szakképzett pedagógus is? — Általános iskolai tanár és tanító 4108 van a. megyében je­lenleg (3,1 százalékuk képesítés nélküli). Az új tanévre 340 új állást hirdettünk meg, közülük 131, még a mai napig üres. Het- venhárom új tanár kellene a me­gye középiskoláiba, de a kiadott pályázatok felére eddig még nem jelentkezett senki. Egyedül a gyógypedagógusoknál kedvezőbb a helyzet: hetven új állást hirdet­tünk részükre, s mindössze nyolc betöltetlen még. Matematika-, fi­zika- és ídegennyelv-szakos ta­nárokból különösén hagy a hiány. — Ilyen esetekben mi a teendő? — Egyelőre még reményke­dünk, s várjuk a fiatal, friss diplomás pedagógusok jelentke­zését. Nem könnyű idecsábítani őket, hiszen ahhoz magasabb fi­zetés és lakás kellene ... Az üre­sen maradó katedrákra végül is — ahogy eddig — kénytelenek leszünk majd nyugdíjasokat, il­letve képesítés nélkülieket állíta­ni. Mindez persze nemcsak Bács- Kiskun megyei jelenség: orszá­gos probléma. Mi azon leszünk a jövőben, hogy mennél inkább ja­vítsuk a pedagógusmunka felté­teleit, a tanárok, tanítók közér­zetét. Gondolok itt elsősorban az Iskolákban egyre burjánzó bü­rokratizmusra, az ezerféle admi­nisztrációra, amik jelentős plusz terheket jelentenek napjainkban a pedagógusoknak. Ezek csökken­tésére konkrét intézkedéseket te­szünk hamarosan, kérve a külön­böző társadalmi szervek és a szü­lők segítségét is. Koloh Elek f \ sszejött a társaság, és Iß már attól tartottunk, hogy író barátunk me­gint nem jön el ultizni, és azon kezdtünk gondolkozni, nem kellene-e őt magányában meg­látogatnunk, amikor egyszerre csak nyílt az ajtó, és a küszö­bön maga az író jelent meg, aki már messziről diadalma­san kiáltott felénk: — A kocka el van vetve! — Átlépte a Rubikont? — kérdezte tőle a társaság egyik tagja, az ügyvéd, de közben olyan nyugtalanul tekintett ránk, mintha kételkednénk ba­rátunk lelki épségében. Ő azon­ban megcsóválta a fejét és ezt mondta: — Nem a Rubikont! — a Rubik-l^ockáról beszélek, mely elrabolt az életemből három hetet. — Értem már! — sóhájtott fel megkönnyebbülve társasá­gunk másik tagja, az igazgató. — Szóval amíg nem láttuk, maga az egész időt ezzel a csa­csi játékkal töltötte. — Már megbocsásson — mondta sértődötten az író —, ez- a játék egyáltalán nem csacsi, inkább veszélyes. Vonz­za az embert, uralkodik rajta, mint a kábítószer, mint az al­kohol, mint a .... mint a nő! — Csak ne túlozzon barátom — mondta türelmes .mosollyal A kocka az ügyvéd ... Nekem is volt egy ilyen kockám ... Azért van egy kis különbség! — Ez az önök által lebecsült kocka éppen úgy fejleszti az ember manuális és szellemi képességeit, mint a sakk — ellenkezett az író. — Ne fe­lejtsék el barátaim, már egész Korszakok, sőt civilizációk hó­doltak be olyan sorscsapások­nak, mint a magyar bűvös- kocka, amelynek jelzője egyéb­ként teljesen indokolt. Gondol­janak a sakkra, amely szinte minden országban diadalmas­kodott ... — Amikor a sakkról hallok, , mindig Napóleon mondása jut eszembe: „Ez a játék túl sok figyelmet von el és célja túl szerény ahhoz, hogy érdemes lenne komolyan venni” — je­gyeztem meg most én, de az író azonnal leintett: — Ostobaság uram, ostoba­ság! Napóleon nagyon is okos és előrelátó államférfi volt ah­hoz, hogysem lebecsülhette volna az agytorna fontosságát. Ezt biztosan csak valamelyik agyafúrt krónikás találta ki ró­la. Hiszen a császár maga is sakkozott, és ha kortársainak hihetünk, egészen jól! Az ügyvéd elmosolyodott és elgondolkodva mondta: — Hát igen, nem könnyű császárnak lenni, mert akkor már az ember semmit nem csi­nálhat rosszul. Csakhogy maga barátom nem uralkodó — forr dúlt az íróhoz —, így tehát őszintén bevallhatja, hogy is volt a dolog ezzel a kockával. — Volt, ahogy volt — vont vállat az író. — A fontos az, hogy végre megszabadultam tőle. — Igaza van! —' helyeselt az ügyvéd. — De mégis nem tud­hatnánk meg, mennyi idejébe telt, amíg megértette a játék rendszerét? Az' író savanyú arcot vágott. — Az igazság, bármennyire is hülyén hangzik, hogy ami­kor azt olvastam, hogy az egyes kockákat egymáshoz viszonyít­va több mint 43 kvadrillió vál­tozatban lehet beállítani, el­ment a kedvem ettől a játék­tól. De hát végül is nem ez az első eset, amikor az elmélet megbénítja a gyakorlatot. — Mindegy, hogy miért, az a fontos, hogy visszatért a kár­tyához — mondtam, és odatol­tam elé a kártyacsomagöt, hogy osszon. Bogdan Piatköwski (Fordította: Lipcseyná Bánfalvi Júlia) HONISMERET — HELYTÖRTÉNET MEGJELENT A KÖZLEMÉNYEK 2. SZÁMA Kuníhadarasi népélet, jánoshalmi jövendölés A megyéi tanács és a Haza­fias Népfront. megyei bizottsá­gának közös gondozásában a na­pokban már második számával jelentkezett a Honismereti Köz­lemények. A több mint 100 ol­dalon tíz helytörténeti és nép­rajzi írás követi egymást, me­lyek- szerzői között nem csupán muzeológus, levéltáros és könyv­tári szakemberek, hanem lelkes, de emellett alapos kutatómunkát folytató pedagógusok^ helytörté­nészek és mesteremberek is meg­találhatók. így e kiadvány már első ránézésre szerkesztői telita. lálat, hiszen a honismereti-hely­történeti munka napjainkban is csak közösen folytatható, ekként mutathat föl megyei és országos szintű eredményeket! Sólymos Ede Baja városának 1764—68 között keletkezett ira­taiból válogat olyan példákat; amelyek szakszerű bevezető és közérthetően megfogalmazott magyarázatok kíséretében a Du­na menti település lakóinak ügyes-bajos napi gondjait hoz­zák emberközelbe. Bognár And­rás szintén a történeti forrásokat hívja segítségül Kunmadaras új. ratelepííést követő népéletének sokoldalú megismertetésére, az - 1789-től 1833-ig terjedő időszak­ban. A gazdálkodásra, egészség­ügyre és a jogéletre vonatkozó adatközlések értelmezései mellett a dolgozat értékét külön emeli, hogy szerzője hasznos függelék­ként a korabeli mértékegysége­ket, s a kevéssé ismert szavakat, kifejezéseket a mai ismeretek szerint is megadja. A közismert levéltári források mellett igen kiváló. adatokkal szolgálnak a családi naplók és a népi kalen­dáriumok. Egy fülöpszállási csa­lád mindennapi életét feltáró kéziratot Herpai István tanár, míg a jánoshalmi „jövendölés” baljós és szerencsétlen napjainak jegyzékét Varró Istvánná könyv­táros bocsájtotta a szerkesztők, s egyúttal az olvasók rendel­kezésére. Szintén a megyei la­kosság életének — csak látszólag egyhangú — mindennapjaira utal Csík Antal helytörténész a „Kiskunmajsai Hírlap” 1903-as évfolyamából válogatva. Bognár András egy másik írásában Kecskemét címerének sokat (s még máig is) vitatott tör­ténetét, egyúttal) jelrendszeré­nek kialakulását vizsgálja úgy, hogy eközben a kutatás során előkerült adatokkal és tényként kezelt megállapításokkal szemben — a teljes bizonyosságig szüksé­ges — állandó, termékeny kétke­dés igényével mutat példát. A további cikkek néprajzi szempontból közelítenek a sokar­cú megye lakóinak hagyományá­hoz. Dulai András a kiskőrösi szlovákok népviseletét foglalja össze, Mándics Mihály az észak­bácskai bunyevácok húsvétjának érdekes ajándékozási szokásairól ír, Németh Miklósáé tollából pe­dig , Bácsalmás németajkú la­kóinak viseletéről " olvashatunk. Egy ma is divatos terméket elő­állító, mégis majdnem kihalófél­re jutott mesterség, a kékfestés hagyományos műhelymunkájába enged bepillantást Skorutyák Já­nos bácsalmási népi iparművész. A fenti dolgozatok sorában ka­pott helyet Beszedics Antal sóit" vadkerti helytörténész megemlé­kezése az előd, Nagy-Pál István (1900—1981) munkásságáról. A Honismereti Közlemények ez évi első számát Agócs Sándor Lükő Gábornak nemrég megje­lent, s az eddigieknél szélesebb körű, igényesebb méltatást, de vitát is igénylő könyvéről (A Kiskunság régi képfaragó és képmetsző művészete, 1982.) írott recenziója, valamint a felszaba­dulásunk 40. évfordulójára meg­hirdetett megyei helytörténeti pályázat felhívása zárja. . Kriston Vízi József LEMEZFIGYELÖ Gyerekeknek A gyerekeknek készüld lemezeket a felnőttek is ugyanolyan szívesen hallgatják, mint a csemeték. Persze csak akkor, 'ha jó az összeállítás. Például Halász Jutka nemcsak a kicsik sztárja, hanem az apukáké, anyukáké is. Egy-egy meselemezt öröm­mel forgatnak le még a nagymamák is. Ezúttal a tini-slágerekből összeállított LiP-t és a Kóc, kóc, csupa kóc... című albumot mutatjuk be. Tizennyolc dalt gyűjtött csokorba B. Tóth László, a lemez szerkesztője. Olyan ismert dallamok csen­dülnek fel egymás után, amelyeket már mindenki unásig hallott, s állítólag ezek a gyerekek kedven­cei. A Neoton Tini dala, Koncz Zsuzsa Micimackó­ja, a Dolly Roll Windszörnye — miért tinidal ez? —, a Bergendy Iskolatáskája, a Kati és a Kerék Perec Hintája. Szól még Mikó István Breki-blues című vidám nótája, az összeállítás — számomra — legkiválóbb szerzeménye, Csongrádi Kata énekli a Koala macit és a Nyuszi-bugit. Mindkettő primi­tív, még a nyolcéveseket is áilmosító dalocska. „Jön Vük!” — a nagylemezen úgyszintén, Wolf Kati csilingelő hangjával. Miért ne hallgassuk meg szá- zadszorra is? 'Fesztiválgyőztesünk, TJllmann Mó­nika kitesz magáért, két táncdallal is szerepel a fekete korongon: elcsacsogja a Moncsi-moncsi- moncsicsit és „szörnyen szereti a szörnyet”, E.T.-t. 'Kíváncsi vagyok, kik a rajongói Móni-móm-móni- kának? S mikor készítenék vele nagylemezt? (Siet­ni kellene, mert nemsokára kiöregszik a szakmá­ból!) Nagyon hiányzik viszont a sorból Halász Judit, slágerei közül egyet sem tartott méltónak a szerkesztő, hogy felkerüljön, mondjuk Ullmann Mónika elé. Igazán az ősi számok szerezhetnek bol­dog perceket ezen a lemezen: a Pancsoló kislány, az Eperfagyi — Kovács Eszti cérnayékony hang­ján. S már említettem a Vukot, s a Micimackót. „'Futották még”: Hej-hó (Wolf együttes), Nanu- nanu (Maros Gábor), Mitiők — Tinirandevú (So-ho együttes). A Kóc, kóc, csupa kóc... inkább a gyerekeknek készült. A verseket, dalokat Vitai Ildikó válogatta — Török Tamás rendezte — és a zenét is az elő­adóművész írta. Főleg ma élő költők versei és né­hány vidám népi moricTóka szerepel a második le­mezen. Szinte szünet nélkül csendülnek fel az újabb és újabb darabok. Néha elhalkul a gitár­muzsika, olyankor Schütz Ila és Varga Rita adja elő a költeményeket vagy' a mondókákat. Kivá­lóan. Vitai Ildikó is eljutott a csúcsra ebben a mos­toha műfajban. A megzenésített versek kategóriá­jában egyre színvonalasabbat produkál. Igaz, nem sokat változott zenei hangzásvilága, ugyanolyan egyszerű dallamokat talál ki, mint pályájának ele­jén. Ez nem baj, hiszen kristálytisztább a zenéje. Es sokkal többet tud. A lemez sikeréhez Mártha István zenei rendező és Kerpel Péter hangmérnök munkája is hozzájárul. Foky Ottó és Farkas Bea borítója, a sok-sok színes rajz telitalálat. Végre, dicsérni is lehet a tasakot! (Favorit, Hungaroton 1984) Borzfik Tibor FILMJEGYZET A z új francia filmvígjáték nem „rendezői”, nem „szerzői”, sokkal inkább „előadói” film. Középpontja — a rendező (s ezúttal író) Francis Veber majdnem teljes kiiktatá­sával — Pierre Richard, filmko­médiás. A Magas szőke férfi fe­lemás cipőben — igen előkelő helyet foglal el hazájában a leg­több bevételt hozó nevettetők hosszúra nyúló listáján, A szerencsétlen apa — egy nagyvállalat igazgatója — ta­nácstalan, mert kissé ügyefo- / gyott, balszerencsés lánya nyom­talanul eltűnt Mexikóban. Jó ötletnek látszik', hogy magánde- | tekitívként egyik „ütődött” al­kalmazottjára essék a választás, aki ugyanúgy vonzza a szélsősé­ges .helyzeteket és szerencsétlen­ségeket, mint az eltűnt leány, s így minden esélye megvan, hogy nyomára akadjon. Biztonsági kí­sérője. egy profi detektív, akinek minden eddigi hivatalos próbál- ' kozása kudarcba fulladt. Alá­BALFACAN kítója a szintén közismert és népszerű Gérard Depardieau; antihősök (vagy „balfácánok”) ol­dalán — férfias ellentétként — nem ez az első (és legjobb) meg­nyilatkozása. A néhány hónap­pal ezelőtt bemutatott Gyanút­lan gyakornok — Colu che-nak, a francia film új komikusked- vencének — partnereként emlé­kezetesen remekelt (műfajon be­lül) a hírhedt, gonosz és fon­dorlatos bandita figurájában. A két sztárnak ez alkalommal nem sikerül erősítenie egymás hatását, Depardieau nem találja meg igazán helyét a Richard ál­tal provokált pech-sorozatban, mely laza füzérként alkotja a film gerincét. Színészi játékuk egészen más dimenziókban mo­zog, elcsúsznak egymás mellett a „levegőbe”, mimt az oly gyak­ran osztogatott pofonok. A vere­kedések, üldözések ellenére a film az idő haladtával egyenes arányban veszíti, el kezdeti len­dületét, amin a ragyogóan fény­képezett, repülőgépről készült felvételek, és a már-már husza­dik századi abszurd drámák: te­repeit idéző, jelképnek is beszé­des egzotikus őserdő sem enyhít. Pierre Richard alibi-kalandjai közepette időnként — cselek­ménytől, jellemtől, szerkesztéstől függetlenül — egészen remek improvizációkra' fakad. Károlyi Júlia

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom