Petőfi Népe, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-11 / 161. szám

1984. július 11. • PETŐFI NÉPE • S Meditáció egy ünnepségén „Tekintetes Karok és Kendek! Állásom, egyéni meggyőződésem, főképp pedig a tekintetes Karok és Rendek sok oldalról mutatott buzgalma szülé e bátorságomat, mely a kisdedóvásnak magyar hazánkban való terjesztéséről szóló tervet ajánlhassam. Táplál ugyanis a remény, hogy a hazai kisded­óvás ügyét, mint a népnevelés alapját, a közelgő országgyűlésnek pártfogásába ajánladják, melly is a nemzeti nevelésrőli gondosko­dást hathatósan sürgeti!” Tolna, 1843. március 27. (Wargha István: Terv a kiSdedóvó-intéze­tek terjesztése iránt című munkájából.) A NÉPI LENGYELORSZÁG 40 ÉVE Tisztelt Igazgató Ür! Taná­raink! Kedves Vendégek! Diák­társaim! Az intézet negyedszázados fenn­állása óta először búcsúzik férfi a hallgatók nevében. így rend­hagyó lesz a búcsú néhány gon­dolata is. Először arról a .mosolyról szó­lok, amely la férfit fogadja az óvodapedagógus pályán, amely­nek elméleti alapjait tanulmá­nyaink során szereztük meg, szorgalmunk és az intézet taná­rainak, dolgozóinak segítségével. Tudományos dolgozat témája is lehetne, hogyan alakult ki az említett mosoly a férfi pedagó­gusokkal szemben társadalmunk­ban. Még ebben ia körben is ta­lálkoztam néha ilyen kétkedő, hitetlenkedő mosollyal, pedig a fent idézett tolnai felhívás azt is kimondja, hogy „a nevelés és a mívelés mestersége se több, se kevesebb, mint ébresztés”. S a tolnai intézmény hat esz­tendős léte alatt több mint negy­ven ifjú férfit képeztek kisded­óvóvá. Különben -nehéz volt be­jutni az intézetbe, íbiszen az a hallgatók erkölcsi és anyagi meg­becsülését is támogatta. „Az In­tézmény évenként 16 öl tűzifát 96 ftP értékben; Az épület jó karbantartására 80 ftP-t; A dajkának, kinek mellékszöl- gálataiért élelmitartás és 50 ftP. jár évenként; A jegyzőt 200 ftP illeti; A kisdedóvó 400 ftP-t kap éven­ként.” Ez évben egy gazdasági gon­goktól mentes vállalat úgy módo­sította a kollektív szerződést, hogy minden dolgozóját továbbra is megilleti a nyereségrészesedés, s annak a terhére kifizetendő pré­mium, jutalom, kivéve óvodájá­nak dolgozóit, (kb. 18—20 fő.) Mivel más területen dolgozom, megpróbáltam hAvatásérzetem- nek és új képesítésemnek meg­felelő munkahelyet keresni. Sok­felé érdeklődtem. Eddig a leg­jobb ajánlat is alig éri el jelen- • légi jövedelmem egyötöd részét. Gondolkodnom kell... Miért szerepel társadalmi tu­KÉPERNYŐ datunkban az értelmiség „rang­létrája” legalsó fokán a pedagó­gus? Nekünk kell végiggondolnunk,- és feltétlenül konkrét cselekede­tekkel kivívnunk azt a helyét megbecsülésünknek, ami jogosan megilletné! Ehhez, talán nem tetszik közhelynek, igen komoly, elkötelezett munkához kaptuk meg az elméleti alapokat ebben az intézetben.' Még az egyhely­ben maradáshoz is rengeteg mun­kára van szükség. A továbblépés­re sokkal több! Ezért olyan fon­tos az általános és szakmai to­vábbképzésünk. Ezt senki ne fe­lejtse el, és éljen is vele! Kedves búcsúzó Diáktársaim! Engedjétek meg, hogy mind­annyiunk nevében köszönetef mondjak tanárainknak megértő, lelkiismeretes, segítő ránkfigyelé- sükért. A könyvtár, a gyakorló óvoda és a tanulmányi hivatal dolgozói is mindig készen álltak segítsé­günkre. Köszönjük szépen! Végül egy játékos merengésre hívom meg a kedves egybegyűl­teket. Idő: kettőezer-valahányadik év. Színhely: Kecskemét, az Erdei Ferenc Művelődési Központ szín­házterme, ahol az Óvodapedagó­gusképző Főiskola diplomaosztó ünnepélyén Vagyunk. Egy leány áll a színpadon, akit felkértek arra, hogy diáktársai nevében köszönjön el az intézmény dol­gozóitól, ahol sikeres államvizs­gát tett és oklevelet szerzett. Egy lány a színpadon! A -nézőtéren helyet foglaló diáktársai fiúk, akik között csak elvétve találha­tók lányok, arcukon mintha mosoly jelenne meg, de az is lehet, hogy a búcsúzó tévedett, és csak ő lát­ja annak. E tűnődő elmélkedés szerzője és tolmácsoló ja: Monzák Péter friss diplomás, levelező tagoza­ton végzett óvodapedagógus. Elhangzott a Kecskeméti Óvó­nőképző Intézet diplomaosztó ün­nepélyén. A beszéd lényegét változatlanul hagyva, némi tömörítéssel le­jegyezte: ' Dr. Losoncz Mihályné Az a jó szer­kesztő, aki gon­dosan ügyel a műsoráról ki­alakult „kép­re”. A Hírhát­tér azért tartozik a televízió ked­velt adásai közé, mert egyfajta állandóság jellemzi. Valóban köz­érdekű kérdések színét és visszá­ját igyekeznek bemutatni. Ritka tekintélytisztelők a műsorvezetők. Annyira becsülik az igazságot, annyira fontosnak tartják a né­zők reális tájékbztatását, hogy — sajtónkban, a rádióban, a televí­zióban egyelőre ritka kivételként — közbeszólnak, ha bármilyen fontos beosztású nyilatkozó meg­kerülné a .választ, megpróbálna elhallgatni mindenkire tartozó ér­tesüléseket. Olykor-olykor még vitáznak is -az álláspontok tisztá­zásáért, egy-egy ügy hátterének teljes feltárásáért. Minél felnőttebbnek tártja a Hírháttér közönségét, annál na­gyobb lesz meggyőző ereje, annál több lesz a hitele. Minél inkább együtt gondolkodtatja a'képernyő előtt ülőket a döntési folyamatok­kal, annál jobban elfogadja a köz­vélemény a kényszerű, de szüksé­ges, elhatározásokat. Régóta terveztem mindezek megírását. ' ■ Elhatároztam, hogy különös fi­gyelemmel nézem a múlt heti Hírháttért. Mondanom sem kell: csalódtam. \ Semmivel sem tudok többet a négy NB I-es labdarúgócsapat megbüntetésének okairól, indo­koltságáról, mint az adás előtt. Azt még valahogyan megértem, hogy nem vállalkoztak a kullsz- szák’ mögötti esetleges megegyezé­sek leleplezésére. Nehezen bizo­nyíthatók a még oly gyanús ügy­letek is. A döntés hátteréről azon­ban illett volna szólni. Milyen konkrétumok alapján marasztal­ták-el az érintett egyesületeket? Miként bizonyították vagy látták' bizonyítottnak vétküket? Szívesen hallottunk volna részletesebben Hírháttér 4. A tudomány eredményei Az első században épült római kori villagazdaság fel­tárt és részben rekonstruált maradványait bemutató rom­kert nyílt a Veszprém közeli Balácán. Ez a romkert Aquin­cum és Gorsium mellett az egyik legnagyobb kiterjedé­sű lelőhelye az egykori pan- nóniai tartomány település- és kultúrtörténeti emlékei­nek. A mintegy 2400 négy­zetméteres egykori lakóépü­let kiásott és részlegesen re­konstruált alapfalait a kora­beli építészet jellegét mjuta­tó tetővel látták el, amely­ben az előkerült gazdag le­letállomány egy részét mu­tatják be. A tudományos hálózat újjáte- remtése és bővítése a népi Len­gyelország fennállásának első éveiben a legjelentősebb felada­tok közé tartozott. A háborús veszteségek óriásiak voltak. A 600 főiskolai laboratórium közül csu­pán 3 maradt épségben, a szemé­lyi vesztéségek néhol elérték a 60 százalékot. Jelenleg a szocialista szektor minden kétszázadik fog­lalkoztatottja tudományos dolgo­zó. A főiskolák és egyetemek milliónál több minősített szakem­bert képeztek ki,, ötvenezren dok­tori címet érdemeltek ki. A népi Lengyelország legfonto­sabb tudományos vívmányai közé tartoznak a matematika, a fizika, az elméleti és alkalmazott mecha­nika, a vegyészet eredményei. Világszerte ismertek a neurofi- ziológiai, a központi idegrendszer, kivált az agy integráló tevékeny­ségével kapcsolatos kutatások. Ugyancsak nagy hírre tettek szert prof. Tadeusz krwawicz eredmé­nyei a szem kriosebészetében, Jan Miadonski kutatásai a süketség, Adam Gruca eredményei a ge­rincoszlop betegségeinek műtéti gyógyításában. Az 1944. július 22-én közzétett ' júliusi ‘kiáltványban a lengyel nemzeti felszabadítási bizottság bejelentette, hogy a népi állam „a tudomány és művészet képviselőit különös gondoskodásban részesí­ti”. Az eltelt negyven évben a tu­domány fejlődése igazolja, hogy ez az ígéret teljesült. Interpress — KS • A hazai és külföldi tudományos-technikai eredményeknek egya­ránt helyet ad a poznani vásár. Együttműködésünk kifejezője a ma­gyar pavilon. KÉRDÉSEK: I. Hány főiskolai laboratórium volt Lengyelországban a má­sodik világháború előtt? 1 200 x 600 2 1000 II. Melyik tudományágban ért el nagy eredményeket Krwa­wicz professzor? 1 Kémia x Matematika 2 Orvostudomány KÉTSZER MEGTALÁLT NYELVEMLÉK és pontosabban a vonatkozó jogszabályok­ról, előírások­ról, eljárási szokásokról. A meghívott szakértő és a ripor­ter idegenként mozgott a szá­mukra ismeretlen területen. Még a tényeket sem ismerték. (Nem kérte mind a négy csapat a döntés felülvizsgálatát.) Jó „háttérműsor” kerekedhetne abból, ha megtudhatnánk: miként kerülhetett ez a „tájékoztató” így a képernyőre. Gondosan, sokoldalúan elemez­ték másik témájukat: a tömeg- közlekedés problémáit. Stílusosan szólva: tekintsük kisiklásnak a műsor első félóráját. Vagy a foci . kuszáit érdekviszonyait a közér­dekért bátor Hírháttér sem merte úgy igazán megpiszkálni? * Száz forintot teszek tíz ellené­ben, hogy a Marqo Polo-sorozat — hivatalosan és szaknyelven szólva — „magas tetszési indexet” ér el. Köznapira fordítva: senki sem fog tiltakozni,-felelősöket ke­resni a film műsorra tűzése miatt. Miért is háborogna valaki? Marco Polo megérdemli a tiszteletet. Utazásai alkalmat adnak érdekes információk továbbítására. Törté- nelem-csinálókhoz volt bejáratos, ' általa mi is bekukkanthatunk a pápai udvarba, a mongol kán fő­hadiszállására. A beavatottság ér­zetének elhitetése már fél siker. És különben is: olyan szívdöglesz­tően jóképű, jólfésült az ifjú Pq- lo ... Tudta', hogy hétSzáz év múl­tán milliók bámulják maid a kép­ernyőn, ezért gondosan kicsinosít­ja masát, mielőtt — a. sivatagi szélviharból, a csatából, a tengeri hányattatásból — a kamerák elé lén. Tudja, mivel tartozik az elő­fizetőknek. A többiekre sincs pa­nasz: jólneveltek, jólöltözöttek, ahogyan ez egv népszerűségre számító sorozat hőseitől, szerep­lőitől „joggal” elvárható Heltai Nándor ryécsi-kódex, Müncheni-kó­/) dex, Königsbergi Töre­dék, Dubnici Krónika, Nikolsburgi Rovásábécé — az elnevezések is jól mutatják nyelv­emlékeink szétszóródását, ván­dorlását. Nemrég a régi Dalmá­cia (ma: Jugoszlávia) egyik ko- ilostorában, Sibenikben bukkant föl a XIV. századi becses nyelv­emlékünk, egy magyar nyelvi könyörgés. Gyakran kétszer is föl- 'kellett fedeznünk egy-egy nyelvemlé­ket. Ilyen a Königsbergi Töre­dék is, a Halotti Beszéd (Latia- tuc feleym ...) Után korban a második szövegemlékünk, amely­nek örvendetes ú jrafölfedezésé- ről a napokban vehettünk hírt. Maga az első fölfedezés sem ment egészen simán. Nem is az eredeti kódexben fedezték föl a becses nyelvemléket, hanem egy latin nyelvű kódex kötésében: a XIV. századi könyvkötő szabdal­ta szét a számára érthetetlen, idegen szövegű lapokat, egyetlen oldalt hagyva meg csak ún. „vé­dőiévé!”-^ a bekötött kódex ele­jén. A szétszabdalt XIII. századi magyarországi eredetű kódexről azt tudjuk, hogy 1393-ban már Boroszlóban — a mai Wrodaw- ban — volt. (A magyar nyelvem­lék többi részét, a hiányos szö­vegű pergamencsíkokat, a Kö­nigsbergi Töredék Szalagjait — a bőrkötés alól később áztatták ki.) Az első fölfedezés jó százhúsz éve, 1863-ban történt, ekkor tűnt föl a latin kódexet tanul­mányozó H. Franz Hipler königs­bergi káplánnak a fura idegen nyelvű szöveg a kötet védőlap­ján, s fölhívta rá’ a könyvtár igazgatójának, Julius Zachernek a figyelmét, aki nem tudván meg­fejteni, milyen nyelven lehet ír­’ r fcoWoc. jfnctu ídVtAWÚ. i fül* fcVrfctu nWc l tamu: vtcku htufW " J " jgjj 1 igjlg. A | |gr ötft tn •]uu- <Wlcv tóm Ul^Act^tnä-c- íjú yt 1-nv bynur '"$mf >} á»|űrníáf <n.-tnxri\énaü RpP’f ‘ ejt üh$Í5. \ Königsbergi Töredék va a furcsa kilenc sor, lemásolta s elküldte barátjának, August Friedrich Pattnak, a haliéi egye­tem nyelvész-professzorának. Az általános nyelvészet tanára már észrevette, hogy itt a finnugor nyelvcsaládhoz tartozó nyelvről lehet csak szó, s megküldte Altem- burgba, Johann Gabelentznak, a (híres urál-altaji nyelvésznek, aki fölismerte a kilenc soros szöveg magyar eredetét, s meg is küldte a német fordítással együtt Pott- niak. De nemcsak neki: mivel '1858-ban a Magyar Tudós Tár­saság — az Akadémia — külső tagjául választotta, hálából Aka­démiánk titkárának, Toldy Fe­rencnek is elküldte, s ő mindjárt 1863-ban ismertette is azt „Ö- magyar nyelvemlék a XIII. szá­zadból, s a magyar nyelv fejlő­dési korszakai” címmel. Ugyan­csak ő indítványozta, hogy az akkor fölfedezett fontos nyelv­emlék a Königsbergi Töredék ne­vet kapja. A tudósok később a XIV. szá­zad derekára tették a nyelvem­lék eredetét, az idő azonban az első ismertetőt igazolta: a Szűz Máriát magasztaló versszerű részlet (föltetoetőleg egy nagyobb Mária-legenda része) az 12Q0-as évek első évtizedeiben keletkez­hetett, megelőzve a XIII. század végére tehető Ó-magyar Mária- siralom szövegét, amely nemrég tért haza a leuveni (löweni) egye­temi könyvtárból, Belgiumból, ahová német jóvátételként került az I. világháborúban elpusztított könyvtár anyagának pótlásakor.' (A jóvátétel! bizottság egy mün­cheni antikváriumtól szerezte meg, aki Toscanában vásárolta a magyar verset őrző kódexet.) _ S itt kapcsolódik valamelyest á két' nyelvemlék történetei a Königsbergi Töredék a II. világ­háború viharában tűnt el, s buk­kant föl utóbb, hogy most talán visszatérhessen maga is legillőbb helyére. A Magyar Irodalmi Lexikon 1963-ban még azt írta, hogy „A nyelvemléket a kalinyingrádi egyetemi könyvtár őrzi”. (Kali- nyingrád lett az egykori Kö­nigsberg neve, mikor a Szovjet­unióhoz került.) Kiderült azon­ban, hogy ez megalapozatlan föl­tevés volt: a frontok közeledté­vel ugyanis a németek a kö­nigsbergi könyvtár értékeinek egy részét tengeren át, hajón elszál- ‘ tiltották, a többit vidéki kolosto­rokban, udvarházakban rejtették el, s a hat rejtekhely közül há­rom ■ Lengyelországhoz került a békekötéskor. Az elmúlt év decemberében kö­zölte a. Varsói Központi Régi Le­véltár igazgatója a magyar ku­tatókkal, hogy a becses . magyar nyelvemléket megtalálták Torun városában, a Kopernikusz Egye­tem Könyvtárában! A négy ma­gyar nyelvű szalag azonban, ame­lyeket a háború előtt üveglapok közé zárva őriztek, egyelőre lap­pang. Reméljük, hogy hamarosan a szalagok is hazakerülnek. —i — c A tévedés Kár tagadni, a násznép a tanú rá: az ifjú férj berúgott. Berúgott? i— enyhe ki­fejezés. Gyalázatoson leitta magát. Ügy- vonszolták ki u lakodalmi sátorból, a víg­kedvű prímás tust húzott, js ,a kijáratig követte. A 'násznagyok emelték a nászágy- ra, akár a rongyot, de soha nagyobb baj ne legyen, a nászágy régen nem tartogat­ja nekik azt, mint hajdanán, a mindent türelemmel, fegyelemmel kiváró nagyszü­lőknek, dédszülőknek. ' — Gyönyörű alak vagy —, korholja új­donsült férjét az asszonyka. — Ezt a szé­gyent! — sóhajt maga elé, de azért nincs benne nagy méreg, hogy is tudna ő igazán haragudni arra, aki mától fogva a hites ura, a pórja. ' Türelemmel kihámozza tehetetlen férjét a vőlegényruhából, ingből. Pizsamát vesz elő, de nem tudja ráhúzni, úgy fekteti le,- s az ágy mellé, minden eshetőségre szá­mítva, lavórt, az asztalra kancsó vizet tesz. Eloltja a villanyt, ő is vetkőzni kezd. Csend, csak az óra ketyeg, alszanak, nem hallják a sátorból áradó nótát. Hajnaltájt, amikor sötét van, e a kakas is hallgat még, az ifjú férj felriad. Ki kell mennie. Kótyagos fejjel végigtapogatózik a fal mentén, a konyhába lép, aztán a tornácra, onnét az udvarra. Falnak vetett háttal könnyít magán, s dörmögve vissza- támolyqg. Mint 'tojógalamb a fészRen, to­pog az, ágy előtt, tapogat, matat, is midőn a paplanon át megérzi asszonya testét, pil­lanatra felbuzog benne a vér, de mire ágy­ba bújik, gátat szab férfi-erejének a kó- tyagosság. Horkol, hogy szája sarkán pa­rányi hab remeg. Virrad. Az új asszony a szemét nyitja, s nem tudja, mi baja. Persze, az ágy. Ijedten ol­dalra nyúl, s megsápasztja a rádöbbenés: egyedül van. Álmossága pillanat alatt oda­vész, kétségbeesve méri fel sanyarú hely­zetét, számot vet múlttal, jelennel, jövő­vel. „Itt hagyott” — nyilall belé a felisme­rés, mi másra vélheti férje nászéjszakai távozását. Az átkozott, a szívtipró, a go­nosz, a gyalázatos, ilyen szavják kavarog­nak az lágyában, de nem mondja, nem tud­ja kimondani őket, mert úgy szereti azt a betyár embert, hogy beleremeg, ha rá­gondol. A botrány kellett a gyalázatosnak, az, Hogy őt a falu előtt megalázza, eltipor­ja, erkölcsileg tönkretegye. Sír, zokog az asszonyka, hogy szép ívű válla rángató­zik. Ezt nem éli túl, biztosan nem éli túl,- már a végső megoldáson töri a fejét, s mint kínálkozó■ lehetőség, eszébe jut a kút. Maja abba emészti magát. Ám a bá­nat máris megzavarta, elfeledte, eszten­deje nincs meg az a kút, bevezették a vi­zet. Hát majd a méreg, cigarettát áztat pohárnyi ' vízben, azt veszi magához, de előbb szépen felöltözik, hanyatt fekszik az ágyon, hogy még fájdalmasabb, még ke­gyetlenebb legyen a hatás. De . mielőtt cselekvéshez látna, parancsoló gyomrának engedelmeskedve összekapja magát, pon­gyolába bújik, s kullog a konyhába, harap­nivaló után nézni. Fájdalomtól tompult hallással is érzékeli: a sarokban lévő ágyon dédapó horkol. Szegény, ősz öreg­ember, szánalommal gondol rá az ifiasz- szony, ezt a szégyent ő sem éli túl, is ma­gában már szinte hallja, hogy emlékeznek meg szomorú sorsáról a mindentudó vén­asszonyok. ,JSzegény dédapám", peregnek az asszony ajkáról csendesen a szavak, s szánalommal a horkoló dédapára néz. Megdermed, majd megpirosodik, kezét gyors mozdulattal szája elé kapja, hogy ne hallják a felzubogó nevetést: férje tá- tott szájjal fújja a kását dédapó mellett, s tenyerében olyan az ősz, kánya bajuszú üstök, mint nyár derekán burkában a dió. Varga S. József Római romkert

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom