Petőfi Népe, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-31 / 178. szám
1984. július 31. M PETŐFI NÉPE © | Ízlés| kritikaf klubmozgalom... Beszélgetés dr. Veress József filmesztétával A múlt héten tartották Baján a mozis szakemberek — filmforgalmazók, klubvezetők, propagandisták — immár hagyományos megyei nyári továbbképzését. Az érdekes, gazdag programot kínáló négynapos tanácskozás egyik előadója dr. Veress József filmesztéta, a Magyar Filmtudományi Intézet igazgatóhelyettese volt, akitől — élve az alkalommal — rövid interjút kértünk. — Konkrétan mivel foglalkozik egy igazgatóhelyettes a filmtudományi intézetben? — Egyebek. mellett a tudományos munka irányításával, a szakkönyvek kiadásával, a filmes ismeretterjesztéssel, a klubmozgalommal, a filmek beszerzésével, válogatásával... — Megítélése szerint milyen újszerű vonások jellemzik napjaink filmművészetét? — Mindenekelőtt a politikumra való törekvés, amd még a kommersz jellegű alkotásokban is egyre inkább tetten érhető. A másik a műfajnormák felbomlá. sa. Mert ha jobban megnézzük, ma már nemigen készülnek a régi esztétikai normákkal mérhető drámák, vígjátékok. Nehezen meghatározható, vegyes műfajú alkotás viszont annál több, miközben új műfajok is születtek, mint a dokumentarista játékfilm vagy a katasztrófafilmek. Így a különböző féle-fajta alkotások skálája ma már nagyon széles, ami ugyancsak meghatározza korunk filmízlésének alakulását. — Ahogy e tanácskozáson tartott előadásából is kitűnt, a filmízlés eléggé bonyolult, sokszorosan összetett valami. — Valóban^ hiszen nemcsak esztétikai, de ideológiai, történelmi, etikai, pszichológiai, sőt gazdasági kategória is, hogy csak néhányat említsek a sok közül. Tehát amikor napjaink filmízlésének alakulását vizsgáljuk, igen sok szempont szerint kell megközelíteni, elemezni. — Gyorsan változó világunkat megfelelő léptekkel követi a magyar filmművészet? — Nem. De bizonyos tekintetben nem is követheti, hiszen némi társadalmi-történelmi távlat kell ahhoz, hogy a különböző jelenségek, 'folyamatoki megfogalmazódhassanak a film nyelvén. Az irodalom sokkal gyorsabban tud reagálni ezekre a jelenségekre, csakhogy az irodalom és a film nálunk eléggé , elhidegülni létezik egymástól napjainkban. Méltán népszerű, arra érdemes íróink jó része teljesen elfordul ettől a művészeti ágtól. Egyebek mellett ezzel is magyarázható, hogy nagyon kevés a mai valóságunkkal foglalkozó hazai film, s ezek is legtöbbször csak periférikus témákat, részigazságokat taglalnak. — Milyennek ítéli a filmkritikánk jelenlegi helyzetét? — Megnyugtatónak semmiképpen, holott az ízlésorientáló jelentősége vitathatatlan a kritikának. De erről nem szívesen beszélek, hiszen magam is a művelői közé tartozom.... — Kevés az igazán felkészült filmesztéta napjainkban, és ugyanez mondható el a magyar nyelvű, igazán jó, értékes szakkönyvekről is. Gondolom, mindenekelőtt azért, mert — az egykori gyakorlattal ellentétben — ma már csak esetleg fakultativ módon oktatnak filmesztétikát egyetemeinken, főiskoláinkon. "•— így igaz. Ám az is az igazsághoz tartozik, hogy a filmesztétika autodidakta módon is elsajátítható. S igen jelentős e tekintetben a filmklubmozgalom, ahogy az e bajaihoz hasonló tanácskozások jelentősége is vitat, hatatlan. Csak azt kell látni, hogy a filmekről beszélni annyit jelent, mint az életünkről, önmagunkról, környezetünkről, gondjainkról szólni. Egyébként — ha már említettem a klubmozgalmat — annyit még el kell mondani róla, hogy bár igen népszerűek, fejlődőképesek ezek a kisközösségek, a legnagyobb probléma velük kapcsolatban az, hogy nincs intézményhálózatuk, szakmai irányítórendszerük, amely összefogná, intenzíven segíthetné munkájukat. A filmtudományi intézet átszervezése megkezdődött, s a jövőben a filmkultúra terjesztése az ízléscsiszolás hátterének, lehetőségeinek tudományos felmérése, kidolgozása mellett a filmklubmozgalom szakmai irányítását is fel akarjuk vállalni. Tehát ez a gond remélhetőleg hamarosan megoldódik. — 'Ezt úgy. is érthetjük, hogy egy jelentősebb filmforgalmazási reform bevezetése várható Magyarországon? — A tervek szerint igen, de azt hiszem, hogy részletekbe menően még korai lenne erről beszélni. — Az utóbbi idők magyar filmtermését tekintve melyik alkotást tartja a legjobbnak? — Mészáros Márta nemrég bemutatott Napló gyermekeimnek című filmjét, őszintén beszél olyan dolgokról, amelyek valóban húsbavágóak, szót követelnek, és mindezt érzelemgazdagon, megragadóan, művészien teszi. S mintha azt sugallná ez az alkotás, elgondolkodtatva nézőjét, hogy ha a múltat be kell vallanunk, akkor a közelmúltat, sőt a jelenünket is ... — Gyakran ellátogat Bács- Kiskunba. Milyenek 'a benyomásai e megyéről? — Minden udvariaskodást félretéve mondhatom, hogy nagyon kedvezőek: Itt mindig élénk ér. deklődés volt a filmkultúra iránt. Nem véletlen, hogy a magyar animáció — amely egyre népszerűbb a világban —, ilyen gyorsan gyökeret vert ezen a vidéken. De jó példaként említhetném ezt a hagyományos nyári tanácskozást is, amilyennel csak nagyon kevés megye dicsekedhet az országban. Koloh Elek FIGYELŐ Feszti v álz Sok küzdelme volt a Budapesti Fesztiválzenekarnak, mire első hangversenyét megtarthatta. A körülöttük zajló botrányok már kezdenek elülni, s inkább az első sikereikben osztozhatnak azok is, akik kételkedve fogadták a nagy ötletet: hazánk legtehetségesebb muzsikusai alkossanak zenekart, a világhírnevet megcélozva. A szó szórós értelmében slágerekből állították össze első hangversenyük programját, 1983. december 26-án, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán.. A karácsonyi (koncerten felcsendültek Mozart, Glinka, Mahler, Brahms és Johann Strauss jól ismert dallamai. Ezek a Budapesti Tavaszi Fesztivál alkalmából nagylemezre kerültek, s a komolyzene barátait ajándékozta meg a Fesztiválzenekar ezzel a csemegével. A felvétel is tökéletes: digitális lemezről szólnak a remekművek. Mozart legjelentősebb szimfóniája a G-moll. Első tétele, a Molto Allegro könnyű ívű kompozíció, érzelmes-nosztalgikus vágyódás. Szonáta formában fogalmazódott meg az Andente. A Menuetto lágyabb, ám valójában komor hangvételű, ritmikai feszültséget hordozó részlet, amelyet kitűnően lezár a szintén szonáta szerkezetű finálé, az Allegro assai. Megfigyelhető a G-moll szimfónia hallgatása során, hogy. a nyitó- és a zárótétel egyik szerkezeti része B-dúrban folytatódik. A lemez B oldala Glinka Rusz- lán és Ludmilla című meseoperájának nyitányával kezdődik. Ez újabb slágerdarab, a koncerteken szívesen tűzik műsorra a szimfonikus zenészek e pergő, virtuóz muzsikát. Mahler V. szimfóniáját 1904-ben mutatták be. A mű utolsó előtti tétele, az Adagietto csendül fel a korongon. Mahler zenéjére a himnikusság, a kissé szomorkásabb hangvétel a jellemző. Így van ez a kilencper- ces részieméi is. Brahms gyakran látogatta a pesti hangversenyeket, barátságot kötött az egykori muzsikusokkal. Nem véletlen tehát, hogy az életművében újra és újra felbukkannak magyaros motívumok. Kevés ember nem hallgatta még a Magyar táncokat. E huszonegy darabból álló sorozatát 1852—1869 között írta Brahms. A lemezen az első magyar tánc (G-moll) szerepel, ez a legnépszerűbb opusz. S még egy örökzöld: Johann Strauss Kirándulóvonata. A gyors polkát ráadásként játszotta a Fesztivál- zenekar a bemutatkozó hangversenyén. A vidám zárószámban Kocsis Zoltán is szerepet kapott, mégpedig: ő osztotta a jegyeket — vasutas egyenruhában — a zenekar tagjainak. Ez a bohókás jelenet nagy tapsot váltott ki, de a zúgó taps nemcsak ennek a látványnak szólt, hanem a világ- színvonalon játszó Fesztiválzenekarnak, és dirigensüknek, Fischer Ivánnak. (Hungaroton, 1984.) Borzák Tibor KISFALUDY STRÓBL ZSIGMOND: MÉGIS MEGINDUL A MUNKA. SZÉPEN1: MAGYARUL:—; — SZÉPEN EMBERÜL Felgyorsult tollak „Az olvasót egy másodperc ezredrészéig sem szabad bizonytalanságban tartanunk” — kötötte lelkére Kosztolányi az írástudók-, nak. S lehet-e csakugyan ennél főbb követelményünk? Különösen i a híradásban, ahol valóban néni a stílus szépsége, nem az esztétikai szempont a döntő, hanem a tények pontos, hű, félreérthetetlen közlése. De mit szóljunk ehhez az újsághírhez: „Egy bécsi ámokfutó két személyt agyonlőtt, négy rendőrt ugyancsak lelőtt, s ezek közül — a kedd esti jelentés szerint — kettő állapota továbbra is életveszélyes.” Fölér egy találós kérdéssel, amelyet gyermekkorunkban hallottunk: „Né" gyen elmentek vadászni, kiki meglőtte a magáét, s mégis csak egy vadkacsát vittek haza. Hogy lehet az?” (Kiki volt a vadász neve) — állt ott a megfejtés tótágast álló betűkkel az ábécéskönyv alján. De a fenti újsághír alól hiányzik a megfejtés. „Két személyt agyonlőtt, négyet ugyancsak lelőtt” — ez tehát hat halottat jelent; a keddi jelentés szerint azonban két elhunyt állapota „továbbra is életveszélyes”. Talán arról van szó, hogy az ámokfutó nem lelőtt, csupán meglőtt (megsebesített) négy rendőrt, akik közül kettő élet- veszélyesen megsérült. Bizonyára a német erschiessen-1 fordították tévesen Zelő-vel meglő helyett. Pedig a két ige nem ugyanazt jelenti! Itt a pontatlan fordítás volt a ludas a dologban, máskor a pontatlan nyelvtani egyeztetés. S hogy a lövöldözésnél maradjunk: arra is volt már példa a kiimik történetében, hogy — a hatóságok félrevezetésére — egy halottba lőttek bele: ilyesmit gyaníthatnánk a következő rádióhírből: „az bizonyos, hogy ablakból lőttek a rendőrnőre, aki meghalt", vagyis halott volt már a lövés időpontjában. Pedig nem ez történt! Mennyivel világosabb és magyarosabb lett volna így a mondat: „az bizonyos, hogy ablakból lőttek a rendőrnőre, s az 'a lövésbe (lövésekbe) belehalt” — vagy: „a lövésektől meghalt”. Mert hát ami jól van angolul, még nem biztos, hogy jó magyarul is — mert ebbe a szövegbe bizonyára a gyors, hevenyészett fordítás „segített bele”. S hogy bűnügyi hírek után valami derűsebb példát idézhessünk: a Szerelmes biciklisták című filmről jelent meg annak idején a következő híradás: „A rendező ebben a filmjében is új Szereplőket mutat be a nézőknek, akiknek többsége főiskolai hallgató.” Ügy látszik, valami ifjúsági találkozón mutatták be a filmet. ahol a nézők többsége főiskolás diák volt. Csak később derül ki, hogy dehogy is a nézők voltak főiskolai hallgatók — ahogy a pontatlan fogalmazású szöveg közli —, hanem a szereplők többsége volt főiskolai növendék! Máskor a pontatlan szórend okoz több másodpercnyi bizonytalanságot. A jeles olasz író, Ita- lo Calvino groteszk kisregényének, *a Kettészelt őrgrófnak fordítása „a nagy dajka utáni vá- gyódás”-t említi, holott az eredetiben a nagy nem a dajka jelzője, hanem a vágyódásé: a „dajka utáni nagy vágyódás” volna hát a félreérthetelen, pontos fordítás. Nagy dolgok? Kosztolányi annak idején egy másodpercet említett. Napjaink felgyorsult idejében a századmásodpercek törtrészei is számítanak! Komoly intés a még pontosabb, igényesebb fogalmazásra. Szilágyi Ferenc PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Erdei Ferenc és a futóhomok A B ács-Kiskun megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága 1984. évre a tudományos alkotómunka támogatására pályázatot hirdet. A pályázat témája: Erdei Ferenc és a futóhomok. A pályamű a magyar nép felemelkedéséért harcoló író, tudós, államférfi, a parasztság sorsának, életének kutatója, megyénk országgyűlési képviselője munkásságához kapcsolódjon. Tárja fel Erdei Ferenc életművének az Alföldhöz, a Duna—Tisza közéhez, Bács-Kiskun megyéhez kötődő kiemelkedő tudományos, közéleti tevékenységét, jelentős megnyilvánulásait. Elemezze kutatói, írói törekvéseinek érvényesülését saját kora és napjaink valóságának tükrében. Vizsgálja gondolatai továbbvitelének, gyakorlati hasznosulásának eredményeit, további lehetőségeit, munkássága mélyebb megismertetésének módjait. A jsályázatókon részt1 vehetnek a tudományos, az irodalmi területeken, közéletben tevékenykedő személyek és alkotói kollektívák. Alkotóközösségek jelentkezése esetén a tagok megosztva részesülnék díjazásban. Csák jeligés pályázatot fogadunk el. A jeligét a név, a lakcím és a munkahely megjelölésével zárt borítékban csatolják a dolgozathoz. PÄLYADIJAK: i. díj: 30 ezer forint, II. díj: 20 ezer forint, m. díj: 10 ezer forint. A beküldött dolgozatokat bíráló bizottság értékeli. A zsűri a dijak odaítélésénél élhet a változtatás jogával. A meghirdető szerv gondoskodik a kiemelkedő tudományos jelentőségű pályamunka kiadásáról. A pályázatot a Bács-Kiskun megyei Tanács Végrehajtó Bizottságához (6001 Kecskemét, Május 1. tér 1.) kell címezni. A beküldési határidőt meghosszabbították: így nem április 30- ig, hanem 1984. október 30-ig lehet pályázni. 1 Szeptember' 24. 0 óra 43 perc. Longdaie városától * 30 mérföldnyire, délre Kellemes, szeptember végi éjszaka volt. A tizenöt tonnás óriás motorja 1 csendesen duruzsolt, s Larsson többször is azon kapta magát, hogy előrebillen a feje, az autó pedig irányt vált az útpadka felé. A harmadik ilyen tized- másodpercnyi elalvás után a mező szélére kormányozta a monstrumot és .leállította a motort. Nagyot sóhajtott és megdörzsölte fáradt szemeit. Tizedik órája volt már úton Longdaie és Elisabethwille között. Tizedik órája szállította a gumiabroncsokat a gyárból a .megrendelő raktáráig. Nem csoda hát, ha 'éjfél után eluralkodott rajta az álmosság. Larssop a kocsi műszerfalába épített órára pillantott, majd kinyitotta a vezetőfülke ajtaját, és lassú, fáradt .mozdulatokkal lekászálódott a földre. ■ Nekidőlt a kocsi oldalának és fejét előrenyújtotta, hogy meg- fürössze az éjszakai, friss levegőben. Amikor úgy-ahogy magához tért és néhány hatalmas ásítás után úgy érezte, visszatért az ébersége, körülpillantott. A hold csak néhány perce bukkanhatott ki a látóhatár mögül, s halvány fényét végigöntötte a végtelen réteken. Valahonnan, talán Long- dale felől, ködfelhők gomolyogtak a mező felett, a hamarosan beköszöntő tél figyelmeztetését hozva. Larsson szorosabbra húzta magán overállját, és ki.nyújtóz- kodott. Feltette lábát a legalsó lépcsőfokra és éppen vissza’akart mászni a vezetőfülkébe, amikor meghallotta az üvöltést. Larsson nem volt gyáva ember, ezért is vállalta az éjszakai szállítást, most mégis libabőrös lett a háta. Valahonnan, az egyre erőteljesebben gomolygó köd mögül gurgulázott feléje a semmihez sem hasonlítható hang. Bengt Larsson megmerevedett. Lassan, óvatosan visszafordult és ugyanezzel a mozdulattal ki is nyitotta a vezetőfülke ajtaját. Készen rá,’hogy egyetlen mozdulattal beugorjék, ha szükség lenne rá. Belefülelt az éjszakába. A gurgulázó üvöltés azonban nem hangzott fel többé. A sofőr visszamászott az ülésbe, becsukta az ajtót és a biztonságot adó fülkéből még egyszer végigfuttatta pillantását a tájon. A ködfelhőktől eltekintve nyugodt és barátságos volt minden. A hold fehér fénye békésen nyugodott a fűszálak csúcsain, s amerre csak ellátott, világos sugarakban fürdött a rét. Larsson tudta, hogy a long- dalei mező egészen a város széléig húzódik, a legszélső, alaktalan házakig, amelyek az emlékezetes tűzeset óta magukra hagyottan düledeztek. A mező közepén pedig ott árválkodik a titokzatos longdalei \ mocsár, amelyben fővárosi tudósok még a harmincas években is ősjvilágból visszamaradt hüllőket sejtettek. Larsson ujjai közé fogta a slusszkulcs végét és éppen el akarta fordítani, amikor másodszor is felhangzott az üvöltés. A sofőr elkapta kezét a kulcsról és belefülelt az éjszakába. Semmi kétség, onnan, a mocsarak felől jött a hang, Longdaie irányából. Bengt Larsson nem kedvelte a horrorfilmeket, bár a gyerekek, közüliük is elsősorban Erik, gyakran elcipelték a Rialtóba. S amíg a kisfiú izgatottan szorongatta a karját, és tágrameredt szemekkel bámulta az egymással hadakozó szörnyeket: vérfarkasokat, drakulákat, king-kongokat, ő maga szégyenszemre el-elbóbis- kolt. S nemegyszer csak arra riadt fel, hogy a vetítőteremben felgyújtják a villanyt. Ez a mostani hang azonban másként hatott rá, mintha moziban hallotta volna. Befészkelte magát a fülébe és még akkor is hallani vélte, amikor már újra csend uralkodott a mezőn. Larsson megtörölte a homlokát és savanyúan elmosolyodott. — Öh, hogy a fene vigyen el — morogta maga elé és határozott mozdulattal megfordította a slusszkulcsot. — Ha így megy, tovább, vérfarkasokat látok minden útkereszteződésnél... A furcsa hang azonban csak nem hagyta nyugodni. — Talán a mocsárba fulladt valami.. . Elkóborolt kutya, vagy ki tudja, talán még tehén is lehetett — morfondírozott magában, miközben rátért a longdalei erdőn keresztül vezető makadámra. Halkan fütyörészett, és már-már meg is feledkezett a nem éppen barátságos éjszakai hangról, amikor szinte öntudatlanul akkorát fékezett, hogy szinte kirepült a szélvédőüvegen át. Az úton keresztben, talán három-négy méterre az első kerekektől, ölnyi vastag farönk hevert, elzárva az utat. Bengt Larsson felszisszent, majd hangosat és nagyot káromkodott. Talán a másodperc századrészén múlott az élete. Ha a monstrummal beleszalad a fatörzsbe és kivágódik az erdő fái közé, kávéskanállal szedhették volna össze holnap .reggel. Ki lehetett az az őrült, aki keresztbe fektette a fát az országúton? Larsson nem volt mai gyerek, és .pontosan tudta, hogy szép simára fűrészelt farönkök nem kelnék lábra holdas éjszakákon és nem fekszenek maguktól keresztbe az országutakon. Gyorsan felhajtotta hát az ablaküveget és előhúzta pisztolyát a kesztyűtartóból. S ahogy a tenyerébe simult a 35-ös bakelitnyele, sokkal de sokkal nyugodtahbnak érezte magát. Félujjny'ival lehajtotta az ablakot: éppen csak annyira, hogy a pisztolycső kiférjen rajta. Lekapcsolta a reflektort és városi világításra állította a fényszórókat. Aztán csak várt, leste, hogy előtűnik-e valaki az utat szegélyező erdő fái közül. Talán öt-tíz perc múlhatott el így, feszült várakozásban, amikor Bengt Larsson megértette, hogy alighanem itt töltheti az éjszakát, ha nem viszi dűlőre a dolgot. Még egy ujjnyival lejjebb csavarta az ablakot, s a pisztolycső mellől kikiáltott a sötétségbe. — Hé! Ki az? ötven dollár van nálam ... Kidobom az ablakon, ha elhúzzátok a rönköt... Az erdőben senki sem mozdult, csak a hold emelkedett egyre magasabbra a fák között. Larsson nagyot sóhajtott és bekapcsolta az URH-t. A készülék recsegni kezdett, majd vételre állt. — Bengt Larsson vagyok, a DF 220811-es — mondta a mikrofonba. — Itt állok a longdalei erdő közepén ... A hangszóró megreccsent. — Hallgatom uram — mondta egy közönyös női hang. — Valaki elém gurított egy átkozott farönköt... Itt fekszik keresztben a kocsim előtt. Majdnem kinyírt az a szemét, aki iderakta ... — Szóval, fatörzs az úton — ■mondta a nő szenvtelenül. — Pontosan. És a szokásos ötven dolcsit is felajánlottam. De nem jön elő senki... Mi a fészkes fenét csináljak? A nő rövid ideig hallgatott, majd .megszólalt, s Larsson mintha halvány gúnyt érzett volna a hangjában. — ön a hatodik uram, aki a mai napon rönköt jelent... És nagyjából ugyanarról az útszakaszról. Az erdei kitermelők szerint nagyobb erdőirtást végeztek a 01—17-es szakaszon..', ön is arrafelé lehet, nem? (Folytatjuk) I
